Népszava, 1984. szeptember (112. évfolyam, 205–230. sz.)

1984-09-01 / 205. szám

Világ proletárjai,egyesüljetek! ■ szombat, 1984. szeptember 1. , 112. évfolyam, 205. szám ■ ára 1,80 forint A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Akciónap Amikor Havannában, a kongresszusi palotában elhangzott a javaslat, már látható volt: csak formai okokból, a jegyző­könyv miatt kell szavazni. Küldöttek, megfigyelők, vendégek egyaránt tapsoltak, kifejezésre juttatva egyetértésüket. De ezt tették a tudósítók, a fotóriporterek, sőt, a teremőrök is. A X. szakszervezeti világkongresszuson sok fontos határozat született, többet egyhangú szavazással fogadtak el. De ilyen egyértelmű, szinte már elhangzásakor kontinenseken át tü­ssz­­hangot kiváltó és támogatásra találó egyik sem volt. A Szakszervezeti Világszövetség legmagasabb fóruma, a kongresszus felhívással fordult a világ dolgozóihoz és szak­szervezeteihez: tegyék minden évben szeptember 1-ét a há­­borúellenes küzdelem akciónapjává. Az 1982 februárjában el­hangzott felhívás nyomán ma immár harmadízben emelik fel szavukat a munkásszervezetek a legalapvetőbb emberi jog, az élethez való jog védelmében. Ehhez a kezdeményezéshez csatlakoztak a magyar szakszervezetek is. Az előzmények messzire mutatnak a múltba. 1939. szeptem­ber 1-ét idézik. A második világháború kirobbantásának nap­ját. Azt a napot, amelyen az emberiségnek még fogalma sem volt, nem is lehetett arról, hogy hat éven át milyen mérhe­tetlen szenvedéssel és pusztítással, mennyi vérrel és gyásszal kell megismerkednie. Még nem hallgattak el a fegyverek, amikor a még füstölgő európai romok között találkoztak a világ szakszervezeteinek küldöttei, és megalakították a munkásmozgalom történetében első alkalommal az egységes, a világ minden táján működő munkásszervezetet magában foglaló Szakszervezeti Világszö­vetséget. Hitelt érdemlő beszámolók szerint az az első kong­resszus nagyon sok tekintetben eltért a későbbiektől. A túl­élők találkozója volt. Akik azután néma gyásszal tisztelegtek az elesett, meggyilkolt harcostársak emléke előtt, és olyan fogadalmat tettek, amely mindmáig kötelező és érvényes. Egyszerű, közérthető szavakkal fogalmaztak, s a lényeg az volt: soha többé. „Soha többé nem engedjük meg, hogy a né­peket háborúba kényszerítsék, hogy értelmetlen szenvedést zúdítsanak a világra, pusztulásba taszítsák a dolgozó embere­ket és családjaikat.” Tudjuk, a szakszervezetek világméretű egysége, összefogása rövid életű volt. Az SZVSZ azonban egyetlen pillanatra sem mondott le arról, hogy az élet, a béke szolgálatát állítsa tevé­kenysége középpontjába. Olyan körülmények között, amikor a nukleáris katasztrófa veszélyének árnyéka vetül bolygónkra, a szakszervezetek ve­zetőinek fel kellett ismerniük felelősségüket. Ez történt Ha­vannában, ahol olyan számban jelentek meg küldöttek és ér­deklődők, szimpatizánsok és megfigyelők, mint a szakszerve­zeti világmozgalom történetében még soha. A világ az azóta eltelt két és fél esztendő alatt még nyugta­lanabbá vált. Újabb tömegpusztító fegyverek halmozódtak fel, s lassan egy éve lesz már, hogy megkezdték a NATO 1079- ben hozott határozata értelmében az amerikai nukleáris esz­közök nyugat-európai telepítését. Az újságolvasó, tévénéző emberek őszinte elismeréssel adóz­tak a Szovjetuniónak, hogy a szélsőséges amerikai hangvétel­re nem hasonló hangnemben reagált, s olyan javaslatokat terjesztett elő, amelyek megvitatása és megvalósítása révén elhárítható a háborús veszély, megőrizhetők az enyhülés vív­mányai. Nyugati részről ezek a javaslatok lényegében mindmáig vá­lasz nélkül maradtak, s ez a Szovjetuniót és szövetségeseit ar­ra kényszeríti, hogy saját védelmük érdekében megtegyék a szükséges ellenlépéseket. Javaslataik azonban változatlanul érvényesek, sőt időközben újakkal egészültek ki. Mindez azt bizonyítja a számunkra, hogy van lehetőség, a veszély elhárítható, s ha átérezzük felelősségünket, nem szem­lélhetjük ölbe tett kézzel az eseményeket. Egyetlen nap sem múlhat el anélkül, hogy ne szállnánk síkra az élethez való jogunkért. De a havannai döntés értelmében a mai napon, az emlékeket idéző szeptember 1-én a nemzetközi munkás­szolidaritás jegyében, egységünket demonstrálva kell kinyil­vánítanunk békeakaratunkat, csatlakoznunk elődeink foga­dalmához: „Soha többé!” Mert a szervezett dolgozók egységes fellépése olyan erő, amelyre mindenütt a világon oda kell fi­gyelni. Ez a mi mai akciónapunknak az értelme és tartalma. Thurzó Tibor Tervszerűen készülnek az egészségügyi beruházások Több kórházi ágy, korszerűbb ellátás — Új szociális otthonok — Körzeti orvosi rendelők Az országos elképzeléseknek megfelelően, a mostani ötéves tervidőszakban minden megyében az átlagosnál több pénzt és figyelmet fordítanak az egészségügyi el­látás fejlesztésére. Hol tart a tervek megvalósítása? - erre adnak választ megyei tudósítóink beszámolói. Nógrád megyében a balas­­sagyarmati kórház rekonst­rukciója jó ütemben halad: elkészült az új műhely­garázs, befejeződött a kazán­­bővítés, és felújították a se­bészeti pavilont, a napokban adták át a diagnosztikai épü­letet, amelyben gyógyszertár, laboratórium és röntgen ka­pott helyet. Jelenleg a kony­ha kivitelezése és a férfi ideg-elme pavilon felújítása folyik. A pásztói kórház re­konstrukciója­­is megkezdő­dött. A szociális otthoni elhelye­zés javítása érdekében Lu­dányhalásziban új, 104 sze­mélyes pavilon épült, és emellett jól halad a régi kas­télyépület felújítása is. Az új épület 2—4 ágyas szobái ké­nyelmes elhelyezést nyújta­nak az otthon lakóinak. Ba­lassagyarmaton 116 helyes pavilon építése kezdődött meg, Salgótarjánban a kö­zeljövőben fognak hozzá a 63 személyt befogadó öregek szociális otthonának felépíté­séhez. Az egészségügyi alapellá­tás javítását szolgálja a 12 új körzeti orvosi rendelő és 17 orvosi lakás megépítése is. Az egészségügy gép- és mű­szerellátásának javítására 24 millió forintot költöttek ed­dig a megyében. Mindezek ellenére a megye kórházai­nak és szociális otthonainak egy részében a feltételek el­maradnak a műszaki-szak­mai igényektől. Az egészség­­ügyi intézmények műszerel­látottsága jóval az országos átlag alatti. Az egészségügyi ellátás javításának érdeké­ben a hetedik ötéves terv feladatait ezért a megye ve­zetői elsősorban a minőségi fejlesztésekben kívánják meghatározni. Békés megyében az idén 198,5 millió forintot tervez­tek egészségügyi beruházá­sokra, 473 milliót pedig fel­­újításokra. Az idén elkészült a békéscsabai kórház II. üte­mének beruházási program­ja, de hogy mikor kezdőd­het el a kivitelezés, az ké­sőbb dől el. A megyeszék­helyen 1982-ben adták át egyébként az új kórház első ütemben elkészült létesítmé­nyeit, s ezeket egészíti ki majd a második ütemben egy műtéti tömb, egy rendelőin­tézet és a diagnosztikai osz­tályok. A megye nagyobb egészségügyi beruházásai kö­zé tartozik az épülő békési szociális otthon. Itt elkészült az idén egy gondozási egy­ség, egy 400 adagos konyha, amely ellátja majd a mező­­berényi szociális otthont és az öregek napközi otthonát is. A tervben összesen négy gondozási egység megépíté­se szerepel. (Folytatás az 5. oldalon.) Hazánkba látogat a csehszlovák külügyminiszter Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására ma, szeptember 1-én baráti látogatásra hazánkba érkezik Bohuslav Chnoupek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere. (MTI) Gáspár Sándor svéd szakszervezeti vezetőt fogadott Gáspár Sándor, a SZOT elnö­ke pénteken fogadta a Svéd Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezetének küldöttsé­gét, amely Börje Svensson elnök vezetésével a MEDOSZ meghívására tartózkodik ha­zánkban. Az emberiség létkérdése a béke Nagygyűlés a roMasusalutserreaes székházában és Békéscsabán A Havannában tartott X. szakszervezeti világkongresz­­szus felhívására szeptember elsejét — a második világ­háború kitörésének évfordu­lóját — a béke napjának nyilvánították. Világszerte háborúellenes gyűlésekkel, békedemonstrációkkal eme­lik fel szavukat a szervezett dolgozók a béke ügye mel­lett. Pénteken a vasasszakszer­vezet székházában több mint félezer vasmunkás és szak­­szervezeti tisztségviselő rész­vételével tartott békenagy­gyűlésen Herczeg Károly, a vasasszakszervezet főtitkára mondott beszédet. — Az emberi életért és a békéért vívott harc a ma­gyar szakszervezeti mozga­lom, s ezen belül a vasasok alapvető célja volt a múlt­ban is, s erről a harcról ma sem mondhatunk le — hang­súlyozta a főtitkár. — Nap­jainkban a­ béke kérdése az, amely minden munkást, szer­vezett dolgozót összeköt. Az egész emberiség létkérdése, hogy béke legyen a földön. Minden józanul gondolkodó ember tisztán látja, hogy a fegyverkezési verseny, a há­ború, vagy a béke alterna­tívája napjaink legfőbb poli­tikai, társadalmi, gazdasági kérdése. Az enyhülési folya­mat megfordulása óta meg­növekedett a két világrend­­szer közötti katonai össze­csapás veszélye. Ezzel az a lehetőség is fennáll, hogy a világ többszöri megsemmi­sítéséhez elegendő nukleáris fegyverarzenál bevetésével örökre véget vethetnek az életnek a Földön. Ez a leg­szörnyűbb fenyegetés, amely­re eddig még soha nem kel­lett gondolnia az emberiség­nek. A fegyverkezési verseny újabb fordulója mindenkép­pen súlyos fenyegetést je­lent az egész emberiség szá­mára. A fegyverkezési verseny súlyos tehertétel a szocialis­ta országok számára is. A Szovjetunió és szövetségesei népük biztonsága érdekében ugyanis rákényszerülnek, hogy lépést tartsanak a NA­TO országaival és állandóan növeljék védelmi erejüket. Ezért jelentős kapacitásokat kell elvonniuk a békés épí­tőmunkától, a sürgető gaz­dasági, életszínvonalbeli fel­adatok megoldásától. Ehhez járulnak még a fejlődő or­szágok fokozódó nehézségei, amelyekben nagyon közre­játszik a fegyverkezési ver­seny is. Évente mintegy 450 —500 milliárd dollárt költe­nek katonai kiadásokra. Te­szik ezt akkor, amikor a vi­lágon minden harmadik em­ber nélkülözi az alapvető orvosi ellátást, minden ötö­dik ember írástudatlan, éven­te 40 millió ember hal meg alultápláltság következtében, 350 millió gyermek nem jár­hat iskolába és mintegy 450 millió felnőtt van munka nélkül. Számunkra, akiknek természetes, hogy naponta ki tudjuk elégíteni elemi em­beri szükségleteinket, meg­döbbentőek ezek az adatok — mondotta. Meggyőződésünk, hogy a világ népeinek, köztük a ma­gyaroknak, a magyar vasa­soknak is közös érdeke a vi­lágbéke megőrzése, a fegy­verkezési hajsza megállítása, a leszerelés megvalósítása. Szakszervezeteink közös munkája is hozzájárult ah­hoz, hogy a világban egyre több vasipari dolgozó felis­merje: a fegyverkezési ver­seny óriási terheit nekik kell viselniük. A világ ma válaszút előtt áll. Vagy előrehalad a lesze­relés útján, vagy a nukleá­ris katasztrófa felé sodródik. Ezért üdvözöltük mi vasasok is örömmel a Szovjetunió kezdeményezéseit a fegyver­kezés korlátozására. Ezért ítéljük el az eurorakéták te­lepítését — hangsúlyozta Herczeg Károly, majd így folytatta: — A történelmi jelentősé­gű helsinki tanácskozás szel­lemében a szakszervezeti munka eszközeivel és lehető­ségeivel harcoltunk eddig is a fegyverkezési verseny meg­állításáért, az emberiség kö­zös érdekeiért. Meggyőző­déssel mondhatom, hogy pártunk és kormányunk mel­lett a magyar szakszervezeti mozgalom is sokat tett és tesz azért, hogy a helsinki megállapodás elvei valóra váljanak — mondotta a fő­titkár. A békenagygyűlés résztve­vői táviratban fordultak az Országos Béketanács titkár­ságához, amelyben a 650 ezer szervezett vasmunkás nevé­ben hitet tettek a béke ügye mellett. T. J. (Folytatás a 3. oldalon.) A nagygyűlés részvevői és elnöksége Kiss Árpád felvétele

Next