Népszava, 1985. január (113. évfolyam, 1-25. sz.)

1985-01-14 / 10. szám

S Riadót fújtak a sport­orvosok! A verseny­­sport élvonalában ma már nem egyedi eset, hogy a bajnokjelöltet vérdoppinggal segítik a győzelemhez. Elég az amerikai kerékpárosok legutóbb kipattant mesterkedésére emlé­keztetni, amelyről négyszeres olimpiai bajnok honfitársuk, Carl Lewis is elítélő­­leg nyilatkozott: „Nem hiszem, hogy hasznos dolog, ha az emberi szervezetet bármilyen módon szennyezik." Nem kevésbé figyel­meztető a NOB orvosi bizottságának a fellé­pése is a vérdopping ellen. Egy példaképnek tekintett élsportoló vé­rét a verseny előtt fel­dúsítani, majd félórá­val később azt lecse­rélni — mert különben életveszélybe kerül az illető! — nem csak il­lúzióromboló, hanem a lehető legrosszabb pél­da a fiatalság előtt. Hi­szen köztudott, hogy az ifjúságot rendsze­rint a kimagasló sport­teljesítmények, a kivé­teles tudású bajnokok vonzzák a pályákra. De ha ezek a fiatalok azt látják, hogy a sikerben az orvostudomány, a felelőtlen kockáztatás jelenti az igazi erőt, akkor az így elért győ­zelem nem magával ragadni, hanem el­riasztani fogja az ifjú­ságot. De hát, egyelőre, a vérdoppingot az or­vosok kimutatni nem tudják, mert bizonysá­got csak a szóban for­gó versenyzők életének veszélyeztetésével ketne szerezni. S persze meg. S­ok — le­ezt nem tehetik NÉPSZAVA 1985. JANUÁR 14., HÉTFŐ Sport Itt Dortmund! A szalmaszál Warendorf, edzőtábor: „Már elmentek Emstedtbe." Ems­­tedt, Alfonz Grindel me­nedzser lakása: „Lekötöttem nekik még egy mérkőzést Frankfurtban.” Frankfurt, Sporthalle: „20­ 17-re meg­verték az első ligás Wallan Massenheimet és továbbáll­­tak.” A „szalmaszál”: Dortmund, Kovács Péter lakása. Bejön: — Igen, minden megkava­­rodott — hadarja az első idegenlégiós magyar kézilab­dázó. — A napi két-három edzés mellett eddig öt mér­kőzést játszottunk és terven felül meghívták a válogatot­tat a dortmundi Sajtó Kupá­ra is. A váratlanul program­ba iktatott Magyarország— NSZK mérkőzésen biztos, hogy telt ház lesz a Westfal­­lenhalléban. Üzenjük az ott­honiaknak, hogy csak egy héttel később megyünk haza. — „Megyünk?” Kovács Péter is? — Nem, én csak február 11-én kapcsolódom be újra — egy hétre — a VB-felké­­szülésbe. Nyugatnémet klu­bom nem enged el előbb. — S az új fiúk a váloga­tottban, ismerik már a dör­gést? — Zsódiról csak a legjob­bakat mondhatom: Kontra és Kenyeres méltó utóda le­het. Sokat fejlődött a 208 centiméteres Polgár Laci is, aki még mindig lövésben van... De nagyon hiányzik a sérült Fodor és Gyurka. (Állapotuk szerencsére szé­pen javul — Fodort pénte­ken már táncolni láttam az Ez a Divat-bálon!)— kg — Díjátadás a Televízióban Az év sportolói — gipsszel, sminkkel, drukkal A Telesport tegnapi adásában Fodor László, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének alelnöke, lapunk fő­­szerkesztője adta át a díjakat 1984 legjobb sportolóinak — Gáspár Tamás birkózónak, Vidács Györgyné tekézőnek és a fogathajtó-válogatottnak —, vala­mint a szavazásos verseny helyezettjei­nek, s az év ifjúsági sportolóinak. Be­számolónk — rendhagyó módon — a ku­lisszák mögül, leselkedve készült... A még mindig erősen füst­­szagú Televízióban magam is végignézhettem a felvételt — egy gipszcsizmával a nya­kamban. ■ — Ne haragudj, de csak így felpolcozva tudom tar­tani a begipszelt lábamat — szabadkozott a mögöttem ülő Vasas-vízilabdázó, Kenéz György. De a többiek is eredetiek! Az ősrádiós Szepesi György elsőként pisszeg, amikor a tévé-sportosztályvezető Rad­­nai János premier plánjába belóg egy idegen fej... Az édesapjával érkezett szerva­királynő, a 16 éves Bátorfi Csilla fülig pirul, amikor a filmbejátszáson pont a pa­pát cikizi... Széchy Tamás „soha nem látott” önfeledtség­­gel hahotázik, hogy a „kis” Szabó jobban szereti az úszásnál a sült kacsát.. . Van, aki a sminktől fe­szült (Gáspár Tamás a bir­­kózószőnyegen nem izzadt annyira, mint most), van, aki az idegességtől (a vívó szépségkirálynő Stefanek Gertrúd a kezét tördeli), s van, aki attól, hogy majd or­szág-világ előtt el kell mesél­nie, hogyan harapott a lá­bába egy kutya (Vidács­­né egy nappal a VB előtt járt így). És amit kivágtak ... — Mi az, amit javítani kell? — kérdezi a riporter Mádl Ildikó sakkozót. — A lábmunkáját! — vi­hog közbe valaki. Akad úszó, aki a két évvel ezelőtti edzőjét is megem­líti, s akad asztaliteniszező, aki az öt hónappal ezelőttit sem... Akad vállalkozó főtitkár (a kosaras Horváth Frigyes szót se szólva, Lukács Sándor edzőként veszi át a díjat), s akad szerény szövetségi ka­pitány (Hegedűs Csaba a szakági mestert tuszkolja ki maga helyett) ... A felvétel után még tart a tévesen kiadott plakettek csereberéje, amikor Buda István államtitkár, az OTSH elnöke megpillantja a felnőtt és ifjúsági válogatottnak já­ró negyven oklevelet és dísz­dobozt cipelő egy szem lab­darúgót: — Látjátok, titeket nem szabadna jutalmazni — tré­fálkozik. — Nagyon sokba kerül... Komlósi Gábor Gáspár Tamás forró pillanatai­­ a szőnyegen, a sminkszobában és a kamerák kereszttüzében, amint átveszi díját Fodor Lászlótól T. Balogh László felvételei A bokszpápa bedobta a törülközőt Miért mondott le Füzesy Zoltán, az ökölvívók szakfelügyelője? — Két évig voltam az ököl­vívó-szövetség szakfelügye­lője és ettől az idegeim fel­mondták a szolgálatot! — fakad ki megtörtén Füzesy Zoltán mesteredző, a sportág egyik legelismertebb szakte­kintélye. — Lemondtam, és 50 évesen nyugdíjba akarok vonulni. — Mi történt? — Befelé forduló, magam­nak való ember vagyok és dolgozni is csak nyugodt kö­rülmények között tudok. A szövetségben pedig időnként akkora volt a forgalom, mint a Bosnyák téri piacon. Apró­­cseprő, de nem rám tartozó dolgokkal zavartak. Sokan információs irodavezetőnek néztek ... Percenként csön­gött a telefon, még azt is tő­lem kérdezték, hogy ki volt az egykori nehézsúlyú világ­bajnok, Max Schmeling fele­sége. Lehet, hogy bennem van a hiba, nem tudok egy­szerre több irányba koncent­rálni. De tény, hogy képte­len voltam eredményesen dolgozni. — Nem sikerült megvaló­sítani elképzeléseit? — Nem tudtam elérni, hogy az edzők ne dobják túl korán mély vízbe az ifjúsági korú tehetségeket. A pont­gyűjtésen alapuló verseny­rendszer, ami többek között szintén változtatásra szorul­na, kényszeríti az edzőket, hogy kockáztassák tanítvá­nyaik testi épségét, kiéges­sék, túlversenyeztessék a fia­talokat. — Mondana erre példát? — Váltósúlyban még ma sincs jó képességű ökölvívó, mert Danyi Jenő „kiirtotta” a mezőnyt. Az ellenfelek ed­zői a kezükben szorongatták a törülközőt és a csodában reménykedtek, ahelyett, hogy bedobták volna. — Fia, ifjabb Füzesy Zol­tán tehetséges ökölvívó. Az ő pályafutásával elégedett? — Zolinak óriási szeren­cséje, hogy edzői sokáig nem láttak benne fantáziát, így megkímélték a korai veré­sektől. Most ő „osztja ki” a mezőnyt, s ennek egy csep­pet sem tudok örülni! — Végleg visszavonul a sportágtól? — Arról azért nincs szó. Rengeteg külföldi szakiroda­lommal rendelkezem, me­lyekhez most végre hozzá­férhetek. Lesz időm megvá­laszolni a laikusok tollából mind gyakrabban megjelenő, az ökölvívást támadó, tudo­mánytalan írásokat. Részt veszek továbbá az edzők to­vábbképzésében is. — Mi a véleménye utódjá­ról? — Az egyik legtehetsége­sebb fiatal edző. A 27 éves Varga Tibor tanárképző fő­iskolán szerzett diplomát, most a TF-szakedzőire jár. Hét úttörő­ olimpiai bajnokot nevelt és ő nyerte el az el­múlt év legeredményesebb utánpótlás-nevelő edzője cí­met. Kívánom, hogy neki si­kerüljön megvalósítani azo­kat az elképzeléseket, ame­lyekre én képtelen voltam ... Wágner Tamás t­v­ e A görög ifjúsági és sportügyi államtitkárság meghívására Buda István ál­lamtitkár, az OTSH elnöke vezetésével vasárnap este magyar sportvezetők küldött­sége utazott Athénbe. # Budapest légfegyveres bajnokai: Fórián Éva, Fe­rencz Ágnes, Kotroczó Jó­zsef és Szöllősi Ferenc. A mátyásföldi versennyel egy időben Szokolovban (Szov­jetunió) is rendeztek légiegy­ Rövid hírek véres versenyt, amelyen a magyarok közül Seres Ru­dolf nyerte a felnőtt, Ger­gely József az ifjúsági pisz­­tolyosok viadalát. # Befejeződött Nyugat- Berlinben az a nemzetközi labdarúgótorna, amelyen az MTK-VM is játszott. A záró napon a magyar együttes kétszer győzött, s végül is a négyes döntőben a 3. he­lyet érdemelte ki. A Szovjet sportolóhoz méltatlan viselkedés miatt kizárták a szovjet súlyemelő válogatott keretből a világ­sztárok közé tartozó Pisza­­renkót és Karlovicsot, s több edző, valamint kevésbé is­mert versenyző ellen szintén szankciókat alkalmaztak ha­sonló ok miatt. A Davosban, nemzetközi gyorskorcsolya-viadalon Andre Hoffmann (NDK) a férfiak 3000 m-es számában 4:03.31 percre javította az eddigi 4:04.06-os világcsú­csot. # Egy nemzetközi zsűri véleménye alapján hirdetett sorrendet a tekintélyes ame­rikai atlétikai szaklap, a Track and Field News: 1984 legjobb atlétája Lewis lett, megelőzve Höhnt. # A nemzetközi futball­­élet jól értesültjei tudni vé­lik, hogy­ a Juventus lengyel sztárja. Boniek megválik a torinói együttestől és a Real Madridba szerződik. Utódja a 20 éves dán Laudrup lesz. Ezt komolyan kérdezi, hogy elfogadtam-e a meghí­vást?! Hát persze! És termé­szetesen személyesen megyek hétfőn délelőtt az MLSZ- be ... Annál is inkább, mert kifejezetten büszke lehetek iskolánk, a Kölcsey Gimná­zium futballjára. Épp a na­pokban nyertük meg a kö­zépfokú iskolák kupájának budapesti döntőjét, tehát pont jókor jött ez az invitá­lás. Hogy mit viszek magam­mal? Ne várjon tőlem hang­zatos elképzeléseket, ez az első ilyen jellegű szereplé­sem, 38 éves vagyok, egy esztendeje az igazgatója en­nek a fővárosi középiskolá­nak. A Kölcseyben mindig is az egyik központi kérdés volt a sport, a futball is az. Hogy én sportoltam-e? Igen, persze, de csak műkedvelő szinten.. . Ennek ellenére, azt hiszem, pontosan érzem a sportoló diákjaink gond­jait, bajait, no meg örömeit is. Van egy elvünk: a gyenge tanulókat sem tiltjuk el a sportolástól, általában min­den kikérőt akceptálunk, nem azzal akarunk büntetni, hogy a sportolástól, az edző­tábortól, a versenyzéstől til­tunk el valakit. Ez botorság lenne! Amikor büszkék va­gyunk az olyan kiemelkedő eredményeket elért tanu­lóinkra, mint amilyen pél­dául a futballkapus Petry Zsolt, meg az éppen e hét végén sokadszor is bajnok műkorcsolyázó Engi Klári, akkor azt is tudomásul kell vennünk, hogy nem lehet minden sportoló és tanuló. Biztos, hogy a labdarúgók­nál Szepesiéknek is az egyik központi témájuk lesz az a tervezet, amely nemcsak a labdarúgók, hanem a többiek iskolai státusát is rendezi. Méghozzá nem egyszerűen arról van szó, hogy rá kell bólintani egy újdonságra, ha­nem meg kell teremteni a feltételeit a legkülönfélébb kedvezményeknek is. Talán a legfontosabb lenne, hogy a valóban élsportolói színvona­lat elért középiskolások dél­előtt 10-től délután 2-ig len­nének lekötve. Ez, meg a többi, központilag tervezett könnyítés meglehetősen nagy terhet róna ránk, de mint annyi másban eddig is, eb­ben is partnerei lennénk a sportolóknak. Kíváncsian, kicsit izgatot­tan várom a különleges hét­fői randevút. Elmondta: dr. Bátorfi Józsefné igazgató Lejegyezte: Serényi Péter 11 Figyelmeztető figyelmeztetés Nagyszerűen szórakozna a közönség, s ha az Operaház igaz­gatósága a lapok hasábjain közölné, figyelmeztetésiben ré­szesítette a kórust, mert hamisan énekelt az Aidában. Ilyesmi nem fordulhat elő? Talán az Operaház környezetében nem, de úgy tűnik, a sportban vannak rá példák. Az Alba Volán SC elnöksége ugyanis a napokban a jég­korongcsapat gyenge bajnoki szereplése kapcsán indított vizs­gálatot, s ezt az MTI útján hozta nyilvánosságra. Megálla­pították, az elmúlt időszakban csak az utánpótlás nevelésé­ben értek el sikereket, a felnőttcsapat teljesítménye viszont rendkívül hullámzó volt. Mivel a csapat munkájához az anyagi és tárgyi feltételek biztosítottak voltak, ezért az ered­ménytelenség elsősorban a nem megfelelő csapatszellemre és a taktikai fegyelem hiányára vezethető vissza. Azokat a játékosokat pedig, akik munkájukban, magatartásukban vét­keztek, saját érdekükben figyelmeztetésben részesítették. Hokis berkekben már arról is beszélnek, hogy a Volánnál válságstábot hoztak létre. Ilyesmiről ugyan még csak a kö­zel-keleti híradásokból hallhattunk, de úgy látszik, a ma­gyar jégkorong háza táján bármi előfordulhat. Például az is, hogy a Volán vezetőinek Székesfehérvárott csak tíz év után tűnik fel az, hogy a játékosok nem székesfehérvári illető­ségűek, hanem budapestiek. Nem eléggé nyilvánvaló számukra ugyanakkor, hogy a jégkorongjátékosoknak lenne elsőrendű érdekük a pályán eredményesebbnek lenni, sikereket e­lérni, győzelmeket sze­rezni. Mintha feje tetejére állt volna a világ! Az elnökségnek fontos a győzelem? Nem a játékosnak? Az elnökségnek valójában csak azt kellene mondania: biz­tosítjuk a sportolás feltételeit: gyerekek, játsszatok, szóra­kozzatok, őrizzétek meg egészségeteket. A győzelem, a gól­­lö­vés, a siker igénye pedig benne kellene hogy legyen min­den egyes fiatalember szívében, lelkében, aki felhúzza a sze­relést, vagy felköti a korcsolyát. Elképzelhető, hogy nincs így? Ha igen, akkor pedig azzal kellene foglalkozni, miért van másképpen. Vagyis, nem a csapat eredményességével van baj, hanem a nevelésével, emberi tartásával. Azzal, hogy a jégkorongjátékosok jól, vagy rosszul fizető munkahelynek tekintik a sportot. Csupán megélhetésnek, s nem érdekli őket, milyen eredmény születik a palánkok között. Ezért a játékosok is felelősek, de még inkább a sportvezetők. Nem­­lehet ezt elintézni egy sajtó útján „elkövetett” dor­gálással. Nem lehet ily könnyen elhárítani a nevelés fele­lősségét. Hiszen amikor megbukik egy tanuló, vele bukik a tanár is. Régi pedagógiai igazság — nálunk, úgy tűnik, nem az. Vagy netán másról lenne szó? Nevezetesen, hogy túl so­kba kerül a különböző klubok­nak a jégkorong? S egy költséges szakosztályt manapság fenntartani túl nehéz? Bizony, innen is fújhat a szél! An­nál is inkább, mert maguk a jégkorongjátékosok is min­dent megtesznek azért, hogy különböző botrányokkal, siker­telenséggel, sporterkölcsöt sértő magatartással felhívják ma­gukra a figyelmet. A magyar jégkorong már közel egy évtizede áll azon a mezsgyén: megmarad, vagy meghal. Ha egyetlen csapat bázisszerve nem vállalja tovább az áldozatot, két csapattal már nem lehet bajnokságot ren­dezni. S most úgy tűnik, mindhárom klubnál arra várnak — hol lépnek először. De az nem közömbös — merre. Lepies György

Next