Népszava, 1985. május (113. évfolyam, 101–126. sz.)
1985-05-02 / 101. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! ■ CSÜTÖRTÖK, 1985. MÁJUS 2. ■ 113. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM ■ ÁRA 1,80 FORINT A jobb- eredményesebb munka a siker ságoya Nagy Sándornak, a SZOT titkárának május 1-i ünnepi köszöntője Május elsején kilencvenötödik alkalommal került sor a világ dolgozóinak nagy seregszemléjére, a munka, a munkásosztály, a szolidaritás nagy ünnepére. Ebből az alkalomból köszöntöm hazánk valamennyi állampolgárát a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében. Az ünnep olyan, amilyenné a hétköznapokon formáljuk. A világ nagyobbik felén küzdelem a megélhetésért, a munkáért, a legelemibb emberi jogokért. Sok helyütt harc a nyomor és az emberi nyomorúság ellen, egyes térségekben és országokban fegyveres harc a szabadságért, a függetlenségért. Számos országban május elseje ma is harcba hívó tüntetés, olykor segélykiáltás is, nézzétek, hogyan élünk a kétezredik év küszöbén, a tudomány és a technika évtizedeiben, hogyan pusztít járványés éhség, hogyan oltanak ki ártatlan életeket reguláris kommandók és terrorista bandák golyói! A küzdelem szimbóluma május elseje a világnak azon a részén is, ahol az általános jólét nagyon is megfér a személyes nyomorúsággal, a magas jövedelem a teljes bizonytalansággal, a kifinomult polgári demokrácia a kiszolgáltatottsággal. Ha alapvetően más körülmények között is — de a küzdelem, az erőfeszítés szimbóluma hazánkban is e nap. Hiszen a munka, az alkotás, az országépítés, az egyes emberek és családok boldogulása soha nem ment küzdelem, erőfeszítés nélkül. Negyven éve szabad hazánk népének teremtő munkáját, sikereit és megpróbáltatásait, élniakarását, verejtékét és munkájának örömeit egyaránt ünnepeljük. Ünnepeljük szocialista társadalmi rendünk legfőbb értékét és értelmét: a dolgozó embert! A gondolkodó, dolgozó, cselekvő embert, aki a Magyar Szocialista Munkáspárt nemrég lezajlott kongresszusának is középpontjában állt. Akkor is, amikor konkrétan a bányászokról, a pedagógusokról, a műszaki értelmiségről, a nyugdíjasokról, a pályakezdő fiatalokról, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben dolgozókról esett szó, és akkor is, amikor az eddigi fő politikai irányvonal folytatását erősítették meg a küldöttek. A párt e legmagasabb fórumán reális, kritikus-önkritikus számvetés készült helyzetünkről. A következő öt esztendőben mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy erőteljesebben növeljük a gazdaság teljesítőképességét, hogy megteremtsük az életszínvonal emelésének feltételeit — elsősorban a reálbérek, reálkeresetek növekedése útján. Nem kevésbé fontos, hogy a jelenlegi igényeknek jobban megfelelő, igazságosabb szociálpolitikai elveket és gyakorlatot alakítsunk ki, amely a mainál biztonságosabban képes orvosolni egyes társadalmi feszültségeket, jobban segíti a családalapító, otthonteremtő, gyermeket nevelő fiatalokat, megbízhatóbb támasza az idős, alacsony jövedelmű, többnyire egyedülálló nyugdíjasoknak, nagyobb eredményességgel képes segítséget nyújtani az önhibájukon kívül bajba jutottaknak. Mindezek jelentős és sürgető feladatok, amelyekhez fejlett gazdaságra, korszerű gépekre, technológiákra, képzett szakemberekre és nem kevés pénzre van szükség. Ezeknek pedig egyetlen forrása van: a jobb, a mainál eredményesebb munka — legyen szó a kormányzat, a társadalmi szervezetek vagy a munkapadok mellett dolgozók munkájáról. Ehhez viszont meg kell óvnunk, ahol pedig szükséges — mert sajnos, ilyen is van — vissza kell állítanunk a munka, a munkásember, a jó szakember becsületét! Olyan helyzetet kell teremtenünk, hogy aki többet és jobban dolgozik, az jobban is boldoguljon, hogy inkább megérje becsületesen dolgozni, mint ügyeskedni! Talán nem veszik ünneprontásnak, ha éppen május elseje, a munka ünnepe előestéjén azt mondom: ideje, hogy ne csak beszéljünk a munkafegyelemről, a munka minőségéről, hanem határozottan tegyünk is érdekében! És annak is, hogy ne azokra célozgassunk, akik a legkevésbé tehetnek arról, hogy szervezetlenség, anyaghiány, vagy éppen téves vezetői döntések következtében alacsony hatásfokú a munkájuk. Az emberek többsége szereti az értelmes rendet, szereti, ha követelményeket állítanak elő és ha azok teljesítését elismerik. Az így gondolkodó és becsületesen dolgozó többséget sérti, ha általánosítunk, ha egyfelől elnézzük a fegyelmezetlen, nemtörődöm munkát, másfelől nem ismerjük el a kiemelkedő teljesítményt Hogy céljaink, törekvéseink teljesüljenek, szilárd értékrendre és a kisebb-nagyobb közösségek erejére van szükség. Arra, hogy az állampolgárok — úgy is, mint dolgozók, úgy is, mint lakók — minél hathatósabban vegyenek részt saját dolgaik, a munkájukat és életkörülményeiket, a sorsukat, végső soron az ország sorsát érintő kérdések eldöntésében. Ezt szolgálják mind eredményesebben a demokrácia munkahelyi, lakóterületi fórumai, a tanácsok önállóságának kiteljesedése és nem utolsósorban a június 8-án esedékes országgyűlési képviselő- és tanácstagi választások. Az ország választásra jogosult polgárainak — most először — valamenynyi választókörzetben több jelölt közül kell választaniuk. A Hazafias Népfront választási felhívása jó alapul szolgál ahhoz, hogy hazánk valamenyi állampolgára, dolgozója, fiatal és idős, nő és férfi, párttag és pártonkívüli, hivő és nem hivő cselekvő részt vállaljon annak megvalósításából, hogy olyan tanácstagokat és képviselőket válasszanak, akik e felhívás politikai platformján állva legjobb tudásuk szerint képviselik az irántuk bizalommal levő emberek kisebb-nagyobb ügyeit — ha kell, személyes problémáit is. Nemzeti összefogásra szólít az a program, amelyet a párt kongresszusának határozata és a választási felhívás tartalmaz. Sikeres megvalósítása nemzeti ügyünk és kinek-kinek személyes ügye is kell hogy legyen. Népünk tehetsége és szorgalma sok nehézségen segített át bennünket eddig is. Helyt tudtunk állni Európa szívében, a történelem forgatagaiban. Élni tudtunk a szabadsággal, a magunk választotta úton járva, a szocialista társadalmat építve, történelmileg rövid idő alatt otthont teremtettünk e hazában. Az, ahogyan most élünk, ahová eljutottunk — minden nehézségünk, gondunk, bajunk mellett is — becsülnivaló. De nem valamiféle csoda műve és nem is ajándék. Generációk sora dolgozott érte keményen, vállalva minden korszakban nemcsak a szépet, a nehezet is! Nincs okunk és jogunk kételkedni abban, hogy ez ma is így van. Ennek alapja csak egy nyílt, őszinte, a dolgozók tömegeinek érdekeit szem előtt tartó politika lehet, amelyre a társadalom is bizalommal válaszol. E kölcsönös bizalmat a legnagyobb erőforrásunkat — óvnunk, ápolnunk, építenünk kell, nap mint nap. És nem csupán az országos vezető szerveknek. Minden szervezetnek, intézménynek és személynek, amire vagy akire az emberek kisebb vagy nagyobb közösségei sorsuk formálását bízták. Nem engedhető meg, hogy a bizalommal bárki visszaéljen, de az sem, hogy ezzel ne éljen. Elképzeléseink valóra váltásának legalapvetőbb feltétele, hogy békében, biztonságban éljünk, hogy erőfeszítéseinket a békés építőmunkára összpontosíthassuk. A magyar nép őszinte békevágyához, pártunk és kormányunk ezt kifejező politikájához nem férhet kétség. E sokat szenvedett nép megtanulta becsülni a békét, a nyugalmat és erejéhez mérten mindent megtesz, hogy elkerüljünk egy újabb, minden eddiginél pusztítóbb világégést. Mély meggyőződéssel támogatjuk a Szovjetunió, a Varsói Szerződésben tömörült szocialista országok békekezdeményezéseit. És hiszünk abban, hogy a világ józan, békeszerető erői megálljt parancsolnak a fegyverkezési hajszának. A békét, a békés egymás mellett élést, a világ nyugalmát természetesen nemcsak óhajtjuk, de tudjuk: azt óvni, védelmezni is kell. Ezért mindaddig míg szükséges, részt veszünk a Varsói Szerződés keretében folyó tevékenységben, erőnkhöz mérten hozzájárulunk fejlesztéséhez, ennek részeként a magyar néphadsereg védelmi erejének növeléséhez. Tisztában vagyunk azzal, hogy országunk biztonságának oltalmazója a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió ereje. Azé a Szovjetunióé, amely 40 évvel ezelőtt is a legnagyobb áldozatokat hozta hazánk szabadságáért, függetlenségéért. Magyarország szocialista ország, Európa közepén. Szándékai tiszták, erőfeszítései az itt élő emberek javát, közvetve a világ javát is szolgálják. Boldogulni kívánunk a magunk erejéből és nem mások kárára. Ebben fő támaszunk a szocialista országok közössége. Országszerte ■eginepelfék május elsejét Földön. i'fsí'H, levegőben — Vidám majálisok — Színes műsorok, nemzetközi találkozók A negyvenegyedik szabad május elsején a főváros negyedmillió lakosa köszöntötte a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepét, demonstrálva, hogy szocializmust építő dolgozó népünk büszke az elért eredményekre, bizalmát tanúsítja az ország vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt iránt, kifejezésre juttatja tettrekészségét, a párt XIII. kongreszszusán elfogadott határozatok valóra váltásáért. Az ünnepien díszített, vörös és nemzetiszínű zászlókkal fellobogózott, májusfákkal ékesített felvonulási téren úttörőköszöntővel vette kezdetét a fővárosi dolgozók május elsejei seregszemléje. Pirosnyakkendős pajtások százai futottak át a Dózsa György úton, hogy kedves szavakkal, virággal köszöntsék a tribünökön helyet foglaló közéleti személyiségeket: a párt és az állam vezetőit, a kormány tagjait, a társadalmi és a tömegszervezetek képviselőit, a munkásmozgalom veteránjait, a termelésben élenjáró munkáskollektívák küldötteit, az ünnepre hazánkba érkezett külföldi szakszervezeti delegációkat. Az új örök egy csapata a központi tribünhöz vitte a virágokat. A díszemelvényen ott volt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke; Németh Károly, a párt főtitkárhelyettese, Aczél György, Gáspár Sándor, Grósz Károly, Havasi Ferenc, Hámori Csaba, Maróthy László, Óvári Miklós, Sarlós István, Szabó István, a Politikai Bizottság tagjai; Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, Berecz János, Horváth István, Pál Lénárd, Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkárai. A köszöntőt követően pontosan tíz órakor kürtszó harsant, szemvillanás alatt öszszerendeződött a nyitó élőkép: hatszáz piros, fehér és zöld zászlót magasba tartó fiataltól övezetten, a tér közepén ünnepélyes méltósággal kúszott fel az árboc csúcsára a munkásmozgalom vörös lobogója, jelképezve, hogy a világ dolgozóinak nemzetközi ünnepét köszönti hazánk. A nyitóképet követően jókora betűkből alkotott sor érkezett a dísztribün elé a munkásosztály nemzetközi összefogását másfél évszázada hirdető jelmondatot formálva: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” Ezután a legendás mondat egyetemességét, a, munkásszolidaritás gondolatát jelképező tömb vált láthatóvá, amelyben több száz ifjú vitte földünk államainak zászlóit. A majálisi hangulatot idézte 250 népi táncos, öt májusfa körül táncolnak végig a téren. A következő alakzat felszabadulásunk ünnepét, a szocialista Magyarország 40 esztendejét szimbolizálta. Veteránok, KISZ-esek és úttörők népes csoportja haladt együtt a nemzedékek harmonikus együttélésének, a különböző generációk összefogásának jegyében. Az „Éljen május 9-e, a fasizmus feletti gy”(Folytatás a 3. oldalon) Kádár János találkozója külföldi szakszervezeti vezetőkkel Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke a felvonulási téren találkozott a Szakszervezeti Világszövetség képviselőivel, és azokkal a külföldi szakszervezeti vezetőkkel, akik részt vettek a budapesti dolgozók május elsejei ünnepségén. Kádár János szólt arról, hogy a felvonulás is tükrözi a magyar dolgozóknak azt az elhatározottságát, hogy továbbra is a szocializmus építésének útját járják, és szolidárisak azzal a harccal, amely a világ minden térségében a társadalmi haladásért, a népek szabadságáért és az egész világ közös érdekéért, a békéért folyik. Az MSZMP főtitkára kérte a jelenlevőket: hazájukba visszatérve tolmácsolják a magyar nép jókívánságait mindazoknak, akik a társadalmi haladásért, a népek szabadságáért küzdenek és a béke ügyét támogatják. Fejér Gábor felvétele! Mezőgazdasági körkép A május 1-i felvonulás előtt mindenki aggódva figyelte az időjárást. A mezőgazdaságban azért is, hogy elkerüljük-e a fagyokat és lehet-e dolgozni az ünnepen is, hogy minél hamarabb befejeződjenek a tavaszi munkák. Régi hagyomány, hogy Szent György-napon — április 24- én — elkezdik a melegigényes növények vetését, ültetését. Az idén ez ugyancsak akadozva indult, hiszen még 30-án is mínusz 1 fokról és szélviharokról adtak hírt a meteorológusok. A kora reggeli órákban — a felvonulás előtt — Zsitvay (Folytatás az 5. oldalon)