Népszava, 1982. július (110. évfolyam, 152–178. sz.)
1982-07-01 / 152. szám
NÉPSZAVA 1982. JÚLIUS 1., CSÜTÖRTÖK Elutazott hazánkból a zambiai pártküldöttség Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke szerdán a Parlamentben fogadta Humphrey Mulembát, a Zambiai Egyesült Nemzeti Függetlenségi Párt főtitkárát, aki az MSZMP KB meghívására, küldöttség élén tartózkodott hazánkban. A szívélyes, baráti légkörű találkozón véleményt cseréltek néhány időszerű nemzetközi kérdésről, különös figyelmet fordítva a dél-afrikai térséggel összefüggő problémákra. Áttekintették az államközi kapcsolatokat, és kifejezték készségüket a két nép érdekeit szolgáló együttműködés bővítésére. A találkozón jelen volt: Elijah Mudenda, a Központi Bizottság tagja, a KB gazdasági és pénzügyi bizottságának elnöke; dr. Henry Matipa, a Központi Bizottság tagja, a KB társadalmi és kulturális bizottságának elnöke; Remy Chisupa kereskedelmi és iparügyi miniszter; Joshua Sigolwe, a Zambiai Köztársaság magyarországi nagykövete, valamint Nagy Gábor, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője, Garai Róbert külügyminiszter-helyettes és Szabó Márton, a Magyar Népköztársaság zambiai nagykövete. A zambiai pártküldöttség szerdán elutazott Budapestről. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Várkonyi Péter, a Központi Bizottság titkára búcsúztatta. A zambiai pártküldöttség látogatásáról közleményt adtak ki, amely többek között hangsúlyozza: A szívélyes légkörben folytatott megbeszéléseken az MSZMP képviselői tájékoztatták a vendégeket szocialista építőmunkánk helyzetéről, a XII. kongresszus határozatainak végrehajtásáról, az MSZMP hazai és nemzetközi törekvéseiről. Megerősítették a magyar dolgozók szolidaritását a zambiai néppel, amely az Egyesült Nemzeti Függetlenségi Párt vezetésével munkálkodik az ország függetlenségének megszilárdításán, a gyarmati örökség mielőbbi felszámolásán és a haladó társadalmi célok megvalósításán. A zambiai küldöttség vezetője ismertette azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az ország elmaradottságának megszüntetéséért és a dolgozók életkörülményeinek javításáért tesznek. A látogatás elősegítette a két ország és pártjai helyzetének, álláspontjának és törekvéseinek jobb megismerését. Mindkét párt képviselői megerősítették készségüket a népeik érdekeit szolgáló párt- és államközi kapcsolatok bővítésére. (MTI) Losonczi Pál fogadta a zambiai pártküldöttséget MTI Fotó - Tormai Andor felvétele Közlemény Jorge del Prado látogatásáról Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására június 21. és 30. között látogatást tett hazánkban Jorge del Prado, a Perui Kommunista Párt főtitkára. A perui vendéget fogadta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Megbeszélést folytatott vele Várkonyi Péter, a Központi Bizottság titkára és Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese. Jorge del Prado látogatást tett a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárságán. Jorge del Prado szerdán elutazott Budapestről. A perui pártvezetőt a Ferihegyi repülőtéren Nagy Gábor, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője búcsúztatta. Leszerelési ülésszak Az ENSZ-közgyűlés második, rendkívüli leszerelési ülésszakán Ahmed Sékou Touré guineai köztársasági elnök a fegyverkezési versenynek a fejlődő országok gazdasági, társadalmi fejlődésére gyakorolt végzetes következményeire hívta fel a figyelmet. Sékou Touré elítélte a nukleáris energia katonai célokra történő felhasználását. (TASZSZ) Teheráni bejelentés Az iraki csapatkivonás nem változtat a háborús helyzeten Semmit sem változtatott az Irak és Irán közötti háborús helyzeten az, hogy az iraki erők visszavonultak Irán egyes térségeiből — hangoztatta az iráni legfelsőbb nemzetvédelmi tanács ülése után Hasemi Rafszandzsani hodzsatoleszlam, az iráni parlament elnöke. Rafszandzsani, aki Khomeini ajatollahot, Irán legfelső politikai és vallási vezetőjét képviseli a védelmi tanácsban, iráni újságíróknak nyilatkozva elmondotta: az irakiak egyszerűen csak gyengébb állásaikból vonultak vissza, megtartva erősebb pozícióikat, ezért Bagdad a tartós béke első feltételét, a feltétel nélküli visszavonulást sem teljesítette. Utalt arra, hogy Irak stratégiai fontosságú iráni magaslatokat tart megszállva a nyugati határ menti övezetben és egy kis területet délen, Khorramshahrtól nyugatra. Rafszandzsani megismételte az ismert teheráni álláspontot: ha Irak teljesen kivonulna is az iráni területekről, ez a háború befejezésének csupán egyik feltétele. (MTI, IRNA) A szovjetellenes propaganda-hadjárat kudarcra van ítélve Zamjatyin cikke a Lityeraturnaja Gazdában Szennyes háborúnak nevezi a Szovjetunió ellen megindított „ideológiai háborút”, a Reagan elnök által meghirdetett „keresztes hadjáratot” Leonyid Zamjatyin. Az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályának vezetője a Lityeraturnaja Gazeta e heti számában egész oldalas cikkben elemzi a Washington által kezdeményezett propaganda-hadjárat céljait, eszközeit, perspektíváit. Legfőbb következtetése az, hogy a militarista politikát semmiféle hazug propaganda sem mentheti, s az ilyen, nem először indított propagandahadjáratok kudarcra vannak ítélve. Zamjatyin leszögezi: az Egyesült Államok politikájában a katonai fölény megszerzésére irányuló próbálkozások mellett most mind kézzelfoghatóbban kidomborodik az ideológiai és politikai fölény megszerzésére irányuló kísérlet is. A cél egyrészt az amerikai erőpolitika igazolása, másrészt az amerikai politikai törekvések reklámozása. Ugyanakkor tudatosan meghamisítják a Szovjetunió, a szocialista országok, a kommunisták politikáját, a Szovjetuniót igyekeznek felelőssé tenni az „ideológiai háború” megkezdéséért. „Az ideológiai háború a nemzetközi élet objektív tényezője, az osztályharc tükröződése. A kommunisták azonban mindig amellett álltak ki, hogy az eszmék becsületes csatában, békében küzdjenek meg egymással" — hangsúlyozza a szovjet politikus cikke. Zamjatyin leszögezi: a Szovjetunió is folytat külpolitikai propagandát, ennek lényege azonban az igazság. A Szovjetunió fontos elemnek tekinti politikája lényegének, céljainak kifejtését a világgal kialakított kapcsolataiban, s úgy tekinti, hogy ez része a Nyugattal folytatott párbeszédnek. „A társadalmi rendszerek különbsége nem szolgálhat alapul a hidegháborúra, még kevésbé az olyan elvakult külpolitikára, mint amelyet most az Egyesült Államok vezető körei folytatnak” — szögezi le cikkében Zamjatyin. A cikk az új propagandaháború kudarcának okai közé sorolja, hogy annak, éppúgy, mint az amerikai politikának, nincs pozitív tartalma, célja, az csupán destruktív, s az erőpolitika, az imperializmus szelleme hatja át. Nem tud a világnak jobb távlatot felmutatni, mint a nukleáris háború valamilyen változatát. A szocializmus világa iránti gyűlölettel áthatott imperialista propagandával a Szovjetunió az elvi vitát állítja szembe, amelyben nincs helye az erőpolitika fogásainak. „A szovjet politika és a szovjet propaganda tartalma egy és ugyanaz: a béke, a népek közötti békés együttműködés. Ebben az egész világon hisznek, ezt értékelik a legjobban” — írja Zamjatyin. 3 A jog parancsa — a többség akarata A legrosszabb irányítás az, amely azt is megparancsolja, amit magadtól is megtennél. Valahogy így szól az a bölcs kínai közmondás, amelynek lényege máig is mélyen igaz. S amelynek figyelmeztetése elsősorban a jogalkotókhoz szól: felesleges, szükségtelen az élet valamennyi jelenségét szabályokba gyömöszölni, minden erkölcsi normát paragrafusokba fogalmazni. Az adminisztratív tiltás és parancs, az állami kényszer alkalmazása csak a végső eszköz lehet társadalmi gondjaink megoldására. A jog szerepének helyes megítélése gyakran okoz vitát nemcsak a szakemberek, hanem a laikusok körében is. Valahogy úgy vagyunk ezzel a témával, mint a labdarúgással. Mindenki ért hozzá. Egy kicsit. Vannak, akik azt tartják — és akad is némi igazság ebben —, hogy nálunk sokan eltúlozzák a jog jelentőségét. A paragrafust egy olyan csodaszernek tekintik, amely egy csapásra minden gondot megold. Legalábbis látszólag. Több minisztérium, országos főhatóság — ha számonkérik rajta egy feladat megoldását — rendeletekkel, utasításokkal takarózik. Teheti, mert van belőlük elég. Ők előírták, megtiltották, szabályozták a dolgot — tehát elkövettek minden tőlük telhetőt. Csakhogy ez az érvelés nemegyszer hamis, s éppen a hivatal tehetetlenségét jelzi. Ebben a szereposztásban a jogszabály megalkotása csupán biztonsági tartalék: egy előre elkészített igazoló jelentés az utólagos számonkérésre. Sacraétléses teflen Ez a „túlbiztosítási” szemlélet, miközben a paragrafusok mindenhatóságába vetett hitet sugallja — a valóságban éppen ellentétes hatást ér el. Lejáratja a szabályok tekintélyét. Azokét is, amelyek megtartását szigorúan megkövetelni valóban szükséges lenne. Találhatók aztán a különféle — és egyre vaskosabb — jogszabálygyűjteményekben, közlönyökben olyan tiltások és parancsok is, amelyek indokoltságát eredetileg senki nem vitatta. Ezek egy részének tekintélyén a végrehajtás — pontosabban a végre nem hajtás — ejt csorbát. Az előírások megszegése ugyanis többször bocsánatos bűnnek látszik, teljesen elmarad, vagy csak formális a felelősségre vonás. S ez előbb-utóbb a szabályok létjogosultságát, komolyságát kérdőjelezi meg. Immár klasszikus példa erre a vállalatok szerződéses fegyelme, amit sok esetben inkább szerződéses fegyelmezetlenségnek kellene nevezni. Az igazsághoz tartozik, hogy a különféle szerződésszegésekről a hatóságok, bíróságok sokszor nem is szereznek tudomást. A vállalatok, szövetkezetek a hibás, késedelmes szállítások miatt azért nem érvényesítik kötbérigényeiket — amire elvileg pontosan meghatározott jogaik vannak —, mert tartanak tőle, hogy esetleg legközelebb már a hibás és a késedelmes szállításra, munkára sem számíthatnak. A megrendelők kiszolgáltatottsága ilyenkor oda vezet, hogy a szerződésben előírt minőséget és határidőt már ők maguk sem veszik — nem vehetik — komolyan. Hogyan is tehetnék, amikor a tapasztalatok szerint a monopolhelyzetben levő szállítókra, vállalkozókra néha még a bíróság által megállapított teljesítési határidők is csak elvileg kötelezők. Abban aligha lehet vita, hogy a jogszabályok, a szerződéses megállapodások tekintélyét ezen a területen minél gyorsabban vissza kellene állítani. De hogyan? Ez csakis olyan gazdasági környezet és érdekeltségi rendszer megteremtésével lehetséges, amely nem teszi teljesen formálissá, hanem éppenséggel segíti az egyébként mindenki által helyesnek tartott paragrafusok érvényesülését. Paragrafusuntki van... Más: jó néhány éve már, hogy kormányrendelet született a gazdasági bírság kiszabásának lehetőségéről. A gyakorlatban az indokoltnál jóval kevesebb ilyen indítvány került a bíróságokhoz. Később módosították a jogszabályt: újabb esetekben tették lehetővé a bírságolást. A statisztika azonban ennek ellenére is alig javult. Sajnos nem arról van szó, hogy ritkább a bírságra okot adó vállalati magatartás — ezt a szakemberek egyértelműen elismerik és szinte valamenynyien észlelhetjük. A felügyeleti szervek elvileg jónak és fontosnak tartják ezt a felelősségre vonási formát. Csak éppen alig élnek vele. Hasonló példát más, az állampolgárokat közvetlenebbül érintő jogterületekről is szép számmal sorolhatnánk. A Büntető Törvénykönyvbe néhány éve — a közvélemény megítélésével teljesen összhangban — egy új paragrafus került: a környezetvédelmi bűncselekmény fogalma. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal egyre több ilyen, a közérdeket súlyosan sértő esetre derít fényt. A személyre szóló, konkrét büntetőjogi eljárás azonban egyelőre még olyan ritka, mint a fehér holló. Elfogadható az az érvelés, hogy az emberi magatartásokat befolyásolhatja, a jogsértő cselekmények elkövetését megelőzheti az elvi fenyegetés is. Pusztán az a tény, hogy mindenki tudja: a törvény szerint ebben és ebben az esetben számolni kell a büntetéssel, az állami megtorlással — sokakat meggondolásra késztet. De ha az emberek éveken át azt látják, tapasztalják, hogy bizonyos cselekményeket nálunk csak a jogszabályok szerint, elvileg büntetnek — ez kétségtelenül felvetheti a rendelkezések létjogosultságának kérdését. Természetes dolog, hogy a valóban szükséges szabályt, a valamennyiünk érdekeit védő előírást nem kell, nem szabad megszüntetni, megváltoztatni. Sokkal inkább felülvizsgálatra szorul viszont az a hatósági magatartás — esetenként liberalizmus —, amely vonakodik következetesen alkalmazni a paragrafusodat. A jelenlegi helyzetről alkotott kép persze nem lenne teljes, ha nem említenénk meg, hogy szerencsére már egyre több jó példával is találkozhatunk. A környezetszennyezőkkel, a parkrongálókkal, a városképet elcsúfítókkal szemben sokáig igencsak bizonytalan volt a hatóságok fellépése. Nem azért, mintha a szabálysértési kódex nem adott volna módot a határozott, szigorú büntetésekre. De hát a felelősségre vonás — valljuk be — kellemetlen, népszerűtlen dolog. Nem nagyon akadt, aki kezdeményezze ezeket az eljárásokat. Ma már nyilvánvaló: a tanácsok nem elégedhetnek meg azzal, hogy bejelentésre várnak. Elébe kell menni az ügyeknek, a rendbontásoknak. Akár kényszerrel is A tanácsi előadók egy részét nemrégiben helyszíni bírságolási joggal ruházták fel. Oroszlányban országosan is újszerű kezdeményezéssel társadalmi járőrszolgálatot szerveztek a szabálysértők leleplezésére. A fővárosban — mint lapunkban is hírül adtuk — hamarosan létrehozzák az úgynevezett közterület-rendészetet. Ezek az elhatározások mind annak érdekében születtek, hogy a valamennyiünk szolgálatában alkotott jogszabály ne maradjon írott malaszt. Mert igaz a kínai mondás: felesleges külön előírni azt, amit az emberek maguktól is megtesznek. De ahol parancsra, szigorra van szükség , annak csak akkor van értelme, ha nem reked meg a kinyilatkoztatás szintjén. Ha a mindennapok gyakorlatában is rá tudja bírni az állampolgárokat a szabályok tiszteletben tartására. Ha lehet, meggyőzéssel, szemléletformálással, ha ez nem megy — akár állami kényszerrel is. Hiszen a jó jogszabály parancsa nálunk mindig a többség akarata. Deák András A Szekszárdi Állami Gazdaságban új módszert alkalmaznak a széna tárolására. Lényege, hogy szárzúzós kaszálógéppel vágják le a lucernát, majd speciális felszedő kocsival fémvázas épületbe, különleges eljárással beszórják az aprított lucernát, a hideg levegő átfúvásával szárítják. Az idén hatszázötven tonna lucernát raknak a fémből készült épületbe MTI Fotó - Gottwald Károly felvétele