Népszava, 1985. június (113. évfolyam, 127–151. sz.)
1985-06-06 / 131. szám
NÉPSZAVA 1985. JÚNIUS 6., CSÜTÖRTÖK Az Elnöki Tanács több évtizedes, kiemelkedő munkásmozgalmi tevékenységükért, valamint hivatásos katonai szolgálatuk példás teljesítéséért kitüntette a Magyar Népköztársaság kardokkal díszített Csillagrendjével Demzsa Pál nyugállományú vezérőrnagyot és Fehér Gyula nyugállományú ezredest. A Magyar Népköztársaság Csillagrendjével Lakatos József ezredest, Vadász Iván ezredest és dr. Nyári György kitüntetés nyugállományú ezredest. Az Április Negyedike Érdemrenddel Kalmár Tamás ezredest. A Vörös Csillag Érdemrenddel dr. Demeter György ezredest. A kitüntetéseket szerdán a Honvédelmi Minisztériumban Oláh István vezérezredes, honvédelmi miniszter adta át. Az Elnöki Tanács Radiát Lászlónak, a Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár személyzeti és szociális igazgatójának, kiemelkedően eredményes munkássága elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrendet adományozta. A kitüntetést Gábrír András ipari miniszterhelyettes szerdán adta át. Befejeződtek a magyar—NDK gazdasági tárgyalások Jegyzőkönyv aláírásával szerdán Budapesten befejeződtek a magyar—NDK gazdasági tárgyalások. Marjai József és Wolfgang Rauchfuss miniszterelnökhelyettesek, a Magyar—NDK Gazdasági és Műszaki-tudományos Együttműködési Bizottság társelnökei a bizottság Budapesten megtartott 23. ülésszakán áttekintették a két ország gazdasági együttműködésének helyzetét. A tárgyalásokon megvizsgálták az 1985. évi árucsere-forgalmi jegyzőkönyvben foglaltak teljesítését, valamint az 1986—1990. évi hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodás előkészítését. A bizottság megbízta a két ország illetékes irányító szerveit, hogy nyújtsanak segítséget a gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés 2000- ig terjedő programjának kidolgozásához. Wolfgang Rauehfusst fogadta Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Az NDK miniszterelnökhelyettese és kísérete szerdán elutazott Budapestről. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Marjai József búcsúztatta, jelen volt Karl- Heinz Lugenheim, az NDK budapesti nagykövete. Az Ópusztaszeri Emlékbizottság ülése Szerdán ülést tartott Szegeden az Ópusztaszeri Emlékbizottság Losonczi Pálnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az Elnöki Tanács elnökének vezetésével. A nemzeti történeti emlékpark fejlesztésével foglalkozó országos és helyi szervek vezetőiből álló testületet Szabó G. László, a bizottság titkára, a Csongrád Megyei Tanács elnökhelyettese tájékoztatta az 1980-ban tartott előző ülésen hozott határozatok végrehajtásáról. Az ülésen hangsúlyozták, hogy az emlékpark eddigi kiépítése nem valósulhatott volna meg a társadalmi szervek és országos testületek, a minisztériumok, a Csongrád Megyei Tanács hathatós anyagi támogatása, a szocialista brigádok sokmillió forintot érő társadalmi munkája nélkül. Az önkéntes munkások jutalmazására az emlékbizottság elhatározta „Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark fejlesztéséért” emlékplakett és emlékérem alapítását. Az elnöklő Losonczi Pál zárszava után a bizottság tagjai Ópusztaszerre utaztak, ahol megtekintették az emlékpark új létesítményeit. Ifjúságpolitikai nyári egyetem Június 25-én megnyílik a salgótarjáni nemzetközi ifjúságpolitikai nyári egyetem, a TIT és a Magyar ENSZ Társaság rendezésében. Programját a nyári egyetem címe is jelzi: Ifjúság — ifjúságpolitika — nemzetközi kapcsolatok és az ENSZ. Gondolatköréről még többet elárulnak az első nap előadásai. Dr. Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese a Magyar Népköztársaság ifjúságpolitikájáról és a nemzetközi ifjúsági évről tartja megnyitó előadását. Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára arról szól, mi a szerepe a kultúrának az ifjúság nemzetközi együttműködésében. Dr. Simai Mihály, a Magyar ENSZ-Társaság elnöke az ENSZ alapokmány aláírásának 40. évfordulójáról emlékezik meg. A július 5-ig tartó nemzetközi eszmecserében előadást tart még többek között Nagy Sándor, a SZOT titkára, aki az ÁIB munkáját és tevékenységének szerepét, jelentőségét ismerteti. Peter Lorenz befejezte tárgyalásait Magyarországon tartózkodott május 29. és június 5. között Peter Lorenz, az NSZK Kancellári Hivatalának parlamenti államtitkára. Az NSZK-beli vendég nemzetközi politikai és gazdasági kérdésekről és a kétoldalú kapcsolatok alakulásáról folytatott megbeszéléseket Bartha Ferenccel, a Minisztertanács Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkársága vezetőjével, miniszterhelyettessel és Melega Tibor külkereskedelmi miniszterhelyettessel. Peter Lorenzt fogadta Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Várkonyi Péter külügyminiszter, Balsai László, az MSZMP KB gazdaságpolitikai osztályának vezetője és Kovács László, az MSZMP KB külügyi osztályának osztályvezető-helyettese. Peter Lorenz szerdán elutazott hazánkból. Elutazott Klaus Sahlgren Szerdán elutazott hazánkból Klaus Sahlgren, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának főtitkára, aki Bartha Ferencnek, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkársága vezetőjének, miniszterhelyettesnek a meghívására, június 1. és 5. között tartózkodott Budapesten. A főtitkár részt vett a Szegedi Biológiai Központban rendezett biotechnikai szimpozion megnyitásán. Klaus Sahlgrent fogadta Várkonyi Péter külügyminiszter, Kapolyi László ipari miniszter, megbeszélést folytatott Tétényi Pállal, az OMFB elnökével és Láng Istvánnal, az MTA főtitkárával is. Nyári szezon a tejiparnál A főváros lakossága nyáron átlagosan naponta 600 ezer liter tejet fogyaszt. Nagyobb melegben 8—10 százalékkal nő a fogyasztás. A Budapesti Tejipari Vállalat, hogy a melegben is biztosítsa a friss, jó minőségű tejterméket a boltoknak, úgy állítja össze a 180 tejszállító teherautó menetrendjét, hogy a tej minél rövidebb ideig álljon hűtés nélkül. A hajnali fuvarokon túl az áru egy részét 11 és 14 óra között viszik ki az összesen négyezer felvevőhelyre. Amennyiben a meteorológiai előrejelzés szerint az átlagosnál melegebb idő várható, sűrítik a járatokat. A tejellátást javíthatja az is, hogy 700 boltba naponta féltartós — minőségét hat napig megőrző — tejet szállítanak, össszesen mintegy 50 ezer litert. A napi mennyiség 10 százalékát a nyári hónapokban a zsírszegény tej teszi ki, ami olcsóbb, de egészségesebb is a hagyományos tejnél, a fogyókúrázók is ihatják. A korábbiaknál egyenletesebb a zacskónak felhasznált fólia vastagsága, emiatt kevesebb a tej szivárgásával kapcsolatos panasz a boltokban. Tubusba sűrített tejből sem lesz a nyáron hiány. (H. A.) Közélet Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte XVI. Károly Gusztáv svéd királyt Svédország nemzeti ünnepe alkalmából. Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Sarlós István, az Országgyűlés elnöke bemutatkozó látogatáson fogadta Arto Olavi Mansalát, a Finn Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. Békemozgalmi kitüntetés Az Országos Béketanács Elnöksége a békemozgalomban végzett eredményes munkássága elismeréseként a Magyar Katolikus Püspöki Kar békeszervének, az Opus Pacisnak, az OBT emlékplakettjét adományozta. A kitüntetést Sebestyén Nándorné, az OBT elnöke, szerdán a Katolikus Papi békemozgalom budapesti székházában rendezett ünnepségen adta át dr. Paskai László koadjutor érseknek, az Opus Pacis elnökhelyettesének. Az ünnepségen megjelent Bugár Péter, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese; ott volt a Magyar Katolikus Püspöki Kar több tagja. Magyar—finn evangélikus konferencia A Magyarországi Evangélikus Egyház meghívására június 3. és 5. között Budapesten rendezték meg a 111. magyar—finn evangélikus konferenciát, amelyre 40 tagú finn egyházi delegáció érkezett Budapestre. A finn delegációvezető, Kalevi Toiviainen és Matti Sihvonen püspökök, valamint a tanácskozáson vendégként részt vevő dr. Edgar Hark észt érsek szerdánlátogatást tettek Miklós Imre államtitkárnál, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökénél. A találkozón jelen volt dr. Káldy Zoltán, az Evangélikus Egyház püspök-elnöke, a Lutheránus Világszövetség elnöke. Környezetvédelmi Világnap A Környezetvédelmi Világnap alkalmából szerdán Vácott, a Madách Imre Művelődési Központban ünnepséget rendeztek, amelyen részt vett és felszólalt Dominique Larré, az UNEP, (az ENSZ Környezetvédelmi Programja) ipari környezetvédelmi részlegének igazgatója. Ábrahám Kálmán államtitkár, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke — ünnepi beszéde után — kitüntetéseket adott át. Ezután Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára nyújtott át kitüntetéseket. Környezetvédelmi tevékenységükért huszonöten kaptak Széchenyi István kitüntető plakettet. Az esztergomi közegészségügyi, járványügyi felügyelő, dr. Németh Irén, a május 24-i számunkban megjelent „Már az idén 57 halálos vízibaleset” c. cikünkkel kapcsolatban az alábbiak közlését kéri: A cikk szerint az esztergomi Köjál például úgy hatá A Duna vizéről rázott, hogy csak akkor járul hozzá szabadstrand kijelöléséhez, ha a folyó ivóvízminőségű. Feltételezem, senki nem szándékozott engem vádolni ezzel, mert nem lehet olyan laikus, hogy azt higgye, a Duna vize, vagy a Balatoné iható, csupán félreértésről lehet szó. Az esztergomi közegészségügyi-járványügyi felügyelő nem határozott így. (k. m.) 5 Ilüiik lilkál — hussankilenc plüss öt lépcsőfokon A negyvenedik évéhez közeledő Nagy Gáspárt 18 hónapos korában bénította meg a Heine-Medin-kór. Szegycsontján alul minden izma mozdulatlan. Feleségével, Erzsikével, aki magzati rendellenesség miatt fél lábbal, összenőtt bordákkal és gerincferdüléssel született, a szerencse hozta össze Hőgyészen, Gáspár szülőhelyén. 1977-ben házasodtak. Szekszárdra költöztek, ott vállaltak munkát, s ott éltek Erzsébet édesanyjának két és fél szobás lakótelepi lakásában két évig. — Heten, négy generációt képviselve. Velünk volt az akkor már tíz éve magatehetetlen, agylágyulásban szenvedő nagymamám, ott lakott a nagypapám, a szüleim és a kishúgom. Egy pohár vízért is sorba kellett állnunk — jellemzi röviden házasságuk első két évét Erzsiké, hogy jobban értsem, érezzem, micsoda boldogság volt számukra, amikor 1979- ben megkapták az értesítést: megvásárolhatják az Arany János utca 8. szám alatti, 33 négyzetméteres egyszobás szövetkezeti lakást. — Amikor a ház kapujába értünk, sírva fakadtam mérgemben, — folytatja Erzsike, ma is belepirulva a kiszolgáltatottság akkori, s azóta is fel-feltörő érzésébe. Mint kiderült, lift nélküli házban, az első emeleten kaptunk lakást. Keserve, artistamutatvány A hihetetlennek tűnő történetről nem Nagy Gáspárék értesítettek minket, hanem valaki, akivel Erzsike tavaly júniusban majdnem egyidőben szült, s aki nem bírta tovább elviselni a tudatot, a képzeletében is naponta fel-felidéződő látványt: Gáspár és Erzsébet 29 lépcsőfokon vontatja le és fél naponta az egyre gyarapodó, súlyosodó Andreát. Kínkeserves artistamutatvány ez. Erzsébet felmankózik három lépcsőn, ott mankóit a hóna alá szorítva, egyik kezével a korlátba kapaszkodik, a másikkal húzza a gyerekkocsit. Gáspár alul marad, s egyik kezével a korlátot fogja, a másikkal a kocsit tolja a levegőben fölfelé. Egész testük megfeszül. Mert nem szabad, hogy elejtsék terhüket. Három lépcsőnkénnt kell fogást váltani. A lakás ajtajáig tehát tízszer. Nagy Gáspáréknak körülbelül öt percig tart a kaputól a lakás ajtajáig az út. Én a megbeszélt időpontban néhány másodperc alatt fent vagyok, de hiába csöngetek. Egy üzenet fogad: menjek Hőgyészre, Gáspárék hazaköltöztek a szüleikhez. — Mi történt, Erzsiké? — kérdezem, miután a jólesően hűvös konyhában az asztal köré ülünk. — Eltörött a könyököm. — Hogyan? — Leestünk a lépcsőn ... Alig kapok levegőt. — A gyerek? — Szerencsénk volt. Meg, hálistennek, megtanultunk esni, s a kocsit is sikerült elkapni az utolsó pillanatban. Erzsikének, majdnem egésznapos beszélgetésünk során, egyetlen egyszer könnybe lábadt a szeme. Amikor azt magyarázza: nemcsak az a fontos, hogy a gyereket ne érje semmi baj. Legalább ennyire, hogy őket se. Mert ki neveli akkor fel Andikét? Gáspár az asztalra könyökölve hallgat. Láthatóan megalázónak tartja a segítségkérést, az indokok elsorolását olyan ügyben, amely máskülönben semmiféle magyarázatra nem szorulna. Mellesleg megpróbáltak ők egyedül is mindent. Végül is öt évig, amíg gyermeküket nem veszélyeztette a 29 lépcső, meglehetős türelemmel viselték helyzetüket. Sőt, még Andrea megszületésekor is maguk próbálkoztak. Először hirdetéseket adtak fel, majd amikor nem akadt cserepartner, egy mosógép motorjából felvonót eszkábáltak a gyerekkocsihoz, de ez sem vált be. — Miért fogadták el annak idején az Arany János utcai lakást? — Mert a tanácsnál azt mondták, hogy ez van, és kész. Eszi, nem eszi, nem kap mást. Liftes lakás csak hatvan éven felülieknek indokolt. — Mozgássérülteknek nem? — Jaj, ne nevettessen, hát én csak két hónapja vagyok mozgássérült, főorvosi engedéllyel! — Tessék? — Na, ez egy külön kálvária, mondhatnám, plusz öt lépcsőfok, amit most januárban kezdtünk el megmászni. — Akkor ezt hagyjuk későbbre. Tegyük fel, hogy Szekszárdon 1979-ben valóban nem tudtak az önök igényeinek megfelelő lakást biztosítani. De hogy lehet, hogy azóta sem? — Az illetékes főelőadó közölte velünk: szövetkezeti lakást öt évig nem lehet minőségi cserével elcserélni. Hozzátette, ez alól nincs kivétel, mert ő aztán nem tehet arról, hogy mozgássérültek vagyunk. — Amikor a kislányuk megszületett, már csaknőnapok voltak hátra az öt évből. Nem kérték, hogy tekintsenek el ettől a néhány hónaptól legalább? — Dehogyisnem. Szeptemberben, amikor már csak két hónap volt hátra az öt évből, a lakásügyi osztály főelőadja hozzájárult, hogy ötezer forint befizetése mellett beadjuk minőségi cserére a kérelmünket. Amikor egy hónap múlva érdeklődtem, hangsúlyozva, magyarázva, hogy miért nagyon sürgős nekünk, azt a választ kaptam, nem tud segíteni. Hozzátette: nem tehet róla, hogy gyerekünk született. Begurulom, felmentem a tanácselnökhöz. Azonnal fogadott, s nagyon emberségesen beszélt, de arról tájékoztatott, hogy sajnos csak OTP öröklakást kaphatunk, mert másmilyen nem épül. Az ára: 672 ezer forint, a beugró 312 ezer. Mozgássérült a főorvosi engedéllyel Nagyék mostani lakását 370 ezer forintra értékelték, de van még rajta 156 ezer forint tartozás, tehát százezer forintot készpénzben kellene kifizetniük. Amíg dolgoztak, négy-négyezer forint volt a jövedelmük. A gyerek megszületésekor kénytelenek voltak mindketten a nyugdíjazásukat kérni. Erzsébet azért, mert a nyugdíj több, mint a gyes, Gáspár pedig, mert Erzsébet — éppen a lépcsők miatt — egyedül nem tudná ellátni a gyereket. Most a családi pótlékkal együtt 5985 forint a havi jövedelmük. Világos, hogy sem korábban nem volt módjuk, sem most nincs lehetőségük félretenni. — Szerencsénk volt. A mozgássérültek szövetsége, a MEOSZ, épp ez év január 1-től rendelkezik olyan pénzalappal, amelyből személyenként százezer forintos segélyt adhat a tagjainak, a típuslakások speciális, mozgássérült-lakássá való átalakítására. — De hát önöknek nem arra kell... — A dolog végső célját tekintve : ugyanarra. Olyan lakásra, amelyben élni tudunk. " Egy telefon kedden Nagy Gáspárék beadták hát a kérvényt. Hangsúlyozták: sürgős a pénz, mert, ha meglesz, már a márciusban átadandó lakásokból kaphatnak. Negyven napig nem jött válasz. Erzsébet akkor telefonált a MEOSZ-ba. Az ügyintéző közölte vele, hogy a levelét el sem olvasta, mert nem csatolta hozzá az öt szükséges igazolást. És ekkor jött az az öt lépcsőfok, amelyet érthetetlen módon éppen a sorstársak emeltek Nagy Gáspárék elé. öt olyan papírt kellett beszerezniük, amelyhez csak hosszas szaladgálással lehet hozzájutni. Nincs mód — hely — részletezni e cikkcakkokat, de azért említsünk meg egyet, az elsőt. Kell egy igazolás arról, hogy a kérvényező — aki egyébként a MEOSZ tagja! — mozgássérült. A körzeti orvos nem állíthatja ki. A legközelebbi kórház, vagy rendelőintézet ortopéd szakorvosa sem. Csak a Budapesten székelő Országos Orvosszakértői Bizottság ... A papírok végül januártól májusig elkészültek, s május 8-i dátummal megjött a MEOSZ-tól a megnyugtató levél: „Legyetek nyugodtak, ha külditek a jelentkezési lapot, amellyel az adott lakás megvételét vállaljátok, küldjük a pénzt.” Most már tehát csak azt a bizonyos „adott lakást” kell megkeresni. Szekszárdon a városi tanács igazgatási osztályának vezetője nem tud az ügyről. Behívja a lakásügyi főelőadót. Kéri, hogy hozza be Nagy Gáspárék aktáit. — Minek? — kérdezi a főelőadó. — Majd szólunk, ha lesz a számukra megfelelő másfél szobás lakás. — Hogy-hogy másfél szobás? — kérdezi Erzsike. — Kétszobást kértünk. — Olyan most nincs. Mondom, majd értesítjük önöket. Ekkor lép a szobába dr. Farkas László, a városi tanács vb-titkára. Erzsike már nála is járt. Amikor megtudja, mi járatban vagyunk, leül az osztályvezető íróasztalához, és a telefonon tárcsázni kezd. Az OTP-t hívja. — Gyerekek, az augusztusban átadandó lakásokból tegyetek félre egy kétszobás földszinti, vagy liftes lakást. Hogy miből fogják a részleteket fizetni? Tudunk nekik adni a tanácsi keretből 60 ezer forint vissza nem térítendő, vagy kamatmentes támogatást. Igen, igen. Rendben? Köszönöm. Még valamit: igyekezzetek gyorsan lezongorázni mindent, mert a hétfői vb-n döntünk az augusztusban esedékes lakásokról. — A százezer forintról is a vb dönt majd — mondja a vb-titkár hozzám fordulva, és hozzáteszi: — Nehogy azt higgye, hogy a maga jelenléte miatt tudunk most lakást adni Nagy Gáspáréknak. Dehogy hiszem. Csak azon gondolkodom el, vajon hogyan sikerült volna hétfőig, a vb-ig „lezongorázni” az ügyet, ha kedden nem botlunk egymásba, s ha dr. Farkas László még aznap nem veszi fel a telefont. Persze, lehet, hogy fölvette volna szerdán vagy csütörtökön. Miért is ne? Hiszen éppen ideje volt, hat év késlekedés után. A hatból az egyik — mellesleg — a mozgássérültek esztendeje volt. Vigh Sándor