Népszava, 1986. október (114. évfolyam, 231–257. sz.)

1986-10-01 / 231. szám

NÉPSZAVA 1986. OKTÓBER 1., SZERDA Lázár György hazaérkezett Belgiumból (Folytatás az 1. oldalról) piacon való közös fellépésben. Megállapítottuk: valamennyi országnak hozzá kell járulnia a béke építéséhez, az enyhüléshez. A Külkereskedelmi Hivatalban tett látogatással befejeződött Lázár György brüszszeli programja. Török István külkereskedelmi államtitkár külön tanácskozott belga partnerével, Szabó Imre ipari államtitkár a Phillips Céghez látogatott. A kedd reggeli belga lapok egyébként bő terjedelemben számolnak be Lázár György hivatalos látogatásáról. A La Libre Belgique a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok fejlesztésének lehetőségére helyezi a hangsúlyt, a De Staandt kiemeli, hogy a kis országok is hozzájárulhatnak a kelet-nyugati párbeszéd javításához. Lázár György, valamint kíséretének tagjai kedden este hazaérkeztek. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Maróthy László miniszterelnök-helyettes és Horn Gyula külügyi államtitkár. Ott volt Pierre Schmidt, a budapesti belga nagykövetség ideiglenes ügyvivője. A bizalom légkörében Véletlen egybeesés csupán, de akár jelképesen is felfogható, hogy a Minisztertanács elnökének belgiumi látogatásával egyidejűleg nemzetközi hírű magyar és belga tudósok részvételével Budapesten közös tanácskozás kezdődött történelmi kérdésekről. Régi keletűek tudományos, kulturális kapcsolataink. A legrégibb magyar nyelvű költeménynek az Ómagyar Mária-siralomnak eredeti szövegét itt Belgiumban a Löweni Egyetem egyik kódexében találták meg, s éppen jól fejlődő kapcsolataink bizonyítékaként néhány évvel ezelőtt a belga állam juttatta vissza Magyarországra. A Régi Művészetek Múzeumában járva is az összekötő kapcsok juthatnak eszünkbe, de küldöttségünk lépten-nyomon a két ország kapcsolatai bővítésének lehetőségeiről hallhatott a belga tárgyalófelektől is. A brüsszeli polgármester a városházi fogadás alkalmából külön foglalkozott azzal a gondolattal, hogy mennyire fontosak a személyes kontaktusok. Elmondotta, hogy az elmúlt néhány évben számos kulturális, parlamenti, szakszervezeti delegációt fogadott a Városházán, ő maga fát ültetett el Budapesten látogatása emlékéül. Remélem nagyon sok honfitársam látogatja még meg az önök országát — mondotta búcsúzóul. (Ebben az országban, ahol minden hivatalos ügyet két nyelven intéznek, üdvözlő beszéde végén a polgármester flamandul kért elnézést, hogy a tolmácsolás rövidsége miatt csak franciául beszélt.) Sorolhatnám tovább bővülő kapcsolataink példáit, a kulturális kapcsolatok területén például a Liszt-évforduló belgiumi ünnepségeit vagy a magyar napokat. A továbbfejlesztés lehetőségeit mindenképpen keresni kell — ezt szolgálta miniszterelnökünk belgiumi útja. A kulturális értékek cseréjét, az emberi kapcsolatok kiszélesítését, az idegenforgalom bővítését, a műszaki - tudományos együttműködés lehetőségeinek mind jobb kiaknázását, a mindkét félnek kölcsönösen előnyös gazdasági-kereskedelmi együttműködést, közös vállalkozásokat ugyanakkor csak a bizalom légkörében lehet eredményesen fejleszteni. Lázár György és Wilfried Martens egyaránt kifejezték meggyőződésüket, hogy éppen ezért érdekeltek vagyunk az enyhülésben, a fegyverzet csökkentésében, a helsinki folyamat előrevitelében. S ehhez mind a kisebb, mind a nagyobb országok a maguk lehetőségeinek megfelelően járulhatnak hozzá és kell is hozzájárulniuk. Hogy ez a folyamat visszafordíthatatlanul az enyhülés, az együttműködés, a jobb nemzetközi légkör kialakítása irányába menjen előre, fontos minden mozzanat e két ország kapcsolataiban is. Szalay Ferenc Rácz Pál emlékkönyvtár New Yorkban Rácz Pálról, hazánk közelmúltban elhunyt ENSZ-képviselőjéről nevezte el könyvtárát New Yorkban a Kelet- Nyugati Biztonsági Tanulmányok Intézete. Rácz Pál az intézet igazgató tanácsának és végrehajtó bizottságának aktív tagja volt New York-i kiküldetése idején, jelentős segítséget nyújtott az intézmény működéséhez. A hétfői névadó ünnepségen Várkelyi Péter, hazánk külügyminisztere mondott beszédet. Rácz Pálnak az intézet működését elősegítő tevékenységét John Edwin Mroz, az intézet igazgatója méltatta. Hazánk volt ENSZ-képviselőjének emlékét ezentúl tábla örökíti meg az intézet könyvtárában. Az ünnepségen megjelent dr. Házi Vencel, hazánk washingtoni nagykövete, Esztergályos Ferenc, hazánk állandó képviselője az ENSZ- ben, Bánlaki György New York-i magyar főkonzul. Megjelent és beszédet mondott az avató ünnepségen Peter Jankowitsch, osztrák külügyminiszter is. Magyar művészek alkotásai is szerepelnek azon a plakátkiállításon, amelyet Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára nyitott meg hétfőn New Yorkban. A nemzetközi békeév gondolatát népszerűsítő plakátok között van Tóth László és Homolya Gábor egy-egy alkotása. A két plakát a varsói nemzetközi plakátművészeti biennálén, a békeév alkalmából kiírt pályázatán a zsűri elismerésében részesült. Kinnock programbeszéde Blackpoolban A Thatcher-kormány 90 hónapos uralmának vitriolos bírálata, a munka, kenyér, béke és szabadság Nagy-Britanniájának megvalósítása a Munkáspárt hatalomra kerülésével — ebben összegeződött Neil Kinnock pártvezér fergeteges ovációval fogadott programadó beszéde kedd délután Blackpoolban, a Munkáspárt idei konferenciájának második munkanapján. Kinnock bejelentette, hogy egy munkáspárti kormány — az egymillió új munkahely megteremtését célzó rövid távú, kétéves programjához kapcsolódva — ötéves, középtávú foglalkoztatási programot és 10 éves gazdasági tervet dolgoz ki az ipari-műszaki megújulás folyamatosságának biztosítására. ismét hosszan hallgatott. „Én ebben az országban soha többé nem tudok mosolyogni.” Nem sokkal később már értettük, miért. A francia ellenállás két másik harcosával, barátaival együtt fogta el a Gestapo Párizsban. Hetekig vallatták, kínozták őket, de sikerült árulás nélkül túlélniük a szenvedéseket. Azt hitték, ennél roszszabb már nem következhet. Dachau azután meggyőzte őket az ellenkezőjéről. Egyik barátját az őrség verte agyon, másikat a drótkerítésbe vezetett villanyáram, ő túlélte. Alig negyven kiló volt, amikor a tábor felszabadult. „Azóta csak akkor jövök ebbe az országba, ha küldenek.” Aztán, talán a múlt idézése hatott rá, halványan, alig észrevehetően, mégiscsak elmosolyodott. Sokát adta — alighanem akaratlanul — határozott lépteinek, felemelt fejének. „És akár hiszitek, akár nem, mindig úgy járkálok ezeken az utcákon, mint a győztesek.” S nyomatékosan hozzátette: „Nem mint a túlélők, hanem mint a győztesek.” Tárgyilagos akarok maradni. De amikor a túlélők kerülnek szóba, nem tudok. Idősebb vagyok már, mint apám vol akkor. Néha kezembe kerülnek levelezőlapjai. Az utolsó még itthonról, a Horthy-ligeti gyűjtőtáborból érkezett. Ismerősök, túlélők még látni vélték Auschwitzban. Biztosat senki sem tudott. Meghalni senki sem látta. Sokáig vártuk vissza. Anyám életének az a tizenhárom esztendő az egyedül lényeges időszaka, amit mellette tölthetett. S nem kísérhette el utolsó útjára. Később a kegyelet íratta rá a nevét szülei sírkövére. Csak görög tragédiákban olvastam évek múlva olyan átkokat, melyek anyám ajkát akkoriban elhagyták. Gyerekként figyeltem, amint száz halált, tengernyi kínt és szenvedést kíván azoknak, akik ezt tették azzal az emberrel, akit szeretett. Amikor a második világháború csaknem ötvenmillió áldozatáról olvasok, magam is apámra gondolok mindig. Az ő nyomtalan eltűnésében válik számomra érzékelhetővé a szenvedés, amit az áldozatok kínhalálukig átéltek, s amely az őket szeretők, az őket reménytelenül visszavárók osztályrésze volt. Olvasom az évfordulónaptár ridegen tárgyilagos mondatait: „A II. világháború után Nürnbergben — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország képviselőiből álló — a Nemzetközi Katonai Törvényszék előtt 1945. november 20—1946. október 1. között folyt le a náci háborús főbűnösök pere. A történelemben először vontak felelősségre köztörvényes bűnözőként olyan államférfiakat, akik bűnösök voltak agreszszív háború előkészítésében, kirobbantásában és akik megszegték a nemzetközi jog normáit és azokat a nemzetközi egyezményeket, amelyeket annak idején Németország is aláírt. Október 1-jén a törvényszék 12 háborús bűnöst (köztük Göringet, Ribbentropot, Keitelt, Frankot, Kaltenbrunnert és távollétében Bormannt) halálra, 3 vezetőt életfogytiglani börtönre, négyet pedig különböző időtartamú elzárásra ítélt. Október 16-án a halálra ítélteket kivégezték, Göring öngyilkos lett.” És arra gondolok, az ítélet humánus volt. Jobb sors, kíméletesebb büntetés, utolsó napjaikban is emberibb körülmények jutottak osztályrészükül a gyilkosoknak, mint áldozataiknak: a frontokon, porig bombázott városokban, lágerekben elpusztultaknak. Akik a félelem és rettegés éveiben a fasiszta téboly korszakában valóban száz halált haltak. Vajon meddig marad eleven az emlékük? Vajon gyermekeik, unokáik, dédunokáik meddig emlékeznek majd rájuk? S azoknak, akik utódok nélkül tűntek el, vajon ki őrzi meg az emlékét? Emlékezzünk hát most, a nagy per évfordulóján rájuk, a száz halált haltakra. S érezzünk elégtételt, hogy egyik, imár 65 évet megért gyilkosukat ezekben a napokban állítják bíróság elé. Háborús bűnösként. Mint főnökeit 40 esztendeje, Nürnbergben. Thurzó Tibor 3 Várkonyi Péter beszéde az ENSZ-ben (Folytatás az 1. oldalról) mázott elvek — hangsúlyozta. És éppen ezen elvek érvényesítésének szándéka, az azokban megjelölt nemes célok eléréséhez szükséges korszerű feltételek megteremtésének igénye, a világ államai közötti kölcsönös egymásrautaltság ténye vezérelte kormányomat, amikor kilenc más tagország kormányával együtt levélben fordult az ENSZ főtitkárához, és javasolta, hogy tűzzék napirendre a nemzetközi béke és biztonság átfogó rendszerének megteremtését. Amikor javasoljuk a nemzetközi kapcsolatok valamennyi területét felölelő biztonsági rendszer létrehozásának érdekében az annak alapelveit összefoglaló okmány kidolgozását, akkor az államok közötti kapcsolatokban még gyakran tapasztalható szembenállás és bizalmatlanság helyett széles körű nemzetközi együttműködés alapjainakközös kidolgozását kezdeményezzük. Mindehhez, megítélésünk szerint, kiváló kereteket biztosít az ENSZ, annak a nemzetközi együttműködés szinte minden területét felölelő tevékenysége, amelyben lehetőség nyílik minden érintett állam érdekeinek összehangolására. A világpolitikában jelenleg egyidejűleg tart az enyhülés és a konfrontáció irányzata. Az ellentmondásos nemzetközi helyzetet súlyos feszültségek terhelik, miközben az emberiség válaszút elé érkezett. Mi abban bízunk, és a Magyar Népköztársaság kormánya annak érdekében tevékenykedik, hogy a nem túl távoli jövőben ismét felülkerekedjék az enyhülés, a nemzetközi együttműködés irányzata. E tevékenységünkben bátorít bennünket az a világban egyre inkább tért hódító felismerés, hogy az ellentmondásokat, problémákat nem lehet erőn alapuló politikával megoldani. Ebből táplálkozik az a meggyőződésünk, hogy az ENSZ-közgyűlés mostani, 41. ülésszaka jelentős mértékben hozzájárulhat a pozitív világpolitikai irányzatok erősítéséhez. A Magyar Népköztársaság kormánya úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi világhelyzet az ENSZ minden tagállamától fokozott erőfeszítéseket kíván. A Érdemi megállapodásokat E tekintetben kiemelkedő jelentőségű a világ sorsáért különleges felelősséggel tartozó nagyhatalmak tevékenysége. Ezért a nemzetközi közvélemény üdvözölte a Szovjetunió és az Egyesült Államok legmagasabb szintű vezetőinek egy évvel ezelőtt megtartott genfi találkozóját, amely bizonyos értelemben kiindulópontja volt a szovjet—amerikai viszonyban és általában a világpolitikában azóta tapasztalt néhány kedvező jelenségnek. Továbbra is nagy figyelemmel és várakozással kísérjük a két ország kapcsolatainak alakulását, és reméljük, hogy a megbeszélések végül olyan csúcstalálkozóhoz vezetnek a nem túl távoli jövőben, amely kedvezően befolyásolhatja majd az emberiség jövőjének alakulását. Megítélésünk szerint korunkban a két nagyhatalom közötti feszültséget, bizalmatlanságot olyan építő, érdemi megállapodásokat eredményező megállapodásoknak kell eloszlatniuk, amelyek a felhalmozott fegyverkészletek csökkentéséhez, a leszereléshez, a kölcsönösen előnyös, széles körű együttműködéshez vezetnek. A Magyar Népköztársaság kormányának őszinte meggyőződése, hogy a Varsói Szerződés tagállamainak kezdeményezései a tömegpusztító fegyverek felszámolására az ezredfordulóig, valamint a hagyományos fegyverek és fegyveres erők csökkentésére Európában jó alapot adnak ahhoz, hogy az egymással szemben álló szövetségi rendszerek között a katonai egyensúly a lehető legalacsonyabb szinten valósuljon meg. A csökkentési folyamat beindítása érdekében minden meglévő leszerelési fórumot ki kell használni, és egyetlen kölcsönösen elfogadható kompromisszumos lehetőséget sem szabad elszalasztani. Kiemelkedő jelentőségűnek tartjuk ebből a szempontból is az atomkísérletekre több mint egy éve egyoldalúan vállalt és azóta többször megújított szovjet moratóriumot. Bátorító, hogy a nemzetközi közvélemény széles köre lép fel egyrészt az atomfegyver-kísérletek teljes eltiltásáért, másrészt az atomfegyverek különböző fajtáinak felhalmozása és a fegyverkezési verseny világűrre való kiterjesztése ellen. Ez véleményünk szerint meggyőző bizonyítéka annak, hogy az eltérő érdekek és társadalmi rendszerek biztonságos együttélésének és együttműködésének igénye korunk parancsoló szükségszerűségévé vált. Ahogy egyetlen más állam, úgy Magyarország sem lehet közömbös a tőle távoli földrészek, országok helyzetének alakulása iránt — hangsúlyozta a többi között a magyar külügyminiszter. Az elmúlt négy évtized történelmi tapasztalatai arra tanítanak bennünket, hogy bármilyen helyi, regionális konfliktus súlyosan veszélyezteti nemcsak az adott térség, hanem a világ békéjét és biztonságát is. Következésképpen valamennyi ENSZ-tagállam elemi érdeke megköveteli az ilyen konfliktusok békés, tárgyalások útján történő rendezését. Regionálisi kérdések A Magyar Népköztársaság kész támogatni minden olyan kezdeményezést, amely a válsághelyzetek felszámolását célozza. Meggyőződése, hogy az ENSZ-ben is az őszinte, közös útkeresésnek, a megoldás irányába vivő együttműködésnek, és nem a konfrontációnak kell jellemeznie a regionális válsághelyzetekről folytatott vitákat. A világszervezet keretében folytatott együttműködésnek fontos mérföldkövei az emberi jogok tárgyában létrejött nemzetközi egyezmények, mindenekelőtt a polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló nemzetközi egyezségokmányok, amelyek elfogadásának 20. évfordulójáról ebben az évben emlékeznek meg világszerte. Hazámban az emberi jogok érvényesülése és védelme az ország társadalmi rendszerének egyik alapelve. Az emberi jogok egyetemes érvényesítésének igénye természetesen magában foglalja a nemzetiségek jogainak biztosítását és védelmét is. Magyarországon a nemzeti egység fontos alkotó eleme az országban élő nemzetiségek minden tekintetben egyenjogú részvétele a társadalom politikai, gazdasági és kulturális életében. Létük és kollektív jogaik intézményes, demokratikus kereteinek garantálásával államunk a hazánkban élő nemzetiségek önazonosság-tudatának fejlődését segíti. Hazámnak is alapvető érdeke olyan világgazdasági környezet megteremtése, amely kedvező feltételeket biztosít a nemzetközi gazdasági együttműködés fejlődéséhez. Ez elősegítené gazdasági célkitűzéseink valóra váltását is. Ezért készek vagyunk — az ENSZ többi tagállamával együtt — elfogadni minden olyan javaslatot, meghozni minden olyan intézkedést, amely közelebb hozza az említett célokat a megvalósuláshoz. Magyarország földrajzi helyzetéből, történelmi hagyományaiból és lehetőségeiből adódóan különleges figyelmet fordít Európára. Reménnyel töltenek el bennünket az európai biztonság és együttműködés folyamatának több mint egy évtizedes tapasztalatai. Igaz, hogy az egymással szembenálló két katonai-politiikai csoportosulás viszonyában alapvető változás még nem következett be Európában, és nem sikerült mind ez ideig csökkenteni a fegyveres erők felduzzasztott létszámát, s a fegyverzetek, köztük a legpusztítóbb nukleáris eszközök és más tömegpusztító fegyverfajták irracionális, felhalmozott készleteit sem A fellobanó feszültségek ereje és káros következményei azonban valamelyest enyhültek az európai államközi kapcsolatokban, és a folyamat keretében született a közelmúltban fontos megállapodás Stockholmban a háború veszélyének csökkentéséről Európában. A helsinki folyamat Hazánk érdekelt a helsinki folyamat továbbvitelében, és mindent megtesz ennek érdekében. Ennek bizonysága a tavaly ősszel Budapesten megtartott Kulturális Fórum sikeres lebonyolítása, valamint a résztvevő kormányküldöttek és kulturális személyiségek részéről benyújtót több száz javaslat és ajánlás. Az együttműködés fejlesztésének irányait illetően úgy véljük, hogy valamennyi résztvevőnek a záróokmány egységes értelmezésére, mindhárom kosár kiegyensúlyozott kezelésére, és az ajánlások széles körű megvalósítására kell törekednie. Bécsben, a semleges Ausztria fővárosában hamarosan megkezdődik a folyamat sorrendben harmadik utótalálkozója, őszintén reméljük, hogy ez jelentős állomása lesz a résztvevő államok együttműködésének további elmélyítésében. Ebben az összefüggésben úgy véljük, szükségszerűvé és egyben lehetségessé vált, hogy Európa meginduljon a tényleges leszerelés útján. Ezt a célt hivatottak szolgálni a Varsói Szerződés tagállamainak Budapesten megfogalmazott javaslatai az európai hagyományos fegyveres erők és fegyverzetek csökkentésének átfogó programjáról. Meggyőződésünk, hogy ezek a javaslatok reálisak, időszerűek és kellően rugalmasak ahhoz, hogy érdemi tárgyalások megkezdésének alapjául szolgáljanak. Szeretnénk remélni, hogy a budapesti kezdeményezés eredményeként a politikai enyhülés katonai enyhüléssel egészül ki, és ily módon hasonló jelentőségűvé válhat, mint az 1969. évi budapesti felhívás, amely földrészünk életében történelmi eseményként értékelhető helsinki értekezlethez vezetett. Bízom abban, az elmondottakból is egyértelművé vált, hogy a Magyar Népköztársaság külpolitikáját, külkapcsolatait az ENSZ Alapokmányának szellemében alakítja. Közvetlen célunk, hogy belső építőmunkánkhoz a lehető legkedvezőbb nemzetközi feltételeket biztosítsuk. 1986 nemzetközi békeév, amelynek kölcsönös megértést és együttműködést szorgalmazó felhívása nagy figyelmet keltett a világ valamennyi országában, így hazánkban is. Hinnek szellemében biztosíthatom önt, elnök úr arról, hogy a magyar küldöttség építő szellemben kezeli az előttünk álló hetekben megvitatandó kérdéseket, kész erejéhez mérten hozzájárulni a jelen közgyűlés munkájának sikeréhez, ahhoz, hogy a 41. ülésszak valóban érzékelhetően előmozdítsa a világbéke megóvását, az általános politikai légkör javítását, a sokoldalú nemzetközi együttműködést — fejezte be beszédét Várkonyi Péter külügyminiszter. A magyar külügyminiszter folytatta találkozóit az ENSZ székhelyén. Faruk as-Saraa szírita külügyminiszterrel áttekintették a közel-keleti helyzet rendezésére irányuló erőfeszítéseket. Várkonyi Péter találkozott Dante Caputo argentin, valamint Enrique Iglesias uruguayi külügyminiszterrel. (MTI)