Népszava, 1985. január (113. évfolyam, 1-25. sz.)
1985-01-14 / 10. szám
S Riadót fújtak a sportorvosok! A versenysport élvonalában ma már nem egyedi eset, hogy a bajnokjelöltet vérdoppinggal segítik a győzelemhez. Elég az amerikai kerékpárosok legutóbb kipattant mesterkedésére emlékeztetni, amelyről négyszeres olimpiai bajnok honfitársuk, Carl Lewis is elítélőleg nyilatkozott: „Nem hiszem, hogy hasznos dolog, ha az emberi szervezetet bármilyen módon szennyezik." Nem kevésbé figyelmeztető a NOB orvosi bizottságának a fellépése is a vérdopping ellen. Egy példaképnek tekintett élsportoló vérét a verseny előtt feldúsítani, majd félórával később azt lecserélni — mert különben életveszélybe kerül az illető! — nem csak illúzióromboló, hanem a lehető legrosszabb példa a fiatalság előtt. Hiszen köztudott, hogy az ifjúságot rendszerint a kimagasló sportteljesítmények, a kivételes tudású bajnokok vonzzák a pályákra. De ha ezek a fiatalok azt látják, hogy a sikerben az orvostudomány, a felelőtlen kockáztatás jelenti az igazi erőt, akkor az így elért győzelem nem magával ragadni, hanem elriasztani fogja az ifjúságot. De hát, egyelőre, a vérdoppingot az orvosok kimutatni nem tudják, mert bizonyságot csak a szóban forgó versenyzők életének veszélyeztetésével ketne szerezni. S persze meg. Sok — leezt nem tehetik NÉPSZAVA 1985. JANUÁR 14., HÉTFŐ Sport Itt Dortmund! A szalmaszál Warendorf, edzőtábor: „Már elmentek Emstedtbe." Emstedt, Alfonz Grindel menedzser lakása: „Lekötöttem nekik még egy mérkőzést Frankfurtban.” Frankfurt, Sporthalle: „20 17-re megverték az első ligás Wallan Massenheimet és továbbálltak.” A „szalmaszál”: Dortmund, Kovács Péter lakása. Bejön: — Igen, minden megkavarodott — hadarja az első idegenlégiós magyar kézilabdázó. — A napi két-három edzés mellett eddig öt mérkőzést játszottunk és terven felül meghívták a válogatottat a dortmundi Sajtó Kupára is. A váratlanul programba iktatott Magyarország— NSZK mérkőzésen biztos, hogy telt ház lesz a Westfallenhalléban. Üzenjük az otthoniaknak, hogy csak egy héttel később megyünk haza. — „Megyünk?” Kovács Péter is? — Nem, én csak február 11-én kapcsolódom be újra — egy hétre — a VB-felkészülésbe. Nyugatnémet klubom nem enged el előbb. — S az új fiúk a válogatottban, ismerik már a dörgést? — Zsódiról csak a legjobbakat mondhatom: Kontra és Kenyeres méltó utóda lehet. Sokat fejlődött a 208 centiméteres Polgár Laci is, aki még mindig lövésben van... De nagyon hiányzik a sérült Fodor és Gyurka. (Állapotuk szerencsére szépen javul — Fodort pénteken már táncolni láttam az Ez a Divat-bálon!)— kg — Díjátadás a Televízióban Az év sportolói — gipsszel, sminkkel, drukkal A Telesport tegnapi adásában Fodor László, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének alelnöke, lapunk főszerkesztője adta át a díjakat 1984 legjobb sportolóinak — Gáspár Tamás birkózónak, Vidács Györgyné tekézőnek és a fogathajtó-válogatottnak —, valamint a szavazásos verseny helyezettjeinek, s az év ifjúsági sportolóinak. Beszámolónk — rendhagyó módon — a kulisszák mögül, leselkedve készült... A még mindig erősen füstszagú Televízióban magam is végignézhettem a felvételt — egy gipszcsizmával a nyakamban. ■ — Ne haragudj, de csak így felpolcozva tudom tartani a begipszelt lábamat — szabadkozott a mögöttem ülő Vasas-vízilabdázó, Kenéz György. De a többiek is eredetiek! Az ősrádiós Szepesi György elsőként pisszeg, amikor a tévé-sportosztályvezető Radnai János premier plánjába belóg egy idegen fej... Az édesapjával érkezett szervakirálynő, a 16 éves Bátorfi Csilla fülig pirul, amikor a filmbejátszáson pont a papát cikizi... Széchy Tamás „soha nem látott” önfeledtséggel hahotázik, hogy a „kis” Szabó jobban szereti az úszásnál a sült kacsát.. . Van, aki a sminktől feszült (Gáspár Tamás a birkózószőnyegen nem izzadt annyira, mint most), van, aki az idegességtől (a vívó szépségkirálynő Stefanek Gertrúd a kezét tördeli), s van, aki attól, hogy majd ország-világ előtt el kell mesélnie, hogyan harapott a lábába egy kutya (Vidácsné egy nappal a VB előtt járt így). És amit kivágtak ... — Mi az, amit javítani kell? — kérdezi a riporter Mádl Ildikó sakkozót. — A lábmunkáját! — vihog közbe valaki. Akad úszó, aki a két évvel ezelőtti edzőjét is megemlíti, s akad asztaliteniszező, aki az öt hónappal ezelőttit sem... Akad vállalkozó főtitkár (a kosaras Horváth Frigyes szót se szólva, Lukács Sándor edzőként veszi át a díjat), s akad szerény szövetségi kapitány (Hegedűs Csaba a szakági mestert tuszkolja ki maga helyett) ... A felvétel után még tart a tévesen kiadott plakettek csereberéje, amikor Buda István államtitkár, az OTSH elnöke megpillantja a felnőtt és ifjúsági válogatottnak járó negyven oklevelet és díszdobozt cipelő egy szem labdarúgót: — Látjátok, titeket nem szabadna jutalmazni — tréfálkozik. — Nagyon sokba kerül... Komlósi Gábor Gáspár Tamás forró pillanatai a szőnyegen, a sminkszobában és a kamerák kereszttüzében, amint átveszi díját Fodor Lászlótól T. Balogh László felvételei A bokszpápa bedobta a törülközőt Miért mondott le Füzesy Zoltán, az ökölvívók szakfelügyelője? — Két évig voltam az ökölvívó-szövetség szakfelügyelője és ettől az idegeim felmondták a szolgálatot! — fakad ki megtörtén Füzesy Zoltán mesteredző, a sportág egyik legelismertebb szaktekintélye. — Lemondtam, és 50 évesen nyugdíjba akarok vonulni. — Mi történt? — Befelé forduló, magamnak való ember vagyok és dolgozni is csak nyugodt körülmények között tudok. A szövetségben pedig időnként akkora volt a forgalom, mint a Bosnyák téri piacon. Aprócseprő, de nem rám tartozó dolgokkal zavartak. Sokan információs irodavezetőnek néztek ... Percenként csöngött a telefon, még azt is tőlem kérdezték, hogy ki volt az egykori nehézsúlyú világbajnok, Max Schmeling felesége. Lehet, hogy bennem van a hiba, nem tudok egyszerre több irányba koncentrálni. De tény, hogy képtelen voltam eredményesen dolgozni. — Nem sikerült megvalósítani elképzeléseit? — Nem tudtam elérni, hogy az edzők ne dobják túl korán mély vízbe az ifjúsági korú tehetségeket. A pontgyűjtésen alapuló versenyrendszer, ami többek között szintén változtatásra szorulna, kényszeríti az edzőket, hogy kockáztassák tanítványaik testi épségét, kiégessék, túlversenyeztessék a fiatalokat. — Mondana erre példát? — Váltósúlyban még ma sincs jó képességű ökölvívó, mert Danyi Jenő „kiirtotta” a mezőnyt. Az ellenfelek edzői a kezükben szorongatták a törülközőt és a csodában reménykedtek, ahelyett, hogy bedobták volna. — Fia, ifjabb Füzesy Zoltán tehetséges ökölvívó. Az ő pályafutásával elégedett? — Zolinak óriási szerencséje, hogy edzői sokáig nem láttak benne fantáziát, így megkímélték a korai verésektől. Most ő „osztja ki” a mezőnyt, s ennek egy cseppet sem tudok örülni! — Végleg visszavonul a sportágtól? — Arról azért nincs szó. Rengeteg külföldi szakirodalommal rendelkezem, melyekhez most végre hozzáférhetek. Lesz időm megválaszolni a laikusok tollából mind gyakrabban megjelenő, az ökölvívást támadó, tudománytalan írásokat. Részt veszek továbbá az edzők továbbképzésében is. — Mi a véleménye utódjáról? — Az egyik legtehetségesebb fiatal edző. A 27 éves Varga Tibor tanárképző főiskolán szerzett diplomát, most a TF-szakedzőire jár. Hét úttörő olimpiai bajnokot nevelt és ő nyerte el az elmúlt év legeredményesebb utánpótlás-nevelő edzője címet. Kívánom, hogy neki sikerüljön megvalósítani azokat az elképzeléseket, amelyekre én képtelen voltam ... Wágner Tamás tv e A görög ifjúsági és sportügyi államtitkárság meghívására Buda István államtitkár, az OTSH elnöke vezetésével vasárnap este magyar sportvezetők küldöttsége utazott Athénbe. # Budapest légfegyveres bajnokai: Fórián Éva, Ferencz Ágnes, Kotroczó József és Szöllősi Ferenc. A mátyásföldi versennyel egy időben Szokolovban (Szovjetunió) is rendeztek légiegy Rövid hírek véres versenyt, amelyen a magyarok közül Seres Rudolf nyerte a felnőtt, Gergely József az ifjúsági pisztolyosok viadalát. # Befejeződött Nyugat- Berlinben az a nemzetközi labdarúgótorna, amelyen az MTK-VM is játszott. A záró napon a magyar együttes kétszer győzött, s végül is a négyes döntőben a 3. helyet érdemelte ki. A Szovjet sportolóhoz méltatlan viselkedés miatt kizárták a szovjet súlyemelő válogatott keretből a világsztárok közé tartozó Piszarenkót és Karlovicsot, s több edző, valamint kevésbé ismert versenyző ellen szintén szankciókat alkalmaztak hasonló ok miatt. A Davosban, nemzetközi gyorskorcsolya-viadalon Andre Hoffmann (NDK) a férfiak 3000 m-es számában 4:03.31 percre javította az eddigi 4:04.06-os világcsúcsot. # Egy nemzetközi zsűri véleménye alapján hirdetett sorrendet a tekintélyes amerikai atlétikai szaklap, a Track and Field News: 1984 legjobb atlétája Lewis lett, megelőzve Höhnt. # A nemzetközi futballélet jól értesültjei tudni vélik, hogy a Juventus lengyel sztárja. Boniek megválik a torinói együttestől és a Real Madridba szerződik. Utódja a 20 éves dán Laudrup lesz. Ezt komolyan kérdezi, hogy elfogadtam-e a meghívást?! Hát persze! És természetesen személyesen megyek hétfőn délelőtt az MLSZ- be ... Annál is inkább, mert kifejezetten büszke lehetek iskolánk, a Kölcsey Gimnázium futballjára. Épp a napokban nyertük meg a középfokú iskolák kupájának budapesti döntőjét, tehát pont jókor jött ez az invitálás. Hogy mit viszek magammal? Ne várjon tőlem hangzatos elképzeléseket, ez az első ilyen jellegű szereplésem, 38 éves vagyok, egy esztendeje az igazgatója ennek a fővárosi középiskolának. A Kölcseyben mindig is az egyik központi kérdés volt a sport, a futball is az. Hogy én sportoltam-e? Igen, persze, de csak műkedvelő szinten.. . Ennek ellenére, azt hiszem, pontosan érzem a sportoló diákjaink gondjait, bajait, no meg örömeit is. Van egy elvünk: a gyenge tanulókat sem tiltjuk el a sportolástól, általában minden kikérőt akceptálunk, nem azzal akarunk büntetni, hogy a sportolástól, az edzőtábortól, a versenyzéstől tiltunk el valakit. Ez botorság lenne! Amikor büszkék vagyunk az olyan kiemelkedő eredményeket elért tanulóinkra, mint amilyen például a futballkapus Petry Zsolt, meg az éppen e hét végén sokadszor is bajnok műkorcsolyázó Engi Klári, akkor azt is tudomásul kell vennünk, hogy nem lehet minden sportoló és tanuló. Biztos, hogy a labdarúgóknál Szepesiéknek is az egyik központi témájuk lesz az a tervezet, amely nemcsak a labdarúgók, hanem a többiek iskolai státusát is rendezi. Méghozzá nem egyszerűen arról van szó, hogy rá kell bólintani egy újdonságra, hanem meg kell teremteni a feltételeit a legkülönfélébb kedvezményeknek is. Talán a legfontosabb lenne, hogy a valóban élsportolói színvonalat elért középiskolások délelőtt 10-től délután 2-ig lennének lekötve. Ez, meg a többi, központilag tervezett könnyítés meglehetősen nagy terhet róna ránk, de mint annyi másban eddig is, ebben is partnerei lennénk a sportolóknak. Kíváncsian, kicsit izgatottan várom a különleges hétfői randevút. Elmondta: dr. Bátorfi Józsefné igazgató Lejegyezte: Serényi Péter 11 Figyelmeztető figyelmeztetés Nagyszerűen szórakozna a közönség, s ha az Operaház igazgatósága a lapok hasábjain közölné, figyelmeztetésiben részesítette a kórust, mert hamisan énekelt az Aidában. Ilyesmi nem fordulhat elő? Talán az Operaház környezetében nem, de úgy tűnik, a sportban vannak rá példák. Az Alba Volán SC elnöksége ugyanis a napokban a jégkorongcsapat gyenge bajnoki szereplése kapcsán indított vizsgálatot, s ezt az MTI útján hozta nyilvánosságra. Megállapították, az elmúlt időszakban csak az utánpótlás nevelésében értek el sikereket, a felnőttcsapat teljesítménye viszont rendkívül hullámzó volt. Mivel a csapat munkájához az anyagi és tárgyi feltételek biztosítottak voltak, ezért az eredménytelenség elsősorban a nem megfelelő csapatszellemre és a taktikai fegyelem hiányára vezethető vissza. Azokat a játékosokat pedig, akik munkájukban, magatartásukban vétkeztek, saját érdekükben figyelmeztetésben részesítették. Hokis berkekben már arról is beszélnek, hogy a Volánnál válságstábot hoztak létre. Ilyesmiről ugyan még csak a közel-keleti híradásokból hallhattunk, de úgy látszik, a magyar jégkorong háza táján bármi előfordulhat. Például az is, hogy a Volán vezetőinek Székesfehérvárott csak tíz év után tűnik fel az, hogy a játékosok nem székesfehérvári illetőségűek, hanem budapestiek. Nem eléggé nyilvánvaló számukra ugyanakkor, hogy a jégkorongjátékosoknak lenne elsőrendű érdekük a pályán eredményesebbnek lenni, sikereket elérni, győzelmeket szerezni. Mintha feje tetejére állt volna a világ! Az elnökségnek fontos a győzelem? Nem a játékosnak? Az elnökségnek valójában csak azt kellene mondania: biztosítjuk a sportolás feltételeit: gyerekek, játsszatok, szórakozzatok, őrizzétek meg egészségeteket. A győzelem, a góllövés, a siker igénye pedig benne kellene hogy legyen minden egyes fiatalember szívében, lelkében, aki felhúzza a szerelést, vagy felköti a korcsolyát. Elképzelhető, hogy nincs így? Ha igen, akkor pedig azzal kellene foglalkozni, miért van másképpen. Vagyis, nem a csapat eredményességével van baj, hanem a nevelésével, emberi tartásával. Azzal, hogy a jégkorongjátékosok jól, vagy rosszul fizető munkahelynek tekintik a sportot. Csupán megélhetésnek, s nem érdekli őket, milyen eredmény születik a palánkok között. Ezért a játékosok is felelősek, de még inkább a sportvezetők. Nemlehet ezt elintézni egy sajtó útján „elkövetett” dorgálással. Nem lehet ily könnyen elhárítani a nevelés felelősségét. Hiszen amikor megbukik egy tanuló, vele bukik a tanár is. Régi pedagógiai igazság — nálunk, úgy tűnik, nem az. Vagy netán másról lenne szó? Nevezetesen, hogy túl sokba kerül a különböző kluboknak a jégkorong? S egy költséges szakosztályt manapság fenntartani túl nehéz? Bizony, innen is fújhat a szél! Annál is inkább, mert maguk a jégkorongjátékosok is mindent megtesznek azért, hogy különböző botrányokkal, sikertelenséggel, sporterkölcsöt sértő magatartással felhívják magukra a figyelmet. A magyar jégkorong már közel egy évtizede áll azon a mezsgyén: megmarad, vagy meghal. Ha egyetlen csapat bázisszerve nem vállalja tovább az áldozatot, két csapattal már nem lehet bajnokságot rendezni. S most úgy tűnik, mindhárom klubnál arra várnak — hol lépnek először. De az nem közömbös — merre. Lepies György