Népszava, 1974. augusztus (102. évfolyam, 178–203. sz.)

1974-08-01 / 178. szám

197­4. augusztus 1. 1975-től évente 100 000 hátsó futómű Új kovácsüzem, öntödék, automata gépsorok Néhány éve kezdték meg Győrött a Rába Ma­gyar Vagon- és Gépgyár­ban a nagy teherbírású kamionok gyártását. Az idén 300 készül. Eljutnak Ecuadorba, Szudánba és Kuvaitba is. Legnagyobb vásárlójuk Jugoszlávia és a HUNGAROCAMION Vállalat. A HUNGARO­CAMION tegnap vette át az 50. nyergesvontatós ka­miont. Ebből az alkalomból ér­demes megismerkedni a gyáróriás terveivel. Mint ismeretes, a közúti jármű­­gyártásból a legnagyobb részt a győriek vállalták. A Rába-MAN motorok, a nagy teljesítményű ka­mionok és hátsó futómű­vek gyártása mind ered­ményesebb. A közúti ága­zat 1968-ban még az össz­termelés 36,7 százalékát adta, ez 1995 végére eléri a 85 százalékot. Az árbe­vétel jövőre mintegy 10 milliárd forint lesz. A szocialista országok nemzetközi munkameg­osztásába illeszkedő pro­filt tovább erősíti a gyár. Létrejött a nagy sorozatú, azaz a tömeggyártás tech­nológiai bázisa, amit tar­tós exportpiacot teremtett a termékek számára. A legnagyobb vásárló a Szovjetunió, ő veszi át a hátsó futóműveket. A sorban ezután Lengyelor­szág és Csehszlovákia kö­vetkezik. A tőkés piac 1974-ben fedezte fel a győri gyár megbízhatóan jó minőségű termékeit, s ennek követ­keztében az eladott ter­mékek értéke már 21,8 millió dollárra növeke­dett. A jövő évi megren­delések alapján várható a 30 millió dolláros árbevé­tel. Dinamikusan fejlődik a győri dolgozók 35 százalé­kát foglalkoztató üzem­óriás. Új kovácsüzem, grafit- és szürkeöntöde épül, újabb automata gép­sorokat és transzfer soro­kat állítanak munkába, a világpiacon is keresett al­katrészek gyártására. A kötöttpályás anyagmozga­tással, az automata ada­golók felszerelésével lé­nyegesen könnyítik a fizi­kai munkát. A következő ötéves tervben évente 100 000 hátsó futóművet gyártanak majd és 1980-ig 30 százalékkal nő a mun­kások bére. T. P. Befejeződtek az egyetemi, főiskolai felvételik A nappali, esti és leve­lező tagozatokon egyaránt befejeződtek az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgák. Nem végleges adatok sze­rint összesen 71 867-en ír­ták meg írásbeli dolgoza­taikat, illetve feleltek a felvételi bizottságok előtt. Legtöbben — szám szerint 42 774-en — a nappali ta­gozaton felvételiztek. (Az 1974—1975-ös tanév nap­pali tagozataira mintegy 15 500 elsőévest vehetnek fel a felsőoktatási intéz­mények.) Hasonlóképpen jelentős volt az érdeklő­dés az esti levelező fakul­tások iránt is, amelyekre együttvéve 29 093-an pá­lyáztak — az esti tagozat­ra mintegy 18, a levelező tagozatra pedig mintegy 33 százalékkal többen, mint az előző tanévben. Az idei felvételik álta­lános jellemzője volt a szakemberek szerint, hogy magasabb pontszámot ér­tek el a jelöltek, mint a korábbi években. Külö­nösen az írásbeli munkák sikerültek jobban a vára­kozásnál. Az oktatásügy illetéke­sei kedvezően értékelik a közös — érettségi és fel­vételi — írásbeli felvételi vizsgáztatás tapasztalatait is. Bár az értékelés több­letterhet ró a felvételi munkát végző pedagógu­sokra, szívesen vállalták a pluszmunkát, mert a tel­jesítmények reálisabb összevetésére adott lehe­tőséget. Újdonság volt az idén, hogy a középiskolai tanárok is részt vettek a felvételi bizottságok mun­kájában. Az elmúlt napokban a pályázók többsége meg­kapta a felvételi eredmé­nyéről szóló értesítést. Azok a jelöltek, akik el­érték a felvételhez szük­séges pontszámot, de fel­vételt nem nyertek, érte­sítést kaptak, hogy elért pontszámaikkal a jövő év­ben ugyanazon a szakon — újabb felvételi vizsga nélkül — pályázhatnak. A felsőoktatási intéz­mények felvételi bizott­ságai a rendelkezésre ál­ló helyeknek csak 94 szá­zalékát töltötték be. A si­keresen vizsgázott, de el­utasított pályázók a bi­zottság határozata ellen — a kézbesítéstől számí­tott 8 napon belül — az illetékes miniszterhez fel­lebbezhetnek. A fellebbe­zéseket előreláthatóan augusztus végén bírálják el. A minisztériumok és az illetékes felsőoktatási intézmények vezetőiből alakult bizottság tölti be a fennmaradt hat száza­léknyi helyet. E bizottság határozata ellen további fellebbezési lehetőség nincs. Pótfelvételt a következő tanévre az idén a felsőok­tatási intézmények már nem hirdetnek meg. NÉPSZAVA Rá­ba-kam­­ionok szerte a világon • Új üzemek a R­ába-gyárban 2,4 millió ingatlan,2,2 millió tulajdonos Ülést tartott az országgyűlés építési és közlekedési bizottsága Kedvező fogadtatásra, pozitív társadalmi vissz­hangra találtak azok a rendelkezések, amelyek az állampolgárok telek-, la­kás- és üdülőtulajdonát szabályozzák — állapítot­ta meg szerdai ülésén az országgyűlés építési és közlekedési bizottsága, mérlegre téve a paragra­fusok végrehajtásának ta­pasztalatait. A Gyarmati János elnökletével még­Szilágyi Lajos építés­ügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes tájé­koztatójában leszögezte: A rendeleteknek az volt a céljuk, hogy bővítsék a telek-, lakás- és üdülő­­szerzési lehetőségeket, ugyanakkor megakadá­lyozzák a munka nélküli vagyonszerzési törekvése­ket. A jogszabályok szin­te alapelvként mondták ki, hogy egy személy, il­letőleg család legfeljebb egy lakással vagy lakóte­lekkel, ezen felül egy üdü­lővel, illetve üdülőtelek­kel rendelkezhet. Első lé­pésként hozzáláttak a va­lóságos állapotokat rögzítő nyilvántartások elkészíté­séhez, ennek érdekében a Pénzügyminisztérium be­jelentési kötelezettséget írt elő az állampolgárok tulajdonában levő ingat­lanokra. Az elkészült sta­tisztika szerint 1974. már­cius 31-én az országban több mint 2,2 millió tulaj­donosnak 2,4 millió ingat­lana volt. (Az ingatlanok megoszlása: 154 ezer lakó­telek, 51 ezer üdülőtelek, 46 ezer üdülő, a többi pe­dig lakástulajdon.) 1972 óta mind a tulajdonosok, mind az ingatlanok száma 90 ezerrel növekedett. Az engedélyezettnél több in­gatlannal 1972-ben 185 ez­ren rendelkeztek (ingatla­naik száma elérte a 380 ezret), 1974-ben már csu­pán 160 ezren, 321 ezer „birtokkal”. Csökkent a mértéken felüli ingatla­nok száma is: a lakótel­keké 24 százalékkal, az üdülőtelkeké 36 százalék­kal, a lakásoké 11 száza­lékkal, az üdülőké pedig 20 százalékkal. A megál­tartott tanácskozáson részt vett dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelme­zésügyi államtitkár, dr. Szilbereky Jenő igazság­ügyi miniszterhelyettes, dr. Villányi Miklós pénz­ügyminiszter-helyettes, dr. Buda Gábor, a Miniszter­­tanács tanácsi hivatalának elnökhelyettese és Dudás János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának alosz­tályvezetője. lapított mértéket lényege­sen meghaladó számú in­gatlannal még mindig kö­rülbelül 3000 tulajdonos rendelkezik. Társadalmi rétegződés szerint a lakóházak és la­kótelkek tulajdonosainak aránya megfelel a népes­ség különböző rétegei kö­zötti arányoknak. Az al­kalmazotti és egyéb réte­gek javára mutat eltoló­dást viszont az üdülő és üdülőtelkek tulajdonosai­nak aránya: egy reprezen­tatív felmérés szerint az üdülők és üdülőtelkek mindössze 20 százaléka van fizikai dolgozók tulaj­donában. A nyilvántartá­sok pontossága azonban — bár a tanácsok rendkívül nagy munkát végeztek —■ még mindig csak 80—85 százalékosra tehető. A jogszabályokban fog­laltak megvalósítása ér­dekében az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium, a Pénzügyminiszté­rium és több más főható­ság fontos lépéseket tett. Felhívták például a taná­csokat, hogy jelöljék ki azokat a településeket, amelyeknek területére — telektulajdon esetében —■ alkalmazni kell az elide­genítési és a tanácsi érté­kesítés elrendelésének kö­telezettségét. Jelenleg az elidegenítési kötelezettség alá tartozó települések száma eléri a 760-at. Irányelveket adtak ki a paragrafusok alkalmazá­sának gyakorlatára, állást foglalt a Minisztertanács Tanácsi Hivatala, és a Legfelsőbb Bíróság is. Az ingatlanok pontos nyil­vántartásának és telek­Nem minden ügy bírál­ható el azonban az új pa­ragrafusok alkalmazásá­val. Ezért a Miniszterta­nács — két esztendőre — felhatalmazta az építés­ügyi és városfejlesztési minisztert: a rendelkezé­sek alkalmazása alól fel­mentést adhat olyan ese­tekben, amikor a parag­rafus szerinti elbírálás méltánytalanságra vezet­ne. A többlettelkek elidege­nítésére előírt határidő 1972. december 31-én járt le. A tanácsi értékesítés elrendelése általában kés­ve indult meg, néhány helyen még ma is vonta­tottan halad. 1973 végéig 4046 lakó- és 290 üdülő­telekre rendeltek el taná­csi értékesítést. A többlet lakás- és üdülőtulajdonra vonatkozó elidegenítési kötelezettség határideje 1973. december 31-e volt — a tanácsok most dol­goznak az adatok pontos nyilvántartásba vételén, a tanácsi értékesítés előké­szítésén. Előzetes adatok szerint a tulajdonosok — önként — 1973 végéig 2500 többletlakást és körülbe­lül 100 üdülőt adtak, vagy ajándékoztak el. A többletingatlanok ta­nácsi értékesítése még számos kívánnivalót hagy maga után, igaz viszont hogy a többlettelekkel rendelkező tulajdonosok egy része nem tett eleget a jogszabályban előírt kö­telezettségeinek. Sokan várakozó álláspontra he­lyezkedtek, vagy arány­talanul magas telekár megállapításával nehezí­tették — sőt, meghiúsítot­ták — az értékesítést. Ez is a magyarázata, hogy egyes helyeken — főként a városokban, és az üdü­lőterületeken — a telek­forgalom nem növekedett. Hézagosak a nyilvántartások könyvezésének érdekében törvényerejű rendelet szj­­a Minisztertanács új, egy­­bályozza az ingatlanok céges ingatlannyilvántar- nyilvántartásának minden tás vezetését rendelte el, s lényeges kérdését is. A tanácsi értékesítésről Húszéves a kikötő Dunaújvárosban A völgyben, a Duna két ága közé szorult szigeten megreked a hőség. Azt mondják, itt 4—5 fokkal is melegebb van, mint fent a városban. A felcsa­pódó pára is nehezíti a levegőt. A darusfülkéből nézzük a tájat. Szemben, a Holt- Duna túlsó oldalán, a lép­csőzetesen levágott part mögött, a Vasmű hatal­mas kéményei nehéz füs­töt fújnak az égre. Alat­tunk a daru 50 méteres drótkötelén függeszkedő markoló belemar az uszály gyomrába. A da­rus, Nádasdi Ferenc, a szája szélére harap, s megszorítja a fogantyút, mintha neki magának kellene kiemelnie a hajó fenekéről a jó két és fél tonnányi sötétvörös ércet. — Kitűnő anyag... igazi Krivoj Rog­i — mor­molja elégedetten, miköz­ben a tele markolót las­san a vasúti kocsi fölé „kormányozza”. A hatal­mas vasmarok engedelme­sen himbálódzik a hosszú drótkötélen. Nádasdi Fe­renc több mint egymillió tonna ércet és szenet ra­kott már át darujával a dunaújvárosi kikötőben. Lapátolóbői darus — Húsz éve lapátosként kezdtem, 18 éve vagyok darus— mondja lélegzet­­nyi szünetben. — Legalább 3 év kellett, míg kitanul­tam ennek a munkának minden Gimját»brágát. Mert nemcsak szép, ha­nem nagyon nehéz mun­ka is ez, kérem. Jó hogy ma már ülve dolgozunk, de bizony kezdetben ke­ményen végigálltuk a nyolc órát. Méghozzá a féllábon. A jobb lábunk­kal ugyanis pedálozni kel­lett. Hogy mi mindent kell tudni a jó darusnak, azt nem lehet elmondani. Ér­zék kell ehhez, kérem. Ha a szél úgy istenigazában meglódítja a markolót, bi­zony kapaszkodhatunk, hogy lent az emberek kö­zött senkit se érjen bal­eset. Azt is érezni kell, hogy mennyi „rátartással” nyissuk ki a tele marko­lót. Mert nem úgy van ám az, hogy az érc pont akkor esik jó helyre, ami­kor a gém a kocsi fölött van! Vasmarokkai Három műszakban 11 darus dolgozik a kikötő­ben. A daruk számára nincs pihenés se éjjel, se ünnepnap. Ha probléma van a géppel, megszólal a sziréna. Egy jelzéssel a villanyszerelőt, kettővel pedig a lakatost hívhatják segítségül. A sziréna azon­ban csak a végső esetben szólal meg: ha például „csak” kiugrik a kötél, maga a darus mászik ki a víz fölött 50 méter ma­gasban himbálódzó gém­re. A munka persze a mélyben sem könnyebb. A lapátosok is megizzad­nak a maguk 3—4 ezer forintjáért. Gyurcsó János 20 évet töltött már el itt a tutajok fenekén, s azt mondja, nem is vágyódik el innen. Bár egy „szív­­lapátnyi” érc súlya válto­zatlanul húsz kiló, az ő munkájuk is sokat válto­zott már. Míg korábban a markolóval nehezen hozzáférhető anyag het­ven szá­zlékát is lapátol­ni kellett, a mai 100—200 vagonos korszerű uszá­lyokkal a vasmarok csak­nem egyedül megbirkózik, csak a legalját kell bele­lapátolni. Ma már csak 13-an vannak a rakodók, de hamarosan közülük is elküldenek néhányat a gépkezelői tanfolyamra: az új kisgép az uszály al­járól gyűjti majd össze az ércet a markolóba. —• Milyen más itt már minden, mint amikor ide­kerültem — sóhajt Kuti József villanyszerelő, aki 23 éve dolgozik itt az If­júság-szigeten, s így már a kikötő építésében is részt vett. — Akkor még itt a lábunk alatt folyt a víz, s én mindennap Döm­­­södről jártam be bicikli­vel. Azóta már összkom­fortos lakásom van Duna­újvárosban, s itt is min­den megváltozott. A da­ruk, az uszályok, meg az emberek is. Akkoriban a pufajka volt az egyetlen valamire való ruhánk, ma még dolgozni is „ünneplő­ben" járnak az emberek, itt a kikötőben öltöznek át, s meg is fürödhetnek. A műhely előtt már nem biciklik, hanem motorok, gépkocsik állnak Száx helyett. 43 Húsz éve több mint szá­zan dolgoztak a kikötő­ben. Ma 43 az összlét­­szám. Van két szocialista brigádjuk, 32 törzsgárda - tagjuk. Húsz évvel ezelőtt évente 3—400 ezer tonna, tíz éve 850 ezer tonna, tavaly pedig már közel 1 millió 300 ezer tonna anyagot mozgattak meg. Ez naponta mintegy öt­ezer tonnát jelent... —■ Anyagban nincs hiány — mutat körbe a kikötőben sorakozó meg­pakolt uszályokon Deme­ter Zoltán üzemvezető. — Abban a 200 vagonos uszályban 2500 tonna szén érkezett a doni medencé­ből. Ez a másik kettő 1450 kilométerről, Reniből jött, szovjet vasércet hozott. De kint a nagy Dunán még vagy öt tele uszály vár arra, hogy a boxerhajónk­kal bevontassuk ide az öbölbe. Amióta a szovje­tek áttértek a vontatásról a tolóhajózásra, a korábbi két hét helyett már hét­nyolc nap alatt felérnek Reniből... Demeter Zoltán egyéb­ként kiszámította: ha egy­más mögé tennék a Du­nai Vasmű teherkikötőjé­ben ki- és berakott uszá­lyokat, a közel 17 ezer uszályból álló sor 1274 ki­­lométerre, egészen Cerna­­vodáig érne. Az elmúlt húsz évben a kikötőből mintegy 15 millió tonna vasércet szállítottak fel az óállomáson keresztül a Vasmű kohóiba. A kongresszus tiszteletére A parton ágaskodó 4 hatalmas daru és a kikö­tőmunkások teljesítmé­nyét a jövőben a gépesí­tés folytatása mellett fő­leg a jobb munkaszerve­zéssel szeretnék növelni. A pártkongresszus tiszte­letére többféle, ehhez kapcsolódó vállalást is tettek. A javító és kar­bantartó műhelyben beve­zetik a „Dolgozz Hibátla­nul” mozgalmat. A daru­sok elhatározták, hogy a régebbi 95 százalékról 98 százalék fölé emelik a közvetlenül a vasúti ko­csikba rakott érc arányát. Ezt az arányt ebben a hó­napban máris 99 százalék fölé tudták emelni. Első­sorban azzal, hogy meg­szervezték: mindig legyen a síneken üres vasúti ko­csi, ne kelljen azért, mert egy uszály siet, a szállít­mány alját a partra pa­kolni, majd később újra átrakni a kocsira. Mert bizony ilyen, látszatra ap­ró dolgokon múlik a jó munkaszervezés. Ma már a munkások megkövetelik a vezetők­től, hogy jól meg legyen szervezve a munka, s ők maguk is adnak ehhez öt­leteket. A szerelők pél­dául rájöttek, hogy a fül­­lesztő nappali hőségben egy teljes műszakot elvesz a drótkötélcsere, viszont ha hajnalban két órával a munkaidő előtt bejönnek, fele idő alatt elkészülnek vele. Aztán furdalta az ol­dalukat az is, hogy a mezküldemények beraká­sa sokszor napokig elhú­zódott és közben álltak a daruk, az uszályok. Most megszervezték­ az export­ra szánt lemezt egy mű­szak alatt berakják a uszályokba. Megbeszélték a Vasmű lemezszállítói­val, hogy előző délután csomagolják össze a kül­deményt, éjszaka vigyék le a kikötőbe és a hatra érkező műszak délután kettőre befejezi a berako­dást. Most már rendsze­resen így csinálják. Hogy a többi vállalás­ból mi minden válik majd valóra, arról még korai lenne beszélni. De az bi­zonyos, hogy a dunaújvá­rosi dokkmunkások a ki­kötő 20. születésnapját méltó módon köszöntöt­ték: az első félévi tervü­ket 70 ezer tonnával túl­teljesítették. Deák András időt igénylő . Meglehetősen sok kriti­ka érte a tanácsokat, el­ismerve azonban azt a tényt, hogy ha minden ál­lampolgár eleget tett­­ vol­na bejelentési kötelezett­ségének, a tanácsok már előbbre tarthatnának, hi­szen energiáik java részét nem kötötte volna le a „nyomozások” tulajdonos utáni „nyomo­zás”, kutatás. A vitában felszólalt Cser­na Sándor, Pázsit Ár­pád, dr. Szép Zoltán, Da­radics Ferenc, Jávor Jó­zsef, Juratovics Aladár, Búza Barna, Kovács Sán­dor és Korponai Lajos or­szággyűlési képviselő. Békemozgalmi kitüntetés Szerdán délután ünnep­séget tartottak Budapes­ten a Papíripari Vállalat Csomagolóanyag Gyárá­ban. Az Országos Béketa­nács nevében Vass Ist­vánné alelnök átnyújtotta a magyar békemozgalom 25. évfordulójára alapított emlékplakettet a gyár egyik brigádjának, a „Törzsgárda” szocialista brigádnak. Ez a munkás­­nőkből álló kollektíva is odaadóan kivette részét a vietnami szolidaritási megmozdulásokból, a bé­ke és a népek közötti ba­rátság ápolásából. Az ünnepségen részt vett Kimmel Emil, a Nyom­da-, a Papíripar és a Saj­tó Dolgozói Szakszerveze­tének főtitkára, Nguyen Manh Cam, a VDK nagy­követe, a DVK nagykövet­ségének két titkára, Ngu­yen Than és Nguyen Thi Xuan Mai. (MTI)

Next