Népszava, 1984. május (112. évfolyam, 102–126. sz.)

1984-05-06 / 105. szám

NÉPSZAVA 1984. MÁJUS 6., VASÁRNAP A fák múzeuma Moszkvában a Tyimirjazev mezőgazdasági akadémia er­dészeti katedrája mellett működik a „dendrotéka”, a fák könyvtára, vagy egysze­rűbben szólva: a famúzeum. Hatalmas polcokon helyez­ték el a fatörzsek szelvé­nyeit, amelyeken latinul is olvasható az illető fa neve. A múzeum első 600 darabját még a múlt században gyűj­tötte össze Mitrofan Tursz­­kij professzor. Ma már több mint kétezer szelvény látha­tó a polcokon, s megítélhető az illető fafajta tartóssága, szerkezete és művészi érté­ke. A fával kapcsolatos tu­dományos kutatásban, ipar­ban, oktatásban érdekeltek látogatják. A bútorok terve­zői és gyártói itt választják ki a legmegfelelőbb anyagot. Nemcsak a Szovjetunió, ha­nem a világ sok-sok orszá­gának fái megtalálhatók a múzeum polcain. Az egyes fajtákat csalá­donként tárolják. Érdekes például, hogy a nyírfák ko­rántsem egyformák. Ami a fenyőfajtákat illeti, van köz­tük egy olyan, amely 250 évig volt a víz alatt. Még Borisz Godunov idejében vágták ki, várépítésre használták. A tölgyek között van parafa könnyűségű és vassúlyú, amely a vízben rögtön elme­rül. Meg lehet tekinteni az óriásra növő ausztráliai eu­kaliptusz egy darabját, vagy a matuzsálemi korú baobab egy részecskéjét. Ennek év­gyűrűiből kitűnik, hogy négyezer esztendős. A brit erdészeti társaság nemrég érdekes ajándékot küldött a moszkvai múzeum­nak. Kis formátumú könyve­ket állított össze angol fafaj­tákból. Franciaországból 72 mintát kapott a moszkvai gyűjtemény. K. J. Földrengésérzékeny emberek A tudomány szakköreiben régóta ismert, hogy bizonyos állatok előre megérzik a kö­zelgő földrengéseket. Leg­újabban azonban arról szá­molt be a bolgár hírügynök­ség, a BTA, hogy a szófiai tudományos akadémia tudó­sai embereknél is észleltek olyan érzékenységet, amely a földrengések előtti időszak­ban jelentkezik. Egyértelmű tudományos publikáció ugyan még nem jelent meg a folyamatban le­vő kutatásokról, de annyi máris ismeretessé vált, hogy a bolgár szakértők egész sor olyan férfit és nőt kérdez­tek ki, akik a balkáni orszá­gokban az utóbbi években bekövetkezett földrengéseket átélték. Közülük jó néhá­­nyan — elsősorban nők — azt mondották, hogy öt-hat órával, de legkésőbb egy-két órával a földlökések bekö­vetkezése előtt megmagya­rázhatatlan félelemérzet vett erőt rajtuk, ami fejfájással, heves szívdobogással, szédü­léssel és gyengeségi roha­mokkal párosult. Egyesek a megkérdezettek közül a fel­sorolt tünetekhez még hozzá­tették, hogy fülzúgást észlel­tek és kiszáradt a nyelvük, másoknak pedig a szemük viszketett, vagy égett szagot véltek érezni. A férfiak időn­ként úgy érezték, mintha le­begnének, a nők viszont ha­tározottan azt állították, hogy zuhanási érzéseik voltak. A bolgár tudósok egyelőre nem tudják megállapítani, hogy az emberi szervezetnek miféle tényezői játszhattak szerepet a felsorolt tünetek­nél. Egyesek úgy vélik, hogy a szeizmikus túlérzékenység központja valahol az agyban lehet, és innen sugároznak ki a földrengést megelőző vészjelek. Másoknak viszont az a véleményük, hogy a fül­kagylóban levő egyensúlyi szervek érzékelik a földmág­nesesség változásait és a jel­zett esetekben innen szár­maztak a földrengést megelő­ző tünetek. A tudományos vizsgálat tovább folyik, és az eredmé­nyek világszerte nagy érdek­lődésre tarthatnak számot. (én) A moszkvai állatpiacon A moszkvaiak régi nevén csirkepiacnak hívják, pedig jóval több annál. Elmondha­tatlan, hányféle háziállatot árulnak itt. De rajtuk kívül sokféle halat, énekesmadara­kat, trópusi állatokat, maj­mokat, teknősbékákat. És persze kutyákat is. Hogy a kutyatulajdonosok gyakran nem könnyű szívvel válnak meg állatuktól, mu­tatja az ilyen felirat a kutya nyakában: „Eladó hűséges barátom.” Némely kutyát a család több tagja elkíséri a piacra, sokszor pityergés köz­ben folyik az alku. A képünkön szereplő öreg kakas nem ebédre való. A gazdája nevet adott neki: Fe­­gya. A nyakában függő pa­píron ez áll: „Fegya eladó. Olcsón. Tíz rubel.” A másik képen a két kis­kutya valósággal búcsúpuszit ad egymásnak, hiszen gazdát cseréltek. K. J. Kizárva, hogy bezárva? Francia kulcsrablók A postarablók, akik után nagy erővel nyomoz a fran­cia rendőrség és csendőrség, nem milliós értékeket zsák­mányoltak. Nem pénzes zsá­kokat szállító postaautót vagy vonatot fosztottak ki. Nem postahivatalba hatoltak be, hogy álarcosan, fegyver­rel vagy más módon a bevé­tel átadására kényszerítsék a tisztviselőket. Ezek a postarablók egyál­talán nem alkalmaztak erő­szakot. Az Oise megyei Chan­tilly városában egyszerűen odaléptek egy parkoló posta­autóhoz, amelyet elfelejtettek bezárni, s miután más em­lítésre méltót nem találtak benne, elemeitek egy nagyob­bacska kulcsot. Ez a kulcs történetesen a főkulcs volt, amely Francia­­ország valamennyi postalá­dáját nyitja. S ez bizony ko­moly következményekkel járt. A nem túlságosan nagy­­­­stílű rablók — vagy inkább csak tolvajok? — április kö­zepe óta ugyanis szorgalma­san nyitogatják a postaládá­kat az ország különböző ré­szeit­. A címzettek pedig nem kapják meg a nekik szóló küldeményeket. A kulcsrablók természete­sen nem elsősorban levelekre pályáznak. Csekkekre és pénzzel bélelt borítékokra vadásznak. A párizsi Le Matin szerint ez utóbbiakból bizony nagyon sok kerül a postaládákba, mert a fran­ciák többsége spórolós, így takarítja meg a pénzkülde­ménnyel járó többletköltsé­get. Az újság egyelőre csak a nyomozás eredménytelensé­géről adott hírt. Arról nem szól a fáma, vajon tervezi-e a francia posta új főkulcs csináltatását. Ez, persze, az­zal járna, hogy az ország va­lamennyi postaládájának a zárját ki kellene cserélni, ez pedig igen költséges, ki. Víz alatti zászló Philippe Eberlin tengerész soha nem felejti el második világháborús emlékét: a sem­leges Svájc zászlója alatt ha­józott a Maloja nevű keres­kedelmi hajón, amikor a ha­jót megtorpedózták. A sze­rencsétlenségnél sok barátját vesztette el. Ez késztette ar­ra, hogy — mint a Nemzet­közi Vöröskereszt hajózási szakértője — évek hosszú so­rán kísérletezzen a semleges hajók katasztrófájának elke­rülésén. Ennek a kutatásnak, kísér­letezésnek az eredménye egy szerkezet, amely a hajók­hoz kapcsolva jeleket bocsát ki. A semleges hajók morze­jele: „n n n”, a kórházhajó­ké „ygy”. E jelek mintegy 40 kilométeres távolságig fogha­tók. Az első szerkezet körülbe­lül 500 kilogrammot nyomott, de ezzel a súllyal a feltaláló nem volt megelégedve, sok­nak találta. Hála a mikro­elektronikának, a szerkezet már csak 50 kilogrammot nyom, könnyen felszerelhető. Nevet is kapott: Fisch, azaz magyarul Hal. A svájci kormány kísérlet­képpen 2 hajóra szereltette fel a semleges Svájc zászlaja alatt tevékenykedő 22 hajó közül. Ezekkel a hajókkal ez év végétől a francia partok közelében kísérleteznek majd az Atlanti-óceánon. Eberlin ötletére igazán az 1982-es októberi Falkland­­háború idején figyeltek fel. Akkor állapították meg sok helyen, hogy Eberlin ötlete a „kis” háborúban is haszno­sítható. A feltaláló szerint találmánya „a Nemzetközi Vöröskereszt és a Vörös Fél­hold víz alatti zászlaja, amely a szemben álló felek számára lehetővé teszi a sem­leges és kórházhajók megtá­madásának elkerülését”. Hoz­­­záteszi természetesen, hogy a találmány nem teszi szükség­telenné az eddig használt jel­zéseket: a speciális rádióje­leket, a vöröskeresztes és nemzeti zászlókat, a kéken villogó lámpákat. —my— Lányexport Thaiföldről A thaiföldi rendőrség nem bánik kesztyűs kézzel azok­kal a bandákkal, amelyek a csinos lányokat külföldi bor­délyházakba közvetítik bor­sos jutalékért. A rendőrség becslése sze­rint mintegy 16 ezer thai lány „dolgozik” prostituált­ként — elsősorban a Közel- Keleten, Japánban és Hong­kongban. Semleges megfigye­lők szerint azonban a szex­üzletben részt vevő lányok száma az előző adat sokszo­rosa, félmillió és egymillió között van. A rendőrség különleges egységeket képezett ki, a köz­vélemény minden eddiginél szigorúbb büntetéseket köve­tel. Az idei akciók során mintegy 100 ügynökhálózatot lepleztek le, köztük tíz igen kiterjedtet. A közvélemény hirtelenül fellángolt felháborodását egy tűzeset okozta. A tűz a dél­thaiföldi Phuket szigetén tört ki, s a vizsgálatok során ki­derült, hogy a leégett házban öt prostituált azért égett ha­lálra, mert szobáik be vol­tak láncolva, sokan pedig sú­lyosan megsebesültek. A további kutatások során az is kiderült, hogy ezt a le­­láncolási módszert a kis szi­get további 50 nyilvánoshá­zában űzték, s a lányokat rendszeresen megkorbácsol­ták. Nyilvánvalóvá lett az is, hogy a helyi rendőrség sze­met hunyt az ügyek felett — aligha ingyen. Az ügyben fe­lelős rendőrtiszteket felfüg­gesztették, hogy — amint azt hivatalosan közölték — „a to­vábbi vizsgálatokat ne veszé­lyeztessék”. Jóllehet a vizsgálat még tart, az ügyet még nem zár­ták le, mindenki bizonyos abban, hogy további botrá­nyos ügyek lepleződnek le, s a rendőrségnek még igen sok dolga akad. —mf— Két dróttal krumplióra Az Egyesült Államok óra­piacának legújabb szenzáció­ja a krumplióra. Az úgyne­vezett bioipar újdonsága az elmés szerkentyű, amely lé­nyegében az elemmel műkö­dő kvarcórák elve alapján állította elő a nem minden­napi időjelző készüléket. Nem kell többé higany a gombelemekbe (egyébként is, sok szakértő idegenkedett a higany alkalmazásától, an­nak mérgező volta miatt), ha­nem csak két krumpli. A burgonyák szolgáltatják az elemekhez szükséges sava­kat, de helyettesíthetők na­ranccsal vagy citrommal, to­vábbá uborkával, sőt olajbo­gyóval is. A feltalálók sze­rint mindegyik alkalmas ar­ra, hogy az órákat működ­tető elemként szolgáljon. A krumpliórák és társaik a digitális órák működési szabályait követik. Feltölté­sükhöz két drót szükséges, rézből és cinkből. Ezeket kell az energiaforrásként alkal­mazott gyümölcsféleségekhez kapcsolni. A gyümölcsökben levő savak a cinkre reagál­nak, így gyenge áram kelet­kezik, amely azután műkö­désbe hozza az órák mikro­­szerkezetét. Aki azonban végképp idegenkedik a gyü­mölcsféléktől, az mozgásba hozhatja óráját sós vízzel, Coca-Colával, de még sörrel is. Az utóbbira célozva az amerikai sajtó azon humori­zál, hogy ha legközelebb egy ittas férj beállít a nejéhez és az ráförmed, a spicces há­zastárs ezzel vághat vissza zsörtölődő élete párjának: „Ne bomoly, anyukám, csak az órámat töltöttem fel." (­1) Nő kövön megmarad Fejér Gábor felvétele ­ A világrekorder rajzoló Olvasóink jó néhányszor de­rülhettek az utóbbi években egy-egy szellemes Luk­e-ka­­rikatúrán. A Népszava sok­szor átvette a londoni Times, a New York Times vagy ép­pen a tokiói Asahi Shimbun hasábjain megjelent politikai rajzokat, amelyek mindig a lényegre tapintanak, feltár­ják a dolgok visszáját és nemegyszer hágnak „szent tyúkszemekre”. Ranan Lurie világhírű és a szó szoros értelmében nem­zetközi karikaturista: 57 or­szág újságjai köztili rajzait. Egyúttal világrekorder is. A „segeslegek” Guinness-féle almanachjának idei évköny­ve szerint összesen 62 millió példányban megjelenő 400 újság közöl a világ különböző tájain Lurie-karikatúrákat. Ranan Lurie újabban a U. S. News and World Report című amerikai hetilaphoz szegődött el házirajzolónak (ami azonban nem jelenti azt, hogy ne publikálna változat­lanul a világsajtóban is). Íme, az amerikai hetilap­ban indult Luk­e-rovat első karikatúrája. k. - Hé, komám ! Nem tudod, hogy a farok nem csóválhatja a szamarat? (Vajon melyik a farok és melyik a fej?) Az AMR Autókereskedelmi Üzletágának kereskedelmi osztálya keres felsőfokú haszongépjármű-ismeretekkel rendelkező fiatal munkatársakat kereskedelmi előadónak, továbbá fiatal, középfokú képzettségi és gépírni tudó munkatársakat azonnali belépésre, áruforgalmi munkára. Kezdőket betanítunk. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: a Budapest XIII., Gogol u. 13. sz. alatt, vagy a 494-739-es telefonon.

Next