Népszava, 1980. szeptember (108. évfolyam, 205–229. sz.)

1980-09-02 / 205. szám

­ Párt- és állami vezetők távirata a VSZK nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszter­­tanácsénak elnöke és Apró Antal, a Magyar Nép­­köztársaság Országgyűlésének elnöke, a VSZK nemze­ti ünnepe alkalmából a következő táviratot küldte Le Duannak, a Vietnami Kommunista Párt Közpon­ti Bizottsága főtitkárának, Nguyen Huu Thónak, a Vietnami Szocialista Köztársaság ügyvezető elnöké­nek, Truong Chinhnek, a Vietnami Szocialista Köz­társaság Nemzetgyűlése Állandó Bizottsága elnöké­nek és Pham Van Dongnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság miniszterelnökének. Kedves Elvtársak! A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünne­pe, a független, demokratikus Vietnam létrejöttének 35. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és Or­szággyűlése, egész népünk és a magunk nevében elv­társi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bi­zottságának, a Vietnami Szocialista Köztársaság Nemzetgyűlésének, kormányának és a vietnami nép­nek. A magyar kommunisták, a szocializmust építő ma­gyar nép tisztelettel tekint azokra a történelmi je­lentőségű vívmányokra, amelyeket a Vietnami Kom­munista Párt vezetésével a vietnami nép a külföldi gyarmatosítók és agresszorok ellen vívott hősies har­cával az ország függetlenségének és hazája egységé­nek megteremtésében elért. Napjainkban Vietnam népe eredményesen munkál­kodik a szocializmus felépítésén, a Vietnami Kom­munista Párt IV. kongresszusa határozatainak meg­valósításán. Széles körű nemzetközi elismerést vált ki a Vietnami Szocialista Köztársaság aktív külpoli­tikája, a forradalmi és­­antiimperialista erőkkel foly­tatott együttműködése. Szolidárisak vagyunk a vietnami népnek az ország függetlensége, szuverenitása és területi sérthetetlen­sége megvédéséért folytatott harcával. Támogatjuk az indokínai országok összefogását a társadalmi ha­ladás, a nemzeti felvirágzás, a béke és a biztonság érdekében. Elítéljük az imperialista és más reakciós erők aknamunkáját, fenyegetéseit és provokációit a Vietnami Szocialista Köztársaság és a térség többi állama ellen. Meggyőződésünk, hogy a vietnami nép a jövőben is sikeresen teljesíti a szocialista építés feladatait, megvédi hazáját és szocialista vívmányait. örömmel állapítjuk meg, hogy pártjaink és orszá­gaink sokoldalú kapcsolatai gyümölcsözően fejlőd­nek a marxizmus-leninizmus és a proletár interna­cionalizmus elvei alapján a két nép és a szocializmus egyetemes ügye javára. Nemzeti ünnepük alkalmából további sikereket kí­vánunk önöknek, a vietnami népnek, a Vietnami Szocialista Köztársaság felvirágoztatása, a társadal­mi haladás és a béke érdekében kifejtett tevékenysé­gükhöz.* A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Or­szágos Béketanács,­­a Ma­gyar Szolidaritási Bizott­ság, a KISZ KB, a Szak­­szervezetek Országos Ta­nácsa és a Magyar Nők Országos Tanácsa az ün­nep alkalmából távirat­ban köszöntötte vietnami testvérszervezetét. Brighton Megnyílt a brit szakszervezetek száztizenkettedik kongresszusa A szervezeti dolgozók fellépnek a kormány munkásellenes politikájával szemben László Balázs, az MTI tudósítója jelenti: A tengerparti Brighton­­ban hétfőn megnyílt a brit szakszervezetek 112. évi kongresszusa. A kong­resszus 1200 küldöttére nem kisebb feladat vár, mint hogy a fél évszázada legsúlyosabb gazdasági helyzetben, egy munkás­ellenes, reakciós kor­mánnyal szemben egysé­ges stratégiát dolgozzon ki 12 milliós tagsága és a szervezetlen milliók vé­delmére. A modern kon­­ferenci­acs­arnok egyik fa­lának teljes hosszában öles fekete számok hirde­tik a legsúlyosabb tényt: 2 001 208 bejegyzett mun­kanélküli van Nagy-Bri­tanniában — ennél több utoljára 1930-ban volt. Az emelvény felett a 112. kongresszus jelszava, a kormánynak szóló üzenet: Ne a munkanélkülieket támadjátok, hanem a munkanélküliséget! A TUC kongresszusán vendégként jelen van Otto Kersten, a Szabad Szakszervezetek Nemzet­közi Szövetségének főtit­kára, továbbá az ameri­kai AFLACIO, a kanadai Munkásszövetség, az ír TUC, és a spanyol UGT küldöttsége is. Megnyitó beszédében Terry Parry, a TUC idei elnöke megindultan szólt a harmincas évek komor emlékeinek újjáéledésé­ről, a kétmilliós munka­­nélküliség okozta társa­dalmi és egyéni tragé­diákról. Rámutatott, hogy „a munkanélküliség bör­tönében letöltött ítéletek egyre hosszabbak”, és hogy a kormány politiká­ja ítél ártatlan embereket a munkanélküliség meg­aláztatására. Az elnök aláhúzta, hogy a szak­­szervezeti mozgalom azonnali lépéseket követel a kormánytól a tömeges munkanélküliség enyhíté­sére és kongresszusáról az egész brit népnek üze­ni: van más irányvonal i­s, olyan, amely kivezet­heti az országot a nyo­masztó gazdasági válság­ból. Parry hangsúlyozta, hogy a szervezett dolgo­zók jogait a konzervatív kormány példátlan táma­dással fenyegeti. ,,A mun­kaügyi törvény alattomos támadás, amely kikezdi a brit szakszervezeti vív­mányok egész rendsze­rét”, amikor védtelenül hagyja a dolgozókat az önkényes elbocsátással szemben, megvonja az ál­lás biztonságát a szülésre menő asszonyoktól. A­tomsorompó Nemzetközi konferencia Genfben Munkaokmá­nydömping miatt időzavarban kezdte negyedik, vagyis záró munkahetét Genfben az ato­msor­ompó-szerződés egy évtizedes érvényesü­lését vizsgáló nemzetközi konferencia. „Most már végső álláspontjukat kép­viseljék a delegációk” — hangzott a hétfői rövid plenáris ülésen az elnök felhívása, amely a konfe­rencia két főbizottságá­hoz és ezek munkacso­portjaihoz szólt. (MTI) Dél-Korea Beiktatták az új elnököt Hivatalosan beiktatták Dél-Korea elnöki tisztsé­gébe hétfőn Szöulban Cson Tu Hvan táborno­kot, az ország „erős em­berét”, aki a hatalom iga­zi birtokosaként eddig a háttérből tartotta kézben az ideiglenesen szóhoz ju­tott polgári politikusokat. NÉPSZAVA Másfél milliárd dollárba került a kínai agresszió A pekingi sajtó első ol­dalon számol be az Or­szágos Népi Gyűlés ülés­szakának megnyitásáról, röviden ismerteti a szom­bati megnyitó ülésen el­hangzott beszámolókat, amelyeket tartományon­ként szervezett,­ csoportos üléseken vitatnak a kép­viselők. A kínai televízió és az Új Kína hírügynökség összefoglalója szerint a képviselők az ország gaz­dasági és pénzügyi helyze­téről elhangzott jelentése­ket „őszintének, reálisnak és biztatónak” minősítik. A pénzügyminiszter be­számolója például első íz­ben zárta a kínai és a nemzetközi közvélemény elé azt a tényt, hogy a kí­nai állami költségvetés évek óta deficites, mi több, az elkövetkező két­­három évben is az marad. A miniszteri expozéból ki­derült, hogy a szocialis­ta Vietnam ellen tavaly februárban végrehajtott fegyveres agresszió nem kevesebb, mint másfél milliárd dollárba került Kínának. Lelkiismeretünk a Vietnam M­úzeumokban is megkapó élmények érhetik az embert. A Hanoiban, a Forradalmi Múzeum­ban, az utolsó teremben, ahol bemutatják, mi­ként nyilvánult meg a világszolidaritás a vietnami háború idején, találkoztam egy eredeti transzparens­sel. Olasz küldöttség ajándéka, tüntetők emelték an­nak idején a magasba a nagy fekete betűs feliratot: „Vietnam — a lelkiismeretünk” így volt ez évtizedeken át. Az évtizedekre vissza­emlékezni pedig itt az alkalom: 35 éve kiáltották ki az ország függetlenségét. Bejártam a teret, ahol az esemény, nagygyűlés lelkes hangulatában, lezajlott. Ho Si Minh, akinek neve már kezdett legendássá válni, arról beszélt, hogy nincs drágább a szabad­ságnál és a függetlenségnél. Ezeket a szavakat ma mauzóleumának a homlokzatán látni viszont. Ma­gasból tekintenek le a latin betűs vietnami szavak, miközben az eszme mélyen ivódott a nép szívébe. Nehéz kifejezést találni, mit jelent a szabadság és függetlenség a vietnamiaknak. Ha nevüket hallom, ezek az eszmék jelennek meg képzettársításként előt­tem. Fordítva is így van: a szabadság egyenlő Viet­nammal. Már a függetlenség kikiáltása előtt, a ja­pán megszállók ellen vívtak harcot. Ho Si Minh, akiben a költészet, a bölcsesség és a forradalmiság egyesült, őserdők, barlangok mélyéről irányította a küzdelmet, a párt és a nép harcát. 1945 augusztusá­ban győzött a forradalom, a volt gyarmatukat visz­­szaszerezni akaró franciák egyelőre kénytelenek vol­tak engedni a tömegek akaratának, aztán mégis meg­indították a „piszkos háborút”,­­ Vietnam nevéhez pe­dig odatapadt a „harcoló” jelző. Amikor a franciák végső vereséget szenvedtek Dien Bien Phunál, az ország a győztes jelzőt kapta meg. De nem valósult meg teljesen a szabadság ál­ma. Északon ugyan új élet kezdődött, Délen azon­ban új álarcot öltöttek a gyarmatosítók és kiszol­gálóik, majd megjelent helyükben az Egyesült Ál­lamok, hogy a „kommunizmus előretörésének meg­­gátlását ürügyként felhasználva, „különös háborút” vívjon és támaszpontjának tegye Dél-Vietnam forró földjét. A függetlenség és szabadság szeretetének olyan próbatétele következett, amelyre inkább baljós példákat ismer a történelem. Megmérkőzhet-e siker­rel egy gyarmati sorból még teljesen ki sem szakadt nép az amerikai haditechnikával? Még most is szinte hihetetlen, hogy a kérdésre igen a válasz. Ami felfog­hatatlannak tűnt, azt ott, a trópusi földön jobban megértettem. Láttam sze­rénységüket, nélkülözésre képes szívósságukat, áldo­zatkész elszántságukat, merészségüket, találékonysá­gukat, hűségüket a kommunista párthoz és eszme­világához. Őserdők mélyén rendeztek be gyárakat, le­bombázott hidak mellett sodró árban gázoltak át fo­lyókon, hátukon cipelve élelmet, hadianyagot. Láttam viharedzett kerékpárt, amely összesen 300 tonnát szállított az évek során. D­él felkelt népét így segítette Észak. Helikopte­rek, sem tudták kifürkészni a Ho Si Min,h-ös­­vények titkos labirintusát, amelyen folyton áradt a segély a szabadságharcosoknak. Északot nem törte meg az eszeveszett amerikai bombázás, Délt nem tudták rabigában tartani a szuper felszerelésű ame­rikai csapatok és helyi csatlósaik. Nem segített az imperializmuson sem a haditechnikai fölény, sem a politikai­ diplomáciai ravaszkodás. Ami 35 éve el­indította út útján a vietnami népet, a függetlenség és a szabadság eszméje mindnél erősebbnek bizo­nyult, mert az eg­ész népben öltött testet. 1975-ben megvalósult az álom, amiért annyit ál­doztak: egész Vietnam egyesült. Hadi- és politikai győzelem volt, magukénak érezték világszerte azok is, akik szolidaritásukkal támogatták a háborúban és a tárgyalások idején. Vietnamnak másfajta győ­zelemért is vállalnia kellett a súlyos küzdelmet. Tönkretett országban lobogtak a szabadság öröm­­tüzei. Északon romok, Délen felégetett erdők, el­pusztított rizsföldek, földjükről elkergetett parasz­tok, a lakosság egy részében elzüllesztett erkölcsök. Amely mindebben bűnös, az Egyesült Államok nem vállalta tettének következményeit, pedig minden vesz­tes ősi kötelessége: kárpótlást fizetni a vesztesége­kért. Mégis sikeresen folyik a békés küzdelem, hogy ne csak politikai—földrajzilag egyesüljön a két or­szágrész, hanem társadalmilag és gazdaságilag is egy szintre kerüljön. Elkövetkezik ez az idő. Jártam Ho Si Minh-város üzemeiben és szövetkezeteiben, ahol már csírájában megjelent a szocializmus, amely Észa­kon életformává válik. Tudják a sorrendet, a me­zőgazdaságot állítják első helyre a feladatok közt, hogy mindenkinek meglegyen az egyelőre oly szű­kös mindennapi rizsadagja. Azt hittük, hogy az új Vietnam, amely demokra­tikus köztársaságból szocialistává lett, két kézzel fog­hatja meg a békés munka végét. De újabb veszélyek­kel kellett szembenéznie. Kína egyre nyíltabban el­lenségeskedett a tekintélyes hatalommá vált déli szomszédjával. Előbb a mintájára megszervezett kam­bodzsai kormányt ösztökélte határháborúra ellene, majd — amikor a kambodzsai nép felkelt a Pol Pot­­rendszer ellen, és segítségül hívta Vietnamot­­, Kína megindította bosszúra szánt csapatait az északi tartományok ellen, Vietnam győztesen forgatta fegy­verét a kínai agresszor ellen is. Az egyik északi tar­tományban tanúja voltam, mennyire igaz a kép: a vietnami katonák földet művelnek, miközben fegy­vereik, a szántóföld szélén sorakoznak. Múzeumban van, a transzparens: Lelkiismeretünk — Vietnam. De ma is élő jelszónak kell ennek len­­nie. F­élre lehet-e termi a szolidaritást, amikor Viet­nam belső küzdelmét vívja a haladásért és ami­kor most is a fenyegetettség állapotában él? Nem időszerű-e a cselekvő együttérzés, amikor győzelmét arra kívánja felhasználni, hogy Délkelet- Ázsiában nyugalom, jószomszédi viszony lépjen az ellenségeskedés, megosztottság helyébe. Amikor a ré­gi ellenség, az Egyesült Államok az újjal, a ter­jeszkedni kívánó Kínával fog össze vele szemben? Kár, hogy akadnak a világon olyanok, akik Viet­nammal voltak a háború idején, de most megtéveszt­ve, nem akarják elhinni, hogy az új helyzetben ugyanaz a Vietnam küzd, amellyel annak idején szo­lidaritást vállaltak. Szerencsére, kevesek lelkiismerete aludt el. Viet­nam mellett sorakoznak fel a szocialista közösség or­szágai, és mindazok, akik nem feledik a 35 éves tör­ténelmi utat, és így osztozni tudnak a hős nép­pel világos, tiszta szándékaiban. Kóródi József ­ Olasz szakszervezeti tanácskozás A Firenze melletti Val­lom­brosá­ban vasárnap or­szágos értekezletet ren­dezett az Olasz Katolikus Dolgozók Szövetsége (AC­­LI). A 700 000 olasz kato­likus dolgozót tömörítő ér­dekvédelmi társadalmi szervezet ezúttal is azt vizsgálta, hogyan mozdít­hatná elő a demokratikus fejlődést Itáliában a je­lenlegi körülmények kö­zött, amikor a Keresz­ténydemokrata Párt (DC) jobbra tolta a kormányru­­dat, és legutóbbi kong­resszusán elzárkózott at­tól, hogy kormányszinten együttműködjék az OKP- val. (MTI) 198­0. szeptember 2. Moszkva A Legfelsőbb Hétfőn Moszkvában ülést­­tartott a Legfelsőbb Tanács Elnöksége. Az ülé­sen Vaszilij Kuznyecov­­nak, az SZKP KB Politi­kai Bizottsága póttagjá­nak, az eln­ök­ség első el­nökhelyettesének vezeté­sével az örmény SZSZK Tanács ülése tanácsi szerveinek mun­kájáról, a végrehajtási fegyelem szilárdításáról, a köztársaságban a tervfel­adatok végrehajtásának fokozottabb ellenőrzéséről tárgyaltak. Az Elnökség ezt köve­tően egyéb kérdéseket vi­tatott meg. (TASZSZ) Megkezdődött a munka a lengyel tengermelléken Varsóban hétfőn beje­lentették, hogy a számos társadalmi-gazdasági kér­désről létrejött megálla­podás alapján felújították a munkát a gdanski ten­germellék üzemeiben, Szczecinben, Elblagban, valamint több más kör­zetben. Gdanskban vasár­nap este óta működik a kikötő, Gdyniában az éj­szaka folyamán megindult a munka a kikötői teher­pályaudvaron. Ismét meg­indult a tömegközlekedés Gdanskban, Gdyniában, Szczecinben és Elblagban, és ilyen hírek érkeztek Wroclawból, valamint Poznanból is. A munkabeszüntetések okozta veszteségekről még nincs pontos adat, annyi azonban már ismeretes, hogy a károk óriásiak. Számos tengerimelléki üzem nem tudta teljesíte­ni az elmúlt hetekben ex­portkötelezettségeit, nagy mennyiségű expótra szánt áru vesztegelt a kikötői pályaudvarokon összetor­lódott vagonokban, a ki­kötőkben pedig olyan ha­jók tartottak­­kényszerpi­­hienőt, amelyek kőolajat, élelmiszert, gabonát,­­ta­karmányt hoztak volna az országnak. A hétfői lengyel sajtó beszámol a gdanski és a szczecini megállapodások aláírásáról. A Trybuna Ludu, a LEMP KB központi lap­ja hétfőn emlékeztetett rá: a szocialistaellenes elemek a sztrájkok idején a legkülönbfélébb eszkö­zökkel konfliktus kipro­­vokálására, a megoldás megnehezítésére, sőt meg­hiúsítására törekedtek, a munkások elégedetlensé­gét arra próbálták kihasz­nálni, hogy szembefordít­sák őket a saját érdekeik­kel, a lengyel állam érde­keivel. A létrejött megál­lapodás korlátozza a szo­cialista Lengyelország el­lenségeinek lehetőségeit arra, hogy beavatkozza­nak a bonyolult problé­mákról folytatott vitákba. Annak érdekében, hogy megtaláljuk a kialakult válságból kivezető legjobb utat, biztosítanunk kell: azok az erők, amelyek nem érdekeltek a szocia­lista Lengyelország építé­sében, amelyek zűrzavart és anarchiát szítanak, s mindazok, akik „a minél rosszabb, annál jobb” elv­hez tartják magukat, ne avatkozzanak az esemé­nyekbe. (MTI, PAP) Palesztin kérdés Jasszer Arafat átmeneti megoldást javasol Jasszer Arafat, a PFSZ V. B. elnöke, a L’Orient-le Jour című bejrúti lapnak adott interjújában kije­lentette: Hajlandó elfo­gadni a palesztinai kérdés olyan rendezését, amely­ben az ENSZ ideiglenes védnökséget vállalna a független palesztin állam felett. A lap hétfői számában megjelent interjújában Arafat olyan, szakaszon­ként megvalósítandó ren­dezésről beszélt, amelynek során Izrael nem közvet­lenül a palesztinoknak ad­ná át a hatalmat, hanem közbeiktatnának egy há­romtól hat hónapig terje­dő szakaszt az ENSZ védnökségével. A közel-keleti kérdés rendezésére irányuló leg­utóbbi közös piaci akciók­kal kapcsolatban a PFSZ V. B. elnöke hangsúlyoz­ta: Nem vár semmit Nyu­gat-Európától, mert an­nak csupán politikai nyi­latkozatok megtételét en­gedélyezték, nem pedig kezdeményezések megté­telét. (MTI, AFP) HÍMEK­ ­: Kambodzsa új kor­mányának már az ENSZ- közgyűlés most megnyíló ülésszakán el kell foglal­nia helyét a világszerve­zetben — jelentette ki az indiai béke és szolidari­tási szervezet elnöke va­sárnapi hanoi sajtóérte­kezletén.­­ Mengisztu Hailé Ma­riam, az etiópiai ideig­lenes katonai kormányzó tanács (DERG) elnöke, üzenetet küldött Carter amerikai elnöknek, s rá­mutat: a mogadishui re­zsimmel kötött támasz­­pontegyezmény súlyos ve­szélyt jelent az etiópiai forradalomra.­­ Marcelino Camacho, a spanyol Munkásbizott­ságok főtitkára hétfőn Kínába utazott, hogy fel­vegye a kapcsolatot a kí­nai szakszervezetekkel. Camacho kijelentette, hogy szervezete minden nem fasiszta szakszerve­zettel kapcsolatot akar te­remteni.

Next