Népszava, 1974. augusztus (102. évfolyam, 178–203. sz.)
1974-08-01 / 178. szám
1974. augusztus 1. 1975-től évente 100 000 hátsó futómű Új kovácsüzem, öntödék, automata gépsorok Néhány éve kezdték meg Győrött a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban a nagy teherbírású kamionok gyártását. Az idén 300 készül. Eljutnak Ecuadorba, Szudánba és Kuvaitba is. Legnagyobb vásárlójuk Jugoszlávia és a HUNGAROCAMION Vállalat. A HUNGAROCAMION tegnap vette át az 50. nyergesvontatós kamiont. Ebből az alkalomból érdemes megismerkedni a gyáróriás terveivel. Mint ismeretes, a közúti járműgyártásból a legnagyobb részt a győriek vállalták. A Rába-MAN motorok, a nagy teljesítményű kamionok és hátsó futóművek gyártása mind eredményesebb. A közúti ágazat 1968-ban még az össztermelés 36,7 százalékát adta, ez 1995 végére eléri a 85 százalékot. Az árbevétel jövőre mintegy 10 milliárd forint lesz. A szocialista országok nemzetközi munkamegosztásába illeszkedő profilt tovább erősíti a gyár. Létrejött a nagy sorozatú, azaz a tömeggyártás technológiai bázisa, amit tartós exportpiacot teremtett a termékek számára. A legnagyobb vásárló a Szovjetunió, ő veszi át a hátsó futóműveket. A sorban ezután Lengyelország és Csehszlovákia következik. A tőkés piac 1974-ben fedezte fel a győri gyár megbízhatóan jó minőségű termékeit, s ennek következtében az eladott termékek értéke már 21,8 millió dollárra növekedett. A jövő évi megrendelések alapján várható a 30 millió dolláros árbevétel. Dinamikusan fejlődik a győri dolgozók 35 százalékát foglalkoztató üzemóriás. Új kovácsüzem, grafit- és szürkeöntöde épül, újabb automata gépsorokat és transzfer sorokat állítanak munkába, a világpiacon is keresett alkatrészek gyártására. A kötöttpályás anyagmozgatással, az automata adagolók felszerelésével lényegesen könnyítik a fizikai munkát. A következő ötéves tervben évente 100 000 hátsó futóművet gyártanak majd és 1980-ig 30 százalékkal nő a munkások bére. T. P. Befejeződtek az egyetemi, főiskolai felvételik A nappali, esti és levelező tagozatokon egyaránt befejeződtek az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgák. Nem végleges adatok szerint összesen 71 867-en írták meg írásbeli dolgozataikat, illetve feleltek a felvételi bizottságok előtt. Legtöbben — szám szerint 42 774-en — a nappali tagozaton felvételiztek. (Az 1974—1975-ös tanév nappali tagozataira mintegy 15 500 elsőévest vehetnek fel a felsőoktatási intézmények.) Hasonlóképpen jelentős volt az érdeklődés az esti levelező fakultások iránt is, amelyekre együttvéve 29 093-an pályáztak — az esti tagozatra mintegy 18, a levelező tagozatra pedig mintegy 33 százalékkal többen, mint az előző tanévben. Az idei felvételik általános jellemzője volt a szakemberek szerint, hogy magasabb pontszámot értek el a jelöltek, mint a korábbi években. Különösen az írásbeli munkák sikerültek jobban a várakozásnál. Az oktatásügy illetékesei kedvezően értékelik a közös — érettségi és felvételi — írásbeli felvételi vizsgáztatás tapasztalatait is. Bár az értékelés többletterhet ró a felvételi munkát végző pedagógusokra, szívesen vállalták a pluszmunkát, mert a teljesítmények reálisabb összevetésére adott lehetőséget. Újdonság volt az idén, hogy a középiskolai tanárok is részt vettek a felvételi bizottságok munkájában. Az elmúlt napokban a pályázók többsége megkapta a felvételi eredményéről szóló értesítést. Azok a jelöltek, akik elérték a felvételhez szükséges pontszámot, de felvételt nem nyertek, értesítést kaptak, hogy elért pontszámaikkal a jövő évben ugyanazon a szakon — újabb felvételi vizsga nélkül — pályázhatnak. A felsőoktatási intézmények felvételi bizottságai a rendelkezésre álló helyeknek csak 94 százalékát töltötték be. A sikeresen vizsgázott, de elutasított pályázók a bizottság határozata ellen — a kézbesítéstől számított 8 napon belül — az illetékes miniszterhez fellebbezhetnek. A fellebbezéseket előreláthatóan augusztus végén bírálják el. A minisztériumok és az illetékes felsőoktatási intézmények vezetőiből alakult bizottság tölti be a fennmaradt hat százaléknyi helyet. E bizottság határozata ellen további fellebbezési lehetőség nincs. Pótfelvételt a következő tanévre az idén a felsőoktatási intézmények már nem hirdetnek meg. NÉPSZAVA Rába-kamionok szerte a világon • Új üzemek a Rába-gyárban 2,4 millió ingatlan,2,2 millió tulajdonos Ülést tartott az országgyűlés építési és közlekedési bizottsága Kedvező fogadtatásra, pozitív társadalmi visszhangra találtak azok a rendelkezések, amelyek az állampolgárok telek-, lakás- és üdülőtulajdonát szabályozzák — állapította meg szerdai ülésén az országgyűlés építési és közlekedési bizottsága, mérlegre téve a paragrafusok végrehajtásának tapasztalatait. A Gyarmati János elnökletével mégSzilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes tájékoztatójában leszögezte: A rendeleteknek az volt a céljuk, hogy bővítsék a telek-, lakás- és üdülőszerzési lehetőségeket, ugyanakkor megakadályozzák a munka nélküli vagyonszerzési törekvéseket. A jogszabályok szinte alapelvként mondták ki, hogy egy személy, illetőleg család legfeljebb egy lakással vagy lakótelekkel, ezen felül egy üdülővel, illetve üdülőtelekkel rendelkezhet. Első lépésként hozzáláttak a valóságos állapotokat rögzítő nyilvántartások elkészítéséhez, ennek érdekében a Pénzügyminisztérium bejelentési kötelezettséget írt elő az állampolgárok tulajdonában levő ingatlanokra. Az elkészült statisztika szerint 1974. március 31-én az országban több mint 2,2 millió tulajdonosnak 2,4 millió ingatlana volt. (Az ingatlanok megoszlása: 154 ezer lakótelek, 51 ezer üdülőtelek, 46 ezer üdülő, a többi pedig lakástulajdon.) 1972 óta mind a tulajdonosok, mind az ingatlanok száma 90 ezerrel növekedett. Az engedélyezettnél több ingatlannal 1972-ben 185 ezren rendelkeztek (ingatlanaik száma elérte a 380 ezret), 1974-ben már csupán 160 ezren, 321 ezer „birtokkal”. Csökkent a mértéken felüli ingatlanok száma is: a lakótelkeké 24 százalékkal, az üdülőtelkeké 36 százalékkal, a lakásoké 11 százalékkal, az üdülőké pedig 20 százalékkal. A megáltartott tanácskozáson részt vett dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár, dr. Szilbereky Jenő igazságügyi miniszterhelyettes, dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettes, dr. Buda Gábor, a Minisztertanács tanácsi hivatalának elnökhelyettese és Dudás János, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője. lapított mértéket lényegesen meghaladó számú ingatlannal még mindig körülbelül 3000 tulajdonos rendelkezik. Társadalmi rétegződés szerint a lakóházak és lakótelkek tulajdonosainak aránya megfelel a népesség különböző rétegei közötti arányoknak. Az alkalmazotti és egyéb rétegek javára mutat eltolódást viszont az üdülő és üdülőtelkek tulajdonosainak aránya: egy reprezentatív felmérés szerint az üdülők és üdülőtelkek mindössze 20 százaléka van fizikai dolgozók tulajdonában. A nyilvántartások pontossága azonban — bár a tanácsok rendkívül nagy munkát végeztek —■ még mindig csak 80—85 százalékosra tehető. A jogszabályokban foglaltak megvalósítása érdekében az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a Pénzügyminisztérium és több más főhatóság fontos lépéseket tett. Felhívták például a tanácsokat, hogy jelöljék ki azokat a településeket, amelyeknek területére — telektulajdon esetében —■ alkalmazni kell az elidegenítési és a tanácsi értékesítés elrendelésének kötelezettségét. Jelenleg az elidegenítési kötelezettség alá tartozó települések száma eléri a 760-at. Irányelveket adtak ki a paragrafusok alkalmazásának gyakorlatára, állást foglalt a Minisztertanács Tanácsi Hivatala, és a Legfelsőbb Bíróság is. Az ingatlanok pontos nyilvántartásának és telekNem minden ügy bírálható el azonban az új paragrafusok alkalmazásával. Ezért a Minisztertanács — két esztendőre — felhatalmazta az építésügyi és városfejlesztési minisztert: a rendelkezések alkalmazása alól felmentést adhat olyan esetekben, amikor a paragrafus szerinti elbírálás méltánytalanságra vezetne. A többlettelkek elidegenítésére előírt határidő 1972. december 31-én járt le. A tanácsi értékesítés elrendelése általában késve indult meg, néhány helyen még ma is vontatottan halad. 1973 végéig 4046 lakó- és 290 üdülőtelekre rendeltek el tanácsi értékesítést. A többlet lakás- és üdülőtulajdonra vonatkozó elidegenítési kötelezettség határideje 1973. december 31-e volt — a tanácsok most dolgoznak az adatok pontos nyilvántartásba vételén, a tanácsi értékesítés előkészítésén. Előzetes adatok szerint a tulajdonosok — önként — 1973 végéig 2500 többletlakást és körülbelül 100 üdülőt adtak, vagy ajándékoztak el. A többletingatlanok tanácsi értékesítése még számos kívánnivalót hagy maga után, igaz viszont hogy a többlettelekkel rendelkező tulajdonosok egy része nem tett eleget a jogszabályban előírt kötelezettségeinek. Sokan várakozó álláspontra helyezkedtek, vagy aránytalanul magas telekár megállapításával nehezítették — sőt, meghiúsították — az értékesítést. Ez is a magyarázata, hogy egyes helyeken — főként a városokban, és az üdülőterületeken — a telekforgalom nem növekedett. Hézagosak a nyilvántartások könyvezésének érdekében törvényerejű rendelet szja Minisztertanács új, egybályozza az ingatlanok céges ingatlannyilvántar- nyilvántartásának minden tás vezetését rendelte el, s lényeges kérdését is. A tanácsi értékesítésről Húszéves a kikötő Dunaújvárosban A völgyben, a Duna két ága közé szorult szigeten megreked a hőség. Azt mondják, itt 4—5 fokkal is melegebb van, mint fent a városban. A felcsapódó pára is nehezíti a levegőt. A darusfülkéből nézzük a tájat. Szemben, a Holt- Duna túlsó oldalán, a lépcsőzetesen levágott part mögött, a Vasmű hatalmas kéményei nehéz füstöt fújnak az égre. Alattunk a daru 50 méteres drótkötelén függeszkedő markoló belemar az uszály gyomrába. A darus, Nádasdi Ferenc, a szája szélére harap, s megszorítja a fogantyút, mintha neki magának kellene kiemelnie a hajó fenekéről a jó két és fél tonnányi sötétvörös ércet. — Kitűnő anyag... igazi Krivoj Rogi — mormolja elégedetten, miközben a tele markolót lassan a vasúti kocsi fölé „kormányozza”. A hatalmas vasmarok engedelmesen himbálódzik a hosszú drótkötélen. Nádasdi Ferenc több mint egymillió tonna ércet és szenet rakott már át darujával a dunaújvárosi kikötőben. Lapátolóbői darus — Húsz éve lapátosként kezdtem, 18 éve vagyok darus— mondja lélegzetnyi szünetben. — Legalább 3 év kellett, míg kitanultam ennek a munkának minden Gimját»brágát. Mert nemcsak szép, hanem nagyon nehéz munka is ez, kérem. Jó hogy ma már ülve dolgozunk, de bizony kezdetben keményen végigálltuk a nyolc órát. Méghozzá a féllábon. A jobb lábunkkal ugyanis pedálozni kellett. Hogy mi mindent kell tudni a jó darusnak, azt nem lehet elmondani. Érzék kell ehhez, kérem. Ha a szél úgy istenigazában meglódítja a markolót, bizony kapaszkodhatunk, hogy lent az emberek között senkit se érjen baleset. Azt is érezni kell, hogy mennyi „rátartással” nyissuk ki a tele markolót. Mert nem úgy van ám az, hogy az érc pont akkor esik jó helyre, amikor a gém a kocsi fölött van! Vasmarokkai Három műszakban 11 darus dolgozik a kikötőben. A daruk számára nincs pihenés se éjjel, se ünnepnap. Ha probléma van a géppel, megszólal a sziréna. Egy jelzéssel a villanyszerelőt, kettővel pedig a lakatost hívhatják segítségül. A sziréna azonban csak a végső esetben szólal meg: ha például „csak” kiugrik a kötél, maga a darus mászik ki a víz fölött 50 méter magasban himbálódzó gémre. A munka persze a mélyben sem könnyebb. A lapátosok is megizzadnak a maguk 3—4 ezer forintjáért. Gyurcsó János 20 évet töltött már el itt a tutajok fenekén, s azt mondja, nem is vágyódik el innen. Bár egy „szívlapátnyi” érc súlya változatlanul húsz kiló, az ő munkájuk is sokat változott már. Míg korábban a markolóval nehezen hozzáférhető anyag hetven százlékát is lapátolni kellett, a mai 100—200 vagonos korszerű uszályokkal a vasmarok csaknem egyedül megbirkózik, csak a legalját kell belelapátolni. Ma már csak 13-an vannak a rakodók, de hamarosan közülük is elküldenek néhányat a gépkezelői tanfolyamra: az új kisgép az uszály aljáról gyűjti majd össze az ércet a markolóba. —• Milyen más itt már minden, mint amikor idekerültem — sóhajt Kuti József villanyszerelő, aki 23 éve dolgozik itt az Ifjúság-szigeten, s így már a kikötő építésében is részt vett. — Akkor még itt a lábunk alatt folyt a víz, s én mindennap Dömsödről jártam be biciklivel. Azóta már összkomfortos lakásom van Dunaújvárosban, s itt is minden megváltozott. A daruk, az uszályok, meg az emberek is. Akkoriban a pufajka volt az egyetlen valamire való ruhánk, ma még dolgozni is „ünneplőben" járnak az emberek, itt a kikötőben öltöznek át, s meg is fürödhetnek. A műhely előtt már nem biciklik, hanem motorok, gépkocsik állnak Száx helyett. 43 Húsz éve több mint százan dolgoztak a kikötőben. Ma 43 az összlétszám. Van két szocialista brigádjuk, 32 törzsgárda - tagjuk. Húsz évvel ezelőtt évente 3—400 ezer tonna, tíz éve 850 ezer tonna, tavaly pedig már közel 1 millió 300 ezer tonna anyagot mozgattak meg. Ez naponta mintegy ötezer tonnát jelent... —■ Anyagban nincs hiány — mutat körbe a kikötőben sorakozó megpakolt uszályokon Demeter Zoltán üzemvezető. — Abban a 200 vagonos uszályban 2500 tonna szén érkezett a doni medencéből. Ez a másik kettő 1450 kilométerről, Reniből jött, szovjet vasércet hozott. De kint a nagy Dunán még vagy öt tele uszály vár arra, hogy a boxerhajónkkal bevontassuk ide az öbölbe. Amióta a szovjetek áttértek a vontatásról a tolóhajózásra, a korábbi két hét helyett már hétnyolc nap alatt felérnek Reniből... Demeter Zoltán egyébként kiszámította: ha egymás mögé tennék a Dunai Vasmű teherkikötőjében ki- és berakott uszályokat, a közel 17 ezer uszályból álló sor 1274 kilométerre, egészen Cernavodáig érne. Az elmúlt húsz évben a kikötőből mintegy 15 millió tonna vasércet szállítottak fel az óállomáson keresztül a Vasmű kohóiba. A kongresszus tiszteletére A parton ágaskodó 4 hatalmas daru és a kikötőmunkások teljesítményét a jövőben a gépesítés folytatása mellett főleg a jobb munkaszervezéssel szeretnék növelni. A pártkongresszus tiszteletére többféle, ehhez kapcsolódó vállalást is tettek. A javító és karbantartó műhelyben bevezetik a „Dolgozz Hibátlanul” mozgalmat. A darusok elhatározták, hogy a régebbi 95 százalékról 98 százalék fölé emelik a közvetlenül a vasúti kocsikba rakott érc arányát. Ezt az arányt ebben a hónapban máris 99 százalék fölé tudták emelni. Elsősorban azzal, hogy megszervezték: mindig legyen a síneken üres vasúti kocsi, ne kelljen azért, mert egy uszály siet, a szállítmány alját a partra pakolni, majd később újra átrakni a kocsira. Mert bizony ilyen, látszatra apró dolgokon múlik a jó munkaszervezés. Ma már a munkások megkövetelik a vezetőktől, hogy jól meg legyen szervezve a munka, s ők maguk is adnak ehhez ötleteket. A szerelők például rájöttek, hogy a füllesztő nappali hőségben egy teljes műszakot elvesz a drótkötélcsere, viszont ha hajnalban két órával a munkaidő előtt bejönnek, fele idő alatt elkészülnek vele. Aztán furdalta az oldalukat az is, hogy a mezküldemények berakása sokszor napokig elhúzódott és közben álltak a daruk, az uszályok. Most megszervezték az exportra szánt lemezt egy műszak alatt berakják a uszályokba. Megbeszélték a Vasmű lemezszállítóival, hogy előző délután csomagolják össze a küldeményt, éjszaka vigyék le a kikötőbe és a hatra érkező műszak délután kettőre befejezi a berakodást. Most már rendszeresen így csinálják. Hogy a többi vállalásból mi minden válik majd valóra, arról még korai lenne beszélni. De az bizonyos, hogy a dunaújvárosi dokkmunkások a kikötő 20. születésnapját méltó módon köszöntötték: az első félévi tervüket 70 ezer tonnával túlteljesítették. Deák András időt igénylő . Meglehetősen sok kritika érte a tanácsokat, elismerve azonban azt a tényt, hogy ha minden állampolgár eleget tett volna bejelentési kötelezettségének, a tanácsok már előbbre tarthatnának, hiszen energiáik java részét nem kötötte volna le a „nyomozások” tulajdonos utáni „nyomozás”, kutatás. A vitában felszólalt Cserna Sándor, Pázsit Árpád, dr. Szép Zoltán, Daradics Ferenc, Jávor József, Juratovics Aladár, Búza Barna, Kovács Sándor és Korponai Lajos országgyűlési képviselő. Békemozgalmi kitüntetés Szerdán délután ünnepséget tartottak Budapesten a Papíripari Vállalat Csomagolóanyag Gyárában. Az Országos Béketanács nevében Vass Istvánné alelnök átnyújtotta a magyar békemozgalom 25. évfordulójára alapított emlékplakettet a gyár egyik brigádjának, a „Törzsgárda” szocialista brigádnak. Ez a munkásnőkből álló kollektíva is odaadóan kivette részét a vietnami szolidaritási megmozdulásokból, a béke és a népek közötti barátság ápolásából. Az ünnepségen részt vett Kimmel Emil, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkára, Nguyen Manh Cam, a VDK nagykövete, a DVK nagykövetségének két titkára, Nguyen Than és Nguyen Thi Xuan Mai. (MTI)