Népszava, 1987. május (115. évfolyam, 102–126. sz.)
1987-05-06 / 105. szám
NÉPSZAVA 1987. MÁJUS 6., SZERDA Horváth István Portugáliába utazott A Portugál Komunista Párt meghívására kedden pártküldöttség élén Lisszabonba utazott Horváth István, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Kíséretében van Dudla József, az MSZMP Miskolc Városi Bizottságának első titkára, Gecse Attila, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője és Gál Zoltán, a KB közigazgatási és adminisztratív osztályának alosztályvezetője. Horváth István búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Zózimo Justo Da Silva, Portugália budapesti nagykövete. (MTI) Budapesten tartja ülését a Zsidó Világkongresszus Végrehajtó Bizottsága Kedden hazánkba érkezett Edgar Bronfman, a Zsidó Világkongresszus elnöke, aki a világszervezet végrehajtó bizottságának szerdán kezdődő ülésén vesz részt Budapesten. A Ferihegyi repülőtéren rövid sajtótájékoztatón ismertette a testület kétnapos tanácskozásának programját, amelyet most első ízben rendeznek szocialista országban. Edgar Bronfman válaszolt a magyar és a nemzetközi sajtó képviselőinek kérdéseire. A Zsidó Világkongresszus vezető testületének tanácskozásán — amelyre a világ minden tájáról érkeztek küldöttek hazánkba — az előzetes programnak megfelelően, a többi között előadás hangzik el a kelet—nyugati kapcsolatok alakulásáról, a keresztények és a zsidók párbeszédének kérdéseiről, s a tervek szerint megvitatják az antiszemitizmussal és a háborús bűnösök felelősségre vonásával kapcsolatos problémákat, majd regionális témákat, illetve a szervezet pénzügyeit tekintik át. (MTI) Csapó András kitüntetése Csapó Andrásnak, a Magyar Televízió igazgatójának — politikailag elkötelezett életútja elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából — az Elnöki Tanács a Szocialista Magyarországért Érdemrendet adományozta. A kitüntetést kedden Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának vezetője adta át a Központi Bizottság székházában. A Paksi Atomerőművel ismerkedett az Országgyűlés ipari és kulturális bizottsága Kedden Pakson együttes ülést tartott az Országgyűlés ipari és kulturális bizottsága. A tanácskozáson Tóth János, a kulturális bizottság titkára elnökölt. A napirenden a Paksi Atomerőmű műszaki fejlesztése, valamint az erőműben dolgozó műszaki értelmiség helyzete szerepelt. Simon Péter, a Paksi Atomerőmű Vállalat üzemviteli igazgatója az együttes ülés résztvevőinek adott tájékoztatójában elmondta, hogy az atomerőmű 1986-ban 7,43 milliárd kilowattóra villamos energiát termelt. Ez éves átlagban a hazai energiatermelés 27 százalékának, a legnehezebb téli hónapokban pedig még ennél is nagyobb hányadának — 33 százalékának — felel meg. Ez év őszétől, illetve a negyedik blokk ekkorra tervezett indítása után, még biztosabb bázisa lesz az atomerőmű a hazai villamosenergia-termelésnek. Első atomerőművünk e figyelmet érdemlően jó termelési eredményeit nemzetközi ellenőrzések által is visszaigazolt, kiemelkedő biztonsági körülmények között produkálta. Az atomerőmű létrehozása, e nagyszabású beruházás kivitelezése során, mint a tájékoztató egyebek között hangsúlyozta, már eddig is több, nemzetközileg elismert műszaki eredmény született hazánkban, s az ilyen irányú kutatások tovább folytatódnak. Külföldi szakemberek is a ma létező legjobbak közé tartozónak tartják a Központi Fizikai Kutató Intézet által kifejlesztett környezetellenőrző rendszert, élvonalbelinek ismerik el továbbá a magyar gyártmányú reaktor-diagnosztikai rendszert, valamint azt, a hazai szakemberek által továbbfejlesztett üzemanyagkazettaátrakót, amelyet szovjet licenc alapján a Ganz-MÁVAG-ban gyártanak. Az atomerőműben dolgozó műszaki értelmiség helyzete több szempontból is erősen eltér az országostól. Az itt dolgozóknak nincs lehetőségük mellékfoglalkozásra, a keresetük viszont — a nagy felelősségnek és a megkívánt magas képzettségnek megfelelően — általában eléri azt a szintet, amit más vállalatoknál a különmunkákkal együtt szereznek meg. E különleges munkahelyen különleges rangja van, s annak is kell lennie, az emberi helytállásnak, és a teljesítménynek. E követelmények jegyében a Paksi Atomerőmű Vállalatnál az átlagosnál erőteljesebben érvényesül a differenciálás. Itt nincs úgynevezett „szamárlétra”. A rátermett fiatalok gyorsan felelős beosztásba kerülhetnek, de ha alkalmatlannak bizonyulnak rá, minden huzavona nélkül más, számukra is megfelelőbb munkakörbe helyezik át őket. Az alkotó mérnöki munka rangjának elismerése fejeződik ki abban is, hogy a kiemelkedő teljesítménnyel dolgozó szakemberek egy része személyi fizetést kap. Az ülésen felszólaló képviselők egyetértésüket fejezték ki azzal, s egyúttal szorgalmazták annak megszervezését, hogy az atomerőműnél elért műszaki eredményeket, továbbá az ott alkalmazott munkát serkentő módszereket, lehetőségeikhez képest, más vállalatoknál is alkalmazzák. Mint mondták, Paks eredményei modell értékűek és azt példázzák, hogy a szellemi energia okos, céltudatos hasznosítása, továbbá a korszerű szervezés és a valóban hatékony ösztönzés elengedhetetlen feltétele annak, hogy egy-egy vállalat, vagy,iparág az élvonalba jusson. Az ülésen felszólalt: Király Zoltán (Csongrád megye), Gágyor Pál (Budapest), Medvetzky Antalné (Baranya megye), Földy Ferenc (Borsod megye), Gregor Péter (Budapest), Tarjáni Tibor (Budapest), Juratovics Aladár (Csongrád megye), Juhász Ferenc (Budapest), Lékai Gusztáv (Hajdú-Bihar megye), Boros László (Budapest). A képviselők kérdéseire Kapolyi László ipari miniszter és Pónya József, a Paksi Atomerőmű Vállalat vezérigazgatója válaszolt. Az ülés befejeztével a két bizottság tagjai megtekintették az atomerőművet. (MTI) Elhunyt Eoy Árpld Loy Árpád, nyugdíjas bányász, Kossuth-díjas vájár, a Szocialista Munka Hőse, a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetettje, a magyar szénbányászat kiemelkedő egyénisége, életének 82. évében elhunyt. Temetése május 8-án, pénteken délután 1 órakor lesz a dunaújvárosi temetőben. A Bányaipari Dolgozók Szakszervezete, az Ipari Minisztérium, a Borsodi Szénbányák Vállalat. Loy Árpád 1906. március 30-án született Kercseden, sokgyermekes bányászcsalád sarjaként. A bányászmunkát 1920-ban kezdte a Zsil-völgyi (petrozsényi) „Vulkán" szénbányában. Családjával 1940-ben települt át Romániából Pécsújhelyre, ahol rövid ideig a szénosztályozóban dolgozott, majd munkásélete nagy részét — 1964. évi nyugállományba vonulásáig — a borsodi szénmedence alberttelepi bányájában töltötte. Itt avatta országra szóló munkasikereit. 1951-ben az ő brigádja volt az első az országban, amelyik frontfejtésre vállalkozott. Sztahanovista frontmesterként azt az elvet vallotta, hogy a 480 perces munkaidő minden egyes percét ki kell használni, így ért el brigádjával sorozatosan termelési rekordot. Loy Árpád nevéhez fűződik a „termelj ma többet, mint tegnap” jelszavú versenymozgalom, amely gyorsan elterjedt az egész országban. Kiemelkedő munkájáért 1952-ben Kossuth-díjat kapott, egy évvel később pedig elsőként vette át a Szocialista Munka Hőse aranycsillagát. Az országos hírű bányász aktív közéleti tevékenységet is folytatott. Az ötvenes évek elejétől több mint egy évtizeden át volt Borsod-Abaúj- Zemplén megye országgyűlési képviselője, s tevékenyen kivette részét a törvényhozó testület több bizottságának munkájából. Ugyanebben az időben tagja volt a SZOT elnökségének és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának is. Eredményes munkásságát a magas állami kitüntetések mellett 1954-ben SZOT-díjjal is elismerték. A hatvanas évek végén — immár nyugdíjasként — Dunaújvárosba költözött, hogy öregségének napjait a Dunai Vasműben dolgozó fia családja mellett tölthesse. „Nem bántam meg semmit, mindig is a munka volt éltető örömöm" — mondta 70 évesen lapunk munkatársának. Egész személyiségére, életére jellemző, az a már nyugdíjasként tett vallomása, hogy akkor kapta a legnagyobb elismerést, amikor „fogadást” adott tiszteletére a volt brigádja, s ott jegyezte meg az igazgató: „Emberek, itt az volt a legnagyobb érték, hogy 15 éven át nem fordult elő baleset”. Loy Árpádnak és társainak volt egy íratlan jelszavuk: „Mindenkit hazavárnak!” Ezt úgy tudták megvalósítani, hogy mindenki vigyázott egymásra, s maximális rendet, fegyelmet tartottak. S így is elsők voltak az országban, példát adva emberségből, élet- és munkaszeretetből, hűségből és becsületből a kortársaknak és a következő nemzedékeknek. KISZ-küldöttség utazott Indiába és Kínába Hámori Csabának, a KISZ Központi Bizottsága első titkárának vezetésével kedden Ázsiába utazott az ifjúsági szövetség küldöttsége. A delegáció az Indiai Ifjúsági Kongresszus és az Össz-Indiai Ifjúsági Szövetség meghívására látogat Indiába, majd a Kínai Népköztársaságban a Kínai Kommunista Ifjúsági Szövetség vendégeként folytat megbeszéléseket. (MTI) Nemzetközi tanácskozás a műanyagok műszaki alkalmazásáról Kedden megkezdődött Balatonfüreden a Gépipari Tudományos Egyesület szervezésében a Mechanoplast elnevezésű nemzetközi konferencia, amely a műanyagok műszaki alkalmazásával foglalkozik. Az ülésen több mint 300 szakember vesz részt 12 ország képviseletében. Hardy Gyula akadémikus a Műanyagipari Kutató Intézet igazgatója nyitó előadásában áttekintette a magyar műanyagipar fejlődését. Hangsúlyozta, hogy a petrolkémiai program megvalósítása ugrásszerű változást hozott a műanyagiparban: 1970-ben még 56 ezer tonna műanyagot gyártottunk. 1985-ben már 390 ezer tonnányit, s 2000-re várhatóan 885 ezer tonnát állítunk elő. Hasonló arányban növekedett a műanyag-feldolgozás is. A felhasználók sorában első helyen áll a csomagolóipar, majd az építőipar. A műszaki felhasználás a teljes menynyiség néhány százaléka, és az e célt szolgáló anyagokat is elsősorban külföldről szerezzük be. Magyarországon egyébként mintegy 7 ezer tonna műszaki műanyagot fogyaszt az ipar évente. Igen drága anyagokról van szó, kilogrammjuk ára 3—12 dollár között mozog. A hazai műszaki felhasználásban jelentős lépésnek számít, hogy az elmúlt évben a Tiszai Vegyi Kombinátban megkezdték az egyik ilyen műszaki műanyag, a lineáris polietilén gyártását. (MTI) 5 A Tanúk** új törekvései Újpesten Sáros születik — a főváros peremén Három címszót jegyeztem fel magamnak, erre a beszélgetésre készülvén: Káposztásmegyer, közlekedés, beilleszkedés. Talán ezek a legfontosabb témák, most, hogy Újpest, a főváros IV. kerülete a rohamos építkezésekkel valósággal újjászületik. Megváltozik a belváros képe, eljut ide, egyelőre a kerület központjába a metró vonala s szinte új város születik a városban — 22 ezer család számára — Káposztásmegyeren. Évente több száz öreg ház tűnt el és több száz új, sokemeletes ház épült a helyükön , s ma is folyik mind a belső, mind a külső kerületrészekben a bontás, az építkezés. Fekete János alig több, mint két esztendeje a IV. kerület Tanácsának elnöke. Pest munkásnegyedeinek jó ismerője, hiszen Kőbányán született, ott élte gyerekkorát, s mielőtt a Budapesti Pártbizottság agitációs- és propaganda osztályára hívták, hosszú évekig Pesterzsébeten dolgozott. — De remélem, nem az én pályám alakulásáról kell beszélnem, mert ezt kevésbé tartom érdekesnek, mint azt, ami Újpesten történik — kezdi a beszélgetést. — Arról a csapatmunkáról szeretnék szólni inkább, amelybe ebben a kerületben szinte mindenki beletartozik. A napi és távolabbi munkát csak úgy végezhetjük el pontosan és tisztességesen, ha mindenki tudja, mi miért és hogyan történik, minden itt élő és ide kerülő ember, hiszen mindannyiunkra tartozik. Az az újpesti... — A naprakész tájékoztatást, a helyi ügyekbe való beavatottságot a legfontosabbnak tartom, mindig a kevéssé vagy rosszul tájékozottság okozza a felesleges vagy áldatlan vitát. — Itt az utóbbi tíz évben 16 ezer új lakás épült, a főváros valamennyi kerületéből érkeztek ide emberek, zömmel fiatalok. A hetedik ötéves terv kezdetén 88 ezren éltek Újpesten, 1990-re 126 ezren leszünk. — Létezik-e még „újpesti ember”? Hiszen olyan sokan kerültek más városrészbe, keservesen megszenvedve öreg otthonuk lebontását, nehezen szokva szeretve meg új helyüket. S mit tudnak vajon erről a kerületről a lakáskiutalással szinte véletlenül idecsöppenők? — Gondja ez valamennyi városrészünknek. Különösen a külső kerületeknek, ahol a legrohamosabb a változás. Én úgy vallom: az az újpesti, aki tesz azért, hogy ha már itt kell élnie, itt érezze itthon magát, a közös ügyek tevékeny részeseként. Mi a VII. ötéves tervünket valósággal közszemlére tettük, hogy tájékoztassunk minden érdeklődőt: mit miért, hogyan tervezünk. Kétezer példányban nyomtattuk ki a részletes tervet, 30 oldalon. Már kialakult szokásunk, hogy videokazettára vesszük a tanácsülések napirendjét és az ott folyó vitát. A legfontosabb témákat levetítjük s az érdeklődőkkel újra megvitatjuk az Ady Endre Művelődési Központban tartott fórumokon. Először néhányan szállingóztak csak oda, hárman-négyen-hatan. Ma előfordul, hogy megtelik érdeklődőkkel, vitázókkal a vetítő. — Nincs titkunk. Nyilvánosan ismertük be azt is például, hogy kudarcot vallottunk a tehóval. Rossz volt a propaganda, a tájékoztatás. Talán elhamarkodott, kellőképpen át nem gondolt, roszszul időzített volt maga az ötlet is. A kerületi újságban, a múlt év tavaszán a tanácselnök nyilatkozott. A pillanatnyi kudarc feltehető okáról, az új, nagy beruházások megvalósításának lehetőségeiről, a kerület fontosabb terveiről. — Most legszívesebben Káposztásmegyerről beszélnék, de e pillanatban nem láthatjuk pontosan, milyen ütemben haladhatunk. Eddig 1700 lakás épült fel a tervezett 20—22 ezerből. Nyolcvan százalékuk — 2—3 vagy több gyerekes családok számára — tanácsi bérlakás. Közlekedési „érszűkületek” A május végi tanácsülésen beszéljük meg az eddig elkészült otthonokból és a lakosság ottani ellátásából levonható tanulságokat, tapasztalatokat. Az alapellátásért az építkezés során mi is garanciát vállalunk. A gyermekintézményekért, az élelmiszer-ellátásért, az egészségügyi feltételek megteremtéséért. De tudniuk kell az először odaérkezőknek, hogy ők az „első fecskék" az új lakótelepen. Azt tehát nem várhatják, hogy olyan kereskedelmi és szolgáltató hálózat várja őket, amilyen lesz majd ha teljesen elkészül a káposztásmegyeri lakótelep. — Még azt sem tudhatjuk, mikorra ér ki odáig a metróvonal. • Addig is kivitte a BKV Káposztásmegyerig a 14-es villamos vonalát. És az a legnagyobb, saját erőből megoldandó feladatunk az újpesti közlekedést illetően, hogy amire megérkezik a metró ide, a városközpontba, eltüntessük a közlekedési „érszűkületeket", kiszélesítsük, kiépítsük a Bajcsy-Zsilinszky utat, az Árpád út és a Váci út újpesti szakaszának korszerűsítését pedig szorgalmazzuk. — Bontanak, építenek a belső városrészben is. — De mindenki tudja, akit érdekel, hogy hol épült az új patika például a lebontandó régi helyett. Ha megszűnik egy üzlet, máris épül a másik a megfelelő helyen, és akkor nyugodtan viselik az itt lakók a kényelmetlenségeket, ha ismerik a terveket, ha látják, hogy állják ígéreteiket a tervezők, az építők. A káposztásmegyeri további építkezés üteméről csak akkor döntenek az illetékesek, ha tudják, mikorra ér ki oda a metró, mikorra épül fel az Észak-pesti kórház és az új, nagy áruház. — Végül is, mire a nagy tervek megvalósulnak, a régi Újpestből mi marad? — Megy el, teljesen közművesítve, a Kertváros, amely őrzi ma is szerkezetében, épületeiben a hagyományt és a belvárosból is mindazt, aminek meg kell maradnia, természetesen korszerűbb, felújított köntösben. — A tanácselnök, két esztendő után mennyire érzi otthon magát Újpesten? — Bevallom, nem vagyok újpesti lakos. Noha kora reggeltől nem egyszer este 8—9 óráig itt vagyok. Egyre több a személyes ismerősöm és higgye el, aki Kőbányán nevelkedett, Erzsébeten tanított és tizenöt, egészen fiatalon tanácstagságban eltöltött év van a háta mögött, ebben a kerüleben is könynyen otthon érzi magát. Otthona a citromházban A patinás, öreg tanácsháza felé jöttemben, meglehetősen sokat kanyargott velem a busz. Gyárnegyedeket, vasúti síneket érintett, új lakónegyedek sugárútjain suhant. A most bizony meglehetősen feldúlt városközpontban nem könnyen ismertem ki magamat, kérdeznem kellett az útirányt. Egy kedves, idős asszony egészen a tanácsházáig elkísért. — Én világéletemben itt laktam — mondta —. Nekem ismerős minden, hiszen itt éltem meg ezt a sok változást. Hogy a közlekedés nehézkes lenne? Nekem nem tűnik úgy. De azt mondhatom, hogy amint szaporodnak az új házak, úgy szaporodnak az üzletek is. Amit nem találok meg az egyik boltban, hát egy buszmegállónyira vagy egy kis gyalogsétával megtalálom a másik helyen. — Nem mondom, valamikor, itt a városközpontban vagy háromszáz bútoros kisiparos működött, most meg talán három ha maradt. — folytatta a tájékoztatást. —• De vannak a helyükön más üzletek, más iparosok. Én most is a régi városrészben lakom, szerencsémre azt a részt nem szanálták, de higgye el, otthonosak lehetnek ezek a toronyházak is, ha megismerik, megbecsülik egymást a bennük lakók. Rab Nóra Tanácskoztak a KPVDSZ és a FDT vezetői A fogyasztói érdekvédelem közös teendőiről tanácskoztak a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének, valamint a Fogyasztók Országos Tanácsának vezetői kedden a KPVDSZ székházában. A KPVDSZ eddig főként saját információs rendszere alapján tájékozódott az ellátás színvonaláról, a fogyasztói érdekképviseletről. A jövőben a FŐT is informálja a KPVDSZ vezetőségét a fogyasztói érdekvédelem helyzetéről, programjairól. Miként a megbeszélésen elhangzott: a FŐT támogatja a KPVDSZ-hez tartozó dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására irányuló törekvéseket.