Népszava, 1991. február (119. évfolyam, 27-50. sz.)
1991-02-01 / 27. szám
2 ÉGI BORÚRA FÖLDI HÁBORÚ (Folytatás az 1. oldalról) Jan Schwarzkopf, a szövetséges erők főparancsnoka azt közölte, helyi idő szerint még csütörtök délben is harcoltak a Hafdzsi határvárost megszállva tartó iraki erőkkel s a települést akkor még csak egyharmad részben sikerült visszafoglalni. A szövetségesek attól tartanak, hogy hamarosan több tízezer iraki katona támadása várható Kuvait felől. A szaúdi egységek közvetlen légi és tüzérségi támogatást kaptak az amerikai tengerészgyalogságtól s Jaguar típusú brit támadógépek is bekapcsolódtak a harcokba. A szövetséges haderők szóvivői szerint a csatában iraki katonák százai haltak meg. Az amerikai tengerészgyalogos egységek, amelyek kezdetben csak támogatták a szaúdi erők harcát, maguk is támadásba lendültek, hogy segítsék kiszorítani a városba betört iraki egységeket. A tengerészgyalogságnak azonban tudomása van arról, hogy a csata helyszínétől alig 55 kilométerre, kuvaiti területen öt-hat hadosztálynyi iraki alakulatot, vagyis mintegy 50 ezer katonát vontak össze s valószínű, hogy Szaddám Huszein most már komoly szárazföldi támadást tervez Szaúd-Arábia ellen. A városban eltűnt két amerikai katona véletlenül hajtott az irakiak által elfoglalt település belterületére, ahol fegyvertűz fogadta őket s gépkocsijuk egy ház falának rohant. Amerikai tengerészgyalogosok helikopterek fedezete alatt mentőakcióval próbálkoztak, de csak az elhagyott, üres autót találták meg. Egy tengerészgyalogostiszt elmondta, hogy vérnyomokat nem találtak a kocsiban. A hivatalos iraki propaganda egyébként Szenzációs győzelemként tálalta Haidzsi korábbi elfoglalását. A bagdadi rádióban a szövetségesek oldalán álló arab katonáknak szóló felhívást olvastak be. Ebben arra szólították fel az arabokat, hogy most, „amikor elkezdődött a muzulmán szent területek felszabadítása”, a katonák álljanak Irak oldalára. Haidzsi városa és a pár kilométernyire levő kuvait határ között folytatódtak csütörtökön az összecsapások, miután a szövetségesek kiszorították az irakiakat a kikötővárosból — jelentették be amerikai katonai szóvivők. Mint közölték, a haidzsi csatározásokban 160 ellenséges katonát foglyul ejtettek, viszont az irakiak elfogták egy amerikai hadtápalakulat két tagját, akiknek egyike katonanő. A bagdadi tájékoztatási minisztérium „számos amerikai katona, köztük több nő” fogságba ejtését adta tudtul. Az amerikai tömegtájékoztatás és a közvélemény szerdán nem kis nyugtalansággal vette hírül, hogy lényegében megkezdődtek a földi harcok Irakkal — mégpedig Bagdad kezdeményezésére, érzékeny amerikai veszteséggel. A szaúdi területen, a kuvaiti határtól 20—25 kilométerre folyó harcokban az amerikai haderőnek az első napon 12 halottja volt — több, mint a példátlan méretű légi háború első két hetében összesen. Az amerikai szakértők a történtek ellenére úgy vélik, hogy még legalább további két hétig tartanak a légi bombázások, mielőtt a szövetséges csapatok megindítják a földi hadműveleteket Kuvait felszabadítására. Egyes vélemények szerint változatlanul kívánatos lenne a háborút a levegőre korlátozni, ahol a koalíció immár abszolút fölényben van. A földi harcokban — legalábbis eleinte —, mintegy kiegyenlítettek lesznek az erőviszonyok, s a szövetségeseknek nagy veszteségekkel kell számolniuk. A feladat azért sem lesz könnyű, mert, amint Tom King, brit védelmi miniszter esti washingtoni tv-nyilatkozatában kijelentette: igen valószínű, hogy Irak vegyi fegyvereket is be fog vetni. Az amerikai bel- és külpolitikában tartósnak ígérkező hullámokat vert a keddi szovjet—amerikai külügyminiszteri nyilatkozat a háborúról s a Közel-Keletről. A nyilatkozat utalt arra, hogy a két hatalom a háború után közösen törekszik majd a béke és a stabilitás megteremtésére a Közel-Keleten. A heves izraeli tiltakozás után, hogy megkérdezésük nélkül kapcsolják be a Szovjetuniót a jövendő közel-keleti rendezésbe, a Fehér Ház és a külügyminisztérium határozottan cáfolta, hogy az amerikai politika módosulásáról lenne szó, Kesztül csütörtökön érkeztek vissza Moszkvába. A szovjet tábornoki kar egy tagja csütörtökön arra figyelmeztetett, hogy egyelőre kár lenne lebecsülni Irak katonai erejét, s véglegesen eldöntöttnek tekinteni a háború kimenetelét. Szergej Bogdanov vezérőrnagy a Krasznaja Zvezda című lapban kifejtette: a szövetségesek fölénye ellenére „Bagdad elegendő fegyverzettel rendelkezik ahhoz, hogy érezhető veszteséget okozzon az ellenfélnek". Az amerikai légierő arab és angol nyelvű röplapok millióit kezdte leszórni az iraki állásokra. Az egyoldalas felhívás azt tudatja az iraki katonákkal, hogy miképpen jelezzék a szövetséges egységeknek, ha meg akarják adni magukat. Az útmutatás szerint mindazoknak akiknek elegük van a háborúból, puskájukat a bal vállukra kell akasztaniuk, csővel lefelé, s a felhívást tartalmazó papírdarabot vagy bármilyen más fehér anyagot kell lengetniük felemelt jobb kezükkel. Ezzel egyidőben kioktatták az amerikai katonákat is arra, hogy miről ismerik meg a megadást választó iraki katonákat. Az amerikaiakat megtanítják arra is, hogy hogyan mondják arabul fel a kezekkel, dobd el a fegyvert. ............. ........... irr ini--" i unni mm,,, lanraiM Védőgáz az olaj ellen Bahrein partjainál TELEFOTO / MTI Külföldi Képszerkesztőség Újabb iraki rakétatámadás Irate csütörtökön kora este végrehajtotta az Öbölháború kitörése óta immár nyolcadik, Izrael elleni rakétatámadási kísérletét, de a rakéta ezúttal is — a nyolcból második alkalommal — a megszállt Ciszjordániában csapódott be. Moszkva atttázik Moszkvát továbbra is komolyan aggasztja az Öbölháború kiszélesedésének lehetősége, és az, hogy a helyzet ellenőrizhetetlenné válik — közölte csütörtökön a szovjet külügyi szóvivő. Vitalij Csurkin ezt annak kapcsán mondta el, hogy Irak csapatösszevonásokat hajtott végre törökországi határán. A szóvivő bejelentette, hogy a Szovjetunió jelentősen csökkentette bagdadi nagykövetsége létszámát; mindössze 13 diplomata maradt az iraki fővárosban, a többiek — Teheránon ke Veszélyes golfjáték Még terjed az olajfolt A Szovjetunió, amelynek déli területeit igen jelentős környezetszennyezéssel fenyegeti az öböl vizében terjedő olajfolt, aktív hozzájárulását ajánlotta fel a XX. század legnagyobb környezeti katasztrófájának elhárításához. Mint Nyikolaj Voroncov, a szovjet Környezetvédelmi Állami Bizottság elnöke elmondta, országának olyan eszközök állnak rendelkezésére az olajfolt eltávolításában (elsősorban annak oxidálásához), amelyek igen hatékony segítséget jelenthetnek a szennyeződés mihamarabbi megszüntetésében. A japán kormány ugyanakkor azt közölte a környezetvédelmi illetékesekkel, hogy rövidesen egy, harminc kilométer hosszú gumifüggönyt küld az Öbölbe, az olajfolt további szétfolyásának megakadályozására. A függöny szállítási és beállítási költségei mintegy 11 millió dollárra rúgnak — ezeket szintén a távol-keleti szigetország vállalta magára. Lemondott Mario Buracchia tengernagy, az Öbölbe küldött olasz hajóegységek parancsnoka, és utódát máris kinevezte a kormány. A tengernagy azért kényszerült lemondásra, mert egy katolikus hetilapnak adott nyilatkozatában „elhibázottnak" nevezte az öböl-háborút, s kifejtette, hogy az embargó folytatása és szigorítása lett volna a helyesebb megoldás. George Bush amerikai elnök Washingtonban fogadta Antonisz Szamarasz görög külügyminisztert, aki az Egyesült Államoktól támogatást — ennek jegyében pedig Patriot rakétákat is — kért a görög védelmi szükségletek kielégítéséhez. Titkos megállaptottás ? Az iráni külügyminisztérium cáfolta azokat a jelentéseket, hogy Teherán engedélyezte volna az Iránban leszállt iraki repülőgépek felszállását. Egyes értesülések szerint mintegy 200 iraki katonai és polgári repülőgép „menekült” Iránba. Bagdad állítólag így akarja épségben megóvni ezeket a gépeket. Teherán már az első iraki gépek érkezésekor bejelentette, hogy a háború befejezéséig lefoglalja a területén landoló külföldi repülőgépeket. Az iráni bejelentés ellenére tartják magukat azok a hírek, hogy titkos megállapodást kötött Teherán és Bagdad. A Londonban megjelenő katonai szaklap, a Jane’s Defence Weekly legutóbbi számában több forrásra is hivatkozva arról írt, hogy a szóban forgó gépek rendszeresen közlekednek a két ország között. Légihíd létesült német fegyverek Izraelbe szállítására — közölte csütörtökön Németország izraeli nagykövete. Otto von der Cablentz a jeruzsálemi rádióban kiemelte: ez az első eset, hogy német hadianyagot közvetlenül Izraelbe juttatnak. A diplomata jelentős akciónak nevezte a légihidat, amely azt tükrözi, hogy „Németország teljes mértékben Izrael mellett áll e nehéz időszakban". Elutasította ellenben azt az értelmezést, miszerint a fegyverszállítás Izrael kiengesztelését szolgálná, amiért német vállalatok részt vettek az Öböl-háború kezdete óta Izraelt rakétákkal támadó Irak hadipotenciáljának fejlesztésében. Izraeli forrásból elmondták, hogy egy Patriot indítóállást, valamint harci gázok felderítésére kialakított páncélosokat és vegyvédelmi anyagokat fognak szállítani a német légierő gépei. A német hadianyag Izraelbe küldésének szándékát Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter jelentette be jeruzsálemi látogatásakor. Németország egyébként 800 millió márkával járul hozzá az Öböl-háborúban résztvevő Nagy-Britannia költségeihez. Ezt Bonnban közölte Hans-Dietrich Genscher, miután tárgyalt brit kollégájával, Douglas Hurddel. Németország szakértői csoportot és 30 tonna felszerelést küld Katarba, hogy segítsen a háborús tengeri olajfolt felszámolásában — közölte csütörtökön Günther Krause német szállítási miniszter. Terrorista akciók Több terroristatámadást intéztek az Irak-ellenes koalíció államainak külföldi képviseletei, érdekeltségei ellen — jelentették csütörtökön illetékes források. Ammanban, a Francia Kulturális Központ épületében tűz ütött ki — jelentette csütörtökön a jordán rendőrség illetékese. Bizonyos, hogy gyújtogatás történt, de csak csekély anyagi károkat okozott. Bejrútban bombarobbanás rongálta meg a Banco di Roma nevű olasz bank irodáját. Ugyancsak dinamitrudat robbantottak Katar bejrúti nagykövetsége közelében, kisebb anyagi kárt okozva. Szanaában, Jemen fővárosában, ismeretlen fegyveresek három lövést adtak le az Egyesült Államok nagykövetségére, és bombát dobtak a török és japán nagykövet rezidenciájára — jelentette csütörtökön egy jemeni hivatalos személy, hozzátéve, hogy a támadások csupán kisebb anyagi károkat okoztak. Fegyveres merénylők Ankarában meggyilkoltak egy nyugalmazott török tábornokot. (AP, Reuter, AFP, TASZSZ, MTI) PÉNTEK, 1991. FEBRUÁR 1. NÉPSZAVA A szavazócédula és a halál Mikor e sorokat írom, még csak azt tudni, hogy a Haidzsi város birtokáért folyó harcokban 12 amerikai tengerészgyalogos vesztette életét. Neveket még nem közöltek, rettenetes órákat szerezve ezzel mindazoknak, akiknek fiuk, férjük vagy testvérük szolgál a szóban forgó területen. Borzalmas és felháborító persze minden halál, az is, amely bombázások és rakétatámadások nyomán visz el embereket. Hiszen az iraki katonai célpontok közelében lakókra vagy az Izrael ellen bevetett Scudok áldozataira szinte a természeti csapás kivédhetetlenségével zúdult a pusztulás. De talán még ennél is vészjóslóbb a 12 tengerészgyalogosnak és az immár szárazföldön is folyó harcok megszámlálhatatlan iraki halottjának a sorsa. Pusztulásukat nem övezték tudományos-fantasztikus díszletek, tragédiájuk — a lelőtt amerikai pilóták tragédiájával ellentétben — nem hasonlított idegcsiklandó vagy morbid videojátékokra. Itt már külsőségeiben is a történelem legbarbárabb hagyománya, a háború éledt fel, annak logikája érvényesült: ölnöm kell, ha nem akarom, hogy engem öljenek meg. Nagyban ez úgy fest, hogy az embertelen iraki rendszerrel csak embertelenség — az egyenruhába kényszerített irakiak tömeges lemészárlásának — árán lehet leszámolni. A világszerte folyó háborúellenes tüntetések kiábrándultságot, a nyugati demokráciákkal szembeni csalódottságot tükröznek. Igaztalanul. Nem hiszem ugyan, hogy a Nyugat politikusai törölmetszett humanisták, az emberi szenvedés és halál elleni küzdelem eltökélt bajnokai lennének. De azt akarják, hogy újból megválasszák őket, s ehhez mindenképpen az kell, hogy minél kevesebb katonájuk vesszen oda. A tigrisparti zsarnoknak ilyen problémája nincs. A veszteségek őt nem teszik sebezhetővé — legalábbis egy végső pontig, ám e pont sajnos még messze van. Igaza volt Churchillnek, aki a demokráciát a szóba jöhető összes lehetőség közül a legkisebb rossznak nevezte. Az irakiak — szemben az amerikaiakkal — nem választanak 1992 novemberében, s így nem tudnak szavazócédulákkal védekezni a halál ellen. Ha tudnának, nem tört volna ki a háború. (kepecs) hanem a londoni jósolja. THE TIMES A munkáslázongások árnyéka „A recesszió alighanem munkáslázongásokat lobbanthat fel Kelet-Európában.” A tekintélyes brit konzervatív újság Budapestről is rendszeresen tudósító keleteurópai szakértője, Roger Boyce Magyarországról, Csehszlovákiáról és Lengyelországról szóló elemzését adta közre a fent idézett címmel. Árnyaltabban — s talán plasztikusabban — fogalmazott a szerkesztő a cikknek adott alcímében, amely szerint: „Nem a demokratikus forradalom, hanem az infláció keverte meg a társadalmi kártyapaklit és hosszabbította meg az emigrálásra várakozók sorait Lengyelországban, amihez hasonló problémákkal néznek szembe Csehszlovákiában és Magyarországon is.” Roger Boyce írását az alábbiakban kissé rövidítve közöljük. Az 1990-es év volt az az esztendő, amelybena kommunista propaganda elkényeztetett hőse, a munkás, kegyvesztetté vált. A most kezdődő 1991. lesz a munkások visszavágásának évén veszélyes időszak az új Kelet-Európa alighogy formálódó politikai intézményeire. Az utóbbi 45 esztendőben ezúttal először munkanélküliség fenyegeti a munkásokat. Immár nem a kommunista gyárigazgatók kényére-kedvére vannak kiszolgáltatva, hanem a szakszervezeti bizalmitól rettegnek, aki a műhelycsarnokon végigsétálva kiválasztja az utcára kerülőket. A kommunista uralom alatt csupán krónikus hiányokban és hosszú sorokban megnyilvánult infláció ma nyíltan habzsolja fel megtakarításaikat, csakúgy, mint nyugdíjas szüleikét. Miután Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia monetarista pénzügyminiszterei megvonták az állami támogatásokat, emelkedtek az élelmiszerárak és a lakbérek. Az olyan látszólag védett „körzetek”, mint a bölcsődei-óvodai díjak, autóbusz- és villamosjegyek, a nyugdíjasoknak juttatott olcsó szén, valamiféle inváziós erőknek — netán a piaci erőknek — estek áldozatul. Olyan nagy megrázkódtatás mindez, amit az emberek még nem emésztettek meg. De nem is kárpótolták őket a második világháborút Nem mi írjuk... megelőző évek óta most először megtartott szabad választások sem. Ellenkezőleg: választott politikusaik még a kommunista elődöknél is állhatatlanabbnak tűnnek számukra, és bizalmatlanság övezi a parlamenteket is, amelyekre a demokratikus forradalmat elrabló városi értelmiségi klikkek gyülekezeteként tekintenek. Tagadhatatlan tény, hogy az 1989-es forradalmak jórészt hidegen hagyták a munkásokat, csupán paszszív támogatást kaptak tőlük .. . ... A szocialista gondolkodástól nem teljesen elszakadt magyar és csehszlovák szakszervezetek kemény választás elé kerültek: el kell dönteniük, hogy mit védjenek: a piaci forradalmat, avagy a munkásokat. Mind több munkás kész a vadsztrájkokra. Nem annyira a demokratikus forradalom, mint inkább a hiperinfláció volt az, amely megkeverte a társadalmi kártyapaklit Lengyelországban, s most ugyanez a jelenség fenyegeti Csehszlovákiát és Magyarországot is . .. A hiperinfláció szétrombolta a termelőmunka értékét és sokan csatlakoznak az emigránsok soraihoz .. . Az egyetlen remény egy felelősségteljes középosztály gyors kialakulása. Ám ez távoli reménynek tűnik 1991- ben. Ehelyett a munkáselégedetlenség fog forrni és fortyogni. Vajon ki vállalja a társadalmi igazságosztó szerepét? Ki védelmezi a nyugdíjasokat, a pedagógusokat, az egészségügyi dolgozókat, a munkanélkülieket? Lengyelország és Magyarország jobbközép kormányai meg fogják tenni a magukét. Csehszlovákiának — a pórázon toporzékoló szlovák probléma ellenére — is ebben az irányban kell haladnia. Ám a munkáslázongások kilátásának árnyékában aligha találnak majd meghallgatásra a nemzeti egységre szólító felhívások — kiváltképpen nem a recesszió szorítását leginkább érző munkások körében. Valószínűleg lesznek kezdeményezések a munkásigényeket közvetlenül tolmácsoló baloldali pártok felélesztésére. Robbanékony lesz ez az új esztendő.