Népszava, 1983. február (111. évfolyam, 26–49. sz.)

1983-02-01 / 26. szám

2 Anglia: Vízharc Immár második hetébe lépett az angol „vizesek” sztrájkja; a január—február egyébként szinte hagyományosan is a nagyobb bérharcok kezdetének időszakát jelenti Nagy-Britanniában. Tavaly ilyenkor például a vasutasok szüntették be a munkát; márciusban a tömegközlekedési dolgozók; nyáron ismét a vasutasok, ősszel a közalkalmazottak és az egészségügyi dolgozók — és most, az ország történetében először — a víz- és csatornamunkások sztrájkolnak. Ez a munkabeszüntetés rendkívüli kérdéseket vet fel — és rendkívüli következményei is lehetnek. Mindenekelőtt azt, hogy kinek a terhére és kinek a hasznára folyik a sztrájk? A probléma szükségképpen összefonódik a tory kormány intézkedéseivel és a brit dolgozók sorsával. A konzervatívok az idén, tehát a választások évében is a bérből és fizetésből élőkkel óhajtják megfizettetni a nemzet terheit. E hatalmi gépezet 1983-ban sem veszi tudomásul: a munkanélküliség és a szociális kérdések megoldatlansága fokozódó politikai küzdelemhez vezet! Akárcsak az 1920-as években, 1971-ben, vagy éppen 1974-ben történt, amikor a tory kormány hirtelen összeomlott. Figyelemre méltó, hogy a Thatcher-kormány ismét úgy tesz, mintha „semmi köze sem lenne” a vízügyiek sztrájkjához. Annak idején, 1980 januárjában, februárjában, amikor százezer acélipari munkás lépett sztrájkba a magasabb bérekért, a Thatcher-kabinet szintén a kívülálló szerepét játszotta és „mindent a munkáltatókra és a szakszervezetekre bízott’’. (Ez könnyű eljárási módnak tűnt , ugyanis a kormány nem volt hajlandó támogatni a veszteséges acélipart.) A toryk gyakran hivatkoznak arra, hogy valamelyest sikerült lelassítaniuk az inflációt; ismeretes azonban, hogy milyen áron — 3 300 000 a munkanélküli jelenleg Angliában. Hogy az előbb az acéliparról esett szó, az nem csupán történelmi párhuzam, hanem egy ország vezetőinek elhibázott és folyamatos magatartására is utal. A kormány jelenlegi „kívülállása, oda nem figyelése” súlyosabb fenyegetéseket is rejthet, mintha életbe léptette volna a tervezett munkás- és szakszervezetellenes szankciókat. (Ezt most már a választó-, sok miatt sem nagyon teheti.) Tory-körökben néhány napja felvetődött a gondolat, hogy amennyiben a vízügyi dolgozók nem fogadnák el a munkáltatók (a munkáltatóknak, vagyis az úgynevezett Víztanácsnak a kormány a munkaadója!) bérajánlatát és tovább szélesedne a sztrájk, sor kerülhetne a szükségállapot bevezetésére. Tom King környezetügyi miniszter kijelentette: a kormány, ha kell, „utolsó lehetőségként” a hadsereget is kész mozgósítani a vízellátás biztosítására. A vízügyi dolgozók harca tehát kettős problémát hordoz és ezek közül az egyiket — a lakosság türelmének fogytát — akarja meglovagolni a kormány. A propagandagépezet a kényelmetlenségekért minden felelősséget a„vizesekre” hárít, sőt, újabb üzemek bezárásával is fenyegetőzik, mondván, „hogy ezáltal további munkahelyek kerülnek veszélybe”. Thatcher kormányfő, a tömeges munkanélküliség „módszerének” egyik oszlopa például így panaszkodik: „A társadalmat a normális élet nélkülözhetetlen alkotóelemétől próbálják megfosztani...” De, hogy a vízügyi dolgozókat mitől fosztja meg a kormány, arról nem esik szó. Amikor minden bérből és fizetésből élő angol család heti 12,50 font sterlinggel kénytelen „támogatni” (különböző levonások, a szociális juttatások megnyirbálása) a konzervatív gazdaságpolitikát, akkor már jobban érthető, hogy mit akarnak a vízügyi dolgozók, súlyos anyagi lemaradásuk behozását, hasonló minősítésű munkát végző társaikhoz képest. Ez nagyjából 15 százalékos béremelést jelentene, amelynek — eddig — a munkaadók csak a felét hajlandók biztosítani és azt is csak bizonyos időszakra. A vízügyiek szakszervezete az ajánlatot elutasította, jóllehet a szakmai szövetség tisztában van az akcióik okozta nehézségekkel, azzal, hogy a lakosság — érthető módon — nem fogadja örömmel a sztrájkot. A dolgoknak „szabad folyást” engedő toryk — akik most együtt aggodalmaskodnak a vizet forraló háziasszonyokkal — nem csupán a közvéleménynek a sztrájkolók ellen hangolásán fáradoznak. Tekintettel a választásokra, elővették másik, régi receptjüket, azt, hogy a bajok fő oka nem a kormány intézkedéseiben, hanem a „szakszervezetek makacsságában” keresendő. Ily módon még világosabbá válhat, hogy miért térnek ki a toryk a szakszervezetekkel való közvetlen tárgyalások elől; a felelősséget a vízügyi dolgozók, azok szakmai szövetsége, vagy a Szakszervezeti Főtanács nyakába akarják varrni a mostani sztrájkért. Ugyanis minden hét, nap és óra számít a Konzervatív Párt esélyei növekedésénél vagy csökkenésénél , ami a választások kiírásának időpontját illeti. Jankovszky János Külvárosi pillanatkép: a „közkútból" ugyan folyik a víz, de otthon tanácsos felforralni TELEFOTÓ - MTI Külföldi Képszolgálat Nemzetközi hírek # Sztyepan Sarajevnek, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa elnökének vezetésével szovjet szakszervezeti küldöttség érkezett Párizsba, a francia CGT meghívására. # Az FDP kongresszusa a választási program jóváhagyásával és a keresztényliberális koalíció folytatását támogató határozat elfogadásával ért véget az NSZK-beli Freiburgban. # Meggyilkoltak kilenc újságírót a perui Ayacucho tartományban, ahol kormányellenes tevékenységet folytat a Sendero Luminoso elnevezésű ultrabalos gerillaszervezet. # Jichak Navon izraeli köztársasági elnök hétfőn Jeruzsálemben sajtóértekezleten jelentette be, hogy elnöki megbízatásának ez év májusában esedékes lejárata után visszavonul a politikai életből. Babrak Karmai Kabulban fogadta Diego Córdovezt, az ENSZ főtitkárának helyettesét, afganisztáni különmegbízottját, aki közvetítő tárgyalásokat folytat. Mitterrand elnök hétfőn fogadta Simon Pereszt, az izraeli Munkapárt elnökét, s állást foglalt amellett, hogy Jordániát is vonják be, minden előfeltétel nélkül, a térség békéjének helyreállítására irányuló tárgyalásokba. Arafat, a PFSZ V. B. elnöke hétfőn Észak-Jemenben tett látogatásáról viszszaérkezett Tuniszba, a szervezet székhelyére, hogy megbeszéléseket folytasson az ott tartózkodó Safik el-Vazzan libanoni miniszterelnökkel. Hollai Imre Líbiában Hollai Imre, az ENSZ-közgyűlés 37. ülésszakának elnöke, külügyminiszter-helyettes a líbiai kormány meghívására január 29. és február 1. között látogatást tett a Líbiai Arab Szocialista Népi Dzsamahirijában. A látogatás során fogadta őt Moamer el-Kadhafi ezredes, a líbiai forradalom vezetője. Megbeszélést folytatott Abdelati el-Obeidivel, a Legfelsőbb Népi Bizottság külkapcsolatokkal foglalkozó irodájának titkárával egyes nemzetközi kérdésekről, valamint a magyar—líbiai kapcsolatokról. A találkozókon jelen volt Gál Bálint tripoli magyar nagykövet. (MTI) A lengyel külpolitika alapjai nem ingathatók meg Stefan Olszorniki beszámolója a szejm illésén Kelemen István, az MTI tudósítója jelenti: A lengyel külpolitika alapjait sem a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzet, sem a lengyelországi belső változások mélyreható folyamata nem ingatja meg. Annak fő pillérét, akárcsak az elmúlt 38 évben, továbbra is a Szovjetunióhoz fűződő barátság és együttműködés szövetségesi kapcsolata képezi. Ezt hangsúlyozta Stefan Olszewski külügyminiszter, aki a lengyel külpolitika időszerű kérdéseiről szóló kormánybeszámolót terjesztette elő a szejm hétfőn kezdődött kétnapos ülésén. Méltatta a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének prágai ülésén elfogadott nyilatkozat jelentőségét, s közölte: országa mindent megtesz a nyilatkozatban foglalt békekezdeményezések megvalósításáért. Hangoztatta: az Egyesült Államok és más NATO-tagországok lengyelellenes politikája eddig sem hozott eredményt s a jövőben is kudarcra van ítélve a különféle szankciók, beavatkozási kísérletek irányvonala. A lengyel kormány elismerésre méltónak tartja az olyan államok magatartását, amelyek nem csatlakoztak az ország elleni szankciók politikájához. Azt is megfelelően értékeli, hogy a Vatikán és II. János Pál pápa fokozottan bekapcsolódik a béke védelmébe, a nukleáris háború kockázatának elhárításába. A külügyminiszter végül hangsúlyozta: a lengyel külpolitika céljainak megvalósításához mindenekelőtt a lengyel nép belső egységének fokozására, a válság leküzdésére van szükség. A vitában szinte valamennyi hozzászóló kiemelten foglalkozott a prágai nyilatkozattal. A vitában rendkívül erőteljes hangsúlyt kapott Lengyelországnak a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szövetségének jelentősége. Többen rámutattak, hogy a nemzeti megegyezés, a belső rend nemcsak a lengyelek számára fontos, hanem az európai béke szempontjából is. Zimmermann revansista nyilatkozata A lengyel hadsereg lapja határozott hangú kommentárban utasította vissza a nyugatnémet belügyminiszter Münchenben elhangzott szombati kijelentéseit, amelyekkel Friedrich Zimmermann kétségbe vonta a jelenlegi európai realitásokat. Nem kevesebbet állított, mint azt, hogy jogilag továbbra is az 1937-es határok között létezik a német birodalom, s átmeneti jellegűnek minősítette a keleti szerződéseket. A nyugatnémet SPD vezetői egyébként felszólították Helmut Kohl kancellárt, hogy azonnal váltsa le Friedrich Zimmermann keresztényszociális belügyminisztert. Karsten Voigt, az SPD parlamenti frakciójának külpolitikai szóvivője szerint Zimmermann „nyílt politikai provokációt" követett el és a nyugatnémet—lengyel szerződés megkötése előtti álláspontra zuhant vissza. A spanyol szakszervezetek győzelme a bértárgyalásokon Kemény, nyolcfordulós tárgyalássorozat után, végül is győzelmet arattak a spanyol szakszervezetek a munkáltatók képviselőivel folytatott nehéz csatában. A dolgozók mintegy 80 százalékát tömörítő két legnagyobb szakszervezet, az UGT, valamint a Munkásbizottságok Szakszervezeti Szövetsége kiharcolták, hogy az idei esztendőben a béremelések 9,5—12,5 százalék között mozogjanak. Megfigyelők rámutatnak, hogy ez csak félsiker: a hivatalosan elismert 14—15 százalékos (valójában 16—17 százalékos) infláció terheinek jelentős részét így továbbra is viselik a dolgozók. (MTI) Balsemao marad az ügyvezető kabinet élén Portugáliában A jobboldali portugál Szociáldemokrata Párt országos tanácsa vasárnap megerősítette pártelnöki tisztségében Francisco Pinto Balsemao ügyvezető miniszterelnököt. Balsemao szombaton ajánlotta fel lemondását, miután a szociáldemokraták vezette jobboldali koalíciós kormány lemondása és a párt belső válsága miatt több bírálója távozását sürgette. A párt 72 tagú vezető testületének kétnapos üléséről kiadott közlemény szerint Balsemao „világos és egyértelmű” támogatást kapott a párt február 25—27-re kitűzött országos kongresszusáig. Újabb merénylet Olaszországban A római börtön 150 női fegyőre tüntetett hétfőn az olasz igazságügy-minisztérium előtt, hogy felhívja a figyelmet „gondjaik felületes kezelésére”. Egynapos sztrájkjukra és tiltakozó felvonulásukra a közvetlen okot egyik társuk meggyilkolása szolgáltatta. A merényletet a „Fegyveres Proletár Erők” nevű terrorista csoport követte el. Hétfőn délelőtt Nápolyban is agyonlőttek egy fegyőrt. Az olasz rendőrség nem tartja kizártnak, hogy mindkettőt ugyanaz a csoport követte el. Még nagyon hosszú utat kell megtennünk ahhoz, hogy a terrorizmus végleges vereségéről beszélhessünk. Előbb a terrorcselekményeket kiváltó okokat kell megszüntetni és ez az egész társadalomra is tartozó ügy — jelentette ki Virginio Rognoni olasz belügyminiszter abból az alkalomból, hogy magas amerikai kitüntetéseket nyújtottak át annak a 14 nyomozónak, akik egy évvel ezelőtt részt vettek a terroristák által elrabolt James Lee Dozier amerikai tábornok kiszabadításában. KEDD, 1983. FEBRUÁR 1. NÉPSZAVA Az amerikai alelnök Bonnban, a külügyminiszter Tokióban tárgyal Az amerikai diplomácia nagyszabású védekező hadműveletének értékelik tekintélyes kommentátorok George Bush alelnök európai és George Shultz külügyminiszter ázsiai útját. Az amerikai alelnök vasárnap késő este érkezett útjának első állomására, a nyugatnémet fővárosba, ahol hétfőn megkezdte megbeszéléseit. Mind az amerikai, mind a nyugatnémet kormány a nulla megoldást tartja a „legjobb, legkívánatosabb” eredménynek az európai középhatótávolságú fegyverek csökkentéséről folyó genfi tárgyalásokon, de egyik kormány sem képviseli a „mindent vagy semmit” politikáját — jelentette be Kohl kancellár és Bush alelnök hétfői, bonni megbeszélését követően Diether Stolze, a nyugatnémet kormány szóvivője. Bizonyos különbségekre utalt azonban Kohl és Bush közös sajtóértekezlete, amelyen az alelnök a nullamegoldást „morális pozíciónak” nevezte, míg a kancellár a közép-hatótávolságú rakéták „gyakorlatban történő, kölcsönös és teljes” eltávolítását sürgette. Khol ezúttal is azt javasolta az amerikai vezetésnek, hogy egy jól előkészített és kellő időpontban megtartott Reagan—Andropov csúcstalálkozóval segítse elő az „áttörést”, a valódi leszerelés irányába. Bush közölte, hogy Reagan elnök kész alaposan megvizsgálni minden szovjet javaslatot. Bush 11 napos európai körútja céljaként azt jelölte meg, hogy az Egyesült Államok és nyugat-európai szövetségesei között minden szinten egyeztessék az álláspontokat. Az amerikai alelnök a nap folyamán tárgyalt Karl Carstens államfővel és Hans- Dietrich Genscher külügyminiszterrel is, majd késő délután a Kohllal való ebédje után — az NSZK-ból Nyugat-Berlinbe utazott. Útjára elkísérte a nyugatnémet kancellár, s ezzel hivatalos jelleget adott a látogatásnak, ami ellentétben áll a városra vonatkozó négyoldalú szerződéssel. A távol-keleti körútjának első állomásán, Tokióban tartózkodó amerikai külügyminiszter hétfőn tárgyalásokat folytatott Nakaszone Jaszuhiro miniszterelnökkel, valamint Abe Sintaróval, a japán diplomácia vezetőjével. A szovjet—amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalásokkal kapcsolatban Nakaszone hangoztatta, hogy kormánya a reagani „nullamegoldást” támogatja. Az amerikai—kínai kapcsolatokat illetően Nakaszone szerencsésnek nevezte Schultz küszöbönálló pekingi látogatásának időzítését. (MTI) Bush és Kohl első találkozója a bonni kancellári hivatalban TELEFOTÓ - MTI Külföldi Képszolgálat Reagan ismertette költségvetését Növelik a katonai kiadásokat, befagyasztják a szociális programokat Az Egyesült Államok elnöke hétfőn a kongresszus elé terjesztette a kormány 1983—84. évi (az 1983. november 1-én kezdődő pénzügyi évre szóló) költségvetését. Ez — tekintettel a jelen költségvetési évben várt 208 milliárd dolláros deficitre — az összes állami kiadások befagyasztását, illetve csökkentését irányozza elő, egy kivételével: az amerikai katonai költségvetés a tervezet szerint jövőre is 30 milliárd dollárral nő. Az 1984-re tervezett költségvetés bevételi rovata 660 milliárd, kiadási rovata pedig 848,5 milliárd dollár. A bevételi rovat 188,5 milliárddal „rövidebb” a kiadási rovatnál. Ezért alig valószínű, hogy a törvényhozás jelentős változtatások nélkül jóváhagyná ezt a pénzügyi tervezetet. Az 1984-es költségvetés katonai célokra 238,6 milliárdot irányoz elő, ami névértékben 14 százalékos, de a tervezett 5 százalékos infláció beszámításával is mintegy 10 százalék növekedés az ideihez képest. A tényleges „megtakarításokat” az új költségvetés a nyugdíjak, a betegbiztosítás, az ösztöndíjak, az élelmiszer- és fűtőanyagsegélyek, az egyéb szociális programok, a kulturális és más közérdekű programok befagyasztásával, illetve részben csökkentésével éri el. De ezzel együtt sem képes még csak távoli kilátásokat sem adni a költségvetéshiány megszüntetésére. A brit külügyminiszter az amerikai rakéták telepítéséről Konzervatív egyetemisták előtt elmondott cambridge-i beszédében Francis Pym brit külügyminiszter kijelentette, az új amerikai Pershing I II. rakéták és cirkáló robotrepülőgépek Nyugat- Európába telepítésének ötéves programja „leállítható, módosítható, sőt vissza is fordítható”, ha a Szovjetunióval folytatott genfi tárgyalások ezt indokolttá teszik”. Pym szerint az 1983-as év „valódi lehetőséget nyújt arra, hogy biztonságosabbá tegyük azt a világot, amelyben élünk”. Derűlátását egyrészt a NATO-politika következetességére, másrészt a Szovjetunió rugalmasságának jelzéseire alapozta. Szerinte „mindkét oldalon megvan a készség a radikális fegyverzetcsökkentések elvének elfogadására”. Pym a továbbiakban kifejtette, hogy Bush amerikai alelnöktől mostani látogatása során nem lehet „érdemi tárgyalásokat” várni, mert amit a nyugat-európai kormányok mondani akartak Amerikának, azt már úgyis elmondták Schultz külügyminiszter alig több mint egy hónappal ezelőtti útja alkalmával. Szerinte a Bush-körút „reklámkampány”.