Népszava, 1985. március (113. évfolyam, 50–75. sz.)

1985-03-01 / 50. szám

MÉPSZAVA 1985. MÁRCIUS 1., PÉNTEK Egyoldalú békekezdeményezések­et jelentettek be Nicaraguában Nicaragua újabb egyoldalú kezdeményezéseket tett a közép-amerikai válság békés megoldását szolgáló tárgya­lások megkönnyítése érdeké­ben. Daniel Ortega nicara­­guai államfő szerda este be­jelentette, hogy száz fővel csökkentik az országban dol­gozó kubai katonai szakértők számát és Nicaragua megha­tározatlan időre moratóriu­mot hirdet újabb fegyverek vásárlására. A kubai katonai tanács­adók közül ötven már má­jusban elhagyja a közép­amerikai országot. Fidel Castro kubai államfő koráb­ban már többször hangsú­lyozta, hogy a Nicaraguában dolgozó kubai katonai ta­nácsadók az ország kormá­nyának kérésére bármikor elhagyják Nicaraguát. Emel­lett Nicaragua meghatáro­zatlan időre felfüggeszti újabb fegyverek — köztük a légvédelem kiegészítéséhez elengedhetetlenül szükséges korszerű katonai repülőgé­pek vásárlását — mondta a nicaraguai államfő. A sandinista vezető leszö­gezte, hogy Nicaragua bará­ti kapcsolatai és növekvő együttműködése a szocialis­ta országokkal — különösen a Szovjetunióval és Kubával — az ország valódi el nem kötelezettségét bizonyítják. Nicaragua soha nem lesz ag­­resszor, az ország területén soha nem fog külföldi kato­nai támaszpont épülni. — hangsúlyozta Dániel Ortega. A Fehér Ház csütörtökön elutasította a nicaraguai kormány legújabb javasla­tait. Larry Speakes szóvivő elégtelennek minősítette azo­kat és azt hangoztatta, hogy Dániel Ortega elnök a ja­vaslatokat elsősorban az amerikai kongresszus befo­lyásolására szánta. Az Egyesült Államok min­den lehetséges módon igyek­szik megfojtani a sandinista forradalmat, s ezért nem is kíván tárgyalni a békés ren­dezés lehetőségeiről — álla­pítja meg a Pravda csütör­töki szerkesztőségi cikkében. Schultz amerikai külügymi­niszter február 22-én San Franciscóban elmondott be­szédét — mutat rá a lap — a szocialista országok és ál­talában az amerikai diktá­tumot elutasító államok el­leni gyűlölet hatotta át. A miniszter megkísérelte elmé­letileg megalapozni kormá­nya agresszív törekvéseit, ám az általa hirdetett elvek valódi tartalma — mint a lap megállapítja — „az ál­lami terrorizmus politikája és a felforgató tevékenység más államok és népek ellen”. Az SZKP KB lapja a to­vábbiakban emlékeztet: a washingtoni nagyhatalmi tö­rekvések nem korlátozódnak kizárólag Közép-Amerikára. Schultz „kinyilatkoztatta” az Egyesült Államok „erkölcsi jogát” a szocialista országok ügyeibe való beavatkozásra is. (MTI) Magyar felszólalás a genfi leszerelési értekezleten A genfi leszerelési értekezlet csütörtöki ülésén felszólalt Meiszter Dávid nagykövet a magyar küldöttség vezetője. Sajnálattal állapította meg, hogy az értekezlet már hosz­­szú évek óta képtelen ered­ményt felmutatni, sőt —­­a nemzetközi viszonyokban ta­pasztalt, jól ismert okok miatt — egyetlen égető kér­dés kapcsán nem tudott el­jutni még az érdemi tárgya­lások megkezdéséig sem. Egyes jelek azonban lehe­tőséget adnak az óvatos bi­zakodásra. Két hét múlva megkezdődnek a tárgyalások a Szovjetunió és az Egyesült Államok között az űrfegy­verkezés megelőzéséről és a nukleáris fegyverkezési ver­seny megfékezéséről. Ma­gyarországon várakozással tekintenek a tárgyalásokra, és remélik, hogy azokon ha­tékony megállapodások szü­letnek majd. A magyar kor­mánynak változatlanul az a meggyőződése, hogy a külön­böző társadalmi rendszerű országok békés egymás mel­lett élésének nincs ésszerű alternatívája, s ezért köztük a párbeszéd elengedhetetle­nül fontos. Ehhez természetesen az őszinte politikai készség tényleges megnyilvánulásai­ra van szükség — hangsú­lyozta a magyar küldöttség vezetője, majd rámutatott arra, hogy a kétoldalú tár­gyalásokkal párhuzamosan célratörő erőfeszítéseket kell tenni a leszerelési értekezlet sokoldalú fórumán is. (MTI) Haderőcsökkentési tárgyalások A szocialista országok gyakorlati javaslata A szocialista országok haderőcsökkentési javaslatá­nak elfogadása az első gya­korlati lépés lenne a 11 éve folyó bécsi tárgyalásokon és megnyitná az utat átfogó megállapodás felé — hang­súlyozta a csütörtöki ülésen Ludek Handl csehszlovák nagykövet. A Varsói Szerződés orszá­gai a közelmúltban azt ja­vasolták Bécsben, hogy 20 000 fővel csökkentsék a Szovjetunió, s 13 000-rel az Egyesült Államok csapatai­nak létszámát a közép-euró­pai térségben, majd ezt kö­vetően fagyasszák be mind­két oldalon, országonként és összességében a haderők lét­számát. A kompromisszumos ja­vaslat figyelembe veszi a NATO több korábbi igényét, köztük azt, hogy a felek szerződéses formában köte­leznék magukat, hogy nem növelik haderőik befagyasz­tott létszámát. Az ülést követően a szo­cialista országok szóvivője hangoztatta: A szocialista országok ezúttal tudatosan nem tértek ki javaslatukban a tárgyalások néhány fontos vitatott kérdésére, mert ez csak bonyolítaná a megálla­podást. A részegyezség biza­lomépítő jellegű lenne. Egy év alatt végre lehetne haj­tani a szovjet, illetve az amerikai csapatok csökken­tését, további két év alatt a létszámok befagyasztását — ez idő alatt pedig a megeny­hült légkörben érdemben előre lehetne haladni az át­fogó megállapodást célzó tár­gyalásokon. Sztrájk Görögországban A görög gazdaság különböző ágazatainak csaknem 100 ezer dolgozója szüntette be csütörtökön a munkát hu­szonnégy órára. Az ellen til­takoznak, hogy a kormány nem hajlandó eleget tenni követeléseiknek. Athén és Pireusz körzeté­nek 80 ezer építőmunkása (az országos létszám egyhar­­mada) a munkanélküliség felszámolására irányuló kor­mányintézkedést és a nyug­díjkorhatár leszállítását kö­veteli. A dohányipar mint­egy 4 ezer munkása fizetés­­emelésért sztrájkol. Munka­­beszüntetéssel támasztja alá a viteldíjak emelésére vo­natkozó követelését a váro­sok közötti autóbuszforgal­­mat biztosító 4 ezernyi busz­tulajdonos. (AFP) Batmond beszéde A világ népei nagy reménye­ket fűznek ahhoz, hogy gyü­mölcsöző eredményeket hoz a küszöbönálló új szovjet— amerikai tárgyalás, amely­nek az a célja, hogy elejét vegye a világűr militarizá­­lásának és megállítsa a fo­kozódó fegyverkezési hajszát földünkön — jelentette ki Dzsambin Batmönh, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának fő­titkára, a Nagy Népi Hurál elnökségének elnöke a KB apparátusának munkatársai előtt mondott beszédében. Batmönh hozzáfűzte: ezt a kérdést Genfben komplex módon és egymással össze­függésben kell áttekinteni. A Szovjetunió — hangsú­lyozta a szónok — becsüle­tesen és elvszerűen közelíti meg ezt a fontos problémát. Ez világosan kiderült Konsz­­tantyin Csernyenko legutób­bi választási beszédéből, ahol az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének elnöke pontosan ele­mezte az SZKP és a szovjet állam bel- és külpolitikájá­nak főbb irányzatait. Iraki légitámadások Iraki vadászgépek „pontos és hatékony csapást mértek" egy nagy tengeri célpontra a Perzsa(Arab)-öböl északke­leti részén, az iráni Hárg szi­getén levő olajkikötőtől dél­re — közölte egy iraki kato­nai szóvivő. A Lloyd’s londoni biztosí­tótársaság közlése szerint három repülőgép támadást intézett egy görög zászló alatt futó tartályhajó ellen. E jelentésből viszont nem derül ki, hogy a támadást milyen nemzetiségű repülő­gépek hajtották végre. Párizs: Beate Karlsfeld francia újságírónő és Marek Halter író a paraguayi nagykövetség előtt rendezett tüntetésen. A meg­mozdulás résztvevői az ellen tiltakoztak, hogy Josef Mengele náci háborús bűnös, aki 400 ezer ember haláláért felelős, bün­tetlenül él Paraguayban TELEFOTÓ / MTI Külföldi képszerkesztése­: 3 A MINISZTERTANÁCS TÁRGYALTA Korszerűbb és egyszerűbb munka­védelmi szabályozás A gazdaságirányítás tovább­fejlesztése keretében kiala­kított új vállalatirányítási rendszer — elsősorban a fel­ügyeleti jogkörök változása — szükségessé tette a mun­kavédelemről szóló (1979-ben született) minisztertanácsi rendelet módosítását. Mint ismeretes, 1984 közepén a szakszervezetektől új állami szervek vették át a munka­­védelem központi irányítá­sát, ellenőrzését és egységes hatósági felügyeletét. Az 1984. július 1-én létrehozott Országos Munkavédelmi Fő­felügyelőség látja el a mun­kavédelem funkcionális irá­nyítását és hatósági ellenőr­zését, míg az ágazati szak­mai irányítást — lényegében változatlan tartalommal — a minisztériumok, országos ha­táskörű szervek végzik. A korábban egységes vál­lalat-felügyeleti irányítás rendjét az új típusú vállalat­irányítási formáknak megfe­lelően differenciálja az új jogszabály. Ez azt jelenti, hogy bizonyos jogköröket (például a munkakörülmé­nyek fejlesztésére tett in­tézkedések segítése, figye­lemmel kísérése és értékelé­se, a munkahelyi vezetők te­vékenységének megítélése, a vállalat, üzem vezetőjének rendszeres beszámoltatása a munkavédelmi helyzet ala­kulásáról) a dolgozók köz­gyűlése, küldöttgyűlése vagy a vállalati tanács általános vezetése alatt működő vál­lalatnál az általános veze­tést ellátó saját testület gya­korolja ezentúl. A szövetke­zetnél a közgyűlés vagy a küldöttgyűlés, a jogi szemé­lyiséggel rendelkező gazda­sági társulásnál pedig az igazgatótanács gyakorolja a munkavédelmi tevékenység­gel kapcsolatos egyes fel­ügyeleti jogokat. Újdonság az is, hogy a dolgozók egészsége és biz­tonsága szempontjából ki­emelten fontos védőeszköz­­lés védőruha­-ellátás zavar­talanságáról ezután a piac­­felügyelet keretében gondos­kodnak. A munkavédelmi minősí­tésre kötelezett gépek köré­nek a népgazdaság egészére nézve egységes meghatáro­zása és a műszaki haladás­nak megfelelő szükséges módosítása érdekében ezen­túl az OMF vezetője — az ágazati miniszterrel egyet­értésben — állapítja meg a minősítés rendjét, s kijelöli a munkavédelmi minősítésre jogosult szervezetet. Ugyan­csak a főfelügyelőség jogo­sult a jövőben vizsgálni és engedélyezni az emelőgépek tervezését és gyártását. A Központi Népi Ellenőrző Bizottság az elmúlt évben megvizsgálta néhány gaz­dálkodó szervezetnél a mun­kavédelmi oktatás és vizs­gáztatás gyakorlatát. Ennek során több szabálytalansá­got és hibát tártak fel. Ezért a mostani jogszabály egyér­telműen meghatározza és vi­lágosan szétválasztja a min­denki számára kötelező elő­zetes és időszakos, illetve a csak meghatározott munka­kör betöltése esetén kötelező munkavédelmi oktatás és vizsgáztatás rendjét. A munkavédelmi szabályo­zás egyszerűsítése és átte­kinthetőbbé tétele érdekében az új rendelet külön jogsza­bályba utalja a munkavé­delmi minősítés, oktatás és vizsgáztatás, valamint az el­lenőrzés témakörét. E jog­szabályok elkészítéséért az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség vezetője a fe­lelős. F. S. Csak bokréta a kalapon? „A népművelők feladata az emberek életmódjának a megváltoz­tatása, jobbá téte­le, de ez a társadalom segít­sége nélkül nem megy. Pil­lanatnyilag, a jelenlegi hely­zetben úgy érzem, hogy a népművelő csak bokréta le­het a kalapon.” Így nyilatko­zott munkájáról egy népmű­velő — kétségkívül nem teng túl­­benne az optimiz­mus. De arra késztet, hogy az ember elgondolkozzék a kalap és a bokréta viszonyá­ról. Lehet, hogy a bokréta szerepe nem több, mint any­­nyi, hogy stílust adjon a megjelenésnek, mégis, néha többet elárul viselőjéről, mint maga a kalap. Ez igen megnyugtató gon­dolatmenet. Folytathatom egészen addig, amíg ki nem lyukadok oda, hogy én nem én vagyok, hanem csak az, ami látszik belőlem, sőt ab­ból is csak az, amit magam­ra húzok: a modorom, a ru­hám, a kalapom. De hát nem kell metafizikus lénynek len­nem ahhoz, hogy belássam: ez tetszetős módszer arra, hogy egyik igazsággal el­fedjük a másik igazságot. Ekkor pedig fel kell ten­nünk a kérdést: miért érzi nagy számú népművelő csu­pán díszítő elemnek a tár­sadalmi munkamegosztásban azt a hivatást, amelyet pe­dig szépnek és nemesnek érez? Sőt, hozzá­tehetjük: a társadalom is szépnek és ne­mesnek fogad el. Évi jutatom 300 -t Mint valami pogány hie­delem, korunkban még min­dig úgy él a tisztelettől át­hatott, ám kissé sajnálkozó ítélet: az a szakma, amely erős hivatástudat nélkül hosszú távon nem gyakorol­ható, az emberiség hóborto­sainak a kiváltsága, ezt nem kell megfizetni, mert amúgy is megfizethetetlen. Itt áll azonban most már né­hány nemzedék­, amely ezt a „megtisztelő” értékrendet nem óhajtja elfogadni, nem képes meghatódni tőle. Kö­vetkeztetésének eredménye társadalmi szempontból ká­ros, az egyén szempontjából lesújtó: néhány év múlva elhagyja a pályát, vagy tes­­sék-lássék végzi, nem f­efo­­lyásoltatván magát munkája eredményétől, vagy ered­ménytelenségétől. Akik „vi­szik” a szakmát, azok a ke­vesek, akiket semmilyen kö­rülmény sem befolyásol meg­szállottságukban. Mindez nem hegyibeszéd. Valóságos tény, hogy a nép­művelők fizetése a tanároké­tól is messze elmarad — ki­véve a sza­kszervezetiek ál­tal fenntartott intézmények­ben, ahol viszont a szakmai szabadság behatároltabb —, a minőségi munkáért járó ju­talom nem éri el az évi 300 forintot, ha valamely falu­ban egy szolgálati lakás van, akkor azt a pedagógus kap­ja, ez a logikus fontossági sorrend , na lám, újfent tapasztalhatjuk Népműve­lőnk véleményének igazsá­gát, hiszen a népművelő csak bokréta a kalapon. Gyermekeinknek meg kell tanulniuk írni, olvasni, szá­molni, ez evidens. De élni? A kockáztatás kockázata Élni mindazzal, avait megta­nultak, s arra, amit megta­nultak ráépíteni egy hasznos és eredményes életet? — Ez bizony már nem olyan egy­szerű, mint az iskolakötele­zettség. A népművelő már akkor is előnyösnek érzi a helyzetét, ha érdeklődéssel, még inkább, ha az érdeklődés irányával találkozik. Munká­ja azzal kezdődik, hogy ki­tapintsa az igényeket — mi­nőségüktől függetlenül —, és a „tömeg”-ből ikiválassza azt a néhány embert, aki elin­dítható a­­tartalmasabb élet felé. A népművelő közérzete — bizonyára munkájának in­tenzitása és eredményessége is — nagyrészt attól függ, amitől mindenki másé: tud­­ja-e, hol jelölték ki helyét a társadalomban, hol az a pont, ahonnan elégedetlensé­gének, vagy jó közérzetének jeleit szétküldözgetheti. Ko­moly egzisztenciális dilemma előtt áll, hogyha helyét sem találja. Mostanában mintha az ed­diginél gyakrabban találkoz­nék kétségekkel küszködő népművelővel. A kételyt még azok is megfogalmazzák, akiknek „jól megy”, akik olyan körülmények között dolgoznak, hogy hittel vallott feladatuknak is eleget tud­nak tenni, és még pénzt is keresnek. Még ők sem biz­tosak az arányok — az érté­kes kultúra és felszínes szó­rakoztatás — helyességében. Úgy érzik, csorbát szenved a cél, amire szerződést kö­töttek lelkiismeretükkel és a társadalommal. Gondoljuk meg: olyan pá­lyáról van szó, amely vég­zetesen célját téveszti, hogy­ha gazdasági mutatóikban gondolkozik. Hiszen illuzóri­kus ábránd azt hinni, hogy széles rétegeket mozgat meg a kultúra értékes, fáradság­­mentesen nem befogadható világa. Ellenkezőleg: a leve­gő a könnyed, mindent el­feledtető, felszínes műfajok­nak kedvez. (Hogy miért, az más irányú vizsgálódás tárgya lehet.) Nem súlyos ellent­mondás-e hát, hogyha éppen egy ilyen, a sekély­esed­ésbe menekülő világjelenség kel­lős közepén e jelenségből akar megélni a közművelő­dés? Ráadásul olyan embe­rekkel, akik másféle eszmé­nyek szolgálatába szegődtek, mi több, ennek technikájába csak belebukhatnak. Már van példa ilyen bukásra, amikor a­­népművelő min­den módon keresni akar, de nincs példa a­ra, hogy bárki is képes lett volna megvé­deni őt. Amíg vállalkozik, addig teljes izgalommal drukkolunk neki­, még újság­­ciikkeket is ír urak róla: íme, ezt is lehet, s ha törvény­szerűen ‘belebukik — mert ’gyanítom, hogy nem lehet más a következmény, ha az illető szigorúan következetes —, akkor körülötte minden néma csönd. Akkor nem a közérdekű tanulságot keres­sük, hanem az illető jellem­hibáját. Miután pedig hiba nélkül való ember aligha lé­tezik, megnyugtatjuk ma­gunkat azzal, hogy a „rend­szer” jó, csak ... Csakhogy egy „rendszer", amely vállal­kozó szellemeket feltételez csak önmaga mentségét ad­ja, ha leghűbb szövetségeseit kudarc esetén megtagadja. Voltaképpen álszent módon viselkedik: a kínos pillanat­ban elfordítja a fejét. Am­ikor egy gond­oa visszakösiköm ** Jól tudom, hogy a népmű­­velő társadalom nem más, mint a társadalom egésze: lehetnek­­közöttük szélhámo­sok, lehetnek tisztességesek, tehetségtelenek, tehetségesek, ügyesek és ügyeskedők, egy biztos: meggazdagodni vá­gyók ezen a pályán nincse­nek. Alig néhány éves vívmány, hogy a népművelők egyetlen szakszervezethez, a közalkal­mazottakhoz tartozzanak, hogy a Népművelőik Egyesü­lete — kényszerűségből —, túllépve hatáskörét érdekvé­delmi szervezetté kényszerült válni, amelyet természetesen csak részben képes betölteni. A dolgok bizony évek óta igen lassan haladnak előre! Egyéb dolgainkhoz képest sokkal lassabban. Én ma­gam is, mielőtt e cikk alá oda írnám a nevemet egy ér­zéssel küszködök: a gondo­lat „visszaköszön”, meglen­getve kalapján a bokrétát. Kovács Júlia

Next