Népszava, 1985. szeptember (113. évfolyam, 205–229. sz.)

1985-09-02 / 205. szám

2 Magyar vezetők üdvözlő távirata Vietnam nemzeti ünnepén Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Lo­­sonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának el­nöke és Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszter­­tanácsának elnöke Vietnam nemzeti ünnepe alkalmából a kö­vetkező üdvözlő táviratot küldte Le Duannak, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának, Troung Chinhnek, a Vietnami Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének és Pham Van Dongnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság elnökének. Kedves Elvtársak! A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe, a füg­getlen népi állam megalakulásának 40. évfordulója alkalmá­ból a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, dolgozó népünk nevében elvtársi üdvözletünket és jókíván­ságainkat küldjük önöknek, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Vietnami Szocialista Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának, a baráti vietnami népnek. Népünk őszinte elismeréssel tekint a vietnami népnek a Vietnami Kommunista Párt vezetésével a társadalom és a gazdaság szocialista átalakításában elért eredményeire, ezek megszilárdítására és gyarapítására irányuló négy évtizedes áldozatos erőfeszítéseire. Kívánjuk, hogy népük az ismert nehéz külső és belső feltételek közepette is sikeresen telje­sítse a szocialista építés feladatait, a párt V. kongresszusa által kitűzött célokat. Támogatjuk a Vietnami Szocialista Köztársaság külpoliti­kai törekvéseit, kezdeményezéseit, amelyek a délkelet-ázsiai térségben kialakult feszültség csökkentésére, a béke és biz­tonság megszilárdítására irányulnak. Örömünkre szolgál, hogy az elmúlt év novemberében alá­írásra került magyar—vietnami barátsági és együttműködési szerződés szellemében a pártjaink, országaink és népeink közötti sokoldalú együttműködés és barátság a béke és a szocializmus közös ügyét szolgálva erősödik. Nemzeti ünnepük alkalmából további sikereket kívánunk Önöknek és dolgozó népüknek a szocializmus építésében, a nemzetközi békéért és társadalmi haladásért folytatott küz­delmükben.* A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Sarlós István, az Országgyűlés elnöke távirat­ban köszönötte Nguyen Huu Thót, a Vietnami Szocialista Köztársaság Nemzetgyűlésé­nek elnökét. A Szakszerveze­tek Országos Tanácsa, a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Országos Béke­tanács, a Magyar Szolidari­tási Bizottság és a Magyar Nők Országos Tanácsa szin­tén táviratban üdvözölte partnerét. (MTI) Indokínai külügyminiszteri találkozó Hanoiban Vietnam függetlensége kikiál­tásának 40. évfordulója alkal­mából Hanoiban csúcstalál­kozót tartottak az indokínai országok. A találkozón részt vett Le Duan, a Vietnami KP KB főtitkára, Truong Chinh, a Vietnami Szocialista Köz­társaság Államtanácsának el­nöke, Pham­ Van Dong mi­niszterelnök, valamint az ün­nepségekre ideérkezett Kay­­sone Phomvihane, a Laoszi Népi Forradalmi Párt KB fő­titkára, miniszterelnök és Heng Samrin, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB fő­titkára, a Kambodzsai Nép­­köztársaság Államtanácsának elnöke. A csúcstalálkozó résztve­vőinek véleménye teljes azo­nosságot tükrözött a megvi­tatott nemzetközi és regioná­lis kérdésekben. Megvitatták Vietnam, Laosz és Kambod­zsa együttműködése tovább­fejlesztésének kérdéseit. (TASZSZ) # Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, szov­jet külügyminiszter Moszk­vában fogadta Bohuslav Chnoupeket, a CSKP KB tagját, csehszlovák külügy­minisztert.­­ Helsinkiben vasárnap befejeződött Az összeurópai folyamat távlatai címmel megrendezett nemzetközi szimpózium. A tanácskozást — melyen 14 ország politi­kusai, szakszervezeti vezetői Nemzetközi hírek és tudósítói vettek részt — az Európai Biztonságért és Együttműködésért Küzdő Finn Nemzeti Bizottság szer­vezte. #­ Elégedetten nyilatko­zott a Szovjetunióban tett látogatásáról John Block, amerikai mezőgazdasági mi­niszter. Block szovjetunióbeli utazásának utolsó állomásán, Leningrádban, a városi ta­nácsban folytatott megbeszé­lésen értékelte útját.­­ Münchenben a vasárnap délutáni nagygyűlésen Willy Brandt, az SPD elnöke kije­lentette: „nincs szükségünk új vegyi megsemmisítő esz­közökre a Szövetségi Köztár­saságban.” VIETNAM HARCOS ÉVTIZEDEI A történelemkönyvekben csak kurta mondatokban em­lékeznek meg az eseményről. A krónikások hamar tovább­lépnek, s inkább a közelmúlt harcairól számolnak be. Ta­lán ezért van az, hogy ha Vietnam nevét halljuk, első­sorban a francia gyarmato­sítók és az amerikaiak elle­ni küzdelemre gondolunk, Dien Bien Phura, a párizsi békeszerződésekre vagy bé­kés pillanatokra, olyanokra, mint amilyen az újraegyesí­tés volt. Vietnam történelmének csak a legújabb fejezetei ezek. Az új időszámítás első, történelmi mércével mérve is jelentős eseménye ma negyven éve, 1945. szeptem­ber másodikén volt: az au­gusztusi forradalom győzel­me után Ho Shi Minh kikiál­totta a Vietnami Demokrati­kus Köztársaságot. A később megtartott általános válasz­tások eredményeként Ho apó az új állam elnöke lett. Eddig tehát a szűkszavú ténymegállapítás, amely rö­vidsége folytán nem enged visszatekintést az addig ve­zető útra, ám ennél fonto­sabb, hogy rögzít egy, abban az időben példátlan dolgot: Vietnam volt az első gyar­mati ország, amelyben a nemzeti felszabadító mozga­lom a munkásság vezetésével győzött. Ez feltétlenül ösz­tönző erőként hatott a többi ázsiai nép felszabadító har­cára. A negyven évvel ezelőtti győztes pillanatok biztosíté­ka az 1941-ben alapított Viet Minh elnevezésű felszabadí­­tási front sikeres harca volt. A szervezet egyesítette a de­mokratikus erőket, s fő cél­ja a japán militaristák és a francia gyarmatosítók elleni küzdelem, a nemzeti függet­lenség kivívása, a köztársa­ság kikiáltása, illetve belpo­litikai téren amnesztia elren­delése, általános választások megtartása, a nyolcórás mun­kanap bevezetése és a föld­reform megvalósítása volt. A japán imperializmus szét­zúzása után kedvező helyzet jött létre a Viet Minh által már évek óta szervezett népi felkelés számára. Ezt a hely­zetet használták ki 1945 au­gusztusában a Viet Minh­­erők. A harc azonban nem ért véget, mert előbb a fran­ciákkal (1946—1954-ig), majd az amerikaiakkal (1964— 1973-ig) szemben kellett megvédeni az országot. Ez­szinte vég nélküli szenvedé­sek után csak néhány évig volt béke a Mekong mentén. 1979-ben ugyanis Pol Pot Kambodzsája súlyos provo­kációkat hajtott végre az ak­kor már újra egyesített Viet­nam ellen. Ez az év még egy szomorú eseménysorozat kez­dete is volt: kínai csapatok törtek be északról, s megtá­madták a határmenti falva­kat. Ebben az állandó készült­ségben született meg a viet­namiak jelszava: „Építs és védekezz!” Jól emlékszünk még, hogy a háborús idők­ben a rizsföldeken dolgozók hátán mindig ott volt a pus­ka, a táblák szélén a légel­hárító gépágyú. Az országépítés szinte a nulláról indult. A legfonto­sabb területen, a mezőgazda­ságban évszázados módsze­rekkel dolgoztak, iparról alig lehetett beszélni, a kis­­árutermelés volt a meghatá­rozó. Az is visszavetette a fejlődést, hogy az állandó háborúzás miatt tönkremen­tek az ipari létesítmények, használhatatlanná váltak az utak, a hidak és a vasút nagy része. Ilyen körülmények kö­zött még inkáb tiszteletre­­méltóak az elmúlt években elért eredmények. A fejlődést jól szemlélteti, hogy ma a szocialista szektor adja az ipari termelés csak­nem egészét. Az újra­egyesí­tés óta eltelt tíz évben egy­millió hektárral növekedett a művelhető terület. Felfelé ívelő görbét írt le a villa­­­mosenergia-termelés, a ko­hászat. A nyersanyagok szál­lítását segíti, hogy újabb vasútvonalakat építettek. Hét nagy beruházás van folyamatban jelenleg Viet­namban. Az egyik legjelen­tősebb a Fekete-folyón épülő vízi erőmű, amely Délkelet- Ázsia legnagyobb duzzasztó­ja lesz, teljesítménye 8,16 milliárd kW évente. Épül a Tri­an vízi erőmű (400 ezer kW), a phalai hőerőmű (440 ezer kW), a bimsoni és a Hoang Thach-i cementgyár (egyenként 1,1 millió tonna termelés évente), a Vung tan gázolajkitermelő-telep és a Thong long híd, Vietnam legnagyobb és legkorszerűbb hídja, amely a Vörös-folyó két partját köti össze. Az egészségügy is óriásit lépett előre. 1945-ben 47 rendelő, 51 orvos és 152 nő­vér volt az országban. 180 ezer lakosra jutott egy or­vos, a halálozási arány a legmagasabb volt a világon (26 százalék), s a vietnamiak átlagosan csak 38 évig éltek. Ma 8660 orvosi rendelő van a körzetekben, ezenkívül 1121 a vállalatoknál, üze­mekben. Hanoiban 28 kór­ház, illetve orvosi kutatóin­tézet működik, az átlagélet­kor pedig 63 év. Az eredményes országépí­téshez vezetőkre, jól kép­zett szakmunkásokra is szükség van. Ma 93 egyete­men és főiskolán, 290 gim­náziumban, illetve szakkö­zépiskolában tanul az után­pótlás. A néhány éven belül vezető beosztásba kerülő fia­taloknak kell megvalósíta­niuk az 1981-es gazdasági reformterv intézkedéseit. Ezekre azért volt szükség, mert Hanoiban is kimond­ták: a termelési hiányossá­gokat nem lehet kizárólag az objektív nehézségek számlájára írni. A Vietnami KP KB VIII. plénuma határozottan fogal­mazott, amikor sorra vette a feladatokat. Ezek között el­ső helyen szerepelt egy ru­galmasabb gazdaságirányítá­si rendszer kialakítása. A plénum hangsúlyozta, hogy fel kell hagyni a bürokrati­kus vezetői módszerekkel, és mihamarabb át kell térni a szocialista önelszámolásra. Nos, a határozatok végrehaj­tása jó ütemben folyik, s ezt a javuló gazdasági eredmé­nyek is alátámasztják. A megújulás azonban egyedül igencsak nehéz fel­adat lenne. A baráti orszá­gok — elsősorban a Szov­jetunió — segítsége, tapasz­talatai most is nélkülözhetet­lenek. Persze, nem újkeletű ez a segítség, hiszen az eltelt évtizedek alatt Vietnam min­dig számíthatott a szocialis­ta országokra politikai, gaz­dasági és katonai téren egy­aránt. A nemzeti független­ségéért küzdő vietnami nép áldozatos harcát hazánk is mindvégig támogatta. A békés egymás mellett élés elve a vietnami külpo­litika egyik kiindulópontja. Ezt tükrözik a fegyveres konfliktusok idején és a bé­kekötések után kiadott hiva­talos vietnami állásfoglalá­sok egyaránt. Vietnam arra törekszik, hogy erősítse a há­rom indokínai ország törté­nelmileg kialakult szövetsé­gét, de nem zárkózik el a másokkal folytatandó párbe­széd elől sem. Azt szorgal­mazza, hogy végre valósuljon meg a béke és a biztonság a délkelet-ázsiai térségben. Mester Nándor Hosszú évekig ez volt a természetes állapot: munka a földeken, fegyver a kéznél. Erich Honecker fogadta Franz Josef Strauss! ] SDK-vezetők a lipcsei vásáron a Chemalimpex pavilonjában Erich Honecker az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államta­nácsának elnöke vasárnap Lipcsében fogadta Franz Jo­sef Strauss bajor tartományi miniszterelnököt, a CSU el­nökét, aki a vásárra érkezett a városba. A találkozón a nemzetközi kérdések közül elsősorban az űrfegyverkezés megakadályo­zásáról, és az európai fegy­verkezés korlátozásáról tár­gyaltak. Az NDK vezetője hangsú­lyozta, hogy mindent meg kell tenni a fegyverkezés megállí­tására. Honecker és Strauss részle­tesen elemezte a két német állam kapcsolatait. A találko­zó után tartott sajtóértekez­letén a bajor politikus el­mondta, hogy gazdasági, kul­turális és környezetvédelmi területen, jelentősen fejlődött az NSZK és az NDK együtt­működése. Vasárnap nyitotta meg ka­puit a lipcsei őszi vásár. Az NDK vezetőinek hagyo­mányos körsétája a vegyipar legújabb termékeit felvonul­tató pavilonban kezdődött. A magasrangú vendégek itt ta­lálkoztak a magyar kiállítók­kal is. A Chemokomplex kiál­lítási részlegénél Erich Ho­­neckert és kíséretét dr. Szalai Béla, hazánk berlini nagykö­vete üdvözölte. Az NSZEP KB főtitkára méltatta és példás­­nak nevezte hazánk, és az NDK politikai, gazdasági kapcsolatait, és köszönetet mondott a magyar vállalatok nagyszámú részvételéért a vá­sáron. (MTI) Bécsi Ferrara Pártlapok fesztiválja Bécsben vasárnap befejező­dött a Volksstimme, az Oszt­rák KP lapja ez alkalommal negyvenedszer megrendezett fesztiválja. Az MSZMP KB képviseletében ott volt Laka­tos Ernő, a Központi Bizott­ság osztályvezetője, a Nép­szabadság szerkesztőségét Eötvös Pál főszerkesztő-he­lyettes képviselte. Ferrarában pedig az olasz politikai és gazdasági élet időszerű kérdéseinek a meg­vitatásával, kerekasztal-be­­szélgetésekkel, konferenciák­kal, valamint gazdag kultu­rális programokkal folytató­dik az Olasz Kommunista Párt lapjának, a L’Unitának a hagyományos fesztiválja. (MTI) Megemlékezések Lengyelországban Lengyelországban a hét vé­gén megemlékeztek az 1980- as úgynevezett augusztusi társadalmi megállapodások aláírásának 5. évfordulójáról. A két nagy balti-tengeri ha­jógyártási központban, Szczecinben és Gdanskban augusztus 30-án, illetve 31- én, a sziléziai bányavidéken található Jastrzebiában pe­dig szeptember 1-én írták alá 1980-ban a kormány és a dolgozók képviselői azt a há­rom megállapodást, amely véget vetett a júliusi- augusztusi országos sztrájk­hullámnak. A hétvégi meg­emlékezéseken részt vettek a helyi vajdasági és városi állami és pártszervek, a tár­sadalmi szervezetek, az üze­mi vezetőségek és a dolgo­zók képviselői. (MTI, PAP) HÉTFŐ, 1985. SZEPTEMBER 2. NÉPSZAVA Mi várható a világpolitikában? CESS wm ■SÍ 7/1 HÉTFŐ: Blackpoolban megkezdődik a brit Szakszer-­­­­vezetek Szövetségének 111. kongresszusa. Tokióban bíróság elé áll a korrupcióval vádolt volt­­ miniszterelnök, Tanaka Kakuei. Nagy-Britanniában nagyszabású szárazföldi had-­­ gyakorlat kezdődik „Brave Defender” fedőnéven. KEDD: Luandában megnyílik az el nem kötelezett or-­­­szágok külügyminisztereinek értekezlete. SZERDA: Felipe González spanyol miniszterelnök hi­­­­vatalos látogatást tesz Kínában. Izraelbe látogat Poul Schlüter dán kormányfő. Chilében újabb tiltakozónapot tartanak. CSÜTÖRTÖK: Tokióba érkezik Mihail Kapica szovjet külügyminiszter-helyettes. La Pazban megkezdi munkáját a latin-amerikai­­ szakszervezetek kongresszusa, mely a régió eladó-­­ sodásának problémáit vitatja meg. SZOMBAT: Daccában megtartja első csúcsértekezletét a Dél-ázsiai Országok Regionális Együttműködési­­ Szervezete, a SARC. Torquay-ban kongresszust tart a brit Szociálde­­­­mokrata Párt. VASÁRNAP: Liechtensteinbe látogat II. János Pál­­ pápa. Másfél hónapon belül immár másodszor tanácskozá t nak a latin-amerikai szakszervezetek a térség nyo­­masztó eladósodásáról. Az első regionális konferencia­­ Havannában nyílt meg július 15-én, most pedig Boli- I­via a házigazdája a dél-amerikai adósok szakszerve-­­­zeti tanácskozásának. A gazdasági nehézségek és az adósságok szinte azo­nos tempóban növekszenek manapság, és Latin-Ame­­rika kormányai, csakúgy, mint felelős társadalmi szer­vei aggodalommal szemlélik a fejleményeket. A több százmilliárdos adósságok megviselik, nyomasztóan megterhelik a hitelezettek gazdasági, szociális, társa­dalmi életét és sok helyütt megingatják a politikai sta­bilitást. Ugyanakkor az adósok helyzete reménytelen: nemhogy törleszteni nem tudnak, de legtöbbjük arra is képtelen, hogy az országban fenntartsa a szokásos ál­lami, társadalmi, szociális ügymenetet. Árulkodó jel: a térségben már sok helyütt a katonák is ódzkodnak a pokoli felelősség vállalásától és átvállalásától. Valószínűleg ez is egyik oka, magyarázata annak, hogy Latin-Amerikában gyorsan népszerűvé vált a ku­bai indítvány, amelyet Fidel Castro ismertetett egyik interjújában, hogy a hitelezők engedjék el az adóssá­gokat, s mindenki induljon „tiszta lappal”. A havannai konferencia, amelyen a latin-amerikai szakszervezetek lényegében felzárkóztak a kubai követelések mögé, széles körű visszhangot váltott ki a szervezett dolgo­zók soraiban, de a „szakszervezeti közvélemény” hang­jának markáns megfogalmazása nem maradt hatásta­lan a kormányokra és a bankvilágra sem. Az újabb fejleményen és az ezekhez kötődő újabb perspektívák és az esetleges szakszervezeti kezdeményezések és ak­ciósorozatok megtervezésére kiváló alkalmat nyújt a La Pazban összehívott újabb konferencia. Az el nem kötelezett országok külügyminisztereinek luandai konferenciája meglehetősen kritikus időszak­ban ül össze. Irak már másodszor jelentette be hiva­talosan, hogy lemond az el nem kötelezettek csúcsér­tekezletének megrendezéséről — így ismét házigazdát kell választani. Régebben az egyes országok verseng­tek a megrendezés jogáért. Annak idején Irak jelentős presztízs építkezéseket kezdett, szuperberuházásokkal kívánta elkápráztatni a vendégeket. Az áldatlan közép­keleti háború azonban tervei felülvizsgálatára kény­szerítette az iraki vezetést. Az okok lényegében most sem változtak meg, a nehézségek legfeljebb csak sú­lyosbodtak, így Luandában újból keresni kezdik majd azt az országot, amely elég stabilnak, magabiztosnak érzi magát egy reprezentatív csúcsesemény megrende­zésére.

Next