Népszava, 1975. január (103. évfolyam, 1–26. sz.)

1975-01-01 / 1. szám

1975. január 1. 53 milliárdnyi is több jut a társadalombiztosításra Bartos István nyilatkozata A társadalombiztosítási kiadások összege 1970-ban még nem érte el a 30 milliárd forintot, 1975-ben viszont, a „ Szociális és életszínvonal-politikánk egy rendkívül fontos, lényegében az ország valamennyi állampolgárát érintő területéről van szó — kezdi a beszélgetést Bartos István, a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának vezetője. — Az MSZMP X. és a szakszervezetek XXII. kongresszusának határozatait következetesen végrehajtottuk, s ez egyben azt is jelenti, hogy a negyedik ötéves terv időszakában társadalombiztosítási célokra a tervezettnél is nagyobb öszszegeket fordítunk. Bármelyik területről is beszélünk, minden intézkedés kedvező változtatás, több száz vagy több milliárdos plusz kiadást jelent az országnak. A többletjuttatások alapfeltétele a népgazdaság teherbíró képessége. Az elmúlt években bevezetett intézk--edések, többletjut- tatások közül csak néhányat említenék. A népesedéspolitikai határozatok alapján 1972-ben 100 —100 forinttal emeltük a három és több gyermekes, valamint az egyedülálló,erm-két gyermekes dolgozók, továbbá a vak házaspárok családi pótlékát, s bevezettük: ha a családi pótlékra jogosult mtermekek száma enyő-e evö-ken, év távok is biztosítják az ellátást. A nyugdíjak — Milyen jelentősebb változásokra lehet 1975- ben számítani, mire fordítják a rendelkezésre álló milliárdokat? — Az anyák, a gyermekes családok részére folyósított készpénzjuttatások összege 1,2 milliárd forinttal emelkedik, s így megközelíti a tízmilliárd forintot. Ebből az összegből a legtöbbet — 5420 millió forintot — családi pótlékokra fizetünk ki. A legjelentősebb tétel a nyugdíj és a járadék: 21,a tervek szerint — figyelembe véve az egészségügy költségeit is — meghaladja az 53 milliárdot. Az 1972-es intézkedés 280 ezer családot és 700 ezer gyereket érintett. 1974-ben a kétgyermekes családok ellátási összegét növeltük, és sor került az anyasági és csecsemőkelengye-segélyek összegének összevonására és felemelésére, a gyermekgondozási segély differenciált emelésére, valamint a gyermekápolási táppénzjogosultság kiterjesztésére. A kormányzat a tervidőszakban többször is lehetővé tette az alacsony nyugdíjak rendezését, bevezettük a továbbdolgozásra ösztönző nyugdíjpótlék-rendszert, s kedvezőbbé vált a megállapítás is, hiszen a nyugdíjak kiszámításánál már nem egységesen öt évet, hanem a legkedvezőbb három naptári évet veszszük automatikusan figyelembe, s bővült a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzéke is, a többi között ide soroltuk a textiliparban foglalkoztatott szövő- és fonónőket. Jelentősek voltak a nyugdíjellátások vásárlóértékének megóvására hozott intézkedések, 1973-ban a tej és tejtermék áremelkedése, 1974- ben pedig az energiahordozók fogyasztói árának emelkedése miatt adtunk havi 50—50 forintos végleges kiegészítést, rendelésérel milliárd forint, ez 16,9 százalékkal több az 1974. évinél. Csak a januári automatikus, 2 százalékos emelés 650 millió forint plusz kiadást jelent, ezenfelül számolnunk kell azzal, hogy az új nyugdíjak magasabbak, hiszen a bérek, az átlagjövedelmek is emelkednek. Mint köztudott, 1975 júliusában sor kerül az alacsony nyugdíjak rendezésére. A nyugdíjak legkisebb összegének emeléséről, a házastársi pótlékok rendezéséről, a saját jogú és özvegyi nyugdíjak együttes folyósítási összeghatárának emeléséről, valamint a korábbi években megállapított nyugdíjak differenciált mértékű emeléséről van szó. Ennek kihatása éves viszonylatban 1,7 milliárd forint lesz 1975- ben, mivel fél évről van szó, 850 millió forint. Az év végén már 1 millió 780 ezren részesülnek majd nyugdíjban, járadékban, illetve rendszeres segélyben. Táppénzekre, figyelembe véve az emelkedő kereseteket, több mint 5 milliárd forintot fogunk kifizetni, s állandóan emelkednek — korszerűbb, nagyobb hatású készítményeket hoznak forgalomba — a gyógyszerek és gyógyászati szolgáltatásokkal kapcsolatos kiadások. 1975-ben 3 milliárd 866 millió forintos költségre számítunk. Itt tárt tény — A kormány korábbi határozatai, az egészségügyről szóló 1972. évi törvény alapján hosszabb ideje dolgozunk a társadalombiztosítási jogszabályok korszerűsítésén. Hangsúlyozni szeretném, hogy a Társadalombiztosítási Törvényről van szó, és nem csupán a nyugdíjjal kapcsolatos rendelkezések egyszerűsítéséről/ korszerűsítéséről. Ez a törvény a teljes területet felöleli, áttekinthetőbb lesz, mint a korábbi jogszabályok, egyszerűsíti az eljárásokat. A többi között állampolgári joggá válik az egészségügyi ellátás. Már a közeljövőben megkezdjük a társadalombiztosítás területén dolgozó szakemberek képzését, hiszen az ügyvitel gépesítése és az új jogszabályok életbe lépése ezt megköveteli. Az 1975-ös évtől a saját területünkön a szolgáltatás színvonalának magas szintű emelését, az ügyek intézésének gyorsulását várom. Moldován Tamás fíí'ffrpso intvah«nlvs€‘h Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalat területén új, ortoxilolt gyártó üzem épül, melyet szovjet és magyar szakemberek közösen szerelnek. A beruházás elkészül'..', eredetileg 1976 közepére tervezték. A szerelők — a Budapesti Kőolajipari Gépgyár dolgozói — kongresszusi felszabadulási munka felajánlása azonban lehetővé teszi, hogy már 1975 végén megkezdhesse a termelést az új üzem. Képünkön: Dobos Lajos, a DKV dolgozója Jevgenyij Bajgujev és Viktor Privalov társaságában, a szerelés szülhet. . (MtI fotó : Jászai Csaba felvétele) NÉPSZAVA 3 ■ // 1 / 1 // II ** * m • művelődés bovuló lehetőségei Írta: Óvári Michiós Pártunk Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei az ideológiai és művelődési feladatok kapcsán arra hívják fel figyelmünket, hogy napjainkban „különösen fontossá válik szocialista távlataink világosabb körvonalazása, a szocialista életmód fölényének bemutatása a kapitalista életformával szemben." Szocialista társadalmunk minden lényeges jellemzőjében gyökeresen különbözik a kapitalista társadalomtól. Az egyik ilyen alapvető különbség az, hogy míg társadalmunkban a gazdaság és a kultúra, az életszínvonal és a társadalmi tudat egymással összhangban fejlődik, addig a mai tőkés társadalmakban a gazdasági és technikai fejlődést a kultúra kommercializálódása, az életforma válsága, a közösségek felbomlása, a személyiség elszürkülése kíséri A Magyar Szocialista Munkáspárt politikája mindig következetesen szem előtt tartotta és tartja ma is az anyagi és az erkölcsi, szellemi gyarapodásnak ezt a szocializmusra valló egységét. Ezt a szemléletet tükrözik többek között a Központi Bizottság tudománypolitikai irányelvei, az állami oktatás fejlesztéséről, s legutóbb a közművelődés feladatairól szóló határozatai, amelyek nemcsak egy-egy szűkebb terület belső problémáinak megoldásához mutatnak utat, hanem szélesebb értelemben is szolgálják társadalmunk szocialista jellegének erősítését, s egyben állásfoglalást jelentenek a két világrendszer harcában. E határozatok meggyőzően bizonyítják, hogy társadalmunk szocialista fejlődésével párhuzamosan előtérbe kerül a proletárdiktatúra kulturálisnevelő szerepe, s egyben kifejelik azt a törvényszerűséget is, hogy a kulturális forradalom a szocialista fejlődés szerves, nélkülözhetetlen része. Mind szocialista távlataink körvonalazása, mind a kulturális forradalom mai feladatai szempontjából nagy jelentősége van a Központi Bizottság határozatának a közművelődés fejlesztésének feladatairól. Ez a határozat kifejezésre juttatja a kultúrának azt a sok vonatkozásban új és növekvő szerepét,amit eddigi eredményeink tettek lehetővé, s amit a ma és a holnap szocialista fejlődésének igényei meg is követelnek. Ennek az újszerűségnek egyik legfontosabb jellemzője, hogy a művelődés különböző területeit egymással szoros összefüggésben szemléli: a közművelődést olyan sokoldalúan értelmezi, mint amilyen sokoldalú maga az emberi tevékenység. A politikai és ideológiai, az általános és a szakmai műveltség, a természettudományos és műszaki, valamint a művészeti kultúra, a javakkal való élni tudás, a szocialista fogyasztás kultúrája, a szabad idő tartalmas felhasználásának műveltsége kapcsolódik itt össze. Ez a művelődés-értelmezés a dolgozó és a pihenő, a közéleti és a magánember sokoldalú tevékenységét, röviden szólva a szocialista ember kialakítását állítja középpontba. Ennek a gazdag tartalomnak szervezeti vetülete, hogy a közművelődés nem reszortfeladat, hanem az egész társadalom ügye. A központi állami szerveknek, a tanácsoknak, a párt- és tömegszervezeteknek, a termelési egységek vezetőinek, az oktatási és kulturális intézményeknek, a rádiónak, a televíziónak, a sajtónak nemcsak egyenkénti, de együttes szerepe is van. Ezt a komplex munkát az Országos Közművelődési Tanács, megyénként a megyei közművelődési bizottságok fogják össze és koordinálják. A megvalósítás e kezdeti szakaszában — s minden bizonnyal a további munka során is — az egyik legfontosabb feladat éppen a közművelődés ilyen újszerűen összetett, nazdnn. sokoldalú tartalmának ~-~*rtése és megértetése. A Központi Bizottság határozata a közművelőst az ed‘ * diginél szervesebben kapcsolja a szocialista társadalom életéhez, annak közösségi formáihoz. Megmutatkozik ez néldául abban az elvi jelentőségű hane-ui évban is, amely a korszerű .—- a *591-tó. a fotor«71'T ó — leb**f éscó'#ar r» oV lr’^rroTr« 61 ^5*5 piaTToff tn.n fia pszn.ynpt’5,‘n+ e/g roincenniíta öntevékeny rp '* n zV. bocrv a határozat a művelődést a termelésben kialakuló munkahelyi közösségi formákhoz — mindenekelőtt a „szocialista módon élni, dolgozni, tanúim” jelszó jegyében formálódott szocialista brigádokhoz köti. Nem pusztán azért, hogy segítse a brigádok kulturális vállalásainak teljesítését, hanem azért, mert a szocialista brigádok jelentik a kisebb szocialista közösségek leginkább jövőbe mutató formáit. Ennek a mozgalomnak társadalmi méretű gyakorlatában ugyanis kézzelfoghatóan bebizonyosodik, hogy elsősorban a munkában kialakuló közösségekben valósulhat meg a személyiség olyan sokoldalú kibontakozása, amely egyben a közösséget is erősíti. A közművelődés fontos társadalmi, politikai szerepet tölt be azzal is, hogy szélesíti a szocialista demokrácia további fejlődésének szellemi feltételeit. Csökkenti a város és a falu, a szellemi és a fizikai munka közötti különbségeket, az oktatást, a szervezett tanulást szorosan kiegészítve hozzájárul a társadalmi igények és az egyéni képességek, hajlamok jobb összhangjának megteremtéséhez. Azaz a művelődés társadalmunk egységének, ezen belül a szocialista tartalmú nemzeti egység erősítésének is mind fontosabb tényezője. A közművelődés közösségekre épülő és közösségeket építő szerepének tudatos és széles körű felismerése társadalmi fejlődésünk egyik fontos és időszerű tényezője. Elveink gyakorlati megvalósulása egyben hatékony vita is minden polgári, kispolgári bezárkózással, individualizmussal, közömbösséggel, ugyanakkor minden olyan szemlélettel is, amely a közösségformálást a marxizmustól idegen, romantikus, illúziós eszmék jegyében képzeli el. A közművelődés újszerű vonása az is, hogy az eddiginél jobban számol a tömegek, közösségek s az egyes ember aktivitásával. Azzal, hogy a kultúra nem egyszerűen csak az anyagi és szellemi értékek — mint mondani is szoktuk — valamilyen „kincsestára”, hanem szüntelen tevékenység, társadalmi gyakorlat is. A kulturális forradalom kezdeti szakaszán, az uralkodó osztályok kulturális monopóliumának felszámolása során természetszerűleg került előtérbe a felhalmozott értékek eljuttatása azokhoz a milliókhoz, akik munkájukkal megalapozták a kultúra fejlődését, annak anyagi és szellemi vívmányaitól viszont meg voltak fosztva. Érthetően került előtérbe az ismeretek terjesztése és azok befogadása, amit népművelésnek szoktunk nevezni. Az iskolán kívüli ismeretterjesztésre továbbra is nagy szükség van. De szocialista társadalmunk általános fejlődése, ezen belül a kulturális forradalom eddigi eredményei lehetővé teszik azt, hogy egyre inkább előtérbe kerüljön egy olyan magatartás, amely nemcsak megszerzi, hanem műveli is, nemcsak befogadja, hanem gyakorolja is a kultúrát. Az önművelés — a művelődés — egyre terjedő készsége, igénye, gyakorlata mind erőteljesebb tényezőként jelenik meg. Az ismeretszerzésnek és a tevékenységnek az az egysége, ami eddig leginkább a politikai-ideológiai művelődésben mutatkozott meg, egyre határozottabban jelentkezik a tudomány és főleg a művészet területein, ahol az öntevékenység változatos formái közt százezrek, elsősorban fiatalok, művelik — nem tudások és művészek helyett —, hanem önmaguk örömére, gazdagodására a tudományt és a művészetet, többek között azért is, hogy azok értőbb befogadóivá váljanak. A közművelődés végső soron éppen emiatt a tevékeny jellege miatt nem „intézmény”, hanem mozgalom, amelynek formái, eszközei, módszerei változatosak és megújulóak, amely nemcsak várja az ideális külső feltételeket, hanem kezdeményezően, a lehetőségekhez alkalmazkodva teremti is azokat. A közművelődés általános társadalmi, politikai jelentőségén belül központi szerepe van a munkásművelődésnek. A munkásosztály művelődésének további kibontakozása társadalmunk szocialista fejlődésének egyik fontos meghatározó eleme. A munkásosztály ideológiáját, erkölcsi arculatát, kollektív szellemét magában a munkásosztályban is szélesíteni és mélyíteni kell, mert ez a legfőbb záloga és ösztönzője annak, hogy ezek a vonások szocialista céljainknak megfelelően általánossá, társadalmunk egészére is jellemzővé váljanak. A munkásművelődés ezért is döntő tényezője, nélkülözhetetlen osztály szempontja a közművelődés össztársadalmi tartalmának és feladatainak. Mindebből az is következik, hogy a munkásművelődés legfőbb bázisa a munkásosztály törzse: a nagyüzemi munkásság, a szakmunkások, a szocialista brigádok. A munkásművelődésnek elsősorban az ő kezdeményezéseikre, igényeikre és aktivitásukra kell építenie, s elsősorban körükben kell elősegíteni — a párt, a szakszervezet, a KISZ, a gazdasági vezetés, az üzemi értelmiség közreműködésével — a közművelődés további fejlődését. s Ehhez szilárd alapot ad a munkásosztály tudatának hatalmas fejlődése az elmúlt három évtizedben. Ezért, ha reálisan akarjuk megítélni a munkásosztály művelődési helyzetét, ha tartós eredményeket akarunk elérni, elsősorban nem abból kell kiindulni, hogy milyen hiányok vannak még. A munkásosztálynak nincs szüksége arra, hogy kívülről, még kevésbé felülről folyamatosan arra figyelmeztessék, hogy mi az, amit még nem végzett el. Nincs szüksége sem lekezelő kioktatásra, sem jótékonykodó gyámkodásra. A munkásosztály, amely fel tudta szabadítani önmagát, amely vezeti, összefogja egész társadalmunkat, folyamatosan megszerzi és kiműveliazokat a kulturális készségeket is, amelyeket társadalmi, politikai vezető szerepének növekvő követelményei megkívánnak. Elsősorban abból kell tehát kiindulni, mi az, ami adott, ami kiszélesíthető, amihez a még hiányzó, vagy még hiányos kulturális tényezők szervesen hozzákapcsolhatók. A Központi Bizottság határozatának gyakorlati végrehajtása közben el kell oszlatnunk olyan — jóhiszemű — vélekedéseket, amelyek nem ismerve fel a minőségileg új feladatokat, azt tartják, hogy csupán az eddigi népművelő munkát kell viszonylag bővített eszközökkel, s „egy kicsit jobban” végezni. Akadnak még egyoldalú hangsúlyok, amelyek csak a szakmai műveltségre, vagy csak a művészeti kultúrára, azaz az egész helyett csak egy-egy részre hívják fel a figyelmet. Előfordul még, hogy az egyébként igen fontos iskolázottság, a bizonyítvány egyedüli mércévé válik. Természetes, hogy a feltételektől függően a feladatoknak van fontossági sorrendje, de ez sohasem jelentheti a közművelődés sokoldalúság igényének csorbítását, még kevésbé feladását. Erősíteni kell még a közös, összehangolt kezdeményezéseket és le kell küzdeni az egyes szervek, intézmények öntudatlan, de az ügy szempontjából káros elkülönülési, bezárkózási törekvéseit. Nem egy helyen kell még megértetni, hogy a feladatok megoldása nemcsak az anyagi feltételek központi javításától függ. Elvétve találkozni lehet olyan nézettel is, amely a munkkáskultúrát elkülöníti a közművelődés egészétől, s ezzel akaratlanul is csorbítja a munkásművelődés össztársadalmi szerepét. A munkásosztály rétegezettségének figyelmen kívül hagyása is táptalaja lehet sznob, arisztokratikus, vagy éppen álbaloldali nézeteknek. A Központi Bizottság határozata után megindult munkát nem ezek a félreértések, téves értelmezések jellemzik. Mégis szólni kell róluk, mert eloszlatásuk fontos feladat. Ebben nagyon sokat segítenek a határozatot megtárgyaló párttaggyűlések, amelyek egyértelműen tanúsítják, hogy a párt tagsága megértette a kérdés társadalmi, politikai jelentőségét. Ugyanez mondható el az állami és tömegszervezeti tanácskozásokról is, melyek nagy felelősséggel és munkakedvel tárgyalják meg a teendőket. A szocializmus építésének feladatai természetesen soksíkúak, munkánk nem szűkíthető le egyetlen — önmagában még oly fontos — feladat megoldására. Ha most mégis hangsúlyozottan szólunk a közművelődés területén előttünk álló feladatokról, tesszük azt abban a meggyőződésben, hogy erőfeszítéseink szükségszerűen és harmonikusan illeszkednek be a szocialista társadalom építésének egyetemes munkájába.