Népszava, 1980. november (108. évfolyam, 257–281. sz.)

1980-11-01 / 257. szám

2 Algéria ünnepén Huszonhat évvel ezelőtt kezdődött az algériai nép végső csatája, amelyet nemzeti felszabadulásáért, a gyarmati iga lerázásáért indított. Az Atlasz hegyeiben, a sivatagi garnizonok környékén, a városok nyomornegyedeiben, a közigazgatási központok közvetlen közelében — tehát mindenütt — lángra lobbant a szikra, s a népfelszabadító háborúban aratott győzelem egymillió algériai életébe került. Klasszikus gyarmattartó hatalom, Franciaország volt az ellenfél: Párizs már 124 évvel ezelőtt berendezkedett ebben a két és fél millió négyzetkilométernyi irdatlan tartományiban, amelyet a klasszikus és az új gyarmatosítás kegyetlen eszközeivel és rafinált politikai trükkjeivel egyaránt megpróbált magához láncolni. Végső kétségbeesésében Algériát már „Franciaország tengerentúli megyéjévé” is nyilvánította. Az algériai Nemzeti Felszabadítási Frontot, a küzdelem vezető erejét, semmivel sem sikerült eltántorítani céljaitól. A hatvanas évek elejéig elhúzódó harcok során Franciaországnak be kellett látnia: ezután nem diktálhatja tovább a tempót az eddig gyarmati sorban tartott afrikai népeknek, mert az algériai hazafiak nem csupán saját sorsuk, nemzetük jövője jobbrafordulásáért küzdöttek, hanem általában a gyarmati elnyomás ellen. Afrancia gyarmatosítók számára mind kilátástalanabbá vált a küzdelem, s a kolonialisták pozícióinak zsugorodását, gyors porladását minnd több afrikai nép, mind több gyarmati sorban tengődő vette észre — és gyorsította meg. Algéria szabadságharcosai példát mutattak: hogyan kell helytállni a reménytelen helyzetekben, hogyan kell, és hogyan lehet az időleges vereséget végleges győzelemmé változtatni. Mert ezt tették az algériai hazafiak, akik egyszerre döntöttek a nemzeti felszabadulás nagy ügye és a társadalmi haladás legalább enynyire fontos kérdéseiben. Algéria népe győzött, mert eltökélten harcolt. Győzött ez a nép, mert nem volt egyedül — maga mögött érezte korunk legfontosabb forradalmi erőit, a nemzeti felszabadító mozgalmakat, a szocialista országok közösségét, a világ kommunista és munkáspártjainak cselekvő szolidaritását. Az eszközeikben nem válogató, utóvédharcaik közben is kegyetlenkedő gyarmatosítók egyik fő jelszava az volt a harc végső szakaszában: „Algéria — francia”. Ezt a jelszót nem igazolta a történelem: a végső „osztozkodásnál” Algéria az algériaiaké lett. (k—r) Magyar vezetők üdvözlő távirata Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke országa nemzeti ünnepe alkalmából táviratban, üdvözölte Bendzsedid Sadlit, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnökét. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Mohamed Benahmed Abdelghani miniszterelnöknek, Paja Frigyes külügyminiszter Mohamed Seddik Benjahijev külügyminiszternek küldött üdvözlő táviratot. (MTI) Véget értek a magyar—román gazdasági tárgyalások Marjai József hazaérkezett Oltványi Ottó, az MTI tudósítója jelenti: Bukarestben pénteken befejeződött a magyar— román gazdasági együttműködési vegyes kormánybizottság XV. ülésszaka. A magyar küldöttséget Marjai József miniszterelnök-helyettes, a vegyes kormánybizottság magyar tagozatának elnöke, a román delegációt pedig Nicolae Constantin miniszterelnök -helyettes, a román tagozat elnöke vezette. Az ülésszak alkalmából Marjai József és Nicolae Constantin kormányközi egyezményt írt alá a két ország hosszú távú gazdasági és műszaki-tudományos együttműködéséről. Az egyezmény összehangolja a műszaki-tudományos együttműködést, kijelöli azokat a főbb területeket, amelyeken az erők összefogása mindkét ország számára pótlólagos erőforrásokat biztosít. Marjai Józsefet pénteken délután fogadta Nicolae Ceausescu köztársasági elnök, az RKP főtitkára. A találkozón a két ország együttműködéséről, akapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségeiről és az ezzel kapcsolatos feladatokról folytattak véleménycserét. A megbeszélések meleg, baráti légkörben folytak le. A magyar küldöttség Marjai József vezetésével az esti órákban hazaérkezett Budapestre. Tokiói bejelentés Felülvizsgálják a szovjetellenes gazdasági intézkedéseket Az amerikai elnökválasztás küszöbén a japán parlamentben az érdeklődés homlokterébe került a japán—szovjet viszony javításának problémája. Hivatalos tényezők ugyanis korábban utaltak arra, hogy ha Washingtonban „elült a politikai kampány pora”, Tokió lépéseket tesz az Egyesült Államok által kieszközölt szovjetellenes gazdasági rendszabályok „egyeztetett felülvizsgálata céljából”. Ito Maszajosi külügyminiszter megállapította: „Franciaország és más nyugat-európai országok nem követték az Egyesült Államokat, és Japánt se tartsa senki olyan ostobának, hogy az amerikai szövetségesek közül majd egyedül fog kitartani a szankciók mellett. Ha Nyugat-Európa változatlanul a gazdasági rendszabályok enyhítésének az útját járja, akkor mi is ezt az irányvonalat követjük”. Bejelentette, hogy az év vége előtt nyugat-európai körutat tesz, s a rendszabályok felülvizsgálatáról tanácskozik az illetékesekkel. Japán gazdasági körök főként a nagyszabású japán—szovjet közös vállalkozások folytatásához szükséges bankhitelek befagyasztásának teljes feloldását követelik, tekintettel az új szovjet ötéves terv kínálta előnyös együttműködési lehetőségekre. (MTI) Iraki—iráni háború Abadanért folynak a harcok Találgatások túszügyben Baniszadr államfő elnökletével csütörtökön éjszaka ülést tartott az iráni legfelső nemzetvédelmi tanács — jelentette pénteken a teheráni rádió. A testület titkára közölte, hogy Abadan védelmének, valamint az iraki tüzérség szakadatlan támadásának kitett körzet hadtáp- és élelmiszerellátásának szentelték a legnagyobb figyelmet. Az iráni rádió pénteken első ízben ismerte el közvetve Khorramshahr teljes elestét, amikor azzal vádolta aziraki katonákat, hogy kifosztják a várost és elrabolják a lakosság javait. Khorramshahr bevétele után az iraki támadások Abadanra koncentrálódnak. Aháború folytatódásával egyidejűleg fokozott diplomáciai erőfeszítésekről érkeztek jelentések. Bagdadban folytatta tárgyalásait Isidoro Malmierca Peoli kubai és Agha Sahi pakisztáni külügyminiszter. Pénteken India és Törökország is bejelentette, hogy hajlandó közvetíteni a szembenálló felek között a fegyveres konfliktus rendezése érdekében. Az Egyesült Államok tüntető módon növeli a térségben állomásozó haderőit, és közben fegyverszállításokat ígér Iránnak. Az amerikai hadügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy a pótalkatrészek eljuttatásához a szállítóeszközök „rendkívül gyorsan” mozgásba hozhatók, amint megállapodás jön létre a túszok szabadon bocsátásáról. Az iszlám diákok szóvivője pénteken úgy nyilatkozott, hogy az amerikai túszok november 4- én már szavazhatnak az elnökválasztáson , de nem szólt a szabadonbocsátás feltételeiről. A svéd külügyminisztérium ezzel egyidőben arról tájékoztatott, hogy svéd repülőgépet béreltek az amerikai túszok Teheránból történő elszállítására. E híreket támaszthatja alá a teheráni rádió pénteki, szokatlan hangnemű kommentárja. E szerint a túszok elengedését nem lenne szabad „igazságtalan, vagy gyáva tettként” értékelni, mert az — úgymond — nagy győzelem lenne Irán számára. Most a foglyok elengedése irányítaná rá a világ figyelmét az Egyesült Államok bűnös iráni politikájára — hangsúlyozza a teheráni rádió. A UPI amerikai hírügynökség szerint a legújabb teheráni kommentár arra készíti fel az iráni közvéleményt, hogy a túszokat aközeljövőben esetleg hazaengedik. Mint ismeretes márhetek óta a legkülönbözőbb találgatások láttak napvilágot, de a feltételezések eddig nem igazolódtak be. (AFP, Reuter, UPI.) NÉPSZAVA Madrid Vita a magyar javaslatról A hétfőn előterjesztett magyar szóbeli javaslat harmadik pontjáról tanácskoztak a küldöttségek pénteken a madridi találkozó előkészítő tárgyalásain. A vitában a többi között felszólalt a szovjet, a magyar, az amerikai, a máltai és a spanyol küldöttség vezetője. Az indítvány harmadik pontja azt sürgeti, hogy a korábbanbenyújtott magyar, illetve spanyol javaslat alapján kezdjék meg az érdemi találkozó még függőben levő napirendjének formába öntését. A vita mindez ideig nem hozott tényleges eredményt A szovjet küldöttség szóvivője kijelentette: megvolt a lehetőség arra, hogy ezen a napon haladás jöjjön létre a magyar küldöttség által korábban előterjesztett napirendi javaslat vitatott poénjában. Sajnálatos, hogy egyes nyugati küldöttségek felszólalássaikban más irányt szabtak a vitának. (MTI) Varsói tárgyalások Aczél Endre, az MTI tudósítója jelenti: Pénteken Varsóban, a kormány épületében megkezdődtek Pinkowski miniszterelnök és a „Szolidaritás” szakszervezeti szövetség képviselőinek megbeszélései. A találkozót a „Szolidaritás” kezdeményezte. A kormányfő igenlő választ adott, majd meghívására az új szakszervezet vezetői a fővárosba érkeztek. A megbeszéléseken, amelyek az esti órákban még folytak, az új szakszervezetekkel kötött megállapodások végrehajtásáról — a többi között a „Szolidaritás” régebbi és újkeletű fenntartásairól volt szó. Áttekintették a megbeszéléseken a szakszervezeti szabályzat bejegyzésének kérdését, azt, hogy a szakszervezetek hozzáférhessenek a tömegtájékoztatási eszközökhöz, megvitatják a bérmegállapodások megvalósítását, a piacellátást és a mezőgazdaság problémáit. Konzervatív győzelem a jamaicai választásokon Edward Seaga vezetésével a konzervatív beállítottságú, nyugatbarát Jamaicai Munkáspárt legyőzte Michael Manley kormányfő Népi Nemzeti Pártját a csütörtökön megtartott jamaicai parlamenti választásokon. A szavazatok 80 százalékának összes számlálása alapján a konzervatívok 46 képviselői helyet szereztek a 60 tagú törvényhozó testületben A Népi Nemzeti Párt eddig 9 helyet tudhat magáénak a törvényhozásban. Michael Manley haladó kormánya, amely 1972 óta állt az ország élén, a külföldi tőke államosítását és az állami szektor bővítését állította politikájának középpontjába. Jó kapcsolatokat épített ki a szocialista országokkal, köztük a Szovjetunióval, Kubával és Magyarországgal. Az 55 éves Manley 1976-ban megkezdte a bauxitbányászat, a bankok és más társaságok államosítását és következetes imperialistaellenes külpolitikát folytatott. (UPI, AP) # Az Olasz KP vezetősége hétfőre összehívta a párt Központi Bizottságát. A háromnaposra tervezett ülésen megjelölik a párt közvetlen feladatait „a demokratikus fejlődés újabb szakaszának megnyitásában”. A referátumokat Alessandro Nasta és Gerardo Chiaromonte terjeszti elő. # Jasszer Arafatnak, a PFSZ VB elnökének vezetésével Bejrútban ülést tartott a palesztin ellenállási mozgalom Legfelsőbb Katonai Tanácsa, s megvitatta az állandósult izraeli támadások nyomán kialakult dél-libanoni helyzetet, valamint az új libanoni kormány megalakulásával összefüggő belpolitikai fejleményeket. A Szovjetunióban pénteken Föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz—1219 jelzésű mesterséges holdat. Iff Hoffmann hadseregtábornok, az NDK nemzetvédelmi minisztere fogadta az Alberto Joaquim Chipande nemzetvédelmi miniszter vezette mozambiki katonai küldöttséget. Pokolgép robbant a török—amerikai társaság ankarai központjában. A Belga kormányközlemény szerint az utóbbi hónapok valamennyi gazdasági mutatója a belga gazdasági helyzet romlásáról tanúskodik. A munkanélküliek száma meghaladja a 335 ezret. Genfi találkozó Pénteken Genfben a szovjet, az amerikai és brit küldöttség megtartotta az atomfegyver-kísérletek teljes és általános betiltásáról folyó háromhatalmi tárgyalások újabb találkozóját. (TASZSZ) Spanyol szakszervezeti választások A most folyó és november 30-ig tartó spanyolországi üzemi szakszervezeti választások nem hoznak lényeges változásokat, továbbra is a Munkásbizottságok szakszervezeti szövetsége marad a legnagyobb befolyással rendelkező szakszervezeti központ — jelentette ki Madridban Marcelino Camacho, a Munkásbizottságok főtitkára. (MTI) Kínai KP Posztumusz kizárások Pekingben pénteken este bejelentették, hogy a Kínai KP Központi Bizottságának döntése értelmében kizárták a pártból az 1975-ben elhunyt Kang Senget, a KB volt alelnökét és Hszie Fu-csit, a PB volt tagját, egykori miniszterelnök-helyettest. A posztumusz kizárásról szóló döntésnek megfelelően a KB visszavonta és semmisnek nyilvánította a két volt vezető halála alkalmából elhangzott gyászbeszédeket és az egész párttagsággal ismertette „ellenforradalmi bűneiket”. Megfigyelők a posztumusz kizárásról szóló döntést összefüggésbe hozzák a ,Xin Psiao és Csiang Csing ellenforradalmi klikk mi tíz fővádlottjának rövidesen megkezdődő perével. (MTI) 1980. november 1. 151 vakriadóA címben szereplő szám nem sajtóhiba. Nem is elírás. A riasztó adat döbbenetes valóság. A napokban Washingtonban Gary Hart demokrata és Barry Goldwater republikánus szenátorok által közzétett szenátusi jelentésből kiderül, hogy az amerikai légvédelmi parancsnokság (NÓRÁD)berendezéseinek különböző meghibásodása következtében csupán az elmúlt másfél éviben az Egyesült Államokban 151 alkalommal rendeltek el tévedésből nukleáris riadót. Az egyik legveszélyesebb eset múlt év novemberében történt, amikor a NÓRÁD berendezései nukleáris támadást jeleztek és tíz elfogó gép már el is indult, hogy feltartóztassa a „behatoló szovjet gépeket”. Hamarosan kiderült,hogy vaklármáról van szó. Csakúgy, mint a június 3-án, illetve 6-án elrendelt nukleáris riadóknál, amikor szintén már elindították a stratégiai bombázókat és riasztották az interkontinentális rakéták kezelőszemélyzetét is. A Pentagon akkor azzal magyarázkodott, hogy a NORÁD egyik számítógépében meghibásodott egy integrált áramkör. De áramkör ide, vaklárma oda — a tény tény marad: az utóbbi másfél évben a világ átlagosan három és fél naponként a nukleáris világégés szakadékénak a szélére sodródott. És az emberek milliói joggal kérdezhetik: mi a biztosíték arra, hogy a legközelebbi vakriadónál is idejében észreveszik a szörnyű tévedést? A kérdés feltevése annál jogosabb, mert nem csupán arról van szó, hogy az amerikai katonai-ipari komplexum által szított fegyverkezési hajsza, az egyre újabb és egyre pusztítóbb fegyverekmértéktelen felhalmozása óhatatlanul szaporítja az emberiség békés jövőjére leselkedő ,veszélyforrásokat. Hanem arról is, hogy ez a veszedelmes politika jelenleg hivatalos rangot kapott Washingtonban. Akkor, amikor az elnök nemzetbiztonsági tanácsadójának székében olyan ember ül, akinek koncepciója a régen levitézlett és régen csődöt mondott erőpolitika felújítása, és ha mindez olyan katonapolitikai elgondolások kidolgozásához vezet, amelyek tudatosan szítják a feszültséget, és egyre újabb konfliktusok felidézéséhez vezetnek, nagyon is oda kell figyelni a különböző — nemcsak nukleáris, hanem politikai — vakriadókra is. Talán nem véletlen, hogy éppen most, az elnökválasztási kampány finisében indított minden eddiginél élesebb támadást Carter elnök nemzetbiztonsági tanácsadója, Brzezinski ellen egy amerikai liberális folyóirat, az Inquiry. A lap rámutat arra, hogy ha Cartert újraválasztják, emlékezetébekell idézni 1976-ban tett egyik ígéretét, amely szerint jó és becsületes külpolitikát folytat majd. Ennek egyik előfeltétele azonban Brzezinski leváltása. A folyóirat alaposan meg is indokolja ezt a követelését. Azt írja, hogy „Brzezinskinek a Szovjetunióval kapcsolatos üldözési mániája nem ismer határt” és minden „tanácsát” lényegében ez határozza meg. Amikor a Szovjetunió jelentős számú katonát és harckocsit vont ki az NRK-ból, Brzezinski azt hajtogatta, hogy ez „orosz összeesküvés a Nyugat védelmi terveinek meghiúsítására”. 1978-ban az Etiópia elleni Szomáliai agresszió idején amerikai flottaegység odavezénylését követelte. Ugyanabban az évben a zairei kormány ellen kirobbant katangai lázadás ürügyén arra ösztönözte Cartert: fenyegessemeg a Szovjetuniót a SALT-tárgyalások leállításával az állítólagos zairei szovjet beavatkozás miatt, amire persze nem volt — nem is lehetett — semmilyen bizonyítéka. Brzezinski tervelte ki a Perzsa-öbölbeli amerikai flottafelvonulást a két jemeni köztársaság közötti határincidens idején — írja az Inquiry. — Oroszlánrésze volt abban, hogy Washington a végsőkig kitartott az iráni sahosztásnak indult rezsimje mellett Iránban.A szókimondó cikk mindezt „Brzezinski változatos idollizmusainak” nevezi, és hozzáteszi: ezek közül a legnevetségesebb az a követelés volt, hogy a CIA fedezze fel „az Egyesült Államok elleni katonai fenyegetést kétezer műszaki szovjet szakember és tanácsadó kubai jelenléte címén”. A gyűlölt nicaraguai diktátor, Somoza elűzése előtt pedig megpróbálta kieszközölni az Amerikai Államok Szervezetében, hogy küldjenek nemzetközi haderőt Nicaraguába. A főtanácsadótanácsai jelentős szerepet játszottak abban, hogy a SALT 2 szerződés mindeddig nem lépett érvénybe — állapítjameg az amerikai lap, majd így folytatja: „A szovjetek aligha hibáztathatók, ha azt mondják, hogy mi esküszünk össze ellenük Afganisztánban. Mit gondolhatnak, látván, amint a nemzetbiztonsági főtanácsadó kínai gyártmányú puskával a kezében fényképezted magát a határon, s azt ajánlja az afgán menekülteknek, hogy menjenek vissza harcolni, mert az Isten velük pan”. az amerikai lap tulajdonképpen nem sok újat imony LjLdott — csak összegezte a közismert tényeket. De meg kell vallani, hogy így együtt, a kép bizony elég lesújtó. S ha mindezt összevetjük a három és fél naponkénti nukleáris vakriadókkal, akkor talán érthetővé válik, hogy még olyan — egyébként eddig korántsem a béke és ahaladás híveként ismert ) szenátor, mint Goldwater is szükségesnek tartotta az amerikai közvélemény és a világ elé tárni a nukleáris vakriadók veszélyeit. A szenátuisii jelentés szerzői azt javasolják, hogy szervezzék át az Egyesült Államok légvédelmi és légelhárítási rendszerét. Ez hasznos tanács lehet, de az alapkérdést nem oldja meg. Azt, hogy olyankatonai és politikai koncepciók, fenyegetik Washingtonból a világbékét, amelyek kiagyalói földgolyónk biztonságát, százmilliók sorsát, életét teszik kockára. Mindezzel szemben egyetlen ésszerű alternatíva van. Mégpedig sürgető. Mert a béke és a biztonság nem az integrált áramkörökön múlik, hanem a fegyverkezési verseny korlátozásán, a kölcsönösen elfogadható feltételek alapján megvalósítandó leszerelésen. Gedeon Pál Amerikai vesztegetési botrány Korrupció, vesztegetés, jogtalan előnyszerzés, illegális pénzek elfogadása miatt emelt vádat egy New York-i szövetségi esküdtszék Harrison Williams amerikai szenátor ellen. Williams szenátornak most azzal a váddal kell szembenéznie, hogy Virginia államban kormánymegrendelést ígért egy csőd szélén álló titánbányának, mégpedig annak fejében, hogy egy gazdag arab üzletember 100 millió dollárt fektetbe a vállalkozásba, amelyből a szenátor ingyen részvényeket kapott volna. (AFP, Reuter)