Népszava, 1983. október (111. évfolyam, 232–257. sz.)
1983-10-01 / 232. szám
2 Magyar vezetők üdvözlő távirata Kína nemzeti ünnepén A Kínai Népköztársaság megalakulásának 34. évfordulója alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte Li Hszien-mien államelnököt és Csao Cejangot, az Államtanács elnökét. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és Minisztertanácsa ugyancsak táviratban köszöntötte a kínai vezetőket a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 34. évfordulója alkalmából. Ma Lie, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából pénteken fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter, Rabi Béla ipari minisztériumi államtitkár, Garai Róbert külügyminiszter-helyettes, valamint gazdasági, társadalmi és kulturális életünk több más képviselője. Jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Kína különleges erőfeszítéseket fog tenni annak érdekében, hogy jószomszédi viszonya legyen közvetlen szomszédaival, jelentette ki Csao Ce-jang miniszterelnök a Kínai Népköztársaság megalakulásának 34. évfordulója alkalmából rendezett pekingi fogadáson. „Aktívan elő fogjuk mozdítani az együttműködést és a cserét a Kelet-Európában levő szocialista országokkal” — mondotta a kormányfő, majd beszédének egy másik részében megjegyezte: „Várjuk a kínai—szovjet kapcsolatokban meglevő akadályok eltávolítását és a kapcsolatok normalizálását”. (MTI) ★ Történelmi és világpolitikai jelentőségű eseményről emlékezik meg ma a kínai nép: harmincnégy esztendővel ezelőtt, 1949. október 1-én kiáltották ki Pekingben a Kínai Népköztársaságot. Több évtizedes polgárháború, antifeudális, imperialistaellenes nemzeti felszabadító küzdelem eredménye volt a népi állam megalakítása. A Kínai Kommunista Párt vezetésével — a Szovjetunió cselekvő szolidaritására támaszkodva — győzött a forradalom, Kína a szocialista fejlődés útjára lépett. Az elmúlt évtizedek fejlődése csak történelmi léptékkel mérhető. A kínai nép áldozatos munkával nagyszerű eredményeket ért el az országépítésben, felszámolta a félfeudális társadalmi-gazdasági elmaradottságot, megteremtette a szocialista tulajdonviszonyokat. Kína nagyhatalommá vált, amely ma fontos szerepet játszik a nemzetközi erőviszonyok alakulásában. Ezek az eredmények mindenképpen elismerésre méltóak. Értéküket még a maoizmus okozta károk sem kisebbíthetik. A Mao-korszak tanulságait természetesen elsősorban a kínai nép hivatott levonni. S a kínai nép hivatott felülvizsgálni az eltorzult bel- és gazdaságpolitikát, az antiszocialista, szovjetellenes külpolitikát. Az elmúlt néhány esztendőben lassú, de mindenképpen pozitív irányba mutató változás indult meg a Kínai Népköztársaságban. Úgy tűnik, a kínai vezetésben is egyre erősödik a felismerés, hogy a maoizmus nem kínál megoldást a hatalmas ország fejlődési gondjaira, a gazdaság korszerűsítésére. A realista, kiegyensúlyozott gondolkodás azonban még nem érvényesül teljesen. Még nem beszélhetünk érdemi változásokról a kínai bel- és külpolitikában, habár néhány kiigazítása, kisebb lépés már jelzi a biztató fejlődést. Hazánk — akárcsak a többi szocialista ország — rendezett és normális kapcsolatok kialakítására törekszik Kínával. A lehetőség megvan erre, s a kétoldalú gazdasági, kulturális, tudományos és sportkapcsolatok területén már történtek előrelépések, a békés egymás mellett élés elvei alapján. Természetesen minőségi változást jelentene, ha Kína visszatérne a szocializmus következetes útjára, s együttműködésünket a proletár internacionalizmus elvei határoznák meg. Fülöp-szigetek Súlyos összecsapások a rendőrök és a tüntetők között Szabályos ütközet zajlott le pénteken, a Fülöp-szigetek fővárosának üzleti negyedében a rohamrendőrök és a Marcos elnök lemondását követelő tüntetők között A rendőrök gumibotokkal és műanyag pajzsokkal vetették magukat közeli harcba, majd vízágyúval próbálták szétszórni a tömeget. A tüntetők középárral válaszoltak, társaik pedig az emeleti ablakokból szemetesvödrök tartalmát zúdították a rendőrök nyakába. A hírügynökségek felhívják a figyelmet arra, hogy egy ideje már a „fehérgallérosok” — tehát az értelmiségi, alkalmazotti réteg tagjai — is részt vesznek abban a tiltakozó hadjáratban, amely Benigno Aquino polgári ellenzéki politikus augusztus 21-i meggyilkolásakor vette kezdetét. Nyilatkozatok a szír-palesztin ellentétekről Egy hivatalos szíriai rádióközlemény csütörtökön cáfolta, hogy a szíriai csapatok ostromzár alá vették volna az El Fatah Arafathoz hű ezer harcosát a Hermel-vidéken. Mint jelentettük, a WAFA palesztin hírügynökség közleménye szerint az Arafathoz hű palesztin harcosok többsége szerdán elhagyta a Hermel-vidéket. A csapatot Libanon északi részén, Jaszszer Arafat köszöntötte, s hangsúlyozta, hogy „a palesztin ellenállás békésen akarja rendezni nézeteltérését Szíriával”. A La Presse című tunéziai lap csütörtökön jelentette meg Jasszer Arafatnak, a PFSZ vb-elnökének egy korábbi nyilatkozatát. Arafat szerint Szíria „sakkfigurájává akarja lefokozni” a palesztin ellenállási mozgalmat. Az Egyesült Államok szenátusa csütörtökön 54—46 arányban megszavazta azt a határozati javaslatot, amely lehetővé teszi a kormány számára, hogy Libanonban továbbra is felhasználja a nyugati négyhatalmi erők kötelékében Bejrút körzetében tartózkodó mintegy 1600 amerikai tengerészgyalogost, valamint a tengerpartnál elhelyezkedő haditengerészeti erőket. A szenátusi szavazást megelőzően a határozatot szerdán a demokrata többségű képviselőház is elfogadta, s így nincs akadálya annak, hogy az amerikai haderő további 18 hónapon át a közelkeleti országban maradjon. A Népi Front Palesztina Felszabadításáért és a Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért elnevezésű két palesztin szervezet közös parancsnoksága csütörtökön elítélte, hogy az észak-libanoni Tripoliban fegyveres összecsapások voltak az Arafathoz hű és a lázadó palesztin csoportok között. A tűzpárbaj kedden történt. A kétórás lövöldözésben mintegy 20 palesztin vesztette életét. SZOMBAT, 1983. OKTÓBER 1. NÉPSZAVA Losonczi Pál beszéde az ENSZ közgyűlésén (Folytatás az 1. oldalról) nyos fegyverzetek korlátozása és csökkentése, a vegyi és más tömegpusztító fegyverek betiltása is. De a nemzetközi légkör gyökeres megjavítása, a háborús veszély elhárítása érdekében ma a legsürgetőbb feladat: a nukleáris leszerelés. A Magyar Népköztársaság kormánya ezért megkülönböztetett fontosságot tulajdonít a Szovjetunió azon kötelezettségvállalásának, hogy semmilyen körülmények között nem vet be elsőként nukleáris fegyvert. Bizonyos: ha a többi nukleáris hatalom szintén hajlandó lenne arra, hogy ilyen kötelezettséget vállaljon, azt a világközvélemény igen nagy megkönnyebbüléssel fogadná. Fontos kezdeti lépés lenne megítélésünk szerint a nukleáris leszereléshez vezető úton annak a javaslatnak a megvalósítása, hogy az atomfegyver birtokában levő államok kölcsönösen fagyasszák be a nukleáris fegyverkészleteiket. Úgy véljük továbbá, hogy mielőbb szerződést kellene kötni a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános betiltásáról, s véget kellene vetni az újabb nukleáris fegyverfajták kifejlesztésének, a meglevők korszerűsítésének. Az újabb, egyre bonyolultabb fegyverrendszerek megjelenése ugyanis azzal a veszéllyel jár, hogy túlnőnek a meglevő megállapodások hatáskörén, s egyre nehezebbé válik a korlátozásuk és ellenőrzésük. A nukleáris leszerelési tennivalókkal szorosan összefüggő feladatnak tartjuk az e fegyverek elterjedésének megakadályozására hivatott atomsorompó-szerződés erősítését, s ezzel párhuzamosan Magyarországot sok más európai országgal együtt nyugtalanítja az új típusú amerikai nukleáris eszközök tervezett nyugat-európai telepítése. A meglevő stratégiai egyensúly megbontása meszszemenő következményekkel járhat nemcsak Európa, hanem az egész világ békéjére és biztonságára. Meggyőződésünk, hogy a legjobb megoldás Európa teljes atomfegyver-mentesítése lenne, és erről a célról nem mondunk le. Addig pedig, amíg e cél elérését a nemzetközi helyzet alakulása lehetővé nem teszi, a legelfogadhatóbb megoldást a közép-hatótávolságú nukleáris eszközök számának csökkentésében, és semmiképpen sem növelésében látjuk. Elnök Úr! Három évig tartó tárgyalássorozat után a madridi európai biztonsági és együttműködési találkozó tartalmas és kiegyensúlyozott záródokumentum elfogadásával fejezte be munkáját. E záródokumentum hosszú évek óta az első lényeges és széles körű kelet—nyugati megállapodás, aminek jelentőségét az adott nemzetközi helyzetben aligha szükséges külön hangsúlyoznom. Kivételesen fontosnak tartjuk, hogy a találkozó úgy döntött: összehívja az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó konferenciát. A madridi találkozó eredményes külügyminiszteri szintű befejezése reményt ad arra, hogy lehetséges a Helsinkiben megkezdett sokoldalú folyamat továbbvitele. Erősíti abbeli meggyőződésünket, hogy a hetvenes évek kedvezőbb légköre nem múló epizód Európa történelmében, s a jövő ismét az enyhülési politikáé lesz. A Magyar Népköztársaság kormánya a maga részéről ezentúl is ennek érdekében fog munkálkodni, s arra fog törekedni, hogy miként eddig is, a jövőben is hiánytalanul végrehajtsa a helsinki záróokmány és a madridi záródokumentum elveit és ajánlásait. Megtiszteltetésként fogadjuk, hogy 1985-ben Budapest lesz a madridi találkozó által elhatározott kulturális fórum színhelye, s megteszünk minden tőlünk telhes nukleáris fegyvernek birtokában nem levő államok biztonságának szavatolását. A Magyar Népköztársaság közvetlenül érdekelt olyan megállapodásban, hogy ne helyezzenek el nukleáris fegyvereket ott, ahol még nincsenek, s ne növeljék a mennyiségüket ott, ahol már vannak. Nagymértékben elősegítené a bizalom és a nemzetközi biztonság erősödését, ha mind Európában, mind a világ más részein atomfegyvermentes és békeövezeteket alakítanának ki. Szeretném külön hangsúlyozni, mennyire nagy jelentőségűnek tartom a Varsói Szerződés tagállamai által az idén januárban, prágai ülésükön tett azon javaslatot, amely indítványozza a NATO tagállamainak, hogy kössenek velük szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. Mivel a világon létező fegyverzetek túlnyomó többsége és legpusztítóbb fajtái e két szövetségi rendszer birtokában vannak, úgy vélem, egy ilyen szerződés hathatós intézkedés lehetne a békét fenyegető cselekmények megelőzésére. A Magyar Népköztársaság különleges fontosságot tulajdonít a hadászati fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről folyó szovjet— amerikai tárgyalásoknak, és őszintén reméli, hogy azok eredményesek lesznek. Az emberiség békés jövőjét súlyosan fenyegetné, ha a fegyverkezési hajszát kiterjesztenék a világűrre. Ennek megelőzését szolgálja a most benyújtott nagy fontosságú szovjet javaslat, amelyet a Magyar Népköztársaság kormánya ezért teljes mértékben támogat atét, hogy e fontos rendezvény sikeres legyen. A magyar kormány őszintén kívánja, hogy a madridi eredmény legyen kedvező hatással a világ más térségeire is. Sajnos azonban a szélsőséges körök politikája világszerte kedvezőtlenül érinti a pozitív törekvéseket, hátrányosan befolyásolja a válsággócok felszámolását célzó erőfeszítéseket. Az Egyesült Nemzetek Szervezete kezdettől fogva részt vállalt a közel-keleti válság rendezési elveinek meghatározásából. Mégis évek óta olyan törekvések tanúi vagyunk, melyek az ENSZ távol tartására, különmegállapodásokra, egyes érdekelt feleknek a rendezési folyamatból való kirekesztésére irányulnak. Ezért történhet meg, hogy több mint egy évvel a Biztonsági Tanács határozatának egyhangú elfogadása után az izraeli megszálló csapatok továbbra is Libanonban vannak, s folytatódik a Palesztinai arab nép szenvedése és kiszolgáltatottsága. Nyilvánvaló, hogy a közelkeleti válság centrális elemének, a palesztinkérdésnek a megoldatlansága s az igazságos és tartós rendezést célzó javaslatok elvetése csakis a válság további elmérgesedéséhez vezethet. A Magyar Népköztársaság meggyőződése, hogy a térség helyzetét csak valamennyi érdekelt fél, köztük a Palesztinai Felszabadítási Szervezet részvételével tartott nemzetközi konferencián lehet rendezni. A békéért küzdő erők aggodalmát az elmúlt időszakban nem csekély mértékben növelték a Közép-Amerika és a Karib-térség haladó országai ellen indított akciók. A Magyar Népköztársaság kormánya és népe szolidáris Latin-Amerika népeinek a nemzeti függetlenségért, az önrendelkezésért, a társadalmi haladásért, az elnyomás és az újgyarmatosító törekvések ellen vívott küzdelmével. Namíbia esetében különösen szembetűnő, hogy a nemzetközi feszültség növekedése közepette aktivizálódnak az újgyarmatosítás erői. Hiába a rendezés elveit tartalmazó biztonsági tanácsi és közgyűlési határozatok, a dél-afrikai rezsim és külső támogatóinak stratégiai és gazdasági érdekei miatt Namíbia még mindig nem nyerhette el a függetlenségét. Egyesek önkényes, ENSZ-határozat által nem szentesített feltételeket szabnak, igyekeznek háttérElnök Úr! A nemzetközi kapcsolatok romlása, a világgazdaság elhúzódó válsága és bizonyos politikai indítékú lépések folyamatosan kedvezőtlen hatással vannak a nemzetközi gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi és műszaki-tudományos együttműködés szinte minden területére. Ez megnehezíti a nemzetközi munkamegosztásban különösen érdekelt országok, köztük Magyarország helyzetét is. Köztudott, hogy a Magyar Népköztársaság tagja a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának, e nyitott gazdasági közösségnek, élvezi a szocialista államok együttműködéséből eredő biztonságot és előnyöket. Országunk azonban komolyan érdekelt a valamennyi államhoz fűződő gazdasági kapcsolatok erősítésében is, függetlenül azok társadalmi berendezkedésétől és politikai hovatartozásától. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi gazdasági együttműködés zavarainak megszüntetése csak közös erőfeszítéssel, a kölcsönös előnyökön alapuló és megkülönböztetésektől mentes együttműködés bővítésével lehetséges. Mi a magunk részéről minden erőnkkel ezen kívánunk munkálkodni. Ezt követelik nemzeti érdekeink, s csak ezen az alapon látjuk megvalósíthatónak az ENSZ tagállamainak túlnyomó többsége által jogosan igényelt új, igazságosabb nemzetközi gazdasági rend és kapcsolatrendszer kialakítását is. A Magyar Népköztársaság úgy ítéli meg, hogy a nemzetközi kapcsolatokra oly káros előítéletekkel, nemzeti gyűlölködéssel, elzárkózással szemben a legjobb eszköz egymás megismerése. Ez kormányunk kiindulópontja az emberi kapcsolatok és az emberi jogok vonatkozásaiban is. A szocialista Magyarországnak e területen sincs szégyellni vagy rejtegetnivalója. Mi az emberi jogok szférájából nem felejtjük ki az élethez és a munkához való alapvető jogot, s nem értünk egyet azokkal, akik szőkébbre vonják az emberi jogok körét. Köztudott, hogy részükről milyen propagandisztikus megfontolások játszanak ebben közre. De vajon az, ha embereket tömegesen fosztanak meg annak lehetőségétől, hogy társadalm A délutáni ülésen Losonczi Pálon kívül Ecuador elnöke, valamint Zambia, Irak, Kuwait és Spanyolország külügyminisztere mondott beszédet. Az ülés után az ENSZ- palotában fogadást tartottak, amelyet Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára adott az ülésszakon, illetve az Indira Gandhi által azzal párhuzamosan összehívott csúcstalálkozón részt vevő állam- és kormányfők tiszteletére. A fogadáson az Elnöki Tanács elnöke mellett magyar részről jelen volt dr. Várkonyi Péter külügyminiszter, Hollai Imre külügyminiszter-helyettes és dr. Somogyi Ferenc, a magyar ENSZ-képviselet ideiglenes ügyvivője. Csütörtökön egyébként befejeződött a közgyűléssel egyidejűleg New Yorkban rendezett állam- és kormányfői értekezlet. A tanácskozáson 24 állam vezetője vett részt. Losonczi Pál pénteken New Yorkban részt vett és rövid pohárköszöntőt mondott azon az ebéden, amelyet Henryk Jablonski, a lengyel államtanács elnöke adott. Az Elnöki Tanács elnökét pénteken délután az állandó magyar ENSZ-képviselet épületében felkereste Isidoro Malmierca Peoli kubai külügyminiszter. Pénteken délután Losonczi Pál találkozott Szpirosz Kipbe szorítani a SWAPO-t, a namíbiai nép egyedüli törvényes képviselőjét. A magyar kormány elítéli ezeket a törekvéseket és szorgalmazza, hogy a párizsi Namíbiakonferencia nyilatkozatával összhangban — hajtsák végre az ENSZ rendezési tervét. mak hasznos tagjai, családjuk támaszai legyenek, nem érinti-e a legközvetlenebbül az élet minőségét és az emberi jogok érvényesülését? Elvi álláspontunk az, hogy a nemzetközi közösségnek elsősorban az emberi jogok tömeges és durva megsértésére kell felhívnia a figyelmet. Ezek közül külön is kiemelem az apartheid, a faj, a bőrszín, a nemzeti kisebbségi hovatartozás és a hitfelekezet alapján előforduló jogsértő megkülönböztetéseket. Sajnos az ilyesmi sok országban mindennapos jelenség. A Magyar Népköztársaság ezt határozottan elítéli. A magyar kormány úgy véli, hogy erőfeszítéseinket az ilyen gyakorlat megszüntetésére kell összpontosítani, nem pedig olyan propagandakampányok szervezésére, amelyek az emberi jogok nemes eszményeit tőlük idegen politikai szándékok eszközeivé alacsonyítják. Minél feszültebb a nemzetközi helyzet, annál inkább nő minden egyes állam felelőssége a békéért. A magyar kormány a felelősség ráeső részét vállalva, mindenütt, ahol erre adottságainál fogva lehetősége van, a párbeszéd, a tárgyalások alternatíváját állítja szembe a konfrontációs törekvésekkel. Úgy véljük, hogy ebben, miként a viták békés, tárgyalásos rendezésében, az ENSZ-nek jelentős szerepet kell betöltenie. Ezért a Magyar Népköztársaság kormánya határozottan kiáll az ENSZ — alapokmány szerinti — szerettének erősítése, hatékonyságának fokozása mellett. A Magyar Népköztársaság eddig is partnere volt és ezután is partnere kíván lenni minden kormánynak a béke erősítését célzó nemzetközi együttműködésben. Meggyőződésünk, hogy nincs az a vitás kérdés, amelyet ne lehetne békésen, tárgyalások útján rendezni. A leghatározottabban elvetjük azt a korunkban öngyilkos alternatívát, hogy a fegyverek mondják ki a végső szót. A Magyar Népköztársaság, amelynek külpolitikája egybeesik az alapokmányban megfogalmazott nemes célokkal és elvekkel, kész arra, hogy kivegye részét a világszervezet béke-erőfeszítéseiből. Küldöttségünk ebben a szellemben vesz részt a jelen ülésszak munkájában. Köszönöm a figyelmüket. Kanuval, a Ciprusi Köztársaság elnökével is. Dr. Várkonyi Péter külügyminiszter pénteken újabb három kollégájával találkozott és folytatott megbeszélést bilaterális és nemzetközi kérdésekről. Elsőként Abdel Halim Haddam szíriai külügyminiszterrel, majd Marvan al-Kasszem jordániai külügyminiszterrel tárgyalt. Ezután került sor megbeszélésére Rashleigh E. Jacksonnal, Guayana külügyminiszterével. A közgyűlés ülésszakának péntek délelőtti ülésén hangzott el Henryk Jablonskinak, a lengyel Államtanács elnökének beszéde, amelyben Lengyelország problémáiról és az ottani események hátteréről tájékoztatta a nemzetközi szervezet tagországait. Egyebek között hangsúlyozta, hogy új, független és önkormányzati alapon működő szakszervezetek jöttek létre a munkahelyek több mint 90 százalékán, amelyek több mint 3,5 millió tagot számlálnak. A lengyel szocializmus elleni vádakat és beavatkozási próbálkozásokat elutasítva, Jablonski rámutatott, hogy ezekben vezető szerepet vállalt az Egyesült Államok, amely a lengyel kormány elleni keresztes hadjárat jelszavával a lengyelek életszínvonala és az ország nyugati hitelezői ellen vívja harcát. Célunk Európa teljes atomfegyver-mentesítése !Nincs 000 vitás kérdés, amit ne lehetne békésen rendelni