Népszava, 1986. július (114. évfolyam, 153–179. sz.)
1986-07-05 / 157. szám
NÉPSZAVA 1986. JÚLIUS 5., SZOMBAT Üdvözlő táviratok Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke táviratban köszöntötte Dzsambin Batmöndt, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának főtitkárát a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségének elnökévé történt újraválasztása alkalmából. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Dumágin Szodnomnak, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének, Sarlós István, az Országgyűlés elnöke pedig Batocskin Altangerelnek, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja elnökének küldött üdvözlő táviratot újraválasztásuk alkalmából. Losonczi Pál — hazájuk nemzeti ünnepe alkalmából — táviratban üdvözölte Ronald Reagant, az Amerikai Egyesült Államok elnökét, Jaime Lusinchit, a Venezuelai Köztársaság elnökét, valamint Aristides Pereirát, a Zöldfoki Köztársaság elnökét. Óvári Miklós fogadta az Népi Demokratikus Párt Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára pénteken a Központi Bizottság székházában fogadta az MSZMP KB meghívására hazánkban tartózkodó afgán pártküldöttséget, amelyet Abdul Rasid Arján, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, a KB tagja, a Forradalmi Tanács elnökhelyettese vezet. Afganisztáni küldöttségét A találkozón kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről, véleményt cseréltek aktuális nemzetközi kérdésekről, különös tekintettel az Afganisztán körül kialakult helyzetre. A megbeszélésen részt vett Györke József, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője. (MTI) Kitüntetés Az Elnöki Tanács Rab Zsuzsa József Attila-díjas költőnek, műfordítónak lírai munkásságáért, a szovjet irodalom tolmácsolásában elért eredményeinek elismeréseként születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Csillagrendje kitüntetést adományozta. Pataky Lászlónak, az MTI nyugalmazott vezérigazgatóhelyettesének 70. születésnapja alkalmából, több évtizedes eredményes munkássága elismeréseként a Szocialista Magyarországért érdemrendet adományozta az Elnöki Tanács. A kitüntetést pénteken Bányász Rezső államtitkár, a Tájékoztatási Hivatal elnöke adta át. Jelen volt Bereczky Gyula, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese és Pálos Tamás, az MTI vezérigazgató-helyettese. Az Elnöki Tanács Újvári Tibornénak, a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetősége politikai főmunkatársának a szakszervezeti mozgalomban végzett több évtizedes eredményes munkája elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Érdemrend ezüst fokozatát adományozta. A kitüntetést tegnap Moldován Gyula, a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének főtitkára adta át. Az Elnöki Tanács Wieder Ferencnek, a Bakony Fém és Elektromos Készülék Művek sablonillesztőjének, a vállalati szakszervezeti bizottság tagjának a szakszervezeti mozgalomban végzett több évtizedes eredményes munkája elismeréséül a Munka Érdemrend ezüst fokozatát adományozta. A kitüntetést tegnap Herczeg Károly, a vasasszakszervezet főtitkára adta át. A SZOT elnöksége Balogh István nyugdíjasnak, a Szakszervezetek Országos Tanácsa kulturális, agitációs és propagandaosztálya politikai munkatársának a szakszervezeti mozgalomban végzett több évtizedes eredményes munkája elismeréséül, 70. születésnapja alkalmából a Szakszervezeti Munkáén arany fokozatát adományozta. A kitüntetést Kósáné dr. Kovács Magda, a SZOT titkára tegnap adta át. Buda Gábor kitüntetése A Minisztertanács Buda Gábort, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettesét nyugállományba vonulására tekintettel — érdemei elismerése mellett, saját kérésére — tisztségéből felmentette. Az Elnöki Tanács Buda Gábornak hosszú időn át kifejtett vezetői tevékenysége elismeréseként, nyugdíjazása alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést adományozta. Koszorúzások, megemlékezések Dobrónaki Gyula, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő személyisége születésének 70. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget tartottak pénteken a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában. A kegyelet és a megemlékezés virágait a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Cservenka Ferencné, az Országgyűlés alelnöke és Rényi Péter, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese, a Központi Bizottság tagjai helyezték el Dobrónaki Gyula sírján Koszorút helyeztek el a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezete képviselői, valamint Dobrónaki Gyula családjának tagjai, egykori harcostársai, kollégái. Rajczi Rezső vasúti tisztviselő, a munkásmozgalom kiemelkedő személyisége születésének 100. évfordulója alkalmából pénteken koszorúzási ünnepséget rendeztek a Farkasréti temetőben levő sírjánál. A tisztelet, a megemlékezés koszorúit a Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti bizottsága, a Magyar Államvasutak Vezérigazgatósága, a Vasutasok Szakszervezete, a Nemzetközi Vasutas Eszperantó Szövetség, az Eszperantó Békevilágmozgalom, valamint a Magyar Eszperantó Szövetség képviselői helyezték el. * Kedden délelőtt 11 órakor a vasasszakszervezet és a Magyar Villamos Művek képviselői, születésének hetvenötödik évfordulója alkalmából megkoszorúzzák Csenterics Sándornak, a Duna menti Hőerőmű Vállalat volt igazgatójának, a vasasszakszervezet egykori alelnökének sírját. Konigtingen belül és kempingen kívül !Détegyházi ellentmondások — Uram, ne nagyon reklámozza ezt a helyet, mert már így is túl sokan vagyunk itt — mondta egy délegyházi fürdőző, amikor a véleményéről kérdeztem. Igaz, ami igaz, a tavaknál tényleg nagy a tömeg. Ami viszont a reklámot illeti — hát arról szó sincs. Arra ugyanis a legjobb tollú írók is aligha vállalkoznának. Legalábbis, ha a délegyházi állapotokat a maguk meztelenségében jellemzik. Az élet a legjobb rendező. Alighogy beszélgetni kezdtem Damm Györggyel, a Magyar Naturisták Egyesülete délegyházi fürdőtelepének vezetőjével, egy nyugatnémet rendszámú gépkocsi gördült be a kapun. Mivel a kiszálló házaspár nyelvén a dolgozók közül egyedül a vezető beszél, rövid időre kénytelen voltam megválni . Van víz, villany ... — Egyikkel sem. Két törülközővel jöttünk — mondták. — Bungalót szeretnénk bérelni. Damm György csak a fejét rázta. — Az nincs. — Akkor egy lakókocsi is megfelel! — így a házaspár. — Lakókocsi sincs. — És sátor? — Semmink sincs — tárta szét a karját a vezető. Végül is a nürnbergi zaspárnak nem kellett keserű szájízzel visszafordulnia. Egy hazautazó törzsvendég sátrába beköltözhettek. A jóindulat segített. Csakhogy jóindulatra — legyen az bármennyire is szép és nemes — nem lehet idegenforgalmat alapozni. Pedig a naturizmus, a meztelen fürdőzés világszerte egyre több hívet mondhat magáénak. És a naturista vendégeket többnyire szívesen fogadják, mert sokat költenek, vagy sokat költenének ... Ahogy a nyugatnémet házaspár sem csak két törülközővel érkezett. Ráadásul a délegyházi kempinget nem is kellene különösebben reklámozni a külföldiek körében. Amióta a Magyar Naturisták Egyesülete tagja a nemzetközi szövetségnek, sokan tudnak a kempingről, egymásnak adják a címet. A filmn érteletlen A kempinget körüljárva, mindenesetre kiderül, mások már felfedezték, mekkora üzlet rejlik a naturizmusban. Sorra épülnek a boltok, büfék. Fagylaltból, gyümölcsből, lángosból már kifejezetten jónak mondható az ellátás. portalanyomtól, de legalább a párbeszéd tanúja lehettem. Mint kiderült, a középkorú házaspár két hétre jött. Udvariasan leültették őket, aztán hozzáfogtak a papírok kitöltéséhez. Amikor Damm György ahhoz a passzushoz ért, hogy lakókocsival, vagy sátorral jöttek-e, a házaspár megrökönyödve nézett egymásra. Ennyit a külföldiekről. Mert a délegyházi tavaknál először a magyar naturisták számára kellene megfelelő állapotokat teremteni. Az egyesület hivatalos kempingjében impozáns adatokkal szolgálnak. Húsz hektáron hétvégenként öt-, hatezer ember sátorozik. Ez az ország legnagyobb kempingje. De mit nyújt? — Csak a legelemibb igényeket tudjuk kielégíteni — válaszolja Damm György. — Van víz, villany, és a lehető leghagyományosabb vécéből tizennyolc. — A tervek? — Szeretnénk a közvilágítást kiépíteni, a vízhálózat bővítése után angol W. C.-ket létesíteni. De ez nagyon lassanmegy. Jóformán a tagdíjakból tartjuk fenn magunkat. — Központi támogatást nem kapnak? — Szerencsére kapunk. Az idén az Országos Idegenforgalmi Alap egymillió forintot, a Közép-dunavidéki Intéző Bizottság 400 ezer forintot adott. — Mire elég ez? — Hát..., nem sok mindenre. Ekkora kempingben ennek nincs, egyszerűen nem lehet látszata. Az iroda falán a Magyar Naturisták Egyesülete fürdőtelepének házirendjét függesztették ki. A második pont szerint a létesítmény területén indokolatlanul nem szabad fürdőruhában, vagy felöltözve tartózkodni. Ezt sokan félreértették, a szabadságot szabadosságnak vélték. A kemping fejlesztése mellett legalább annyira fontos számunkra, hogy viszszaszerezzük a mozgalom tekintélyét — így Damm György. — Ezek szerint elvesztették? — Sajnos, nagyobb részt tényleg elvesztettük — bólogat a kemping vezetője. — Ahogy lenni szokott, az illegalitás még összetartó erőt jelentett. A legalitással jött a széthúzás. Ráadásul ezért a legalitásért még fizetni is kell, 350 forint tagdíjat évenként. Sokan háborogtak miatta. Ma már nem az a célunk, hogy minél többen legyünk. Tavaly, tavalyelőtt a kempingben nagyhangú, nagyivó társaságok verődtek össze. Az idén úgy határoztunk, hogy nincs szükségünk az ő 350 forintjaikra, kellemes, családias légkört szeretnénk magunk körül. A kemping előtti tó csak egy a sok közül. A vizek partján mindenfelé tízezrek napoznak, fürdőznek meztelenül. Családok, baráti társaságok vernek sátrat, hogy szabadságukat a délegyházi tavaknál töltsék. Mások csak egy hétvégére ruccannak le. A délegyházi tavaknak, ezeknek a tiszta vizű, mély bányatavaknak is vannak már törzsvendégeik, szerelmeseik, akárcsak a Balatonnak. Az emberek ruhátlanul napoznak, gyerekek hancúroz- Alkalmi árusok Bocsánat, tévedtem. Ahogy számba veszem, mi van, mi nincs, el kell ismernem, nemcsak a víz és a napfény áll a naturisták szolgálatára. Az alkalmi árusok ellepték a partokat, buszokkal, lakókocsikkal érkeztek. Sörben, borban, pálinkában éppenséggel nincs hiány. De egyáltalán nem biztos, hogy a strandolóknak ezekre van a legnagyobb szükségük. Az mindenesetre tény, hogy egyelőre ennyi jut nekik a civilizált fürdőhelyek komfortjából. Ráadásul a táj is csak egy felületes pillantás erejéig idilli. Ha alaposabban bejárjuk, sokfelé kavicskitermelőgép maradványaira bukkanunk. Az egykori futószalag berozsdásodott váza, egy ősállat lecsupaszított gerincoszlopára hasonlít. Az elhagyott vaskolosszusokért jól fizetne egy MÉH-vállalatnak, pancsolnak a vízben. A kép idilli. De csak első pillanatra az. Mert akárhogy is, de ezek elhagyott, vagy még mindig művelt bányatavak, és nem fürdőparadicsomok. A vízen és a napfényen kívül semmi nem szolgálja a naturistákat. De gyakran még a víz sem . . . Mert amilyen tiszták, olyan mélyek és veszélyesek a bányatavak. A kempingen túl azonban sehol egy bója, sehol egy úszómester, sehol egy mentőcsó ,nak. A fürdőzést legfeljebb tiltani lehet. Annak viszont, ahogy körülnézek, nem sok értelme van. W. C. sem áll a nyaraló tízezrek rendelkezésére. Illetve az egyik tó közelében látok egy fából összetákolt latrinát, de sajnos, érzem is. Olyan bűz lengi körül, hogy száz méternél jobban nem ajánlatos megközelíteni. Nincs más választás, mint ahogy egy férfi is megjegyzi: ha szükségét érzem, futok a kukoricásba. S ami nem elhanyagolható, tízezredmagával teszi ugyanezt. Természetesen (?) szeméttároló, konténer sincs sehol. Az emberek zacskókba, szatyrokba gyűjtik a vakáció hulladékait. Ha nem tennék, már régen óriás szemétdombbá változott volna a délegyházi tavak vidéke. Még szerencse, hogy a naturizmushoz nem csupán a fürdőruha mellőzése, hanem a természet szeretete i. hozzátartozik. Máshol birkanyáj üget a napozók közé — a bundáikban remélhetőleg nem túl sok kullanccsal. Furcsa és ellentmondásos világ alakult ki a tavak tájékán. A naturisták mégis, mindennek ellenére kitartanak, sőt, táboruk évről évre nő. Hazafelé az úton, még jóval Budapest előtt, dugóba keveredem. Araszolgatok vissza a városba, van időm elgondolkodni a látottakon. Nem tudom, hogy a Velencei-tavat, vagy a délegyházi tavakat keresik-e fel többen a nyári hétvégeken. Annyit azonban megkockáztatok, hogy a látogatók nagyságrendje azonos. A más-más bánásmód ellenére is. Jó lenne hinni, hogy nincs már messze az az idő, amikor a délegyházi strandolók is vendégeknek érezhetik magukat. Varga Zsolt Barátság klub Három zenekar, tizenhat énekes A Népszava Barátság klubjának július 12-i Nosztalgiabálján három zenekar, 16 énekművész szórakoztatja majd a vendégeket. Fellépnek: Gaál Gabriella, Sárosi Katalin, Kemény Kázmér, Putnoky Gábor, Szentendrei Klára, Pécsi Kiss Ágnes, Fényes György, Bíró Antal, D. Farkas Bálint, Hazai Zsuzsa, Gellért Klára, Hortobágyi László, Szabó Terézia, Juhász Gábor, Rózsa Viktória, Józsa József. Kísér: Nyári László népi zenekara. A talpalávalót a Barátság klub zenekara szolgáltatja, koncertet ad a Canada Dry együttes. Bemutatkozik a klub tagjainak ifj. Bodó Géza, Dobó László break-dance műsorával és Bolla János szájharmonikazenekara. Vendégeink ismerkedését, barátkozását segítik majd rendező háziasszonyaink, és társasjáték-vezetőink. Aki tud, játszani valamilyen hangszeren, kérjük, hozza magával. Aki verset, mesét tud mondani, vagy szépen énekel, az is készüljön, mert házi „Ki mit tud?"ot is rendezünk. Tombolánk fődíja egy festmény. A táncverseny győztese könyvajándékot kap. A bálkirálynőt is megválasztjuk, a szerencsés hölgyet ingyenes hajóúttal jutalmazzuk. Ez lesz a Barátság klub eddigi legnagyobb rendezvénye. Az ország minden részéből várjuk a vendégeket. A vidékiek részére — előzetes rendelés esetén — szállást is biztosítunk, személyenként 195 forintért. A találkozó helye: Budapest X., Halom u. 42 b. (Pataky Műv. Ház mögött.). A Népszava Barátság klubja utazási programja: július 21-én hajókirándulás a Dunakanyarba. A hajóútra lehet jelentkezni szervező irodánkban. (Bp. VII., Rákóczi u. 52., I. emelet.). Részvételi díj — ebéddel együtt — felnőtteknek 250, gyermekeknek 200 forint. Megállunk Szentendrén és Visegrádon, megnézzük a két város műemlékeit, múzeumait. Útközben Dévényi Tibor lemezlovas nosztalgiadiszkóval szórakoztatja táncolni és nótázni vágyó utasainkat. Indulás reggel 8 órakor a Vigadó téri hajóállomásról, érkezés este 20 órakor, ugyanoda. Július 26-án megismételjük a palócföldi autóbuszutazást, mert előző kirándulásunkra többen jelentkeztek, mint amennyi helyet biztosítani tudtunk. Részvételi díj: 380 forint. További programjainkat minden héten közli a Népszava. Kérjük kedves olvasóinkat, hívják fel barátaik, ismerőseik figyelmét a közleményekre. (gerencsér!) Baromfi — Hongkongba Különleges csemegeként értékesíti a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat a libaszárnyvégeket, valamint a kacsa- és libanyelveket, -lábakat, s a belső részeket: évi 80 tonnányit szállítanak ezekből, hongkongi megrendelésre. A rendkívül munkaigényes feladatra, így a nyelvek „kioperálására”, a lábak tisztogatására, csomagolására gazdasági munkaközösség is alakult. Megéri a költségeket és fáradságot, hiszen ezekből a baromfirészekből évente több millió forintos bevétele származik a vállalatnak. A kínai szakácsművészet a túlfőzött fiatal kacsa- és libalábakból különleges szószokat varázsol. Börtönbe kerültek a szürkülők A 27 éves Rézműves György szuhakállói lakosnak túlságosan sok volt a szabadideje, amit nem tudott okosan kihasználni, inkább kocsmázott. A jelenlegi, viszonylag súlyos börtönbüntetését is elkerülhette volna, ha a bicska helyett inkább, mondjuk, a könyvet forgatja. Tavaly május 12-én este Rézműves György unokatestvérével, a 23 éves Rézműves Istvánnal „felszabadult” hangulatban indult hazafelé, miközben vitába keveredett négy fiatalemberrel. Ahogy az italos állapotban lenni szokott, az összetűzés szidalmazássá és dulakodássá fajult. Az elsőrendű vádlott, Rézműves György nem sokat töprengett, előrántotta a kését és döfött. A vitapartnerek közül Iván Istvánt hasba szúrta, életveszélyes sérülést okozva, majd Iván Attila bordái közé döfte a hat centiméter hosszú pengét. A felbőszült Rézműves fiúk ezután a súlyosan sérült fiatalemberekre karóval támadtak, s Makai Antalnak eltörték az egyik lábát is. A sértettek segélykiáltására felfigyeltek a környékbeliek, erre a két támadó elszökött a helyszínről, magukra hagyva vérző ellenfeleiket. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság Rézműves Györgyöt 5 év és 6 hónapi, Rézműves Istvánt pedig 1 évi, börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság fellebbezés folytán tárgyalta az ügyet. A legmagasabb bírói fórum minden tekintetben törvényesnek és a bűncselekményekkel arányban állónak találta az elsőfokú ítéletet, s azt a fellebbezési tárgyaláson helybenhagyta. Az ítélet ezzel jogerőssé vált. S. A. 5