Népszava, 1984. július (112. évfolyam, 153–178. sz.)
1984-07-01 / 153. szám
NÉPSZAVA 1984. JÚLIUS 1., VASÁRNAP Ma egyetlen nemzetközi kérdés sem oldható meg katonai eszközökkel Erich Honecker és Olof Palme állásfoglalása Bochkor Jenő, az MTI tudósítója jelenti: Hasznosak voltak és a bizalmon alapultak megbeszéléseink — így vonta meg Olof Palme svéd kormányfővel tartott véleménycseréjének mérlegét Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke. A két államférfi pénteken délután Stralsundban tanácskozott a kétoldalú kapcsolatok erősítéséről és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, különösen pedig a béke megszilárdításáról, a fegyverzetek korlátozásáról és a leszerelést célzó hatékony intézkedések megtételéről. Este az NDK párt- és államfője vacsorát adott a svéd politikus tiszteletére. A tárgyalófelek messzemenően egyetértettek abban, hogy mielőbb fordulatot kell elérni a nemzetközi kapcsolatokban az enyhülés javára, és erre megvan minden lehetőség. A jelenkor legsürgősebb feladata a nukleáris katasztrófa veszélyének elhárítása. Átfogó lépések szükségesek a fegyverzetek és a fegyveres erők csökkentésére az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alapján. Erich Honecker megerősítette, hogy a Német Demokratikus Köztársaság támogatja azt a felhívást, amely négy földrész hat kormányfőjének nevében szólítja fel a nukleáris hatalmakat a megegyezésre. A vacsorán elhangzott pohárköszöntőjében Honecker összegezte az NDK álláspontját. Hangsúlyozta: „A Német Demokratikus Köztársaság az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alapján küzd az általános, lehetőleg radikális leszerelésért mind nukleáris, mind hagyományos vonatkozásban. Következetesen kiáll azért, hogy egyre alacsonyabb szinten maradjon fenn az egyensúly, csökkentsék és végül számolják fel az összes nukleáris és egyéb tömegpusztító fegyvert.” Az Egyesült Államok nyugat-európai rakétáinak viszszavonása lehetővé tenné a szocialista országok ellenintézkedéseinek visszavonását is — mutatott rá. Az NDK vezetője hangsúlyozta, hogy a szocialista országok jóakarattal és reális programmal készek érdemi tárgyalásokat folytatni a politikai és katonai szembenállás csökkentéséről. A KGST-országok csúcstalálkozója megállapította — folytatta Erich Honecker —, hogy ma egyetlen nemzetközi kérdés sem oldható meg katonai eszközökkel, csak a békés út kínál erre lehetőséget. Megerősítette, hogy az NDK változatlanul nagy jelentőséget tulajdonít egy európai atomfegyvermentes övezet megteremtésére irányuló svéd kezdeményezésnek. Válaszában Olof Palme aggodalommal nyilatkozott a nagyhatalmak ellentéteinek fokozódásáról, az európai fegyverkezés erősödéséről. Ennek az irányzatnak véget kell vetni, új párbeszéd és fokozott bizalom segítségével helyre kell állítani az együttműködést — mondotta. Az enyhülés útja az egyetlen lehetséges út — hangsúlyozta. A svéd kormány — folytatta — több alkalommal is kijelentette, hogy ellene van újabb nukleáris fegyverek Európába telepítésének, az egyensúlyt hagyományos fegyverekkel, alacsonyabb szinten kell fenntartani. „Azt kívánjuk — húzta alá —, hogy mielőbb újra kezdődjenek az európai nukleáris fegyverekről tartott tárgyalások, és mindkét fél bizonyítsa megegyezési készségét.” Lengyelország A felvásárlási árak emelése Lengyelországban július 1-i hatállyal felemelték több mezőgazdasági termék állami felvásárlási árát. A termelők ezentúl átlagosan 10 százalékkal kapnak többet a búzáért, árpáért, cukorrépáért, a sertéshúsért. A marhahús felvásárlási ára csaknem 30 százalékkal nő. Az intézkedésnek az a célja, hogy fenntartsa a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségét, és ezzel ösztönözze a mezőgazdasági tevékenységet. A felemelt árak kiegyenlítik a termelési költségek növekedését, amely az első félévben következett be. A felvásárlási árak emelése gazdasági szempontból szükségessé tenné a fogyasztói árak megváltoztatását is. Ettől azonban eltekintenek, összhangban a kormányzat korábbi ígéretével, hogy az idén (az év eleji átlagosan 10 százalékos élelmiszeráremelések után) több központi , élelmiszerár-emelés nem lesz. Ez az állami dotálás átmeneti növelését teszi szükségessé. (MTI) Befejeződött a Duna ’84 hadgyakorlat Június 22—30. közötta magyar néphadsereg, a csehszlovák néphadsereg és a szovjet hadsereg kijelölt törzsei és csapatai Duna ’84 elnevezéssel közös hadműveleti-harcászati gyakorlatot hajtottak végre hazánk területén. A gyakorlat hozzájárult a parancsnokok és törzsek munkájának, a csapatok együttes tevékenységeinek további tökéletesítéséhez, a testvéri hadseregek közötti fegyverbarátság elmélyítéséhez. A gyakorlat befejezéseként a Dunántúl egyik katonai gyakorlóterén nagygyűlésre került sor, ahol harci-technikai eszközeikkel felsorakoztak a Duna ’84 gyakorlaton részt vett törzsek és csoportok képviselői. Az ünnepségen a közös hadműveletiharcászati gyakorlat értékelését követően a gyakorlat vezetője és nemzeti helyettesei kitüntetéseket és jutalmakat adtak át a kiemelkedően helytálló magyar, csehszlovák és szovjet katonáknak. (MTI) Mitterrand döntése Rendkívüli ülésszakra hívták össze a francia parlamentet Dobsa János, az MTI tudósítója jelenti. A francia parlament tavaszi ülésszaka szombaton ér véget, de a francia honatyák még nem kezdhetik meg nyári szabadságukat; a köztársasági elnök július 2- től kezdve rendkívüli ülésszakra hívta össze a parlament két házát , a nemzetgyűlést és a szenátust. Az elnök biztosítani akarja, hogy anemzetgyűlés által a közelmúltban már elfogadott két fontos törvény, a sajtótörvény és az iskolatörvény mielőbb életbe léphessen. A szenátus jobboldali többsége számos módosítást hajtott végre a sajtótörvényen, s azt a nemzetgyűlésben újra kell tárgyalni. A szenátus azonban csak késleltetheti egy törvény életbe lépését, mert ha a nemzetgyűlés ragaszkodik az általa eredetileg elfogadott szöveghez, a szenátussal szemben a nemzetgyűlés akarata a döntő. A nemzetgyűlés által elfogadott iskolatörvény ellen is halogató taktikához akar folyamodni a szenátusi jobboldali többség, s Alain Poher, a szenátus elnöke azt javasolta a köztársasági elnöknek, hogy e törvényt majd csak az őszi ülésszakon kezdjék tárgyalni. Ugyanakkor a jobboldali szenátorok olyan határozatot akarnak hozni, hogy az iskolatörvényről rendezzenek népszavazást, mielőtt annak szenátusi vitáját megkezdik. A parlament rendkívüli ülésszakának összehívása azonban az elé a választás elé állítja a jobboldali honatyákat, hogy — ha ragaszkodnak obstrukciós taktikájukhoz —, fel kell áldozniuk nyári szabadságukat. A francia környezetvédők néhány elszánt tüntetője látványos kézitusát vívott a rendőrökkel, a déli területek ügyeiben illetékes kormányhivatal épületében. A három fiatal „zöldet” csak nehezen tudták eltávolítani a rendőrök az erkélyről. A pénteki tüntetésen a környezetvédők egy új autópálya építése ellen tiltakoztak * TELEFOTO — MTI Külföldi Képszerkesztőség A nagyüzem szárnyai A nagyüzemek szárnyai alatt •a háztáji termelés szépen kibontakozott. A kézimunkaigényes zöldségfélékből, vagy az otthon lényegében beruházás nélkül tartható állatokból — hízott sertés, baromfi — az ellátásnak közel az egyharmadát biztosítják. Az elmúlt éveikben össztermelésük két százalékkal emelkedett. Nagy menynyiséget szállítanak piacra, sőt exportra is. Munkájuk eredménye biztos jövedelemkiegészítő számukra és színes változatos ellátást jelent a piacokon. Mindezt a közösben végzett munka után, sokszor az egész család összefogásával érik el. Sok munkával, becsületesen keresnek, de közel sem annyit, mint amennyiről a legenda szól. Mert inkább az összbevételekről szól a fáma, a költségekről nem. Sokan hitetlenkedve fogadják, pedig így igaz, hogy egy-egy sertés meghizlalása után négy, legfeljebb 500 forint marad a gazdáknak. Vállalják, mert az életformájukhoz tartozik ez a munka is és a befolyt összeg azért érdekes, mert egyszerre több után kapják meg a pénzt, így bizonyos célokra előre betervezhetik a jövedelmet. Ha már a hazai piacra szállításról szóltunk, azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a kisüzemek nyálból, galambtartásból, méhészetből, gyógynövény begyűjtésből évi 150 millió dollárt biztosítanak az országnak. A TOT elnöksége a közelmúltban állapította meg, hogy háztáji és kisegítő gazdaságokban 1,5 millió család foglalkozik saját szükségletén túl árutermeléssel. Ezen kívül 700 ezer család tart valamilyen állatot a ház körül, és van 1500 négyzetméternél kisebb, főleg hétvégi telke. A kistermeléssel foglalkozók 31 százaléka munkás, nagyon sok a nyugdíjas, a nem fizikai foglalkozásúak aránya 13 százalék. Ám, ha számolunk, márpedig anélkül nem megy semmi, akkor azt is tudni kell, hogy a nagyüzem milyen óriási mértékben száll be a háztájiba. Évente 23 milliárd forint értékű anyag és eszköz kerül a nagyüzemekből a kisgazdaságokba. Ez háromszorosa az 1976-osnak. Az országgyűlés egyik korábbi mezőgazdasági bizottsági ülésén ezt is megállapították, sőt, arról is szó esett, hogy tavaly a legnagyobb aszály ellenére 3,9 millió tonna takarmányt biztosítottak a háztáji állattartáshoz. Az áfészek is nagy gonddal foglalkoznak több, mint 200 ezer kistermelő eredményes termelési és értékesítési lehetőségeivel. A nagyüzemek ilyen mértékű segítőkészsége nyomán a háztáji és kisgazdaságokban is egyre jobban szakosodott a termelés, alkalmazkodva a piaci igényekhez. A hetvenes évek második felében indult el ez a folyamat és felgyorsult különösen az állattenyésztésben és a zöldségtermelésben. Nem gond nélküli azonban ez a munka sem, mert például a tehéntartással elég sokan felhagytak az elmúlt időben. Az idősebbek nem győzik, a fiatalabbak pedig nem szívesen vállalkoznak erre a tevékenységre. A kisgépellátás sem akadálytalan. A kölcsönzést az áfészek korábban kezdeményezték, de eddig nem jártak kellő sikerrel. Pedig a gazdák szívesen áldoznának jó kerti gépeikre, mert a mai termelési követelmények megkívánják a háztájiban is a modern eljárásokat. Sok fiatal is foglalkozik a háztájival, ő ők meg kiváltképp keresik a korszerű eszközöket. Az új iránti igényt az is mutatja, hogy épp a napokban jelentetett meg a Mezőgazdasági Kiadó egy új könyvet a Kiskertek eszközei és gépei címmel. A népfront kertbarátok köre által szervezett téli tanfolyamokon több százezren jelennek meg. A szövetkezetek háztáji agronómusai is záporozva kapják a kérdéseket az új fajtákról, a követendő termelési módról. A háztáji gazdaságokra hosszú távon szüksége van az országnak. Az emberek feláldozott szabad idejét és többletmunkáját méltányolja az ország. A termelők is érzik, hogy mutkájuk beilleszkedik az agrártermelésbe. Lendvai Vera Sem többség, sem kisebbség Ezt kell tenni a gyalogosok, vagyis a többség érdekében — indokolta nemrég egyik vidéki városunk tanácsi vezetője a végrehajtó bizottságnak azt a döntését, hogy a gépkocsiforgalom többségét kitiltják az úgynevezett történelmi belvárosból, s indulatos szavakkal ecsetelte az egyébként valóban tarthatatlan körülményeket. A döntés érthető és jogos, balga dolog lenne tiltakoznia bárkinek is az ellen, hogy egyik vagy másik, kisebb vagy nagyobb településünk tanácsi vezetése végre a sarkára áll, s megpróbál a városok, elsősorban a belvárosok burjánzó dzsungelében, jelen esetben közlekedési dzsungelében rendet teremteni. És mégis, sajnálnivalóan hamis felhangok keveredtek a dicsérendő szavak közé. Ami bánthatja a mostanában sokat emlegetett és továbbfejlesztendő demokráciára érzékeny állampolgárok fülét, az egyrészt nem más, mint hogy a végső soron az egész település közlekedését érintő kérdésben egy szűk vezetői testület hozta meg a döntést. Másrészt nincs egészen rendjén az az érvelés sem, amely elsőként akkor hallatszott hamisnak, amikor többséget és kisebbséget emlegetett ott, ahol minden városlakónak az ésszerű közlekedési rend megteremtése az érdeke. Számolatlanul lennének felsorolhatók történelmi léptékű és hétköznapi példák arra, hogy többségre és kisebbségre bontani egy közösséget finoman fogalmazva is kockázatos dolog. Nemcsak azért, mert a pontos vizsgálódások alkalmával senkiről sem dönthető el egyértelműen, hogy hova tartozik. Jelen esetben gyalogos-e valaki, aki ismerőse autójában utazik, s autós-e más, aki éppen gyalog indul bevásárolni? De leginkább azért kockázatos, mert egyáltalán nem bizonyos, hogy a többségnek igaza van, csak azért, meg többség. Mint ahogy most sincs igaza. Pontosabban fogalmazva, nemcsak a gyalogosoknak van igazuk. Mert nem csupán gyalogolni jó, és szükségszerű, hanem autóval közlekedni is. Egyáltalán, közlekedni. S hogy gyalogosan vagy autóval, netán helyi járatú autóbusszal, annak a körülményeiktől kell függnie, nem pedig attól, pillanatnyilag melyik tábor tud több aláírást összegyűjteni. A körülmények, a közlekedés körülményei pedig ma hazánkban meglehetősen kis részben felelnek meg az igényeiknek. A települések szerkezete, különösen a történelmi belvárosokban, nem ad elegendő teret a közúti forgalomnak, máskor pedig gazdasági gondok szabnak gátat a mégoly ésszerű fejlesztéseknek is. De talán a legnehezebben leküzdhető akadályt az infrastruktúrát, s ezen belül a közlekedést lebecsülő szemlélet állítja gyalogosok és autósok elé egyaránt. Olcsó népszerűségre törekedve, egyszer a több mint 1,2 millió személyautó vezetőjére mutogatva, másikot pedig a fegyelmezetlen gyalogosokat okolva zsúfoltságért, forgalmi dugóért, közúti balesetekért. Ellentétet szítva ott, ahol valójában közös az érdek, s ezzel az ellentéttel fedve el a tennivalók sorát. A példaként felhozott esetben nevezetesen azt, hogy a város egyik helyéről kiutasított autóknak valahol másutt utat, parkolót, helyet kell találniuk. Még akkor is, ha ez látszólag csak a kisebbség érdeke. Szalay Antal 3 A fejlődési fokozatai Hogyan lehet a kevesebb pénzből többet csinálni? Ez a kérdés foglalkoztatja mostanában leginkább a helyi tanácsi vezetőket. Különösebben a községekben, kisebb településeken okoz ez nagy gondot, hiszen ezek még igencsak magukon viselik a további évek — sőt évtizedek — városcentrikus településfejlesztésének nyomait, s a jelentős lemaradásokat egyik évről a másikra nem lehet megszüntetni. De hogy csökkenteni lehet, még a mostani nehéz időszakiban is — ehhez nem férhet kétség. Például a saját bevételek növelésével, az átgondoltabb fejlesztésekkel, a helyi erők jobb összefogásával, mozgósításával. A tanácsok tavaly országosan csaknem 7 százalékkal költöttek több pénzt az 1982. évinél, s ezen belül a községek, nagyközségek pénzfelhasználása nagyobb mértékben, 8,9 százalékkal növekedett. Ebben szerepet játszott az a központi elhatározás, hogy a költségvetés is nagyobb figyelmet fordít a kistelepülések fejlesztésére, de benne van a tanácsok jobb gazdálkodása, a lakosság növekvő társadalmi munkája, a saját bevételi források eredményesebb kiaknázása is. Az eredmények nemcsak a költségvetési milliókban és százalékokban mérhetőek, hanem a faluban lakók számára mindennapi környezetük változásában is. Egy sor bekötőút épült, újabb falvakba jutott el az egészséges ivóvíz, bővült a kereskedelmi és a távbeszélő-hálózat, a tsz-melléküzemágak és a kihelyezett gyáregységek számos új helybeli munkalehetőséget teremtettek. A fejlődés ütemével persze a falun élő emberek többsége még messze nem elégedett, s érthető, jogos a türelmetlenség. Hiszen például Borsodban még mindig több mint 160 községnek nincs egészséges ivóvize, s az ott lakókat aligha vigasztalja, hogy ezt a gondot közben a megye hat másik falujában sikerült végre megoldani. De a változásokkal törvényszerűen együtt jár a fejlődés differenciálódása. S egyre inkább az ott lakókon is múlik, mikor jutnak el odáig, hogy már ne a vízműtársulást szervezzék, hanem a csatornázásra, sőt a gáz bevezetésére is gondolhassanak. Sok mindentől függ egy falu, egy település szegénysége, vagy gazdagsága. Ahol kedvezőbbek az adottságok, dolgosabbak az emberek, ott több jut a kerítésen kívülre, a közösségi létesítményekre. S ahogy a gazdasági életben egy bizonyos határon túl helytelen elvonni a pénzt a jól működő, eredményesen tevékenykedő vállalatoktól csak azért, hogy a rosszakat, a gyengébbeket megsegítsék vele, ugyanúgy igaz ez a településfejlesztésre is. Az erőszakos nivellálás ugyanis —korábbi tapasztalatok bizonyítják —, káros következményekkel jár: visszafogja a fejlődők lendületét és indokolatlan előnyhöz juttatja azokat, akik nem képesek az előrelépésre. Tavaly a tervezettet meghaladó bevételek egy részét — mintegy négy százalékát — már a helyi tanácsoknál hagyták, de még így is 12 megyétől és két megyei várostól több mint 800 millió forintot vontak el annak érdekében, hogy a tervezett bevételt hozni nem tudó tanácsokat állami támogatásban részesítsék. Az országgyűlés egyik bizottsági ülésén hangzott el a minap; újra felül kellene vizsgálni, mit is jelent ma az a kifejezés, hogy a községek alapellátása. Nyilvánvaló, hogy a legfontosabb életfeltételeket mindenütt, mindenki számára biztosítani kell. De ezen kívül még nagyobb teret kellene kapnia a fejlődés egészséges differenciálódásának. Deák András