Népszava, 1983. március (111. évfolyam, 50–76. sz.)
1983-03-01 / 50. szám
NÉPSZAVA 1983. MÁRCIUS 1., KEDD A LEMP-nek politikai offenzívába kell lendülnie Jaruzelski beszéde a beszámoló konferenciák tapasztalatairól A párt ereje mindenekelőtt a munkásosztállyal, a dolgozó emberekkel való kapcsolatban rejlik. Ezen a téren azonban sok még a tennivaló. Ezt hangsúlyozta Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a LEMP KB első titkára aLEMP varsói vajdasági szervezetének konferenciáján, amely a másfél hónapja tartó beszámolási kampány utolsó ilyen tanácskozása volt. Mint mondotta, korai volna még összegezni az egész beszámolási kampány tapasztalatait, az azonban már most bizonyos, hogy a vajdasági pártkonferenciák a párttagság tevékenységének élénküléséről tettek tanúságot, felszínre hozva egyben a még meglevő gyenge pontokat. Ez utóbbiak között említette, hogy jó néhány pártszervezet még mindig nem kellően aktív. A pártnak politikai offenzívába kell lendülnie, még akkor is, ha sorai a válságos időszakban létszámban megfogyatkoztak. Jaruzelski rámutatott: a LEMP nem tekinti ellenfelének azokat, akik eszmeileg vagy lélektanilag összeroppanva elhagyták a párt sorait. Ugyanakkor a pártba visszatérni kívánóknak tettekkel kell bizonyítaniuk, hogy méltóak a tagságra, örvendetes fejleménynek nevezte, hogy az utóbbi hónapokban sokan jelezték a pártba való belépési szándékukat, s közülük csaknem 60 százalék 30 évnél fiatalabb. Felhívta a figyelmet arra, hogy a LEMP-nek, amely továbbra is nagy, tömegpárt, fokozott gondot kell fordítania a pártonkívüli tömegeknek a szocializmus számára történő megnyerésére. A LEMP KB első titkára ezt követően szólt az államigazgatás munkájának tökéletesítéséről, a fegyelem erősítésének szükségességéről. Mint mondotta, a pártnak ezen a téren is igen nagy figyelemmel kell kísérnie a káderpolitikát. Az értelmiséggel kapcsolatban óvott az általánosításoktól, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy értelmiségiek egy része az elmúlt időszakban államellenes, a szocializmustól idegen tevékenységet folytatott. A párt, az állam meszemenő türelmességet tanúsít ezen a téren is, de nem riad vissza attól, hogy adminisztratív eszközöket is igénybe vegyen olyanokkal szemben, akik nyilvánvalóan ellenséges magatartást tanúsítanak, szabotálják a szocializmust. Gazdasági kérdésekkel foglalkozva ismételten emlékeztetett arra, hogy a kormány átfogó inflációellenes programot dolgozott ki. Felhívta a figyelmet a takarékosság, a termelékenység, a munkafegyelem fontosságára, majd határozottan kijelentette: nem lesznek elsietett és nagymértékű ármozgások. Beszédének befejező, külpolitikai részében Jaruzelski arra emlékeztetett, hogy Lengyelország továbbra is e szélsőséges imperialista erők támadásának első vonalában van. Tevékenységük napjainkban a gazdasági területre összpontosul, mivel nem sikerült polgárháborút kirobbantaniuk Lengyelországban, így most a gazdaságon keresztül akarnak minél több s minél érzékenyebb veszteséget okozni. Ezért oly fontos, hogy a LEMP valamennyi tagja mozgósító erővel a gazdaság helyreállításáért vívott küzdelem aktív résztvevője legyen — hangsúlyozta Jaruzelski. (MTI) A „közbülső megoldás” nem kielégítő a Szovjetunió számára Georgij Arbatov nyilatkozata a genfi tárgyalásokról A Szovjetunió nem tartja kielégítőnek az úgynevezett közbülső megoldást, amelyet nyugat-európai kormánykörökben az utóbbi időben vetettek fel, a nukleáris fegyverzetek korlátozásáról folyó genfi szovjet—amerikai tárgyalások előmozdítására hivatkozva — mondta Georgij Arbatov, a moszkvai Egyesült Államok és Kanada Kutató Intézet igazgatója a L’Unitának adott nyilatkozatában. Arbatov leszögezte: Jurij Andropov, az SZKP főtitkára december 21-i javaslatából egyértelműen kitűnt, hogy a Szovjetunió kész az európai fegyverrendszerek teljes vagy részleges csökkentésére az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvei alapján. A „közbülső megoldás” ezt az elvet oly módon sértené meg, hogy miközben a Szovjetunió csökkentené nukleáris fegyverzetét, az Egyesült Államok növelhetné azt és ráadásul újabb típusokat állíthatna rendszerbe. Arra a kérdésre, hogy belátható időn belül létrejöhet-e az Andropov—Reagan találkozó, Arbatov azt válaszolta, hogy ez csak abban az esetben lehetséges, ha lehetőség nyílnék ott érdemi döntésekre. Az amerikai vezetők beszédeiből azonban pillanatnyilag arra lehet következtetni, hogy még mindig nem döntötték el: egyáltalán kezdjenek-e valamit a Szovjetunióval, „vagy előbb megkíséreljék rendszerének, ideológiájának és politikájának megváltoztatására kényszeríteni” — mondta a szovjet politikus. A robbanótöltetek számát illető állítólagos szovjet előny cáfolataként Arbatov elmondta, hogy Franciaország és Nagy-Britannia, rakétáin már jelenleg is mintegy 300 robbanófej van rendszerbe állítva, a két ország azonban, programja szerint, két év múlva már 600 robbanótöltet birtokában lesz. Ez a mennyiség 1990-ig további hatszázzal növekszik, tehát 1200 lesz. Ugyanakkor a Szovjetuniónak jelenleg 162 közepes hatótávolságú rakétája van rendszerbe állítva, egyenként három robbanótöltettel — ez összesen 486 nukleáris fegyvert jelent. A Szovjetunió kész ezek számának csökkentéséről tárgyalni, mint ahogy nem zárkózik el más kérdések megvitatása elől sem — jelentette ki Georgij Arbatov. (MTI) A nicaraguai szakszervezetek konferenciája Managuában befejeződött a Dolgozók Sandinista Központja (CST) elnevezésű szakszervezeti szövetség kétnapos tanácskozása. A legnagyobb nicaraguai szakszervezet konferenciáján újraválasztották a szervezet vezető testületeit. A CST főtitkára ismét Lucio Jimenez lett. A küldöttek több dokumentumot fogadtak el. A gazdasági feladatokról szóló határozatban külön hangsúlyt kapott, hogy a nicaraguai dolgozóknak a jelenlegi helyzetben mindent meg kell tenniük az ország védelmi képességének erősítésére, s tömegesen be kell lépniük a sandinista népi milíciákba. Egy másik határozat a salvádori néppel való szolidaritással foglalkozik. A küldöttek egyhangúlag jóváhagyták azt a javaslatot, hogy a CST hozzon létre segélyalapot a szabadságáért és nemzeti függetlenségéért harcoló salvadori nép számára. (MTI) Brit bányászsztrájk Mintegy 23 ezer bányász lépett hétfőn meghatározatlan időre sztrájkba Dél-Walesben. A bányászok a Lewis Merthyr bányatelep tervezett bezárása miatt szüntették be a munkát. A bányatelep bezárása következtében több száz dolgozó marad munka nélkül. Szenegáli választások A részeredményekből levont következtetések szerint Szenegálban a jelenlegi államfő, Abdou Diouf nyerte meg a vasárnapi elnökválasztást, s így öt évig betöltheti az államfői tisztséget. Abdou Diouf 48 éves, korábban Szenegál miniszterelnöke volt. (AP, AFP) Lisszabon A PSD kongresszusa Kilépett a Demokratikus Szövetség (AD) nevű, eddig kormányzó jobboldali koalícióból a Portugál Szociáldemokrata Párt (PSD), és egyedül indul az április 25-i parlamenti választáson. Erről döntött a párt vasárnap este befejeződött X. kongresszusa. A kongresszus ugyanakkor leváltotta Francisco Pinto Balsemao eddigi pártelnököt. (MTI) Az NSZK-beli Karlsruheban több mint ötezren tüntettek az érvényben levő abortusztörvény ellen, és követelték a szigorú rendelkezések enyhítését TELEFOTÓ - MTI Külföldi Képszolgálat 3 A racionalizálás fegyverével Az olajtermelők válságától egyre-másra érkező hírek, a nem is olyan régen még megrendíthetetlennek hitt OPEC esetleges széthullásáról szóló jóslatok nyomán a fejlett országokban is itt-ott felvetődik a kérdés: vajon nem kellene-e felülvizsgálni, újraértékelni az utóbbi évek energiapolitikáját. Hiszen a takarékosabb energiagazdálkodás, a racionalizálás is pénzbe kerül, az olajat helyettesítő új energiahordozókkal kapcsolatos kutatások óriási összegeket emésztenek fel, s nyilvánvaló, hogy mindezeknek a kiadásoknak a megtérülése, a fejlesztések gazdaságossága nagymértékben függ az olajpiac mindenkori áraitól. Az árak pedig — legalábbis napjainkban — zuhannak, esésüket egyelőre — úgy tűnik — semmi sem állíthatja meg. Vagy mégis? Ez az, amiről pillanatnyilag nemigen lehet biztosat mondani. Nemcsak azért, mert volt már a hetvenes évek vége felé egy hasonló árcsökkenés, s ez meglehetősen rövid életűnek bizonyult, hanem mert számolni kell azzal, hogy a világ olajkészletei távolról sem kimeríthetetlenek. Így aztán a jelenlegi irányzat tartós voltára építeni legalábbis könnyelműség lenne. Mindenképpen feltételezhető azonban, hogy a helyettesítő energiahordozók előállítására és hasznosítására irányuló kutatások üteme néhány helyen csökkenni fog, mivel ezeknek az eljárásoknak egy része annyira költséges, hogy versenyképessége még a magasabb olajárak mellett is kétséges. Műbenzint például, ipari méretekben, ma csupán a világ egyetlen országában, a Dél-afrikai Köztársaságban állítanak elő. Ott sem a gazdaságossági megfontolások miatt — bár a földkerekség legolcsóbb szenével rendelkeznek —, hanem azért, mert a fajüldöző rendszer számára nincs más biztonságos megoldás. Hatékonyabb energiagazdálkodást Az olaj tehát — ilyen vagy olyan árakon — még várhatóan sokáig megtartja jelentős szerepét. Elsőségét valamelyest csökkenteni lehet, de megszüntetése még jó ideig ábrándnak is merész. A fejlett országok — és némi késéssel a hozzánk hasonlók is — mindeddig csupán két fegyvert tudtak a magas olajárakkal szembeállítani: hazai erőforrásaik fokozott kihasználását, és az ésszerűbb, takarékosabb energiagazdálkodást. E fegyverek pedig talán a vártnál is hatásosabbnak bizonyultak. Míg 1981-ben még napi 47,3 millió hordónyi olaj kelt el a világon, tavaly már csak 45,5 millió, s az idei felhasználás várhatóan még kevesebb lesz. Magyarország eredményei sem lebecsülendők: a hazai kőolaj-feldolgozás az évi 10,5 millió tonnás csúcsról 8,5 millió tonnára csökkent, mégpedig anélkül, hogy bármiféle energiakorlátozást kellett volna bevezetnünk. Aligha vitás, hogy a mostani helyzet, az olaj túlkínálata és az áresés kialakulásában — más egyéb tényezők mellett — fontos szerepe volt a hatékonyabb energiagazdálkodásnak is. Ez pedig olyan fegyver, amit a megváltozott körülmények között sem szabad kiadnunk a kezünkből. Mások, a nálunk gazdagabbak sem tesznek így, hiszen fennállna a veszély, hogy ismét az olajtermelő országok kerekednének felül, s akik ma nyíltan vagy titokban igyekeznek egymás árait alullicitálni, hamarosan újra diktálnák a feltételeket a kőolaj piacán. Ezért az energiagazdálkodási, a racionalizálási programok a legtöbb országban folytatódnak, Magyarországon is. Nekünk erre, ha lehet, több okunk van. Az is, hogy a KGST árelvei a világpiac ötéves átlagához igazodnak, s így nemcsak az árak emelkedését — ez többnyire igen előnyös számunkra —, hanem azok csökkenését is csak bizonyos késleltetéssel érvényesítik. De, ami még fontosabb: a jelenleginél több olajat csak dollárért vehetnénk, s ez mai devizahelyzetünkben igen nagy terheket róna a népgazdaságra. Változatlanul érvényes tehát a VI. ötéves terv energiagazdálkodási kormányprogramja, s az ennek végrehajtására kidolgozott konkrét akcióprogram is. Sőt az a határozat is, amely e program megvalósításának gyorsítását írta elő. Mire fordítják a hiteleket ? Az energiagazdálkodás, az energiaracionalizálás programja eleve nyitott volt, vagyis lehetővé tette, hogy olyan ötletek is zöld utat — és támogatást — kapjanak, amelyek az eredeti megfogalmazásban nem szerepeltek, de gazdaságosnak bizonyultak. S miután a VI. ötéves terv befejeztével az energiagazdálkodás fontossága nem szűnik meg, a folyamatosság biztosítása érdekében a vállalatok, a gazdálkodó szervek módot kaptak, illetve kapnak olyan beruházások megkezdésére is, amelyek majd csak a következő tervidőszakban készülnek el. Bővítették is a programot: az eredeti célokon felül az állam elősegíti a hazai, olcsóbb energiahordozók termelésének növelését, tehát például a szénbányák fejlesztését, szénmosók és brikettgyárak építését. Nagy súlyt helyeznek újabban a közintézményeknél működő olajkályhák, olajtüzelésű berendezések mással való gazdaságos helyettesítésére is. Az energiaracionalizáló beruházásokra 1985-ig 15 milliárd forintot irányoztak elő. További 15 milliárdot pedig az olyan hatalmas állami feladatok megvalósítására, mint a hazánkban nagy mennyiségben levő, alacsony fűtőértékű földgázok erőművi hasznosítása, vagy a Százhalombattán megépülő úgynevezett katalitikus krakküzem, amely a kevésbé értékes fűtőolajból körülbelül kétszer olyan drága benzint és gázolajat állít majd elő. De maradjunk a racionalizálásnál, amelynek a pénzügyi feltételeit nemcsak megteremteni, hanem bővíteni is érdemes — ezt az okos javaslatok sokasága is indokolja. A hazai anyagi lehetőségek feltárása mellett a Világbankkal is folynak tárgyalások az energiagazdálkodás korszerűsítését elősegítő hitelek felvételéről. Nagyon fontos, hogy a szükséges pénz minden valóban gazdaságos energiaracionalizáló beruházáshoz időben rendelkezésre álljon. És bár felmerül olyan vélemény is, hogy az állami támogatásért, a hitelért folyamodók pályázatainak elbírálása lassú, a tények az ellenkezőjét bizonyítják. Lássuk a számokat: 1982. december 31-ig 1713 pályázatot nyújtottak be a különféle gazdálkodó egységek, a javasolt beruházások összértéke pedig meghaladta a 31 milliárd forintot Ugyancsak a múlt év végéig 756 beruházásra már szerződést is kötöttek, és a bankok további 53-ra kötelezték el magukat. Tehát csaknem 19 milliárd forint talált már gazdára. A 15 milliárdból? — kérdezhetné az olvasó. Nos, nem. A VI. ötéves tervre előirányzott összeg még nem fogyott el, de, mint említettük, olyan beruházásokról is szó van, amelyeknek a befejezésemár a VII. ötéves tervre esik. A látszólagos ellentmondást ez magyarázza, s egyben indokolja is a pótlólagos pénzügyi eszközök előteremtésére irányuló törekvéseket. Persze, a pályázatokat — ha nem is lassan — igen gondosan bírálják el: az elsőbbség a leggazdaságosabb megoldásoké. Fontos szempont az is, hogy a vállalatok minél többet valósítsanak meg saját erejükből. Erre is van példa: 1981-ben körülbelül 2,5 milliárd forint értékben készültek el olyan beruházások, amelyekhez egyáltalán nem kértek állami támogatást Társadalmi összefogással Az idén januárban az energiafelügyelet ellenőrizte azoknak a fejlesztéseknek a sorsát, amelyeket a VI. ötéves terv időszakában kezdtek meg állami támogatással, vagy kedvezményes hitellel. Megállapították, hogy a múlt év végéig 404 ilyen beruházást sikerült befejezni; az akcióprogramban előirányzott költségük 2,4 milliárd forint volt. S ezek az idén már hozzák — egy részük tavaly is hozta — az eredményeket. Csupán e fejlesztések révén 1983-ban 170 ezer tonna olajjal egyenértékű energiahordozót takaríthat meg a népgazdaság, csaknem 240 ezer tonna olajnak megfelelő mennyiségű drágább energiahordozót pedig olcsóbbal tudnak helyettesíteni. És, ami még figyelmet érdemel: bár egyes létesítmények késtek, mások a tervezettnél hamarabb készültek el, az átlagos késés nem haladta meg az egy hónapot! Megállapítható tehát, hogy az energiagazdálkodási kormányprogramot az állami szervek és a gazdálkodó egységek is valóban komolyan veszik. És, amit még hangsúlyozni kell: a program nem zárult le, tovább érkeznek a javaslatok, s várják is őket. Minél ötletesebbeket, minél gazdaságosabbakat. Amihez igen széles társadalmi öszszefogásra van szükség. Hiszen csak így lehet mindenütt feltárni a rejtett veszteségforrásokat, és felszabadítani minden alkotó energiát, hogy a szó szoros értelmében milliókat, milliárdokat takaríthassunk meg energiából. Franek Tibor