Népszava, 1985. május (113. évfolyam, 101–126. sz.)
1985-05-02 / 101. szám
4 Új működés! forma Szélesítik a vállalkozási lehetőségeket a kereskedelemben Átütő sikert arattak a kereskedelemben az új üzemelési formák: a szerződéses és a jövedelemérdekeltségű rendszer. A szerződéses üzletek nyeresége 50—60 százalékkal, a jövedelemérdekeltségűeké 20—40 százalékkal nagyobb, mint korábban volt. A Minisztertanács a közelmúltban módosította a működésüket szabályozó rendeletet, és lehetővé tette egy újabb üzemelési forma bevezetését. A módosított rendelet 1985. május 1-én lép hatályba. A hatékonyabb gazdálkodás mellett különféle viszszásságok is tapasztalhatók a szerződéses vendéglátóhelyeken és boltokban. Az anyagilag igencsak érdekelt üzletvezetők megengedhetetlen eszközökkel — csúszópénzzel, ajándékozással — is igyekeznek beszerezni a hiányzó árukat. Boltjaikban, vendéglőikben gyakori a csalás, vagy — ahogy a hivatalos nyelvezet finoman illeti — a vásárlók megkárosítása. Ilyesmiért idáig személy szerint csak azt bírságolták, akit tetten értek, és az üzletben elkövetett akár sorozatos bűncselekmények sem veszélyeztették a szerződéses vezető egzisztenciáját. A vezető felelőssége A módosított kormányrendelet szerint bárki követ el szabálysértést vagy bűncselekményt az üzlet dolgozói közül, annak következményeit a vezető is viseli. A rendelet ugyanis kimondja, hogy három szabálysértés, vagy egy bűncselekmény elkövetése esetén a gazdálkodó szervezet azonnali hatállyal felbonthatja a szerződést a vezetővel. Színvonalasabbá, szakszerűbbé kívánják tenni a kereskedelmi munkát a szerződéses üzletekben a vezető személyének megválasztásával. Bár a nyilvános versenypályázat rendszere érvényben marad, a gazdálkodó szervezetek ezután kiköthetik, hogy bizonyos üzleteiket csak magasabb képzettségű személyek vezethetik. A múltban nem volt ritka, hogy valaki a versenypályázaton megszerzett egy üzletet, azután az üzemeltetés jogát — természetesen nem holmi baráti szívességből — valaki másnak átjátszotta. Erre formailag például úgy volt mód, hogy a kiszemelt személlyel polgári jogi társaságot (pjt) alapított, majd kilépett a társaságból, így az utóbb csatlakozott személy magára maradt, és automatikusan jogosulttá vált az üzlet vezetésére. A jövőben erre nem lesz mód, mert a vállalattal kötött szerződés csak akkor marad érvényben, ha a pjt-ben az alapító, vagyis az marad benn, akivel a vállalat szerződött. Több száz szerződés idáig azért bomlott fel, mert a vezető nem tudta fizetni a kikötött díjat, és tartozását a vállalat képtelen volt behajtani. Az ilyen helyzetek megelőzésére bevezetik a beszerzési utalványt, amely határt szab a felelőtlen gazdálkodásnak. Ám így is megtörténhet, hogy valamelyik szerződéses vezető nem fizet, veszi a kalapját, és nagy adósságot hagy maga mögött. Az üzletvezető csak akkor rendelkezik szabadon a bevétellel, ha díjfizetési kötelezettségének már eleget tett. Addig a bevétel társadalmi tulajdonnak minősül, amit ha saját céljaira — tehát nem üzleti célra — használ fel, sikkasztást követ el. A kis üzletek jövője A vállalkozással járó negatívumok visszaszorítása mellett tovább igyekeznek élénkíteni a vállalkozási kedvet. A vállalkozók iránti elismerés, megbecsülés és bizalom jele önmagában az a tény is, hogy a Gazdasági Bizottság és a Minisztertanács alapvetően jónak minősítette mind a szerződéses, mind a jövedelemérdekeltségű rendszert. Nagyobb teret engednek a vállalkozásoknak azáltal is, hogy lehetővé tették a jövedelemérdekeltségű üzemeltetés bevezetését nemcsak a boltokban, hanem a kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek termelő és szolgáltató üzemeiben is. Emellett boltot, vendéglátóhelyet a jövőben nem csupán gazdálkodó szervezet — vállalat, szövetkezet —, hanem bármely jogi személy, tehát például egyesület vagy intézmény is működtethet jövedelemérdekeltségű formában. A vállalkozási lehetőségeket az az új forma fogja igazán szélesíteni, amelyet most vezetnek be, és amely az „egyszerűsített jövedelemérdekeltségű üzemelés" bonyolult elnevezést kapta. (Az egyszerűség érdekében ezt az alábbiakban csak egyszerűsített formának nevezzük.) Mint közismert, a kis üzletek ezreit, különösen ha ráadásul kis településeken vannak, hiába hirdetik meg a vállalatok, a szövetkezetek, szerződéses vezetésükre nemigen akad pályázó. Nem, mert a kis forgalom nem garantál még biztos megélhetést sem. Aki egymaga dolgozik szerződéses vezetőként ilyen botban, nem tud önállóan árut beszerezni, nincs ideje felkutatni, érte melni, hiszen a boltban kell lennie. Az egyszerűsített forma ezeken a gondokon segít úgy, hogy a vezető anyagi érdekeltsége, vállalkozói magatartása fennmaradjon. Az egyszerűsített formában a boltvezető munkaviszonyban lesz a vállalattal, illetve a szövetkezettel, és attól munkabért kap. Létbiztonsága tehát garantált. Viszont érdekelt az eredményes gazdálkodásban, mert az üzleti haszon egy része őt illeti meg. De csak egy része: a hasznon osztozik a gazdálkodó szervezettel. Ez az osztozkodás jellemzi a jövedelemérdekeltségű rendszert is, ám míg ott a bolt köteles tételesen elszámolni a vállalattal, addig az egyszerűsített formában nincs ilyen kötelezettség. A szerződéses rendszerben a vállalat nem érdekelt a bolt forgalmában — az egyszerűsített rendszerben viszont érdekelt, hiszen abból származik a haszon, az osztozkodás alapja. Míg a szerződéses boltvezető általában maga szerzi be az árut, az egyszerűsített formában dolgozó vezetőt a vállalat megkíméli a futkosástól: kiszolgálja áruval. Vagyis ez az új forma átmenetet képez a két korábbi, a szerződéses és a jövedelemérdekeltségű között. A szakemberek véleménye szerint az egyszerűsített formát mintegy 15—20 000 kis boltban fogják alkalmazni. A vállalkozók szemszögéből a legvonzóbb vonása a biztosított alapbér, vagyis az, hogy a munkaviszony keretei között teszi lehetővé a vállalkozást. Ez egybevág azzal az általános célkitűzéssel, miszerint mindenki lehetőleg a főfoglalkozásán belül jusson több jövedelemhez, ha hatékonyabban dolgozik. Kért is kap a vállalkozó Hogy a kereskedelemben, a vendéglátásban mennyi lesz ez a több jövedelem az egyszerűsített formában, hogy a hasznon milyen arányban osztozik a gazdálkodó szervezet a vállalkozóval, az a két fél megállapodásától, illetve az elért haszontól függ. Ha nincs haszon, sőt, ha az üzlet veszteséges, ebben a formában a boltvezető akkor is megkapja alapbérét. A vállalatokra, a szövetkezetekre bízták azt is, hogy — a jogszabályok keretein belül — mely üzletüket adják szerződésbe, melyet működtetik az új, az egyszerűsített formában. A jövőben tehát megnövekszik a kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek felelőssége: nekik kell dönteniük nemcsak erről, hanem — mint említettük — arról is, hogy szerződésbe adáskor milyen szakmai követelményeket támasztanak a vállalkozóval szemben. A szerződéses üzletvezetők felelőssége is nagyobb, amennyiben a jövőben a beosztott dolgozók tisztességtelen lépéseiért maguk is pórul járhatnak, elveszíthetik az üzemeltetés jogát. A vadhajtások lenyesegetésével, a vállalkozási formák bővítésével olyan érdekeltségi rendszer van kialakulóban a kereskedelemben és a vendéglátásban, amely szinte minden előzmény és példa nélküli, s amely úgy ösztönöz eredményes gazdálkodásra, hogy eközben a fogyasztó, a társadalom érdekét is igyekszik megvédelmezni a harácsoló szándékoktól. Gál Zsuzsa Sikerült megvetni a lábunkat a Tavaly augusztus elsején nyílt meg Bécsben az első magyar szálloda, a Hotel Hungária. Az azóta eltelt rövid idő alatt — mint dr. Szemrédi István igazgató elmondta — várakozáson felül sok vendéget sikerült fogadniuk. Ez pedig nem csekély eredmény, hiszen Bécsben amúgy sem kevés a szálloda, és mostanában gyors egymásutánban újak épülnek. A Hotel Hungáriába elsősorban a HungarHotels hagyományos partnere, az osztrák Penta Tours utazási iroda küld csoportokat. Tavaly, amikor szinte folyamatosan telt ház volt, a vendégek 62 százaléka az Egyesült Államokból érkezett, a többiek főként az NSZK-ból, Olaszországból, Hollandiából és Magyarországról. A magyarokat az IBUSZ kalauzolja ide, ahol korszerű, kényelmes körülmények között, a belvárosban lakhatnak, és a hazai konyha ízeit is élvezhetik. — Mi a titka annak, hogy a szállodákkal bőségesen rendelkező osztrák fővárosban a Hotel Hungáriának azonnal sikerült betörnie a piacra? — kérdeztük az igazgatót. — Elsősorban az, hogy Bécsben rendkívül nagy az idegenforgalom, amit a város változatos eszközökkel, erőteljesen támogat. — Az idény lanyhulással számolnak? — Előrejelzéseink biztatóak, továbbra is 70 százalék feletti foglaltsággal számolunk — tájékoztat dr. Szemrédi István. — Eddig az bécsi piacon olasz vendégek voltak többségben, most kezdenek jönni a japán és az amerikai csoportok. Bízom benne, hogy rugalmasabb árpolitikával az idén is teljesítjük a tervünket. Úgy érzem, már megvetettük lábunkat a bécsi piacon. Mindent egybevetve, tehát a ráfordításokat is kalkulálva, a Hotel Hungária nyereséges, sőt, eredménye a vártnál nagyobb. Éttermét nemcsak a szálloda lakói, hanem a környéken élők is látogatják; akadnak már törzsvendégek is. A kétágyas, fürdőszobás szállodai szoba tarifális ára reggelivel 1300 schilling, amiből a csoportok — a szokásoknak megfelelően — engedményt kapnak. G. Zs. CSÜTÖRTÖK, 1985. MÁJUS 2. NÉPSZAVA Az új az újdonság — A mi mérnökeink úgy tesznek, mint a japánok — mondja Osztás János, a Pest megyei Műanyagipari Vállalat vezérigazgató-helyettese. — Évente 20—30 százalékuk kimegy külföldi tapasztalatcserére, vásárra, kiállításra, meghatározott céllal. Járják a világot, közben meglátnak valamit, s már kész, megvalósítható termelési ötlettel jönnek haza. — Meg is valósulnak ezek az ötletek? — Igen. Szabad kezet kapnak, sőt, támogatást is. Elvárjuk tőlük, hogy valami újdonságot produkáljanak. Így honosítottuk meg a csepegtető öntözési rendszert, majd a hazai anyagból készülő padlófűtést, és sok más műszaki megoldást. Jó néhány új termékünk van talonban, nem félünk a jövőtől. Az örökös megújulás vállalati stratégiánk alapja. Ftejenként egymillió forint Ezeknek a kijelentéseknek megvan a fedezetük. A műanyagfeldolgozó ipar az utóbbi évtizedekben a legdinamikusabb ágazatok közé tartozott, évi 14 százalékos volt a növekedés , ám a PEMÜ még ezt a kiugró fejlődést is messze felülmúlta. 1984-ben 32 százalékkal nőtt a bruttó termelés. Míg 1982- ben 1,8 milliárd forint volt az árbevétel, 1983-ban kétmilliárd, 1984-ben már 2,7 milliárd. Első hallásra úgy tűnik, hogy ilyen nem lehet. Vagy ha igen, ez a mai viszonyok között csak véletlen lehet. De túl sok lenne a véletlen. Hiszen tavaly a konvertibilis export 58 százalékkal növekedett, hogy a nyereség 32 százalékkal több az 1983-asnál, s elérte a 380 millió forintot, hogy az egy főre jutó évi termelés meghaladja az egymillió forintot, hogy az új termékek aránya az árbevétel 8 százalékát tette ki. Az már biztosan nem véletlen, hogy a 26 éves PEMÜ az idén tizennyolcadszor nyerte el a Kiváló Vállalat címet. Ez is jelzi, hogy töretlen, felfelé ívelő pályán fut. Az ilyesmit sokan gyanakodva nézik, pedig nincs benne semmi ördöngösség. Tulajdonképpen ez volna a természetes, a klasszikus értelemben vett bővített újratermelés. Amit, persze, emberek csinálnak. Ezért is tértünk viszsza beszélgetésünkben újra és újra az emberi tényezőkre. M I tér, amelyben mozoghatnak — A műszaki értelmiség nálunk a legmodernebb technikával találkozhat — mondja Osztás János vezérigazgató-helyettes. — Kezdettől az volt a vállalat vezetőinek a törekvése, hogy hozzájusson a gyár a legmodernebb technológiához. Rengeteg licenced know-how-t vásároltunk, s a gyárban csak alkalmazott kutatást végeztünk, alapkutatást nem. — Hány mérnökük van? — A teljes, 2500 fős létszámhoz viszonyítva elég sok: 108. Részint a termelésirányításban dolgoznak, részint a fejlesztési osztályokon. A fiatalokat először a termelésben alkalmazzuk. Hadd lássák, e fölé a technika fölé kell majd nőniük. — Meg is maradnak itt a mérnökök? — Igyekszünk itt tartani őket. Tavaly 150 lakást adtunk a solymári PEMÜ-lakótelepen, s a lakások zömét fiatalok kapták: műszakiak, szakmunkások. Nálunk a műszakiak már régóta a vállalati átlagot meghaladó bérfejlesztésben részesülnek. Először meg kellett értetnünk a fizikai dolgozókkal, hogy nemcsak a fizikai munkás, hanem például a mérnök is dolgozik, s elsősorban a műszaki értelmiségtől függ a vállalat jövője, valamennyiünk jövedelme. — Milyenek a keresetek? — Aki egyetemről jön, 4200 forintnál kevesebbet nem kaphat. Korábban 3600 forint volt a minimum. Az idén nyolcszázalékos bérfejlesztést hajtottunk végre, ebben aztán elég nagy volt a szóródás. Mondhatjuk, hogy az évi átlagbér 68 ezer forint. A műszakiaké valamivel több, meghaladja a 70 ezer forintot. S bár az újítások, pályadíjak alapján akadnak kiugró jövedelmek — évi 200 ezer forint is —, de nem is a pénzt tartják legtöbbre... — Hanem? — A sikerélményt. A teret, amelyben mozoghatnak, megvalósíthatják terveiket. Kockázat és siker A PEMÜ további dinamikus fejlődésére minden lehetőség adott. Több lábon áll a vállalat, az országban egyedül foglalkozik poliuretán habrendszerek feldolgozásával, szilikonnal, teflonnal, műanyag gázcsövek gyártásával. Ha az egyik terméknek leáldozik, felfuttathatja a másikat. Évente mintegy 20 ezer tonna műanyagot dolgoznak fel a vállalatnál, miközben rugalmasan alkalmazkodnak a piachoz. Tervezik, hogy 1987-ben elérik a 200 millió forint értékű exportot. A sikert egyetlen vállalatra sem lehet felülről, kívülről rákényszeríteni. Abban, hogy e vállalat minden kínálkozó alkalmat megragadott, s a kockázatos vállalkozások 90 százaléka sikerült, abban nagy szerepe volt a vállalati vezetőkön kívül a műszaki értelmiségnek, az alkotó kollektívának is. P. 3. Minden évforduló szükségszerűen nemcsak megemlékezést, hanem visszaemlékezést is szül. Azokét, akik ott voltak ama kezdeteknél, „első kapavágásoknál” — bármiről is legyen szó. Dőreség tehát a memoárok szaporodását fanyalogva fogadni, különösen most, amikor egy egész nemzedék jut túl tevékeny korszakán. S éppen az a nemzedék, amely cselekvő részese volt a négy évtizeddel ezelőtti korszakváltásnak. Mindegyikük igyekszik e ritka bonyolult időszakról rögzíteni személyes és közérdekű élményeit. Érthető ezért, hogy a KORTÁRS áprilisi száma közli Fekete Gyula: Hogyan lettem író című visszaemlékezését, amely a személyes apropó érvén szól a kezdő, majd a nehezedő évek sajtóvilágáról. Tágabb, s benne korábbi időszakot érint az az interjú, amelyet Kabdebó Lóránt készített Molnár Gézával; az ő történetei inkább a „hőskorszakról” szólnak, s anekdotikusabbak is. Irodalomtörténeti érdekességűek azok a válaszok, amelyeket Weöres Sándor adott Széchenyi Ágnesnek a Válaszról: „1946- ban újra indult a folyóirat. Illyés Gyula vállalta, hogy a Nyugat és a Magyar Csillag folytonosságán át a humanizmus babitsi eszményeit és a minőségigényt továbbviszi” — mondja Weöres az interjúban, amely egyébként szintén az íróvá válás körülményeit nyomozza. Az évfordulós alkalmat azonban kissé töményre sűríti, hogy ugyanezen időre esik Lukács György, illetve Kosztolányi Dezső születésének századik évfordulója is. Pedig az előbbiről a folyóirat Illyés Gyula emlékezésének, A szentlélek karavánjának részletét közli, az utóbbiról Király István professzor esszéjével: Egy magatartás anatómiája — emlékezik meg. Ehhez társul Kosztolányi és Weöres levelezésének dokumentumközlése. S mindkét dolgozatból folytatást is jelez, miként Vas István emlékiratának, a Nehéz szerelem-nek a negyedik részéből szintúgy. Ez utóbbi memoár igaz, nem eseménykövető, mint a korábbiak — vagy mint közvetve azok, a sajátos világ- és emberlátású grafikusművésznek, a „külföldre szakadt” Szalay Lajosnak, a válaszai, amelyeket Bakonyi Péter kérdéseire adott. Vas István írása — egy régi társaság, kapcsolat, félig szerelem fölidézése már inkább a szépirodalomba vezet át, amelyből e különben roppant gazdag, mégis kissé egysíkúnak tűnő szám, ezúttal szűken mér. Egyértelműen annak csak Cseres Tibor novellája mondható, noha műfaját „regényvázlatnak” jelöli. Remek példa ez az írás — Vízaknai csaták — a maga szikár, ösztövér, tényközlő modorában arra, hogyan lehet egy olyan konvencionális témát, mint az egyetlen éjszakára, beteljesülő szerelem és annak eleven következménye a nemzetek és népek összefonódó sorsának tág horizontjáig emelni. Mintha csak válaszolni akarna folyóirattársának az új írs IRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS KRITIKAI FOLYÓIRAT negyven év történetének fölidézését Az ifjúság folyóirata a Valóság címmel kezdi, amely alatt Csontos Sándor beszélget Lukácsy Sándorral a hasonló című folyóirat elődjéről, a Kortársban fölidézett Választ is megelőző Valóságról: „Amíg a Valóság az első korszakát élte — mondja a többi között Lukácsy —, jó darabig az egyetlen pesti folyóirat volt, írt bele boldog-boldogtalan, aki az új magyar értelmiség képviselőjének érezte magát, öreg és fiatal egyaránt.” Majd később: „Engem is, mint nemzedékem sok politizáló tagját, a fiatalság tapasztalatlansága s harci kedv jellemzett. Eldöntetlen helyzetet éreztünk magunk körül.” S végül: „Gyakran találkozom olyan vélekedéssel, hogy a Valóságot betiltották. Ez nem áll. Én szüntettem meg ... Lehúztam a redőnyt, visszaadtam a kulcsot a Nékosznak, amelyet aztán hamarosan elgbíráltak, majd föloszlattak.” Boldizsár Iván és Csizmadia Imre idézik még a múltat, az aktuális József Attilaévfordulóra pedig Tverdoha György tanulmányát, Tanító Dezső emlékezését és Sumonyi Zoltán versét közli a lap. A szépirodalommal mindamellett ő is szűken bánik. Csupán Kolozsvári Grandpierre Emil elegáns novellája benne az olvasmány, s a modern költészet iránt fokozottabban érdeklődőknek Költők jelene, jövője címmel kínál versösszeállítást igen különböző irányzatú és szellemiségű kísérletekből. Ámbár meglehet, kísérleteknek csak e sorok írója érzi őket, s mások számára beérett költemények. Nekem — tekinthető gyengeségnek — Szilágyi Ákos gondolatokat sem nélkülöző stiljátéka tetszett, a Török imaszőnyeg, amely így kezdődik: „Fűszál-mecset / csúcsán a csend. / Mezei müezzin / fázik benn s zümmög im ...” Vagy még ez is a Kosztolányi-centenáriumhoz tartozik? —képé—