Népszava, 1985. szeptember (113. évfolyam, 205–229. sz.)
1985-09-02 / 205. szám
NÉPSZAVA 1985. SZEPTEMBER 2., HÉTFŐ Mihail Gorbacsov nyilatkozata a Time magazinnak (Folytatás az 1. oldalról) gyobb propaganda csapást mérhetnének a Szovjetunióra, ha leállítanák egyik új hadászati rakétájuk fejlesztési programját. A Szovjetunió erre ugyanilyen propagandalépéssel válaszolna, s ez a „propagandaversengés” végül is mindenkinek javára válna. Természetesen nem helyettesíthetné az átfogó fegyverzetkorlátozási megállapodást, de feltétlenül fontos lépés lenne annak elérése terén. Az Egyesült Államok kormányzata a szovjet moratóriumra kihívó módon azzal válaszolt, hogy sietve végrehajtott egy újabb nukleáris robbantást. A világűr békés hasznosítására vonatkozó szovjet javaslatra pedig azzal reagált, hogy elhatározta a műholdelhárító fegyver első harci körülmények közötti kipróbálását. Ezenfelül még újabb gyűlöletkampányt is indított a Szovjetunió ellen. A békés együttélés útja Hogyan ítéljük meg ezeket a lépéseket? Ezek az intézkedések egyrészt arról tanúskodnak, hogy valamiféle zavar, bizonytalanság uralkodik Washingtonban. Ennek okát abban a nyugtalanságban látom, amit azért éreznek, mert a szovjet kezdeményezések megingathatják a Szovjetunióról, mint a rossz birodalmáról, és az általános veszély forrásáról terjesztett ama állítások hitelét, amelyekre az egész fegyverkezési politika épül. Másrészt az említett lépések azt mutatják, hogy az óceán túlsó partján nem éreznek kellő felelősséget a világ sorsa iránt. Mindezek ellenére az a véleményünk, hogy bármit is állítanak Washingtonban a Szovjetunió legutóbbi lépéseiről, az amerikai kormányzat nem mondta ki az utolsó szót ebben az ügyben. Mi bízunk ebben — mutatott rá Mihail Gorbacsov. — A tény ugyanis az, hogy akár tetszünk egymásnak, akár nem, csak együtt élhetünk tovább, vagy pusztulhatunk el. A megválaszolásra váró fő kérdés tehát most az: készek vagyunk-e számot vetni azzal, hogy nincs más út, mint a békés együttélés útja, s készek vagyunk-e háborús kategóriák helyett békés elképzelésekben gondolkodni és cselekedni. Amerikában úgy mondják, hogy élni és élni hagyni. Mi szovjet részről békés egymás mellett élésről szoktunk beszélni, s a Szovjetunió az előbb felvetett kérdésre egyértelmű igennel válaszol. A továbbiakban az őszre tervezett szovjet—amerikai csúcstalálkozóról szólva Mihail Gorbacsov kijelentette, hogy a találkozó esélyeit ma már sokkal óvatosabban ítéli meg, mint akkor, amikor a róla szóló megállapodás létrejött. Mi komolyan készülünk a találkozóra, nagy jelentőséget tulajdonítunk neki, és komoly reményeket fűzünk hozzá — mondotta az SZKP KB főtitkára. Nyugtalanítónak tartjuk azonban azt a megközelítést, amely Washington részéről kirajzolódik. Formálódik egy amerikai forgatókönyv, amely a nyomásra, sarokbaszorításunk szándékára épül. Törekvés becsületes párbeszédre Mi készek vagyunk a konkrét, tárgyszerű megbeszélésre, s benyújthatjuk saját számlánkat is. Van mit mondanunk az Egyesült Államok fegyverkezési hajszában viselt felelősségéről, a világ különböző térségeiben tanúsított magatartásáról, a terrorizmushoz nyújtott támogatásáról, s az emberi jogok megsértéséről magában az Egyesült Államokban és a hozzá közelálló államokban. Én egy ilyen fontos találkozó értelmét másban látom — állapította meg Mihail Gorbacsov. Becsületes, előítéletektől mentes párbeszédet szeretnénk, amelyben jelen van a nukleáris katasztrófa veszélyétől való eltávolodás szándéka. Nem tévhiteket és sztereotípiákat kell megvitatnunk, amelyből már mindenkinek elege van, hanem a reális problémákat, országaink valódi érdekeit, jövőnket, s az egész nemzetközi közösség jövőjét. A jelekből ítélve az amerikai fél egyelőre nem erre készül. A csúcstalálkozóig azonban még van idő, és sok mindent lehet tenni annak érdekében, hogy e találkozó alkotó és hasznos legyen. Ez azonban mindkét féltől függ. Nem tudjuk komolyan venni azt az állítást, hogy a hadászati védelmi kezdeményezés biztosítja a nukleáris támadással szembeni sérthetetlenséget, s ily módon elvezet a nukleáris fegyverek felszámolásához — mutatott rá Gorbacsov. A szovjet, de nemcsak a szovjet, hanem az amerikai szakemberek véleménye szerint is ez csupán fantazmagória, alaptalan vágyálom. Ez a terv kétségtelenül minden területen tovább ösztönzi a fegyverkezési hajszát, s ezzel tovább növeli a háborús veszélyt. Éppen ezért ez a terv rossz a Szovjetunió, rossz az Egyesült Államok, és általában mindenki számára. Ha nem sikerül megtiltani a világűr militarizálását, ha nem sikerül elhárítani az űrfegyverkezési hajszát, akkor semmiféle eredményre sem számíthatunk. Ez szilárd álláspontunk. Mi készek vagyunk a tárgyalásokra, de nem az űrfegyverekről, nem arról, hogy e fegyvereknek milyen fajtáit lehet a világűrbe telepíteni, hanem az űrfegyverkezési hajsza megakadályozásáról. Felhívás komoly megállapodásra Ez év januárjában a Szovjetunió és az Egyesült Államok külügyminiszterei ennek szükségességéről állapodtak meg. Meggyőződésünk, hogy lehetséges a megegyezés a világűr militarizálásának elhárításáról, s az ilyen megállapodást ellenőrizni is lehet. Washingtonban nyíltan hangoztatják, hogy bármit tesz is a Szovjetunió, az Egyesült Államok mindenképpen létrehozza csapásmérő űrfegyverét és műholdelhárító rendszerét. A múltban már nagyon sok próbálkozás történt annak érdekében, hogy térdre kényszerítsék, kimerítsék a Szovjetuniót. Ezek a kísérletek mind kudarcot vallottak, és kudarcot vallanak a jövőben is. Mi nem sütjük rá az Egyesült Államokra, a „gonosz birodalma” címkét. Mi azt szeretnénk, ha elkezdődne a szovjet—amerikai kapcsolatok újabb, az eddigieknél kedvezőbb fejleményeket hozó szakasza. Ha elkezdődik a fegyverkezési hajsza minőségileg új szakasza, akkor e cél elérése a jelenleginél jóval nehezebbé válik, ha még egyáltalán lehetséges lesz. Ezért szólítjuk fel az Egyesült Államokat arra, hogy kössön velünk komoly megállapodásokat a hadászati nukleáris fegyverekről, a közepes hatótávolságú nukleáris eszközökről és a világűr militarizálásának megakadályozásáról — mutatott rá Mihail Gorbacsov leszögezve, hogy amennyiben az űrfegyverekre vonatkozó jelenlegi amerikai álláspont jelenti az utolsó szót Washington részéről, akkor a genfi tárgyalások tökéletesen értelmüket vesztik. A legfontosabb cél A továbbiakban az SZKP KB főtitkára a szovjet gazdaság helyzetéről szólt. Kijelentette: Az utóbbi időben az ország több vidékén megfordultam, sok emberrel, munkásokkal és parasztokkal, mérnökökkel és tudósokkal találkoztam. E találkozók bebizonyították, hogy a nép nemcsak támogatja, hanem egyenesen követeli az áttörést a fejlődésben, a munka határozott javítását. Az utóbbi időben nem azért szentelünk olyan nagy figyelmet a gazdaságnak, mert rekordokat akarunk döntögetni a fémek, kőolaj, cement, szerszámgépek, vagy más termékek előállításában. A legfontosabb feladat az emberek életének megjavítása, s ennél lényegesebb cél nincs számunkra.zető nyugati hírügynökségek az SZKP KB főtitkárát. A hírügynökségi jelentések felhívják a figyelmet a nyilatkozat közvetlen hangnemére, és arra a körülményre, hogy Mihail Gorbacsov most ad első ízben nyilatkozatot nyugati sajtóorgánumnak az SZKP KB főtitkári minőségében. A nyilatkozat nyugati visszhangja A vezető nyugati hírügynökségek nagy figyelmet szenteltek annak a nyilatkozatnak, amelyet Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára adott az amerikai Time magazinnak. A Reuter brit hírügynökség kiemeli, hogy az SZKP KB főtitkára reménykedve tekint Reagan amerikai elnökkel való novemberi találkozója elé, bár a két nagyhatalom kapcsolatainak jelenlegi állapotát aggasztónak tartja. Idézik a szovjet politikus szavait, amelyek szerint komoly javaslatokkal a tarsolyában érkezik majd a csúcstalálkozóra. Az AP amerikai hírügynökség utal Mihail Gorbacsovnak arra a megfogalmazására, miszerint érdemi tárgyalásokat kíván folytatni az amerikai elnökkel. Bő terjedelemben ismertetik Mihail Gorbacsovnak az amerikai űrfegyverkezési tervekkel kapcsolatos állásfoglalását, nevezetesen azt, hogy e tervek megvalósítása veszélyezteti a fegyverkorlátozási tárgyalások egészét. Helyet kapnak az első tudósításaikban azok a mondatok, amelyekben Mihail Gorbacsov az amerikai fél szovjetellenes vádjaira reagál. Az atomkísérletekről való ideiglenes szovjet lemondás lehet ugyan propagandafogás az amerikai vezetés szerint, mégis vitathatatlanul megjavítja a fegyverkorlátozás esélyeit. Az ilyen „propagandára” az amerikai fél hasonló kötelezettségvállalásokkal felelhetne, és ez a „propagandaháború” mindenkinek csak hasznot hozna — idézik a ve Amerikai szenátusi küldöttség Moszkvában Szovjetunióbeli látogatásának első állomáshelyére, Kijevbe érkezett szombaton az a hét szenátorból álló amerikai törvényhozási küldöttség, amelyet Robert Carlye Byrd, a szenátusi kisebbség vezetője vezet. Az amerikai szenátorok küldöttsége szombaton Kijevből Moszkvába érkezett. Robert Byrd szenátor, a Szovjetunióban tartózkodó amerikai kongresszusi küldöttség vezetője vasárnap az ABC televíziónak Moszkvából adott nyilatkozatában kijelentette: a novemberi szovjet—amerikai csúcstalálkozón „elő kell készíteni a kereteket” a fontosabb megállapodásokhoz, mindenekelőtt a leszerelés és a fegyverzet korlátozásának kérdéseiről, meg kell javítani a béke esélyeit a világban. A szenátor — aki a küldöttség tagjaival együtt hétfőn kezdi meg megbeszéléseit a szovjet képviselőkkel, s előreláthatóan kedden fogadja őt Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára is , megismételte: levelet visz Reagan elnöktől Gorbacsovnak, de ennek tartalmáról nem szólt. Közölte azonban, hogy a küldöttség tagjai hazatértük után személyesen számolnak be az elnöknek tárgyalásaikról. Az ABC televízió vasárnap déli műsorában, amely a szovjet—amerikai kapcsolatok helyzetével foglalkozott, Gennagyij Geraszimov ismert szovjet kommentátor, a Moscow News című angol nyelvű szovjet lap szerkesztője aláhúzta: a csúcstalálkozón előrehaladást lehet és kell elérni a két ország kapcsolataiban. „A legfontosabb, hogy beszéljünk egymással”— mondotta a szovjet kommentátor, azonban aláhúzta: az amerikai kormányzat legújabb szovjetellenes lépései, akciói nem adnak alapot a derűlátásra. Geraszimov szerint a csúcstalálkozón aligha születnek nagyobb megállapodások, de az megfelelő légkört teremthet a további lépésekhez. Az adásban John Warner republikánus szenátor utalt a küldöttség magyarországi látogatására. Kijelentette: a szenátorokat melegen fogadták Magyarországon. (MTI, TASZSZ) Pillanatkép a ciszjordániai tiltakozó megmozdulások napjairól: az izraeliek által megszállt Nabluszban egy sebesült öreg arab vánszorog az állig felfegyverzett izraeli katona gyanakvó pillantásaitól kísérve TELEFOTÓ / MTI Külföldi Képszerkesztőség A szélsőségek nyara Időnként az ember leltárt készít a végzett munkáról, és ugyanez jó alkalom számításba venni a következő tennivalókat. Így van ez a nagy szezonmunkák után is, amikor látszólag lélegzetvételhez jutnak az emberek. Mert ami a nyári betakarítási idő után jött, az ugyancsak nem kényelmes pihenő volt, mert nyomban ott voltak a fontos feladatok, a kiegészítő tennivalók. Milyen is volt ez a nyár, miként értékelik a gazdák? Sokan teszik fel most ezt a kérdést. Ezt a nyarat a szélsőségek uralták, mondják mindazok, akik a legilletékesebbek, akik megküzdöttek ezekkel a szélsőségekkel, és olykor szenvedtek is tőlük. Volt hűvös és esős, majd forró, szinte kibírhatatlan hőség. Egyik nap tántorogtunk a melegtől, másnap már fáztunk. Igen a nyáron fáztunk is, mert amikor ilyen nagy hőségben néhány óra alatt 15 —18 fokot süllyed a hőmérő higanyszála, az bizony megvisel mindenkit. A növényeket is. Nem megyünk vissza Ádámhoz és Évához, de ezt az aratást mégsem a nyárral kell kezdeni, hiszen ahhoz, hogy a kalász beérjen, ősszel kell megvetni az alapokat. Az idén olyan kegyetlen volt a tél, melynek kárát több helyen még most is pótolják. Ebben a télben az őszi vetésű kalászosok nagyszerűen vizsgáztak. Elviselték a nálunk szokatlanul nagy hideget, jól tűrték a fagyot, és szerencsére volt hótakaró is. Erről azért fontos most szólni, mert a következő év vetéséhez, terméséhez a búzafajtáid megválasztása ezekben a hetekben időszerű. És azt már most el lehet mondani, hogy a kalászosok között több mint 60 százalékban szereplő magyar fajták jól állták a fagyot, a telet. A szegedi, a martonvásári kutatók a legjobbakat adták a termelőknek. Mieség és hűvös idő jött a tavasz, amely ígéretes kalászosokat mutatott. A belvizes területeken — Szabolcs-Szatmár, Hajdú, Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyékben — a sokévi átlagnál nem volt több a pusztulás, így hát a téeszek és állami gazdaságok nagy reményekkel tekintettek a betakarítások elé. Egymás között rekordokról beszéltek, a tőszám, az állomány sűrűsége arra engedett következtetni. Július első napjaiban aztán jött a nagy hőség, a szárazság. A meleg 30—35 fokra szökött, éjszaka pedig erősen lehűlt a levegő. „Akkor ment el nálunk a remény rekord” — mondta a napokban egy tsz-elnök. A szemszám ugyan megmaradt, de megszorult, fejlődni az utolsó hetekben nem tudott. A szárazság a kukoricát is sújtotta, különösen Bács megyében és más homokos vidékeken. Az aratás 8—10 nappal később indulhatott be országszerte. Mindannyian végigéltük ezt a nyarat, tudjuk, hogy nehéz volt, de így rendszerbe szedve láthatjuk a nehézségeket, és jobban értékelhetők az eredmények is. A nagy munkák idején látszott igazán, hogy az emberek milyen felkészültek, és milyen nagy a felelősségérzetük. Napról napra dolgozták le a késést. Kombájnosok és vezetők egyaránt a földeken voltak, és egymást segítve teremtették meg a feltételeket ahhoz, hogy minden beérett szem a magtárba kerüljön. Munkájukat nem zavarta semmi külső körülmény. Az emberek ellátása az első helyen állott. Ezt a MEDOSZ nem csak abban látja, hogy igen magas színvonalú volt az egész aratás alatt az étkeztetés — még az üdítő, a feketekávé sem hiányzott a tarlón tálalt menüből —, hanem a balesetek száma is kedvezően alakult. Ez az emberek óvásából, a gépek előkészítéséből fakadt. Fontosnak tekintették a szakszervezeti bizottságok azt is, hogy a munka egyéb feltételei — szerszám, üzemanyag, alkatrész — rendelkezésre álljanak. Orsztágos csapatmunka Az egész országra kiterjedő összjáték, csapatmunka volt ez az aratás. Ezt a közvetlen résztvevők helytállásán túl még néhány dolog kiválóan bizonyítja. Az ÁFOR például már az aratást megelőző hetekben feltöltötte valamennyi szövetkezet és állami gazdaság üzemanyagtartályait, hogy biztonságos készletek legyenek, és egy esetleges szállítási fennakadás miatt ne álljon le kombájn, traktor, vagy gépkocsi. Az AGROTEK külön kamionokat küldött a külföldi partnerekhez, hogy az alkatrészek hamarabb érkezzenek be. Ha hiányzott is egynéhány darab, azt egymás között a gazdaságok szinte pillanatok alatt rendezték, vagy az AGROKER-ek nyomban szállítottak, a telex beérkezése után. A gabonaiparban a tavaly megkezdett tárolóbővítések hatása már érezhető volt az idén, de még inkább az együttműködés, az emberi helytállás, ahogyan ott is azonosultak az aratással. Cegléden jártam a gabonaforgalmi vállalatnál, amikor az egyik téesz bejelentette: éjjel tudná szállítani a magot, hogy a gépeket jól kihasználhassa. Nem kellett magyarázkodni, még akkor éjjel kinyitották az átvevőhelyet, és fogadták a beérkező szállítmányokat, épp úgy mintát véve a laboratórium számára, mint nappal. Több száz kombájnosvizsgával rendelkező katona aratási szabadságot kapott, saját szövetkezetében arathatott. Csehszlovákiából hagyományosan érkezett 250—300 kombájn, és a megyék előbb északról délre, majd délről északra adták kölcsön egymásnak gépeiket. Így az öszszes kombájn egyharmada ezen a nyáron kétszer is részt vett az aratásban. És ez elsősorban az emberek áldozatvállalásából, egymás problémáinak megértéséből származott. Pedig már a saját területükön is kifáradtak, a nagyon meleg bármennyire is kedvezett az aratáshoz, az embereket fokozottan igénybe vette. A miért köszönet jár Augusztus 20-ig lényegében az egész országban befejezték az aratást, pedig 6. és 13. között ismét nehezebbé vált a munka, mert az egyébként hasznos eső, amely helyenként 20, máshol 70 milliméter volt, növesztette a gyomokat, nehezebbé tette a gépek munkáját. De összefogásról adhatunk hírt minden vonatkozásban. Ennek a féltő gondoskodásnak, az idő kihasználásának, a minden szemért való küzdelemnek köszönhető, hogy tisztes termést takarítottunk be kalászosokból. Az aratást befejezték. A termésről még most készülnek a mérések, kimutatások. Az biztos, hogy a sütőiparban jónak tartják az idei búzát, márpedig ha a pékek elégedettek, akkor biztos, hogy a kenyér is finom lesz. A kombájnosok beálltak a szerelőcsarnokokba gépeiket javítani, mert talán még egy hét, és vághatják is az ígéretesnek mutatkozó napraforgót, és már készülnek a kukorica betakarítására. A kapások — a szárazság sújtotta helyek kivételével — egyelőre állják az időjárás megpróbáltatásait. Ezeknek a napoknak az esőzései jót tesznek valamennyi őszi betakarítású növénynek. Ahol öntözésre rendezkedtek be, mint a tiszaföldvári Lenin Téeszben, vagy a balmazújvárosi és kábai szövetkezetekben, ott éjjel-nappal mennek a gépek. Kell a csapadék mindenre. Megállás nincs. És bármenyire is szélsőséges volt ez a nyár, a munkában rendszeresség, következetesség uralkodott. Az ember aki elvetette a magot, foggal-körömmel megharcolt azért, hogy a közösé legyen minden szem. Ezért a nagy áldozatvállalásért köszönet jár. Lendvai Vera