Népszava, 1991. február (119. évfolyam, 27-50. sz.)

1991-02-01 / 27. szám

NÉPSZAVA 1991. FEBRUÁR 1., PÉNTEK Moszkva gazdasági blokádja Grúzia ellen Tbilissi harcolni ha kényszerülk EXKLUZÍV A világ az öbölre és a Bal­tikumra figyel, eközben Moszkva már maga sem tud­ja eldönteni, milyen lépése­ket tegyen. Gorbacsov telje­sen elbizonytalanodott, a hadsereg és a KGB viszont mind nagyobb befolyásra tesz szert, éppen az elnöki rendeletnek köszönhetően — nyilatkozta Zviad Gamsza­­kurdia grúz elnök a Népsza­va kérdéseire válaszolva. Február 1-jétől a Szovjet­unió nagyvárosaiban beveze­tik a katonai-rendőri járőrö­zést. Hogyan reagál erre Tbiliszi? — Egyetlen reakciónk le­het: Grúziában nem fognak járőrözni a szovjet hatalom fegyveresei! Grúzia jelen pillanatban átmeneti idő­szakban él. A teljes függet­lenségig, a Szovjetunióval való elszakadásig azonban még hosszabb út vezet. Par­lamentünk és kormányunk felkészült a feladatokra, és a grúzok résen állnak, nehogy egy 1956-hoz hasonló szituá­ció állhasson elő. Ezt pont önöknek, magyaroknak, nem kell magyaráznom. Mit tesznek, ha mégis meg­kezdődik a járőrözés? — Még egyszer hangsú­lyozom, erre nem kerülhet sor. Ez olyan lépés lenne Moszkva részéről, amely a nyílt polgárháború kirob­bantásához vezetne. De nem ennek szellemében hozta meg a grúz parlament ama döntését, hogy heteken belül fel kell állítani az ország Nemzeti Gárdáját. Nekik fő­ként a bűnözés elleni harc lenne a feladatuk, és szoro­san együttműködnének a rendőrséggel. Milyen erőkről van szó? — A Nemzeti Gárdába 12 ezer embert toboroznánk, a rendőrség létszáma jelenleg 20 ezer fő. Szükség esetén, természetesen harcba száll­nának a betolakodók ellen. Militarizálják Grúziát? — Ellenkezőleg, a leszere­lés és a szovjet hadsereg ki­vonulása mellett vagyunk, ám jogunk van az önvéde­lemre. Péntek délután pél­dául éppen a rendőri erők biztosítják azt a tömegde­monstrációt, amelyet a jár­őrözés bevezetése ellen hir­dettek meg a szervezők Tbi­liszi központjában. Elképzelhető, hogy Moszk­va átcsoportosítja erőit? Hi­szen a Baltikumból megkez­dődött a deszantosok kivo­nása. — Nem hiszek a baltiku­mi kivonulásban, de biztos­nak látszik, hogy a követke­ző ellenséges csapást a balti államok után, Grúziára mér­telefoninterjú a grúz elnökkel néz. A Kreml már eddig is különféle ultimátumokkal­ fenyegetőzött. Ez évben pél­dául 30 ezer fiatalembert kellene adnunk — szerin­tük — a szovjet hadseregbe, de mi egyet sem adunk. Csu­pán annyit engedélyeztünk, hogy a most szolgáló grúzok letöltsék katonaidejüket. Ar­ról nyilván keveset hallot­tak Magyarországon, hogy december közepe óta Moszk­va különböző gazdasági szankciókat vezetett be Grú­zia ellen. Alig jön kőolaj, földgáz, szén és nyersanyag. Mi a helyzet az ugyancsak függetlenségéért küzdő Dél- Oszétiában, amelynek 160 ezer lakója forrong? — Ez a terület Grúzia szerves része, nem úgy, mint Grúzia a Szovjetunióé, mert minket 1921-ben katonai erővel annektáltak. Az oszé­­tokat nem igázta le senki! Sajnos, Dél-Oszétiában vál­tozatlanul feszült a hangu­lat, s az utóbbi napokban több halálos áldozata volt az összecsapásoknak. S mindez nem Grúzia érdekeit szolgál­ja Mert mi békeszerető nép vagyunk. Szerdahelyi Csaba . Válságos helyzetben ülésezik az SZKP KB Gorbacsov megosztja a hatalmat a hadsereggel — állítja az AP Szántó András, az MTI tudó­sítója jelenti. Válságos helyzetben ült össze csütörtökön Moszkvá­ban a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának Központi Bizottsága. Nem egészen egy évvel azután, hogy a szovjet alkotmányból törölték a párt mindenekfelettiségét jelentő ci­kkelyt az SZKP vezető sze­repéről, a KB-nak egy szét­esett, működésképtelen gaz­daság talpra állításával és egy sok irányba széthúzó szö­vetségi állam egyben tartásá­val összefüggő kérdéseket kell áttekintenie — jelentet­te az MTI. Mihail Gorbacsov államfő továbbra is betölti az SZKP főtitkári tisztét is, az utóbbi poszt feladását sürgető kö­veteléseket határozottan visz­­szautasítja. A kiépülő elnöki hatalmi rendszerben mind­inkább konzultációs fórum­má változott Központi Bi­zottság — talán éppen a ko­rábbi évek hatalmának el­vesztése felett sajnálkozó, ki tudja, mennyi testületi tag nyomására — olyan dönté­sek felé tereli a főtitkár-ál­lamfőt, amely ismét háttérbe szorítja a demokráciát, s na­gyobb teret ad az egy köz­pontból érkező direktíváik­nak. Mihail Gorbacsov nem el­lenőrzi többé teljes egészé­ben a kormányt, s lényegé­ben megosztja a hatalmat a hadsereggel — állítja csütör­töki elemzésében magas be­osztású szovjet kormányzati tisztségviselőkkel készített interjúk alapján az AP ame­rikai hírügynökség. Az Alekszandr Bessz­­mertnih szovjet külügymi­niszter minapi washingtoni látogatása idején folytatott magánbeszélgetésekben az egyik forrás kijelentette, hogy Gorbacsov elnök nem tud egyedül döntéseket hoz­ni, és nem számíthat arra, hogy azokat végrehajtsák. A Kremlen belüli döntéshoza­talt megfigyelni tudó forrás szerint „a hadsereg legfelső vezetése nyomást gyakorol Gorbacsovra, hogy a válság sújtotta országban nemzeti méretben folytassa a rend helyreállítását.” (MTI) Horvátország Fordulat­­ a Spegelj-ügyben A horvát alkotmányvédelmi tanács elutasította a Jugo­szláv Néphadsereg követelé­sét, hogy a horvát hatóságok tartóztassák le Martin Spe­­gelj horvát védelmi minisz­tert, akit a hadsereg szerint felelősség terhel a Horvát­országban állomásozó kato­nák elleni tervek kidolgozá­sáért. A tanács — hangzik a köz­lemény — áttekintette a Horvátország elleni kampány folytatódását, s osztja a zág­rábi kormány álláspontját, miszerint nincs alap Martin Spegelj felelősségre vonásá­ra. A kormány vállalja a felelősséget a fegyverzet be­szerzéséért, s ezzel kapcso­latban emlékeztet a knini terrorakciókra, a köztársaság elleni fenyegetésekre. A svéd király fogadta Jeszenszky Gézát Találkozó a magyarság képviselőivel Köti Lóránt, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: Jeszenszky Géza külügymi­niszter csütörtökön befejezte háromnapos svédországi láto­gatását. A magyar diplomácia ve­zetője a nap folyamán meg­lehetősen zsúfolt programot bonyolított le. Üzletemberek­kel és politikusokkal talál­kozott, és fogadta őt XVI. Károly Gusztáv svéd király is. Jeszenszky Géza még szer­dán találkozott a Svédor­szágban élő mintegy 30—40 ezres magyarság képviselői­vel. A külügyminiszter a bensőséges találkozón tájé­koztatót adott a magyaror­szági helyzetről. A miniszter elismeréssel adózott a svéd­országi magyaroknak is, akik közül sokan érvényesültek, egzisztenciát teremtettek idegen földön. Eredményes­ségük követendő lehet Ma­gyarországon is. Jeszenszky Géza hangsúlyozta, hogy a kormány számít a külföldön élő magyarok támogatására. A látogatás zárónapján Je­szenszky Géza találkozott Mats Hellströmmel, a mező­­gazdasági és északi ügyek miniszterével is. A megbe­szélés jó alkalmat teremt az északi regionális integráció tapasztalatainak megismeré­sére. A külügyminiszter a nap folyamán megbeszélést folytatott Thage G. Peterson­­nal, a svéd parlament elnö­kével. A magyar külügymi­niszter az esti órákban fe­jezte be svédországi látoga­tását. Izraeli—libanoni határ Folytatódtak a fegyveres összecsapások Csütörtökön is folytatódtak Izrael és Libanon határánál a fegyveres összecsapások. Hajnalban palesztin gerillák több tucat — egy palesztin katonai szóvivő szerint 80 — Katyusa-rakétát lőttek ki dél-libanoni célpontok el­len, miközben az izraeli ne­héztüzérség palesztin álláso­kat lőtt a libanoni Szaidától keletre, arra a területre, ahol a PFSZ dél-libanoni pa­rancsnoksága található. A Najef Havatmeh vezet­te Demokratikus Front Pa­lesztina Felszabadításáért bejelentette, hogy­­ tagjai csütörtökön megpróbáltak behatolni Izraelbe, hogy ott katonai célpontok ellen in­tézzenek támadást. Izraeli katonai források szerint a palesztin kommandó tűz­harcba bonyolódott az iz­raeli támogatást élvező dél­libanoni hadsereg katonái­vá­, és három palesztin éle­tét vesztette. A fegyveres összecsapá­sok három napja újultak ki. Palesztin források szerint, céljuk az, hogy az öböl­konfliktust arab—izraeli há­borúvá szélesítsék ki. (Reuter, AP, AFP) STE­MPLI ÉS TÖRVÉNY­ I­­Jogszabályaink rohamosan gyorsuló bőví- s tett újratermelése ellenére sem került még a jóváhagyó pecsét az önkormányzatok belső rendjét és hatáskörét rendező új törvényre. A központi és helyi hatalom közötti mun­kamegosztás is rendezetlen, de a magyar bürokrácia rendkívüli vitalitását bizonyít­ja, hogy e rendkívüli ex lex helyzetben sem­­ vesztette el munkakedvét, hatóságaink ren­dületlenül dolgoznak tovább. Mert, akinek egyszer az Isten hivatalt­­ adott — s íróasztalát a rendszerváltás sem­­ tolta félre —, természetesen dacol a törté­­n­n­elmi időkkel, s nem hagyja magát kizök­­­­kenteni az ügyintézési határidőkből. Ne­m gondolja senki, hogy a tanácsrendszer fel­­­számolásának időpontjával betelt a nagy iktatókönyv. A határidő „folyamatos”, nem­­ kaptak új számot a régi akták a szabad vá­lasztásokkal. Hatóságaink töretlen lendü­lettel fogadják az ügyfeleket, kérelmeket iktatnak, tiltanak és engedélyeznek. S vall­­­­juk be, elsősorban a hivatásos ügyintézők, s a szakmai derékhad, az egykori volt taná­­­­csi ügyintézők jóvoltából vészelte át na­­­­gyobb megrázkódtatás nélkül a politikai­­ rendszerváltást a magyar közigazgatás. Az önkormányzatok megválasztásával megszűnt a tanács, és szigorúan vett jogi­­ értelemben gazdátlan maradt a szakappa­rátus. A jogszabályok többsége mégis­­ mindmáig a V. B. szakigazgatási szerveiről­­ beszél... így voltaképpen törvényes felha­­­­talmazás nélkül vitték tovább a „boltot” az ügyintézők, osztották fel a hatásköröket,­­ hoztak hatósági határozatokat a legkülön­­­­bözőbb osztályok, csoportok. Jól emlékszünk még a néhány hónapja­­ elhangzott dörgedelmekre, azokra a poli­tikai és szakmai értékkel telitűzdelt ulti­mátumokra, hogy megbénul a helyi igazga­tás, ha a törvényhozás nem rendezi sürgő­­­­sen a hatásköröket. Az utolsó figyelmezte­­­­tés szerinti végső dátum január elsején járt­­ le... S lám, lapoztunk egy nagyot a nap- s­­árban, törvény sehol — de az ügyintézők példás fegyelemmel dolgoznak tovább. Le­h­­­et, hogy nem is olyan fontos az önkor­mányzatok, a köztársasági megbízottak ha­ll­­ásköréről vagy a főváros jogállásáról szó­ló törvény, mint ahogy azt beállítják?­­ Tény, hogy a szokásjog mély sáncaiba beásva várja ma az új törvényeket a ma­gyar közigazgatás. De mint láthatjuk, add­­­dig sem tétlenkednek. Hisz vezetői szinten immár kész a leltár! Megválasztották a polgármestereket, a jegyzőket, most foly­­­­nak az alpolgármesterek választásának al­kotmányjogi utóvédharcai. Letették a hiva­­­­tali esküt a tekintélyes apparátussal ren­­­­delkező köztársasági megbízottak is. S mi­i­­­yen alapon fizessék a főnököket, ha a be­osztottaknak nem adnak munkát? Nem is szólva arról, hogy egymásnak adják a ki­lincset az ügyfelek a hivatalokban, miköz­­­­ben mindenki a törvényre vár.­­ Hiszen akad bőven még rendezni­, szabá­lyoznivaló. Még nincs az új helyzethez il­­­­lesztve, közlönyben kihirdetve számos új­­ szabály. Így például, hogy kihez tartozik az anyakönyvvezetés, a házassági eljárás vagy a népesség-nyilvántartás, ki készítse elő az időközi választásokat. A majdani törvénynek kell válaszolnia arra a kérdés­re is, hogy kihez forduljon jogorvoslatért az állampolgár. Milyen ügyben illetékes a jegyző, a polgármester, a köztársasági megbízott. Mikor és hogyan adhatnak fel­ is adatot az önkormányzatok a rendőrség he­lyi szerveinek. Milyen összegű pénzbírság megállapítására van lehetőség, ki jogosult azt behajtani, netán elengedni méltányos­ságból. Tisztázatlan még az is, hogy a hon­­fi védelmi igazgatás területén hogyan alakul a polgármesterek és a köztársasági megbí­zottak munkamegosztása. De hosszú még a rendezetlen hatásköri lista: ki képviselheti egy perben meghatalmazottként az önkor­mányzatot, kire tartozik a kisajátítás, egy birtokvita elbírálása, ki adhat ki vállalko­zói igazolványt, tölthet ki egy végrehajtási lapot. S nem kisebb súlyú az a kérdés sem, hogy a jövőben miként alakul a kerületek és a fővárosi önkormányzatok egymáshoz való viszonya. E korántsem teljes felsorolásból is kitű­nik, hogy távolról sem elég a kapu alatt f kicserélni a táblákat, ha az elavult törvé­nyek is cserére, megújításra szorulnak. S ha elhúzódik a helyi közigazgatás jogi re­noválása, annak — a bürokrácia látványos, önfenntartó látszattevékenysége ellenére —­­ végül mégiscsak a sok millió ügyfél látja­­ igazán a kárát. Mert meglehet, hogy egy­­ lakásbejelentést zökkenőmentesen elintéz- | nek a polgármesteri hivatalban, de a pro­­fi­vatizáció kérdésében, a bérlakások, üzlet- éi helyiségek értékesítésénél már nagyfokú a tanácstalanság. A felemás információ és döntések súlyos közigazgatási zavarra vall. Azt mutatja, hogy a helyi önkormányzatok­­ alapvető gazdasági és jogi kérdésekben még nem lehetnek területük valódi gazdái. Hogy bénítóan hat rájuk a további sarka­latos önkormányzati törvények hiánya. E sajátos közjogi helyzet számlájára írandó bizonyára az a furcsa szerepzavar is, hogy az önkormányzatok egy része az önkor­mányzati vagyont épp tulajdonképpeni tu­lajdonosától, a település lakosságától félti. Azoktól tehát, akik nevében birtokolják az önkormányzati tulajdont. A felszínen, az ügyfélszolgáltató irodák­­ szintjén persze alig látszik valami ezekből­­ a gondokból. De amíg odafönt megszületik a döntés, tisztázzák a hatásköröket, vajon megállhat-e az élet? Aligha. A közigazga­tás megbízható támaszai tehát — a politi­kai rendszerváltásban a szakmai kontinui- I tást, a folyamatoss^ot képviselve — ügy­feleket fogadnak^h tározatokat hoznak, s békésen stempli^^^B— s a verkli megy tovább. " BODNÁR LAJOS 3 Egy interpelláció mérlege Ki hogyan szavazott a hitelkamatról? Két ízben szerepelt a parla­ment e heti ülésének napi­rendjén a „kamatadó”, de csak egyszer szavaztak róla a honatyák. Kuncze Gábor szabaddemokrata képviselő interpellációja nyomán az államtitkári választ a parla­ment, ha minimális több­séggel is, de elfogadta. A té­mát tovább görgető képvise­lői kérdésről viszont a ház­szabályok értelmében nem kellett szavazni, így azt a szavazógombbal nem minő­síthette a T. Ház. Érdeklődésre tarthat azon­ban számot, hogy a lakosság millióit érintő kérdésben ho­gyan foglaltak állást az egyes pártok, és személy szerint a honatyák. A parlament szer­vezési főosztályától kapott információnk alapján el­mondható: a kedélyeket meglehetősen felborzoló ügy­ben precízen működött a szavazógépezet, erőteljesen érvényesült a pártfegyelem, bár ezúttal is akadtak, akik kilógtak a sorból. Kormány melletti voksot regisztrált a gép szinte min­den egyes MDF-képviselő­­nél, a szavazásban részt vett független honatyák viszont — s ennek is lehet jelzés­értéke —, kivétel nélkül nemmel szavaztak. Egysége­sen foglalt állást a Fidesz és az SZDSZ a kormány bizo­nyítványmagyarázata ellen. A Ház különböző oldalán he­lyet foglaló MSZP és Keresz­ténydemokrata Néppárt sza­vazótáborában csak egy-egy tartózkodó képviselő akadt. Amíg azonban az előbbiek voksai az ellenzék egységes fellépését demonstrálják, az utóbbiak a kormányt erősí­tették a végelszámolásnál. Egyedül a Kisgazdapárt szavazótábora hasadt ketté. Képviselőinek egyik része az igen, a másik része (42 szá­zaléka) a nem szavazógom­bot nyomta le. Ezen keresz­tül is kirajzolva a koalíció belső törésvonalát. Természetesen igennel szavaztak az ügyben a kor­mány tagjai, s a minisztere­ket helyettesítő politikai ál­lamtitkárok. Az ismertebb személyiségek közül nem vett részt a szavazásban Né­meth Miklós, Pozsgay Imre, Békesi László, Pető Iván, Tölgyessy Péter, Orbán Vik­tor, Torgyán József. A frak­cióvezetők közül csupán ket­ten — Kónya Imre és Fü­­zessy Tibor — szavaztak, természetesen igennel. A gépi szavazás alapján készült statisztikai kimuta­tás szerint a kormány még vesztésre áll. A külön ösz­szeszámolt államtitkári vok­­sok billentették át a kor­mány javára a mérleget, így végül is „elfogadták” mi­nősítéssel került az inter­pelláció a parlamenti kró­nikába. A kormány ellen szava­zott: MDF: dr. Gaál Antal, Kelemen József, dr. Szelecz­­ky Zoltán, dr. Vona Ferenc; FKgP: Borz Miklós, Gerbo­­vics Jenő, Hajdú Istvánné, Horváth László, Pásztor Gyula,­­Prepeliczay István, dr. Szabó Lajos, Szabó La­jos. Tartózkodtak a szavazás­tól: MSZP: Kovács Jenő; KNDP: Ugrin Emese; MDF: Beke Kata, Illéssy István, Jakab Ferenc, dr. Kulin Sán­dor, Mile Lajos, dr. Móré László, Pesti Ferenc, Szabó Lukács, Szilassy Géza, Tóth Imre, Varga Zoltán, Zsebők Lajos. B. L. llllmilllKMMMMMItltlimilltlIIIIIIIIIIIMIimillllimilllllllllltlIIIII. : PART IKePV.1 JELEN .-TÁVOL; IGEN , NEM : TART ,• tAflflAMMAAAflAAAAAfl/lAJIAMflA/lAJIA/l/IA/l/flfAIIA/flfAlf/l/IAAI/AA/l/llillA/f/f? 123 9 ; 3 100Z : 0 OX : 0 OX független9 5 4 ; 0 OX i 5 100X ; 0 OX MDF 153 104 49 ; 88 84X : 4 3Z ; 12 11X SzDSz 92 60 32 : 0 OX : 60 100X ; 0 OX FKgP 43 19 24 ; 11 57X ; 8 42X ; 0 OX MSZP 30 19 11 ; 0 OX ; 18 94X : 1 5Z FIDESZ 228 14 : 0 OX ; 8 100X : 0 OX KDNP 20 13 7 : 12 92X ; 0 OX : 1 7X d 381 231 150 f 114 49X í 103 44X ; 14 6X

Next