Népszava, 1986. május (114. évfolyam, 102–127. sz.)

1986-05-04 / 103. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! ■ VASÁRNAP, 198­6. MÁJUS 4. ,114. ÉVFOLYAM, 103. SZÁM ■ ÁRA 1,80 FORINT A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Az élet ünnepe Két kislány csicsergését hallgattam ki a minap, vélet­lenül. Hét-nyolc évesek lehettek. A kisebbik ezzel a fur­csa kérdéssel lepte meg a másikat: Hány anyukád van neked? A még különösebb az volt, hogy a nagyobb nem vágta rá a kérdésre a természetes feleletet, hanem gon­dolkodva, szinte töprengve ráncolta a homlokát. — Mert nekem kettő — folytatta némi dicsekvéssel a kicsi. — Az igazi anyukám, meg a mostani, aki apu­val meg velem lakik. — Engem meg nem az igazi anyukám szült — szólalt meg végre a másik, olyan megfontoltan, mint aki ebben a percben döntötte el végképpen, kinek a gyereke. S nyo­matékul még hozzátette: — Mégis ő az igazi anyukám. Elvált szülők második házasságában élő kislány volt a kérdező, állami gondozásból örökbefogadott a válasz­adó. Megdöbbentett, milyen pontosan fogalmaztak ezek a gyerekek, valódi tartalommal töltvén meg a közhely­igazságot: az az édesszülő, aki igazán szeret, aki gon­doskodik, aki felnevel. De legtöbbünk, szerető édesanyánk védelmében fel­nevelkedettek és felnevelkedők első szavunkkal — vagy legalább gondolatban — így fogalmazzuk meg, legalább a minden esztendei májusi első vasárnapon a hálás sze­retet és tisztelet köszöntő szavát: köszöntjük anyánkat, aki a világra hozott, köszönjük neki az életet. Mert az anyák életadó akarata és szeretete is új tar­talommal bővül, amióta szabad választás dolga a gyer­mekvállalás. Amióta a nem várt, nem óhajtott gyermek­nek nem kell megszületnie, meg sem kell fogannia. Az élet természetes ajándékaként, a mindennapok termé­szetes gondot-örömet adó velejárójaként gyermekeiket fogadó tegnapi anyák élethivatásának magasztos szép­ségén mit sem változtat, hogy kéretlenül is kapták éle­tükben a több-kevesebb, becsülettel és szeretetben fel­nevelt gyerekeiket. De napjainkban még nagyobb a szü­lői felelősség, amikor megfontolhatja édesanya és édes­apa, hogy vállalja-e és hány gyerekért vállalja a­­szülői hivatást. Épp ezért alig érthető, miért kallódnak ma is vilá­gunkban ,ingatlan­ árván a nem szeretettel várt és eleve nem vállalt, idegen felnőttek szeretetére szoruló kis­gyerekek. Nem ünneprontás ez a gondolatsor az idei, munkás hét­köznapra eső anyák napjaként jelölt vasárnapon, csak elgondolkodtató arról, ki és milyen az igazi, hálát, tisz­teletet, szeretet érdemlő édesanya, aki méltán várhatja s kapja is vissza a gyermeki szeretetet, ha úgy fordul az élet sora, a gondoskodást. Az édesapák ünnepe is, kimondatlanul bár, ez a nap, azoké, akik tudják, mert kezdettől tudták: a gyerekne­velés kötelessége-joga éppúgy az övék is, mint életük társáé, hiszen szülők és gyerekek kölcsönös szeretetkap­­csolatában teljes a család. Ismertem egy apát, aki asszonylányát is virággal kö­szöntötte minden májusi első vasárnapon. Az anyaság tiszteletét, az unokákért érzett hálát és szeretetet fejezte ki a virág. Mert évszázados ünnepünk, a virágot bontó május első vasárnapja voltaképpen az élet ünnepe. És a szere­­teté. Rab Nóra Május Kádár János ünnepi nyilatkozata Találkozó külföldi szakszer­vezeti vezetőkkel Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára a budapesti dolgozók május elsejei felvonulásán nyilatkozatot adott a sajtó­nak. " Szívből üdvözlöm a te­levízió nézőit, a rádió hall­gatóit és május elsejét ün­neplő népünket; itt, Buda­pesten, a munkásosztály nagy, nemzetközi ünnepének — most már sok éve szocia­lizmust építő népünk ünne­pének — résztvevői között. Ezt a felvonulást sokan né­zik, és akik figyelnek, lát­hatják, hogy milyen a mi május elsejénk. Mondhatjuk, olyan, amilyen hagyományo­san, de mégis hozzáteszem: mindig új is. Ez a felvonu­lás, amelyet egyébként most az idő is segített, hangulatá­ban kitűnő, és kifejezi né­pünk egységét alapvető bék­és külpolitikai törekvéseink, s­zoc­iali­zm­us­t épí­tő pro­gra­­munk támogatásában. Tradicionális vonása a mi ünnepünknek, hogy családias hangulatú. Jó dolog ez, és úgy gondolom, hogy minden­ki, aki ennek a felvonulás­nak a részese, itt új erőt nyer a hétköznapi munkához. És ha ebben a szellemben, ebben az egységben, összefogva dol­gozunk a mindennapok so­rán, a köznapi feladatok megoldásán is, akkor — bár­milyen nehézségekkel küsz­ködünk — megvan a remé­nyünk, hogy megfelelő ered­ménnyel munkálkodjunk a párt XIII. kongresszusa prog­ramjának, a VII. ötéves és az idei népgazdasági tervnek a minél jobb megvalósításán. Szükséges persze, hogy jel­szavaink, érzéseink, gondo­lataink mellett tettekkel is bizonyítsuk ezt. Bízom ben­ne, hogy így is lesz. Itt, Budapesten és az or­,­szág más városaiban, ott­vannak a május elsejei felve­ köszöntöttük nuláson azok a kisebb-na­­gyobb kollektívák, a szocia­lista brigádok, a kiválóan dolgozó emberek képviselői, akik ezekben a napokban megalapozottan, munkával kiérdemelten magas kitünte­téseket kaptak. Ehhez ez al­kalommal is szívből gratulá­lok. Ilyen érzésekkel ünnepel­jük mi május elsejét, a fő­városban, hazánkban. Ugyan­akkor ez a demonstráció ha­zánk üdvözlete is a világnak. Ezzel az egységgel, ezekkel a célokkal, ilyen hangulatban (Folytatás a 3. oldalon) A tribünön, vörös és nemzetiszínű zászlók alatt Úttörők köszöntik Kádár Jánost Kiküldött munkatársunk bácsi tele­fon jelentése Ma választ elnököt Ausztria Steyrer vagy Waldheim ? Szokatlanul „hangos”, ha úgy tetszik rendhagyó el­nökválasztási kampány vé­gére tesznek ma pontot az osztrák választópolgárok. A két nagy párt a szocialista SPÖ és a néppárt, az ÖVP szónokai, vezetői nem riad­tak vissza az éles, gyakran személyeskedő hangnemtől sem. Az úgynevezett Waldheim­­ügy, az ÖVP elnökjelöltjé­nek, az ENSZ volt főtitkárá­nak második világháborús szerepe és tevékenysége kö­rül kibontakozott vita kül­földön is megnövelte az ér­deklődést Ausztria e kifeje­zetten belpolitikai jellegű és értékű eseménye iránt. Itt Bécsben sokan úgy vélik, hogy a Waldheimet támadók túllőttek a célon, s az egyéb­ként közömbös választókban rokonszenv ébredt — mint hangoztatják — a „hecc­kampány áldozatává vált” néppárti elnökjelölt javára. A szövetségi elnöknek ha­gyományosan a Hofburg Li­­pót-szárnya ad otthont. A második köztársaság törté­nete során eddig öt állam­férfi költözhetett ide, s va­lamennyien a szocialisták támogatását élvezve. Dr. Karl Renner, Theodor Kör­ner, dr. Adolf Schärf és Franz Jonas az Osztrák Szo­cialista Párt vezető szemé­lyiségei voltak, míg legutóbb dr. Rudolf Kirchschläger pártonkívüli politikusként, az SPÖ egyetértésével és vá­lasztóinak szavazataival nyerhette el két alkalommal is a legmagasabb közjogi méltóság betöltéséhez szüksé­ges bizalmat. Most megtör­het ez a folyamat, amennyi­ben a választópolgárok többsége dr. Kurt Waldheim­­re szavaz. Ellenfele, a szocialisták je­löltje, volt egészségügyi és környezetvédelmi miniszter, dr. Kurt Steyrer. Színezi a képet, hogy még ketten — a szélsőjobboldalról, illetve en­nek ellensúlyozására az oszt­rák zöldek képviseletében ugyancsak voksokat kíván­nak gyűjteni. Thurzó Tibor (Tudósítónk beszámolója a magyar—osztrák határ menti helyzetről a 12. oldalon.) Először a világon Repülés űrállomásról űrállomásra Váradi Emil, az MTI tudósí­tója jelenti: Az emberiség történetében először, űrállomásról űrállo­másra fognak repülni űrha­jósok. Leonyid Kizim és Vla­gyimir Szolovjov hétfőn a Mir űrállomásról a Szojuz T—15 fedélzetén útnak indul a Szaljut—7 űrállomásra. A Szaljut—7 a Kozmosz— 1686-tal összekapcsolva ke­ring a Föld körül, 1985. no­vember 21-e óta automati­kus üzemmódban. A legény­ség jelentései és a távméré­si adatok szerint a Mir—Szo­juz T—15—Progressz—25 űr­együttes fedélzeti rendszerei rendben működnek. Egyszerre lépő fiatalok Elszigetelik a környezettől a csernobili atomreaktort A szovjet Minisztertanács közleménye Hazánkban folytatják az ellenőrző méréseket A polgári védelem országos parancsnokának nyilatkozata A Szovjetunió Miniszterta­nácsának, a TASZSZ által, csütörtök délután kiadott közleménye szerint a cserno­bili atomerőműben április 30-án folytatódott az átfogó műszaki intézkedések meg­valósítására irányuló munka. Az atomerőmű és az atomerő­műhöz tartozó település te­rületén a radioaktivitás két­harmadár­a-f­elére csökkent. Folyik az atomerőművel határos szennyezett terüle­tek sugármentesítése. Foly­tatódik a sérültek ellátása, közülük 18 személy súlyos ál­lapotban van. A sérültek kö­zött külföldi állampolgár nincs. A Szovjetunió külügymi­nisztériumában április 30-án és május 1-jén fogadták Nagy-Britannia, Finnország, Hollandia nagyköveteit, va­lamint Franciaország és Ausztria ideiglenes ügyvivő­it — jelentette csütörtökön a TASZSZ. A szovjet kormány megbí­zása alapján Anatolij Koval­­jov, a külügyminiszter első helyettese tájékoztatta őket arról, hogyan halad a cserno­bili atomerőműben történt szerencsétlenség következ­ményeinek felszámolása. A megbeszélésen részt vett Gennagyij Jagogyin, a felső- és középfokú szakoktatás mi­nisztere, valamint Andronyik Petroszjanc, a Szovjetunió állami atomenergiai bizott­ságának elnöke. Magas rangú szovjet veze­tők szemleutat tettek a cser­nobili atomerőmű térségében. Mint a TASZSZ szovjet hírügynökség jelentette, Nyi­­kolaj Rizskov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió mi­(Folytatás a 2. oldalon)

Next