Népszava, 1985. szeptember (113. évfolyam, 205–229. sz.)

1985-09-02 / 205. szám

NÉPSZAVA 1985. SZEPTEMBER 2., HÉTFŐ Mihail Gorbacsov nyilatkozata a Time magazinnak (Folytatás az 1. oldalról) gyobb propaganda csapást mérhetnének a Szovjetunió­ra, ha leállítanák egyik új hadászati rakétájuk fejleszté­si programját. A Szovjetunió erre ugyanilyen propaganda­lépéssel válaszolna, s ez a „propagandaversengés” vé­gül is mindenkinek javára válna. Természetesen nem helyettesíthetné az átfogó fegyverzetkorlátozási megál­lapodást, de feltétlenül fon­tos lépés lenne annak eléré­se terén. Az Egyesült Államok kor­mányzata a szovjet morató­riumra kihívó­ módon azzal válaszolt, hogy sietve végre­hajtott egy újabb nukleáris robbantást. A világűr békés hasznosítására vonatkozó szovjet javaslatra pedig azzal reagált, hogy elhatározta a műholdelhárító fegyver első harci körülmények közötti kipróbálását. Ezenfelül­­ még újabb gyűlöletkampányt is indított a Szovjetunió ellen. A békés együttélés útja Hogyan ítéljük meg ezeket a lépéseket? Ezek az intéz­kedések egyrészt arról tanús­kodnak, hogy valamiféle za­var, bizonytalanság uralko­dik Washingtonban. Ennek okát abban a nyugtalanság­ban látom, amit azért érez­nek, mert a szovjet kezde­ményezések megingathatják a Szovjetunióról, mint a rossz birodalmáról, és az ál­talános veszély forrásáról terjesztett ama állítások hite­lét, amelyekre az egész fegy­verkezési politika épül. Másrészt az említett lépések azt mutatják, hogy az óceán túlsó partján nem éreznek kellő felelősséget a világ sor­sa iránt. Mindezek ellenére az a véleményünk, hogy bármit is állítanak Washingtonban a Szovjetunió legutóbbi lépé­seiről, az amerikai kormány­zat nem mondta ki az utolsó szót ebben az ügyben. Mi bí­zunk ebben — mutatott rá Mihail Gorbacsov. — A tény ugyanis az, hogy akár tet­szünk egymásnak, akár nem, csak együtt élhetünk to­vább, vagy pusztulhatunk el. A megválaszolásra váró fő kérdés tehát most az: ké­szek vagyunk-e számot vetni azzal, hogy nincs más út, mint a békés együttélés útja, s készek vagyunk-e háborús kategóriák helyett békés el­képzelésekben gondolkodni és cselekedni. Amerikában úgy mondják, hogy élni és élni hagyni. Mi szovjet rész­ről békés egymás mellett élésről szoktunk beszélni, s a Szovjetunió az előbb felve­tett kérdésre egyértelmű igennel válaszol. A továbbiakban az őszre tervezett szovjet—amerikai csúcstalálkozóról szólva Mi­hail­ Gorbacsov kijelentette, hogy a találkozó esélyeit ma már sokkal óvatosabban ítéli meg, mint akkor, amikor a róla szóló megállapodás lét­rejött. Mi komolyan készü­lünk a találkozóra, nagy je­lentőséget tulajdonítunk ne­ki, és komoly reményeket fű­zünk hozzá — mondotta az SZKP KB főtitkára. Nyugta­lanítónak tartjuk azonban azt a megközelítést, amely Washington részéről kirajzo­lódik. Formálódik egy ame­rikai forgatókönyv, amely a nyomásra, sarokbaszorítá­­sunk szándékára épül. Törekvés becsületes párbeszédre Mi készek vagyunk a konk­rét, tárgyszerű megbeszélés­re, s benyújthatjuk saját számlánkat is. Van mit mondanunk az Egyesült Ál­lamok fegyverkezési hajszá­ban viselt felelősségéről, a világ különböző térségeiben tanúsított magatartásáról, a terrorizmushoz nyújtott tá­mogatásáról, s az emberi jo­gok megsértéséről magában az Egyesült Államokban és a hozzá közelálló államokban. Én egy ilyen fontos talál­kozó értelmét másban látom — állapította meg Mihail Gorbacsov. Becsületes, elő­ítéletektől mentes párbeszé­det szeretnénk, amelyben je­len van a nukleáris kataszt­rófa veszélyétől való eltávo­lodás szándéka. Nem tévhi­teket és sztereotípiákat kell megvitatnunk, amelyből már mindenkinek elege van, ha­nem a reális problémákat, országaink valódi érdekeit, jövőnket, s az egész nem­zetközi közösség jövőjét. A jelekből ítélve az amerikai fél egyelőre nem erre ké­szül. A csúcstalálkozóig azonban még van idő, és sok mindent lehet tenni annak érdekében, hogy e találkozó alkotó és hasznos legyen. Ez azonban mindkét féltől függ. Nem tudjuk komolyan venni azt az állítást, hogy a hadászati védelmi kezdemé­nyezés biztosítja a nukleáris támadással szembeni sérthe­tetlenséget, s ily módon el­vezet a nukleáris fegyverek felszámolásához — mutatott rá Gorbacsov. A szovjet, de nemcsak a szovjet, hanem az amerikai szakemberek véle­ménye szerint is ez csupán fantazmagória, alaptalan vágyálom. Ez a terv kétség­telenül minden területen to­vább ösztönzi a fegyverke­zési hajszát, s ezzel tovább növeli a háborús veszélyt. Éppen ezért ez a terv rossz a Szovjetunió, rossz az Egye­sült Államok, és általában mindenki számára. Ha nem sikerül megtiltani a világűr militarizálását, ha nem sike­rül elhárítani az űrfegyver­­kezési hajszát, akkor semmi­féle eredményre sem számít­hatunk. Ez szilárd álláspon­tunk. Mi készek vagyunk a tárgyalásokra, de nem az űrfegyverekről, nem arról, hogy e fegyvereknek milyen fajtáit lehet a világűrbe te­lepíteni, hanem az űrfegy­­verkezési hajsza megakadá­lyozásáról. Felhívás komoly megállapodásra Ez év januárjában a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok külügyminiszterei en­nek szükségességéről állapod­tak meg. Meggyőződésünk, hogy lehetséges a megegye­zés a világűr militarizálásá­­nak elhárításáról, s az ilyen megállapodást ellenőrizni is lehet. Washingtonban nyíltan hangoztatják, hogy bármit tesz is a Szovjetunió, az Egyesült Államok minden­képpen létrehozza csapásmé­rő űrfegyverét és műholdel­hárító rendszerét. A múlt­ban már nagyon sok próbál­kozás történt annak érdeké­ben, hogy térdre kényszerít­sék, kimerítsék a Szovjet­uniót. Ezek a kísérletek mind kudarcot vallottak, és kudar­cot vallanak a jövőben is. Mi nem sütjük rá az Egye­sült Államokra, a „gonosz bi­rodalma” címkét. Mi azt sze­retnénk, ha elkezdődne a szovjet—amerikai kapcsola­tok újabb, az eddigieknél kedvezőbb fejleményeket ho­zó szakasza. Ha elkezdődik a fegyverkezési hajsza minősé­gileg új szakasza, akkor e cél elérése a jelenleginél jóval nehezebbé válik, ha még egyáltalán lehetséges lesz. Ezért szólítjuk fel az Egye­sült Államokat arra, hogy kössön velünk komoly meg­állapodásokat a hadászati nukleáris fegyverekről, a kö­zepes hatótávolságú nukleá­ris eszközökről és a világűr militarizálásának megakadá­lyozásáról — mutatott rá Mihail Gorbacsov leszögezve, hogy amennyiben az űrfegy­verekre vonatkozó jelenlegi amerikai álláspont jelenti az utolsó szót Washington részé­ről, akkor a genfi tárgyalá­sok tökéletesen értelmüket vesztik. A legfontosabb cél A továbbiakban az SZKP KB főtitkára a szovjet gaz­daság helyzetéről szólt. Kije­lentette: Az utóbbi időben az ország több vidékén meg­fordultam, sok emberrel, munkásokkal és parasztok­kal, mérnökökkel és tudó­sokkal találkoztam. E talál­kozók bebizonyították, hogy a nép nemcsak támogatja, hanem egyenesen követeli az áttörést a fejlődésben, a munka határozott javítását. Az utóbbi időben nem azért szentelünk olyan nagy fi­gyelmet a gazdaságnak, mert rekordokat akarunk döntö­getni a fémek, kőolaj, ce­ment, szerszámgépek, vagy más termékek előállításában. A legfontosabb feladat az emberek életének megjavítá­sa, s ennél lényegesebb cél nincs számunkra.­zető nyugati hírügynökségek az SZKP KB főtitkárát. A hírügynökségi jelentések felhívják a figyelmet a nyi­latkozat közvetlen hangne­mére, és arra a körülményre, hogy Mihail Gorbacsov most ad első ízben nyilatkozatot nyugati sajtóorgánumnak az SZKP KB főtitkári minősé­gében. A nyilatkozat nyugati visszhangja A vezető nyugati hírügynök­ségek nagy figyelmet szentel­tek annak a nyilatkozatnak, amelyet Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára adott az amerikai Time magazin­nak. A Reuter brit hírügynök­ség kiemeli, hogy az SZKP KB főtitkára reménykedve tekint Reagan amerikai el­nökkel való novemberi talál­kozója elé, bár a két nagy­hatalom kapcsolatainak je­lenlegi állapotát aggasztónak tartja. Idézik a szovjet poli­tikus szavait, amelyek szerint komoly javaslatokkal a tar­solyában érkezik majd a csúcstalálkozóra. Az­­ AP amerikai hírügynökség utal Mihail Gorbacsovnak arra a megfogalmazására, miszerint érdemi tárgyalásokat kíván folytatni az amerikai elnök­kel. Bő terjedelemben ismerte­tik Mihail Gorbacsovnak az amerikai űrfegyverkezési ter­vekkel kapcsolatos állásfog­lalását, nevezetesen azt, hogy e tervek megvalósítása ve­szélyezteti a fegyverkorláto­zási tárgyalások egészét. Helyet kapnak az első tu­dósításaikban azok a monda­tok, amelyekben Mihail Gor­bacsov az amerikai fél szov­jetellenes vádjaira reagál. Az atomkísérletekről való ideig­lenes szovjet lemondás lehet ugyan propagandafogás az amerikai vezetés szerint, mégis vitathatatlanul megja­vítja a fegyverkorlátozás esé­lyeit. Az ilyen „propagandá­ra” az amerikai fél hasonló kötelezettségvállalásokkal fe­lelhetne, és ez a „propagan­daháború” mindenkinek csak hasznot hozna — idézik a ve­ Amerikai szenátusi küldöttség Moszkvában Szovjetunióbeli látogatásá­nak első állomáshelyére, Ki­­jevbe érkezett szombaton az a hét szenátorból álló ame­rikai törvényhozási küldött­ség, amelyet Robert Carlye Byrd, a szenátusi kisebbség vezetője vezet. Az amerikai szenátorok küldöttsége szombaton Ki­­jevből Moszkvába érkezett. Robert Byrd szenátor, a Szovjetunióban tartózkodó amerikai kongresszusi kül­döttség vezetője vasárnap az ABC televíziónak Moszkvá­ból adott nyilatkozatában ki­jelentette: a novemberi szov­jet—amerikai csúcstalálko­zón „elő kell készíteni a ke­reteket” a fontosabb megál­lapodásokhoz, mindenekelőtt a leszerelés és a fegyverzet korlátozásának kérdéseiről, meg kell javítani a béke esé­lyeit a világban. A szenátor — aki a küldöttség tagjaival együtt hétfőn kezdi meg megbeszéléseit a szovjet kép­viselőkkel, s előreláthatóan kedden fogadja őt Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára is , megismételte: levelet visz Reagan elnöktől Gorbacsovnak, de ennek tar­talmáról nem szólt. Közölte azonban, hogy a küldöttség tagjai hazatértük után sze­mélyesen számolnak be az elnöknek tárgyalásaikról. Az ABC televízió vasárnap déli műsorában, amely a szovjet—amerikai kapcsola­tok helyzetével foglalkozott, Gennagyij Geraszimov is­mert szovjet kommentátor, a Moscow News című angol nyelvű szovjet lap szerkesz­tője aláhúzta: a csúcstalál­kozón előrehaladást lehet és kell elérni a két ország kap­csolataiban. „A legfontosabb, hogy beszéljünk egymással”­­— mondotta a szovjet kom­mentátor, azonban aláhúzta: az amerikai kormányzat leg­újabb szovjetellenes lépései, akciói nem adnak alapot a derűlátásra. Geraszimov sze­rint a csúcstalálkozón aligha születnek nagyobb megálla­podások, de az megfelelő lég­kört teremthet a további lé­pésekhez. Az adásban John Warner republikánus szenátor utalt a küldöttség magyarországi látogatására. Kijelentette: a szenátorokat melegen fogad­ták Magyarországon. (MTI, TASZSZ) Pillanatkép a ciszjordániai tiltakozó megmozdulások napjairól: az izraeliek által megszállt Nabluszban egy sebesült öreg arab ván­szorog az állig felfegyverzett izraeli katona gyanakvó pillantásai­tól kísérve TELEFOTÓ / MTI Külföldi Képszerkesztőség ­ A szélsőségek nyara Időnként az ember leltárt készít a végzett munkáról, és ugyanez jó alkalom számí­tásba venni a következő ten­nivalókat. Így van ez a nagy szezonmunkák után is, ami­kor látszólag lélegzetvétel­hez jutnak az emberek. Mert ami a nyári betakarítási idő után jött, az ugyancsak nem kényelmes pihenő volt, mert nyomban ott voltak a fontos feladatok, a kiegészítő ten­nivalók. Milyen is volt ez a nyár, miként értékelik a gazdák? Sokan teszik fel most ezt a kérdést. Ezt a nyarat a szél­sőségek uralták, mondják mindazok, akik a legilleté­kesebbek, akik megküzdöttek ezekkel a szélsőségekkel, és olykor szenvedtek is tőlük. Volt hűvös és esős, majd for­ró, szinte kibírhatatlan hő­ség. Egyik nap tántorogtunk a melegtől, másnap már fáz­tunk. Igen a nyáron fáztunk is, mert amikor ilyen nagy hőségben néhány óra alatt 15 —18 fokot süllyed a hőmérő higanyszála, az bizony meg­visel mindenkit. A növénye­ket is. Nem megyünk vissza Ádámhoz és Évához, de ezt az aratást mégsem a nyárral kell kezdeni, hiszen ahhoz, hogy a kalász beérjen, ősszel kell megvetni az alapokat. Az idén olyan kegyetlen volt a tél, melynek kárát több he­lyen még most is pótolják. Ebben a télben az őszi vetésű kalászosok nagyszerűen vizs­gáztak. Elviselték a nálunk szokatlanul nagy hideget, jól tűrték a fagyot, és szerencsé­re volt hótakaró is. Erről azért fontos most szólni, mert a következő év vetéséhez, terméséhez a búzafajtáid megválasztása ezekben a he­tekben időszerű. És azt már most el lehet mondani, hogy a kalászosok között több mint 60 százalékban szerep­lő magyar fajták jól állták a fagyot, a telet. A szegedi, a martonvásári kutatók a legjobbakat adták a terme­lőknek. Mieség és hűvös idő jött a tavasz, amely ígé­retes kalászosokat mutatott. A belvizes területeken — Szabolcs-Szatmár, Hajdú, Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyékben — a sok­évi átlagnál nem volt több a pusztulás, így hát a téeszek és állami gazdaságok nagy reményekkel tekintettek a betakarítások elé. Egymás között rekordokról beszéltek, a tőszám, az állomány sűrű­sége arra engedett következ­tetni. Július első napjaiban aztán jött a nagy hőség, a szárazság. A meleg 30—35 fokra szökött, éjszaka pedig erősen lehűlt a levegő. „Ak­kor ment el nálunk a remény rekord” — mondta a napok­ban egy tsz-elnök. A szem­szám ugyan megmaradt, de megszorult, fejlődni az utolsó hetekben nem tudott. A szá­razság a kukoricát is sújtot­ta, különöse­n Bács megyében és más homokos vidékeken. Az aratás 8—10 nappal ké­sőbb indulhatott be ország­szerte. Mindannyian végigéltük ezt a nyarat, tudjuk, hogy nehéz volt, de így rendszerbe szedve láthatjuk a nehézsé­geket, és jobban értékelhetők az eredmények is. A nagy munkák idején látszott iga­zán, hogy az emberek milyen felkészültek, és milyen nagy a felelősségérzetük. Napról napra dolgozták le a késést. Kombájnosok és vezetők egyaránt a földeken voltak, és egymást segítve teremtet­ték meg a feltételeket ahhoz, hogy minden beérett szem a magtárba kerüljön. Munká­jukat nem zavarta semmi külső körülmény. Az embe­rek ellátása az első helyen állott. Ezt a MEDOSZ nem csak abban látja, hogy igen magas színvonalú volt az egész aratás alatt az étkezte­tés — még az üdítő, a fekete­kávé sem hiányzott a tarlón tálalt menüből —, hanem a balesetek száma is kedvezően alakult. Ez az emberek óvá­sából, a gépek előkészítéséből fakadt. Fontosnak tekintet­ték a szakszervezeti bizottsá­gok azt is, hogy a munka egyéb feltételei — szerszám, üzemanyag, alkatrész — ren­delkezésre álljanak. Orsztágos csapatmunka Az egész országra kiterje­dő összjáték, csapatmunka volt ez az aratás. Ezt a köz­­­vetlen résztvevők helytállá­sán túl még néhány dolog kiválóan bizonyítja. Az ÁFOR például már az ara­tást megelőző hetekben fel­­töltötte valamennyi szövet­kezet és állami gazdaság üzemanyagtartályait, hogy biztonságos készletek legye­nek, és egy esetleges szállí­tási fennakadás miatt ne áll­jon le kombájn, traktor, vagy gépkocsi. Az AGROTEK kü­lön kamionokat küldött a külföldi partnerekhez, hogy az alkatrészek hamarabb ér­kezzenek be. Ha hiányzott is egynéhány darab, azt egy­más között a gazdaságok szinte pillanatok alatt ren­dezték, vagy az AGRO­­KER-ek nyomban szállítot­tak, a telex beérkezése után. A gabonaiparban a tavaly megkezdett tárolóbővítések hatása már érezhető volt az idén, de még inkább az együttműködés, az emberi helytállás, ahogyan ott is azonosultak az aratással. Cegléden jártam a gabona­forgalmi vállalatnál, amikor az egyik téesz bejelentette: éjjel tudná szállítani a ma­got, hogy a gépeket jól ki­használhassa. Nem kellett magyarázkodni, még akkor éjjel kinyitották az átvevő­helyet, és fogadták a beér­kező szállítmányokat, épp úgy mintát véve a laborató­rium számára, mint nappal. Több száz kombájnosvizs­­gával rendelkező katona ara­tási szabadságot kapott, saját szövetkezetében arathatott. Csehszlovákiából hagyomá­nyosan érkezett 250—300 kombájn, és a megyék előbb északról délre, majd délről északra adták kölcsön egy­másnak gépeiket. Így az ösz­­szes kombájn egyharmada ezen a nyáron kétszer is részt vett az aratásban. És ez első­sorban az emberek áldozat­­vállalásából, egymás problé­máinak megértéséből szár­mazott. Pedig már a saját területükön is kifáradtak, a nagyon meleg bármennyire is kedvezett az aratáshoz, az embereket fokozottan igény­be vette. A miért köszönet jár Augusztus 20-ig lényegé­ben az egész országban be­fejezték az aratást, pedig 6. és 13. között ismét nehezeb­bé vált a munka, mert az egyébként hasznos eső, amely helyenként 20, máshol 70 milliméter volt, növesztette a gyomokat, nehezebbé tette a gépek munkáját. De össze­fogásról adhatunk hírt min­den vonatkozásban. Ennek a féltő gondoskodásnak, az idő kihasználásának, a minden szemért való küzdelemnek köszönhető, hogy tisztes ter­mést takarítottunk be kalá­szosokból. Az aratást befejezték. A termésről még most készül­nek a mérések, kimutatások. Az biztos, hogy a sütőipar­ban jónak tartják az idei bú­zát, márpedig ha a pékek elé­gedettek, akkor biztos, hogy a kenyér is finom lesz. A kombájnosok beálltak a sze­relőcsarnokokba gépeiket ja­vítani, mert talán még egy hét, és vághatják is az ígére­tesnek mutatkozó naprafor­gót, és már készülnek a ku­korica betakarítására. A kapások — a szárazság sújtotta helyek kivételével — egyelőre állják az időjárás megpróbáltatásait. Ezeknek a napoknak az esőzései jót tesznek valamennyi őszi be­­takarítású növénynek. Ahol öntözésre rendezkedtek be, mint a tiszaföldvári Lenin Téeszben, vagy a balmazúj­városi és kábai szövetkeze­tekben, ott éjjel-nappal men­nek a gépek. Kell a csapa­dék mindenre. Megállás nincs. És bár­menyire is szélsőséges v­olt ez a nyár, a munkában rend­szeresség, következetesség uralkodott. Az ember aki el­vetette a magot, foggal-kö­römmel megharcolt azért, hogy a közösé legyen min­den szem. Ezért a nagy áldo­zatvállalásért köszönet jár. Lendvai Vera

Next