Népszava, 1985. szeptember (113. évfolyam, 205–229. sz.)
1985-09-02 / 205. szám
2 Magyar vezetők üdvözlő távirata Vietnam nemzeti ünnepén Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Vietnam nemzeti ünnepe alkalmából a következő üdvözlő táviratot küldte Le Duannak, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának, Troung Chinhnek, a Vietnami Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének és Pham Van Dongnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság elnökének. Kedves Elvtársak! A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe, a független népi állam megalakulásának 40. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, dolgozó népünk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Vietnami Szocialista Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának, a baráti vietnami népnek. Népünk őszinte elismeréssel tekint a vietnami népnek a Vietnami Kommunista Párt vezetésével a társadalom és a gazdaság szocialista átalakításában elért eredményeire, ezek megszilárdítására és gyarapítására irányuló négy évtizedes áldozatos erőfeszítéseire. Kívánjuk, hogy népük az ismert nehéz külső és belső feltételek közepette is sikeresen teljesítse a szocialista építés feladatait, a párt V. kongresszusa által kitűzött célokat. Támogatjuk a Vietnami Szocialista Köztársaság külpolitikai törekvéseit, kezdeményezéseit, amelyek a délkelet-ázsiai térségben kialakult feszültség csökkentésére, a béke és biztonság megszilárdítására irányulnak. Örömünkre szolgál, hogy az elmúlt év novemberében aláírásra került magyar—vietnami barátsági és együttműködési szerződés szellemében a pártjaink, országaink és népeink közötti sokoldalú együttműködés és barátság a béke és a szocializmus közös ügyét szolgálva erősödik. Nemzeti ünnepük alkalmából további sikereket kívánunk Önöknek és dolgozó népüknek a szocializmus építésében, a nemzetközi békéért és társadalmi haladásért folytatott küzdelmükben.* A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Sarlós István, az Országgyűlés elnöke táviratban köszönötte Nguyen Huu Thót, a Vietnami Szocialista Köztársaság Nemzetgyűlésének elnökét. A Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Országos Béketanács, a Magyar Szolidaritási Bizottság és a Magyar Nők Országos Tanácsa szintén táviratban üdvözölte partnerét. (MTI) Indokínai külügyminiszteri találkozó Hanoiban Vietnam függetlensége kikiáltásának 40. évfordulója alkalmából Hanoiban csúcstalálkozót tartottak az indokínai országok. A találkozón részt vett Le Duan, a Vietnami KP KB főtitkára, Truong Chinh, a Vietnami Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, Pham Van Dong miniszterelnök, valamint az ünnepségekre ideérkezett Kaysone Phomvihane, a Laoszi Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, miniszterelnök és Heng Samrin, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, a Kambodzsai Népköztársaság Államtanácsának elnöke. A csúcstalálkozó résztvevőinek véleménye teljes azonosságot tükrözött a megvitatott nemzetközi és regionális kérdésekben. Megvitatták Vietnam, Laosz és Kambodzsa együttműködése továbbfejlesztésének kérdéseit. (TASZSZ) # Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, szovjet külügyminiszter Moszkvában fogadta Bohuslav Chnoupeket, a CSKP KB tagját, csehszlovák külügyminisztert. Helsinkiben vasárnap befejeződött Az összeurópai folyamat távlatai címmel megrendezett nemzetközi szimpózium. A tanácskozást — melyen 14 ország politikusai, szakszervezeti vezetői Nemzetközi hírek és tudósítói vettek részt — az Európai Biztonságért és Együttműködésért Küzdő Finn Nemzeti Bizottság szervezte. # Elégedetten nyilatkozott a Szovjetunióban tett látogatásáról John Block, amerikai mezőgazdasági miniszter. Block szovjetunióbeli utazásának utolsó állomásán, Leningrádban, a városi tanácsban folytatott megbeszélésen értékelte útját. Münchenben a vasárnap délutáni nagygyűlésen Willy Brandt, az SPD elnöke kijelentette: „nincs szükségünk új vegyi megsemmisítő eszközökre a Szövetségi Köztársaságban.” VIETNAM HARCOS ÉVTIZEDEI A történelemkönyvekben csak kurta mondatokban emlékeznek meg az eseményről. A krónikások hamar továbblépnek, s inkább a közelmúlt harcairól számolnak be. Talán ezért van az, hogy ha Vietnam nevét halljuk, elsősorban a francia gyarmatosítók és az amerikaiak elleni küzdelemre gondolunk, Dien Bien Phura, a párizsi békeszerződésekre vagy békés pillanatokra, olyanokra, mint amilyen az újraegyesítés volt. Vietnam történelmének csak a legújabb fejezetei ezek. Az új időszámítás első, történelmi mércével mérve is jelentős eseménye ma negyven éve, 1945. szeptember másodikén volt: az augusztusi forradalom győzelme után Ho Shi Minh kikiáltotta a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. A később megtartott általános választások eredményeként Ho apó az új állam elnöke lett. Eddig tehát a szűkszavú ténymegállapítás, amely rövidsége folytán nem enged visszatekintést az addig vezető útra, ám ennél fontosabb, hogy rögzít egy, abban az időben példátlan dolgot: Vietnam volt az első gyarmati ország, amelyben a nemzeti felszabadító mozgalom a munkásság vezetésével győzött. Ez feltétlenül ösztönző erőként hatott a többi ázsiai nép felszabadító harcára. A negyven évvel ezelőtti győztes pillanatok biztosítéka az 1941-ben alapított Viet Minh elnevezésű felszabadítási front sikeres harca volt. A szervezet egyesítette a demokratikus erőket, s fő célja a japán militaristák és a francia gyarmatosítók elleni küzdelem, a nemzeti függetlenség kivívása, a köztársaság kikiáltása, illetve belpolitikai téren amnesztia elrendelése, általános választások megtartása, a nyolcórás munkanap bevezetése és a földreform megvalósítása volt. A japán imperializmus szétzúzása után kedvező helyzet jött létre a Viet Minh által már évek óta szervezett népi felkelés számára. Ezt a helyzetet használták ki 1945 augusztusában a Viet Minherők. A harc azonban nem ért véget, mert előbb a franciákkal (1946—1954-ig), majd az amerikaiakkal (1964— 1973-ig) szemben kellett megvédeni az országot. Ezszinte vég nélküli szenvedések után csak néhány évig volt béke a Mekong mentén. 1979-ben ugyanis Pol Pot Kambodzsája súlyos provokációkat hajtott végre az akkor már újra egyesített Vietnam ellen. Ez az év még egy szomorú eseménysorozat kezdete is volt: kínai csapatok törtek be északról, s megtámadták a határmenti falvakat. Ebben az állandó készültségben született meg a vietnamiak jelszava: „Építs és védekezz!” Jól emlékszünk még, hogy a háborús időkben a rizsföldeken dolgozók hátán mindig ott volt a puska, a táblák szélén a légelhárító gépágyú. Az országépítés szinte a nulláról indult. A legfontosabb területen, a mezőgazdaságban évszázados módszerekkel dolgoztak, iparról alig lehetett beszélni, a kisárutermelés volt a meghatározó. Az is visszavetette a fejlődést, hogy az állandó háborúzás miatt tönkrementek az ipari létesítmények, használhatatlanná váltak az utak, a hidak és a vasút nagy része. Ilyen körülmények között még inkáb tiszteletreméltóak az elmúlt években elért eredmények. A fejlődést jól szemlélteti, hogy ma a szocialista szektor adja az ipari termelés csaknem egészét. Az újraegyesítés óta eltelt tíz évben egymillió hektárral növekedett a művelhető terület. Felfelé ívelő görbét írt le a villamosenergia-termelés, a kohászat. A nyersanyagok szállítását segíti, hogy újabb vasútvonalakat építettek. Hét nagy beruházás van folyamatban jelenleg Vietnamban. Az egyik legjelentősebb a Fekete-folyón épülő vízi erőmű, amely Délkelet- Ázsia legnagyobb duzzasztója lesz, teljesítménye 8,16 milliárd kW évente. Épül a Trian vízi erőmű (400 ezer kW), a phalai hőerőmű (440 ezer kW), a bimsoni és a Hoang Thach-i cementgyár (egyenként 1,1 millió tonna termelés évente), a Vung tan gázolajkitermelő-telep és a Thong long híd, Vietnam legnagyobb és legkorszerűbb hídja, amely a Vörös-folyó két partját köti össze. Az egészségügy is óriásit lépett előre. 1945-ben 47 rendelő, 51 orvos és 152 nővér volt az országban. 180 ezer lakosra jutott egy orvos, a halálozási arány a legmagasabb volt a világon (26 százalék), s a vietnamiak átlagosan csak 38 évig éltek. Ma 8660 orvosi rendelő van a körzetekben, ezenkívül 1121 a vállalatoknál, üzemekben. Hanoiban 28 kórház, illetve orvosi kutatóintézet működik, az átlagéletkor pedig 63 év. Az eredményes országépítéshez vezetőkre, jól képzett szakmunkásokra is szükség van. Ma 93 egyetemen és főiskolán, 290 gimnáziumban, illetve szakközépiskolában tanul az utánpótlás. A néhány éven belül vezető beosztásba kerülő fiataloknak kell megvalósítaniuk az 1981-es gazdasági reformterv intézkedéseit. Ezekre azért volt szükség, mert Hanoiban is kimondták: a termelési hiányosságokat nem lehet kizárólag az objektív nehézségek számlájára írni. A Vietnami KP KB VIII. plénuma határozottan fogalmazott, amikor sorra vette a feladatokat. Ezek között első helyen szerepelt egy rugalmasabb gazdaságirányítási rendszer kialakítása. A plénum hangsúlyozta, hogy fel kell hagyni a bürokratikus vezetői módszerekkel, és mihamarabb át kell térni a szocialista önelszámolásra. Nos, a határozatok végrehajtása jó ütemben folyik, s ezt a javuló gazdasági eredmények is alátámasztják. A megújulás azonban egyedül igencsak nehéz feladat lenne. A baráti országok — elsősorban a Szovjetunió — segítsége, tapasztalatai most is nélkülözhetetlenek. Persze, nem újkeletű ez a segítség, hiszen az eltelt évtizedek alatt Vietnam mindig számíthatott a szocialista országokra politikai, gazdasági és katonai téren egyaránt. A nemzeti függetlenségéért küzdő vietnami nép áldozatos harcát hazánk is mindvégig támogatta. A békés egymás mellett élés elve a vietnami külpolitika egyik kiindulópontja. Ezt tükrözik a fegyveres konfliktusok idején és a békekötések után kiadott hivatalos vietnami állásfoglalások egyaránt. Vietnam arra törekszik, hogy erősítse a három indokínai ország történelmileg kialakult szövetségét, de nem zárkózik el a másokkal folytatandó párbeszéd elől sem. Azt szorgalmazza, hogy végre valósuljon meg a béke és a biztonság a délkelet-ázsiai térségben. Mester Nándor Hosszú évekig ez volt a természetes állapot: munka a földeken, fegyver a kéznél. Erich Honecker fogadta Franz Josef Strauss! ] SDK-vezetők a lipcsei vásáron a Chemalimpex pavilonjában Erich Honecker az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke vasárnap Lipcsében fogadta Franz Josef Strauss bajor tartományi miniszterelnököt, a CSU elnökét, aki a vásárra érkezett a városba. A találkozón a nemzetközi kérdések közül elsősorban az űrfegyverkezés megakadályozásáról, és az európai fegyverkezés korlátozásáról tárgyaltak. Az NDK vezetője hangsúlyozta, hogy mindent meg kell tenni a fegyverkezés megállítására. Honecker és Strauss részletesen elemezte a két német állam kapcsolatait. A találkozó után tartott sajtóértekezletén a bajor politikus elmondta, hogy gazdasági, kulturális és környezetvédelmi területen, jelentősen fejlődött az NSZK és az NDK együttműködése. Vasárnap nyitotta meg kapuit a lipcsei őszi vásár. Az NDK vezetőinek hagyományos körsétája a vegyipar legújabb termékeit felvonultató pavilonban kezdődött. A magasrangú vendégek itt találkoztak a magyar kiállítókkal is. A Chemokomplex kiállítási részlegénél Erich Honeckert és kíséretét dr. Szalai Béla, hazánk berlini nagykövete üdvözölte. Az NSZEP KB főtitkára méltatta és példásnak nevezte hazánk, és az NDK politikai, gazdasági kapcsolatait, és köszönetet mondott a magyar vállalatok nagyszámú részvételéért a vásáron. (MTI) Bécsi Ferrara Pártlapok fesztiválja Bécsben vasárnap befejeződött a Volksstimme, az Osztrák KP lapja ez alkalommal negyvenedszer megrendezett fesztiválja. Az MSZMP KB képviseletében ott volt Lakatos Ernő, a Központi Bizottság osztályvezetője, a Népszabadság szerkesztőségét Eötvös Pál főszerkesztő-helyettes képviselte. Ferrarában pedig az olasz politikai és gazdasági élet időszerű kérdéseinek a megvitatásával, kerekasztal-beszélgetésekkel, konferenciákkal, valamint gazdag kulturális programokkal folytatódik az Olasz Kommunista Párt lapjának, a L’Unitának a hagyományos fesztiválja. (MTI) Megemlékezések Lengyelországban Lengyelországban a hét végén megemlékeztek az 1980- as úgynevezett augusztusi társadalmi megállapodások aláírásának 5. évfordulójáról. A két nagy balti-tengeri hajógyártási központban, Szczecinben és Gdanskban augusztus 30-án, illetve 31- én, a sziléziai bányavidéken található Jastrzebiában pedig szeptember 1-én írták alá 1980-ban a kormány és a dolgozók képviselői azt a három megállapodást, amely véget vetett a júliusi- augusztusi országos sztrájkhullámnak. A hétvégi megemlékezéseken részt vettek a helyi vajdasági és városi állami és pártszervek, a társadalmi szervezetek, az üzemi vezetőségek és a dolgozók képviselői. (MTI, PAP) HÉTFŐ, 1985. SZEPTEMBER 2. NÉPSZAVA Mi várható a világpolitikában? CESS wm ■SÍ 7/1 HÉTFŐ: Blackpoolban megkezdődik a brit Szakszer-vezetek Szövetségének 111. kongresszusa. Tokióban bíróság elé áll a korrupcióval vádolt volt miniszterelnök, Tanaka Kakuei. Nagy-Britanniában nagyszabású szárazföldi had- gyakorlat kezdődik „Brave Defender” fedőnéven. KEDD: Luandában megnyílik az el nem kötelezett or-szágok külügyminisztereinek értekezlete. SZERDA: Felipe González spanyol miniszterelnök hivatalos látogatást tesz Kínában. Izraelbe látogat Poul Schlüter dán kormányfő. Chilében újabb tiltakozónapot tartanak. CSÜTÖRTÖK: Tokióba érkezik Mihail Kapica szovjet külügyminiszter-helyettes. La Pazban megkezdi munkáját a latin-amerikai szakszervezetek kongresszusa, mely a régió eladó- sodásának problémáit vitatja meg. SZOMBAT: Daccában megtartja első csúcsértekezletét a Dél-ázsiai Országok Regionális Együttműködési Szervezete, a SARC. Torquay-ban kongresszust tart a brit Szociáldemokrata Párt. VASÁRNAP: Liechtensteinbe látogat II. János Pál pápa. Másfél hónapon belül immár másodszor tanácskozá t nak a latin-amerikai szakszervezetek a térség nyomasztó eladósodásáról. Az első regionális konferencia Havannában nyílt meg július 15-én, most pedig Boli- Ivia a házigazdája a dél-amerikai adósok szakszerve-zeti tanácskozásának. A gazdasági nehézségek és az adósságok szinte azonos tempóban növekszenek manapság, és Latin-Amerika kormányai, csakúgy, mint felelős társadalmi szervei aggodalommal szemlélik a fejleményeket. A több százmilliárdos adósságok megviselik, nyomasztóan megterhelik a hitelezettek gazdasági, szociális, társadalmi életét és sok helyütt megingatják a politikai stabilitást. Ugyanakkor az adósok helyzete reménytelen: nemhogy törleszteni nem tudnak, de legtöbbjük arra is képtelen, hogy az országban fenntartsa a szokásos állami, társadalmi, szociális ügymenetet. Árulkodó jel: a térségben már sok helyütt a katonák is ódzkodnak a pokoli felelősség vállalásától és átvállalásától. Valószínűleg ez is egyik oka, magyarázata annak, hogy Latin-Amerikában gyorsan népszerűvé vált a kubai indítvány, amelyet Fidel Castro ismertetett egyik interjújában, hogy a hitelezők engedjék el az adósságokat, s mindenki induljon „tiszta lappal”. A havannai konferencia, amelyen a latin-amerikai szakszervezetek lényegében felzárkóztak a kubai követelések mögé, széles körű visszhangot váltott ki a szervezett dolgozók soraiban, de a „szakszervezeti közvélemény” hangjának markáns megfogalmazása nem maradt hatástalan a kormányokra és a bankvilágra sem. Az újabb fejleményen és az ezekhez kötődő újabb perspektívák és az esetleges szakszervezeti kezdeményezések és akciósorozatok megtervezésére kiváló alkalmat nyújt a La Pazban összehívott újabb konferencia. Az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek luandai konferenciája meglehetősen kritikus időszakban ül össze. Irak már másodszor jelentette be hivatalosan, hogy lemond az el nem kötelezettek csúcsértekezletének megrendezéséről — így ismét házigazdát kell választani. Régebben az egyes országok versengtek a megrendezés jogáért. Annak idején Irak jelentős presztízs építkezéseket kezdett, szuperberuházásokkal kívánta elkápráztatni a vendégeket. Az áldatlan középkeleti háború azonban tervei felülvizsgálatára kényszerítette az iraki vezetést. Az okok lényegében most sem változtak meg, a nehézségek legfeljebb csak súlyosbodtak, így Luandában újból keresni kezdik majd azt az országot, amely elég stabilnak, magabiztosnak érzi magát egy reprezentatív csúcsesemény megrendezésére.