Népszava, 1984. szeptember (112. évfolyam, 205–230. sz.)
1984-09-01 / 205. szám
Világ proletárjai,egyesüljetek! ■ szombat, 1984. szeptember 1. , 112. évfolyam, 205. szám ■ ára 1,80 forint A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Akciónap Amikor Havannában, a kongresszusi palotában elhangzott a javaslat, már látható volt: csak formai okokból, a jegyzőkönyv miatt kell szavazni. Küldöttek, megfigyelők, vendégek egyaránt tapsoltak, kifejezésre juttatva egyetértésüket. De ezt tették a tudósítók, a fotóriporterek, sőt, a teremőrök is. A X. szakszervezeti világkongresszuson sok fontos határozat született, többet egyhangú szavazással fogadtak el. De ilyen egyértelmű, szinte már elhangzásakor kontinenseken át tüsszhangot kiváltó és támogatásra találó egyik sem volt. A Szakszervezeti Világszövetség legmagasabb fóruma, a kongresszus felhívással fordult a világ dolgozóihoz és szakszervezeteihez: tegyék minden évben szeptember 1-ét a háborúellenes küzdelem akciónapjává. Az 1982 februárjában elhangzott felhívás nyomán ma immár harmadízben emelik fel szavukat a munkásszervezetek a legalapvetőbb emberi jog, az élethez való jog védelmében. Ehhez a kezdeményezéshez csatlakoztak a magyar szakszervezetek is. Az előzmények messzire mutatnak a múltba. 1939. szeptember 1-ét idézik. A második világháború kirobbantásának napját. Azt a napot, amelyen az emberiségnek még fogalma sem volt, nem is lehetett arról, hogy hat éven át milyen mérhetetlen szenvedéssel és pusztítással, mennyi vérrel és gyásszal kell megismerkednie. Még nem hallgattak el a fegyverek, amikor a még füstölgő európai romok között találkoztak a világ szakszervezeteinek küldöttei, és megalakították a munkásmozgalom történetében első alkalommal az egységes, a világ minden táján működő munkásszervezetet magában foglaló Szakszervezeti Világszövetséget. Hitelt érdemlő beszámolók szerint az az első kongresszus nagyon sok tekintetben eltért a későbbiektől. A túlélők találkozója volt. Akik azután néma gyásszal tisztelegtek az elesett, meggyilkolt harcostársak emléke előtt, és olyan fogadalmat tettek, amely mindmáig kötelező és érvényes. Egyszerű, közérthető szavakkal fogalmaztak, s a lényeg az volt: soha többé. „Soha többé nem engedjük meg, hogy a népeket háborúba kényszerítsék, hogy értelmetlen szenvedést zúdítsanak a világra, pusztulásba taszítsák a dolgozó embereket és családjaikat.” Tudjuk, a szakszervezetek világméretű egysége, összefogása rövid életű volt. Az SZVSZ azonban egyetlen pillanatra sem mondott le arról, hogy az élet, a béke szolgálatát állítsa tevékenysége középpontjába. Olyan körülmények között, amikor a nukleáris katasztrófa veszélyének árnyéka vetül bolygónkra, a szakszervezetek vezetőinek fel kellett ismerniük felelősségüket. Ez történt Havannában, ahol olyan számban jelentek meg küldöttek és érdeklődők, szimpatizánsok és megfigyelők, mint a szakszervezeti világmozgalom történetében még soha. A világ az azóta eltelt két és fél esztendő alatt még nyugtalanabbá vált. Újabb tömegpusztító fegyverek halmozódtak fel, s lassan egy éve lesz már, hogy megkezdték a NATO 1079- ben hozott határozata értelmében az amerikai nukleáris eszközök nyugat-európai telepítését. Az újságolvasó, tévénéző emberek őszinte elismeréssel adóztak a Szovjetuniónak, hogy a szélsőséges amerikai hangvételre nem hasonló hangnemben reagált, s olyan javaslatokat terjesztett elő, amelyek megvitatása és megvalósítása révén elhárítható a háborús veszély, megőrizhetők az enyhülés vívmányai. Nyugati részről ezek a javaslatok lényegében mindmáig válasz nélkül maradtak, s ez a Szovjetuniót és szövetségeseit arra kényszeríti, hogy saját védelmük érdekében megtegyék a szükséges ellenlépéseket. Javaslataik azonban változatlanul érvényesek, sőt időközben újakkal egészültek ki. Mindez azt bizonyítja a számunkra, hogy van lehetőség, a veszély elhárítható, s ha átérezzük felelősségünket, nem szemlélhetjük ölbe tett kézzel az eseményeket. Egyetlen nap sem múlhat el anélkül, hogy ne szállnánk síkra az élethez való jogunkért. De a havannai döntés értelmében a mai napon, az emlékeket idéző szeptember 1-én a nemzetközi munkásszolidaritás jegyében, egységünket demonstrálva kell kinyilvánítanunk békeakaratunkat, csatlakoznunk elődeink fogadalmához: „Soha többé!” Mert a szervezett dolgozók egységes fellépése olyan erő, amelyre mindenütt a világon oda kell figyelni. Ez a mi mai akciónapunknak az értelme és tartalma. Thurzó Tibor Tervszerűen készülnek az egészségügyi beruházások Több kórházi ágy, korszerűbb ellátás — Új szociális otthonok — Körzeti orvosi rendelők Az országos elképzeléseknek megfelelően, a mostani ötéves tervidőszakban minden megyében az átlagosnál több pénzt és figyelmet fordítanak az egészségügyi ellátás fejlesztésére. Hol tart a tervek megvalósítása? - erre adnak választ megyei tudósítóink beszámolói. Nógrád megyében a balassagyarmati kórház rekonstrukciója jó ütemben halad: elkészült az új műhelygarázs, befejeződött a kazánbővítés, és felújították a sebészeti pavilont, a napokban adták át a diagnosztikai épületet, amelyben gyógyszertár, laboratórium és röntgen kapott helyet. Jelenleg a konyha kivitelezése és a férfi ideg-elme pavilon felújítása folyik. A pásztói kórház rekonstrukciójais megkezdődött. A szociális otthoni elhelyezés javítása érdekében Ludányhalásziban új, 104 személyes pavilon épült, és emellett jól halad a régi kastélyépület felújítása is. Az új épület 2—4 ágyas szobái kényelmes elhelyezést nyújtanak az otthon lakóinak. Balassagyarmaton 116 helyes pavilon építése kezdődött meg, Salgótarjánban a közeljövőben fognak hozzá a 63 személyt befogadó öregek szociális otthonának felépítéséhez. Az egészségügyi alapellátás javítását szolgálja a 12 új körzeti orvosi rendelő és 17 orvosi lakás megépítése is. Az egészségügy gép- és műszerellátásának javítására 24 millió forintot költöttek eddig a megyében. Mindezek ellenére a megye kórházainak és szociális otthonainak egy részében a feltételek elmaradnak a műszaki-szakmai igényektől. Az egészségügyi intézmények műszerellátottsága jóval az országos átlag alatti. Az egészségügyi ellátás javításának érdekében a hetedik ötéves terv feladatait ezért a megye vezetői elsősorban a minőségi fejlesztésekben kívánják meghatározni. Békés megyében az idén 198,5 millió forintot terveztek egészségügyi beruházásokra, 473 milliót pedig felújításokra. Az idén elkészült a békéscsabai kórház II. ütemének beruházási programja, de hogy mikor kezdődhet el a kivitelezés, az később dől el. A megyeszékhelyen 1982-ben adták át egyébként az új kórház első ütemben elkészült létesítményeit, s ezeket egészíti ki majd a második ütemben egy műtéti tömb, egy rendelőintézet és a diagnosztikai osztályok. A megye nagyobb egészségügyi beruházásai közé tartozik az épülő békési szociális otthon. Itt elkészült az idén egy gondozási egység, egy 400 adagos konyha, amely ellátja majd a mezőberényi szociális otthont és az öregek napközi otthonát is. A tervben összesen négy gondozási egység megépítése szerepel. (Folytatás az 5. oldalon.) Hazánkba látogat a csehszlovák külügyminiszter Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására ma, szeptember 1-én baráti látogatásra hazánkba érkezik Bohuslav Chnoupek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere. (MTI) Gáspár Sándor svéd szakszervezeti vezetőt fogadott Gáspár Sándor, a SZOT elnöke pénteken fogadta a Svéd Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezetének küldöttségét, amely Börje Svensson elnök vezetésével a MEDOSZ meghívására tartózkodik hazánkban. Az emberiség létkérdése a béke Nagygyűlés a roMasusalutserreaes székházában és Békéscsabán A Havannában tartott X. szakszervezeti világkongreszszus felhívására szeptember elsejét — a második világháború kitörésének évfordulóját — a béke napjának nyilvánították. Világszerte háborúellenes gyűlésekkel, békedemonstrációkkal emelik fel szavukat a szervezett dolgozók a béke ügye mellett. Pénteken a vasasszakszervezet székházában több mint félezer vasmunkás és szakszervezeti tisztségviselő részvételével tartott békenagygyűlésen Herczeg Károly, a vasasszakszervezet főtitkára mondott beszédet. — Az emberi életért és a békéért vívott harc a magyar szakszervezeti mozgalom, s ezen belül a vasasok alapvető célja volt a múltban is, s erről a harcról ma sem mondhatunk le — hangsúlyozta a főtitkár. — Napjainkban a béke kérdése az, amely minden munkást, szervezett dolgozót összeköt. Az egész emberiség létkérdése, hogy béke legyen a földön. Minden józanul gondolkodó ember tisztán látja, hogy a fegyverkezési verseny, a háború, vagy a béke alternatívája napjaink legfőbb politikai, társadalmi, gazdasági kérdése. Az enyhülési folyamat megfordulása óta megnövekedett a két világrendszer közötti katonai összecsapás veszélye. Ezzel az a lehetőség is fennáll, hogy a világ többszöri megsemmisítéséhez elegendő nukleáris fegyverarzenál bevetésével örökre véget vethetnek az életnek a Földön. Ez a legszörnyűbb fenyegetés, amelyre eddig még soha nem kellett gondolnia az emberiségnek. A fegyverkezési verseny újabb fordulója mindenképpen súlyos fenyegetést jelent az egész emberiség számára. A fegyverkezési verseny súlyos tehertétel a szocialista országok számára is. A Szovjetunió és szövetségesei népük biztonsága érdekében ugyanis rákényszerülnek, hogy lépést tartsanak a NATO országaival és állandóan növeljék védelmi erejüket. Ezért jelentős kapacitásokat kell elvonniuk a békés építőmunkától, a sürgető gazdasági, életszínvonalbeli feladatok megoldásától. Ehhez járulnak még a fejlődő országok fokozódó nehézségei, amelyekben nagyon közrejátszik a fegyverkezési verseny is. Évente mintegy 450 —500 milliárd dollárt költenek katonai kiadásokra. Teszik ezt akkor, amikor a világon minden harmadik ember nélkülözi az alapvető orvosi ellátást, minden ötödik ember írástudatlan, évente 40 millió ember hal meg alultápláltság következtében, 350 millió gyermek nem járhat iskolába és mintegy 450 millió felnőtt van munka nélkül. Számunkra, akiknek természetes, hogy naponta ki tudjuk elégíteni elemi emberi szükségleteinket, megdöbbentőek ezek az adatok — mondotta. Meggyőződésünk, hogy a világ népeinek, köztük a magyaroknak, a magyar vasasoknak is közös érdeke a világbéke megőrzése, a fegyverkezési hajsza megállítása, a leszerelés megvalósítása. Szakszervezeteink közös munkája is hozzájárult ahhoz, hogy a világban egyre több vasipari dolgozó felismerje: a fegyverkezési verseny óriási terheit nekik kell viselniük. A világ ma válaszút előtt áll. Vagy előrehalad a leszerelés útján, vagy a nukleáris katasztrófa felé sodródik. Ezért üdvözöltük mi vasasok is örömmel a Szovjetunió kezdeményezéseit a fegyverkezés korlátozására. Ezért ítéljük el az eurorakéták telepítését — hangsúlyozta Herczeg Károly, majd így folytatta: — A történelmi jelentőségű helsinki tanácskozás szellemében a szakszervezeti munka eszközeivel és lehetőségeivel harcoltunk eddig is a fegyverkezési verseny megállításáért, az emberiség közös érdekeiért. Meggyőződéssel mondhatom, hogy pártunk és kormányunk mellett a magyar szakszervezeti mozgalom is sokat tett és tesz azért, hogy a helsinki megállapodás elvei valóra váljanak — mondotta a főtitkár. A békenagygyűlés résztvevői táviratban fordultak az Országos Béketanács titkárságához, amelyben a 650 ezer szervezett vasmunkás nevében hitet tettek a béke ügye mellett. T. J. (Folytatás a 3. oldalon.) A nagygyűlés részvevői és elnöksége Kiss Árpád felvétele