Népszava, 1984. július (112. évfolyam, 153–178. sz.)

1984-07-01 / 153. szám

NÉPSZAVA 1984. JÚLIUS 1., VASÁRNAP Ma egyetlen nemzetközi kérdés sem oldható meg katonai eszközökkel Erich Honecker és Olof Palme állásfoglalása Bochkor Jenő, az MTI tudó­sítója jelenti: Hasznosak voltak és a bi­zalmon alapultak megbeszé­léseink — így vonta meg Olof Palme svéd kormány­fővel tartott véleménycseré­jének mérlegét Erich Ho­­necker, az NSZEP KB főtit­kára, az NDK államtanácsá­nak elnöke. A két államférfi pénteken délután Stralsundban ta­nácskozott a kétoldalú kap­csolatok erősítéséről és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, különösen pedig a béke megszilárdításáról, a fegyverzetek korlátozásáról és a leszerelést célzó haté­kony intézkedések megtéte­léről. Este az NDK párt- és államfője vacsorát adott a svéd politikus tiszteletére. A tárgyalófelek messzeme­nően egyetértettek abban, hogy mielőbb fordulatot kell elérni a nemzetközi kapcso­latokban az enyhülés javára, és erre megvan minden le­hetőség. A jelenkor legsür­gősebb feladata a nukleáris katasztrófa veszélyének el­hárítása.­ Átfogó lépések szükségesek a fegyverzetek és a fegyveres erők csökken­tésére az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alap­ján. Erich Honecker megerősí­tette, hogy a Német Demok­ratikus Köztársaság támo­gatja azt a felhívást, amely négy földrész hat kormány­főjének nevében szólítja fel a nukleáris hatalmakat a megegyezésre. A vacsorán elhangzott po­­hárk­öszön­tőjében Honecker összegezte az NDK álláspont­ját. Hangsúlyozta: „A Né­met Demokratikus Köztársa­ság az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alap­ján küzd az általános, le­hetőleg radikális leszere­lésért mind nukleáris, mind hagyományos vonatkozás­ban. Következetesen kiáll azért, hogy egyre alacso­nyabb szinten maradjon fenn az egyensúly, csökkentsék és végül számolják fel az összes nukleáris és egyéb tö­megpusztító fegyvert.” Az Egyesült Államok nyu­gat-európai rakétáinak visz­­szavonása lehetővé tenné a szocialista országok ellen­­intézkedéseinek visszavoná­sát is — mutatott rá. Az NDK vezetője hangsú­lyozta, hogy a szocialista or­szágok jóakarattal és reá­lis programmal készek ér­demi tárgyalásokat folytat­ni a politikai és katonai szembenállás csökkentéséről. A KGST-országok csúcs­­találkozója megállapította — folytatta Erich Honecker —, hogy ma egyetlen nemzet­közi kérdés sem oldható meg katonai eszközökkel, csak a békés út kínál erre lehető­séget. Megerősítette, hogy az NDK változatlanul nagy je­lentőséget tulajdonít egy európai atomfegyverment­es övezet megteremtésére irá­nyuló svéd kezdeményezés­nek. Válaszában Olof Palme ag­godalommal nyilatkozott a nagyhatalmak ellentéteinek fokozódásáról, az európai fegyverkezés erősödéséről. Ennek az irányzatnak véget kell vetni, új párbeszéd és fokozott bizalom segítségé­vel helyre kell állítani az együttműködést — mondot­ta. Az enyhülés útja az egyet­len lehetséges út — hang­súlyozta. A svéd kormány — folytatta — több alka­lommal is kijelentette, hogy ellene van újabb nukleáris fegyverek Európába telepí­tésének, az egyensúlyt ha­gyományos fegyverekkel, alacsonyabb szinten kell fenntartani. „Azt kívánjuk — húzta alá —, hogy mi­előbb újra kezdődjenek az európai nukleáris fegyverek­ről tartott tárgyalások, és mindkét fél bizonyítsa meg­egyezési készségét.” Lengyelország A felvásárlási árak emelése Lengyelországban július 1-i hatállyal felemelték több mezőgazdasági termék álla­mi felvásárlási árát. A ter­melők ezentúl átlagosan 10 százalékkal kapnak többet a búzáért, árpáért, cukorrépá­ért, a sertéshúsért. A marha­hús felvásárlási ára csak­nem 30 százalékkal nő. Az intézkedésnek az a cél­ja, hogy fenntartsa a mező­­gazdasági termelés jövedel­mezőségét, és ezzel ösztönöz­ze a mezőgazdasági tevé­kenységet. A felemelt árak kiegyenlítik a termelési költségek növekedését, amely az első félévben kö­vetkezett be. A felvásárlási árak emelé­se gazdasági szempontból szükségessé tenné a fogyasz­tói árak megváltoztatását is. Ettől azonban eltekintenek, összhangban a kormányzat korábbi ígéretével, hogy az idén (az év eleji átlagosan 10 százalékos élelmiszerár­emelések után) több közpon­ti , élelmiszerár-emelés nem lesz. Ez az állami dotálás át­meneti növelését teszi szük­ségessé. (MTI) Befejeződött a Duna ’84 hadgyakorlat Június 22—30. között­­a ma­gyar néphadsereg, a cseh­szlovák néphadsereg és a szovjet hadsereg kijelölt törzsei és csapatai Duna ’84 elnevezéssel közös hadmű­veleti-harcászati gyakorlatot hajtottak végre hazánk te­rületén. A gyakorlat hozzá­járult a parancsnokok és törzsek munkájának, a csa­patok együttes tevékenysé­geinek további tökéletesíté­séhez, a testvéri hadseregek közötti fegyverbarátság el­mélyítéséhez. A gyakorlat befejezéseként a­­ Dunántúl egyik katonai gyakorlóterén nagygyűlésre került sor, ahol harci-tech­nikai eszközeikkel felsora­koztak a Duna ’84 gyakorla­ton részt vett törzsek és cso­portok képviselői. Az ünnep­ségen a közös hadműveleti­­harcászati gyakorlat értéke­lését követően a gyakorlat vezetője és nemzeti helyet­tesei kitüntetéseket és jutal­makat adtak át a kiemelke­dően helytálló magyar, cseh­szlovák és szovjet katonák­nak. (MTI) Mitterrand döntése Rendkívüli ülésszakra hívták össze a francia parlamentet Dobsa János, az MTI tudó­sítója jelenti. A francia parlament ta­vaszi ülésszaka szombaton ér véget, de a francia hon­atyák még nem kezdhetik meg nyári szabadságukat; a köztársasági elnök július 2- től kezdve rendkívüli ülés­szakra hívta össze a parla­ment két házát , a nem­zetgyűlést és a szenátust. Az elnök biztosítani akar­ja, hogy a­­nemzetgyűlés ál­tal a közelmúltban már el­fogadott két fontos törvény, a sajtótörvény és az iskola­törvény mielőbb életbe lép­hessen. A szenátus jobbol­dali többsége számos módo­sítást hajtott végre a sajtó­­törvényen, s azt a nemzet­­gyűlésben újra kell tárgyal­ni. A szenátus azonban csak késleltetheti egy törvény életbe lépését, mert ha a nemzetgyűlés ragaszkodik az általa eredetileg elfoga­dott szöveghez, a szenátus­sal szemben a nemzetgyűlés akarata a döntő. A nemzetgyűlés által elfo­gadott iskolatörvény ellen is halogató taktikához akar fo­lyamodni a szenátusi jobbol­dali többség, s Alain Poher, a szenátus elnöke azt java­solta a köztársasági elnök­nek, hogy e törvényt majd csak az őszi ülésszakon kezd­jék tárgyalni. Ugyanakkor a jobboldali szenátorok olyan határozatot akarnak hozni, hogy az iskolatörvényről rendezzenek népszavazást, mielőtt annak szenátusi vi­táját megkezdik. A parlament rendkívüli ülésszakának összehívása azonban az elé a választás elé állítja a jobboldali hon­atyákat, hogy — ha ragasz­kodnak obstrukciós taktiká­jukhoz —, fel kell áldozniuk nyári szabadságukat. A francia környezetvédők néhány elszánt tüntetője látványos kézi­tusát vívott a rendőrökkel, a déli területek ügyeiben illetékes kor­mányhivatal épületében. A három fiatal „zöldet” csak nehezen tudták eltávolítani a rendőrök az erkélyről. A pénteki tüntetésen a környezetvédők egy új autópálya építése ellen tiltakoztak * TELEFOTO — MTI Külföldi Képszerkesztőség A nagyüzem szárnyai A nagyüzemek szárnyai alatt •a háztáji termelés szépen ki­bontakozott. A kézimunka­igényes zöldségfélékből, vagy az otthon lényegében beru­házás nélkül tartható álla­tokból — hízott sertés, ba­romfi — az ellátásnak kö­zel az egyharmadát bizto­sítják. Az elmúlt éveikben össztermelésük két százalék­kal emelkedett. Nagy meny­­nyiséget szállítanak piacra, sőt exportra is. Munkájuk eredménye biztos jövede­lemkiegészítő számukra és színes változatos ellátást je­lent a piacokon. Mindezt a közösben végzett munka után, sokszor az egész család összefogásával érik el. Sok munkával, becsületesen ke­resnek, de közel sem annyit, mint amennyiről a legenda szól. Mert inkább az összbe­vételekről szól a fáma, a költségekről nem. Sokan hi­tetlenkedve fogadják, pedig így igaz, hogy egy-egy sertés meghizlalása után négy, leg­feljebb 500 forint marad a gazdáknak. Vállalják, mert az életformájukhoz tartozik ez a munka is és a befolyt összeg azért érdekes, mert egyszerre több után kapják meg a pénzt, így bizonyos célokra előre betervezhetik a jövedelmet. Ha már a hazai piacra szállításról szóltunk, azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a kisüzemek nyál­ból, galambtartásból, méhé­szetből, gyógynövény be­gyűjtésből évi 150 millió dol­lárt biztosítanak az ország­nak. A TOT elnöksége a közel­múltban állapította meg, hogy háztáji és kisegítő gaz­daságokban 1,5 millió csa­lád foglalkozik saját szük­ségletén túl árutermeléssel. Ezen kívül 700 ezer család tart valamilyen állatot a ház körül, és van 1500 négyzet­méternél kisebb, főleg hét­végi telke. A kistermeléssel foglalkozók 31 százaléka munkás, nagyon sok a nyug­díjas, a nem fizikai foglal­kozásúak aránya 13 száza­lék. Ám, ha számolunk, már­pedig anélkül nem megy semmi, akkor azt is tudni kell, hogy a nagyüzem mi­lyen óriási mértékben száll be a háztájiba. Évente 23 milliárd forint értékű anyag és eszköz kerül a nagyüze­mekből a kisgazdaságokba. Ez háromszorosa az 1976-os­­nak. Az országgyűlés egyik korábbi mezőgazdasági bi­zottsági ülésén ezt is meg­állapították, sőt, arról is szó esett, hogy tavaly a legna­gyobb aszály ellenére 3,9 millió tonna takarmányt biz­tosítottak a háztáji állattar­táshoz. Az áfészek is nagy gonddal foglalkoznak több, mint 200 ezer kistermelő eredményes termelési és ér­tékesítési lehetőségeivel. A nagyüzemek ilyen mér­tékű segítőkészsége nyomán a háztáji és kisgazdaságok­ban is egyre jobban szakoso­dott a termelés, alkalmaz­kodva a piaci igényekhez. A hetvenes évek második felé­ben indult el ez a folyamat és felgyorsult különösen az állattenyésztésben és a zöld­ségtermelésben. Nem gond nélküli azon­ban ez a munka sem, mert például a tehéntartással elég sokan felhagytak az elmúlt időben. Az idősebbek nem győzik, a fiatalabbak pedig nem szívesen vállalkoznak erre a tevékenységre. A kis­gépellátás sem akadálytalan. A kölcsönzést az áfészek ko­rábban kezdeményezték, de eddig nem jártak kellő si­kerrel. Pedig a gazdák szí­vesen áldoznának jó kerti gé­peikre, mert a mai termelési követelmények megkívánják a háztájiban is a modern el­járásokat. Sok fiatal is fog­lalkozik a háztájival, ő ők meg kiváltképp keresik a korsze­rű eszközöket. Az új iránti igényt az is mutatja, hogy épp a nap­ok­ban jelentetett meg a Mező­­gazdasági Kiadó egy új könyvet a Kiskertek eszkö­zei és gépei címmel. A nép­front kertbarátok köre által szervezett téli tanfolyamo­kon több százezren jelennek meg. A szövetkezetek ház­táji agronómusai is záporoz­va kapják a kérdéseket az új fajtákról, a követendő ter­melési módról. A háztáji gazdaságokra hosszú távon szüksége van az országnak. Az emberek feláldozott szabad idejét és többletmunkáját méltányol­ja az ország. A termelők is érzik, hogy mu­tkájuk beil­leszkedik az agrártermelés­be. Lendvai Vera Sem többség, sem kisebbség Ezt kell tenni a gyalogosok, vagyis a többség érdekében — indokolta nemrég egyik vidéki városunk tanácsi vezetője a végrehajtó bi­zottságnak azt a döntését, hogy a gépkocsi­­forgalom többségét kitiltják az úgynevezett történelmi belvárosból, s indulatos szavak­kal ecsetelte az egyébként valóban tarthatat­lan körülményeket. A döntés érthető és jogos, balga dolog lenne tiltakoznia bárkinek is az ellen, hogy egyik vagy másik, kisebb vagy nagyobb településünk tanácsi vezetése végre a sarkára áll, s megpróbál a városok, elsősor­ban a belvárosok burjánzó dzsungelében, je­len esetben közlekedési dzsungelében rendet teremteni. És mégis, sajnálnivalóan hamis felhan­gok keveredtek a dicsérendő szavak közé. Ami bánthatja a mostanában sokat emlege­tett és továbbfejlesztendő demokráciára ér­zékeny állampolgárok fülét, az egyrészt nem más, mint hogy a végső soron az egész tele­pülés közlekedését érintő kérdésben egy szűk vezetői testület hozta meg a döntést. Másrészt nincs egészen rendjén az az érve­lés sem, amely elsőként akkor hallatszott ha­misnak, amikor többséget és kisebbséget emlegetett ott, ahol minden városlakónak az ésszerű közlekedési rend megteremtése az érdeke. Számolatlanul lennének felsorolha­tók történelmi léptékű és hétköznapi példák arra, hogy többségre és kisebbségre bontani egy közösséget finoman fogalmazva is koc­kázatos dolog. Nemcsak azért, mert a pontos vizsgálódások alkalmával senkiről sem dönt­hető el egyértelműen, hogy hova tartozik. Jelen esetben gyalogos-e valaki, aki ismerőse autójában utazik, s autós-e más, aki éppen gyalog indul bevásárolni? De leginkább azért kockázatos, mert egyáltalán nem bizonyos, hogy a többségnek igaza van, csak azért, meg többség. Mint ahogy most sincs igaza. Pontosabban fogalmazva, nemcsak a gyalogosoknak van igazuk. Mert nem csupán gyalogolni jó, és szükségszerű, hanem autóval közlekedni is. Egyáltalán, közlekedni. S hogy gyalogosan vagy autóval, netán helyi járatú autóbusszal, annak a körülményeiktől kell függnie, nem pedig attól, pillanatnyilag melyik tábor tud több aláírást összegyűjteni. A körülmények, a közlekedés körülményei p­edig ma hazánkban meglehetősen kis rész­ben felelnek meg az igényeiknek. A települé­sek szerkezete, különösen a történelmi belvá­rosokban, nem ad elegendő teret a közúti forgalomnak, máskor pedig gazdasági gondok szabnak gátat a mégoly ésszerű fejlesztések­nek is. De talán a legnehezebben leküzdhető akadályt az infrastruktúrát, s ezen belül a közlekedést lebecsülő szemlélet állítja gyalo­­­­gosok és autósok elé egyaránt. Olcsó népszerűségre törekedve, egyszer a több mint 1,2 millió személyautó vezetőjére mutogatva, másikot pedig a fegyelmezetlen gyalogosokat okolva zsúfoltságért, forgalmi dugóért, közúti balesetekért. Ellentétet szítva ott, ahol valójában közös az érdek, s ezzel az ellentéttel fedve el a tennivalók sorát. A pél­daként felhozott esetben nevezetesen azt, hogy a város egyik helyéről kiutasított autók­nak valahol másutt utat, parkolót, helyet kell találniuk. Még akkor is, ha ez látszólag csak a kisebbség érdeke. Szalay Antal 3 A fejlődési fokozatai Hogyan lehet a kevesebb pénzből többet csi­nálni? Ez a kérdés foglalkoztatja mostaná­ban leginkább a helyi tanácsi vezetőket. Kü­lönösebben a községekben, kisebb települése­ken okoz ez nagy gondot, hiszen ezek még igencsak magukon viselik a további évek — sőt évtizedek — városcentrikus településfej­lesztésének nyomait, s a jelentős lemaradáso­kat egyik évről a másikra nem lehet meg­szüntetni. De hogy csökkenteni lehet, még a mostani nehéz időszakiban is — ehhez nem férhet két­ség. Például a saját bevételek növelésével, az átgondoltabb fejlesztésekkel, a helyi erők jobb összefogásával, mozgósításával. A taná­csok tavaly országosan csaknem 7 százalék­kal költöttek több pénzt az 1982. évinél, s ezen belül a községek, nagyközségek pénz­felhasználása nagyobb mértékben, 8,9 száza­lékkal növekedett. Ebben szerepet játszott az a központi elhatározás, hogy a költségvetés is nagyobb figyelmet fordít a kistelepülések fejlesztésére, de benne van a tanácsok jobb gazdálkodása, a lakosság növekvő társadalmi munkája, a saját bevételi források eredmé­nyesebb kiaknázása is. Az eredmények nemcsak a költségvetési milliókban és százalékokban mérhetőek, ha­nem a faluban lakók számára mindennapi környezetük változásában is. Egy sor bekö­tőút épült, újabb falvakba jutott el az egész­séges ivóvíz, bővült a kereskedelmi és a táv­beszélő-hálózat, a tsz-melléküzemágak és a kihelyezett gyáregységek számos új helybeli munkalehetőséget teremtettek. A fejlődés ütemével persze a falun élő em­berek többsége még messze nem elégedett, s érthető, jogos a türelmetlenség. Hiszen pél­dául Borsodban még mindig több mint 160 községnek nincs egészséges ivóvize, s az ott lakókat aligha vigasztalja, hogy ezt a gon­dot közben a megye hat másik falujában si­került végre megoldani. De a változásokkal törvényszerűen együtt jár a fejlődés diffe­renciálódása. S egyre inkább az ott lakókon is múlik, mikor jutnak el odáig, hogy már ne a vízműtársulást szervezzék, hanem a csator­názásra, sőt a gáz bevezetésére is gondolhas­sanak. Sok mindentől függ egy falu, egy település szegénysége, vagy gazdagsága. Ahol kedve­zőbbek az adottságok, dolgosabbak az embe­rek, ott több jut a kerítésen kívülre, a közös­ségi létesítményekre. S ahogy a gazdasági életben egy bizonyos határon túl helytelen elvonni a pénzt a jól működő, eredményesen tevékenykedő vállalatoktól csak azért, hogy a rosszakat, a gyengébbeket megsegítsék ve­le, ugyanúgy igaz ez a településfejlesztésre is. Az erőszakos nivellálás ugyanis —­­koráb­bi tapasztalatok bizonyítják —, káros követ­kezményekkel jár: visszafogja a fejlődők lendületét és indokolatlan előnyhöz juttatja azokat, akik nem képesek az előrelépésre. Tavaly a tervezettet meghaladó bevételek egy részét — mintegy négy százalékát — már a helyi tanácsoknál hagyták, de még így is 12 megyétől és két megyei várostól több mint 800 millió forintot vontak el annak ér­dekében, hogy a tervezett bevételt hozni nem tudó tanácsokat állami támogatásban része­sítsék. Az országgyűlés egyik bizottsági ülésén hangzott el a minap; újra felül kellene vizs­gálni, mit is jelent ma az a kifejezés, hogy a községek alapellátása. Nyilvánvaló, hogy a legfontosabb életfeltételeket mindenütt, min­denki számára biztosítani kell. De ezen kívül még nagyobb teret kellene kapnia a fejlődés egészséges differenciálódásának. Deák András

Next