Népszava, 1974. október (102. évfolyam, 229–255. sz.)

1974-10-01 / 229. szám

­ Közlemény a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének a Szovjetunióban tett látogatásáról A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének és Miniszte­r tanácsának meghívására Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának a vezetésével 1974. szeptember 25—30. között hivatalos baráti látogatást tett a Szovjetunióban a Magyar Népköztársaság párt- és kormány­­küldöttsége. A küldöttség szovjetunióbeli tartózkodása során járt Lenin­grád bari, ipari és mezőgazdasági létesítményeket tekintett meg, találkozott a dolgozók képviselőivel, a párt- és állami szervek munkatársaival, közéleti személyiségekkel. A leningrádi Kiro­v - gyárban magyar—szovjet barátsági nagygyűlést tartottak, amely nagy erővel demonstrálta a Magyar Népköztársaság és a Szov­jetunió, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja közötti, megbonthatatlan egységet. A magyar párt- és kormányküldöttséget mindenütt meleg, szívélyes fogadtatásban részesítették, ami a magyar és a szovjet népet összekötő mély testvéri érzelmek újabb tanúbizonysága. A látogatás során a két fél tárgyalásokat folytatott, amelye­ken részt vettek magyar részről: Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Miniszterta­nács elnöke; Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság titkára; Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke; Huszár István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese; Pója Frigyes, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter; Rapai Gyula, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete. A tárgyalásokon jelen volt: Katona István, az MSZMP KB tag­ja, a Népszabadság főszerkesztője, Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, Szűrös Mátyás, Fodor László, az MSZMP KB osztályvezető-helyettesei, és Tóth József, a Kül­ügyminisztérium főosztályvezető­j­e. Szovjet részről: L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja Központi Bizottságának főtitkára, N. V. Podgornij, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa elnökségének elnöke, A. N. Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnöke; M. A. Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára; K. F. Katu­­sev, az SZKP KB titkára; N. V. Bajbakov, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének helyettese, a Szovjet­unió Állami Tervbizottságának elnöke; V. V. Kuznyecov, az SZKP KB tag­ja, a Szovjetunió külügyminiszterének első he­lyettese; V. J. Pavlov, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió nagy­követe a Magyar Népköztársaságban. A tárgyalásokon jelen volt: K. V. Ruszakov, az SZKP KB tagja, az SZKP KB főtitká­rának munkatársa; N. N. Rogyionov, az SZKP KB tagja, kül­ügyminiszter-helyettes ; G. A. Kiszeljov, az SZKP KB osztály­vezető-helyettese és N. N. Szikacsov, a külügyminisztérium V. európai osztályának vezetője. A szívélyesség és a kölcsönös megértés légkörében lezaj­lott tárgyalásokon a felek me­gel­égedéss­el állapították meg, hogy magas színvonalúak a két országnak a politikai, gazdasági és kulturális élet minden területére kiterjedő testvéri kapcso­ltai. A gyümölcsöző magyar-szovjet együttműködés a szocia­lista internacionalizmusra, valamint a barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésben lefektetett el­vekre épül. A tárgyalások valamennyi megvitatott kérdésben megerősítették a két párt és ország nézeteinek és álláspont­jának teljes egységét. A szovjet küldöttség tájékoztatást adott a szovjet népnek és kommunista társadalom építésében elért sikereiről, az SZKP XXIV. kongresszusa határozatainak megvalósításáról, a Szov­jetunió gazdasági erejének növekedéséről, a szovjet társadalom szociálpolitikai és szellemi fejlődéséről. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióban a kommunista építés jelenlegi szakaszát a szovjet nép magas fokú munkaaktivitása, a szocialista munka­verseny újabb fellendülése jellemzi, amely biztosítja a terme­lési tervek sikeres teljesítését. A szovjet fél tájékoztatást­ adott az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány külpoliti­kai tevékenységéről, az SZKP XXIV. kongresszusán meghir­detett békeprogram megvalósításában elért sikerekről. A magyar vezetők nagyra értékelték a testvéri szovjet nép nagy eredményeit a kommunizmus építésében, az SZKP XXIV. kongresszusa határozatainak megvalósításában, a Szovjetunió gazdasági erejének növelésében, a dolgozók anyagi és kultu­rális színvonalának emelésében. Hangsúlyozták az SZKP és a Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs vezette Központi Bizottság ki­emelkedő szerepét, jelentőségét e sikerek elérésében. A magyar vezetők úgy értékelik, hogy az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram valóra váltása kedve­zően befolyásolja a nemzetközi helyzetet. A Magyar Szocialista Munkáspárt teljes mértékben helyesli a Szovjetunió aktív és békeszerető lenini külpolitikáját, hozzájárulását a konfliktusok és vitás nemzetközi kérdések alkotó megoldásához, az enyhü­lési folyamat elmélyítéséhez Európában és az egész világon. Növekszik a Szovjetunió és hasonlóképpen az összes testvéri szocialista ország szerepe abban a világot átfogó küzdelemben, amely a szocializmus és a kommunizmus eszméinek győzel­méért, a népek békéjének, szabadságának, függetlenségének biztosításáért és az imperialista reakciónak a haladás, a béke és a népek biztonsága ellen irányuló támadásai visszaveréséért folyik. A magyar párt- és kormányküldöttség tájékoztatást adott a magyar népnek a szocialista építésben elért sikereiről, az MSZMP X. kongresszusán hozott határozatok eredményes megvalósításáról. A Magyar Népköztársaság fejlődését az jel­lemzi, hogy erősödik a társadalom erkölcsi-politikai egysége, tovább növekszik a párt és a munkásosztály vezető szerepe. Tökéletesedik a tervezés, és gazdaságirányítás rendszere, foko­zódik a pártnak az ideológia, a kultúra és az oktatás területén kifejtett tevékenysége. A magyar vezetők kiemelték az MSZMP közelgő, XI. kongresszusának jelentőségét, amely meghatározza a szocialista építés további feladatait, és elfogadja a párt új programnyilatkozatát. Az egész magyar dolgozó nép lelkes han­gulatban, növekvő munkalendülettel készül a kongresszusra, és a fasiszta elnyomás alóli felszabadulásának 30. évforduló­jára. A szovjet vezetők nagyra értékelték azokat az eredménye­ket, amelyeket a testvéri magyar nép a szocialista társadalom építésében, az ország termelőerőinek további növelésében, a társadalmi termelés hatékonyságának fokozásában, a dolgozók anyagi, és kulturális színvonalának emelésében elért. Ezek a sikerek a munkásosztály kipróbált élcsapata, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és annak Kádár János elvtárs vezette Köz­ponti Bizottsága hatékony és alkotó vezetésének köszönhetők. A Magyar Népköztársaság aktív külpolitikájával jelen­tő­s mér­tékben hozzájárul a szocialista államok egyeztetett külpolitikai irányvonalának eredményeihez. A Magyar Népköztársaság ered­ményesen és alkotó módon vesz részt a testvéri országok kollektív szervezeteiben , a Varsói Szerződés szervezetében és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában —, erősítve ez­zel a szocialista közösség erejét és tekintélyét. Az MSZMP, a többi párttal együtt, következetesen harcol a nemzetközi kom­munista mozgalom erősítéséért, és korunk összes antiimperia­­litsa erőinek gyarapításáért. A felek véleménycserét folytattak a magyar—szovjet kap­csolatok fejlődéséről az L. I. Brezsnyev elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára által ve­zetett szovjet párt- és kormányküldöttség 1972. évi magyaror­szági hivatalos, baráti látogatása óta. Kiemelték, hogy ez a lá­togatás újabb ösztönzést adott a magyar—szovjet együttműkö­désnek, az MSZMP és az SZKP Központi Bizottsága, valamint a két ország kormányzati és törvényhozó szervei közötti mun­kakapcsolatok erőteljes fejlesztésének. Hatékonyabbá váltak a két ország helyi párt- és társadalmi szervezeteinek, miniszté­riumainak és főhatóságainak, megyéinek és városainak kap­csolatai. A felek megelégedéssel nyilatkoztak a magyar—szovjet műszaki-tudományos együttműködés jelenlegi helyzetéről és távlatairól. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti áruforgalom dinamikus növekedéséről. Kedvezően értékelték a magyar és a szovjet népgazdaság következő ötéves terveinek összehangolása terén végzett munkát. Kiemelték a két ország fűtőanyag- és energiahordozó-tartalékainak további kiaknázá­sára, s a legfontosabb gépipari ágazatokban a szakosítás és kooperáció kiszélesítésére hozott közös intézkedések nagy je­lentőségét. A felek egyetértenek abban, hogy az ötéves tervek további összehangolásakor megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a szocialista gazdasági integráció komplex programjában elő­irányzott új, korszerű gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési formák szélesebb körű alkalmazására. A tárgyalások részvevői kiemelték, hogy a magyar—szov­jet, műszaki-tudományos megállapodás — amelynek az idén ünnepelték 25. évfordulóját —, mindkét fél számára nagy ha­szonnal jár, elősegíti a technikai haladás meggyorsítását Rá­mutattak, hogy a felek erőfeszítéseket tesznek a tudományos kutatásban és a tervezőmunkában megvalósuló együttműködés további bővítésére, a koordináció további tökéletesítésére, mindezzel fokozva a népgazdaság hatékonyságát.. A felek aláhúzták, hogy a kétoldalú gazdasági és műszaki­tudományos együttműködés fejlesztése szerves része annak az együttes munkának, amelyet a testvéri szocialista országok folytatnak a szocialista gazdasági integráció komplex program­jának megvalósítására. Megállapodtak: megbízzák illetékes szerveiket, hogy fokozzák az integráció konkrét megvalósításá­val kapcsolatos munkát, így jobban kihasználják az egyes kulcságazatok és termékfajták közös tervezésének lehetőségeit, szélesítsék a termelési és műszaki-tudományos együttműködést a hatékonyság fokozására, és országaink népgazdasági fejlődé­sének meggyorsítására. A magyar és a szovjet küldöttség megelégedéssel állapí­totta meg, hogy a két ország kapcsolatai jelentősen bővültek az ideológiai munkában, az oktatás, a tudomány, és a kultúra területén. Megerősítették, mindent megtesznek, hogy elősegít­sék e kapcsolatok továbbfejlesztését, a két ország tudományos és művészeti szervezetei, intézetei és intézményei között szo­ros együttműködés tökéletesítését. Aláhúzták a marxista—le­ninista elmélet időszerű kérdéseinek kidolgozását szolgáló kö­zös tevékenység, a burzsoá ideológia elleni harc fokozásának fontosságát. A felek kiemelték: eredményesen fejlődik a magyar— szovjet együttműködés a külpolitika és a n­emzetközi ka­pcsola­­tok területén. Nagyra értékelték az e területen összegyűlt ta­­pasztalatokat, és állást foglalta­k amellett, hogy az MSZMP Központi Bizottsága és az SZKP Központi Bizottsága, valamint a két ország külügyminisztériuma szélesítse még tovább a kül­politikai konzultációkat és munkatalálkozókat. A felek aláhúzták, hogy a két nép egységének töretlen fej­lődésében meghatározó szerepe van az MSZMP és az SZKP közötti nézetazonosságnak és testvéri együttműködésnek. Ez lehetővé teszi, hogy a kölcsönös érdekeknek megfelelően mind teljesebb mértékben felhasználják a szocializmus és a kom­munizmus építése során szerzett tapasztalatokat, egyeztessék a két országnak a nemzetközi síkon kifejtett erőfeszítéseit, s minőségileg magasabb szintre emeljék a magyar—szovjet ba­rátságot. * A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió megerősítette szilárd eltökéltségét, hogy továbbra is fáradhatatlanul törek­szik a szocialista országok egységének erősítésére, sokoldalú együttműködésük kiszélesítésére és tökéletesítésére, nemzet­közi tevékenységük összehangolására. Ez a nemzetközi politi­kai légkör javításának, az enyhülési folyamat megszilárdítá­sának egyik legfontosabb tényezője. Ezzel kapcsolatban hang­súlyozták a Varsói Szerződés szervezetének, a baráti országok politikai együttműködések kollektív szervének, jelentős, haté­kony szerepét a béke és a biztonság erősítésében. A felek kölcsönösen tájékoztatták egymást az MSZMP-nek és az SZKP-nak más testvérpártok képviselőivel az utóbbi idő­ben lezajlott találkozóiról és tárgyalásairól. Megelégedéssel ál­lapították meg, hogy az imperializmus elleni harcnak a kom­munista és munkáspártok 1969. évi nemzetközi tanácskozásán megjelölt irányvonala alapján nagy eredmények születtek: szá­mos országban — annak ellenére, hogy a reakció és az impe­rializmus makacs ellenállást tanúsított, és megpróbált ellentá­madásba átmenni­­. megerősödött a demokratikus és haladó erők helyzete. Internacionalista kötelezettségéből kiindulva az MSZMP és az SZKP a jövőben is minden módon elő fogja segíteni a kommunista és munkáspártok egységének és összeforrottságá­­nak tovább­ erősítését, a marxizmus—leninizmus elvei alap­ján. Mindkét párt határozottan síkraszáll az antikommuniz­­mus, a nacionalizmus és a sovinizmus, a jobboldali és a ,,bal­oldali” opportunizmus minden megnyilvánulása elleni meg­alkuvás nélküli harc folytatása mellett. Az MSZMP és az SZKP nagy jelentőséget tulajdonít a kommunista és munkáspártok regionálisan és világméretek­ben végzett közös munkájának. A két párt megerősíti készsé­gét, hogy procorffH 6'7 o—»-'•* meg­vpl Az alapvető nemzetközi problémákról folytatott eszmecse­re során egyetértettek abban, hogy a­ jelenlegi nemzetközi hely­zetet a feszültség enyhülése irányába végbemenő mélyreható változások jellemzik. A nemzetközi kapcsolatok gyakorlatá­ban elfogadottá válik a különböző társadalmi rendszeri­ álla­mok békés egymás mellett élésének elve. Mindez kifejeződik az európai helyzet javulásában, a szovjet—amerikai kapcsolatok jelentős normalizálódásában, a szocialista és a tőkésországok közötti konstruktív párbeszéd kibontakozásában, valamint több más fontos eseményben és jelenségben. Az európai földrész helyzetének megvitatásakor a felek kiemelték, hogy a szocia­lista országok egyeztetett, aktív külpolitikai tevékenysége dön­tően elősegíti —­ a békés egymás megett élés elvei alapján — az európai enyhülési folyamat elmélyülését, a különböző tár­sadalmi rendszerű európai államok együttműködésének­­kiszé­lesítését. Aláhúzták azoknak a nemzetközi szerződéseknek és egyzményeknek a jelentőségét — és következetes végrehajtá­suk szükségességét —, amelyek megalapozták az európai eny­hülést és békét lehetővé tevő splenty fordulatot. A felek kielentettek,­­ szükséges, hogy az euró­pai biztonsági és együttműködési értekezlet jelentős történelmi mérföldkő legyen azon az úton, amelynek végén Európa a tar­tós béke és a kölcsönösen előnyös együttműködés kontinensévé válik. Fontos szakaszt jelenthet ez a világméretű enyhülési fo­lyamat megszilárdításában és visszavonhatatlanná tételében is. Kiemelték annak jelentőségét, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet második, genfi szakaszán több fontos kérdésben megegyezés született. Úgy vélik, hogy konstruktív megközelítéssel lehetőség van gyors, kölcsönösen elfogadható megállapodásra valamennyi eddig nem egyeztetett kérdésben. A felek úgy vélik, a tartós európai béke és biztonság megte­remtése azt kívánja, hogy az összeurópai értekezlet a legkö­zelebbi időben fejeződjék be, és zárószakaszára a legmagasabb szinten kerüljön sor. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió arra törek­szik, hogy az európai politikai enyhülést egészítsék ki a ka­tonai enyhülést célzó intézkedések. E tekintetben megerősí­tették a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testülete 1974 áprilisában Varsóban megtartott ülésén kifejtett álláspontju­kat. Annak az elvnek az elismerése, hogy a tárgyalásokon részt vevő egyik fél biztonsága sem­ károsodhat figyelembe véve az összes európai, állam biztonságát , teljes mértékben lehetővé teszi, hogy a fegyveres erők és fegyverzetek csök­kentéséről konstruktív megállapodás szülessék. A közép-euró­pai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről folyó tárgya­lások sikere lényeges eleme lenne a katonai enyhülésnek, és kedvező feltételeket teremtene ahhoz, hogy a jövőben ugyan­ilyen tárgyalásokra kerüljön sor Európa más körzeteiről. A véleménycsere során meggyőződésüket fejezték ki, hogy hatékony intézkedéseket kell tenni a fegyverkezési hajsza megszüntetésére s az általános és teljes leszerelés megvaló­sítására, ami — megfelelő nemzetközi ellenőrzés mellett — felölelné mind a nukleáris, mind pedig a hagyományos fegy­verfajtákat. Ennek elérésére időszerűnek és hasznosnak lát­szik, hogy gyakorlati lépéseket tegyenek az összes nukleáris hatalom részvételével megtartandó leszerelési világértekezlet összehívására. A felek nagy jelentőséget tulajdonítanak az ENSZ-köz­­gyűlés 29. ülésszakán beterjesztett „Egyezmény a természeti környezetre és éghajlatra ható» a nemzetközi biztonságot, az emberek jólétét és egészségét károsító katonai és más célú intézkedések eltiltásáról” elnevezésű szovjet javaslatnak. Úgy vélik, hogy a fentieknek megfelelő megállapodás megkötése a világ minden országának és népének érdekét szolgálná. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió síkraszáll a nemzetközi enyhülés övezeteinek további­ kiszélesítése mellett. Abból indulnak ki, hogy ez megfelel minden nép érdekeinek és törekvéseinek. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták, hogy az ázsiai biztonsági és együttműködési rendszer létrehozásának eszméje konstruktív jellegű. E rendszert valamennyi ázsiai állam kollektív erőfeszítéseivel lehetne kialakítani, az erőszak alkalmazásáról való lemondás, a szuverenitás és a határok sérthetetlenségének kölcsönös tiszteletben tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján. Ez jelentős mértékben kiszélesítené a gazdasági és kulturális együttműkö­dés lehetőségeit. A tárgyalás részvevői megvitatták a közel-keleti helyzetet, és megállapították, hogy a Sinai-félszigeten és a Golan-fenn­­síkon végrehajtott csapatszétválasztást csupán első lépésnek tekintik a közel-keleti konfliktus általános rendezése felé. A felek ismét megerősítik azt az elvi álláspontjukat, hogy tartós és igazságos béke ebben a térségben kizárólag az izraeli csapatoknak az 1967-ben elfoglalt összes arab területekről való kivonása és a palesztinai arab nép törvényes jogainak biztosí­tása alapján lehetséges. A felek síkraszállnak a genfi közel-ke­leti békekonferencia munkájának mielőbbi felújítása mellett, a palesztinai arab nép képviselőinek teljes jogú részvételével. E konferencia keretében kell megvizsgálni és megoldani a kö­zel-keleti rendezés valamennyi kérdését. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió újból megerő­sítik, változatlanul támogatják a vietnami nép igazságos harcát s a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya és a Dél­vietnami Köztársaság Ideiglenes Forradalmi Kormánya erőfe­szítéseit az 1973. január 27-i párizsi egyezmény előírásainak következetes és maradéktalan teljesítésére. Határozottan elíté­lik a saigoni rendszernek az imperialista körök támogatásával az egyezmény szabotálására irányuló politikáját, és kijelentik, hogy csakis a Párizsban elért megállapodások pontos és ma­radéktalan teljesítése biztosíthatja a szilárd és igazságos békét Vietnamban. A tárgyaló felek kifejezik, elégedettek a laoszi politikai rendezés ügyében elért haladással, és készek arra, hogy előse­gítsék a független és semleges laoszi állam fejlődését. Síkra­szállnak a kambodzsai kérdésnek a kambodzsai nép nemzeti érdekeivel összhangban történő mielőbbi megoldása mellett. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió továbbra is tá­mogatja a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság konstruktív javaslatait Korea békés, demokratikus egyesítésére, valamint azt a követelését, hogy Dél-Koreából vonják ki a külföldi csa­patokat. A tárgyaló felek kifejezték szolidaritásukat Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népeinek igazságos harcával az imperializ­mus, a gyarmatosítás és a neokolonializmus ellen, a nemzeti felszabadulásukért, a politikai függetlenség megszilárdításáért, a gazdasági önállóság kivívásáért, a társadalmi haladásért. Ki­fejezik a nemzeti felszabadítási mozgalom sikerei fölötti mély­séges megelégedésüket, és üdvözlik Bissau-Guinea és Mozam­­bik függetlenségének megszilárdulását. A Magyar Népköztár­saság és a Szovjetunió következetesen fellép az apartheid po­litikája, a faji megkülönböztetés minden formája ellen, s azért, hogy haladéktalanul váltsák valóra a gyarmati országok és né­pek függetlenségének megadásáról szóló ENSZ-nyilatkozatot. A felek pozitívan értékelik az el nem kötelezett országok politikájának antiimperialista irányzatát, és hozzájárulásukat a nemzetközi enyhüléshez, a háború és az agresszió ellen vívott küzdelemhez, a népek békéjéért és a nemzeti függetlenségért folyó harchoz. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió határozottan elítélik a chilei fasiszta katonai államcsínyt, a nemzeti haza­fias erők elleni terrort és megtorlást. Teljes támogatásukról biztosítják a chilei nép harcát a fasiszta katonai junta ellen. Követelik, hogy vessenek véget az emberi jogok durva megsér­tésének, a chilei hazafiak üldözésének, s Chile hazafias erői­nek támogatására hívnak fel minden államot és a világ köz­véleményét. A felek üdvözlik a fasiszta diktatúra megdöntését és a de­mokratikus átalakulás megkezdődött folyamatát Portugáliá­ban. Sikereket kívánnak a haladó erőknek, amelyek arra tö­rekszenek, hogy erőfeszítéseiket egyesítve, közös frontba tö­mörülve harcoljanak a reakció mesterkedései ellen, a demok­ratikus rendszer megteremtéséért és fejlesztéséért az ország­ban. A felek megelégedéssel szólnak a Görögországban végbe­ment demokratikus változásokról, a politikai pártok, köztük a kommunista, párt tevékenységének legalizálásáról. Rokon­­szen­vüket fejezik ki a görög haladó erők tevékenysége iránt, amely az ország függetlenségének és szuverenitásának meg­erősítésére és mélyreható megújhodására irányul. (Folytatás a 3. oldalon) NÉPSZAVA 1­9­7­4. október 1.

Next