Népszava, 1985. november (113. évfolyam, 257–281. sz.)

1985-11-01 / 257. szám

NÉPSZAVA 1985. NOVEMBER 1., PÉNTEK Az SZKP KB Politikai Bizottsága énekelte a szófiai nyilatkozatot Kiemelkedő jelentőségű nemzetközi eseményként ér­tékelte a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testü­letének október 22—23-án Szófiában megtartott ülését az SZKP KB Politikai Bi­zottsága. A PB rámutatott arra, hogy a feszült, időn­ként robbanásveszélyes euró­pai és világhelyzetben a szo­cialista országok vezetői Szó­fiában megmutatták, milyen reális lehetőségek nyílnak a háborús veszély csökkentésé­re, az enyhülés politikájá­hoz való visszatérésre. A PTT ülésének résztvevői egy­hangúlag támogatták a Szov­jetunió új jelentős leszerelési javaslatait, s ezzel megerő­sítették, hogy a genfi szovjet —amerikai csúcstalálkozó előtt a testvérpártok és a testvéri országok azonos ál­láspontot vallanak. Az ülésen külön kiemelték: a szófiai tanácskozáson elfo­gadott nyilatkozat ismerteti a Varsói Szerződés tagállamai­nak egyeztetett álláspontját. Ez a kiegyensúlyozott és nagylélegzetű okmány meg­erősíti: a szocialista orszá­gok nem engedik meg, hogy bárki is katonai fölényre te­gyen szert velük szemben, ugyanakkor arra töreksze­nek, hogy Európában és az egész világon csökkenjen a katonai szembenállás szintje. A Politikai Bizottság meg­hallgatta és elfogadta Mihail Gorbacsov beszámolóját Bulgáriában tett baráti láto­gatásáról, valamint Radzsiv Gandhi indiai miniszterel­nökkel Moszkvában megtar­tott tárgyalásáról. A testület jóváhagyta végül az SZKP KB-nak és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának a Szovjet­unió idei állami díjainak odaítéléséről hozott döntését, s megvitatott néhány más bel- és külpolitikai kérdést. (MTI) Bejrút Szovjet közlemény A Szovjetunió bejrúti nagy­­követsége szerdán az éjsza­kai órákban rövid közle­ményben mondott köszöne­tet mindazoknak, akik részt vettek a három szovjet ál­lampolgár kiszabadításában. A szovjet külképviselethez közeli források megerősítet­ték, hogy a diplomaták jó egészségben vannak, de egye­lőre pihenniük kell. A három szovjet diploma­ta 30 napos kálváriája ezzel véget ért. Negyedik elfogott társukat, Arkagyij Katkov konzulátusi attasét azonban a terroristák október 2-án hajnalban meggyilkolták. Jelenleg 12 külföldi állam­polgár van különböző szél­sőséges csoportok fogságá­ban. Hat amerikai, négy francia, egy brit és egy olasz állampolgár tűnt el tavaly december és ez év szeptem­bere között. Az „Iszlám szent háború” nevű csoport időközben bejelentette, hogy egyik amerikai túszukat, William Buckleyt, az ame­rikai külképviselet politikai tanácsadóját kivégezték, de a holttestet mindeddig nem találták meg. (MTI) Csao Ce-jang a szovjet—kínai viszonyról Kína őszintén kívánja a jó­szomszédi viszonyt a Szovjet­unióval — hangoztatta Csao Ce-jang kínai miniszterelnök bogotai sajtóértekezletén. A kínai miniszterelnök dél­amerikai körútja egyik állo­másaként tartózkodik a ko­lumbiai fővárosban. Kína érdekelt abban, hogy a két ország közötti államkö­zi viszony normalizálódjék — fejtette ki a kínai minisz­terelnök, aki szerint a két­oldalú kapcsolatok javulása a növekvő kereskedelemnek és a gyakoribbá váló szemé­lyes találkozóknak köszönhe­tő. A közelgő szovjet—ameri­kai csúcstalálkozóval kap­csolatban Csao Ce-jang ki­fejtette, hogy Kína azt sze­retné, ha ez a találkozó olyan konkrét eredményeket hozna, amelyek csökkentik a nemzetközi feszültséget. Gromiko és Sevardnadze tárgyalása Imelda Marcosszal Veszélyesen alakul a helyzet a csendes-óceáni térségben, ahol a mondvacsinált szov­jet fenyegetés ürügyén az Egyesült Államok nagyszabá­sú katonai előkészületeket hajt végre. Az ázsiai és csen­des-óceáni térség biztonsága szempontjából jelentősek az idevágó szovjet javaslatok, amelyek egyebek között fel­vetik egy össz-ázsiai fórum összehívását is konkrét konstruktív megoldások ke­resésének céljával — muta­tott rá csütörtökön Moszk­vában Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke az Imelda Marcosszal folytatott megbeszélései során. A Fülöp-szigetek környe­zetvédelmi és településpoliti­kai minisztere, Nagy­ Manila főpolgármestere, a Szovjet­­fülöp-szigeteki Baráti Társa­ság tiszteletbeli elnöke a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének vendégeként tartózko­dik a Szovjetunióban. Megbeszéléseket folytatott Imelda Marcosszal Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió kül­ügyminisztere is, és aláírták a két ország közötti kulturá­lis csere 1985—86-ra szóló programját. (MTI) H Honecker—Kászem megbeszélés Az NDK a jövőben is követ­kezetesen támogatja Szíriá­nak az imperialista agresz­­szió ellen, az átfogó igazsá­gos közel-keleti rendezés ér­dekében tett erőfeszítéseit — szögezte le Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnö­ke Abdul-Rauf Kászem Szí­riai miniszterelnökkel csü­törtökön lezajlott találkozó­ján. A két politikus az egyet­len járható útnak nevezte és támogatásáról biztosította a Szovjetuniónak azt a javas­latát, hogy valamennyi érde­kelt fél bevonásával tartan­dó nemzetközi konferencián tárgyaljanak a közel-keleti problémák megoldásáról. Mind Honecker, mind Ká­szem nagyra értékelte a két ország kapcsolatainak jelen­legi szintjét és kiemelték, hogy a barátság és a kölcsö­nös előnyök alapján az együttműködés elmélyítésére törekszenek. (MTI) Emlékezés Indira Gandhira A nemzeti egység je­gyében rótta le kegyeletét csütörtökön India népe az egy évvel ezelőtt meggyilkolt Indira Gandhi, néhai mi­niszterelnök emléke előtt. A központi emlékgyűlést a Rádzspath sugárutat övező parkban rendezték meg több mint félmillió ember részvé­telével. „Tiszteletünk az elhunyt vezető iránt akkor válik igazzá, ha erőssé tesszük In­diát, hogy megőrizhesse mél­tóságát, egységét és területi épségét” — jelentette ki a nagygyűlésen mondott em­lékbeszédében Radzsiv Gan­dhi kormányfő, a meggyil­kolt miniszterelnök-asszony fia, hitet téve édesanyja po­litikai vonalának folytatása mellett. Felidézve Indira Gandhi életművét, követen­dő példaként emelte ki, hogy ő volt az, aki felismerte, hogy országa politikai független­ségét nem lehet megóvni a gazdasági önállóság megte­remtése nélkül. (MTI) Elejtették a vizsgálatot a környezetvédő hajó ügyében Több hetes vajúdás után a francia nemzetgyűlésben végleg elejtették a parla­menti vizsgálat tervét azzal kapcsolatban, milyen szere­pet játszott a titkosszolgálat a Rainbow Warrior környe­zetvédelmi hajó felrobbantá­sában. A nemzetgyűlés tör­vényelőkészítő bizottsága csütörtökön elutasított két erre vonatkozó javaslatot. A vizsgálatot a kormány halogató és ködösítő taktiká­ja miatt eredetileg a szocia­­lista és kommunista képvi­selők követelték. Az ellenzé­ken belül az RPR kezdettől fogva ellene volt, míg az UDF először támogatta a gondolatot, aztán elvetette. (MTI) Dr. Hans Stercken megbeszélései Befejezte négynapos magyar­­országi programját és csütör­tökön elutazott Budapestről dr. Hans Stercken, a Bundes­tag külügyi bizottságának el­nöke. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Barcs Sándor, Szentágothai János és Réger Antal országgyűlési képvise­lők búcsúztatták. Hans Sterckent itt-tartóz­­kodása során fogadta Sarlós István, az MSZMP PB tagja, az Országgyűlés elnöke. Az NSZK-beli politikus megbe­szélést folytatott Szűrös Má­tyással, az MSZMP KB tit­kárával, az Országgyűlés Külügyi Bizottsága elnöké­vel és meghívójával, Barcs Sándorral, az IPU magyar csoportjának elnökével. Ta­lálkozott Köpeczi Béla mű­velődési miniszterrel, Be­­rend T. Ivánnal, az MTA el­nökével, dr. Lékai László bíborossal, esztergomi érsek­kel, a magyar Római Kato­likus püspöki kar elnökével, Melega Tibor külkereskedel­mi miniszterhelyettessel és dr. Herman József profesz­­szorral, az európai kulturá­lis fórum végrehajtó titkárá­val. (MTI) Bányász ellenállók emlékülése A második világháború ide­jén harcolt antifasiszta bá­nyász ellenállók részvételé­vel emlékülést rendeztek csü­törtökön Budapesten a Bá­nyaipari Dolgozók Szakszer­vezetének székházában. A Magyar Ellenállók, Antifa­siszták Szövetsége és a szak­­szervezet közös eseményén Havrán István, a szakszerve­zet elnöke köszöntötte a meg­jelenteket. A hősi küzdel­mekre Döme Piroska, a MEASZ titkára emlékezett, meg. DÍSZVACSORA A DOWNING STREET HI-BEY M­­l­t.Alti­ T THATCHER: Anglia eltökélten keresi a kelet-nyugati viszony meg­ja­vításának lehetőségeit Margaret Thatcher elöljá­róban melegen üdvözölte Ká­dár Jánost és kíséretének tagjait Nagy-Britanniában, majd így folytatta: — Egy nagyon hosszú és büszke történelmű ország képviselőjeként ön, meggyő­ződésem szerint, érezni fogja ennek az épületnek, a Down­ing Street 10-nek a történel­mi levegőjét. Ez az épület közel 250 év óta otthona és hivatala az angol miniszter­­elnököknek. Az ön látogatá­sa önmagában is történelmi esemény: ebben az épületben most először látjuk vendégül egy kelet-európai ország ve­zetőjét, aki a kommunista párt főtitkáraként látogatott hozzánk. Tavalyi magyarországi út­járól szólva hangsúlyozta: — A legmelegebb emlé­keket őrzöm azokról a na­pokról, nagy kitüntetés volt számomra, hogy én lehettem az első angol miniszterelnök, aki az ön országába látoga­tott. Mindig szívesen gondo­lok vissza a baráti fogadta­tásra, és párját ritkító ven­dégszeretetre, amelyben ré­szesítettek. Emlékszem, ami­kor a budapesti nagyvásár­csarnokban paprikát és mé­zet vásároltam, nem fogad­tak el tőlem pénzt. A vásár­­csarnokban tartózkodók olyan meleg és szívélyes fo­gadtatásban részesítettek, amelyet soha nem fogok el­felejteni. Remélem, hogy ön­nek is ugyanilyen tapaszta­latai lesznek holnap a Sains­­bury élelmiszer-áruházban. Annak is nagyon örül­tünk, hogy az elmúlt 12 hó­nap során vendégül láthat­tuk az ön kollégáit, Szűrös Mátyást és Várkonyi Pé­tert. Amikor Szűrös Mátyás hivatalomban meglátogatott, egy kínai közmondást idé­zett: „Jobb valamit egyszer látni, mint ezerszer hallani róla”. Nagyon örülünk, hogy ön most lát bennünket. A csütörtöki megbeszélé­seket érintve kiemelte: — Ugyanúgy, mint tavaly Budapesten, világossá vált előttem, hogy milyen sok té­ren közösek az eszményeink: a béke, a prosperitás, a biz­tonság tekintetében. A cél­jainkhoz vezető utak lehet­nek különbözőek. A társadal­mi igazságosságról talán nem vallunk azonos nézete­ket. Helyénvaló azonban, hogy tárgyaljunk azokról a kérdésekről, amelyek elvá­lasztanak bennünket. Nagy bíztatás számomra, hogy ezt megtehettük, és megtehet­jük a világ jövőjéért érzett közös felelősség hangján. Mi, angolok, büszkék va­gyunk az országunkban érvé­nyesülő szabadságra, igazsá­gosságra és demokráciára — mondotta a továbbiakban a miniszterelnök. — Ez egyik oka annak, hogy mi, ugyanúgy, mint önök — valamennyien euró­paiak — teljes mértékben el­köteleztük magunkat az 1975-ös helsinki záróokmány mellett. Ez az okmány tar­talmazza a nemzetközi érint­kezés és a civilizált kormány­zás alapelveit. Az alapok­mány azt is célul tűzte, hogy javítson az egyszerű embe­rek életén, és megnyissa előt­tük az új érintkezések útját. Éppen ezért, nagyra érté­keljük hogy Magyarország a budapesti kulturális fó­rum megrendezésével járul hozzá a helsinki folyamat­hoz. Anglia eltökélten keresi a kelet-nyugati kapcsolatok megjavításának lehetőségeit. Ugyanúgy keresi a viszony megjavításának útját a két nagy szövetségi rendszer or­szágai között. Anglia az egyik, Magyarország a másik szövetség tagja. Mindketten hűségesek vagyunk, és hűsé­gesek maradunk szövetsége­seinkhez. Nemcsak angol— magyar barátságról van szó. Tudom, hogy mindketten valljuk: az érintkezés euró­pai országok között, ugyan­úgy, mint angol—magyar vi­szonylatban, önmagában is hasznos szerepet játszik, és előmozdítja a bizalom meg­teremtését a Kelet és Nyugat között. Margaret Thatcher ezután kifejtette: — Élénk figyelemmel kí­sérjük a magyar gazdasági élet fejleményeit, és kalapot emelünk az előtt az eredeti­ség és rugalmasság előtt, amellyel a magyar kormány problémáinak megoldására törekszik. E problémák kö­zül sok valamennyiünk prob­lémája. Angliában jelentős az érdeklődés az ön országa iránt. Értékeljük a magyar vívmányokat. Érzéseink az erős történelmi kapcsolatok­ban ,gyökereznek. Ezekről a kapcsolatokról már Buda­pesten is szóltam. Szombaton ön Skóciába utazik, hogy lásson valamit országunkból Londonon kí­vül is. Egy esetleges walesi utat külügyminiszterem, Sir Geoffrey Howe — aki on­nan származik — minden bi­zonnyal szívesebben vett vol­na. Hallottam azonban, hogy Wales még mindig nyalogat­ja a két héttel ezelőtti 3—0-ás futballvereség okoz­ta sebeket. Skócia így biz­tonságosabb hely, mint Wales. Az angol—magyar együtt­működés történetének kima­gasló jelképe az a híd Buda­pesten, amelyet egy skót épí­tett a múlt században. A hídépítés sokszor használt kifejezés nemzetközi vi­szonylatban is. Kötelessé­günk, hogy e kifejezést va­lódi tartalommal töltsük meg. Az ön londoni útja, a magyar nép vezetőjének lá­togatása pontosan e célt szolgálja — mondotta befe­jezésül Margaret Thatcher, és poharát a magyar nép jó­létére, személy szerint Ká­dár János egészségére emel­te. KÁDÁR JÁNOS: Minden tehetségest meg kell tennünk a béke ügyének előmos­­ítástáért Kádár János válaszbeszé­dében köszönetet mondott a meghívásért, amelynek — mint hozzáfűzte — készség­gel tett eleget. Megköszönte a figyelmes fogadtatást, azo­kat a megtisztelő szavakat, amelyekkel a brit miniszter­­elnök hazánkat és a magyar népet illette. — Élve az alkalommal, örömmel teszek eleget annak a megbízatásomnak, hogy át­adjam a Magyar Népköztár­saság kormánya, személy sze­rint Lázár György miniszter­­elnök szívélyes üdvözletét és jókívánságait — mondotta, majd így folytatta: — Az ön 1984-es februári, magyarországi látogatását olyan kiemelkedő esemény­ként tartjuk számon, amely ösztönzően hatott a magyar— brit kapcsolatok fejlődésére. Úgy gondolom, hogy a mai érdemi, nyílt és jó légkörű tárgyalásaink a budapesti megbeszélések megfelelő folytatását jelentik. Szeret­ném kifejezni azt a remé­nyemet, hogy ez a mostani találkozás, az elmúlt évihez hasonlóan, nemcsak orszá­gaink kapcsolatainak bővíté­sét segíti elő. Gondolom, ez a találkozó szélesebb érte­lemben része az eltérő társa­dalmi berendezkedésű orszá­gok kormányai és népei kö­zötti szükséges kapcsolatok­nak is, bizonyos mértékig hozzájárul a mai nemzetközi viszonyok között annyira szükséges jobb megértéshez. — Ismert tény — hangsú­lyozta Kádár János —, hogy a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Királyság népei a társadalmi fejlődés külön­böző útját járják, országaink más szövetségi rendszerhez tartoznak. Ennek következté­ben fontos nemzetközi kérdé­sek megítélésében nézeteink eltérőek. De lényegesnek tar­tom, hogy vannak találkozási pontok is. Közös az elhatáro­zásunk a kölcsönös előnyök­kel járó kétoldalú kapcsola­tok fejlesztésére. Egyetértés volt közöttünk abban is, hogy népeink érdekében minden lehetségest meg kell tennünk a feszültségek enyhítéséért, a béke ügyének előmozdítá­sáért. A magyar államvezetés részéről az emberiséget fe­nyegető legfőbb és mind na­gyobb veszélynek a fegyver­kezést tekintjük, amely min­den nép számára súlyos terheket jelent. Szövet­ségeseinkkel, a Varsói Szerződés többi országával együtt ennek korlátozását tartjuk a legsürgetőbb fel­adatnak. A párt főtitkára ezután ki­fejtette: " Törekvésünk arra irá­nyul, hogy az erőegyensúly, a kölcsönös biztonság a fegy­verzet lehető legalacsonyabb szintjén valósuljon meg. Üd­vözöljük a világ sorsáért kü­lönleges felelősséget viselő két vezető hatalom, a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok vezetőinek közelgő csúcstalálkozóját. Reméljük, hogy a találkozó valóban az érdemi tárgyalások kezdete lesz, és hosszabb távon meg­alapozza a nemzetközi hely­zet javulását.­­ Fontosnak tartjuk mindazokat a nemzetközi ta­nácskozásokat, amelyek a katonai szembenállás szint­jének csökkentését, a bizton­ság és a bizalom erősítését, a különböző társadalmi rend­szerű államok közötti kap­csolatok fejlesztését, a né­pek közötti megértés ügyét szolgálják. Ezek a célok ve­zetnek bennünket a stock­holmi konferencián és a bé­csi tárgyalásokon, a helsinki folyamat találkozóin, köztük a hazánk fővárosában most folyó európai kulturális fóru­mon. Kádár János ezután emlé­keztetett arra, hogy az angol ipari forradalom nagy vív­mányai erről a földről hoz­zánk is eljutottak és Magyar­­ország fejlesztésében is sze­repet játszottak. — Ön is utalt rá, hogy a magyar főváros egyik büsz­keségét, a Lánchidat, brit mérnök, Clark Ádám tervez­te. Más részről megemlíthe­tem, hogy a magyar Körösi Csom­a Sándor alkotta meg az első angol—tibeti szótárt, 1848-as szabadságharcunk ve­zetője, Kossuth Lajos évekig élt londoni emigrációban. Napjainkban, ahogy azt a mai tárgyalásainkon is elé­gedetten állapíthattuk meg, közös erőfeszítéseink ered­ményeként szinte minden te­rületen mozgásba jött, fej­lődik a kölcsönösen előnyös együttműködésünk.­­ Végezetül szeretnék kö­szönetet mondani önnek és mindazoknak a brit állami, társadalmi, gazdasági, kultu­rális területen működő sze­mélyiségeknek, akik szóval és tettekkel is elősegítették kapcsolataink fejlődését. Biz­tosíthatom önöket, hogy ma­gyar részről eddig is csele­kedtünk, és a jövőben is minden tőlünk telhetőt meg­teszünk kapcsolataink fej­lesztésére, együttműködé­sünk bővülésének elősegíté­sére — mondotta Kádár Já­nos és őfelsége, II. Erzsébet királynő, Margaret Thatcher miniszterelnök-asszony, a vendéglátók, minden jelen­levő egészségére, az Egye­sült Királyság és Magyaror­szág népeinek boldogulásá­ra, barátságára és a békére emelte poharát. 3

Next