Népszava, 1987. június (115. évfolyam, 127–152. sz.)

1987-06-01 / 127. szám

2 Teng Li-csün fogadta Lakatos Ernőt Teng Li-csün, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárságának tagja, szombaton fogadta Lakatos Ernőt, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának vezetőjét és az általa vezetett pártküldöttséget. Teng Li-csün tájékoztatta a magyar vendégeket a Kínai Kommunista Pártnak a reformmal és a nyitási politikával kapcsolatos propagandamunkájáról. Dmitrij Jazov az új szovjet honvédelmi miniszter Dmitrij Jazov hadseregtábornokot nevezte ki a Szovjetunió honvédelmi miniszterévé a Legfelsőbb Tanács Elnöksége. Elődjét, Szergej Szokolovot, a Szovjetunió marsallját nyugállományba vonulása miatt felmentették tisztségéből. Dmitrij Jazov 1923-ban született, orosz nemzetiségű, 1944 óta tagja az SZKP-nak, 1941-től szolgál a szovjet hadseregben. 1956-ban végezte el a Frunzéről elnevezett katonai akadémiát, majd 1967-ben a szovjet fegyveres erők vezérkari akadémiáját. A nagy honvédő háború idején különböző parancsnoki beosztásokban harcolt a volhovi és leningrádi frontokon. A háborút követően parancsnoki posztokon és törzsekben szolgált. Hadsereg, majd hadseregcsoport parancsnoka lett. Hét éven át volt a közép-ázsiai katonai körzet, majd ezt követően a távol-keleti katonai körzet parancsnoka. Dmitrij Jazov az elmúlt időszakban a honvédelmi miniszter személyzeti ügyekben illetékes helyetteseként dolgozott. Az SZKP Központi Bizottságának póttagja, a Legfelsőbb Tanács küldötte. (MTI) Az SZKP PB a légvédelmi főparancsnok leváltásáról A Szovjetunió honvédelmi minisztériumának beszámolóját vitatta meg szombati ülésén az SZKP KB Politikai Bizottsága. A beszámoló alapján a testület azt vizsgálta, miként fordulhatott elő, hogy Mathias Rust, az NSZK állampolgára csütörtökön egy repülőgéppel megsértette a Szovjetunió légterét, és Finnország felől Moszkvába repült. A vita során megállapították, hogy az egyik hamburgi repülőklub tulajdonát képező repülőgépet a rádiótechnikai eszközökkel már akkor észlelték, amikor a Szovjetunió határa felé repült. Szovjet vadászgépek kétszer is rárepültek a nyugatnémet gépre. Mindazonáltal — mutatott rá a Politikai Bizottság — a honi légvédelem parancsnoksága megengedhetetlen gondatlanságról és határozatlanságról tett tanúbizonyságot, amikor nem alkalmazott harci eszközöket a légteret megsértő repülőgép továbbrepülésének meghiúsítása érdekében. Ez a tény azt bizonyítja, hogy súlyos hiányosságok mutatkoznak az ország légterének védelmén őrködő harci ügyelet munkájának szervezésében, nem megfelelő az éberség és a fegyelem, a honvédelmi minisztérium részéről súlyos mulasztások tapasztalhatók a csapatok irányításában. Az említett légtérsértés megakadályozása terén elkövetett hanyagság és szervezetlenség miatt a Politikai Bizottság szükségesnek látta Alekszandr Koldunovnak, a honi légvédelmi erők főparancsnokának tisztéből történő felmentését. Az SZKP KB Politikai Bizottsága ismételten hangsúlyozta: határozottan emelni kell a fegyveres erők harckészültségének és fegyelmének színvonalát, hozzáértően kell irányítani a csapatokat, biztosítani kell azt, hogy azok állandóan készek legyenek a szovjet állam szuverenitása ellen irányuló bármilyen kísérlet meghiúsítására. . A testület tudomásul vette, hogy a Szovjetunió ügyészsége vizsgálja a légtérsértés összes körülményeit, felelős beosztású személyeknek az említett esetben tanúsított magatartását, továbbá a Német Szövetségi Köztársaság állampolgárának felelősségét. Bonnibejelentés szerint — mint azt az MTI közölte — a Szovjetunió külügyminisztériuma a jövő hét elején lehetővé teszi az NSZK moszkvai nagykövetségének munkatársai számára, hogy felvegyék a kapcsolatot a jelenleg kihallgatás céljából a szovjet hatóságok őrizetében levő nyugatnémet határsértő pilótával. Visszhang az NSZK-ban (Tudósítónktól) A nyugatnémet tömegtájékoztatás egy meggondolatlan fiatal egyéni sport bravúrjaként kezeli Mathias Rust fantasztikus repülését. A 19 éves fiatalember szülei vállalkozó szelleműnek jellemezték fiukat, de nem tételeznek fel róla semmiféle politikai indítékot. S mit mond a hamburgi repülőklub, melynek gépét használta fel akciójához? A klub elnökhelyettese úgy nyilatkozott, hogy kár a fiúért, hiszen fegyelmezetlenkedése, illetve szabályszegése miatt repülőengedélyét egyszer s mindenkorrabevonják. Nem beszélve az ügy anyagi következményeiről. Repülési engedélye egyébként Izlandra és a skandináv országokra szólt. Hosszabb túrára azért bocsátottak rendelkezésére gépet, mert, mint mondta, hivatásos pilótavizsgát kívánt tenni, s ehhez megfelelő számú repülési órát gyűjteni. A Cessna 172 típusú sportgép egymotoros, legfeljebb négy személy szállítására alkalmas. Motorja mindössze 160 lóerős — ez megfelel egy nagyobb kategóriájú személyautó teljesítményének—, legnagyobb sebessége 230 kilométer óránként. Benzintartályába 6 és fél órás repüléshez elegendő üzemanyag fér. Az áprilisi katonai zendülés után sok nyugtalanító kérdés megválaszolatlan maradt Argentínában. Meggyengülve, avagy éppen megerősödve került ki a polgári kormányzat a válságból? Tett-e engedményeket, s ha igen, milyeneket Alfonsín elnök a lázadóknak? Mi történt volna, ha nem sikerül a kormányzattal szembeszegülőket lecsillapítani? Ha a zendülő katonák célja nem a polgári kormányzat megdöntése volt, hanem a figyelmeztetés és erejük demonstrálása, akkor tulajdonképpen sikerrel jártak. Ám továbbra sem világos, sikerülhet-e mindenki számára megnyugtató módon lezárni az 1976-os katonai puccsot követő „piszkos háború" korszakát. Alfonsín elnök mindenesetre két malomkő között őrlődik. Az emberi jogi szervezetek, a majd harmincezer áldozat hozzátartozói, a kínzóközpontokat megjárt túlélők követelik, hogy hóhéraik nyerjék el méltó büntetésüket. A katonai lázadással viszont a hadsereg kemény magja éppen azt akarta az államfő tudomására hozni: a demokratikus kibontakozás foroghat kockán, ha tovább folytatják a felelősségre vonásokat. A jelek szerint végül mégiscsak „megússzák” a katonák. Hiszen az argentin parlamentben már csak szenátusi jóváhagyásra vár a tör-vénytervezet, amely az alacsonyabb rangú tiszteket egyszer s mindenkorra felmenti a felelősség alól. „Parancsra tettem” — erre hivatkozott a minap Klaus Barbie, a náci hóhér is a lyoni törvényszék előtt. A parancsra tettem elv törvénybe iktatásának terve már a zendülés előtt is felmerült, de a jogi munkálatokat azóta felgyorsították. Ha életbe lép, a felelősségre vonhatók köre igencsak leszűkül. A gyilkosságok, kínzások tengeréből kilencezer esetet feltáró Sábato-bizottság még másfél ezer mundéros bűnösségét igazolta konkrét adatokkal, tanúvallomásokkal. Idén februárra mintegy négyszáz bírósági eljárás maradt folyamatban. Az új törvénytervezet értelmében végül alig pár tucatnyi főtiszt ültethető majd a vádlottak padjára. Videla tábornok-elnök, akit már jogerősen életfogytiglanra ítéltek, legszívesebben mindenki mást felmentene. Bejelentette, hogy magára vállal minden felelősséget a katonai puccsért, a tisztogató hadjáratért. Ám a parancsokat legfelső szinten kiadó kilenc juntatag közül is csak ötöt ítéltek el, négyen felmentést kaptak. Ezek a felükről kiadott parancsok pedig igencsak általánosak lehettek. Akik a utasításokat végrehajtották, mégiscsak hozzáadták saját énjüket a kivitelezéshez, ők voltak, akik otthonaikból elhurcolták a felforgatással vádolt személyeket, többnyire baloldaliakat. Ők voltak, akik a titkos katonai központokban a kínzások legváltozatosabb módszereit alkalmazták. Túlbuzgóság, fanatizmus, szadizmus? Mi vezethette a vallatókat, akik elektromos áramütésekkel előszeretettel a nemi tátékokat célozták meg, akik terhes anyák méhében megölték a magzatokat, akik majd kétszáz csecsemőt gyilkoltak meg a „kommunista felforgatás” elleni harc jelszavával takarózva. Nemzetközi szinten is megdöbbenést keltett az egyik főhadnagy esete. A jó családból való, jóképű fiatalemberen egyebek között két norvég apáca és egy svájci diáklány halálát kérik számon. Szemtanúk vallomásai igazolják, hogy saját kezével, különös élvezettel, árammal kínozta az apácákat, verte, megerőszakolta őket. Néhány nappal később egy katonai kórházban belehaltak sérüléseikbe. Astiz főhadnagy esetét egyébként már megtárgyalta a katonai bíróság és felmentő ítéletet hozott. Nem a vádak hitelességét tagadták, hanem arra hivatkoztak, hogy ezek a bűnök már elévültek. Ernesto Barreiro őrnagyról, a katonai lázadást kirobbantó tisztről is bizonyítható, hogy kéjjel kínozta a foglyokat. Román Camps tábornok, a főváros egykori rendőrfőnöke, a „Buenos Aires-i mészáros” ugyan nem kerülheti el a felelősségre vonást. De beosztottai, kápói és börtönorvosai már felmentésben reménykedhetnek. Argentínában, s nemcsak ott, ma sokan kétségbe vonják, vajon az effajta bűnök elévülhetnek-e? Az áprilisi katonai lázadás ugyan elszigetelt maradt, de felszínre hozta a monolitikusnak látszó argentin fegyveres erők mélyáramlatait. Bár a demokratikus érzelmű tisztek tábora növekszik, egy kemény szélsőjobboldali mag továbbra is aktívan szervezkedik. A madridi Cambio 16 hetilap hívta fel a figyelmet, hogy éppen a katonai zendülés előtt derült fény Buenos Airesben egy szélsőjobboldali összeesküvésre. Az alaposan felfegyverkezett társaság tagjai rendőrök, katonatisztek, a titkosszolgálat egyes tagjai, valamint polgári szélsőségesek. Vezetőjük pedig nem más, mint a korábban említett Camps tábornok, aki börtönéből szövögette a szálakat. Az ultrák „új argentin hadsereg”, „az argentin ellenállás hadserege” elnevezéssel szervezkednek a fegyveres erők kebelén belül. A legkiválóbb kiképzésben részesült profeszszionalista tisztek többsége állítólag a szélsőségesek táborába tartozik. Alfonsín elnök felelőssége, ezzel a „csomaggal” a hátán, bizony óriási. A Buenos Aires-i nagyszabású spontán tiltakozó megmozdulásokból ítélve azonban úgy tűnik, a pártoktól független széles tömegtámogatás az argentin polgári rendszer legbiztosabb támasza, amely jelenleg lehetetlenné teszi a puccsista szándékú katonák áttörését. Sokan azonban azt sem tartják elképzelhetetlennek, hogy az államfő éppen azért sietett lezárni akár engedmények árán is a zendülést, mert maga is tartott az elszabaduló népharag beláthatatlan következményeitől. Elekes Éva Megkezdik az amerikai katonai erők növelését a Perzsa-öbölben Reagan elnök személyesen tartotta szükségesnek bejelenteni, hogy jóváhagyta az új katonai terveket, amelyekkel az Egyesült Államok megkezdi majd a Perzsaöbölben amerikai zászló alá helyezett kuvaiti tartályhajók kísérését, s egyúttal megnöveli a térségben állomásozó erőit. Reagan nem közölt részleteket erről. Szóvivője, Martin Fitzwater és nemzetbiztonsági tanácsadója, Frank Carlucci ugyancsak nem volt hajlandó válaszolni sajtótájékoztatóján arra, hogy mikor kezdődik meg a megnövelt amerikai katonai tevékenység. Carlucci szerint a 11 kuvaiti kőolajszállító hajó „folyamatosan” és esetleg egykét héten belül amerikai zászló alá kerülhet és ezzel megkaphatja a szükséges katonai fedezetet. A Pentagon képviselői azt jelezték, hogy az amerikai flottát megerősítik az öbölben. A hajók „légitámogatást” is kapnak majd, mindenekelőtt különböző radarfelderítő repülőgépekkel, de az Egyesült Államok az öböl menti államokkal tárgyal harci repülőgépek állomásoztatásáról is. A Perzsaöböl közelébe, az Indiaióceánra állandó jelleggel vezényelnek egy repülőgéphordozót. Carlucci tájékoztatóján elsősorban azt jelölte meg célként, hogy megakadályozzák a hajók elleni esetleges iráni rakétatámadást a Hormuzi-szorosban. Irán az amerikai felderítés szerint húsz kínai gyártmányú föld-föld rakétát telepít a térségbe, bár ezek még nincsenek harcálláspontban. A NATO- kódban „Silkworm” néven ismert rakéták hatótávolsága mintegy 75 kilométer, sebessége a hangsebesség csaknem kétszerese. Viszonylag kis magasságban közelítik meg és radarberendezésük segítségével találják meg céljukat. Reagan egyebek között azzal indokolta még a katonai előkészületeket, hogy az Egyesült Államok nem engedheti meg akár azt, hogy Irán elzárja a hajózása elől a szorost, akár azt, hogy ez a körzet „szovjet befolyás” alá kerüljön. Carlucci nem tudta megmagyarázni, mit jelent az elnöknek ez az utóbbi kijelentése, sőt elismerte, hogy „az Egyesült Államok és a Szovjetunió közös érdeke a hajózás szabadságának fenntartása”, s erről folytak is tárgyalások. Mint ismeretes, a Szovjetunió tartályhajókat adott bérbe Kuvaitnak az ország kérésére. Murphy, amerikai külügyi államtitkár egy szenátusi bizottság előtt azt mondotta, hogy az iránikontra botrány következtében Kuvait és más Öböl menti államok bizalma „megingott az Egyesült Államok iránt”, s ezért fordult segítségért elsőnek a Szovjetunióhoz. Murphy közvetve utalt arra, hogy a nagyszabású amerikai kardcsörtetés ennek ellensúlyozására is szolgál. A TASZSZ szovjet hírügynökség washingtoni beszámolója szerint lázas munka folyik a Pentagonban, hogy részletesen kidolgozzák a Perzsa-öbölben tartózkodó amerikai, elsősorban haditengerészeti és légierők növelésének terveit. Az AP hírügynökség úgy értesült, hogy 90 harci géppel a fedélzetén az öböl vizeire vezénylik a Constellation repülőgép-hordozó hajót, valamint a legkorszerűbb légvédelmi rendszerrel felszerelt Edgies cirkálót. (MTI, TASZSZ) A Trud cikke a szovjet géprablóról A Trud című szovjet lap szombati számában részletes cikket közölt arról a szovjet férfiról, aki május 27-én egy AN—2-es típusú gépet hatalmába kerítve Svédországba szökött. Roman Szvisztunov 24 éves ukrajnai lakos polgári pilótaiskolát végzett, majd egy AN—2-es másodpilótájaként körülbelül két évet dolgozott az Ukrajnában lévő nyikolajevi repülőtéren. Miután gyakori fegyelmezetlenségei miatt elbocsátották, rövid ideig egy helybeli gazdaságban dolgozott, majd munka nélkül szerzett jövedelmekből élt. Egyszer be is perelték, mert nem adta vissza a kölcsönkért összeget. Szvisztunov néhány nappal ezelőtt Lettországba ment egykori pilótaiskolabeli társához, aki egy mezőgazdasági munkát végző AN—2-es másodpilótájaként dolgozott a szaldusszi körzetben. Polgári pilótának adva ki magát, megismerkedett a személyzet többi tagjával és tanulmányozta a repülőtéri körülményeket, így aztán május 27-ére virradóra — miután ellopta a gép kulcsait — Szvisztunov becsapta az őrt és bejutott a repülőgépbe. Reméljük, hogy a svéd hatóságok a szovjet fél kérésének megfelelően kiadják a bűnözőt, s a repülőgépet is visszaszolgáltatják — olvasható a Trud cikkében. HÉTFŐ, 1987. JÚNIUS 1. NÉPSZAVA Mi várható a világpolitikában? HÉTFŐ: Nemzetközi AIDS-konferencia kezdődik Washingtonban. KEDD: Jugoszláviában tanácskoznak a földközi-tengeri el nem kötelezett országok külügyminiszterei. SZERDA: Genfben megnyílik a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia ülésszaka. Erich Honecker Hollandiába látogat. CSÜTÖRTÖK: Csao Ce-jang kínai miniszterelnök, ügyvezető pártfőtitkár Varsóba érkezik. SZOMBAT: Reagan elnök Rómában találkozik a pápával. VASÁRNAP: Helyi választások Törökországban. Nem tűnik különösebben zsúfoltnak a diplomáciai előrejelzés. Anaptár összeállítói hétfőre csupán az AIDS-konferencia megemlítését tartották fontosnak. Mintha csak jelezni kívánták volna, hogy korunk veszedelmesen titokzatos betegségének terjedése szorosan összefügg a nemzetközi kapcsolatoknak azzal a kategóriájával, amelyben szinte mindenki részt vehet, a turizmussal. Az AIDS-esemény megemlítése, persze, mást is mutat. Nevezetesen azt, hogy minden nemzetközi ,erőfeszítésre szükség van a félelmetes betegség terjedésének feltartóztatására, megelőzésére és leküzdésére. Jugoszláviában tanácskoznak atérség el nem kötelezett államainak külügyminiszterei. A házigazdán, Cipruson és Máltánkívül a medence déli felének államai — tehátaz arab országok— tartoznak ide. Számos megosztó tényező vitathatatlan megléte dacára néhány kérdésben megtalálható és kialakítható az együttműködés. Bizonyos találkozási pontok alakultak ki a közel-keleti helyzet megítélésében, az Észak—Dél párbeszéd kérdéseiben, a legszegényebb országok támogatása ügyében, a nemzeti szuverenitás jelentőségének felismerésében és hangoztatásában és az afrikai válsággócok felszámolásának sürgetésében. Csao Ce-jang kínai kormányfő varsói látogatásával megkezdődik a politikus kelet-európai utazása, amelynek során Magyarországra is ellátogat. A tárgyalásokon újabb, magasabb szintre emelkednek az eddig is meglehetős dinamikával fejlődő kapcsolatok. Indokolt is a gyorsítás: sok a félehoznivalóm, hiszen az elszigetelődés és az elszigeteltség évei senkinek sem tettek jót. Nemzetközi hírek # Lengyelországban tanácskoztak tizenegy szocialista ország elméleti-politikai pártfolyóiratainak főszerkesztői pártjaik belső életének időszerű kérdéseiről. A magyar küldöttséget Lakos Sándor, az MSZMP KB tagja, a Pártélet főszerkesztője vezette. # A washingtoni hadügyminisztérium szóvivője bejelentette, hogy az amerikai légierő sikeres kísérletet hajtott végre egy új típusú levegő—levegő rakétával. Az Amraam elnevezésű, önvezérlő rakétát egy F—15-ös vadászgépről indították. # A Libanoni Kommunista Párt azzal vádolta a siíta Amal-mozgalom egyes frakcióit, hogy Dél-Libanonban kommunistákat gyilkolnak, letartóztatják az országrészben a baloldali erők képviselőit, és szembeszállnak a térségben lévő minden más Izrael-ellenes csoporttal, így az Irán-barát Hezbollah mozgalommal is. # Izraeli helikopterek és a Tel-Aviv támogatását élvező dél-libanoni keresztény milíciák (Dél-libanoni Hadsereg) tüzérsége vasárnap támadást intézett több falu ellen a dél-libanoni Nabatije térségében. # Robert Mrazek amerikai (demokrata párti) képviselő kétnapos látogatást tett Hanoiban, ahol fogadta őt Nguyen Co Thach miniszterelnök-helyettes, külügyminiszter is. A megbeszéléseken elsősorban a két ország közötti viszony humanitárius kérdéseit tekintették át. Ricardo Garcia chilei belügyminiszter bejelentette, hogy a közeljövőben újabb 48 politikai száműzött térhet vissza latin-amerikai országba. A mostani listán szerepel az Allende-kormány egyik minisztere, Humberto Martones is. # Faruk as-Saraa, szíriai külügyminiszter szombaton háromnapos hivatalos látogatásra Belgrádba érkezett. # Kétévi börtönre ítélték Ni Hszien-cöt, Kína Csianghszi tartományának volt kormányzóját, aki visszaélt hivatali pozíciójával, és megkárosította az államot.