Népszava, 1977. szeptember (105. évfolyam, 205-230. sz.)

1977-09-01 / 205. szám

2 LIBIA INNEPEX Azért lázadtunk fel, hogy megvédjük a nép szabad­ul­ságát és méltóságát, hogy magasra emeljük az arab nemzet zászlaját.­­ A nyolc évvel ezelőtt felkelt líbiai szabad tisztek magyarázták így azt a lé­pésüket, amellyel megdöntötték a monarchiát és megteremtették a köztársaságot. Az 1969-es szeptembert követő események tanúsít­ják, hogy az új Líbia mennyit tett a forró napon el­hangzott nyilatkozat szavainak és szellemének valóra váltásáért Líbia elfoglalta helyét az antiimperialista küzde­lemben A harcot a nemzeti függetlenség gazdasági alapjának megteremtésével kezdte: vitathatatlanul biztosította szuverenitását a nemzeti olajkincs felett. Megszüntette a külföldi támaszpontokat: az angolok és az amerikaiak a térség legnagyobb hadibázisainak elhagyására kényszerültek. Az ország motorjává vált az arab egységtörekvé­­seknek és következetesen kiállt a közel-keleti hábo­rúk fő kárvallottjai, a palesztinok ügye mellett. Líbia cselekvő támogatását gyakran maguk mögött érez­hették az afrikai szabadságharcosok, akik a gyarmati iga lerázásáért, a fajüldözés megszüntetésért és a többségi uralom megteremtéséért küzdenek. Hatalmas olajjövedelmeire támaszkodva Líbia hoz­záfogott az ország gazdasági és társadalmi átalakítá­sához. A megújhodásának nyolcadik évfordulóját ünneplő Líbia­­ sikerekről, jelentős eredményekről adhat számot. Az ország belső gazdasági, szociális és kultu­rális eredményeivel, s a nemzetközi színtéren tanúsí­tott következetes antiimperialista magatartásával te­kintélyt vívott ki világszerte. v (kor) Malgas elnöke közvetíteni akar Etiópia és Szomália között Didier Ratsiraka, a Malgasi Demokratikus Köztársaság elnöke fel­ajánlotta, hogy személye­sen közvetít Etiópia és Szomália között az oga­­deni harcok beszüntetése érdekében — jelentették be hivatalosan Antanana­­tivuban. Ratsiraka elnök malga­­si látogatásra hívta meg Mengisztu Hat le Mariam etiópiai és Sziad Barre szomáli államfőt. (UPI) Antifasiszta nagygyűlés Szombathelyen A Hazafias Népfront, a Magyar Partizán Szövet­ség, az Országos­ Béke­tanács és az MSZMP szombathelyi városi bi­zottsága a nemzetközi an­tifasiszta nap alkalmából nagygyűlést rendezett szerdán Szombathelyen, a Pamutipari Vállalat nagytermében. A nagy­gyűlésen, melyen a me­gyeszékhely többi üzemé­nek, vállalatának és in­tézményének dolgozói is képviseltették magukat, dr. Jókai Lóránd, a Ma­gyar Jogász Szövetség főtitkára mondott beszé­det. A beszéd után a nagy­gyűlés részvevői, Horváth Ferencné fonónő előter­jesztése alapján­ nyilat­kozatot fogadtak el. Eb­ben hangsúlyozták, hogy „a fasizmus ma is jelen­levő reális veszélye ellen valamennyi becsületes, józan gondolkodású em­bernek a leghatározottab­ban harcolnia kell, hogy ne ismétlődhessenek meg az Oraudourok és Lidi­­cék, hogy ne legyenek többé tigrisketrecek, ne működhessenek tovább Latin-Amerikában és másutt halálbrigádok, maroknyi terrorcsoportok ne tarthassanak rette­gésben országokat, nem­zeteket, hogy soha többé ne tehessenek különbsé­get ember és ember kö­zött önkényes, természet­­ellenes szempontok alap­­ján. A fasizmus bűneit soha nem lehet megbo­csátani, nem lehet kegye­lem a Hesseknek, a Kapplereknek, Menge­­réknek és másoknak". Izraeli tüzérség támogatja a jobboldali erőket Dél-Libanonban Tíz halálos és huszon­négy sebesült áldozatot követelt az a tüzérségi tá­madás, amelyet libanoni jobboldali erők intéztek szerdán az ország déli ré­szén a hazafias­ nemzeti erők és palesztin egységek ellenőrzés alatt álló te­lepülések ellen. A tűzpár­­bajba a jobboldali erők oldalán az izraeli tüzérség is beavatkozott. Az izraeli légierő gépei a harcok térségében felderítő repü­léseket végeztek. Iszmail Fahmi egyipto­mi külügyminiszter szeptember 17-én az Egyesült Államokba uta­zik. Látogatása során Cyrus Vance külügymi­niszterrel folytat tárgya­lásokat a közel-keleti helyzetről, a genfi béke­konferencia előkészítésé­ről, s találkozik Carter elnökkel is. Az egyiptomi általános diákszövetség nyilatkoza­tot tett közzé, és ebben határozottan elítéli a reakciós erők mesterke­déseit. A népünk számára ne­héz napokban — hangoz­tatja a nyilatkozat — a reakciós erők keresztes hadjáratot indítottak az 1952-es, dicsőséges júliu­si forradalom vívmányai ellen, amelyeket most megpróbálnak semmisnek tekinteni. Mi, egyiptomi diákok, kötelességünk­nek tartjuk kijelenteni, hogy a júliusi forrada­lom az egyszerű egyipto­miak döntő többsége vágyainak megtestesülése volt. Az Al Akhbar szerdai számában közzétett nyi­latkozat a reakcióhoz in­tézett figyelmeztetés, és kifejez­i az­ egyetemisták eltökéltségét, hogy készek az egész néppel együtt visszaverni a reakciós erők mesterkedéseit. A libanioni vezetés folytatja a különböző politikai pártok és a pa­lesztin ellenállási mozga­lom képviselőivel meg­kezdett konzultációkat. Ezek azt a célt szolgál­ják, hogy megfelelő fel­tételeket teremtsenek a szaurai megállapodás harmadik szakaszának megvalósításához, amely a Dél-Libanonban kiala­kult helyzet, normalizá­lását irányozza elő. (API, MTI) A szovjet himnusz Szerdán este a moszk­vai rádióban és a televí­zióban első ízben hang­zott fel a Szovjetunió új állami himnusza, amely­nek szövegét és zenéjét május 27-én hagyta jóvá a Legfelsőbb Tanács el­nöksége. A moszkvai üz­letekben már megjelen­tek a himnusz hangleme­zei a Nagyszínház zene­karának és kórusának közreműködésével. Ismét a Kennedy­­gyilkosság .Bizonyítékaim vannak arról, hogy Gerald Ford részletes tájékoztatást kapott arról, ki ölte meg Kennedy elnököt, és ki adta ki a parancsot a gyilkosságra” — jelentet­te ki kedden Washington­ban tartott sajtóértekez­letén Willem Oilmans holland újságíró. ­ Oláh István altábor­nagy, honvédelmi minisz­terhelyettes, a magyar néphadsereg vezérkari fő­nöke, hivatalos iraki láto­gatásának ötödik napján, szerdán ellátogatott az or­szág északi részén levő Mosulba.­­ A jugoszláv kormány jegyzékben tiltakozott az Egyesült Államok kormá­nyánál az Amerikában élő jugoszláv fasiszta emig­ránsok folytatódó terror­­cselekményei miatt. NÉPSZAVA Kubai-amerikai kapcsolatok Ma megnyílnak a képviseleti irodák Havannába érkezett Lyle Franklin Lane ame­rikai diplomata, aki csü­törtöktől az Egyesült Ál­lamok érdekképviseleti irodái­t vezeti a kubai fő­városban Svájc ottani nagykövetségén. A Kubai Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok a két ország kormánya május 30-án New Yorkban kicserélt jegyzéke értelmében szeptember 1-től kölcsö­nösen érdekképviseleti irodát működtet Svájc havannai, illetve Cseh­szlovákia washingtoni nagykövetségén. (AFP, TAKJUG) A szovjet—amerikai kozmikus program sikere Az Egyesült Államok Országos Űrhajózási Hi­vatalának képviselői Vir­ginia államban sajtóérte­kezletet rendeztek abból az alkalomból, hogy si­keresen befejeződött az a közös szovjet—amerikai program, amelynek kere­tei között a két ország tu­dósai együttesen vizsgál­ták a légkör felső rétegeit. Morris Tapper dr. a szovjet—amerikai kozmi­kus meteorológiai munka­­csoport amerikai társel­nöke a sajtóértekezleten elhangzott nyilatkozatá­ban hangsúlyozta, hogy az amerikai fél elégedett az együttműködésnek az­zal a szellemével, amely jellemezte az együttes kutatómunkát. A program során me­teorológiai rakétákat bo­csátottak fel, és össze­hasonlították a nyert ada­tokat. A kétoldalú szov­jet—amerikai egyezmény keretében megvalósított programban részt vett amerikai kutatóknak Du­ke professzor volt a veze­tője, a szovjet csoporté, pedig Ivanovszkij pro­fesszor. Mint a sajtóértekezle­ten hangoztatták, az együttes kísérletek nem­csak a tudomány sikeres fejlődését és az ered­mények globális mérték­ben való alkalmazását te­szik lehetővé, hanem kedvezőbb feltételeket is teremtenek a két ország békés célú együttműködé­se számára. Ivanovszkij professzor elmondotta, hogy a végzett kísérletek számos kérdésre adnak választ a meteorológia és az űrkutatás területén. (TASZSZ) AVmspfftwsi antifufiisani nap Háborúk emlékezete és a béke A háborús memoárokat ol­vasó kortárs nemegy­szer megkérdezi: ujjvég­re* az emlékezés és az emlé­­keztetés? Nem volt elég? El­múlt­ emlékét is felejtsük el a szörnyűségeknek, amit átél­tünk, amiről az utánunk jö­vök már indulatok nélkül mondhatják: „ez volt a máso­dik világháború". A sebek szaggatására nem ok az évforduló sem. A har­mincnyolc évvel ezelőtt el­szabadult pokolra mégis emlé­kezünk, mint ahogy emléke­zünk arra a hat esztendővel későbbi napra is, amikor a ja­pán kapitulációval Ázsiában is véget ért az a világégés, amely Európában kezdődött. Az emlékezésre a mindennapi történelem kényszerít. A negyvenes, az ötvenes, a hat­vanas és a hetvenes évek kró­nikája, amely zavarba ejtő bő­séggel nyújtja a párhuzamo­kat a világháborús esztendők­kel és a megelőző évekkel. És ugyanilyen bővében va­gyunk a szembeötlő különb­ségeknek is. A történelmi párhuzamokat a napi hírek kínálják. És a különbségekre is a minden­napi krónika figyelmeztet. Négymilliárd ember él ebben a történelem által feltransz­formált feszültségben. t..y­nyiünk sorsáról van szó. Négymilliárdnyi magunkat nyugtalanítanak a helyi hábo­rúk hívei , mert emlékezünk még, hogy az­ 1939. szeptember elsején kirobbant konfliktus sem azonnal világháború volt. A német fasiszták barbár tá­madása Lengyelország ellen viszonylag lassan indította el a világháborús lavinát. A gleiwitzi adó körül csapott náci zenebena fülsértő zajától sokan nem­ vették észre a mélyben erősödő szörnyű mo­rajlást, azt, hogy a hitlerista agressziók láncolata történel­mi perceken belül kontinense­ket átfogó világégést szabadít ránk. A második világháború óta már több mint száz helyi há­ború, kisebb-nagyobb véres csatározás zajlott le — és hány olyan konfliktusnak vol­tunk tanúi, amelyek ugyan nem torkollottak vérontásba, de nagyobb összecsapások ve­szélyével fenyegettek? A hitlerista „fehér terv", a Lengyelország elleni támadás megvalósítása előtt a náci propaganda mineden hullám­hosszon a „német élettér” ki­terjesztését követelte, s a nagynémet határokon túli né­met népcsoportok „jogait” em­legette vésztjósló hanghordo­zással. Ez a Berlinből irányí­tott acsarkodás akkor gyógyít­­hatatlanul megmérgezte a nemzetközi légkört: propagan­da-előkészítését szolgálta — a szavak csatájának ideje után — a fegyverek próbájának. Anélkül, hogy bármiféle durva párhuzamot akar­­*■ * nánk vonni a hitlerista propagandahangoskodás és a közt a provokatív kampány között, amelyet manapság a Nyugat és elsősorban az Egye­sült Államok az „emberi jo­gok” ürügyén folytat — lehe­tetlen kikapcsolnunk történel­mi emlékezetünket. És emlé­kezünk a hidegháború ideg­őrlő esztendeire is: tudjuk, hogy a bizalmatlanság, a nyíl­tan bátorított ellenségeskedés, az állandósított nyugati be­avatkozási kísérletek légköré­ben könnyebben lángra lob­bannak a helyi konfliktusok szikrái. És ki bizonyos abban, hogy egy helyi csatározás mindigre megmarad­t a he­lyi keretek között? . A harmincas évek végének újságolvasója kedvenc lapjá­ban ilyesfajta rovatokat ta­lált: ..Fegyverben a világ". E híradások állandó feszültség­ben tartották, előkészítették arra a nagyon rövid ideig tartó átmenetre, amely a még békés heteket elválasztotta a­­ hadiélettől. A neutronbom­ba és a szárnyas rakéta körüli amerikai manipulációk, a ve­szedelmes fegyverek sorozat­gyártásának elrendelése az idősebbeket egyebek közt ar­ra a háború előtti időszakra emlékezteti, amikor minden lehetőséget megragadtak, hogy magasabbra emeljék a ,,fegy­verkezési plafont". Hiszen a fegyver- és­­hadianyag-telí­tettség is hozzájárult a hamis fölényérzetek kialakulásához, a történelmi léptékű számítási hibákhoz , amikbe végül is belebuktak. De mibe kerül ez az embe­riségnek? Az emberiség jobbik fele tiltakozott akkor is. Felemelte szavát a nácik gaztettei ellen. A világ felháborodott az em­berőrlő náci gépezet bűneinek hallatán, tiltakozása azonban túlzottan illedelmesnek bizo­nyult. Mintha nem mérte vol­na fel a fasizmus talán leg­fontosabb dimenzióját, azt, hogy az a diktatúra mindenki és minden ellenére van, aki és ami ember, emberi. A nyugati hatalmak halogató, a veszett ellenséggel a tizenkettedik órában is megbékélésre törek­vő taktikája mérhetetlen szenvedéseket zúdított a világ­ra — így rájuk is. E­mlékszünk erre — ezért nem tudunk hűvös nyu­galmat magunkra eről­tetni a mai fasiszta szervez­kedések hallatán. Nem tartjuk­­ ártalmatlan öregemberek já­tékának a Nyugat-Németor­­szágban sűrűn összecsődülő SS-bajtársak találkozóit. És nem tekintjük egyszerű poli­tikai imposztorkodásnak a ró­mai Gestapo-főnök, Kappler szökését, szöktetését sem. Túl sokat hallottunk már arról, hogy a náci elit rohamcsapat tagjainak és főként új-régi gazdáinak messze ér a kezük. Ezek a kezek most megint mintha régi bajtársaikat báto­rítanák. Azokat a bajtársakat, akik kezűin nem szégyellem­, hogy ukrán és francia falva­kat, égettek porrá, olasz parti­zánokat nyúztak meg, a bosz­niai hegyekben sebesült parti­zánokon gyakorolták a céllö­vészetet és bányászokból, köl­tőkből, politikai biztosokból hamut égettek a gázkamrák­ban. A fasizmus világrontó táma­dásának napja­­ a fasizmus elleni harc napja lett világ­szerte. A történelmi emlékezet ter­mészetesen nemcsak az azo­nosságokat és hasonlóságokat, hanem a különbségeket is fel­színre hozza. A különbség elsősorban bennünk van , gyanak­vóbbak lettünk, éberebbek. Szervezkedünk: a béke erői­nek, építőinek világméretű tömörülése átfogja azokat a térségeket, népeket, rétegeket is, amelyek a második világ­háború előtt még mozdulatla­nok voltak. Fellépünk minden ellen, ami visszahúzó, ami emlékeztet a fasizmusra, a fajüldözésre, a szavakkal való olyan gyanús politikai játé­kokra, amelyek csak az ellen­ségeskedés szítását szolgálják. Kiállunk a nemzeti felszaba­dító mozgalmak mellett: sike­reik gyengítik a háború, a vé­res konfrontáció erőit. A különbség másik része le­olvasható a világtérképről. A második világháború után újabb népek, népcsoportok léptek a szabadság, a szocia­lizmus útjára. A szocialista út követése manapság már négy kontinens népeit lelkesíti. A politikai térképpel együtt átrajzolódott a katonai térkép is. Létrejött a minden impe­rialista fenyegetéssel szembe­nézni képes szocialista kato­nai tömörülés. Ennek erejével mindenkinek számolnia kell. Puszta léte is kijózanító té­nyező. Állandóan növekvő ereje pedig alapját képezi an­nak­­ az újfajta egyensúlynak, amelyen most az emberiség, a Föld biztonsága nyugszik. Századunk nagy háborúinak története — a téves számítá­sok története. Mind az első, mind p­edig a második világ­háborúban alulmaradtak a háborút közvetlenül kirob­bantó hatalmak. A tévedések tízmilliószám szedték az áldo­zatokat. Az emberiség ezért joggal fél az ilyesfajta tévedésektől és a tévedések megismétlődé­sétől. stratégák csinálta szám­tan túl n­agy hibaszáza­léka miatt nem lelkesí­tenek bennünket azok a ten­gerentúli számvetések, ame­lyek „p­ontosan” kimutatják, hogy ilyen és ilyen fegyverzet felhasználásával melyik fél tudná hányszorosan „túlgyil­­kolni” a másikat. Az erőknek a nyilvánosság előtt történő mustrálgatása éppen úgy a fegyverkezési hajsz­a propa­­gandisztikus indoklását szol­gálja, mint a nagy háború előtti időkben. Ezeket az időket nem lehet eltelejteni. Már csak önvéde­lemből sem. Krajczár Imre 197­7. szeptember 1. A portugál szakszervezetek a dolgozókat sújtó intézkedések ellen Soares portugál miinisz­terelnök közelmúltban be­jelentett gaz­dasági és pénzügyi tervei lényegé­ben a gaz­dasági tevékeny­ség visszafogására irá­nyulnak, és ez — meg­valósulásuk esetén — a munkanélküliség növeke­désében is kifejezésre jut — állapította meg szerdán kiadott közleményében a Portugál Dolgozók Általá­nos Szövetsége — Orszá­gos Intersindical. Az egységes szakszerve­zet megállapította, hogy az áremelkedés már nem csupán a munkásokat sújt­ja, egyre érzékenyebben érinti a dolgozók önos ré­tegeinek, valamint a nyug­díjasoknak és munkanél­külieknek az életszínvona­lát. A szakszervezeti köz­pont elítélte a portugál miniszterelnöknek a mun­kások képviselői, a szak­szervezetek elleni kiroha­násait. „A munkások tudatában vannak, hogy aktív részt kell vállalniuk a gazdasá­gi nehézségek leküzdésére irányuló erőfeszítésekben — hangoztatja a közle­mény. — Ha azonban to­vább folytatódik a jelen­legi haza- és népellenes politika, akkor semmiféle erőfeszítésre vagy áldozat­­vállalásra sem hajlandóak. A spanyol fővárosba érkezett jelentések sze­rint sok sebesült áldoza­ta van a portugáliai Alente­jóban mezőgazda­­sági dolgozók és a köz­­társasági nemzeti gárda (csendőrség) között ked­den lezajlott összecsapá­sának, két sebesült álla­pota súlyos. Tito és Hua Kuo-feng megbeszélése Pekingben A Hua Kuo-feng vezet­te kínai és a Joszip Broz Tito vezette jugoszláv küldöttség szerdán dél­előtt két órán át tárgyalt egymással. A tárgyaláson kínai részről a többi között Teng Hsziao-ping és Li Hszien-nien, a KKP KB alelnökei, miniszterelnök­helyettesek is részt vettek, míg jugoszláv részről Ti­to mellett Sztane Dolanc, a JKSZ elnöksége végre­hajtó bizottságának tit­kára. Minies miniszterel­nök-helyettes, külügymi­niszter és Grlicskov, a JKSZ elnöksége vb osz­tálytitkára volt jelen. (MTI) Spa­nyo­l­o­rsz­ág Aláíráskampány Lister v­isszatéréséért Az El Pais című madri­di lap értesülése szerint több mint 1000 aláírással ellátott kérelmet nyújtot­­tak át Manuel Iglesias Corralnak, la Coruna spa­nyol tartomány szenáto­rának. Az aláírók a galí­ciai (északnyugat-spa­­nyolországi­ parlamenti képviselők közbenjárását kérik Enrique Lister, a spanyol polgárháború le­gendás hírű köztársasági tábornoka hazatérésének engedélyezése érdekében. Lister, a Spanyol Munka­párt főtitkára jelenleg Párizsban él, ahová hosz­­szú szovjetunióbeli tartóz­kodás után költözött. ..Ha a centristák reánk akarnak kényszeríteni egy nem demokratikus mo­narchiát, nem fogadjuk el és a köztársaságra szava­zunk” — jelentette ki Santiago Carrillo, az SKP főtitkára­­ Segoviában egy pártértekezleten. A to­vábbiakban kijelentette, hogy Spanyolországban még nincs demokrácia, hanem csak átmenet. (MTI)

Next