Népszava, 1985. június (113. évfolyam, 127–151. sz.)

1985-06-25 / 147. szám

6 ✓Utón, notesszal Újlak—Újvidék—Zenta Faragott köveken emberarc Múlt szerdai cikkemben főképp az újvidéki magyar nyelvű könyvkiadással foglalkoztam, de jugoszláviai, közelebbről vajdasági tartózkodásom nem korlátozódott csupán a könyvekkel való ismerkedésre. Jártam múzeumokban, megnéztem egy roppant nagy méretű színházépületet, s vendéglátóim, a Magyar Szó című napilap szerkesztői, munkatársai szíves kalauzolásával eljutottam Újvidéken kívül két másik városba is. Az egyik város Újlak (ma Ilok), amelyik Palánkéval szemben, a Duna túlsó partján található. Középkori település, a Kont család ura-Ugye, ismerős a név? Igen, Johannes de Capestranóról van szó, aki Újlakon halt meg 1456-ban. Ferences-rendi szerzetes volt, vándorprédikátor, pápák bizalmasa és inkvizítor. A huszitizmus ellensége. Ma szent, és temploma áll. Pápai utasításra sereget kellett gyűjtenie a török ellen, részt vett a nándorfehérvári csatában. Minderre utalásokat talál a látogató a múzeumban, de jobb, ha indulás előtt idehaza felkészül a rendelkezésre álló kézikönyvekből, s ott már csak a látványra figyel, engedi magát a múltba ragadtatni a hangulat által. Mint ahogy érdemes előzetesen tájékozódnia a török hódításra és Újlaki Miklósra vonatkozó adatokban, eseményekben is, mert a múzeum ott az újlaki várban, ki-kihagyásokkal mutatja be az elmúlt századokat. Újlaki Miklóst hosszabb szembenállást követő békülés után nevezte ki Mátyás király Bosznia kormányzójának. A szembenálláson ne csodálkozzunk, hiszen Újlaki, aki előbb Hunyadi Jánossal hal- Az első hivatásos színház Az újvidéki Magyar Színház igazgatója az ismert író, Gion Nándor. A színház e pillanatban még albérletben lakik, az ifjúsági szervezet székházában. Most készül új, önálló otthonba költözni, amelynek rendbetevése már dalmának központja volt. Aki a közelében jár, szakítson legalább egy órát, hogy megnézze, hiszem, hogy maradandó élményeket szerez. A falu hegyet ölel körül. A hegy lábát a Duna mossa, tetején vár ül, a várban XIV. századi eredetű templom. Egymás után több templom is állt a helyén. Elpusztult, újjáépült, megint pusztult, ismét épült, bővült. Az első írásos emlék 1260-ból való, egy kis kolostorról. A XIV. század derekán Ugrin érsek rendelt el építkezést, a templomot Máriának szentelték, most pedig — időközben újraszentelve — Kapisztrán János-templom volt, később ellene fordult, a Garai—Cilléi ligához csatlakozott. Nagy szerepe volt, sajnos, Hunyadi László kivégeztetésében is. Sírköve fennmaradt Újlakon. Visszatérve Újvidékre, a Vajdasági Múzeumba vezetett utam. Mesterségek eszközei, népi kerámiák, lámpagyűjtemény található a széles folyosókon, s egy teremben néhány népviselet. Most készülnek több termet átalakítani, berendezni kiállítás céljára. Egy-két év múlva talán egészében múzeum lesz az épület. De addig is érdemes benéznie az arra járónak. A felsoroltakért is, de még inkább a régészeti anyagért. A földszinten, mindjárt a bejárat után, többek között középkori magyar kolostor kőemlékeit láthatja, amelyek Dombóról származnak, Nagy Sándor régész ásta ki őket. A faragott köveken emberarcos ábrázolások is vannak, tipikusan széles, kerek, telt magyar arcok, amilyeneket máshonnanis ismerhetünk. Dombót a XI. században alapították, folyik. Elhelyezkedéséről, működéséről, lehetőségeiről az átköltözés után lesz érdemes szólni. A város közepén áll az újvidéki Szerb Nemzeti Színház hatalmas, márvány borítású épülete. Beosztását jól ismerő kísérővel is egy óráig tartott, míg termeit, helyiségeit, színpadait bejárták. Fél évtizede adták át rendeltetésének az épületet. A Szerb Nemzeti Színház 1861-ben alakult, tehát jövőre ünnepli fennállásának 125. évfordulóját. Az első hivatásos színház volt a mai Jugoszlávia területén. Tágas műhelyek, próbatermek, kényelmes öltözők találhatók az épületben, s három színpad. Az ember, járva a labirintusszerű épületet, elgondolkozik: mi pénz kellhet a fenntartásához?! Viszont van helye mindennek. A színház zenei részlege a Vajdasági Zenei Központ, ezt a régi opera alkot- Belebotlott a traktoros Második utam Zentára vezetett Újvidékről. Elsősorban az ottani múzeum remek néprajzi és régészeti anyagát megtekinteni. Főleg a magyarság néprajzi emlékeit gyűjti. Többek között ritka népi kerámiákban gyönyörködhetnek a látogatók. Zentát már a XIII. században okirat említette. A hely előtörténete 22—25 ezer évre nyúlik vissza. Csontok, maróműt- és ősbölénymaradványok mutatják ezt, amelyek a Tisza medréből kerültek elő. Több mint tízezer tárgyat őriz a múzeum, minden korszakot reprezentálva. A népvándorlás korából például edények, ékszerek, szerszámok, fegyverek. Érdekes a Keviben 1973-ban előkerült lelet. Mintegy négyezer ezüstpénz, amelyeket valószínűleg a török elől rejtettek a földbe. Érdekes és mutatós az Adóról származó kincslelet is. Pitykék, gyűrűk, bodlárok, fa, kibővítve kórussal, kamarazenekarral és hasonlókkal. Az operatársulat, a zenekar, a balettkar, a magánénekesek — összesen 220 művész. Évente 120 előadást tartanak, ebből húszat vidéken. A prózai társulat előadásszáma 240, belőle ugyancsak 20 vidéken. Nyomdája és saját könyvtára is van a színháznak. Hazánkból is gyakran szerepelnek társulatok, zenekarok, egyes művészek a Szerb Nemzeti Színházban. Állandó a kapcsolata a szegedi és a kecskeméti színházzal. Esetenként magánénekeseket is fogad Budapestről, vagy éppen rendezőt, s más ékszerek, ruhadíszek. Egy traktoros ment haza éjjel, s belebotlott valamibe. Egy tál volt az a valami, annak kiálló, felszínre került része, benne az imént sorolt kincsekkel. Sok más mellett, láthatók a múzeumban természetesen a zentai csata emlékei is. Fegyverek, festmények, ruhák, egyebek. A csatát, mint ismeretes, 1697. szeptember 11-én vívta Sávolyai Jenő herceg és serege a törökkel, győztesen, megölve vagy a Tiszába fullasztva mintegy harmincezer törököt. A csata mindössze két óra hosszat tartott. Bármerre járunk, bárhová utazunk, kísér bennünket a múlt. Népünk múltja, s az egyetemes emberi kultúráé. Haladó hagyományokból feltöltekezni — a pihenésen, kikapcsolódáson kívül erre is jó egy-egy utazás. Mátyás István Újlak vára - 1820-as ábrázolás A veszprémi tévétalálkozóról jelentjük Szolidan, ősziesen A jelekből úgy tűnik, a XV. veszprémi tévétalálkozó a „Szolid rendezvény” címszó alatt jegyeztetik majd be a találkozók évkönyvébe. Közrejátszik majd e jellegében az időjárás is, sajnos. Tegnap, a megnyitó napján bizony inkább a forralt bor lett volna kelendőbb Balatonalmádiban, ahol a találkozó résztvevőit, vendégeit, közreműködőit elszállásolták, semmint a jegelt sörök és üdítők. Nem volt sokkal forróbb a légkör a Veszprémi Dimitrov Művelődési Központ színháztermében sem, bár itt a televíziósok reflektorai némi hőt gerjesztettek a megnyitót tartó Maróti Rezső veszprémi tanácselnök és dr. Kornidesz Mihály, a Televízió elnöke, meg az öszszegyűlt hivatalosak és érdeklődők nagy örömére. A kissé merev hangulatot talán az okozta, hogy a megnyitó után a versenyprogram egy olyan tévéjátékát vetítették, melyet a televízió már rég sugárzott, így aztán Sütő András szép drámája, az Egy lócsiszár virágvasárnapja, Zsurzs Éva rendezésében, csak az ismétlés, és nem az újdonság élményével hatott Az érdekesebb esemény a művelődési háztól pár száz méterre lévő Séd filmszínház kamaratermében zajlott, itt került sor a találkozó első ősbemutatójának vetítésére. A Villanyvonat című tévéjátékot Vámos Miklós írta, Gát György rendezte. Az ősbemutatók sora ma egyébként folytatódik, méghozzá három „kihelyezett” vetítéssel, a találkozó immár hagyományos vendéglátóinál. A 15. sz. Volán Vállalat kultúrtermében a Felvidéki Judit írta és rendezte tévéjáték, a Fabuland, a Pannonker Vállalatnál a Málnay Levente rendezte Krízis, az Üvegipari Tröszt üdülőjében pedig a Pompadour című Leo Fall-operett tévéváltozata (rendező: Seregi László) kerül bemutatásra. Közben természetesen zajlik a versenyprogramok vetítése is a Dimitrov Művelődési Házban. Naponta általában négy művet mutatnak be. Tegnap a Sütő András darab után még egy Rossini- és egy Petrovics Emil-operát, s az Örkény István művei alapján készült, a tévében nemrég látott A hattyú halála című tévéjátékot vetítették, ma megint két opera, Flotow: Márta című művének rövidített változata és Székely Endre Kőzene című munkája, valamint a szintén kötelesen látott Vonzások és választások, s a Lakótelepi mítoszok kerül újra a monitorokra. Mint ismeretes, a versenyprogramot az országos műsor is sugározza (tegnap rendkívüli adásnap keretében, a továbbiakban a 2. csatornán) , de nem abban a vetítési sorrendben, mint ahogy az a Dimitrovban látható. Tavaly a versenyprogram vetítéseiről naponta rendeztek eszmecseréket, nem túl sok eredménnyel. A szemle szervezői most újítottak a versenyprogramokról, mivel az azokban szereplő alkotásokról a kritika már úgyis elmondta a véleményét, nem rendeznek vitákat, ellenben lesz egy összefoglaló, átfogó jellegűnek szánt beszélgetés az ősbemutatókról, pénteken délután. A vitát Baló György vezeti. Addigra lezajlik az összes előzetes vetítés, és bemutatkozik a Fiatal Művészek Stúdiója is négy rövid alkotással (ők épp holnap), meg a tévé szegedi körzeti stúdiója, két munkával. S mivel az előzetes bemutatók nyolc drámai és két zenés kategóriába tartozó munkája igen változatos tematikát mutat, és talán megsejtet valamit a tévé alkotóműhelyeinek újabb elképzeléseiből is , feltehetőleg lesz miről beszélgetni. Takács István Premier június 29. Verdi: A trubadúr című operája lesz a győri Kisfaludy Színház évadjának utolsó bemutatója. A június 29-i premier rendezője Bor József, karmestere Csala Benedek. A színházban egyébként megtartották már az évadzáró társulati ülést. A jövő évad bemutatóinak terveit is ismertették. Eszerint Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása, Euripides— Sartre—Illyés: Trójai nők, Arisztophanész—Mészöly: A béke, Gogol: Revizor, és Hubáé: A régi jó zenekar című művei kerülnek színre az első félévben. CSEMADOK-fesztivál Csehszlovákia szocialista fejlődése közös eredménye a csehek, szlovákok, a magyarok, az ukrán, lengyel és német nemzetiségek baráti együttműködésének és építőmunkájának — jelentette ki Peter Colotka a CSKP KB Elnökségének tagja, szlovák kormányfő vasárnap Gombaszögön, a magyar dolgozók jubileumi, 30. kulturális fesztiváljának zárónapján. A nagygyűlésen részt vett Sidó Zoltán, a kétnapos kulturális ünnepséget szervező CSEMADOK országos elnöke. Jelen volt Boros Jenő, hazánk pozsonyi főkonzulátusának konzulja. Peter Colotka hangsúlyozta, hogy a magyar nemzetiségű munkások, parasztok és értelmiségiek mindenhol kivették a részüket a szocializmus építéséből, Csehszlovákia szellemi értékeinek gazdagításából. A közös munkában erősödött a csehszlovákiai népek és nemzetiségek baráti életközössége. A szlovákiai magyar dolgozók kulturális fesztiváljának második napját az ifjúság nemzetközi évének jegyében rendezték meg. Fellépett többek között a dunaszerdahelyi magyar nyelvű gyermekszínház, a párkányi Kisbojtár tánccsoport, több kórus. Nagy sikert aratott a magyarországi Vadrózsák együttes, egy szovjet és egy lengyel tánccsoport, valamint két szlovákiai együttes. KEDD, 1985. JÚNIUS 25. NÉPSZAVA A televízió előtt „KARCSIRA” Mindössze csak kurta negyedóráig tartott — a múlt héten, kedden, késő este — a KISZ kísérleti stúdió Valami szokatlant érezni c. filmje, de a riasztó és aggasztóan nyugtalanító hatásaitól még szombaton sem tudtam megszabadulni. Az erőszak és az embertelenség motiválatlan s amorf világa tárult elém, zavarosan, sőt kaotikusan. Az életanyag művészileg annyira megformálatlannak tűnt, hogy kritikailag értékelve, legfeljebb — nagy jóindulattal! — műhelymunkának lehetett tekinteni... E kisfilm sugallatára és ösztönzésére megfogalmazott kérdéseim azonban nem hagytak nyugton. Mi az oka, hogy nem tudnak úrrá lenni e kísérletező ifjú művészek anyagukon és problémáikon? Egyáltalán, miért nem tesznek, vagy tudnak tenni erre eredményesebb erőfeszítéseket? Lemondhat-e a művész az értelmezésről, az elemzésről, a kritikáról? E töprengő, izgató-gyötrő kérdéseket hordozó lelkiállapotban nem esett nehezemre a választás Agatha Christie és a fiatal művészek egy újabb kísérletező filmje közt, szombaton este, így a Karcsikat néztem a második csatornán, s nem az elsőn, a vele társított Nyaraló gyilkosokat. Könnyen elképzelhető, hogy a nézők túlnyomó többsége nem velem tartott. Kár! A KISZ-stúdió fiatal művészeinek e vállalkozása — örömmel állapítom meg! — figyelemre méltó, mert erőteljes társadalmi-emberi felelősséget, időnként mély humánumot tükröző, lelkiismeret-ébresztő, s valóban újat kereső alkotás. Az állami gondozásban felnőtt, szüleiktől elhagyott, vagy őket nem ismerő fiatalok beilleszkedési folyamatát, konfliktusait mutatja be a film a friss, mai valóság- és életanyag alapján. Szeretettel és együttérzéssel ábrázolják a fiatal művészek hősük sorsát, a ténylegesen létező és vélt akadályok közepette, a helykereső kísérleteit, közeledési, kötődési kezdeményezéseit. Sajátos, elgondolkodtató s eszméltető vallomásokat hallunk, amikor a valóságos hőst a „sorsát játszó”, illetve kialakult lelki adottságai szerint viselkedő önnönmagával szembesítik. E film számos részlete megrendítő. A baj csak az, hogy az alkotók széteső és terjengős, sok helyen nehezen érthető és áttekinthető művet hoztak létre. Mintha elfeledkeznének arról, hogy a filmművészet nélkülözhetetlen kompozíciós, tömörítő s ábrázoló eszköze: a „vágás”. Legközelebb legyenek — kérjük őket! — saját alkotásukkal szemben könyörtelenebbek és kritikusabbak... (Írta és rendezte: Martinidesz László. A forgatókönyv elkészítésében társa volt e film emlékezetes főhőse: Mikola Károly.) SZÓ, ZENE, KÉP Az irodalom és a különböző művészeti ágak alkotói s műveit együtt, egymáshoz kapcsolva társítva, rendszeresen bemutató SZÓ, zene, kép ismét jelentkezett a képernyőn. Most nem hívtak meg senkit a „házigazdái” funkció betöltésére. Pedig bebizonyosodott, hogy egyegy jeles kortársi művész jelentős mértékben növelheti e fontos népszerűsítő sorozat érdekességét, tartalmasságát és vonzóerejét. (Legutóbb Ruttkai Éva, majd az őt megelőző Petrovics Emil.) A Szó, zene, kép e műsora — örömmel szólhatunk erről! — így is érdekes és változatos élményt nyújtott és sokrétű tájékoztatást is kívánt adni a nézőknek. A vezetője, ahogy eddig is, Baranyi Ferenc, a neves költő és ismert tévészemélyiség volt. Elismerés illeti azért, hogy az egész irodalmunkra és művészetünkre tekintő szemmel s szerető-segítő szívvel igyekezett népszerűsíteni kortársait és új műveiket. Megörvendeztetett azzal is, hogy olyan írókra és művészekre is felhívta a figyelmet, akiknek értékes alkotó tevékenységükről nem, vagy csak alig esik szó a tévében. (Tatay Sándor, Gerő János, Tamás Menyhért és mások.) Érdekes ötletnek bizonyult az, hogy e műsor egy részét a tévén kívül — most Salgótarjánban! — vették fel, így némi képet kaphattunk e nagy iparvárosunk kulturális életéről is. Szép gesztus volt Baranyi Ferenctől, hogy meghatottan emlékezett egykori pályatársára és barátjára, a fiatalon — egy évtizede! — elhunyt elbeszélőtehetségre, Gerelyes Endrére. Sajnos, Baranyi Ferenc e tiszteletre méltó és értékes törekvéseit beárnyékolják pontatlanságok, meglepő furcsa kijelentések s információs hiányok... Hogyan lehet például a kitűnő Jókai Annát így jellemezni: kb. ily módon „... írásaiból nem derül ki a neme, mert nincs benne semmi nyafogás” ... A többi nőírók „nyafogok”? Mit szól ehhez Szabó Magda, Galgóczi Erzsébet és persze, több más írónk? Gerelyes Endréről megtudjuk, hogy „vidéki pitiánerként érlelődött íróvá” ... Aligha tekinthetjük ezt teljes igazságnak! Gerelyes budapesti tanár volt, amikor első novellája megjelent. Már szerepelt az induló Új Írás első számában is. Majd a folyóirat szerkesztőbizottsága munkatársnak hívta meg. Csodálkozom, hogy erről éppen Baranyi Ferenc feledkezik el, aki szintén az Új Írás c. folyóirat légkörében és sodrásában bontakozott ki. Salgótarjánban miért nem szólt arról, hogy Gerelyes Endre ifjúkorában az ottani Vasas Sportegylet tagja volt, mint szenvedélyes és lelkes ökölvívó. Első megjelent írásának, a Kilenc percnek hősei is e nehéz és férfias sportágból kerültek ki. Illés Lajos A MŰFÉMSZER GT. Szigony u. 6. keres Moszkva térre raktári adminisztrátort, alapfizetés-t- premizálási lehetőséggel. Óbudára állandó délelőtti munkára könnyű fizikai munkára férfi dolgozókat, kiemelt bérezéssel, mielőbbi belépéssel. Jelentkezés: hétfőtől péntekig 8—10 óráig a művezetőnél, 146-187 telefonon. Keresünk belterületi 30 négyzetméter körüli irodahelyiséget, telefonnal, fűtési lehetőséggel. Ajánlatokat 18 órától: 653-225 telefonon.