Népszava, 1985. május (113. évfolyam, 101–126. sz.)
1985-05-02 / 101. szám
NÉPSZAVA 1985. MÁJUS 2., CSÜTÖRTÖK Szovjet kitüntetés a Tiszai Vegyi Kombinátnak Kiváló Vi/l*tstg t éi« ncpsctf #¡«‚«) in hírttslmt Leninvárosban kedden délután ünnepi munkásgyűlésen adták át a Tiszai Vegyi Kombinát dolgozóinak a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának Vörös Zászlaját és a Kiváló Vállalat kitüntetést. Az ünnepségen részt vett Anatolij Jeliszejev, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének gazdasági együttműködési tanácsosa, Gál László, a SZOT titkára, Körtvélyes István ipari miniszterhelyettes, Kovács Zoltán, a Borsod megyei pártbizottság titkára, Molnár Károly, a vegyészszakszervezet titkára és Tóth József, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa vezető titkára. A munkásgyűlést Mészáros János, a TVK szb-titkára nyitotta meg, majd Huszár Andor, a vállalat állami díjas vezérigazgatója mondott ünnepi beszédet, méltatta a kollektíva eredményesmunkáját, s az igen szoros magyar—szovjet gazdasági együttműködésben elért sikereit. A Tiszai Vegyi Kombinát életében ennek az együttműködésnek meghatározó szerepe van, hiszen a Lenin város és az ukrajnai Kalus között immár egy évtizede működő etilénvezeték köldökzsinórként köt össze egy magyar és egy szovjet üzemet. Egyikük sem lenne képes eredményes munkára a másiknak a figyelmes, segítőkész közreműködése nélkül, így az évről évre elért sikereik is közösek. A valóban szoros integrációs kapcsolat az 1970-ben aláírt magyar—szovjet olefinegyezmény alapján jött létre, s a leninvárosi olefingyár 1975 februárjában kezdte meg a termelést. Azóta csaknem 2 és fél millió tonna etilént állítottak elő, és ebből a csővezetéken 1 millió 210 ezer tonnát szállítottak a Szovjetunióba, más, fontos petrolkémiai termékekértcserében. Az együttműködés most újabb, fontos állomásához közeledik: a TVK-nál tavaly megkezdték egy világszínvonalú, 140 ezer tonnás polietiléngyár építését, s ezzel párhuzamosan épül a kalusi olefingyár. A két beruházás elkészülte után a csővezetékben megfordul a szállítás iránya: a többletetilént a Szovjetunióból kapja majd a Tiszai Vegyi Kombinát. A két ország beruházói összehangolt munkával törekednek arra, hogy a leninvárosba irányuló etilénszállítást, és az itteni polietiléngyártást 1987 elején meg lehessen kezdeni. A magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok eredményességének jó példája a TVK műtrágyagyára is: a szovjet technológiával és berendezésekkel megépült üzem már húsz esztendeje működik, és a műtrágyagyártás önköltsége Magyarországon itt a legalacsonyabb. Amiben nagy része van annak is, hogy a TVK szakemberei kisebb bővítéssel és intenzifikálással az eredetinek több mint két és félszeresére növelték a gyár kapacitását. A TVK sikeres gazdálkodásának egyik kulcsa éppen az, hogy már jó néhány évvel ezelőtt felismerték az intenzifikálás fontosságát, és viszonylag szerény befektetéssel elérték, hogy valamenynyi üzemük jóval többet termel, mint a névleges kapacitása. A másik: a vállalkozókészség, a felgyorsított műszaki fejlesztés és a bátor kockázatvállalás. Az utóbbinak egyik igen érzékletes példája a két éve üzembe helyezett második polipropiléngyár technológiájának kiválasztása volt: az első gyárnál megszokott — és egyébként bevált — megoldás helyett a világon elsőként létesítettek olyan üzemet, amely már minden tekintetben a holnap technikáját képviseli. A vállalat tavalyi eredményei önmagukért beszélnek. A termelési érték meghaladta a 19,2 milliárd forintot, 13 százalékkal volt több az előző évinél. Termékeik egyharmadát külföldön értékesítették, az export 95 milllió rubel és 76 millió dollár bevételt hozott a népgazdaságnak. Sikeres gazdálkodásuk tisztes nyereséget hozott, s erre alapozva a tervezett 9,9 százalékkal szemben 16 százalékkal növelték a bérszínvonalat, nyereségrészesedésként pedig 60 millió forintot — az éves bérköltség több mint 13 százalékát — tudták kifizetni. Az idén a bérszínvonal újabb 9,8 százalékos emelését tervezi a vállalat. Mindezeket, illetve a TVK- nak a magyar vegyipar feladataiból vállalt fontos szerepét méltatta Körtvélyes István miniszterhelyettes, amikor az ünnepség résztvevőinek nagy tapsa közepette adta át Huszár Andor vezérigazgatónak a Kiváló Vállalat kitüntetés elnyerését tanúsító oklevelet. Ezt követően emelkedett szólásra A. A. Jeliszejev szovjet nagykövetségi tanácsos, aki elmondotta, hogy a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának Vörös Zászlaját a hazánk felszabadulása és a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulója tiszteletére indított nemzetközi szocialista munkaverseny győzteseinek ítélték oda. A magas szovjet elismerést jelképező zászlót ugyancsak lelkes ünneplés közepette adta át a TVK dolgozóinak. Ezután Mészáros János szb-titkár bejelentette, hogy a TVK kollektívája újabb munkaverseny-felajánlással kívánja köszönteni az SZKP jövő februárra összehívott XXVII. kongresszusát. E felajánlás célja, hogy — a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyhez kapcsolódva — még inkább segítsék elő a magyar—szovjet gazdasági együttműködésből adódó feladatok megvalósítását, a kapcsolatok sokoldalú fejlesztését, a barátság elmélyítését. A TVK dolgozói vállalják, hogy szerződéses kötelezettségeik teljesítése mellett, a 6 milliárd forintos polietiléngyári beruházást — a rendkívüli tél okozta 2 hónapos kiesés ellenére — a tervezett határidőre, 1986 végére üzembe helyezik, így 1987-ben már fogadni tudják a kalusi gyárból érkező etilént. Az ünnepi munkásgyűlés befejező részében átadták a legjobb eredményt elért üzemrészek, szocialista brigádok, és az egyénileg is kiváló munkát végzett dolgozók kitüntetéseit. A munkásgyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. Franek Tibor Nemzetközi Lenin-békedíjasok Moszkvában közzétették a nemzetközi Lenin-békedíj legújabb kitüntetettjeinek névsorát. A béke védelméért és megszilárdításáért kifejtett kimagasló tevékenységéért az 1983—1984. évi Lenin-békedíjat az alábbiak kapták meg: Indira Gandhi asszony, India egykori miniszterelnöke (posztumusz), Nguyen Huu Tho, a Vietnami Szocialista Köztársaság Államtanácsának első elnökhelyettese, a vietnami nemzetgyűlés elnöke, Josef Weber, nyugatnémet politikai és közéleti személyiség, Jean-Marie Legay professzor, francia közéleti személyiség, a Tudományos Dolgozók Világszövetségének elnöke, Luis Vidales kolumbiai író, költő, közéleti személyiség és Eva Palmer, svéd közéleti személyiség. Nemzetközi ifjúsági tanácskozás Szerdán Budapesten, a DIVSZ székházában befejeződött a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség és a Liberális és Radikális Ifjúság Nemzetközi Szövetsége (IFLRY) képviselőinek részvételével tartott ifjúsági tanácskozás. Az IFLRY-t hét nyugat-európai ország és az Egyesült Államok 13 liberális és radikális pártja ifjúsági szervezeteinek küldöttei képviselték. A DIVSZ-küldöttség vezetője Cservény Vilmos, a szövetség főtitkára, az MTI munkatársának elmondta: a két szervezet között immár harmadik alkalommal került sor ilyen kétoldalú megbeszélésre. A mostani értekezleten kiemelt hangsúlyt kaptak a békével és a leszereléssel kapcsolatos kérdések, de emellett szó esett a környezetvédelem időszerű gondjairól és a fiatalok lehetséges nemzetközi környezetvédelmi együttműködéséről is. A két szervezet képviselői tájékoztatták egymást arról is, hol tartanak előkészületeik a nyáron megrendezendő moszkvai VIT-re. Csúnya tréfát űzött velünk a „nyomda ördöge”. Nemcsak Palágyi Ernő pálházi tanácselnökkel és velem, aki Hegyközi képek című riportomban bemutattam őt és faluját, de figyelmes olvasóinkkal is, akik nyilván meglepődtek azon, hogy egy egykori bányakocsis női nevet visel. De, mert fordítva is igaz lehet a szólás, olykor az ürömbe öröm is vegyül: örömmel ragadom meg én is a hibaigazítás kötelességének alkalmát, hogy ismét, kicsit részletesebb arcképét megrajzolva mutassam be Palágyi Ernőt, aki a Hegyköznek bizonyosan, de talán a tágabb vidéknek is legrégebben hivatalban levő tanácselnöke. — Igencsak meglepődtem én akkor, 58 őszén, amikor hazajövet a bányából megtudtam, hogy engem gondolnak alkalmas tanácselnöknek a faluban. Kevés iskolát járt parasztfiú voltam én, földhöz, jószághoz, lapáthoz, kétkezi munkához szokott. Honnan ismerném én azt a munkát, ami ehhez a hivatalhoz kell, hogyan tudnék én hibátlanul, okosan szólni sok ember előtt? Biztattak, kértek, megválasztottak. Mondtam, engedjék meg, hogy otthon, az aszszonnyal megbeszéljük legalább, mielőtt elvállalom. Fiatal házas voltam. Anyámmal laktunk együtt a kis házban, akkor még mi is, mint mások, petróleummal világítottunk, földes volt a szobánk. Tanakodtunk hát, végül a feleségem azt mondta: — Nem lehet az se nehezebb, mint naponta száz mázsa kaolint lapátolni a kocsira — a radványi bányában voltam kocsis. Annyit azért elmondhatok, hogy énrólam ennyi idő alatt panaszos levél nem indult sehová. Tavaly is tizenkilenc lakodalomba voltam hivatalos. Palágyi Ernő még fiatal tanácselnökként, a napi munka mellett leérettségizett, elvégezte az akkor még kétesztendős tanácsakadémiát. Majd — beleérezvén a tanulás jó ízébe — letette a kettős könyvelői vizsgákat is. — Az akkor volt hasznunkra, amikor megalakítottuk itt a Hegyközben is a termelőszövetkezeteket. Nehéz volt itt mindig, s nehéz ma is a mezőgazdálkodás. A legelőt háromszor is kaszáljuk, de az ma is bizonytalan: visszaadja-e a szántó, amit belevetünk? A gépek is nehezebben mozognak ezeken a domboldalakon, jó, ha minél gondosabban tervezünk, számolunk. Ami pedig szavak nélkül, önmagáért beszél a párházi változásról, az a gombarnádra szaporodó új kőházak sora. Helyben munkát adó ipari üzemeké, a jól felszerelt üzleteké. Az, hogy hoszszú évek óta van a községben gyógyszertár, orvosi rendelő. — Kétszázhúsz új házat építettünk. Eltűntek mindenünnen a szalmatetők, a földes szobák. Mi is szétgórtuk a régi házat, előbb kétszobásat építettünk a helyébe, aztán, hogy nőttek a gyerekek, a nagy konyhából kialakítottuk a harmadik szobát. Amire a legbüszkébb vagyok: nálunk már 62-ben megvolt a vezetékesi víz. Már akkor fürdőszobával épültek itt a házak, amikor még Sárospatakon se volt mindenütt csatorna, vezetékes víz. Ha most este végigmegy bárki a falun, olyan fényben mehet, hogy a nagyvárosi utcák világítása se különb. Még sajnálhatjuk is, hogy olyan hamar megépült az új iskolánk, mert — a hatvanas évek nagy hibája — abban sajnos ma sincs tornaterem. De azt is elmondhatom, hogy ide inkább jönnek, mint hogy elköltözzenek távolabbra a fiatalok. Az az ötven-egynéhány esztendő, amit Pálháza tanácselnöke a szülőfalujában társaival együtt megélt, történelmi léptékkel mérve sok évszázados változást hozott. — Apám szegény, akit én emlékeimben sem ismerek, Kanadába vándorolt, szerencsét próbálni, mint annyi más, földtelen, munkát kereső szegény ember annak idején. Sohase látta őt többé anyám, csak a hírét hallottuk sok év után, hogy a tengerbe veszett valahol. Ő itt maradt velem, fiatalon, árván, özvegyen. Kínlódtunk eleget, hogy fenntartsuk magunkat, de megérhette velünk a jobb időket is. Úgy tartom én magam mellett ma is, mint a legféltettebb kincsemet. — A családja? Gyerekei? — A lányom itthon könyvtáros. A kisebb fiam pataki diák. Harmadikos. Csak a középső, a nagyobb fiam van távol, de hazajönnek ők is, hamarosan, reményem és reményük szerint. Ő most Debrecenben tanít, a felesége — falunkbeli lány — ugyanott utolsó éves orvostanhallgató. Nagy öröm nekünk, de jó lesz a falunak is, hogy lesz a fogorvos mellett gyerekorvosunk is. Minden család azon igyekszik már, hogy tanuljanak a gyerekek. Főképpen szakmát, mert van itthon munkaalkalom. Olyan gyerekünk alig-alig akad, aki a nyolcadik utána ne tanulna tovább. A tanácselnök munkáját könnyítő szerencse lehet, hogy mindenki ismerős a nagyközséggé növekedett faluban, de a gondokat is szaporítja talán, hogy szinte mindenki szegről-végről rokon, koma, s hogy a legszemélyesebb ügyekkel-bajokkal is kell naponta foglalkoznia. — Mellé még, a tanácsháza közvetlen szomszédságában lakunk. Rámnyitják az ajtót, nemegyszer, szombat este is. „Te, Ernő, idefigyelj ...” — legtöbbször ez a megszólítás, de ha most az irodámban beszélgetnénk és berobbanna, szokás szerint, kopogtatás nélkül valaki, mindjárt: „Jó napot kívánok, elnök elvtárs”sal kezdené és képes lenne még magázni is, mert olyan nép ez, hogy így adná meg — nem is annyira nekem, hanem a vendégnek a tiszteletet. Rab Nóra Arckép - hibaigazítás ürügyén Palágyi Ernő —• Etil hússá, tanácselnöke A hideg és a mezőgazdaság A gyenge szél és a szemerkélő eső akadályozza a fagyot (Folytatás az 1. oldalról) Attilát, a MÉM főosztályvezető-helyettesét kérdeztük: sokat károsodtak-e a növények? — A legrégibb agrárszakemberek sem emlékeznek ilyen hideg április végi, május eleji napokra. Azon izgulunk, hogy kezdődjék már el a felmelegedés, de addig is a gyenge szellő és a szemerkélő eső akadályozza a fagyot. Ilyen körülmények között ugyanis még a legmélyebb, leglaposabb vidékeken sem alakul ki fagy. Május 1- re virradóra ilyen volt az idő, és helyenként 8 fokot is mutatott a hőmérő. Sajnos azonban az április csapadékban szegény volt. Az ország nyugati részében esett valamennyi, a közepén semmi. A talaj felső 5—6 cm-re kiszáradt, a mélyebb részeken még van a földben nedvesség. Azok a növények, amelyeken sekélyen vetnek, így például a cukorrépa, vagy a sárgarépa, bizony károsultak. A szélverések is sodorták le a földszemcséket a vetésről, sok helyen. Sőt az apró növényeket is kivitte a talajból a nagy szélvihar. A mélyebben vetett növények, mint a kukorica, jobban viselték ezt az időjárást. A hideg talajban nehezen indul meg a csírázás és a zsenge palánták is szenvednek. — A gyümölcsösök hogyan viselik ezt az időt? — Most lényegében minden virágzik — mondotta Zsitvay Attila. — A hidegben nincs kötés, a bibék is nehezen fejlődnek, nem indul meg a rovarjárás, hogy a porzást elvégezzék. A hideg beállta előtt egyetlen gyümölcsünk, a kajszi, szerencsére túl volt a virágzáson. A cseresznye, a szilva, a körte és a többi gyümölcs is most van teljes virágjában. Ha a felmelegedés megindul, a porzás is, sőt ha az eltart — egyenletesen másfél vagy két héten át —, még előnyös is lehet. Volt egy esztendő, amikor a meggy virágzása és beporzása két hétig tartott — természetesen jó időjárással párosulva — bő termést adtak a fák. — Mi a helyzet a zöldségesekben? — Ott is gondokat okoz ez a hideg —, válaszolt Zsitvay Attila. — Ahol fűtöttek a sátrak ott még most is biztosítani kell a meleget a növényeknek. A költségek emelkednek és ezt érezzük az árakon is. A hideg sátrakban is elhúzódik a primőr termelése. Sajnálatos körülmény, hogy az időjárás miatt ennyire csúszik a friss tavaszi zöldségellátás. Nagyon bízunk abban, hogy ez a szokatlan hideg előre hozta a május 12-én kezdődő fagyosszenteket és most már végre megindul az igazi tavasz időjárás. Kitüntetés Az Elnöki Tanács a Belügyminisztériumban végzett több évtizedes eredményes munkájuk elismeréseként, nyugállományba vonulásuk alkalmából László István rendőr ezredesnek és Horváth Károly tűzoltó ezredesnek az Április 4. Érdemrendet, Keszerice István rendőr alezredesnek a Vörös Csillag Érdemrend kitüntetést adományozta. Fogadás Gobért Willem de vos van Steenwijk, a Holland Királyság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából kedden fogadást adott rezidenciáján. A fogadáson részt vett Urbán Lajos közlekedési miniszter, Kovács Antal államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke, Esztergályos Ferenc külügyminiszter-helyettes. Emlékezés Gárdos Mariskára Születésének 100. évfordulója alkalmából kedden a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában megkoszorúzták Gárdos Mariska író, újságíró emléktábláját. A kegyelet és a megemlékezés virágait a Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti bizottságának, a Magyar Nők Országos Tanácsának, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének a képviselői, valamint családtagjai, a nevét viselő szocialista brigád tagjai és egykori harcostársai helyezték el a magyar munkásmozgalom kiemelkedő egyéniségének emléktábláján. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. A III. kerületben, Gárdos Mariska egykori lakóhelyén a kerület párt-, állami és tömegszervezeteinek képviselői megkoszorúzták az írónő nevét viselő utcában elhelyezett emléktáblát. Nemzetközi újságíró-tanfolyam Budapesten Kedden megkezdődött a Budapesti Nemzetközi Újságíróképző Intézet 37. tanfolyama. Az afrikai, ázsiai és latinamerikai fotóriporterek szakmai továbbképzésére hivatott hathetes tanfolyamot, az UNESCO kommunikációfejlesztési nemzetközi programjával (IPCC) együttműködve rendezik meg. A tanfolyam ünnepélyes megnyitásán részt vett és beszédet mondott Kaarle Nordenstreng, a NUSZ elnöke, Pálfy József, a MUOSZ elnöke és Claude Ondobo, az UNESCO képviselője. 150 millió — az egészségért Diagnosztikai tömbbel bővült a zalaegerszegi kórház. MTI Fotó : Czika László felvétele 5