Népszava, 1976. január (104. évfolyam, 1–26. sz.)
1976-01-04 / 3. szám
1976. január 4. A tv előtt Kritika helyett levél Arsene Lupinhez Kedves Arséne Lupin ! Ne haragudjon a bizalmas megszólításért, se a tolakodásért. Ön,akit minden érhet, csak meglepetés nem, bizonyára csodálkozva olvassa nyilvános levelemet. Előre tudom (a nyilvánosságot, a népszerűséget már megszokta), nem sértődik meg emiatt, hacsak szemrehányásaimért nem, mert ezúttal nem hallgathatom el azokat sem ... Hogy az elején kezdjem, igencsak megőrültem, amikor megtudtam, hogy szilveszteri műsorügyben felkeresi a Magyar Televíziót. (Megbízóihoz nyilván eljutott, a híre annak az ádáz küzdelemnek — amely részben a kritikusok és a nézők, másrészről a műsorok készítői között évek óta folyik —, ami a televízióban zajlik —, jelen esetben: a közönség az év utolsó napján önfeledten akar szórakozni, a szerkesztők viszont makacsul ragaszkodnak régi receptjeikhez.) No, majd most (ezentúl?) másképp lesz — bizakodtam, előzetes értesüléseim birtokában, s tovább növelte reményeimet, amikor megjelent a képernyőn. Nemcsak megjelent, kéziratot is hozott mágával. Igaz, bizakodásomat kicsit elijesztette a szerkesztői* felett pisztolycső. Mivel a* erőszak minden változatát gyűlölőim, ettől kezdve gyanakvással néztem (figyeltem mondatait) a műsort., A műsort? Mondja, Uram, tudta ön egyáltalán, hogy mire vállalkozott? önről, akinek minden mozdulata maga a kitervelt tökéletesség, aki nem temeri a titkot,, csak nevéhezhíréhez méltó igazságosztó bűnökre vállalkozott, el sem tudom hinni, hogy ezúttal látatlanul rakta táskájába a kéziratot. Mert ha előzőleg beleolvas, talán meggondolja, hogy vállalkozzon-e ilyen hosszú útra. (Vallja be őszintén, Magyarországra is kíváncsi volt.) Ismétlem: kár volt ezt a nagy utat megtennie, kár volt minden erőfeszítéséért — ilyen műsort a televízió önmagától (külföldi segítség nélkül) is ki tud találni. Ha itt ül ezen az estén mellettem, egyik-másik műsorszámnál minden bizonnyal velem, együtt bosszankodik, és egyáltalán nem lett volna büszke sikeres kéziratakciójára. Mert mi tagadás, akciója sikeres volt, teljesítette megbízói kívánságát, csak hát a folytatás ... Igaz, sem írott, sem íratlan törvény nem mondja ki, hogy szórakoztatni csak humorral lehet, no, de ennyivel? Ne vegye rossz néven, hogy önt is vádolom a félárú sikerért. Több alkalommal is olyasmit kényszerített a szerkesztőkre, ami távol áll az igénytől, aztrack-előadók tudásától. A takarékosság jegyében spóroltak a Humorral, az ötletekkel. Vádolom önt az elmaradt poénokért, a sokaknak porosnak tetsző sanzonokért, s az„Önöké a show” bennrekedt lehetőségéért, a konferanszok szürkére szabottságáért. Bocsásson meg indulataimért Tudom, az indulat rossz tanácsadó, már-már túllendít jogos haragomon, s visszaszorítja bennem a dicséretet. Mert azért arra érdemes is volt a műsorban. Tetszettek Gálvölgyi János paródiái, Hofi Géza csepeli konferansza, Alfonzo költségmegtakarító nemzetközi revüje, összességéből azonban hiányzott a keret nevezzük szerkesztői koncepciónak. Minden alkalommal időhiányra hivatkoztak. Mi tagadás, nem sok jut a szilveszteri műsorok elkészítésére, mindössze egy esztendő. Ezúttal pénzszűke is szorította őket. A műsor végén, amikor már elfogyott a rendelkezésre állt összeg (és így a házi, nem hivatásosak ugrottak be), derülhettünk a legtöbbet. Varga József és Takács Mari kettősén és a Tamási Eszter, Rudnik Júlia és Antal Imre „bohóctrió” komádiázásán. Még egyszer: bocsásson meg nyilvános nerekedésemért, a legközelebbi viszontlátásig is sok szerencsét kíván önnek tisztelője és híve: Mátai Györgyi NÉPSZAVA Szilveszter a rádióban és a televízióban A rádió mellett „Gondolkodási idő nincs” — mondta Hofi Géza a rádió esti műsorában, és valóban, időhúzás nélkül, kapásból felelt a Bimbó úti KISZ-iskola hallgatóinak kérdéseire. Műsorának címeegyúttal , az egész szilveszteri rádióműsorra alkalmazható, mint jelszó, csak éppen megfordítva kell értelmezni: a hallgató számára nem szabad gondolkodási időt hagyni két poén vagy két vicc között. Jó elv, nem is új, már évek óta bevált: a csattanók áradatának úgy kell egymást követnie, hogy a kedves hallgatónak ne legyen ideje felocsúdnia, elgondolkodnia. Mosoly, revelés, kacagás kövesse egymást éjfélig — a végkimerülésig. A humor-sokkolás már a délutáni „Glória” műsorral elkezdődött. Igaz, nem mindig ott és akkor nevethetett ahallgató, ahol a műsor szerkesztői szerint kellett volna, hanem olykor némelyik gyermekded, nyakszekert ötleten. Derülhettünk azon is, hogy immár megdőlt Széchenyinek az a mondása, mely szerint „a magyar anyák évente csak egyszer szülnek”. Derülhettünk, mert a mondás nem Széchenyitől, hanem Deák Ferenctől származik, de hát egy vidám műsorban kicsire ne nézzünk. A három óránál is hosszabb „bolondos délután” fogalmába sok minden belefért, jó történetek, furcsa emberek, soik csipkelődés, csúfondároskodás és mindez jótettek ürügyén. Majd egy hosszabb műsorblofek következett Tolnay Klári kedvesen, nosztalgikus műsorvezetésével, ötven esztendő slágereiből. E műsor két része közé illeszkedett be Hofi Géza bevezetőben említett önálló produkciója, amely már mintegy nyitánya volt a kabarédnak. Az új KRESZ-től kezdve az absztrakt festményekig sok mindenen élcelődött a népszerű humorista. A kabaréműsorban sor került Hofi még egy fellépésre, a jelenetet Komlós Jánossal együtt írták és játszották. A két humorszakembernek itt is volt sok jó bemondása, de noha ennek az utolsó jelenetnek kellett volna elérnie a kabaré felsőfokát, Hofi II. nem akarta felülmúlni Hofi I.-et... Komlós János a technika segítségével megszüntette azt a fizikai törvényt, hogy egyszerre két helyen nem lehet valaki szóvivő. Sikerült a rádióban és a tévében is egy időben fellépnie, és válogatott bemondásokkal zsonglőrködnie. Kaposy Miklós a mikrofonnal brillírozott: neki azt sikerült kimutatnia, hogy országos vezetők, miniszterek is szívesen humorizálnak akár sajt rovásukra is — legalábbis szilveszterkor. . A rádió mindig szívesen sepreget a saját háza táján. Ezúttal is sok patinás, jól ismert műsort figuráztak ki. Petress István és Sas József szilveszteri Csúcsforgalmának csúcspontja a Zsiva-dal volt, Vitrási Tamás és Szilágyi János Ötszemközt Kettesben című Párviadalábam a sok csípős odamondogatás tetszett. A nyelvi lelemények, játékok is jól csattannak szilveszterkor. Tímár György és Szilágyi György nagymestere az ilyen ötleteknek. A különbség annyi kettőjük nyelvgyötrő műsoraiban, hogy Szilágyi mindig valamilyen politikaiközéleti mondanivaló fonalára igyekszik felfűzni a szóvicceket. Tabi László szellemes monológban zárta le a nők évét, és ötletes volt a Peterdi Pál Szilveszteri szolgálat című jelenete is. A villámtréfák most is olyanoknak bizonyultak, mint kint az utcán a petárdák: a legtöbbje színesen robbant, de egy-kettő bizony csak füstölgött. Az üzemi nótafesztivált idén is Szilágyi György írta-rendezte, talán megérjük, hogy legközelebb saját maga is dalolja el őket. Formailag a rádiós Láttukhallottuk rovatot parodizálta, de annál sokkal messzebbre ment selemes bírálataiban Mikes György és Somomi Pál jelenete. — Benyovszkytól az alko holfolvasztásig sok ,.kulturális” témát pendített meg a k*t humorista, Kern András és Verebes István TaH című jelenbe is kiemelkedett a mezőnyből: tulajdonventűen egy k'wrmrű í®.1n*’«en‘ből ird'stak ]r rVo tévTo+nVst tudtak mögötte érzékeltetni. Kettőjük humora képviselte a műsor groteszkebb színeit. A szóvivő a tőle megszokott eleganciával vitte a szót a sok tréfa és jelenet között, majd elbúcsúztatta mindannyiunk nevében az óévet, s ezzel a csepeli munkásotthonból közvetített kabaré, valamint az 1975- ös év együtt véget ért. Marton Frigyes rendezése a sokéves jó rutin mailé mindig képes valami újat produkálni. Így volt ez most is, újított azzal, hogy a tavalyi humorfesztivál győztesét, Farkasházy Tivadart bedobta a mélyvízbe, pontosabban a szerkesztői gárdába, Kaposy Miklós, Szilágyi György és saját maga mellé. Népes szerzői gárdát mozgattak meg kabaréellátásunk ügyében, és végül is a legismertebb nevekhez fűződtek a legjobb teljesítmények. A kiváló színészgárdában kevesebb fiatalt lehetett hallani, mint a televízió szilveszterében. Ha az új esztendő a gazdaságban új erőforrások feltárását követeli meg, majd az 1976- os rádiós szilveszter a fiatal szerző- és színésztehetségek még bátrabb felléptetésével múlhatná felül az esztendők óta egyenletes, jó színvonalon tartott évzáró humorfesztiválunkat. Háry Márta ■Diskay Lenke: Illusztráció Károlyi András: Figurák Érdekességek a filmvilágból A következő hetek, hónapok egyik legizgalmasabb filmeseménye Fred Zinnemann nevéhez fűződik. A kitűnő angol rendező igazi „sikerfilmmé’" formálta Frederick .. Forsyth híres-hírhedt bestsellerét, A Sakál napját, amely a De Gaulle elleni merénylet epizódjait idézi. A film sikerét igazolja a Time kritikája is, miszerint a „játék annyira izgalmas, hogy elfelejtjük: De Gaulle békés, privát halállal hunyt el, évekkel a szóban forgó események után”. „Egyszóval — írja Richard Schickel kritikus —, mint oly gyakran előfordul, másodrendű regényből elsőrangú film született. Kétszeresen üdvözölhető olyan időszakban, amikor a színvonalas szórakoztató műfaj olyan kétségbeejtően szegényes, talán háromszorosan is,mert hétévi távollét után egy humánus, csodálatos mesterségbeli tudású és üdítően szerény rendező visszatérését jelenti...” Utazás az idő örvényein Az új angol—francia filmmel szinte egy időben — január végén — láthatja a közönség Tadeusz Koniwicki híres lengyel rendező új alkotását. Az Oly távol, oly közel című film — tulajdonképpen képzeletbeli utazás az idő örvényein keresztül. Hőse a mai középgenerációhoz tartozik — akinek létét, lelkiállapotát, egyéniségét a'második világháború' formálta. „Szeretnék emlékezni legközelebbi barátaimra —'mondja a hős magának vagy inkább a közönségnek. — A lányokra, akiket szerettem, vagy nem eléggé szerettem, a barátokra, akik rendkívüliek vagy egészen átlagosak voltak számomra. Néhány eseményre, történésre, egy hangulatra, vagy a sejtelem töredékeire. Bárcsak mindezekre emlékeznék, de félek, hogy minden bizonytalan, és elgyengül az örvényében, mint a forgószél.” Az új lengyel film főszerepét a híres színész, Andrzej Lanicki alakítja. Partnere az ugyancsak nagyszerű Gustaw Holoubek és Maja Komorowska. Jelét svájci módra — és a brit titkosszolgálat Nagyszerű színészi alakítást ígér a Keserű csokoládé című új olasz film. Mégpedig: Nino Manfredi humoros-keserű, robbanó játékát, aki (Garas Dezső kitűnő szinkronjával) egy Svájcban élő olasz Vendégmunkást alakít. Franco Brusati filmjében... Nino ugyan nyomorúságos körülmények között lakik, de viszonylag jól keres Svájcban, ebben a dúsgazdag, elegáns országban. Az sem zavarja különösebben, hogy az ország polgárai visszautasítják minden kapcsolatkereső kísérletét. Nagyjából elégedett. Ám akaratán kívül dolga akad a rendőrségen. S ekkor kezdődik Nino pokoli kálváriája. A film milliárdosát, Johnny Dorelli alakítja. Az idilli keserű szedelem jelképe: Anna Karina. Sean Conneryt, a James Bond-filmek híres és férfias sztárját is láthatjuk a közeljövőben. Mégpedig a Váltságdíj című filmben. Hogy miről is szól ez az angol politikai krimi?! Nos, nagyon is mai problémákról, izgalmakról, íme a történet: terroristák hatolnak be Nagy-Britannia svédországi nagykövetségére, túszul ejtik az embereket, és követeléseik teljesítésétől teszik függővé a diplomaták szabadon bocsátását. Hogy teljes legyen az összkép, a brit titkosszolgálat is közbelép. Illetve nagyon is érdekelt ebben a tipikusan huszadik századi akcióban. A tudós magánélete A sztárok felsorolásánál ne feledkezzünk el Innokentyij Szmoktunovszkijról sem. A kitűnő és ismert szovjet színész játssza a főszerepet A tudósmagánélete című filmben. A történet — amint Jevgenyij Hrinytík rendező *1- moP/rot+ft — a tudományos kísérleteket és az emberi összeütközéseket vizsgálja, egy nagy szerelem viszonylatában. „Filmünk a levegő- és a környezetszennyeződésről szól, de ez a probléma Nedjalko Jordánon forgatókönyvében csak ürügy arra, hogy egy harmincéves férfi életének legnehezebb pillanatait felvillantsa.” Ezekkel a mondatokkal jellemzi új filmjét — a Nappali fényt — Magarin Nikolov bolgár rendező, majd így folytatja: — „Egy embernek meg kell alkudnia olyasmivel, amivel nem ért egyet, de mégis meg kell tennie. Filmünk azt mutatja be, milyen nehéz nemet mondani ilyenkor. Ez a szó következményeket von maga után, melyeket nem mindenki vállalna tudatosan.” A dervis és a halál Érdekes színfolt a januári filmprogramban — Zdravko Velimirovics jugoszláv rendező A dervis és a halál című alkotása, amely a török hódoltságot idézi. A film — a L’Humanité véleménye szerint — kitűnő. „A rendezés sehol sem csúszik át a szentimentalizmusba. Érezhető Velimirovics vonzalma a Rettegett Iván Eizenstein filmje iránt — a hatalom és a világ megváltoztatásának lehetősége, a cél és a társadalmi átalakítás eszközeinek témájában. A dervis és a halál” — írja a kritikus —, a múltban gyökerező kinyilvánítása a délszláv népek egységének, komolyságában szükségszerűen kérdésessé tesz mindenfajta jelenlegi magatartást és akciót.” És újra Chaplin A filmművészet sohasem halványuló „magányos csillaga” ezúttal királyként mutatkozik be a közönségnek. Mégpedig egy egzotikus ország uralkodójaként, aki New Yorkba menekül az otthoni puccs elől. Ám a felhőkarcolók városában is csak izgalmak-kudarcok várják. Ugyanis a naiv uralkodó az atombomba békés felhasználásának tervével házal a metropolisban, így érthető, hogy kidobják a Fehér Házból, s az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság előtt felel „tetteiért”. És jön A Kenguru is. Bersha Bulcsu vagány-kedves teherautósofőrje — aki ezúttal Zsombolyai János rendező-operatőr „fennhatósága” alatt futja a kilométereket a szüntelen beat, popmuzsika kíséretében. Hogy kik „csinálják” a zenét? Íme, néhány név a sztárlistáról: Benkő László, Délhúsa Gjon, Frenreisz Károly, Koncz Tibor, SzörényiLevente és Tolcsvai László. Az új magyar film főszerepeit Gálitsi László és Vándor Éva alakítja. g. I. G. Szabó László KRÚDY ÓBUDÁJA Panelfalak hűs simasága s ó kackiás ciráda-minták szemeznek — már sziget e ház m., hová lelkét mentette Szindbád Odébb a Kéhli integet még s acél-pofájú gépek ásnak g vadgalambot itt feledték hozzá egy fát is ráadásnak Barát Endre JÁTÉK Nem ér a neved, jaj, nem ér mert odadobtad semmiér’ csigát hajtottál s csigáztad magad hahóztál és pusztába szállt szavad nem ér a neved, jaj, nem ér sápad az arc fakul a vérelrepült s leszakadt a hinta tolladra Szárad már a tinta (áthatod megtelt minden irkád rádkiáltanak: vidd az irkád fogytán van a lélegzeted , te hiszed: újra kezdheted leköröznek mindenki megver ne add fel mégse míg szíved veri