Népszava, 1974. április (102. évfolyam, 77–99. sz.)
1974-04-28 / 98. szám
8 Nyári csúcsforgalom előtt — a televízióban és a rádióban Címek, nevek, időpontok, helyszínek. Előkészület, forgatás, vágás, utómunkálatok ... Nehéz eligazodni a televízió előzetes „forgatási naptárában”. Érthető. Hisz a nagy nyári hajrá nyitánya májusban kezdődik. Carbo hat szerepben És hamarosan „elindulnak” az egész nyarat átfogó nagy filmsorozatok is. Reymont lengyel Nobel-díjas író Parasztokja, és a híres-nevezetes Omer Pasa. Az NSZK filmsorozat a török világuralom idején játszódik. S azt mondja a „fáma”, hogy a főhős Omért, élő személyről mintázták. Mégpedig az Osztrák—Magyar Monarchia hadnagyáról, aki változatos kalandok során érkezett el az ozmán hadügyminisztérium vezető posztjára. Most már bizonyos, hogy jön a Garbo-sorozat is. A híres filmek sora a következő: Anna Karenina, Krisztina királynő, Színes fátyol, Kaméliás hölgy, a Kétarcú asszony és a Grand Hotel. Az Ida regényt — két részben Pasaréti műterem. Itt rögzítik május első napjaiban — Szőnyi G. Sándor rendező irányításával — Hubay Miklós Római karneválját, amelynek főhőse egy hajdanvolt primadonna. Az 1-es stúdiót az Ida regénye stábja „bérelte ki” hat napra. Gárdonyi ismert regénye nyomán születő kétrészes tévéjáték főszerepeit Venczel Vera, Oszter Sándor, Bessenyei Ferenc alakítja majd Félix László rendező „dirigálásával”. Páskándy Géza Tornyot választok című darabját (Apáczai Csere János életének egyik jelentős mozzanatát idézi) Harag György rendező variálja majd tévéfilmmé. Külső helyszínen — távoli tanyán — készül H. Barta Lajos Embersiratója. A realista ihletettségű művet — amely az avult gondolatok, és a szerzés ösztöneibe kapaszkodó ember sorsát eleveníti fel — Rémiás Gyula rendezi. Készül Bárány Tamás Város, esti fényben című darabja is, és a Színészmúzeum következő fejezete Csenterics Ágnes irányításával. A főszereplő: Gombaszögi Ella. A nagy színésznő mellett láthatjuk majd Kabos Gyulát, Mály Gerőt és Ráday Imrét is. Delila és Z. Elemér kalandjai És most a kész, a bemutatásra váró művekről. Molnár Ferenc Delila című darabját egykoron Darvas Lili és Somlay Artúr vitte sikerre. A Pest környéki vendégfogadó házaspárját — a tévéváltozatban — Ruttkai Éva és Kállai Ferenc alakítja. Hamarosan új szerzőt avat a tévészínház. Ugyanis még a második negyedévben műsorra tűzi Káló Flórián ismert színész, Z. Elemér nagy napja című darabját. Z. Elemért — a meghunyászkodó kispolgárt — Őze Lajos játssza. S ha már a színészeknél tartunk, hadd mondjuk el azt is, hogy több, érdekes színházi előadást is láthatunk a közeljövőben a televízió képernyőjén. G. B. Shaw Szent Johannáját ezúttal a szolnoki Szigligeti Színház tolmácsolja majd. Kertész Ákos Névnapját a József Attila Színházban rögzítette a televízió. Karinthy Ferenc Szellemidézését pedig a Madách Színházból közvetíti majd a televízió. Humorfesztivál A rádió prózai „szakosztályai” is elkészítették immár a nyári menetrendet. A közeli napok egyik érdekes eseménye: Déry Tibor Talpsimogatója. Ezt követi Cseres Miklós dr. rendező munkásságát bemutató sorozat. S akik még nem hallották, újra meghallgathatják Szabó Magda legsikeresebb hangjátékait, darabjait. Például A rabot, a Hahéi kirurgust, a Fanny hagyományait és az Óh, az a fényes nap című darabot. Fájdalmas emléket idéz a dramaturgia másik nyári sorozata. Mégpedig Pécsi Sándor leghíresebb rádiószerepeit. Hamarosan újra „megszólal a gong” a rádió Karinthy Színpadán. Ezúttal Parkinson törvényeivel ismerkedhetnek meg a hallgatók több fejezetben. 5X1- Ez a címe a Rádió Kabarészínháza következő műsorainak, amelyek csupa „sikerszámot” idéznek. S indul a nagyszabású „Humorfesztivál” is, amely reméljük, új színekkel gazdagítja majd a pesti szatíratermést. G. L Hidas Antal VIDÁM VERSEK VÉGRE EGY ÉRTELMES ÉRTELMEZŐ SZÓTÁR A „parancsuralom” után mindjárt a „paranoia” címszó következik. ISZLÁMOKNAK és nem ISZLÁMOKNAK Abból, hogy szűnőben van a hurikkal telerakott túlvilágban való telehit, még nem következik, hogy ezt a világot kell átalakítani bordélyteleházzá. NEO- ÉS MÉG NEOBB KANTIANIZMUS Szép az, ami érdek nélkül tetszik — mondotta Kant. Szép az, ami érdekem ellen is tetszik — mondja a lant. Szép az, ami érdekemből tetszik — mondja a rang. ÉRTSÉTEK MEG Még a keménykötésű tölgy is fojtott hangot ad, ha felbérelt fejszék hasogatják derekát. VIGASZTALÓ Napról napra egyre inkább érzem, hogy lassan kint — így vagy úgy — öreg vagyok. Ne búsulj, Agnes... örökké még a csillagok sem fiatalok. Majtényi Erik DÉLELŐTT Nagy barna kosarakba öntik a friss halat, s az utcát elözönlik a pikkelyekről elszabadult fények, ragacsosak, ragályosan fehérek. Higanyoszlopként szökik fel magasra a Délelőtt, s olyan öntelt szegény, mint egy mesterin tálalt harcsa egy régi szakácskönyv rézmetszetén. NÉPSZAVA A valóság klasszikusa Veres Péter válogatott művei a Magyar Remekírók sorozatában „Én nem az eszközeit bámulom, hanem a szilárdságát. Nem a nagy tehetség, nagy készültség, hanem a nagy erkölcs a lenyűgöző benne ... Ott maradt a maga földmunkás világa közepén: lelkét az osztályára ható erők alatt formálta ki; szava elsősorban a hűségé.” Németh László jellemezte így nagy kortársát és pályatársát. A magyar szakszervezetek kiadója, a Táncsics Kiadó nemrég egy gazdag mondanivalójú, szép könyvet adott ki. Veres Péter koszorúja a címe. Ebben az emlékezők egy része a közéleti ember alakját idézi, a politikus Veres Péterre emlékezik. Hiszen ez a nagy író életének majd’ harminc esztendejét töltötte aktív politikai szolgálatban. Az ország szolgálatában, ahogy ő mondaná. A politikus kortársak vallomásai egymástól függetlenül és mégis egybehangzóan hűségét, emberi tisztaságát és tisztességét emelik ki. Azaz őket is a Németh László emlegette nagy erkölcs nyűgözte le. " És milyen fontos Németh László jellemzésének következő passzusa is, amikor arról ír, hogy ez a nagy realista író, akinek egész élete szolgálat volt — nem szakadt el osztályostársaitól, a Gyepsor népétől. Írói karakterét ez a kis világ alakította. Ezért lehetett olyan formátumú író, hogy a Magyar Remekírók egyik első kötetét, csaknem kétezer oldal terjedelemben ő kapta. Csokonai és Nagy Lajos társaságában halad ő is a halhatatlanok élén. Illés Endre nagy stílű, koncepciózus elgondolása így realizálódik. Ültessünk diófát — javasolta még a hatvanas években. És az első kötetek azt bizonyítják, hogy a magyar klasszikusok ilyen átgondolt kiadására még nem volt példa a mi könyvkiadásunkban. Öröm ezt a Veres Péterkötetet is kézbe venni. Hiszen a Veres Péter-i mű legnagyobb alkotásait tartalmazza. A Számadással indul a kötet. Már szinte közhely, hogy a Puszták népével együtt ez a népi írók kezdeményezte dokumentáris-szociográfikus irodalom legjelentősebb és legművészibb alkotása. Természetesen folytatja ezt Az ország útján. Veres Péter élete későbbi éveinek, köztük a legforróbb közelmúltnak izgalmas krónikája. Nemcsak izgalmas ez a krónika, hanem hűséges is. Azaz: igaz, Veres Péter pályakezdő éveit idézik a felejthetetlen Gyepsor- novellák. Mindmegannyi a falusi szegénység döbbenetes hűségű remeke. Hazajött a húgom, Ebéd a Gyepsoron, Szombat — mindegyik ismerős a két világháború közötti magyar próza olvasói előtt. Hiszen a legnagyobbak, Móricz, Nagy Lajos, kortársi remekléseivel említhetők csak együtt. (Ide tartozik még a Szűk esztendő is.) Veres Péter írói nézeteinek szerves része volt a munka ábrázolása. „... alkotássá emeljük a munkát és adjunk hitet a munkásnak hozzá.” Így tűzte ki írói feladatát Veres Péter. .. mert a munkának is van lelki tartalma, a munkának is van költészete.” Csak író kell hozzá, aki meglássa, megérezze és kifejezze. Ez az író maga Veres Péter volt, aki a Pályamunkások című kisregényében valóban alkotássá emelte a munkát. Milyen szeme volt az új világra is! Micsoda figurákat vett észre a 45 után átalakult, forrongó magyar világban. Elég csak a máig felejthetetlen Suli Kis Varga-írásokra gondolnunk. Avagy a nagyszerű ellenpólusra, a Dankó Jánosra. Még ebbe a gondos válogatásba is (Domokos Mátyás munkája) természetesen csak egy töredéke kerülhetett be Veres Péter életművének. Egyszer majd bizonyára, lesz olyan Veres Péter-kötet is, amelyben például a Falusi krónika, és a Három nemzedéktrilógia kap helyet. Ezek ugyanis egybe tartoznak. A Szolgaságban és a Szegények szerelmében epikusan mondja el a regényíró, amit a Falusi krónikában a történeti hűség és pontosság igényével vetett papírra. Aztán nem feledkezhetett el Veres Péterről, a publicistáról, a tanulmányíróról, a gondolkodó főről! Micsoda tehetség volt akkor is, ha irodalomhoz, művészethez, avagy a közélet kérdéseihez szólt hozzá. Ember és írd». Az Alföld parasztsága, Útközben, Szárszó, avagy válogatott irodalmi naplójegyzetei, elég csak utalni ezekre. Mennyire szerette ezt a műfajt. Micsoda űrt hagyott maga után. A valóság klasszikus ábrázolóját becsülték meg ezzel. (Szépirodalmi Kiadó) Varga József Pogány Ö. Gábor Emlékezés Derkovits Gyulára Negyven esztendeje halt meg Derkovits Gyula, s úgy látszik, e négy évtized során életműve széleskörű elismerésben részesült, az utókor megbecsülése — mondhatni — általánossá vált. Itthon, hazánkban tisztelettel emlegetik nevét, a szakmában, a közönség körében tekintélye vitathatatlan, a szocialista művészet további fejlődését senki se tudja elképzelni példamutató hagyatékának figyelembevétele nélkül. Híre külországokban is terjed, a világnyelveken megjelenő lexikonok elég részletesen ismertetik munkásságát, az eszmeileg progresszív képzőművészettel foglalkozó kézikönyvek nagy jelentőséget tulajdonítanak eredményeinek. Különböző szempontú retrospektív tárlatokra nyugatról is gyakran kérik kölcsön egyik-másik képét, a Magyar Nemzeti Galéria által rendezett emlékkiállításai alkalmával még részletesebb tanulmányok is napvilágot látnak a határokon túli sajtóban, művészeti folyóiratokban. Hírnevének fokozatos terjedése mellett se mondható, hogy már minden megtörtént legyen Derkovits nagyszerű örökségének haladó szellemű feldolgozására, társadalmi hasznosítására. Sajnos, erről nincs szó. A Derkovits-életmű népszerűsítésében még igen sok a tennivaló, a szocialista Magyarországon kevesebb helyet foglal el a lakosság tudatában, mint József Attila, de még annál is kevesebbet, mint amennyit az irodalom és a képzőművészet tömegbefolyása közötti különbség indokolna. Külföldön se vetekszik József Attila költészetének ismeretével, holott a képeket még csak le se kell fordítani; a festett, rajzolt, metszett, karcolt ábra nem igényel tolmácsot. Mégsem a mennyiségi lemaradás a problematikus Derkovits Gyula utóéletében; ezen talán nem is olyan nehéz segíteni, mert a szocialista művészet ez óriásának a megnyilatkozásai végül is egyre többeket fognak meggyőzni a szépség és igazság elválaszthatatlanságáról. Derkovits Gyula életművének mai méltánylásában a tartalmi tényezők mellőzése sokkal veszélyesebb hiányosság, mint amennyire a rávonatkozó ismeretterjesztés mennyiségi kiterjedése problematikus. Tudományos tény, hogy művészetében az eszmeiség primátusa a döntő, képei egy következetesen forradalmár mester ideológiai állásfoglalásai, s mert alkotásai remekművek, azért nézetei hitelesen érvényesülnek munkásságában. Ezzel kapcsolatosan a szakmabeliek, beavatottak, vélt hozzáértésükre büszkék, intellektuális tájékozottságot mímelő sznobok körében nem sokkal jobb a helyzet, mint amilyen az századunk harmincas évei folyamán volt. Azidőt bennfentes műítészek és esztétizáló festők Derkovits műveinek „politikai tendenciáját” a képzőművészettől idegen anyagnak bélyegezték, s tehetségének nagyságát azzal hangsúlyozták, hogy az irányzatosság e tehertétele ellenére is jók a képei. Az antikommunista paktumok korában a maradiak nem is tehettek egyebet, mint hogy tagadták a progresszív szemlélet és a művészi minőség szerves összetartozásának a szükégességét A fasisztáktól, ultrareakciós konzervatívoktól a polgári finomistákig, mindenki elítélte akkoriban Derkovits művészi pártosságát, alkotótevékenységének proletár céltudatosságát. Igaz, a kifogások más és más hangnemben hangzottak el; a durva hangú, agresszív tetemrehívástól a fontoskodó fanyalgásig a nehezményezést egyöntetűen a munkásosztály harcos világnézetével szembeni felfogás diktálta. Már a két világháború között kialakult a haladó irodalom, művészet hatálytalanításának amolyan árnyaltabb módszere. A napot nem lehetett letagadni az égről, az üstökösöket nem volt mód lefátyolozni a felhőtlen éjszakai mennybolton. Ady Endre értékelésében érvényesült akkortájt mind általánosabban a félremagyarázás, a hamisítás, a másról beszélés; a magyarországi hitleristák a fajmítosz hirdetőjének, antiszemitának igyekeztek őt beállítani, a Nyugat literatus széplelkei pedig demagógnak, közéleti tiszavirágnak, a szerepelni vágyás nagyhangú pozőrjének. Derkovits ténykedésének korabeli vizsgálatakor is szóhoz jutottak az efféle torzítások. A szélsőjobb felől jövő otromba ferdítések hatástalanok maradtak a gondolkodó emberek körében, de a tehetség megértésének, megbecsülésének álarcában kinyilvánított inszinuációk, sajnálkozások, álmagyarázatok bizony, hogy elhomályosították egyébként oly egyenes vonalú, világosan kirajzolódó pályaképét. A felszabadulás után Derkovits Gyula értékelése igencsak érdekes fordulatokat vett A koalíciós időkben a kommunisták harci lobogóként mutatták fel életművének tanulságait, a polgári demokraták tovább fanyalogtak, a teljes tagadás viszont nem lépett fel nyíltan. Ismeretes, hogy az ötvenes évek elején — a realizmus szűkös értelmezése idején — feszengő tartózkodás volt tapasztalható Derkovits Gyula műveivel kapcsolatosan. 1954-es emlékkiállítása oldotta fel azután ezt a feszengést, s azóta megbecsülése hivatalos programmá vált, művészete aktív hagyománnyá éledt. Valami még sincs rendben mai irodalma körül. Mintha az egykori álcázó hadmozdulatok korszerű újjáélesztésének lennénk a tanúi, alkotó munkája lényegéről mind kevesebb szó esik. Pedig értékelésének indítéka, forrása, értelme mindenek előtt a proletár világnézet megjelenítésének tudomásulvétele, annak a művészettörténeti tettnek az elismerése, hogy Derkovits Gyula műveiben a munkásosztály forradalmi pártjának felfogása kapott képi megfogalmazást, a nép érdeke a maradandó művészet szférájában jutott méltó kifejezéshez. Derkovits műveinek formai megoldásai ebből az aspektusból nézvést méltányolhatók csak igazán, festői és grafikai találatai csupán jelentésük tartalmi erejével mérhetők érdemlegesen. Az újsütetű Derkovits-kutatók és reklámfőnökeik már nem fintorognak művészünk ideológiai makacssága miatt; a szocialista Magyarországon az ilyetén előkelősködés óvakodik nyíltan megmutatni magát. A művészet pártosságának ilyen-olyan vitatói viszont igyekeznek elhallgatni azt, hogy a Derkovits-képek művészi minőségének elemi feltétele a művek tendenciózus tárgyválasztása, proletárforradalmi tartalma, alkotójuk ideológiai elfogultsága. A képzőművészet eszmei elkötelezettségét manapság ugyanis akként vélik egyesek letagadhatónak, hogy nem beszélnek róla, s a képek-szobrok társadalmi létjogosultságának hr. 1974. április 28.