Népszava, 1974. március (102. évfolyam, 50–76. sz.)

1974-03-23 / 69. szám

­ Lázár György, a Mi­nisztertanács elnökhelyet­tese, pénteken hivatalá­ban fogadta Moustafa Hallage szír tervezési mi­nisztert. Ezt követően Pója Frigyes külügymi­niszter fogadta a szír mi­nisztert. Lázár György­gyel folytatott megbeszé­lésen jelen volt dr. Szalai Béla külkereskedelmi mi­niszterhelyettes. Mindkét megbeszélésen részt vett Abdul Halim Khaddour, a Szíriai Arab Köztársa­ság budapesti nagyköve­te. (MTI) Lázár György fogadta a szír tervezési minisztert Kormányküldöttség utazott Szíriába Pénteken dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter­nek, a magyar—szír gaz­dasági együttműködési bi­zottság magyar tagozata elnökének vezetésével kormányküldöttség uta­zott a Szíriai Arab Köz­társaságba. A delegáció tagja dr. Szalai Béla kül­kereskedelmi miniszterhe­lyettes, s az érdekelt mi­nisztériumok több vezető beosztású munkatársa. 1919-es veteránok bajtársi találkozója Veteránok, internacio­nalisták részvételével rendezett pénteken baj­társi találkozót a Magyar Partizán Szövetség, a Ta­nácsköztársaság kikiáltá­sának 55. évfordulója al­kalmából. A Belügymi­nisztérium Központi Klubjában egybegyűltek tiszteletére a Duna Mű­vészegyüttes adott nagy sikerű műsort. Ezt köve­tően Cséby Lajos nyugal­mazott nagykövet, a par­tizánszövetség országos bizottságának tagja kö­szöntötte a bajtársi talál­kozó résztvevőit, köztük a KMP több alapító tagját. Szolidaritási gyűlés A kambodzsai szolida­ritási akció jegyében meg­emlékezést tartottak pén­teken Tatabányán, a ce­mentgyár kőbányájában. A gyűlés részvevői állást foglaltak az antiimperia­­lista egységfront megszi­lárdítása, a kambodzsai népi demokratikus hata­lom létrehozására irányu­ló törekvések mellett.­­ * •* -.. *\ v • kaObin Székely Mihály­ emlékplaket Pénteken az Operaház vörös szalonjában benső­séges házi ünnepségen ad­ta át Lukács Miklós igaz­gató a Székely Mihály­­emlékplakettet Sólyom Nagy Sándornak, az Ope­raház fiatal baritonistá­jának. Az emlékplakettet ezúttal tizenegyedszer nyújtották át a hagyomá­nyok szerint az Operaház olyan művészének, aki eredményes művészi munkát végzett, kiemel­kedő teljesítményt nyúj­tott. Az ünnepségen részt vett Székely Mihály öz­vegye is. (MTI) Befejeződött a norvég műszaki hét Pénteken a Technika Házéban befejeződött a hazánkban első alkalom­mal megrendezett norvég műszaki hét, amelyen 12 cég mutatkozott be a ma­gyar szakembereknek. A műszaki hét lehetőséget, teremtett, a korszerűsödő norvég, ipar megismerésé­hez ezáltal a kereske­delmi kapcsolatok továb­­bfelbővítéséhez. . Koreai fotódoku­ment­ác­iós kiállítás Tíz évvel ezelőtt bocsá­totta ki a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság a szocialista agrárté­ziseket. Az évforduló al­kalmából fotódokumentá­ciós kiállítás nyílt pénte­ken a Műcsarnok kama­ratermében. Az április 14-ig nyitva tartó kiállí­táson csaknem száz fotó segítségével ismerkedhet­nek meg a látogatók a KNDK szocialista mező­­gazdaságának fejlődésé­vel. Eltemették dr. Mészöly Gyula akadémikust A kecskeméti új közte­metőben, a városi tanács által adományozott dísz­sírhelyen pénteken dél­után nagy részvét mellett helyezték örök nyugalom­ra dr. Mészöly Gyula Kos­suth-díjas akadémikust. A ravatalnál a magyar tudo­mányos élet kiválóságai, a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium és a megyei szervek, valamint a társintézetek képviselői álltak díszőrséget. Láng Géza akadémikus, a keszt­helyi Agrártudományi Egyetem rektorhelyettese, az MTA agrártudományok osztályának vezetője gyászbeszédében méltatta az elhunyt tudós életútját, munkásságát, akinek ne­véhez fűződik a világhírű kecskeméti Zöldségter­mesztési Kutató Intézet megalapítása, amelyet harminc éven át irányí­tott. A paradicsomneme­sítés megteremtője volt, s munkájának eredménye­ként tizenkét új paradi­csomfajtát állítottak köz­­termesztésbe. A nemzet­közi hírű tudós a közélet­ben is tevékenyen részt vett, húsz év óta volt or­szággyűlési képviselő. A kiváló kecskeméti ag­rártudóstól a megye szak­embereinek nevében dr. Glied Károly, a Bács-Kis­­kun megyei Tanács el­­nökhelyettese búcsúzott, a sírnál pedig Balázs Sár­­­dor, a Zöldségtermesztési Kutató Intézet, igazgatója vett végső búcsút a pálya­társtól. (MTI) Eltemették Jakuba János festőművészt­ ­ Csütörtökön a Farkas­réti temetőben mély rész­véttel temették el , Jak­uba János Munkácsy-díjas festőművészt. A ravatal­nál dr. Pogány Frigyes, az Iparművészeti Főisko­la nyugalmazott rektora búcsúzott volt pedagógus művésztársától. A Ma­ Képzőművészek Szövet­sége nevében Breznay Jó­zsef festőművész búcsú­zott az elhunyttól. (MTI) NÉPSZAVA Méai Kiu Sír Pham­ Van Dong, a VDP Politikai Bizottságá­nak tagja, a VDK kormá­nyának elnöke, aki — hi­vatalos küldöttség élén Kubába tartva — átrepült hazánk területe felett, az MSZMP Központi Bizott­ságához és a Miniszterta­nácshoz intézett táviratá­ban szívből jövő üdvözle­tét küldte a testvéri ma­gyar népnek. A Pakisztáni Iszlám Köztársaság nemzeti ün­nepe alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke Fazal Elahi Csaudh­­ri köztársasági elnökhöz, Fock Jenő, a Miniszter­­tanács elnöke Zulfikar Ali Bhutto miniszterelnökhöz intézett üdvözlő táviratot. Az ünnep alkalmából Pú­ja Frigyes külügyminisz­ter Aziz Ahmad külügyi államminisztert üdvözölte táviratban. Púja Frigyes külügy­miniszter bemutatkozó látogatáson fogadta dr. Václav Moravecet, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság új magyar­­országi rendkívüli és meghatalmazott nagykö­vetét, aki a közeljövőben adja át megbízólevelét. A Magyar Szolidaritási Bizottság küldöttsége, Harmati Sándor elnök ve­zetésével, pénteken Bag­dadba utazott az Afro­ázsiai Népek Szolidaritási Szervezete (AAPSO) 11. tanácsülésére. Befejeződtek a magyar —olasz árucsere-forgalmi vegyesbizottsági tárgyalá­sok, amelyeknek során megvizsgálták az 1974. évi kétoldalú árucsere-kap­csolatok problémáit, s folytatták a 10 éves ko­operációs megállapodás kötésének előkészítésével kapcsolatos konzultációt. Zászlólevonás a Parlament előtt A Magyar Népköztársa­ság állami zászlaját — amely a Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 55. év­fordulója tiszteletére két napon át lengett a Parla­ment előtti Kossuth Lajos téren — pénteken dél­előtt ünnepélyes külső­ségek között, katonai tisz­teletadással levonták az árbocrúdról Pásztor János köszöntése Pásztor Jánost, a Nem­zeti Színház színművészét 60. születésnapja alkal­mából köszöntötték a Mű­velődésügyi Minisztérium­ban. A minisztérium aján­dékát dr. Orbán László művelődésügyi államtit­kár nyújtotta át. (MTI) !­UITraTIEYlES Az Elnöki Tanács Bá­thory Sándornak, a Zene­­művészeti Főiskola Zene­tanárképző Intézete sze­gedi tagozata nyugalma­zott főiskolai tanárának 70. születésnapja alkalmá­ból eredményes munkás­sága elismeréseként a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést ado­mányozta. Jól haladnak a tavaszi mezőgazdasági munkákkal A mezőgazdaság idei felkészüléséről tanácskoz­tak pénteken a MÉM-ben a megyei tanácsok elnök­­helyettesei. Az értekezle­ten részt vett dr. Dimény Imre miniszter, Szabó István, a TOT elnöke, dr. Villányi Miklós pénzügy­miniszter-helyettes, dr. Tamás László, az ÉDOSZ főtitkára és Patai János, a SZÖVOSZ elnökhelyet­tese. Dr. Soós Gábor állam­titkár elmondotta, hogy a tavalyinál jobb anyagi, műszaki ellátás és a ked­vező időjárás lehetővé tette a tavaszi mezőgaz­dasági munkák meggyor­sítását. A termelők a jól szervezett munkával két­hetes előnyt szereztek a sokévi átlaghoz képest. A földeken már a cukorré­pa és a napraforgó veté­sét is megkezdték, és a takarmánynövények ve­tőmagjának talajba jut­tatásával szintén jól áll­nak. Az államtitkár rész­letesen foglalkozott, azok­kal a növénytermesztési ágazatokkal, amelyek az elmúlt években a kívánt­nál kisebb mértékben fej­lődtek, illetve termelési színvonaluk stagnált. A népgazdasági elő­irányzat 100 ezer hektá­ros cukorrépa-vetésterü­lettel számol 1974-ben. Ezt 5000 hektárral igye­keznek túlteljesíteni. A napraforgó termesztésénél stagnálás mutatkozott az elmúlt években, holott az igények növekvőben van­nak. Ezért a termelői po­zíciót intenzív rendszerek bevezetésével erősítik meg és a felvásárlási árakat is növelték. A bur­gonyaellátás megjavításá­ra szintén új termelési rendszereket hoznak lét­re. A zöldségtermelők szá­mára a legutóbbi kor­mányhatározat újabb új le­hetőségeket teremtett a gazdálkodás színvonalá­nak növelésére. Töb­b munkásfiatal utazhat kedvezménnyel a Szovjetunióba Sajtótájékoztató az MSZBT idei munkájáról A Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság tevékeny­ségéről, idei terveiről tar­tottak pénteken sajtótá­jékoztatót a Barátság Há­zában. Mint Hernádi László, az MSZBT osz­tályvezetője elmondotta, a felszabadulás közelgő 30 évfordulójára készülve ez év őszén meghirdetik az MSZBT tagcsoportok or­szágos vetélkedőjét. A ve­télkedő, amelynek megyei döntői és hat középdöntő­je után 1975-ben bonyo­lítják le a döntőst, azt a célt szolgálja, hogy mind többen megismerjék a Szovjetunió nemzetközi politikai, tudományos, gazdasági és kulturális eredményeit, a magyar­­szovjet együttműködés fejlődését. Az idén is több­ neveze­tes évfordulóról emlékez­nek meg az MSZBT szer­vezetei, Puskin születésé­nek 175. évfordulója al­kalmából májusban repre­zentatív irodalmi műsort rendeznek, szeptemberben pedig a Magyar Tudomá­nyos Akadémiával közö­sen ünnepi emlékülést tartanak. A budapesti Központi Gorkij Nyelviskolán je­lenleg 2500-an, s az iskola négy megyei tagozatán csaknem ugyanennyien ta­nulnak oroszul. Mint a sajtótájékozta­tón elmondották, az MSZBT indítványára az illetékes állami és tömeg­szervezetekkel együtt terv készült arra, hogy a fizi­kai dolgozók gyermekei közül az eddiginél többen utazhassanak a Szovjet­unióba. Tervezik, hogy jö­vőre mintegy 900 szak­munkástanulóval három barátságvonatot indíta­nak Kievbe, Tallinnba, illetve Moszkvába. (sz. g.) 197­4. március 23. Idősek otthona a Józsefvárosban Társakra találtak A szobákban vadonatúj,­­ kényelmes fotelek, han­­­­gulatos társalgósarkok. A­­ falak színe sárga, hal­­­­ványlila és korallpiros. A­­ falakon kerámiaképek, festmények. A padlón süppedő szőnyegek. Az ablakok ragyognak a tisz­taságtól. Vakítanak a fe­hér függönyök. A bejárati ajtó mellett szerény táb­lán ez áll: Józsefvárosi Otthon. — Másfél évi szervező­munka eredménye mind­ez — mondja a VIII. ke­rületi tanács szociálpoli­tikai csoportjának veze­tője Kucsera Irén. — Nagy szükségünk volt rá, hiszen Józsefvárosnak, ennek a sűrűn lakott ke­rületnek tavaly szeptem­berig mindössze egy olyan intézménye volt, amely az idős embereknek megfe­lelő helyet tudott adni a közösségi élethez. Ez a bizonyos egyetlen hely a Mátyás téri öregek napközije volt. Még 1959- ben létesült, és fő funk­ciója hosszabb ideig szin­te csak az ingyenes ét­keztetésben merült ki. A Köztársaság téri otthont össze sem lehet hasonlí­tani az előbbivel. Más a nívója, mások a céljai és a lehetőségei is. Kétség­telen viszont, hogy a hi­vatalosan 80 férőhelyes Józsefvárosi Otthon is csak csepp a tengerben, hiszen a kerületben több mint 11 ezer hatvan éven felüli férfi, és csaknem 26 ezer ötvenöt évet be­töltött nő él. S az idős lakók között sok az egye­dülálló, magányos ember, az ember elunja magát kettecskén otthon. A fel­vétel óta mindennap el­jövünk. Beszélgetni, do­minózni-Bárd József, volt mo­zigépész 86 éves. Töré­keny, jó kedélyű ember. Kislányainak nevezi a ve­zetőnőt és helyettesét. Két fényképet mutat büszkén. Az egyiken három fia. Mind meghalt a második világháborúban. A másik őt ábrázolja. Délcegén, fiatalon, amikor még bir­kózó volt. — Sok ismerősöm jár ide. És a hölgyek is ked­vesek — mondja a fele­ségére hunyorítva. — Tudja, nekem nagyon jó itt. Könyvtárunk van. Új tévénk, rádiónk. Virágok. És ami a legfontosabb, tartozunk valahová.... Az összefogás eredménye Odrola Móriczné rövid, ősz haja ragyog a lámpa­fényben. Júniusban lesz 75 éves. Vastag keretes szemüveget visel. Kék­eres kezét az ölében pi­henteti. — A nyugdíjig pékség­ben dolgoztam. Aztán egyedül­ maradtam, mint a kisujjam. Ha jött a jó idő, kiültem a térre. Néz­tem a játszadozó gyereke­keket. Áldott legyen, aki kitalálta ezt az otthont. Tavaly ősz óta társaim vannak. Én már idejövök nyitáskor, és csak este megyek el. Befizetem minden héten az ebé­det és az uzsonnát. Csak 85 forint. , Frank Lujza a legif­jabb tag itt. 57 éves. A szem­műtétje után nyugdíjaz­ták. Energikus, kedves mosolyú nő. Modora, be­széde kulturált. noss — Egyedül élek. És ez az otthon­­olyan nekem, mint a fuldoklónak a mentő kéz. Eleinte úgy jöttem, hogy besötétedés előtt hazaérjek. Tudta, a szemem miatt. Aztán megtoldottam félórával, egy órával. Ma már úgy kell kisöpörni záráskor... A volt munkahelyem min­den évben egyszer meg­hív nyugdíjas-találkozóra. De az esztendő 365 nap­ból áll. Itt mindannyian valakik vagyunk. Ha egy tag két napig nem jön, már aggódunk érte Meg­látogatjuk.. Keressük. Látja, ez az óriási. Az együvé tartozás..... Az otthon kerületi ösz­­szefogás eredménye. Kü­lönféle intézmények, üze­mek, társadalmi szervek és néhány tanácstag fá­radhatatlan munkája hozta létre. Akadt olyan kerületi szobrász aki a ház belső díszítéséhez adományozott egy nagy­méretű domborművet. Akadt tanácstag, aki még bútort cipelni is beállt. Mint például Balogh Sán­dor, a 121-es körzet ta­nácstagja. Itt minden önkéntes. Ha valaki otthon főz ebé­delhet otthon. Aki akar, az befizet, és itt­ eszik. A tagok könnyű papír­munkát végezhetnek ke­reseti kiegészítésként. Zacskókat, dobozokat le­het ragasztani a szociális foglalkoztató segítségével. — A munkaszobát azért hoztuk létre — mondja Kucsera Irén —, mert gyakorlatból tudjuk, hogy sem a tévé, sem a rádió, sem a beszélgetés nem köt le mindenkit egész nap. Tehát kell valami hasznos cselekvési forma, amibe bármikor bekap­csolódhat. Az otthon egyik szár­nyában orvosi rendelő működik, heti három al­kalommal. Apróbb vizs­gálatra, gyógyszerírásra, ide járnak­­a tagok. Az ki­­s emberek valóban összkomfortos ellátásban részesülnek. Védik, óv­­ják­ is a­ házat. .Itt m­ég soha­­nem­­ veszekedtek és soha nem veszett el sem­mi. Vigyáznak a rendre, a tisztaságra és egymásra. Szabó Iréné Magány ellen — Erről a magányról mi nagyon sokat tudnánk beszélni — magyarázza Váradi Lászlóné intézeti vezető.. — Mielőtt ideke­rültem az otthonba, a ta­nácsnál dolgoztam. A kerület öregeinek segélye­zésével foglalkoztam. Úgy fogadtak, mint a Messiást. És elsősorban nem a le­hetséges segély miatt ha­nem a megértő, emberi szó miatt, amire kiéheztek az egyedüllét napjaiban. Az intézet helyettes ve­zetője, Fekete Erzsébet egyetértően bólogat Vá­radi­né szavaira. Aztán hozzáteszi: — Országos gond, hogy miféle módszerekkel és intézményekkel lehet a magukra maradt idősek életét könnyebbé tenni. Hogy az anyagi támoga­tás mellett milyen for­mákkal oldható fel az a tr­agánvérzet, amely az egyedül élőket gyötri és kínozza. Azt hiszem, a Józsefvárosi Otthon olyan modell, amely hozzásegít bennünket néhány alap­vető tapasztalat megszer­zéséhez. Ezáltal pedig a továbblépéshez. A nyolcadik hónapja mű­ködő intézménynek csak­­nem száz tagja van. De lehetne kétszáz is. Még­pedig azért, mert van, aki csak a hét bizonyos nap­jain vagy csak­ bizonyos időpontokban megy el az otthonba. A rendszeresen járók többsége csak dél­után érkezik. Az otthon viszont reggel 10-től este 8-ig tart nyitva. „Mindennap eljövünk" A hangulatos, kellemes környezeten kívül mit kapnak itt az öregek? Kérdésemre a legilletéke­­sebbek, a tagok válaszol­tak. Bard Józsefné jól ápolt, finom vonalú nő. Hetven­négy éves. Szemüveg nél­kül fűzi be a cérnát a tű­be. A kezeit összekulcsol­ja, amikor beszél. — Valamikor sapkaké­szítő voltam, a férjem pe­dig mozigépész. Itt la­kunk a közelben. Láttuk, amikor épült az otthon. És felvételünket kértük mind a ketten. Tudja, ne­künk nincs családunk. Se rokonság. Se gyerek. És Ha hallgattak volna... Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna — tartja a régi római mon­dás. Közismert, sokszor idézik, de nem mindig értik. Alighanem így le­hetnek ezzel az ÖFO­­TERT Optikai Vállalatnál is. „Ügyek és tanulságok" című cikkünkre érkezett helyreigazítási kérelmük legalábbis erre vall. A munkaügyi viták po­litikai vonatkozásaival, következményeivel fog­lalkozó cikkben példakép­pen szerepelt az OFO­­TÉRT is, amely jubileu­mi jutalom miatt kevere­dett vitába nyugdíjas ad­minisztrátorával. „Nyil­­vánvaló volt írtuk­­, hogy az adminisztrátor­nak járt a jubileumi ju­talom. Meg is ítélte neki a vállalati munkaügyi döntőbizottság. A vállalat azonban fellebbezett. Az ügy január 18-án a Fő­városi Munkaügyi Bírósá­gon végződött az admi­nisztrátor javára. Termé­szetesen ugyanakkor ér­tesült róla a vállalatot képviselő jogtanácsos is, akinek tudnia kellett, hogy a határozat kihirde­tésekor válik jogerőssé. A per tárgyát képező 1220 forintot mégsem fizették ki...” (február 16-ig, a cikk megjelenésének nap­jáig sem). A helyreigazítás a kére­lem szerint cikkünk olyan tényeket is tartalmaz, amelyek hamis színben tüntetik fel a valóságot. A szolgálati időből eredő vita folytán a vállalat ,­a nyugdíjas minőségben él­vezett munkabérnek meg­felelő 630 forint összeget fizette meg nevezettnek — írja az OFOTÉRT ve­zérigazgatója —, aki azért kezdeményezett munka­ügyi vitát, mert a­ tényle­ges dolgozói minőségben élvezett 1850 forint mun­kabérnek megfelelő ösz­­szegű 1220 forint jubi­leumi jutalomra tartott igényt”. Nos , ezt az 1220 forin­tot ítélte meg neki a vál­lalati munkaügyi döntő­bizottság, majd — aho­gyan már írtuk — a mun­­­kaügyi bíróság is. A helyreigazítási kérés­ből egyébként kiderül, hogy a Népszava cikké­nek megjelenése után az összeget kifizették.­ A békát — a maguk kreálta békát — azonban még mindig nem nyelték le. Mert nemcsak helyre­igazítást kértek, hanem törvényességi óvást, a munkaügyi bíróság jog­erős határozata ellen. Mindezt 1220 forintért? Nem — hangsúlyozzák le­velükben. Perorvoslatuk előterjesztése nem a ki­fizetett 1220 forint jubi­leumi jutalom visszafize­tésére, hanem a téves, megalapozatlan ítélet megváltoztatására irá­nyul. Tehát nem a pénzt saj­nálják. Hiszen a peres eL járás, az ezzel járó mun­kaidő-kiesés, stb. aligha­­nem jóval többet ér. Nem a pénzért, csupán az el­­vekért szállnak síkra. Pontosabban a presztí­zsért, amelyért egyszer már pervesztességgel fi­zettek. Amely — ahogyan cikkünkben aláhúztuk — ilyen esetekben politikai vereség is. Lukács Mária.

Next