Népszava, 1989. szeptember (117. évfolyam, 206–231. sz.)

1989-09-01 / 206. szám

2 Irodát nyit Budapesten az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (Folytatás az 1. oldalról.) ügy mielőbbi megoldásához vezethetnek. Az ADN-nek, az NDK hír­­ügynökségének beszámolója szerint a megbeszélésen utal­tak arra, hogy a két országot hosszú évekre visszatekintő, a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtá­si szerződésen alapuló, ba­ráti viszony és jól fejlődő együttműködés fűzi össze. A megbeszélésen NDK- részről hangoztatták: mind nagyobb teret kap az a né­zet, amely szerint a más ál­lamok diplomáciai képvise­letein keresztül kikényszerí­­tett kiutazási lehetőség jár­hatatlan út. Oskar Fischer hangsúlyozta, hogy az NSZK képviseletei vagy az NSZK által fenntartott táborok út­ján a kiutazás kikényszerí­tése elfogadhatatlan, mivel az NDK törvényei az ország minden polgárára egyformán kötelezőek. Oskar Fischer hangot adott meggyőződésének: a problé­mákat a jövőben is Magyar­­ország és az NDK érdekei­nek megfelelően, a bevált el­vek alapján, a két ország és a két nép hasznára, a köl­csönös érdekek figyelembe­vételével kell megoldani. A tárgyaló feleik megálla­podtak a további kétoldalú konzultációk folytatásáról. Ausztria úgy döntött: ide­iglenesen feloldja a vízum­­kényszert az NDK-beli ál­lampolgárokkal szemben, hogy megkönnyítse ezzel a Magyarországon „veszteglők” ezrei számára az átutazást az NSZK-ba — jelentette be csütörtökön Bécsben az oszt­rák belügyminisztérium egyik szóvivője. A tisztségviselő elmond­ta: ezt az intézkedést egy olyan osztrák törvény értel­mében hozták, amelyet „ka­tasztrófák”, vagy sürgősen megoldandó „humanitárius” problémák esetén kell alkal­mazni. Magyarországon keresztül, eddig már több mint hatezer NDK-állampolgár érkezett illegális úton Ausztriába az­óta, hogy májusban az oszt­rák—magyar határon meg­kezdték a „vasfüggöny” fel­számolását — jelentette csü­törtökön a Reuter brit hír­­ügynökség. Bécsben hozták nyilvános­ságra, hogy — tekintettel a Magyarországon nagy szám­ban tartózkodó román és NDK-beli menekült helyze­tére — az ENSZ Menekült­­ügyi Főbiztossága október­ben Budapesten nyitja meg első kelet-európai irodáját. Ezt Klaus Feldmann, a szer­vezet nyugatnémet képvise­lője jelentette be sajtóérte­kezleten. Az iroda működési költségeinek a fedezésére az első tizenkét hónapra 5,2 millió dollárt kívánnak for­dítani. „Ne kellessétek magatokat szűzleányként... ” Walesa beruházásokra hizlalta a Nyugatot Flesch István, az MTI tudó­sítója jelenti: Lech Walesa, a Szolidaritás lengyel szakszervezet elnöke azzal a felhívással fordult a Nyugathoz és a nyugatnémet gazdaság képviselőihez, hogy tetemes beruházásokkal, bankok, cégek és a legkor­szerűbb technológia útján se­gítsék Lengyelország talpra­­állását. A szeptember ötödi­kén a nyugatnémet szakszer­vezeti szövetség, a DGB meg­hívására az NSZK-ba láto­gató munkásvezető a Mün­chenben megjelenő Süd­deutsche Zeitungnak nyilat­kozott. Walesa egyértelművé tet­te, hogy nem készpénzigény­ről, hanem­­tízmilliárd dollá­ros beruházási programról van szó. Kiváltképp bátorí­totta a nyugatnémet pénzin­tézeteket, amelyeket inter­jújában igen kedvező esé­lyekkel kecsegtetett. Megíté­lése szerint ugyanis a Len­gyelország háztartásaiban — mint mondta, az emberek ha­risnyaszárában eldugva — másfél-, ötmilliárd dollár van. Ezt most senki sem bíz­ná komunista bankra, de rá­bízná az NSZK-bankokra. Így ez áldásosan segítené a reformok véghezvitelét is. — Ezért felhívom a Nyu­gatot, felhívlak benneteket, ne kellessétek magatokat szűzleányként, aki már haj­lana a szóra, de még fél — jelentette ki. Walesa jelezte, hogy a jelenlegi, nehéz hely­zetben, a gazdaság helyreál­lításának időszakában az or­szág talpraállítása céljának alárendelik a szakszervezeti munkát is. Ennek a törek­vésnek részévé avatják azt is, hogy átmenetileg lemon­danak a szakszervezeti poli­tika érvényesítésének eszkö­zeiről, így a sztrájkról. E pilanatban vagy lengyelek vagyunk, vagy szakszervezeti tagok — vélte a munkásve­zető. Megismételte: jelenleg még csak gondolni sem lehet ar­ra, hogy az ország kilépjen a Varsói Szerződésből, de re­ményét fejezte ki, hogy a ka­tonai tömbök belátható időn belül amúgy is nélkülözhe­­tővé válnak. Egyúttal óva intett némely nyugati ténye­zőt attól, hogy türelmetlen­ségében elsietett lépésekre ösztönözze Lengyelországot. Ezek közé sorolta a VSZ el­hagyásának vagy az úgyne­vezett finnesítésnek, esetleg egyenesen az amerikai tábor­ba való átállásnak a szorgal­mazását. Lengyelországnak most más, hatalmas problé­mákkal kell megküzdenie, és különben is csak lépésről lé­pésre haladhat. Walesa helyreigazította azokat a feltételezéseket, mintha ő a kapitalizmus felé való haladást pártfogolná. Olyan lengyel modellt kíván­nak teremteni, amely minő­ségében meghaladja a kapi­talizmust — fejtegette a munkásvezetői . A Szolidaritás képviselői kez­deményezni fogják a lengyel parlamentben az országban állomásozó szovjet csapatok jogállásának felülvizsgálatát — jelentette be csütörtökön Janusz Onyszkiewicz, a Szo­lidaritás szóvivője, a Szolida­ritás parlamenti csoportja most megalakult külügyi bi­zottságának első ülése után. A lehető legrövidebb időn belül parlamenti vitát kí­ván kezdeményezni a Szoli­daritás a lengyel külügymi­nisztérium strukturális át­alakításáról, mégpedig lehető­leg az új külügyminiszter ki­nevezése előtt. Mint arról be­számoltunk, Geremek, a Szo­lidaritás parlamenti csoport­jának vezetője már korábban jelezte: fel kívánják számol­ni a LEMP monopóliumát a külügyek irányításában. (MTI) Elfogadták a moldován nyelvtörvényt A moldovai Legfelsőbb Ta­nács csütörtökön kis változ­tatásokkal megszavazta a moldován nyelvtörvényt. A Szovjetszkaja Moldavia szer­kesztőségétől, a helyszínről kapott értesülések szerint a moldovai parlament hivata­los nyelvként egyedül a moldován nyelvet ismerte el. Ugyanakkor a törvény meg­fogalmazása szerint a Szov­jetunió népei közötti érint­kezés eszköze az orosz nyelv, amely azonban nem kapott hivatalos státust a köztársa­ságban. A Szovjetszkaja Moldavia munkatársa elmondta, hogy a szavazáson a nyelvtörvény ebben az új, körültekintőbb megfogalmazásban többséget kapott, még a parlament het­ven, orosz anyanyelvű képvi­selője közül is voltak, akik mellette szavaztak. Mint ismeretes, az eredeti törvénytervezet, amely a nemzetiségek közötti érint­kezés nyelveként is a moldo­ván nyelvet ismerte el, nagy felháborodást keltett a szö­vetségi köztársaság orosz és más anyanyelvű népeinek körében. Kisinyovban, a fő­városban és a moldovai nagyvárosokban tiltakozó tö­meggyűlésekre, tüntetésekre, sztrájkokra került sor. (MTI) Csád—Líbia Békekötés Csád és Líbia külügyminisz­tere csütörtökön békeszerző­dést írt alá Algírban, lezár­va ezzel a két ország közöt­ti tizenöt éves háborúskodást — vált ismertté hivatalos forrásból az algériai főváros­ban. A megbékélésben jelen­tős közvetítő szerepet ját­szott Algéria, ezt jelezte az is, hogy a megállapodás alá­írásán jelen volt Bualem Be­­szaieh algériai külügyminisz­ter. Csád és Líbia között az el­lenségeskedés 1973-ban rob­bant ki, amikor Tripoli meg­szállta a határa mentén hú­zódó, uránércben gazdag, Aouzou-övezetet. A most aláírt egyezmény­ben a két ország abban álla­podott meg, hogy az Aouzou­­övezet kérdésében a hágai nemzetközi bíróság döntsön. (Reuter, AFP) Földindulás a Baltikumban A Molotov—Ribbentrop-pak­­tum ötvenedik évfordulója új fejezetet nyitott a Baltikum­ban zajló politikai földindu­lásban. Ezt az új fejezetet legmarkánsabban az a­ feszült ellentét jellemzi, amely Moszkva és a balti mozgal­mak között napok alatt ki­alakult. A viták korábban sem mindig zajlottak túl diplo­matikus formák között. Még­is az volt az ember benyomá­sa, hogy a moszkvai és a bal­tsz természetesen korábban sem jelentette azt, hogy a szovjet fővárosban minden­hez tapsoltak, ami a Balti­kumban történt. Jelentett vi­szont megértést és toleran­ciát. Jellemző például, aho­gyan Moszkvában az új észt választási törvényre reagál­tak, amely ötévi helybenla­­káshoz, vagy tízéves észtor­szági tartózkodáshoz köti a választhatóságot. Az észt nemzetiségűek jogainak ilyen­fajta kiszélesítése az orosz, litván és belorusz lakosság több tízezres tüntetéseit és nagy veszteségeket okozó sztrájkjait váltotta ki. Bár a Legfelsőbb Tanács az al­kotmánnyal összeegyeztethe­tetlennek minősítette ezt a törvényt, annak moszkvai ke­zelése nagyfokú higgadtságról tanúskodott. Arról, hogy sok­oldalú vitákban és egyezte­tésben igyekeznek kompro­misszumot teremteni. Nem volt viták nélküli a lett parlament tavaszi dönté­se sem, amellyel az állami tikami reformerők nagyjá­ból összhangban cseleksze­nek. Ennek az összhangnak volt köszönhető, hogy a Leg­felsőbb Tanács jóváhagyta a balti köztársaságok előter­jesztését, amely szerint ja­nuártól bevezetik az önelszá­molást. Jóváhagyták az észt és a litván gazdasági önál­lóság alapelemeit is. A balti népek, hosszú évtizedek hall­gatása után, nem csak hal­latták hangjukat, hanem meg is hallgatták őket, nyelv rangjára emelte a lett nyelvet, s az a határozat sem, hogy csak fényképes igazol­vánnyal vásárolhatnak a köz­társaság lakói tartós fogyasz­tási cikkeket és élelmiszere­ket. Bírálat érte a lett állam­­polgárság megszerzésének tervezetét is, amely tízévi helybenlakáshoz kötné a jog megadását. A bíráló hangok sem vonták azonban kétség­be a változások jogosságát, csak azok mértékét, más nem­zetiségűeket sújtó tételeit os­torozták. Litvániában a paraszti gaz­daságok jogainak helyreállí­tásával hívta fel magára a fi­gyelmet a helyi törvényho­zás. A farmergazdálkodás körülményeit biztosító tör­vény először ad örökös hasz­nálati jogot a parasztnak a megművelt földre, s engedé­lyezi betakarításkor a bér­munkások alkalmazását. Ér­demes volt felfigyelni arra is, hogy nem a régi adminiszt­ratív reflexek alapján ítélték meg Moszkvában a litván if­júsági szervezet teljes önálló­ságot és szuverenitást dekla­ráló törekvését sem. Mindez nem jelenti azt, hogy a moszkvai és a balti­kumi törekvések mindenben találkoztak. A szovjet fővá­rosban aggodalommal fogad­tak minden olyan hírt, amely a nemzetiségi jogok korszerű kezelésén túlmenve megkér­dőjelezték a Baltikum státu­sát. A Lettországi Népfront Tanácsának vezetősége pél­dául még júniusi felhívásá­ban javasolta, hogy vitassák meg Lettország Szovjetunión kívüli szuverenitásának kér­déseit. Augusztusban a lett állampolgári bizottságok már kongresszust készítettek elő az ország politikai jövőjének meghatározására, s a Pravda Kleiany A vilniusi kiáltvány vitá­jában többen követelték an­nak kimondását, hogy Litvá­nia csak a Szovjetunió kere­tein kívül lehet független. S bár végül is ezt nem dekla­rálták, az elfogadott komp­romisszumos szöveget a szu­verenitás kinyilatkoztatásá­nak is fel lehet fogni. A szovjet csapatok kivoná­sának követelésére rendezett tüntetések mellett megütkö­zést keltettek Moszkvában azok a nyilatkozatok is, ame­lyek a paktum semmisnek nyilvánítását összekötik a balti államok független stá­tusának kimondásával. Land­­bergis professzor, a Szajudisz szejmjének elnöke szerint például de jure fennáll a füg­getlen litván állam, s bár ez szerint ezzel gyakorlatilag kettős hatalmat hoznak lét­re. Ennél is nagyobb vissz­hangja volt Moszkvában a litván Szajudisz, az átalakítás támogatására alakult mozga­lom kiáltványának, amely már a Molotov—Rippentrop­­paktum 50. évfordulójához kapcsolódott. E paktum titkos záradékának létét csak most ismerte el a Szovjetunió, és ezzel azt is, hogy a világhá­ború küszöbén Moszkva és Berlin érdekszférákra osz­totta fel Lengyelországot és a Baltikumot. Az évforduló mozgósította a balti népeket, s azokat is, akik úgy vélik, a Szovjetuniótól való elszaka­dás nem tartozik a megala­pozatlan követelések közé, csak elméleti formula, gya­korlati kivitelezését békésen ki akarják harcolni. A három balti köztársasá­got összekötő 560 kilométe­res, másfél-két milliós, au­gusztus 23-i élőlánc figyel­meztet: a reális és irreális kö­vetelések mögött is hatalmas tömegek állnak. Nehéz len­ne felmérni, mennyien te­kintik túlzónak, mondjuk, a „megszállás befejezésének”, vagy a Közös Piachoz való csatlakozásnak a követelését. Az azonban bizonyos, hogy az elsöprő többség a nemzeti ér­zésektől áthatva gyökeres változásokat akar. Nem spontán tömegmozga­lomról van szó. A Litván Leg­felsőbb Tanács bizottságának augusztus 22-i állásfoglalá­sában nem kevesebbet olvas­hatunk, mint hogy „a sztá­linizmus és a hitlerizmus tit­kos ügyletekkel és agresszív cselekedetekkel megsemmisí­tette a független államokat. Ezek közül több állam füg­getlenségét helyreállították, Litvánia, Lettország és Észt­ország azonban mind ez idáig nem szerezte vissza függet­lenségét.” A bizottság sem­misnek minősítette a Szov­jetunióba való litván belé­pésről szóló 1940. évi dekla­rációt. A hivatalos, félhivatalos baltikumi állásfoglalások itt­­ott összecsengenek az utcá­kon kibontott jelszavakkal: ,,Imperialista Szovjetunió — ki Litvániából!,,, „Orosz meg­szállók, menjetek haza!”. Elég sokatmondó, hogy nem csak a függetlenség a téma. A szocializmus is. A jelszavak között ilyeneket is fel lehe­tett fedezni: „Vesszen az SZKP!", „Megálljt a szocia­lizmusnak Litvániában!”. Diffiorte»s tas toleranzia A Times felvétele az enyhébbek közül való: „Moszkva! El a ke­zekkel Észtországtól!" A Pravda viszont olyan tüntetési felvételt közölt, amelyen ez állt: „Le az SZKP-val!” PÉNTEK, 198­9. SZEPTEMBER 1. NÉPSZAVA Mock több segítséget sürgetett Kelet-Európa számára Az osztrák külügyminiszter országa erőteljesebb elkötele­zettségét sürgette a refor­mok útján járó kelet-európai országok iránt. A Die Presse csütörtöki számában megjelent nyilat­kozatában Alois Mock kifej­tette, hogy a tervezett se­gélyintézkedések végrehajtá­sába a szövetségi tartományo­kat és a társadalmi szerveze­teket is be kívánják vonni. Mock egyidejűleg figyelmez­tetett a jövőbeni kelet-euró­pai fejlődéssel kapcsolatban megnövekedett kockázati fé­lelmekre, amelyek, véleménye szerint, jelentősen csökkentik egy erőteljesebb segítségnyúj­tás lehetőségét. Mock szerint komoly erő­feszítésekre van szükség, hogy a kelet-európai refor­mok sikerre vezethessenek. Az emberek rövid idő alatt kedvező gazdasági eredmé­nyeket várnak. Mindnyájan tudjuk azonban, milyen hosz­­szú ideig tart, amíg a gazda­sági reformok eredményekre vezetnek, és ez politikai ve­szélyeket rejt magában — nyilatkozta a külügyminisz­ter, hozzátéve: Ausztriában sokan végiggondolták a visz­­szaesés kockázatát, ezért ki­várnak. Szovjet lap az MSZMP-n belüli irányzatokról Az alakulóban lévő Marxis­ta-leninista Munkáspárt ve­zetőjének, Petres Sándornak a Mai Napban megjelent fe­nyegető szavaival indítja az MSZMP belső gondjairól szó­ló cikkét a Komszomolsz­ka­­ja Pravdában a lap budapes­ti tudósítója. A. Kaverznyev szerint a katonai puccsal való fenye­getés ellenére nehéz komo­lyan venni Petres kijelenté­sét. A párt másik pólusán áll — folytatódik a beszámoló — a Pozsgay Imre kezdeményez­te Mozgalom a Demokratikus Magyarországért. A cikk a magyar sajtóból hozzáférhe­tő információk alapján na­gyon tömören összegzi a moz­galomhoz közel álló reform­korok tevékenységét, hangoz­tatva, hogy a növekvő nép­­szerűségű körök a szocializ­mus sztálinista modelljét tel­jesen elutasítják, a határo­zott változások mellett van­nak. A cikk végezetül a párt­centrumról ír, megemlítve a Berecz János nevével fém­jelzett új mozgalmat. A tudó­sító megjegyzi, hogy ha a centrumhoz tartozónak te­kintik Nyers Rezsőt és Né­meth Miklóst is, akkor a centrum jóval közelebb van a reformok híveihez, mint a konzervatívokhoz. Nemzetközi hírek * A nyugatnémet szövet­ségi kormány meghívására az NSZK-ban tartózkodik Ruttner György szociálde­mokrata ügyvéd, magyar szociáldemokrácia egyik ve­zetője, valamint tanácsadó­ja, Dávid Gyula, hogy ismer­kedjenek az ország politikai és jogi intézményeivel, par­lamentjének működésével.­­ Teljességgel megalapo­zatlanoknak és értelmetle­neknek minősítette csütörtö­kön a pekingi külügyminisz­térium szóvivője az Amnesty International emberi jogi szervezet szerdán közzétett állításait, melyek szerint Kí­nában titkos kivégzések, tö­meges letartóztatások és kín­zások követték a júniusi ka­tonai fellépést. * Tizenkét év szabadság­­vesztésre ítélték a ferganai zavargások egyik résztvevő­jét csütörtökön Taskentben. * Ciriaco de Mita volt miniszterelnök csütörtökön közölte a Kereszténydemok­rata Párt tanácsülésén, hogy lemond a pártelnöki tisztről. # Dél-Korea az Egyesült Államok kívánságára a jövő év elejétől megszigorítja a stratégiai fontosságú termé­kek kivitelét a szocialista or­szágokba. ♦ A sztálinizmus áldoza­tainak moszkvai szövetsége szerdán a KGB (Állambiz­­biztonsági Bizottság) szék­házában rendezett összejöve­telt, amelyen főként a reha­bilitálásról, az eltűntek sor­sának kiderítéséről volt szó. ♦ Josef Schwammberger náci háborús bűnös kiadatá­sa mellett döntött szerdán egy argentin fellebbviteli bí­róság. A jelenleg 77 éves Schwammberger kiadását az NSZK kérte. Drámai fif­t/rímirtás A legfelsőbb szovjet ve­zetés, amely mindeddig nagy tapintattal és visszafogott­sággal reagált a baltikumi mozgalmakra, ezúttal fel­emelte a hangját. Augusztus közepén még csak a Pravda támadta élesen a baltikumi népfrontokat, pártokat, és a szűklátókörűség veszélyeire figyelmeztetett. Arra, hogy aktivizálódnak a nyíltan szov­jetellenes csoportosulások, nacionalista hisztériakeltés folyik, sőt: újjáalakulóban van a burzsoá társadalmi-po­litikai struktúra. Az SZKP Központi Bizotts

Next