Népszava, 1984. július (112. évfolyam, 153–178. sz.)
1984-07-01 / 153. szám
2 Siuana rajzban Mondale gondjai közül w a leff nagyobb Reagan Basset karikatúrája, U. S. News and World Report Szamáreltérítés leké így látta Jepse Jackson demokrata párti elnökjelölt-pályázó KOLOMMI úíját International Herald Tribune Az EGK-kompromisszum Mátok söre Böhle rajza, Die presse Ingázóé .MTOOi£S Három székhelyen így dolgozik az Európa Parlament Planta karikatúrája, Le Monde A szökőár amely bankokat ingat meg: a harmadik világ adóssága Ken Alexander rajza, San Francisco Examiner A lengyel szakszervezetek növekvő egysége Mind több jel mutat arra, hogy lendületet vett a lengyel szakszervezeti mozgalom országos integrálódásának folyamata. A Rzeczpospolita című lap jelentése szerint Katowicében pénteken unióra lépett három bányászati országos szakszervezeti szövetség. A szénbányászok, a barnaszénbányászok és az olajbányászok szövetsége kötött egymással együttműködési megállapodást. Az így létrejött szakszervezeti unióhoz több mint 250 ezer dolgozó tartozik. Ez a második szakszervezeti unió Lengyelországban — az elsőt a héten alakította meg a vegyipari, illetve a faipari dolgozók országos szakszervezeti szövetsége. Lengyelországban a szakszervezetek 1982-es feloszlatása után alulról kezdődött meg a szakszervezetek újjáépítése. Előbb csak egy-egy vállalatnál működhetett szakszervezet, később ezek egy-egy ágazaton, szakmán belül országos szövetségekbe tömörültek. Ily módon több mint 100 országos szövetség jött már létre, sokszor egy ágazaton vagy szakmán belül országos szövetségekbe tömörültek. Ily módon több mint 100 országos szövetség jött már létre, sokszor egy ágazaton vagy szakmán belül több is. Ezeket a szövetségeket azonban nem fogja össze valamilyen egységes országos központ, s a dolgozók érdekképviseletében, a nemzetközi együttműködésben mind gyakrabban érződik az országos egység hiánya. Megfigyelők szerint számítani lehet a szakszervezeti uniók szaporodására, de egyéb formákban is folyik már együttműködés az országos szövetségek között. VASÁRNAP, 1984. JÚLIUS 1. NÉPSZAVA Az izraeliek letartóztatták a Haifába térített hajó kilenc utasát Véget ért a pénteken izraeli kalózakció áldozatául esett Alisur Blanco komphajó harmincórás kálváriája. Szombat reggel az ideiglenes nyugat-bejrúti kikötőbe érkezett a ciprusi Larnaca és a libanoni főváros között közlekedő hajó, amelyet pénteken feltartóztattak és az izraeli Haifa kikötőjébe kényszerítettek az izraeli ágyúnaszádok. A hajó 65 utasából azonban csak 56 jutott el Nyugat-Bejrútba. Nyolc libanoni és egy szíriai állampolgárt önkényesen letartóztattak és vizsgálat céljából visszatartottak az izraeli hatóságok. Az izraeli kalózakció indítéka valószínűleg az a falangista eredetű információ volt, hogy az 1982- es izraeli ostromot követően eltávozott palesztin gerillák tömegesen térnek vissza a február óta ellenzéki ellenőrzés alatt levő Nyugat-Bejrútba. # A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága levélben köszöntötte Aziz Mohamedet, az Iraki Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát 60. születésnapja alkalmából. # A Szovjetunióban pénteken Föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz—1580 jelzésű mesterséges holdat a világűr kutatásának folytatására. Samara Macbel mozambiki államfő szombaton Maputóban fogadta Roelof Botha dél-afrikai külügyminisztert — közölte az AIM mozambiki hírügynökség. A tajvani Kuomintang csapatai szerdán egy órán át lőtték a Kínai Népköztársasághoz tartozó egyik part menti szigetet; egy katonát megöltek, kettőt megsebesítettek — jelentették be pénteken Pekingben. ,a Szombaton Moszkvába érkezett Csien Csi-csen kínai külügyminiszter-helyettes. A kínai politikus a nemzetközi helyzet kérdéseiről fog konzultációkat folytatni a szovjet fővárosban. Dánia három évre befagyasztja katonai kiadásait A dán jobbközép koalíciós kormány pénteken bejelentette, hogy az ellenzéki Szociáldemokrata Párttal megállapodva három évre gyakorlatilag „befagyasztja” az ország katonai kiadásainak összegét. A döntés értelmében a hadügyi költségekre szánt évi összeg a jelenlegi 11,4 milliárd dán koronáról (1,1 milliárd dollár) a jövő évben csupán 11,5 milliárd koronára növekszik. További növekedés csak az infláció arányában lehetséges — közölte Poul Schlüter miniszterelnök. A NATO — mint ismeretes — legkevesebb három százalékban szabta meg azt az ütemet, amellyel a tagállamoknak évente növelniük kellene katonai kiadásaikat. A Schlüter vezette négypárti dán kisebbségi koalíció — a NATO-határozatnak megfelelően — a mostaninál nagyobb mértékben szerette volna növelni a katonai kiadásokat, de ezt a tervét — miint azt a kormányfő közölte — az ellenzéki szociáldemokraták ellenállása miatt képtelen volt keresztülvinni. A Rabotnicseszko Delo állásfoglalása Az amerikai szenátus durva Bulgária-ellenes döntése A Bolgár Népköztársaság elleni durva provokációnak minősítette a Rabotnicseszko Delo, a BKP KB központi lapja az amerikai szenátus azon döntését, amelylyel a testület az amerikai— bolgár kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének beszüntetése mellett foglalt állást. A Rabotnicseszko Delo felhívta a figyelmet arra, hogy az amerikai sajtó pergőtüzet zúdít Bulgáriára. A CIA hazug állításait ismételgetve és továbbfejlesztve szinte valamennyi nagyobb amerikai lap cikket jelentetett meg a II. János Pál pápa elleni merényletről azzal a céllal, hogy újra és újra elsüssék azt a semmivel sem bizonyított vádat, amely szerint Szergej Antonov bolgár állampolgár részt vett volna a gyilkossági kísérletben. A BKP KB központi lapja abszurdnak nevezte, hogy intézmények, amelyek egy adott ország törvényeiért felelnek, megengedik maguknak olyan döntések meghozatalát, amelyek az államok közötti kapcsolatokat szabályozó valamennyi normával ellentétesek. Az amerikai törvényhozóknak ismerniük kellene a klasszikus jogot — írja a cikk —, amely szerint „a végleges ítélet kimondásáig a vádlott nem számítható bűnösnek”. Vajon bizonyítani kell-e az „emberi jogok védelmezőinek”, hogy akár egy magánszemély, akár egy egész állam elleni vádat nem lehet gyanúra, feltételezésre, találgatásra és hazugságokra építeni? Vajon milyen bizonyítékok alapján mondott előzetes ítéletet ez a szenátus Szergej Antonovról, és engedte meg magának, hogy „terroristának” minősítsen egy szuverén, szocialista országot? (MTI) Natta-interjú a vatikáni rádióban Alessandro Natta, az Olasz Kommunista Párt főtitkára rövid nyilatkozatot adott a vatikáni rádiónak. Megerősítette,hogy a katolikusok és a kommunistáik közötti kapcsolat további alakításában a Gramscitól és Togliattitól kiinduló irányvonalat kívánják folytatni, amelynek további formálásához nagymértékben járult hozzá Enrico Berlinguez. A rövid interjú kapcsán Rómában azt hangsúlyozzák, hogy ez az első eset, amikor a vatikáni rádió olasz kommunista vezetőhöz fordult kérdéseivel. (MTI) Választást finis A választási kampány hivatalos megnyitásának napján Izrael visszazuhant a némafilmek korába. A televízióban nem volt kommentátor, aki magyarázza,vitassa, cáfolja, vagy terjessze a pártok érveit és nem volt bemondó sem, amfit felolvassa az elemzéseket. Csak sztrájk volt. Izraelben, beleértve a brit mandátumidőket is, talán soha sem volt ennyi sztrájk, mint napjainkban. Úgy látszik, hogy az ellenzék bevált valamint az államaparátus megbénítását kilátásbahelyező fenyegetéseiből, s feledteti, hogy eddig mennyire tehetetlen és erélytelen volt a Likud-vezetéssel szemben. Izraelben és persze másutt is minden választási hadjárat velejárója az esélyek latolgatása, a politikai előrejelzés. A politikai időjósok akét utóbbi izraeli választásokon alaposan felsültek. Rendre az Egyesült Munkapárt győzelmét jósolták, és aztán magyarázgatták a bizonyítványt. A közvélemény-kutatók most is megszólaltak, ezúttal azonban valamivel körültekintőbbek, mint régebben. Most is munkapárti sikert jósolnak, ám hozzáteszik: a baloldal győzelme nem lesz átütő erejű, s nem lesz képes egyedül kormányozni, vagy kormányt alakítani. Tehát — hasonlóan a most kormányzó Lakúdhoz — a kisebb pártok segítségére szorul. A törpepártok pedig nem lesznek szemérmesek, megkérik majd a támogatás árát. Éppen úgy, mint régebben Begintől és most Samirtól. Az izraeli választópolgárnak így nem lehetnek vérmes reményei, nem bízhat valódi változásban. Nagyobb horderejű változásokat akormányképes pártok nem is ígérnek. Jichak Samir miniszterelnök például azt tartotta a legfontosabbnak, hogy megnyugtassa a ciszjordániai és a hazai zsidó telepeseket, nem kerül sor a telepek felszámolására. Sőt, a Likud sikere esetén új telepek létesülnek majd, tovább folytatódik a zsidó—palesztin viszonyt folyamatosan mérgező telepítéspolitika. Kardinális kérdés a települések ügye. A Likud a cionizmus lendületének, életképességének bizonyítékát látja a telepítésekben, nem is hajlandó lemondani a folytatásról. A rózsaszínű ellenzék sem ígér gyökeresen más és gyökeresen jobb politikát. Nem is teheti, mert akkor elszakad attól a közhangulattól és közvéleménytől, amely végső soron meghatározza a választások kimenetelét. De az izraeli szociáldemokrácia tisztában van azzal is, hogy létkérdés az arab—izraeli viszony rendezése, a zavaró tényezők teljes, vagy részleges kiiktatása. Camp David megígért folytatására sincs kilátás mindaddig, amíg folytatják az arabokat közismerten irritáló telepítéseket. A Jordánia irányában tervezett nyitás is csak terv marad, ha legalább gesztusként nem mondanak le a vallási és katonai érvekkel támogatott, egyébként pedig rendkívül költséges telepítésekről. Közvetlenebb célkitűzésekről is szó van a választási hadjáratban, ezek közt is elsősorban a libanoni helyzetről. Beginék két éve vonultak be Libanonba, s mindmáig nem találták meg a megoldást. Izraelnek ez a legáldozatosabb háborúja, ez került a legtöbb vérbe, és most is napi egymillió dollárt emészt fel a megszállás. A háborúnak azonban mégsem ez a legsúlyosabb következménye, hanem az ország, a közvélemény megosztása. Izrael fennállása óta ez az első alkalom, hogy a közvélemény jelentős része tartósan opponál, s a kormányétól teljesen elütő álláspontot foglal el. Nagy kérdés, hogy ezt az ellenszenvet át lehet-e váltani olyan politikai tőkére, amely a választásokon is kamatozik majd. Eddig minden izraeli választási csatában a belpolitikai kérdések bizonyultak döntőnek. Érthető ez, hiszen a külpolitika ett az arab— izraeli viszonyt jelenti, ez ügyben pedig érvényesült a széles körű cionista nemzeti egyetértés. A belső gazdasági helyzet viszont pártállásra és egyéb elkötelezettségre való tekintet nélkül ingerli a közvélemény zömét. Az infláció már elérte a négyszáz százalékot, amit különben senki sem tekint felső határnak. Az áremelések —, amelyeket korántsem ellensúlyoznak az időszakos kiárusítások, árleszállítások —, állandósítják az elégedetlenséget. Ám ezekre a bajokra az ellenzék sem ígér hatásos orvoslást. Úgy tűnik, hogy a gazdasági romlást szinte sorsszerűnek, kikerülhetetlennek tartják Izraelben. Talán ezzel magyarázható, hogy az ellenzéki és a kormánypárti bírálatokat nem egészítik ki nagyvonalú ígéretekkel, javaslatokkal, reformprogramokkal. Sőt, elmarad a kül- és a belpolitika gazdaságot nyomorító összefüggéseinek feltárása is. Csak a hatalom igazi szféráitól távol tartott kisebb pártok — köztük az Izraeli Kommunista Párt —, mutatnak rá arra, hogy a háborús politika viszi el a pénzt, a háború emészti fel továbbra is reménytelenül az ország erőit. Már egy hónap sincs hátra a most is idő előtt kiírt választásokig. Néhány hét, és megtudjuk: az izraeli politikának legalább a stílusa megváltozik-e, vagy pedig minden folytatódik úgy, mint eddig. Krajczár Imre 4é Az izraeli rádió és televízió alkalmazottai a hét végén befejezték egy héten át tartó sztrájkjukat. A sztrájk béralkuval ért véget, de mindenképpen munkába kellett volna állniuk az újságíróknak és műszakiaknak, mivel az ország legfelsőbb bírósága végül úgy döntött, hogy helybenhagyja a kormányzatnak a sztrájk betiltására vonatkozó — korábban felfüggesztett — döntését. Az izraeli televízió- és rádióműsorok kimaradása zavarba hozta a politikai vezetőket, akik a választási hadjáratban főleg ezekre a hírközlő szervekre támaszkodnak. A kormányzat és az Izraeli Általános Munkásszövetség, a Hisztadrut, azon vitatkozik, hogy milyen mértékben kártalanítsák a bérből és fizetésből élőket az évi 400 százalékos ütemű inflációért. Hetvenötezer szervezett dolgozóval a Samir-kormány kiegyezett, de százhúszezer munkás és alkalmazott nem fogadta el a felajánlott bérkiegészítéseket. (MTI)