Népszava, 1986. július (114. évfolyam, 153–179. sz.)

1986-07-05 / 157. szám

NÉPSZAVA 198­6. JÚLIUS 5., SZOMBAT Üdvözlő táviratok Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitká­ra és Losonczi Pál, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke távirat­ban köszöntötte Dzsambin Batmöndt, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának főtitkárát a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja Elnökségének elnökévé történt újraválasz­tása alkalmából. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Dumágin Szodnom­­nak, a Mongol Népköztársa­ság Minisztertanácsa elnöké­nek, Sarlós István, az Or­szággyűlés elnöke pedig Ba­­tocsk­in Altangerelnek, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja elnökének kül­dött üdvözlő táviratot újra­választásuk alkalmából. Losonczi Pál — hazá­juk nemzeti ünnepe alkalmá­ból — táviratban üdvözölte Ronald Reagant, az Ameri­kai Egyesült Államok elnö­két, Jaime Lusinchit, a Ve­nezuelai Köztársaság elnökét, valamint Aristides Pereirát, a Zöldfoki Köztársaság el­nökét. Óvári Miklós fogadta az Népi Demokratikus Párt Óvári Miklós, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a KB titkára pénteken a Köz­ponti Bizottság székházában fogadta az MSZMP KB meg­hívására hazánkban tartóz­kodó afgán pártküldöttséget, amelyet Abdul Rasid Arján, az Afganisztáni Népi De­mokratikus Párt Központi Ellenőrző Bizottságának el­nöke, a KB tagja, a Forra­dalmi Tanács elnökhelyet­tese vezet. Afganisztáni küldöttségét A találkozón kölcsönösen tájékoztatták egymást párt­­­jaik tevékenységéről, véle­ményt cseréltek aktuális nemzetközi kérdésekről, kü­lönös tekintettel az Afganisz­tán körül kialakult helyzet­re. A megbeszélésen részt vett Györke József, a KB külügyi osztályának helyettes veze­tője. (MTI) Kitüntetés Az Elnöki Tanács Rab Zsu­zsa József Attila-díjas költő­nek, műfordítónak lírai munkásságáért, a szovjet irodalom tolmácsolásában el­ért eredményeinek elismeré­seként születésnapja alkal­mából a Magyar Népköztár­saság Csillagrendje kitünte­tést adományozta. Pataky Lászlónak, az MTI nyugalmazott vezérigazgató­helyettesének 70. születés­napja alkalmából, több év­tizedes eredményes munkás­sága elismeréseként a Szo­cialista Magyarországért ér­demrendet adományozta az Elnöki Tanács. A kitün­tetést pénteken Bányász Rezső államtitkár, a Tájé­koztatási Hivatal elnöke ad­ta át. Jelen volt Bereczky Gyula, az MSZMP KB osz­tályvezető-helyettese és Pá­los Tamás, az MTI vezér­igazgató-helyettese. Az Elnöki Tanács Újvári Tibornénak, a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szak­­szervezete Központi Vezető­sége politikai főmunkatársá­nak a szakszervezeti moz­galomban végzett több évti­zedes eredményes munkája elismeréséül, nyugállomány­ba vonulása alkalmából a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatát adományozta. A ki­tüntetést tegnap Moldován Gyula, a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szak­­szervezetének főtitkára ad­ta át. Az Elnöki Tanács Wieder Ferencnek, a Bakony Fém és Elektromos Készülék Mű­vek sablonillesztőjének, a vállalati szakszervezeti bi­zottság tagjának a szakszer­vezeti mozgalomban végzett több évtizedes eredményes munkája elismeréséül a Munka Érdemrend ezüst fo­kozatát adományozta. A ki­tüntetést tegnap Herczeg Károly, a vasasszakszervezet főtitkára adta át. A SZOT elnöksége Balogh István nyugdíjasnak, a Szak­­szervezetek Országos Taná­csa kulturális, agitációs és propagandaosztálya politi­kai munkatársának a szak­­szervezeti mozgalomban vég­zett több évtizedes eredmé­nyes munkája elismeréséül, 70. születésnapja alkalmából a Szakszervezeti Munkáén arany fokozatát adományoz­ta. A kitüntetést Kósáné dr. Kovács Magda, a SZOT tit­kára tegnap adta át. Buda Gábor kitüntetése A Minisztertanács Buda Gá­bort, a Minisztertanács Ta­nácsi Hivatalának elnökhe­lyettesét nyugállományba vonulására tekintettel — ér­demei elismerése mellett, sa­ját kérésére — tisztségéből felmentette. Az Elnöki Tanács Buda Gábornak hosszú időn át ki­fejtett vezetői tevékenysége elismeréseként, nyugdíjazá­sa alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést adományozta. ­ Koszorúzások, megemlékezések Dobrónaki Gyula, a magyar munkásmozgalom kiemelke­dő személyisége születésének 70. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget tar­tottak pénteken a Mező Im­re úti temető Munkásmoz­galmi Panteonjában. A kegyelet és a megemlé­kezés virágait a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága nevében Cser­­venka Ferencné, az Ország­­gyűlés alelnöke és Rényi Pé­ter, a Népszabadság főszer­kesztő-helyettese, a Közpon­ti Bizottság tagjai helyezték el Dobrónaki Gyula sírján Koszorút helyeztek el a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bi­zottság, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi­­ Minisztérium, az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezete képviselői, valamint Dobrónaki Gyula családjának tagjai, egykori harcostársai, kollégái. Rajczi Rezső vasúti tisztvi­selő, a munkásmozgalom ki­emelkedő személyisége szü­letésének 100. évfordulója al­kalmából pénteken koszorú­­zási ünnepséget rendeztek a Farkasréti temetőben levő sírjánál. A tisztelet, a megemléke­zés koszorúit a Magyar Szo­cialista Munkáspárt buda­pesti bizottsága, a Magyar Államvasutak Vezérigazga­tósága, a Vasutasok Szakszer­vezete, a Nemzetközi Vas­utas Eszperantó Szövetség, az Eszperantó Békevilágmoz­­galom, valamint a Magyar Eszperantó Szövetség képvi­selői helyezték el. * Kedden délelőtt 11 órakor a vasasszakszervezet és a Ma­gyar Villamos Művek kép­viselői, születésének hetven­­ötödik évfordulója alkalmá­ból megkoszorúzzák Csente­­rics Sándornak, a Duna men­ti Hőerőmű Vállalat volt igaz­gatójának, a vasasszakszerve­zet egykori alelnökének sír­ját. Konigtingen belül és kempingen kívül !Détegyházi ellentmondások — Uram, ne nagyon reklámozza ezt a helyet, mert már így is túl sokan vagyunk itt — mondta egy délegyházi fürdőző, amikor a véleményéről kérdeztem. Igaz, ami igaz, a tavaknál tényleg nagy a tömeg. Ami viszont a reklámot illeti — hát arról szó sincs. Arra ugyanis a legjobb tollú írók is aligha vállalkoznának. Legalább­is, ha a délegyházi állapotokat a maguk meztelenségé­ben jellemzik. Az élet a legjobb rendező. Alighogy beszélgetni kezd­tem Damm Györggyel, a Magyar Naturisták Egyesü­lete délegyházi fürdőtelepé­nek vezetőjével, egy nyugat­német rendszámú gépkocsi gördült be a kapun. Mivel a kiszálló házaspár nyelvén a dolgozók közül egyedül a ve­zető beszél, rövid időre kény­telen voltam megválni .­­ Van víz, v­illany ... — Egyikkel sem. Két törül­közővel jöttünk — mondták. — Bungalót szeretnénk bé­relni. Damm György csak a fejét rázta. — Az nincs. — Akkor egy lakókocsi is megfelel! — így a házaspár. — Lakókocsi sincs. — És sátor? — Semmink sincs — tárta szét a karját a vezető. Végül is a nürnbergi zaspárnak nem kellett kese­rű szájízzel visszafordulnia. Egy hazautazó törzsvendég sátrába beköltözhettek. A jóindulat segített. Csakhogy jóindulatra — legyen az bármennyire is szép és nemes — nem lehet idegenforgalmat alapozni. Pedig a naturizmus, a mez­telen fürdőzés világszerte egyre több hívet mondhat magáénak. És a naturista vendégeket többnyire szíve­sen fogadják, mert sokat köl­tenek, vagy sokat költené­­nek ... Ahogy a nyugatnémet házaspár sem csak két tö­rülközővel érkezett. Ráadásul a délegyházi kempinget nem is kellene különösebben rek­lámozni a külföldiek köré­ben. Amióta a Magyar Na­turisták Egyesülete tagja a nemzetközi szövetségnek, so­kan tudnak a kempingről, egymásnak adják a címet. A film­n értel­­­etlen A kempinget körüljárva, mindenesetre kiderül, mások már felfedezték, mekkora üz­let rejlik a naturizmusban. Sorra épülnek a boltok, bü­fék. Fagylaltból, gyümölcs­ből, lángosból már kifejezet­ten jónak mondható az ellá­tás. portalanyomtól, de legalább a párbeszéd tanúja lehettem. Mint kiderült, a középkorú házaspár két hétre jött. Ud­variasan leültették őket, az­tán hozzáfogtak a papírok kitöltéséhez. Amikor Damm György ahhoz a passzushoz ért, hogy lakókocsival, vagy sátorral jöttek-e, a házaspár megrökönyödve nézett egy­másra. Ennyit a külföldiekről. Mert a délegyházi tavaknál először a magyar naturisták számára kellene megfelelő állapotokat teremteni. Az egyesület hivatalos kemping­jében impozáns adatokkal szolgálnak. Húsz hektáron hétvégenként öt-, hatezer ember sátorozik. Ez az or­szág legnagyobb kempingje. De mit nyújt? — Csak a legelemibb igé­nyeket tudjuk kielégíteni — válaszolja Damm György. — Van víz, villany, és a lehető leghagyományosabb vécéből tizennyolc. — A tervek? — Szeretnénk a közvilá­gítást kiépíteni, a vízháló­zat bővítése után angol W. C.-ket létesíteni. De ez na­gyon lassan­­megy. Jófor­mán a tagdíjakból tartjuk fenn magunkat. — Központi támogatást nem kapnak? — Szerencsére kapunk. Az idén az Országos Idegenfor­galmi Alap egymillió forin­tot, a Közép-dunavidéki In­téző Bizottság 400 ezer forin­tot adott. — Mire elég ez? — Hát..., nem sok min­denre. Ekkora kempingben ennek nincs, egyszerűen nem lehet látszata. Az iroda falán a Magyar Naturisták Egyesülete für­dőtelepének házirendjét füg­gesztették ki. A második pont szerint a létesítmény területén indokolatlanul nem szabad fürdőruhában, vagy felöltözve tartózkodni. Ezt sokan félreértették, a sza­badságot szabadosságnak vél­ték.­­ A kemping fejleszté­se mellett legalább annyira fontos számunkra, hogy visz­­szaszerezzük a mozgalom te­kintélyét — így Damm György. — Ezek szerint elvesztet­ték? — Sajnos, nagyobb részt tényleg elvesztettük — bólo­gat a kemping vezetője. — Ahogy lenni szokott, az ille­galitás még összetartó erőt jelentett. A legalitással jött a széthúzás. Ráadásul ezért a legalitásért még fizetni is kell, 350 forint tagdíjat éven­ként. Sokan háborogtak mi­atta. Ma már nem az a cé­lunk, hogy minél többen le­gyünk. Tavaly, tavalyelőtt a kempingben nagyhangú, nagyivó társaságok verődtek össze. Az idén úgy határoz­tunk, hogy nincs szükségünk az ő 350 forintjaikra, kelle­mes, családias légkört sze­retnénk magunk körül. A kemping előtti tó csak egy a sok közül. A vizek partján mindenfelé tízezrek napoznak, fürdőznek mezte­lenül. Családok, baráti tár­saságok vernek sátrat, hogy szabadságukat a délegyházi tavaknál töltsék. Mások csak egy hétvégére ruccannak le. A délegyházi tavaknak, ezek­nek a tiszta vizű, mély bá­nyatavaknak is vannak már törzsvendégeik, szerelmeseik, akárcsak a Balatonnak. Az emberek ruhátlanul na­poznak, gyerekek hancúroz- Alkalmi árusok Bocsánat, tévedtem. Ahogy számba veszem, mi van, mi nincs, el kell ismernem, nemcsak a víz és a napfény áll a naturisták szolgálatá­ra. Az alkalmi árusok ellep­ték a partokat, buszokkal, la­kókocsikkal érkeztek. Sör­ben, borban, pálinkában ép­penséggel nincs hiány. De egyáltalán nem biztos, hogy a strandolóknak ezekre van a legnagyobb szükségük. Az mindenesetre tény, hogy egyelőre ennyi jut nekik a civilizált fürdőhelyek kom­fortjából. Ráadásul a táj is csak egy felületes pillantás erejéig idilli. Ha alaposabban bejár­juk, sokfelé kavicskitermelő­­gép maradványaira bukka­nunk. Az egykori futószalag berozsdásodott váza, egy ős­állat lecsupaszított gerinc­oszlopára hasonlít. Az el­hagyott vaskolosszusokért jól fizetne egy MÉH-vállalat­­nak, pancsolnak a vízben. A kép idilli. De csak első pilla­natra az. Mert akárhogy is, de ezek elhagyott, vagy még mindig művelt bányatavak, és nem fürdőparadicsomok. A vízen és a napfényen kí­vül semmi nem szolgálja a naturistákat. De gyakran még a víz sem . . . Mert amilyen tiszták, olyan mélyek és ve­szélyesek a bányatavak. A kempingen túl azonban sehol egy bója, sehol egy úszó­mester, sehol egy mentőcsó­ ,­nak. A fürdőzést legfeljebb tiltani lehet. Annak viszont, ahogy körülnézek, nem sok értelme van. W. C. sem áll a nyaraló tíz­ezrek rendelkezésére. Illetve az egyik tó közelében látok egy fából összetákolt latrinát­­, de sajnos, érzem is. Olyan bűz lengi körül, hogy száz méternél jobban nem ajánla­tos megközelíteni. Nincs más választás, mint ahogy egy férfi is megjegyzi: ha szük­ségét érzem, futok a kukori­cásba. S ami nem elhanya­golható, tízezredmagával te­szi ugyanezt. Természetesen (?) szemét­­tároló, konténer sincs sehol. Az emberek zacskókba, szatyrokba gyűjtik a vakáció hulladékait. Ha nem tennék, már régen óriás szemét­dombbá változott volna a délegyházi tavak vidéke. Még szerencse, hogy a natu­­rizmushoz nem csupán a fürdőruha mellőzése, hanem a természet szeretete i.­ hoz­zátartozik. Máshol birkanyáj üget a napozók közé — a bundáik­ban remélhetőleg nem túl sok kullanccsal. Furcsa és ellentmondásos világ alakult ki a tavak tájékán. A na­turisták mégis, mindennek ellenére kitartanak, sőt, tá­boruk évről évre nő. Hazafelé az úton, még jó­val Budapest előtt, dugóba keveredem. Araszolgatok vissza a városba, van időm elgondolkodni a látottakon. Nem tudom, hogy a Velen­cei-tavat, vagy a délegyházi tavakat keresik-e fel többen a nyári hétvégeken. Annyit azonban megkockáztatok, hogy a látogatók nagyság­rendje azonos. A más-más bánásmód ellenére is. Jó len­ne hinni, hogy nincs már messze az az idő, amikor a délegyházi strandolók is ven­dégeknek érezhetik magukat. Varga Zsolt Barátság klub Három zenekar, tizenhat énekes A Népszava Barátság klub­jának július 12-i Nosztalgia­bálján három zenekar, 16 énekművész szórakoztatja majd a vendégeket. Fellépnek: Gaál Gabriel­la, Sárosi Katalin, Kemény Kázmér, Putnoky Gábor, Szentendrei Klára, Pécsi Kiss Ágnes, Fényes György,­­ Bíró Antal, D. Farkas Bá­lint, Hazai Zsuzsa, Gellért Klára, Hortobágyi László, Szabó Terézia, Juhász Gábor, Rózsa Viktória, Józsa Jó­zsef. Kísér: Nyári László né­pi zenekara. A talpalávalót a Barátság klub zenekara szolgáltatja, koncertet ad a Canada Dry együttes. Bemu­tatkozik a klub tagjainak ifj. Bodó Géza, Dobó László break-dance műsorával és Bolla János szájharmonika­zenekara. Vendégeink ismerkedését, barátkozását segítik majd rendező háziasszonyaink, és társasjáték-vezetőink. Aki tud, játszani valami­lyen hangszeren, kérjük, hozza magával. Aki verset, mesét tud mondani, vagy szépen énekel, az is készül­jön, mert házi „Ki mit tud?"­­ot is rendezünk. Tombolánk fődíja egy festmény. A tánc­verseny győztese könyvaján­dékot kap. A bálkirálynőt is megválasztjuk, a szerencsés hölgyet ingyenes hajóúttal jutalmazzuk. Ez lesz a Barátság klub eddigi legnagyobb rendezvé­nye. Az ország minden ré­széből várjuk a vendégeket. A vidékiek részére — előze­tes rendelés esetén — szál­lást is biztosítunk, szemé­lyenként 195 forintért. A ta­lálkozó helye: Budapest X., Halom u. 42 b. (Pataky Műv. Ház mögött.). A Népszava Barátság klub­ja utazási programja: július 21-én hajókirándulás a Du­nakanyarba. A hajóútra le­het jelentkezni szervező iro­dánkban. (Bp. VII., Rákó­czi u. 52., I. emelet.). Rész­vételi díj — ebéddel együtt — felnőtteknek 250, gyerme­keknek 200 forint. Megállunk Szentendrén és Visegrádon, megnézzük a két város mű­emlékeit, múzeumait. Út­közben Dévényi Tibor lemez­lovas nosztalgiadiszkóval szórakoztatja táncolni és nó­­tázni vágyó utasainkat. In­dulás reggel 8 órakor a Vi­gadó téri hajóállomásról, ér­kezés este 20 órakor, ugyan­oda. Július 26-án megismétel­jük a palócföldi autóbusz­utazást, mert előző kirándu­lásunkra többen jelentkez­tek, mint amennyi helyet biztosítani tudtunk. Részvé­teli díj: 380 forint. További programjainkat minden héten közli a Nép­szava. Kérjük kedves olva­sóinkat, hívják fel barátaik, ismerőseik figyelmét a köz­leményekre. (gerencsér!) Baromfi — Hongkongba Különleges csemegeként ér­tékesíti a Szentesi Baromfi­­feldolgozó Vállalat a liba­szárnyvégeket, valamint a kacsa- és libanyelveket, -lá­bakat, s a belső részeket:­ évi 80 tonnányit szállítanak ezekből, hongkongi megren­delésre. A rendkívül munkaigé­nyes feladatra, így a nyelvek „kioperálására”, a lábak tisztogatására, csomagolásá­ra gazdasági munkaközös­ség is alakult. Megéri a költ­ségeket és fáradságot, hi­szen ezekből a baromfiré­szekből évente több millió forintos bevétele származik a vállalatnak. A kínai szakácsművészet a túlfőzött fiatal kacsa- és libalábakból különleges szó­szokat varázsol. Börtönbe kerültek a szürkülők A 27 éves Rézműves György szuhakállói lakosnak túlsá­gosan sok volt a szabadideje, amit nem tudott okosan ki­használni, inkább kocsmá­­zott. A jelenlegi, viszonylag súlyos börtönbüntetését is elkerülhette volna, ha a bicska helyett inkább, mond­juk, a könyvet forgatja. Tavaly május 12-én este Rézműves György unoka­­testvérével, a 23 éves Réz­műves Istvánnal „felszaba­dult” hangulatban indult ha­zafelé, miközben vitába ke­veredett négy fiatalember­rel. Ahogy az italos állapotban lenni szokott, az összetűzés szidalmazássá és dulakodás­sá fajult. Az elsőrendű vád­lott, Rézműves György nem sokat töprengett, előrántotta a kését és döfött. A vita­partnerek közül Iván Istvánt hasba szúrta, életveszélyes sérülést okozva, majd Iván Attila bordái közé döfte a hat centiméter hosszú pen­gét. A felbőszült Rézműves fiúk ezután a súlyosan sé­rült fiatalemberekre karóval támadtak, s Makai Antalnak eltörték az egyik lábát is. A sértettek segélykiáltá­sára felfigyeltek a környék­beliek, erre a két támadó el­szökött a helyszínről, ma­gukra hagyva vérző ellenfe­leiket. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság Rézműves Györgyöt 5 év és 6 hónapi, Rézműves Istvánt pedig 1 évi, börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság fel­lebbezés folytán tárgyalta az ügyet. A legmagasabb bírói fórum minden tekintetben törvényesnek és a bűncse­lekményekkel arányban álló­nak találta az elsőfokú íté­letet, s azt a fellebbezési tárgyaláson helybenhagyta. Az ítélet ezzel jogerőssé vált. S. A. 5

Next