Népszava, 1986. március (114. évfolyam, 51–75. sz.)

1986-03-01 / 51. szám

2 (Folytatás az 1. oldalról) Ma óta a békéért folytatott harc élvonalában halad, hogy a szovjet nép minden más népnél nagyobb áldozatot hozott a fasizmus felett ara­tott győzelemért, amelynek 40. évfordulójáról az elmúlt évben az egész haladó embe­riség megemlékezett. A Szov­jetunió békeszerető, lenini külpolitikájának, békekez­deményezéseinek a jelenle­gi, bonyolult nemzetközi helyzetben is meghatározó szerepük van a feszültség csökkentéséért, a leszerelé­sért, az enyhülés útjára va­ló visszatérésért folytatott harcban.­­ A Magyar Népköztársa­ság külpolitikájának sarok­köve volt és marad barát­ságunk és szövetségi kapcso­lataink erősítése a Szovjet­unióval, a Varsói Szerződés és a KGST tagállamaival, a testvéri szocialista országok­kal. Barátainkkal együtt a jövőben is következetesen síkraszállunk a nemzetközi feszültség csökkentéséért, az egyenjogúság és az egyenlő biztonság elvének tisztelet­ben tartásáért, a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok közötti párbeszéd folyta­tásáért.­­ A jövőben is maradék­talanul támogatjuk és ma­gunkénak valljuk a Szovjet­unió, a Varsói Szerződés bé­kekezdeményezéseit. Mint kiemelkedően fontos ese­ményt üdvözöltük a genfi csúcstalálkozót és a Gorba­csov elvtárs január 15-i nyi­latkozatában megfogalma­zott, nagy horderejű lesze­relési javaslatokat, amelyek célja az atomfegyverek tel­jes és általános megsemmi­sítése, az emberiségnek a nukleáris háború veszélyétől való megszabadítása, a vi­lágűr militarizálásának meg­akadályozása. A XXVII. kongresszuson megismételt és megerősített program a Szovjetunió békeszerető kül­politikájának olyan meg­győző bizonyítéka, amely méltán számíthat az embe­rek millióinak rokonszenvé­­re és támogatására. Beszéde végén Lázár György a magyar kommu­nisták, egész dolgozó népünk nevében további kiemelke­dő sikereket kívánt a Szov­jetunió Kommunista Párt­jának, a szovjet népnek a XXVII. kongresszuson ho­zandó határozatok végrehaj­tásához, a XII. ötéves terv feladatainak teljesítéséhez, a Szovjetunió felvirágoztatásá­hoz. Nagy tetszéssel fogadott beszéde után Lázár György átnyújtotta a gyár vezetői­nek Olcsai-Kiss István Fia­tal munkás című szobrát. A vendéglátók a látogatás em­lékéül egy számjegyvezérlé­sű szerszámgép kicsinyített domborművű ábrázolásával kedveskedtek a magyar kor­mányfőnek. A barátsági gyű­lés a két nép megbonthatat­lan barátságának éltetésével ért véget. Este a magyar pártküldött­ség tagjai részt vettek a Le­­nin-múzeum és -emlékkomp­lexumban rendezett ünnepi hangversenyen. TANÁCSKOZIK AZ SZKP KONGR­ESSZUSA A politikai beszámoló vitája Moszkvában, a Kreml Kongresszusi Palotájában, pén­teken folytatta tanácskozását a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XXVII. kongresszusa. Mint ismeretes, a kongresszus első napján úgy döntöttek, hogy az első három napirendi pontról (az SZKP KB beszámolója és a párt feladatai, az SZKP programjának új szövegezé­se és az SZKP szervezeti szabályzatának módosítása) nem tartanak külön előadói beszédet, hanem azok lé­nyegét belefoglalják az SZKP Központi Bizottságának politikai beszámolójába, amelyet a KB főtitkára, Mihail Gorbacsov, február 25-én terjesztett elő. A kongresz­­szus első munkahetét e politikai beszámoló és a Köz­ponti Revíziós Bizottság jelentése megvitatásának szentelte. rágzásáról, a köztársaságok közötti együttműködés üdvös hatásáról beszélt felszólalá­sában Karen Demircsjan, az örmény KP Központi Bizott­ságának első titkára, őt Vik­tor Misin, a Komszomol Köz­ponti Bizottságának első tit­kára követte a szónoki emel­vényen. Rámutatott, hogy a szovjet fiatalok méltó mó­don kiveszik részüket az or­szág társadalmi és gazdasá­gi fejlesztéséből, a vezető iparágak fellendítéséből, a technikai felújításból, de a Komszomol munkastílusán javítani kell Viktor Csebrikov Az imperializmus Somos szerepet szán az ideológiai diverziónak A péntek délelőtt 10 óra­kor megnyílt ülésen az első felszólaló Viktor Csebrikov, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, az Állam­biztonsági Bizottság elnöke volt. Beszédében szólt arról, hogy a Szovjetunió mélyen elkötelezte magát a béke ügye mellett. Sajnos, a veze­tő imperialista hatalmak nem adják jelét annak, hogy készek lennének a fegyver­kezési hajsza megállítására. Továbbra is erőpolitikát folytatnak, ami nyílt szovjet­­ellenességben, a Szovjetunió fölötti katonai fölény meg­szerzésére irányuló lépések­ben nyilvánul meg. Ennek az irányvonalnak a megvalósításában önálló sze­repet töltenek be a különle­ges szolgálatok. Az Egyesült Államok és más NATO-or­­szágok titkosszolgálatai ki­tartóan próbálkoznak a Szovjetunió kül- és belpoli­tikájának lejáratásával. Igye­keznek megszerezni az or­szág politikai, katonai, gaz­dasági és tudományos-mű­szaki titkait, megpróbálnak beépülni az állami intézmé­nyekbe, fontos katonai ob­jektumokra, tudományos ku­tatóintézetekbe. Viktor Csebrikov beszá­molt arról is, hogy az utób­bi időszakban több szovjet minisztériumban és országos hatáskörű irányító szervben imperialista titkosszolgála­tok ügynökeit leplezték le. Olyan árulókat, akik fontos szolgálati titkokat szolgáltat­tak ki külföldi szervezetek­nek. Ezek az emberek a tör­vény által előírt szigorú, de megérdemelt büntetésben részesültek. Az imperializmus a szocia­lizmus ellen vívott harcban fontos szerepet szán az ideo­lógiai diverziónak — muta­tott rá az Államvédelmi Bi­zottság elnöke. — Fegyver­ként használja fel a hazug­ságot, a rágalmakat, a szov­jet nép által választott tár­sadalmi rend elleni harcra vonatkozó felszólításokat Csebrikov emlékeztetett rá, hogy az utóbbi időben egyes nyugati körök nagyon sokat beszélnek a politikai és em­beri jogok, emberi szabad­ságok szovjetunióbeli, állító­lagos megsértéséről, s ezek kapcsán megalapozatlan kö­vetelésekkel, igényekkel áll­nak elő, így akarják támo­gatni a szovjet állampol­gárok között is előforduló árulók társadalomellenes te­vékenységét, ösztönözni eze­ket az embereket arra, hogy nyíltan ellenséges tevékeny­séget folytassanak. Nyuga­ton hősnek kiáltják ki mind­azokat, akik fellépnek a szo­cializmus ellen, és sokszor megrögzött bűnözőket vesz­nek pártfogásba. Nyugati védelmezőik ki akarják vívni e személyek számára azt a jogot, hogy büntetlenül megsértsék a szocialista állam törvényeit. Ilyen jogot azonban mi soha senkinek nem adunk — szö­gezte le a szónok. Az SZKP KB politikai be­számolójában kemény bírá­lat hangzott el a közép-ázsiai Kirgizia pártvezetése címére. Abszamat Maszulijev, a Kir­giz KP KB első titkára pén­tek délelőtti felszólalásában teljesen jogosnak ismerte el a kritikát. Rámutatott, hogy a köztársasági párt központi bizottságának hibájából mi­nimálisra zsugorodott a helyi pártszervek szerepe, hibákat követtek el a káderpolitiká­ban, megsértették a kollektív vezetés elveit. Az SZKP Központi Bizottságának kel­lett beavatkoznia, hogy is­mét rend legyen. Az elköve­tett hibákból levontuk a megfelelő tanulságokat — mondta Abszamat Maszali­­jev. Az uráli Udmurtijában van az IZS márkájú gépko­csikat gyártó hatalmas ter­melési egyesülés, amelynek párttitkára, Jurij Lobov el­sősorban új típusok gyártása szükségességének szentelte felszólalását. Szibériának, ennek a zord éghajlatú, de természeti erő­forrásokban hallatlanul gaz­dag vidéknek a problémáit tárta a kongresszus elé Szer­­gej Manyakin, az omszki te­rületi pártbizottság első tit­kára. Név szerinti bírálatot ka­pott a péntek délelőtti ülé­sen a közlekedésügyi minisz­ter első helyettese. „Milyen felelősség ez az önre bízott ügyért, Berzenko elvtárs?" — kérdezte a vitában felszó­laló Alekszandr Szaharov, az egyik moszkvai metróépítő brigád vezetője, felidézve, hogy miközben az új ötéves tervidőszakban 40 százalék­kal több munkát kell elvé­gezniük a szovjet főváros metróépítőinek, a programok egyharmadához még mindig hiányzanak a tervek és a költségvetések. Szovjet Örményország vi­ SZOMBAT, 1­986. MÁRCIUS 1. NÉPSZAVA Pjotr Gyemicsev új típusú kezdeményező szellem Az élesen bíráló hangvétel folytatódott a szovjet kultu­rális miniszter felszólalásá­ban. Pjotr Gyemicsev, aki egyben póttagja az SZKP KB Politikai Bizottságának, kifakadt azok ellen a pénz­ügyi és tervező szervek el­len, amelyek a legutóbbi időkig a gazdaságra neheze­dő nem jövedelmező terhet láttak a kulturális építő­munkában. Magatartásuk­ kö­vetkeztében az elmúlt öt év­ben visszaesett a kulturális beruházások üteme. Gyemi­csev miniszter elmondta, hogy a Szovjetunióban jelen­leg 622 színház működik, ez kevesebb a háború előtti számnál. A miniszter ugyanakkor je­lezte, hogy az országban im­már meglehetősen sok olyan művészeti alkotás születik, amelyek az új típusú kezde­ményező szellemet mutatják be, segítik az előrehaladást fékező tényezők felszámolá­sát. Szemjon Grosszu, a Mol­­dovai KP KB első titkára a köztársaság ötéves tervének teljesítését elemezve szóvá tette, hogy a részleges el­maradás egyes pártszerveze­tek formális munkastílusára, a döntési bátorság hiányára vezethető vissza, ami külö­nösen az intenzív gazdálko­dásra való áttérésben okoz következetlenséget. Egy üzbegisztáni bentla­kásos iskola igazgatónője, Marjam Jakubova szólalt fel ezután. A délelőtti ülés utolsó szov­jet felszólalója a volgográdi területi pártbizottság első titkára volt. Mengisatu Hailé Mariam A szocializmus megdönthetetlen erő Mengisztu Hailé Mariam, az Etióp Dolgozók Pártja KB főtitkára, az Ideiglenes Ka­tonai Kormányzó Tanács el­nöke felszólalásában rámu­tatott, hogy a szocialista rendszer megdönthetetlen erővé vált a világban. A Szovjetunió a második világ­háborúban szétzúzta a fasiz­must majd véget vetett az imperializmus katonai fölé­nyének. Új szocialista orszá­gok születtek, és a szocialis­ta világrendszer kezdettől fogva döntő szerepet játszik a béke megőrzésében. Mengisztu megállapította, hogy az imperializmus fe­szültséget szít Afrika, Ázsia és Latin-Amerika országai­ban, igyekszik meggátolni a forradalmi folyamatokat, megakadályozni a marxista­­leninista ideológia elterjedé­sét a világban. Egyre erőtel­jesebb az imperialista be­avatkozás azoknak a fejlődő országoknak a belügyeibe, amelyek a fejlődés szocialis­ta útját választották. Az imperializmus célja az, hogy aláássa az ott kibontakozó forradalmi folyamatokat, megtörje a társadalmi igaz­ság elvein alapuló társada­lom építéséért folytatott har­cot. Mengisztu Hailé Mariam köszönetét fejezte ki azért a segítségért, amelyet a Szov­jetunió és más szocialista or­szágok nyújtanak az etióp népnek. Imastan Plissannier Az SZKP feltárja a szocializmus demokratikus természetét Mindaz, ami az SZKP XXVII. kongresszusának emelvényéről elhangzik, újabb példája annak az éles különbségnek, amely a szo­cializmus humánus céljai és ama mély válság között van, amelyben a tőkés országok népei élnek — jelentette ki pénteken az SZKP XXVII. kongresszusán Gaston Plis­­sonnier, a Francia Kommu­nista Párt PB tagja, a KB titkára. A kapitalizmus a tudo­mány és a technika eredmé­nyeit a profitszerzés érdeké­ben használja ki, semmibe veszi az emberi személyiség érdekeit. Munkanélküliségre kárhoztatja a dolgozók és az ifjúság milliós tömegeit. A Szovjetunió egészen más utat választott — mutatott rá Plissonnier. — Jelentős szerepet tulajdonítva a nép önrendelkezésének, az SZKP feltárja a szocializmus de­mokratikus természetét, le­hetővé téve ezzel az új em­ber megformálását. Ez előtt az új ember előtt nyitva áll a tudás, a társadalmi-politi­kai tevékenység és a szemé­lyiség teljes kibontakoztatá­sához szükséges döntések út­ja. Az utóbbi időkben a nem­zetközi események menete azt mutatja, hogy van lehe­tőség az egyetemes béke megőrzésére. Teljességgel nyilvánvaló viszont az is, hogy az imperializmus nem mondott le céljairól. Habrak Karmai Csak politikai úton normalizálható a helyzet Babrak Karmai, az Afga­nisztáni Népi Demokratikus Párt KB főtitkára, az Afgán Forradalmi Tanács elnöke felszólalásának bevezető ré­szében méltatta az SZKP kongresszusának jelentőségét. A továbbiakban elmondta, hogy nyolc évvel ezelőtt az áprilisi forradalom meghoz­ta a szabadságot az afgán népnek. Ez alatt az idő alatt a népi hatalom az Afgán De­mokratikus Köztársaságban kénytelen volt elkeseredett osztályharcot és igazságos há­borút folytatni. „A példátla­nul nehéz körülmények el­lenére az afgán nép élcsapa­tának, az Afganisztáni Népi Demokratikus Pártnak veze­tése alatt és a Szovjetunió sokoldalú segítségnyújtásá­nak köszönhetően több év­százados elmaradottságot küzdött le és nagy sikereket ért el" — mondotta Karmai. „A világ meggyőződött ar­ról, hogy az amerikai impe­rializmus baljós összeesküvé­se nem pusztán az Afgán De­mokratikus Köztársaság el­len, hanem a vele szomszédos népek ellen is irányul.” Az afgán vezető rámuta­tott, hogy az Afganisztán kö­rüli helyzetet csak politikai tárgyalások útján lehet nor­­malizálni, s e tárgyalások eredménye egyben megoldja a korlátozott szovjet katonai kontingens kivonásának kér­dését is. Ezután a Szovjetunióhoz fűződő viszonyról szólt és ki­jelentette : Az afgán forra­dalom után barátságunk igaz testvériséggé fejlődött. A szovjet történelem a nemzeti felszabadítás harcosainak nyújtott internacionalista, őszinte, végtelenül önzetlen és testvéri segítségnyújtás története. Népünk sohasem felejti el azt a hatalmas és semmihez nem hasonlítható segítséget, amelyet a Szov­jetuniótól kapott. Csak Lenin hazája képes ilyen kapcso­latok megteremtésére egy fej­lődő országgal. Ennyire ön­zetlenül segíteni az új tár­sadalom építésében, a külső agresszió elhárításában csak egy igaz barát és testvér tud. Ed­uard Sevardnadze Az emberiség félrevezetésében nem fogunk részt venni A péntek délutáni ülés első és nagy érdeklődéssel várt szónoka Eduard Sevardnad­­ze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szov­jetunió külügyminisztere volt. Elsősorban a szovjet— amerikai kapcsolatokról, a fegyverkezési hajsza megfé­kezésével összefüggő kérdé­sekről beszélt. Sevardnadze leszögezte: a korszerű fegyverek nyújtotta lehetőség és e fegyverek jel­lege olyan, hogy egyszerűen értelmetlenné teszi a kon­frontáció és a párharc poli­tikáját. Kiemelte a Mihail Gorbacsov januári nyilatko­zatában szereplő, a tömeg­­pusztító fegyverek maradék­talan megsemmisítését szol­gáló program jelentőségét, s felhívta a figyelmet arra, hogy Nyugaton még mindig megvannak a nukleáris fegyverek prókátorai, akik ezeket az eszközöket csak­nem egyetemes jótétemény­ként reklámozzák. Megpró­bálják bebizonyítani, hogy szükség van az ilyen fegy­verekre, mint a kölcsönös fékentartás eszközeire, s nélkülük egyszerűen lehetet­len létezni. Eduard Sevardnadze fel­idézte azt az értékelést, amelyet az SZKP kongresz­­szusán elhangzott politikai beszámoló adott az Egyesült Államok nukleáris fegyver­kezéssel kapcsolatos állás­pontjáról, s leszögezte: en­nek az értékelésnek helyes­sége maradéktalanul bebizo­nyosodott azt követően, hogy a genfi tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség ki­egészítő magyarázatot adott a washingtoni álláspontról. „Új vagy a korábbinál konstruktívabb elemeket nem találtunk ebben az állás­pontban” — mutatott rá a szovjet külügyminiszter Az európai közepes ható­­távolságú rakétákra vonat­kozó szovjet javaslattal kap­csolatos nyugati magatartás­ról szólva Sevardnadze hang­súlyozta: korábban a NATO- államok vezetői a kétoldalú kapcsolatok javítását attól tették függővé, hogy a Szov­jetunió kész-e eltávolítani Európából közepes hatótá­volságú rakétáit. Most, hogy a Szovjetunió kifejezte erre irányuló készségét, ezek a politikusok szemmel látha­tóan elveszítették lelkesedé­süket, különböző kibúvók­hoz, kerteléshez folyamod­nak. Meg akarják nehezíteni a megállapodást, s ezért mes­terségesen bevonják a meg­vitatandó problémák körébe az ázsiai katonai egyensúly kérdését. Ennek megoldását a megfelelő szakaszban a Szovjetunió által előterjesz­tett békeprogram előirányoz­za. Az egyetlen dolog, amit Franciaországtól és Nagy- Britanniától akarunk, az, hogy ne gyarapítsák meg­felelő nukleáris fegyverze­tüket, ha létrejön a megálla­podás az Egyesült Államok­kal. Minden, e kérdéskörbe tartozó problémát közvetle­nül is megvitathatnánk Franciaországgal és Nagy- Britanniával — szögezte le a szovjet külügyminiszter. A szovjet nukleáris lesze­relési program ellenzőinek nem tetszik, hogy e program egybekapcsolja a hadászati nukleáris eszközök csökken­tését a csapásmérő űrfegy­verek létrehozásának tilal­mával. Ennek pedig igen egyszerű oka van: hiába is próbálják védelmi célokat szolgálónak feltüntetni a csillagháborús programot, az a legenyhébben fogalmazva is ikertestvére a nukleáris fegyvereknek. Ha valaki azt javasolja nekünk — mutatott rá a miniszter —, hogy ne ellenezzük tovább a „hadá­szati védelmi kezdeménye­zést”, annak azt válaszoljuk: az emberiség félrevezetésé­ben nem fogunk részt ven­ni. A szónok a legnagyobb képmutatásnak nevezte azt az amerikai próbálkozást, hogy egybekapcsolják a nuk­leáris leszerelés kérdését a regionális konfliktusok meg­oldásával. A regionális konf­liktusokat olyanok emlege­tik, akik maguk segítik elő fennmaradásukat és kiterje­désüket. Washingtonban nem is titkolják, hogy a csillag­háborús program egyik cél­ja a hadászati parancsnoki posztok meghódítása — je­lentette ki Eduard Sevard­nadze. „Az erő a legmeggyőzőbb érv... Az erő pozíciójából tárgyalunk az oroszokkal." Az amerikai elnöknek ezek a szavai csak a szűk látókörű kispolgárokra hathatnak meggyőzően. Mi a magunk részéről nem engedjük meg, hogy elragadjanak bennün­ket az érzelmek. A Szovjet­unió meggyőződéses híve a komoly és becsületes párbe­szédnek. Erről pontosan, vi­lágosan szólt a kongresszu­son elhangzott politikai be­számoló is. Majd meglátjuk, hogyan tudnak reánk kény­szeríteni bármit is, amire népünk nemet mond A tárgyalásokra kölcsönös megállapodás értelmében, az egyenlőség alapján került sor. Többféleképpen is lehet azonban a megbeszéléseket folytatni. Mi érdekeltek va­gyunk a megbeszélések ered­ményességében, ezért arra törekszünk, hogy tökéletesít­sük a tárgyalási mechaniz­must. Úgy akarunk tárgyal­ni, hogy érzékelhető legyen javaslataink megalapozott.

Next