Népszava, 1985. március (113. évfolyam, 50–75. sz.)
1985-03-01 / 50. szám
MÉPSZAVA 1985. MÁRCIUS 1., PÉNTEK Egyoldalú békekezdeményezéseket jelentettek be Nicaraguában Nicaragua újabb egyoldalú kezdeményezéseket tett a közép-amerikai válság békés megoldását szolgáló tárgyalások megkönnyítése érdekében. Daniel Ortega nicaraguai államfő szerda este bejelentette, hogy száz fővel csökkentik az országban dolgozó kubai katonai szakértők számát és Nicaragua meghatározatlan időre moratóriumot hirdet újabb fegyverek vásárlására. A kubai katonai tanácsadók közül ötven már májusban elhagyja a középamerikai országot. Fidel Castro kubai államfő korábban már többször hangsúlyozta, hogy a Nicaraguában dolgozó kubai katonai tanácsadók az ország kormányának kérésére bármikor elhagyják Nicaraguát. Emellett Nicaragua meghatározatlan időre felfüggeszti újabb fegyverek — köztük a légvédelem kiegészítéséhez elengedhetetlenül szükséges korszerű katonai repülőgépek vásárlását — mondta a nicaraguai államfő. A sandinista vezető leszögezte, hogy Nicaragua baráti kapcsolatai és növekvő együttműködése a szocialista országokkal — különösen a Szovjetunióval és Kubával — az ország valódi el nem kötelezettségét bizonyítják. Nicaragua soha nem lesz agresszor, az ország területén soha nem fog külföldi katonai támaszpont épülni. — hangsúlyozta Dániel Ortega. A Fehér Ház csütörtökön elutasította a nicaraguai kormány legújabb javaslatait. Larry Speakes szóvivő elégtelennek minősítette azokat és azt hangoztatta, hogy Dániel Ortega elnök a javaslatokat elsősorban az amerikai kongresszus befolyásolására szánta. Az Egyesült Államok minden lehetséges módon igyekszik megfojtani a sandinista forradalmat, s ezért nem is kíván tárgyalni a békés rendezés lehetőségeiről — állapítja meg a Pravda csütörtöki szerkesztőségi cikkében. Schultz amerikai külügyminiszter február 22-én San Franciscóban elmondott beszédét — mutat rá a lap — a szocialista országok és általában az amerikai diktátumot elutasító államok elleni gyűlölet hatotta át. A miniszter megkísérelte elméletileg megalapozni kormánya agresszív törekvéseit, ám az általa hirdetett elvek valódi tartalma — mint a lap megállapítja — „az állami terrorizmus politikája és a felforgató tevékenység más államok és népek ellen”. Az SZKP KB lapja a továbbiakban emlékeztet: a washingtoni nagyhatalmi törekvések nem korlátozódnak kizárólag Közép-Amerikára. Schultz „kinyilatkoztatta” az Egyesült Államok „erkölcsi jogát” a szocialista országok ügyeibe való beavatkozásra is. (MTI) Magyar felszólalás a genfi leszerelési értekezleten A genfi leszerelési értekezlet csütörtöki ülésén felszólalt Meiszter Dávid nagykövet a magyar küldöttség vezetője. Sajnálattal állapította meg, hogy az értekezlet már hoszszú évek óta képtelen eredményt felmutatni, sőt —a nemzetközi viszonyokban tapasztalt, jól ismert okok miatt — egyetlen égető kérdés kapcsán nem tudott eljutni még az érdemi tárgyalások megkezdéséig sem. Egyes jelek azonban lehetőséget adnak az óvatos bizakodásra. Két hét múlva megkezdődnek a tárgyalások a Szovjetunió és az Egyesült Államok között az űrfegyverkezés megelőzéséről és a nukleáris fegyverkezési verseny megfékezéséről. Magyarországon várakozással tekintenek a tárgyalásokra, és remélik, hogy azokon hatékony megállapodások születnek majd. A magyar kormánynak változatlanul az a meggyőződése, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének nincs ésszerű alternatívája, s ezért köztük a párbeszéd elengedhetetlenül fontos. Ehhez természetesen az őszinte politikai készség tényleges megnyilvánulásaira van szükség — hangsúlyozta a magyar küldöttség vezetője, majd rámutatott arra, hogy a kétoldalú tárgyalásokkal párhuzamosan célratörő erőfeszítéseket kell tenni a leszerelési értekezlet sokoldalú fórumán is. (MTI) Haderőcsökkentési tárgyalások A szocialista országok gyakorlati javaslata A szocialista országok haderőcsökkentési javaslatának elfogadása az első gyakorlati lépés lenne a 11 éve folyó bécsi tárgyalásokon és megnyitná az utat átfogó megállapodás felé — hangsúlyozta a csütörtöki ülésen Ludek Handl csehszlovák nagykövet. A Varsói Szerződés országai a közelmúltban azt javasolták Bécsben, hogy 20 000 fővel csökkentsék a Szovjetunió, s 13 000-rel az Egyesült Államok csapatainak létszámát a közép-európai térségben, majd ezt követően fagyasszák be mindkét oldalon, országonként és összességében a haderők létszámát. A kompromisszumos javaslat figyelembe veszi a NATO több korábbi igényét, köztük azt, hogy a felek szerződéses formában köteleznék magukat, hogy nem növelik haderőik befagyasztott létszámát. Az ülést követően a szocialista országok szóvivője hangoztatta: A szocialista országok ezúttal tudatosan nem tértek ki javaslatukban a tárgyalások néhány fontos vitatott kérdésére, mert ez csak bonyolítaná a megállapodást. A részegyezség bizalomépítő jellegű lenne. Egy év alatt végre lehetne hajtani a szovjet, illetve az amerikai csapatok csökkentését, további két év alatt a létszámok befagyasztását — ez idő alatt pedig a megenyhült légkörben érdemben előre lehetne haladni az átfogó megállapodást célzó tárgyalásokon. Sztrájk Görögországban A görög gazdaság különböző ágazatainak csaknem 100 ezer dolgozója szüntette be csütörtökön a munkát huszonnégy órára. Az ellen tiltakoznak, hogy a kormány nem hajlandó eleget tenni követeléseiknek. Athén és Pireusz körzetének 80 ezer építőmunkása (az országos létszám egyharmada) a munkanélküliség felszámolására irányuló kormányintézkedést és a nyugdíjkorhatár leszállítását követeli. A dohányipar mintegy 4 ezer munkása fizetésemelésért sztrájkol. Munkabeszüntetéssel támasztja alá a viteldíjak emelésére vonatkozó követelését a városok közötti autóbuszforgalmat biztosító 4 ezernyi busztulajdonos. (AFP) Batmond beszéde A világ népei nagy reményeket fűznek ahhoz, hogy gyümölcsöző eredményeket hoz a küszöbönálló új szovjet— amerikai tárgyalás, amelynek az a célja, hogy elejét vegye a világűr militarizálásának és megállítsa a fokozódó fegyverkezési hajszát földünkön — jelentette ki Dzsambin Batmönh, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának főtitkára, a Nagy Népi Hurál elnökségének elnöke a KB apparátusának munkatársai előtt mondott beszédében. Batmönh hozzáfűzte: ezt a kérdést Genfben komplex módon és egymással összefüggésben kell áttekinteni. A Szovjetunió — hangsúlyozta a szónok — becsületesen és elvszerűen közelíti meg ezt a fontos problémát. Ez világosan kiderült Konsztantyin Csernyenko legutóbbi választási beszédéből, ahol az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke pontosan elemezte az SZKP és a szovjet állam bel- és külpolitikájának főbb irányzatait. Iraki légitámadások Iraki vadászgépek „pontos és hatékony csapást mértek" egy nagy tengeri célpontra a Perzsa(Arab)-öböl északkeleti részén, az iráni Hárg szigetén levő olajkikötőtől délre — közölte egy iraki katonai szóvivő. A Lloyd’s londoni biztosítótársaság közlése szerint három repülőgép támadást intézett egy görög zászló alatt futó tartályhajó ellen. E jelentésből viszont nem derül ki, hogy a támadást milyen nemzetiségű repülőgépek hajtották végre. Párizs: Beate Karlsfeld francia újságírónő és Marek Halter író a paraguayi nagykövetség előtt rendezett tüntetésen. A megmozdulás résztvevői az ellen tiltakoztak, hogy Josef Mengele náci háborús bűnös, aki 400 ezer ember haláláért felelős, büntetlenül él Paraguayban TELEFOTÓ / MTI Külföldi képszerkesztése: 3 A MINISZTERTANÁCS TÁRGYALTA Korszerűbb és egyszerűbb munkavédelmi szabályozás A gazdaságirányítás továbbfejlesztése keretében kialakított új vállalatirányítási rendszer — elsősorban a felügyeleti jogkörök változása — szükségessé tette a munkavédelemről szóló (1979-ben született) minisztertanácsi rendelet módosítását. Mint ismeretes, 1984 közepén a szakszervezetektől új állami szervek vették át a munkavédelem központi irányítását, ellenőrzését és egységes hatósági felügyeletét. Az 1984. július 1-én létrehozott Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség látja el a munkavédelem funkcionális irányítását és hatósági ellenőrzését, míg az ágazati szakmai irányítást — lényegében változatlan tartalommal — a minisztériumok, országos hatáskörű szervek végzik. A korábban egységes vállalat-felügyeleti irányítás rendjét az új típusú vállalatirányítási formáknak megfelelően differenciálja az új jogszabály. Ez azt jelenti, hogy bizonyos jogköröket (például a munkakörülmények fejlesztésére tett intézkedések segítése, figyelemmel kísérése és értékelése, a munkahelyi vezetők tevékenységének megítélése, a vállalat, üzem vezetőjének rendszeres beszámoltatása a munkavédelmi helyzet alakulásáról) a dolgozók közgyűlése, küldöttgyűlése vagy a vállalati tanács általános vezetése alatt működő vállalatnál az általános vezetést ellátó saját testület gyakorolja ezentúl. A szövetkezetnél a közgyűlés vagy a küldöttgyűlés, a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társulásnál pedig az igazgatótanács gyakorolja a munkavédelmi tevékenységgel kapcsolatos egyes felügyeleti jogokat. Újdonság az is, hogy a dolgozók egészsége és biztonsága szempontjából kiemelten fontos védőeszközlés védőruha-ellátás zavartalanságáról ezután a piacfelügyelet keretében gondoskodnak. A munkavédelmi minősítésre kötelezett gépek körének a népgazdaság egészére nézve egységes meghatározása és a műszaki haladásnak megfelelő szükséges módosítása érdekében ezentúl az OMF vezetője — az ágazati miniszterrel egyetértésben — állapítja meg a minősítés rendjét, s kijelöli a munkavédelmi minősítésre jogosult szervezetet. Ugyancsak a főfelügyelőség jogosult a jövőben vizsgálni és engedélyezni az emelőgépek tervezését és gyártását. A Központi Népi Ellenőrző Bizottság az elmúlt évben megvizsgálta néhány gazdálkodó szervezetnél a munkavédelmi oktatás és vizsgáztatás gyakorlatát. Ennek során több szabálytalanságot és hibát tártak fel. Ezért a mostani jogszabály egyértelműen meghatározza és világosan szétválasztja a mindenki számára kötelező előzetes és időszakos, illetve a csak meghatározott munkakör betöltése esetén kötelező munkavédelmi oktatás és vizsgáztatás rendjét. A munkavédelmi szabályozás egyszerűsítése és áttekinthetőbbé tétele érdekében az új rendelet külön jogszabályba utalja a munkavédelmi minősítés, oktatás és vizsgáztatás, valamint az ellenőrzés témakörét. E jogszabályok elkészítéséért az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőség vezetője a felelős. F. S. Csak bokréta a kalapon? „A népművelők feladata az emberek életmódjának a megváltoztatása, jobbá tétele, de ez a társadalom segítsége nélkül nem megy. Pillanatnyilag, a jelenlegi helyzetben úgy érzem, hogy a népművelő csak bokréta lehet a kalapon.” Így nyilatkozott munkájáról egy népművelő — kétségkívül nem teng túlbenne az optimizmus. De arra késztet, hogy az ember elgondolkozzék a kalap és a bokréta viszonyáról. Lehet, hogy a bokréta szerepe nem több, mint anynyi, hogy stílust adjon a megjelenésnek, mégis, néha többet elárul viselőjéről, mint maga a kalap. Ez igen megnyugtató gondolatmenet. Folytathatom egészen addig, amíg ki nem lyukadok oda, hogy én nem én vagyok, hanem csak az, ami látszik belőlem, sőt abból is csak az, amit magamra húzok: a modorom, a ruhám, a kalapom. De hát nem kell metafizikus lénynek lennem ahhoz, hogy belássam: ez tetszetős módszer arra, hogy egyik igazsággal elfedjük a másik igazságot. Ekkor pedig fel kell tennünk a kérdést: miért érzi nagy számú népművelő csupán díszítő elemnek a társadalmi munkamegosztásban azt a hivatást, amelyet pedig szépnek és nemesnek érez? Sőt, hozzátehetjük: a társadalom is szépnek és nemesnek fogad el. Évi jutatom 300 -t Mint valami pogány hiedelem, korunkban még mindig úgy él a tisztelettől áthatott, ám kissé sajnálkozó ítélet: az a szakma, amely erős hivatástudat nélkül hosszú távon nem gyakorolható, az emberiség hóbortosainak a kiváltsága, ezt nem kell megfizetni, mert amúgy is megfizethetetlen. Itt áll azonban most már néhány nemzedék, amely ezt a „megtisztelő” értékrendet nem óhajtja elfogadni, nem képes meghatódni tőle. Következtetésének eredménye társadalmi szempontból káros, az egyén szempontjából lesújtó: néhány év múlva elhagyja a pályát, vagy tessék-lássék végzi, nem fefolyásoltatván magát munkája eredményétől, vagy eredménytelenségétől. Akik „viszik” a szakmát, azok a kevesek, akiket semmilyen körülmény sem befolyásol megszállottságukban. Mindez nem hegyibeszéd. Valóságos tény, hogy a népművelők fizetése a tanárokétól is messze elmarad — kivéve a szakszervezetiek által fenntartott intézményekben, ahol viszont a szakmai szabadság behatároltabb —, a minőségi munkáért járó jutalom nem éri el az évi 300 forintot, ha valamely faluban egy szolgálati lakás van, akkor azt a pedagógus kapja, ez a logikus fontossági sorrend , na lám, újfent tapasztalhatjuk Népművelőnk véleményének igazságát, hiszen a népművelő csak bokréta a kalapon. Gyermekeinknek meg kell tanulniuk írni, olvasni, számolni, ez evidens. De élni? A kockáztatás kockázata Élni mindazzal, avait megtanultak, s arra, amit megtanultak ráépíteni egy hasznos és eredményes életet? — Ez bizony már nem olyan egyszerű, mint az iskolakötelezettség. A népművelő már akkor is előnyösnek érzi a helyzetét, ha érdeklődéssel, még inkább, ha az érdeklődés irányával találkozik. Munkája azzal kezdődik, hogy kitapintsa az igényeket — minőségüktől függetlenül —, és a „tömeg”-ből ikiválassza azt a néhány embert, aki elindítható atartalmasabb élet felé. A népművelő közérzete — bizonyára munkájának intenzitása és eredményessége is — nagyrészt attól függ, amitől mindenki másé: tudja-e, hol jelölték ki helyét a társadalomban, hol az a pont, ahonnan elégedetlenségének, vagy jó közérzetének jeleit szétküldözgetheti. Komoly egzisztenciális dilemma előtt áll, hogyha helyét sem találja. Mostanában mintha az eddiginél gyakrabban találkoznék kétségekkel küszködő népművelővel. A kételyt még azok is megfogalmazzák, akiknek „jól megy”, akik olyan körülmények között dolgoznak, hogy hittel vallott feladatuknak is eleget tudnak tenni, és még pénzt is keresnek. Még ők sem biztosak az arányok — az értékes kultúra és felszínes szórakoztatás — helyességében. Úgy érzik, csorbát szenved a cél, amire szerződést kötöttek lelkiismeretükkel és a társadalommal. Gondoljuk meg: olyan pályáról van szó, amely végzetesen célját téveszti, hogyha gazdasági mutatóikban gondolkozik. Hiszen illuzórikus ábránd azt hinni, hogy széles rétegeket mozgat meg a kultúra értékes, fáradságmentesen nem befogadható világa. Ellenkezőleg: a levegő a könnyed, mindent elfeledtető, felszínes műfajoknak kedvez. (Hogy miért, az más irányú vizsgálódás tárgya lehet.) Nem súlyos ellentmondás-e hát, hogyha éppen egy ilyen, a sekélyesedésbe menekülő világjelenség kellős közepén e jelenségből akar megélni a közművelődés? Ráadásul olyan emberekkel, akik másféle eszmények szolgálatába szegődtek, mi több, ennek technikájába csak belebukhatnak. Már van példa ilyen bukásra, amikor anépművelő minden módon keresni akar, de nincs példa ara, hogy bárki is képes lett volna megvédeni őt. Amíg vállalkozik, addig teljes izgalommal drukkolunk neki, még újságciikkeket is ír urak róla: íme, ezt is lehet, s ha törvényszerűen ‘belebukik — mert ’gyanítom, hogy nem lehet más a következmény, ha az illető szigorúan következetes —, akkor körülötte minden néma csönd. Akkor nem a közérdekű tanulságot keressük, hanem az illető jellemhibáját. Miután pedig hiba nélkül való ember aligha létezik, megnyugtatjuk magunkat azzal, hogy a „rendszer” jó, csak ... Csakhogy egy „rendszer", amely vállalkozó szellemeket feltételez csak önmaga mentségét adja, ha leghűbb szövetségeseit kudarc esetén megtagadja. Voltaképpen álszent módon viselkedik: a kínos pillanatban elfordítja a fejét. Amikor egy gondoa visszakösiköm ** Jól tudom, hogy a népművelő társadalom nem más, mint a társadalom egésze: lehetnekközöttük szélhámosok, lehetnek tisztességesek, tehetségtelenek, tehetségesek, ügyesek és ügyeskedők, egy biztos: meggazdagodni vágyók ezen a pályán nincsenek. Alig néhány éves vívmány, hogy a népművelők egyetlen szakszervezethez, a közalkalmazottakhoz tartozzanak, hogy a Népművelőik Egyesülete — kényszerűségből —, túllépve hatáskörét érdekvédelmi szervezetté kényszerült válni, amelyet természetesen csak részben képes betölteni. A dolgok bizony évek óta igen lassan haladnak előre! Egyéb dolgainkhoz képest sokkal lassabban. Én magam is, mielőtt e cikk alá oda írnám a nevemet egy érzéssel küszködök: a gondolat „visszaköszön”, meglengetve kalapján a bokrétát. Kovács Júlia