Népszava, 1991. február (119. évfolyam, 27-50. sz.)

1991-02-01 / 27. szám

2 ÉGI BORÚRA FÖLDI HÁBORÚ (Folytatás az 1. oldalról) Jan Schwarzkopf, a szövet­séges erők főparancsno­ka azt közölte, helyi idő szerint még csütörtök délben is harcoltak a Hafdzsi határvárost megszállva tartó iraki erőkkel s a települést akkor még csak egyharmad részben sikerült visszafog­lalni. A szövetségesek attól tar­tanak, hogy hamarosan több tízezer iraki katona táma­dása várható Kuvait felől. A szaúdi egységek közvet­len légi és tüzérségi támoga­tást kaptak az amerikai ten­gerészgyalogságtól s Jaguar típusú brit támadógépek is bekapcsolódtak a harcokba. A szövetséges haderők szóvi­vői szerint a csatában iraki katonák százai haltak meg. Az amerikai tengerészgya­logos egységek, amelyek kez­detben csak támogatták a szaúdi erők harcát, maguk is támadásba lendültek, hogy segítsék kiszorítani a város­ba betört iraki egységeket. A tengerészgyalogságnak azon­ban tudomása van arról, hogy a csata helyszínétől alig 55 kilométerre, kuvaiti területen öt-hat hadosztály­nyi iraki alakulatot, vagyis mintegy 50 ezer katonát von­tak össze s valószínű, hogy Szaddám Huszein most már komoly szárazföldi támadást tervez Szaúd-Arábia ellen. A városban eltűnt két ame­rikai katona véletlenül haj­tott az irakiak által elfoglalt település belterületére, ahol fegyvertűz fogadta őket s gépkocsijuk egy ház falának rohant. Amerikai tengerész­­gyalogosok helikopterek fe­dezete alatt mentőakcióval próbálkoztak, de csak az el­hagyott, üres autót találták meg. Egy tengerészgyalogos­tiszt elmondta, hogy vérnyo­mokat nem találtak a kocsi­ban. A hivatalos iraki propa­ganda egyébként Szenzációs győzelemként tálalta Haidzsi korábbi elfoglalását. A bag­dadi rádióban a szövetsége­sek oldalán álló arab kato­náknak szóló felhívást olvas­tak be. Ebben arra szólították fel az arabokat, hogy most, „amikor elkezdődött a mu­zulmán szent területek fel­szabadítása”, a katonák áll­janak Irak oldalára. Haidzsi városa és a pár kilométernyire levő kuvait határ között folytatódtak csütörtökön az összecsapások, miután a szövetségesek ki­szorították az irakiakat a kikötővárosból — jelentették be amerikai katonai szóvivők. Mint közölték, a haidzsi csa­tározásokban 160 ellenséges katonát foglyul ejtettek, vi­szont az irakiak elfogták egy amerikai hadtápalakulat két tagját, akiknek egyike kato­nanő. A bagdadi tájékozta­tási minisztérium „számos amerikai katona, köztük több nő” fogságba ejtését adta tudtul. Az amerikai tömegtájékoz­tatás és a közvélemény szer­dán nem kis nyugtalansággal vette hírül, hogy lényegében megkezdődtek a földi harcok Irakkal — mégpedig Bagdad kezdeményezésére, érzékeny amerikai veszteséggel. A szaúdi területen, a kuvaiti határtól 20—25 kilométerre folyó harcokban az amerikai haderőnek az első napon 12 halottja volt — több, mint a példátlan méretű légi háború első két hetében összesen. Az amerikai szakértők a történtek ellenére úgy vélik, hogy még legalább további két hétig tartanak a légi bombázások, mielőtt a szö­vetséges csapatok megindít­ják a földi hadműveleteket Kuvait felszabadítására. Egyes vélemények szerint változatlanul kívánatos len­ne a háborút a levegőre kor­látozni, ahol a koalíció im­már abszolút fölényben van. A földi harcokban — leg­alábbis eleinte —, mintegy kiegyenlítettek lesznek az erőviszonyok, s a szövetsé­geseknek nagy veszteségek­kel kell számolniuk. A fel­adat azért sem lesz könnyű, mert, amint Tom King, brit védelmi miniszter esti wa­shingtoni tv-nyilatkozatában kijelentette: igen valószínű, hogy Irak vegyi fegyvereket is be fog vetni. Az amerikai bel- és külpo­litikában tartósnak ígérkező hullámokat vert a keddi szovjet—amerikai külügymi­niszteri nyilatkozat a hábo­rúról s a Közel-Keletről. A nyilatkozat utalt arra, hogy a két hatalom a háború után közösen törekszik majd a béke és a stabilitás megte­remtésére a Közel-Keleten. A heves izraeli tiltakozás után, hogy megkérdezésük nélkül kapcsolják be a Szov­jetuniót a jövendő közel-ke­leti rendezésbe, a Fehér Ház és a külügyminisztérium ha­tározottan cáfolta, hogy az amerikai politika módosulá­sáról lenne szó, Kesztül­­ csütörtökön érkez­tek vissza Moszkvába. A szovjet tábornoki kar egy tagja csütörtökön arra figyelmeztetett, hogy egyelő­re kár lenne lebecsülni Irak katonai erejét, s véglegesen eldöntöttnek tekinteni a há­ború kimenetelét. Szergej Bogdanov vezérőrnagy a Krasznaja Zvezda című lap­ban kifejtette: a szövetsége­sek fölénye ellenére „Bag­dad elegendő fegyverzettel rendelkezik ahhoz, hogy érezhető veszteséget okozzon az ellenfélnek". Az amerikai légierő arab és angol nyelvű röplapok millióit kezdte leszórni az iraki állásokra. Az egyolda­las felhívás azt tudatja az iraki katonákkal, hogy mi­képpen jelezzék a szövetsé­ges egységeknek, ha meg akarják adni magukat. Az útmutatás szerint mindazoknak akiknek ele­gük van a háborúból, puská­jukat a bal vállukra kell akasztaniuk, csővel lefelé, s a felhívást tartalmazó papír­darabot vagy bármilyen más fehér anyagot kell lengetniük felemelt jobb kezükkel. Ezzel egyidőben kioktatták az amerikai katonákat is ar­ra, hogy miről ismerik meg a megadást választó iraki katonákat. Az amerikaiakat megtanítják arra is, hogy ho­gyan mondják arabul­ fel a kezekkel, dobd el a fegyvert. ............. ........... irr ini--" i unni mm,,, lanraiM Védőgáz az olaj ellen Bahrein partjainál TELEFOTO / MTI Külföldi Képszerkesztőség Újabb iraki rakéta­támadás Irate csütörtökön kora es­te végrehajtotta az Öböl­háború kitörése óta immár nyolcadik, Izrael elleni ra­kétatámadási kísérletét, de a rakéta ezúttal is — a nyolc­ból második alkalommal — a megszállt Ciszjordániában csapódott be. Moszkva at­t­tázik Moszkvát továbbra is ko­molyan aggasztja az Öböl­háború kiszélesedésének le­hetősége, és az, hogy a hely­zet ellenőrizhetetlenné válik — közölte csütörtökön a szovjet külügyi szóvivő. Vi­­talij Csurkin ezt annak kap­csán mondta el, hogy Irak csapatösszevonásokat hajtott végre törökországi határán. A szóvivő bejelentette, hogy a Szovjetunió jelentő­sen csökkentette bagdadi nagykövetsége létszámát; mindössze 13 diplomata ma­radt az iraki fővárosban, a többiek — Teheránon ke­ Veszélyes golfjáték Még terjed az olajfolt A Szovjetunió, amelynek déli területeit igen jelentős környezetszennyezéssel fe­nyegeti az öböl vizében ter­jedő olajfolt, aktív hozzájá­rulását ajánlotta fel a XX. század legnagyobb környe­zeti katasztrófájának elhá­rításához. Mint Nyikolaj Voroncov, a szovjet Környezetvédelmi Állami Bizottság elnöke el­mondta, országának olyan eszközök állnak rendelkezé­sére az olaj­folt eltávolításá­ban (elsősorban annak oxi­­dálásához), amelyek igen hatékony segítséget jelent­hetnek a szennyeződés mi­hamarabbi megszüntetésé­ben. A japán kormány ugyan­akkor azt közölte a környe­zetvédelmi illetékesekkel, hogy rövidesen egy, harminc kilométer hosszú gumifüg­gönyt küld az Öbölbe, az olajfolt további szétfolyásá­­nak megakadályozására. A függöny szállítási és beállí­tási költségei mintegy 11 millió dollárra rúgnak — ezeket szintén a távol-keleti szigetország vállalta magá­ra. Lemondott Mario Bu­­racchia tengernagy, az Öböl­be küldött olasz hajóegysé­gek parancsnoka, és utó­dát máris kinevezte a kor­mány. A tengernagy azért kényszerült lemondásra, mert egy katolikus hetilap­nak adott nyilatkozatában „elhibázottnak" nevezte az öböl-háborút, s kifejtette, hogy az embargó folytatása és szigorítása lett volna a helyesebb megoldás. George Bush amerikai el­nök Washingtonban fogad­ta Antonisz Szamarasz gö­rög külügyminisztert, aki az Egyesült Államoktól támo­gatást — ennek jegyében pe­dig Patriot rakétákat is — kért a görög védelmi szük­ségletek kielégítéséhez. Titkos meg­ál­lapt­ott­ás ? Az iráni külügyminiszté­rium cáfolta azokat a jelen­téseket, hogy Teherán enge­délyezte volna az Iránban le­szállt iraki repülőgépek fel­szállását. Egyes értesülések szerint mintegy 200 iraki katonai és polgári repülőgép „mene­kült” Iránba. Bagdad állító­lag így akarja épségben meg­óvni ezeket a gépeket. Te­herán már az első iraki gé­pek érkezésekor bejelentet­te, hogy a háború befejezé­séig lefoglalja a területén landoló külföldi repülőgépe­ket. Az iráni bejelentés ellené­re tartják magukat azok a hírek, hogy titkos megálla­podást kötött Teherán és Bagdad. A Londonban meg­jelenő katonai szaklap, a Jane’s Defence Weekly leg­utóbbi számában több for­rásra is hivatkozva arról írt, hogy a szóban forgó gépek rendszeresen közlekednek a két ország között. Légihíd létesült német fegyverek Izraelbe szállításá­ra — közölte csütörtökön Németország izraeli nagykö­vete. Otto von der Cablentz a jeruzsálemi rádióban ki­emelte: ez az első eset, hogy német hadianyagot közvetle­nül Izraelbe juttatnak. A diplomata jelentős ak­­­ciónak nevezte a légihidat, amely azt tükrözi, hogy „Né­metország teljes mértékben Izrael mellett áll e nehéz időszakban". Elutasította el­lenben azt az értelmezést, miszerint a fegyverszállítás Izrael kiengesztelését szol­gálná, amiért német vállala­tok részt vettek az Öböl-há­ború kezdete óta Izraelt ra­kétákkal támadó Irak hadi­potenciáljának fejlesztésé­ben. Izraeli forrásból elmond­ták, hogy egy Patriot indító­állást, valamint harci gázok felderítésére kialakított pán­célosokat és vegyvédelmi anyagokat fognak szállítani a német légierő gépei. A német hadianyag Izrael­be küldésének szándékát Hans-Dietrich Genscher kül­ügyminiszter jelentette be jeruzsálemi látogatásakor. Németország egyébként 800 millió márkával járul hozzá az Öböl-háborúban részt­vevő Nagy-Britannia költsé­geihez. Ezt Bonnban közöl­te Hans-Dietrich Genscher, miután tárgyalt brit kollé­gájával, Douglas Hurddel. Németország szakértői cso­portot és 30 tonna felszere­lést küld Katarba, hogy se­gítsen a háborús tengeri olajfolt felszámolásában — közölte csütörtökön Günther Krause német szállítási mi­niszter. Terrorista akciók Több terroristatámadást intéztek az Irak-ellenes koa­líció államainak külföldi képviseletei, érdekeltségei ellen — jelentették csütör­tökön illetékes források. Ammanban,­­ a Francia Kulturális Központ épüle­tében tűz ütött ki — jelen­tette csütörtökön a jordán rendőrség illetékese. Bizo­nyos, hogy gyújtogatás tör­tént, de csak csekély anyagi károkat okozott. Bejrútban bombarobbanás rongálta meg a Banco di Ro­ma nevű olasz bank irodáját. Ugyancsak dinamitrudat robbantottak Katar bejrúti nagykövetsége közelében, ki­sebb anyagi kárt okozva. Szanaában, Jemen fővá­rosában, ismeretlen fegyve­resek három lövést adtak le az Egyesült Államok nagy­­követségére, és bombát dob­tak a török és japán nagy­követ rezidenciájára — je­lentette csütörtökön egy je­meni hivatalos személy, hoz­zátéve, hogy a támadások csupán kisebb anyagi káro­kat okoztak. Fegyveres merénylők An­karában meggyilkoltak egy nyugalmazott török táborno­kot. (AP, Reuter, AFP, TASZSZ, MTI) PÉNTEK, 1991. FEBRUÁR 1. NÉPSZAVA A szavazócédula és a halál Mikor e sorokat írom, még csak azt tudni, hogy a Haidzsi vá­ros birtokáért folyó harcokban 12 amerikai tengerészgyalogos vesztette életét. Neveket még nem közöltek, rettenetes órákat szerezve ezzel mindazoknak, akiknek fiuk, férjük vagy test­vérük szolgál a szóban forgó területen. Borzalmas és felháborító persze minden halál, az is, amely bombázások és rakétatámadások nyomán visz el embereket. Hiszen az iraki katonai célpontok közelében lakókra vagy az Izrael ellen bevetett Scudok áldozataira szinte a természeti csapás kivédhetetlenségével zúdult a pusztulás. De talán még ennél is vészjóslóbb a 12 tengerészgyalogosnak és az immár szárazföldön is folyó harcok megszámlálhatatlan iraki halott­jának a sorsa. Pusztulásukat nem övezték tudományos-fan­tasztikus díszletek, tragédiájuk — a lelőtt amerikai pilóták tragédiájával ellentétben — nem hasonlított idegcsiklandó vagy morbid videojátékokra. Itt már külsőségeiben is a törté­nelem legbarbárabb hagyománya, a háború éledt fel, annak logikája érvényesült: ölnöm kell, ha nem akarom, hogy engem öljenek meg. Nagyban ez úgy fest, hogy az embertelen iraki rendszerrel csak embertelenség — az egyenruhába kénysze­­rített irakiak tömeges lemészárlásának — árán lehet leszá­molni. A világszerte folyó háborúellenes tüntetések kiábrándultsá­got, a nyugati demokráciákkal szembeni csalódottságot tük­röznek. Igaztalanul. Nem hiszem ugyan, hogy a Nyugat poli­tikusai törölmetszett humanisták, az emberi szenvedés és ha­lál elleni küzdelem eltökélt bajnokai lennének. De azt akar­ják, hogy újból megválasszák őket, s ehhez mindenképpen az kell, hogy minél kevesebb katonájuk vesszen oda. A tigris­parti zsarnoknak ilyen problémája nincs. A veszteségek őt nem teszik sebezhetővé — legalábbis egy végső pontig, ám e pont sajnos még messze van. Igaza volt Churchillnek, aki a demokráciát a szóba jöhető összes lehetőség közül a legkisebb rossznak nevezte. Az irakiak — szemben az amerikaiakkal — nem választa­nak 1992 novemberében, s így nem tudnak szavazócédulákkal védekezni a halál ellen. Ha tudnának, nem tört volna ki a há­ború. (kepecs) hanem a londoni jósolja. THE TIMES A munkáslázongások árnyéka „A recesszió alighanem munkáslázongásokat lob­­banthat fel Kelet-Európá­­ban.” A tekintélyes brit kon­zervatív újság Budapestről is rendszeresen tudósító kelet­európai szakértője, Roger Boyce Magyarországról, Csehszlovákiáról és Lengyel­­országról szóló elemzését ad­ta közre a fent idézett cím­mel. Árnyaltabban — s talán plasztikusabban — fogalma­zott a szerkesztő a cikknek adott alcímében, amely sze­rint: „Nem a demokratikus forradalom, hanem az inflá­ció keverte meg a társadal­mi kártyapaklit és hosszab­bította meg az emigrálásra várakozók sorait Lengyelor­szágban, amihez hasonló problémákkal néznek szem­be Csehszlovákiában és Ma­gyarországon is.” Roger Boyce írását az alábbiakban kissé rövidítve közöljük. Az 1990-es év volt az az esztendő, amelyben­­a kom­munista propaganda elké­nyeztetett hőse, a munkás, kegyvesztetté vált. A most kezdődő 1991. lesz a munká­sok visszavágásának évé­n veszélyes időszak az új Ke­­let-Európa alighogy formáló­dó politikai intézményeire. Az utóbbi 45 esztendőben ezúttal először munkanélkü­liség fenyegeti a munkásokat. Immár nem a kommunista gyárigazgatók kényére-ked­­vére vannak kiszolgáltatva, hanem a szakszervezeti bi­zalmitól rettegnek, aki a mű­helycsarnokon végigsétálva kiválasztja az utcára kerülő­ket. A kommunista uralom alatt csupán krónikus hiá­nyokban és hosszú sorokban megnyilvánult infláció ma nyíltan habzsolja fel megta­karításaikat, csakúgy, mint nyugdíjas szüleikét. Miután Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia monetaris­­ta pénzügyminiszterei meg­vonták az állami támogatá­sokat, emelkedtek az élel­miszerárak és a lakbérek. Az olyan látszólag védett „körzetek”, mint a bölcső­dei-óvodai díjak, autóbusz- és villamosjegyek, a nyugdí­jasoknak juttatott olcsó szén, valamiféle inváziós erőknek — netán a piaci erőknek — estek áldozatul. Olyan nagy megrázkódta­tás mindez, amit az embe­rek még nem emésztettek meg. De nem is kárpótolták őket a második világháborút Nem mi írjuk... megelőző évek óta most elő­ször megtartott szabad vá­lasztások sem. Ellenkezőleg: választott politikusaik még a kommunista elődöknél is állhatatlanabbnak tűnnek számukra, és bizalmatlanság övezi a parlamenteket is, amelyekre a demokratikus forradalmat elrabló városi értelmiségi klikkek gyüleke­zeteként tekintenek. Tagadhatatlan tény, hogy az 1989-es forradalmak jó­részt hidegen hagyták a munkásokat, csupán pasz­szív támogatást kaptak tő­lük .. . ... A szocialista gondol­kodástól nem teljesen elsza­kadt magyar és csehszlovák szakszervezetek kemény vá­lasztás elé kerültek: el kell dönteniük, hogy mit védje­nek: a piaci forradalmat, avagy a munkásokat. Mind több munkás kész a vad­sztrájkokra. Nem annyira a demokra­tikus forradalom, mint in­kább a hiperinfláció volt az, amely megkeverte a társa­dalmi kártyapaklit Lengyel­­országban, s most ugyanez a jelenség fenyegeti Csehszlo­vákiát és Magyarországot is . .. A hiperinfláció szét­rombolta a termelőmunka értékét és sokan csatlakoz­nak az emigránsok sorai­hoz .. . Az egyetlen remény egy felelősségteljes középosztály gyors kialakulása. Ám ez tá­voli reménynek tűnik 1991- ben. Ehelyett a munkáselé­gedetlenség fog forrni és for­tyogni. Vajon ki vállalja a tár­sadalmi igazságosztó szere­pét? Ki védelmezi a nyug­díjasokat, a pedagógusokat, az egészségügyi dolgozókat, a munkanélkülieket? Len­gyelország és Magyarország jobbközép kormányai meg fogják tenni a magukét. Csehszlovákiának — a pórá­zon toporzékoló szlovák probléma ellenére — is eb­ben az irányban kell ha­ladnia. Ám a munkáslázon­gások kilátásának árnyéká­ban aligha találnak majd meghallgatásra a nemzeti egységre szólító felhívások — kiváltképpen nem a re­cesszió szorítását leginkább érző munkások körében. Va­lószínűleg lesznek kezdemé­nyezések a munkásigénye­ket közvetlenül tolmácsoló baloldali pártok felélesztésé­re. Robbanékony lesz ez az új esztendő.

Next