Népszava, 1992. szeptember (120. évfolyam, 206–231. sz.)

1992-09-01 / 206. szám

NÉPSZAVA 199­2. SZEPTEMBER 1. KEDD Munkatársunk washingtoni jelentése: Mától életbe lép a bojkott? Suipták Béla szerint az osztrákok félreértették a felhívást . Még májusban a Világ­bank konferenciára hívta össze az amerikai környezet­­védelmi szervezeteket, hogy a riói konferencia előtt egyeztessék az álláspontokat. Ez adott alkalmat arra, hogy ott ismertessem a Duna el­terelésének, a bősi erőmű to­vábbépítésének problémáját. Ott született a terv, hogy az osztrák kormányt arra kell felkérni, tagadja meg az áramvezetékek használatát a szlovák építkezést meghitele­ző Androsch-csoport számá­ra. A felhívás szeptember elsejétől bojkottot helyez ki­látásba az osztrák idegenfor­galom ellen. Hatásos lehet egy ilyen bojkott? — Az amerikaiak nagyon érzékenyek a környezetvéde­lem problémáira. Számukra ugyanakkor végső soron mindegy, hogy Svájcban, Olaszországban vagy Auszt­riában költik el a telelésre szánt dollárjaikat. A boj­kottfelhíváshoz a legjelentő­sebb amerikai környezetvé­delmi szervezetek, a Környe­zetvédelmi Alap, a Sierra Klub és a Rudobon Society csatlakoztak, az amerikai­­magyar alap mellett. Hogyan reagál az osztrák kormány? — Jelenleg folyamatosan tárgyalásokat folytatunk az osztrákokkal, s az álláspont­juk valamelyest változni látszik. Először azt a választ adták, hogy Androsch cége magánvállalkozás, amelynek a tevékenységébe nem áll módjukban beavatkozni. Amikor az áramvezetékek elzárását kértük, azzal zár­kóztak el, hogy ezek a veze­tékek kis kapacitásúak, el­öregedtek, s nemcsak állami tulajdonú vezetékeket hasz­nálnak. Akkor azt kértük, hogy legalább e kis kapaci­tású vezetékek használatát tagadják meg az Androsd­­­csoporttól. A napokban a washingtoni osztrák követség faxüzenet­ben értesítette a társaságo­kat, hogy „megtagadják a vezetékek használatát a Ma­gyarország felé konzultáns­ként működő magánszemé­lyektől”. Ez a fogalmazás azt a benyomást kelti, hogy félreértették vagy félreértel­mezték a problémát. A mi válaszunk az volt, hogy a ti­lalmat kifejezetten az And­­rosch-cégre mondják ki, amely nem Magyarország, ha­nem Szlovákia számára hite­lezi meg az építkezést. S a választ pedig ne faxüzenet­ben, hanem hivatalos úton, maga az osztrák kormány hozza nyilvánosságra. Ha ezt nem teszik meg, és mégis bojkottra kerül sor, hogyan hozzák az amerikai közvélemény tudomására? Ezt a problémát itt nem na­gyon ismerik. — A szokásos módon, a sajtón keresztül. A környe­zetvédelmi társaságok saját lapjaikban ismertetik a boj­kottfelhívást, s ez akkor már a nagy lapokba is bekerül­het. Elvégre a világtörténe­lemben még nem sokszor fordult elő, hogy két ország között a határfolyót egysze­rűen el akarják­ zárni, akár egy vízcsapot. Elekes Éva © EXKLUZÍV Az Amerikai-Magyar Kör­nyezetvédelmi Alap igaz­gatójától, Lipták Bélától érdeklődtünk, hogyan született a bojkottkezdeménye­zés a bős-nagymarosi erőmű építéséhez nyújtott tá­mogatás miatt az osztrák idegenforgalom és síipar ellen. Fegyveres incidens a kuvaiti-iraki határon Kuvaiti források szerint fegyveres összetűzésre került sor vasárnap az Ira­k és Ku­vait között fekvő demilitari­­zált övezetben. Az incidens során egy kuvaiti rendőr éle­tét vesztette, kettő megsebe­sült. A kuvaiti védelmi minisz­térium hétfői közleménye szerint 12-15 iraki egy teher­autóval behatolt a zóna észa­ki részébe, majd tüzet nyi­tott egy határőrposztra. Az ott tartózkodó mintegy 15, önvédelmi céllal fegyvert vi­selő vámtisztviselő és rendőr viszonozta a tüzet és néhány támadót meg is sebesített. A­­támadást követően az irakiak északi irányban elmenekül­tek — hangzik a közlemény, amelyet a DP­A ismertetett. A kuvaiti belügyminisztérium változata szerint egy kuvaiti járőr a zónában irakiakat fe­dezett fel, akik nyilvánvaló­an a kuvaiti határ átlépésére készültek, s így került sor a tűzpárbajra. A demilitarizált zónát el­lenőrző ENSZ-megfigyelő­­csoport, az Unikom egyik szóvivője megerősítette, hogy valóban történt ilyen inci­dens, részleteket azonban nem közölt, csupán azt, hogy az esetet kivizsgálják. Az amerikai katonai veze­tés már hetek óta olyan je­leket észlelt, hogy Bagdad szárazföldi támadást készít elő Irak déli részén, a síiták ellen — közölte az NBC tv­­állomás egyik műsorában va­sárnap Brent Scowcroft, az amerikai elnök nemzetbiz­tonsági tanácsadója. A ta­nácsadó bizonyítékául meg­említette, hogy értesüléseik szerint több iraki hadosztály is elhagyta laktanyáit. Bár Scowcroft nem volt hajlandó válaszolni arra, hogy ilyen esetben az Egye­sült Államok miként reagál­na, ám azt elárulta: Wa­shington, valamint az öböl­beli háborúban vele szövet­séges Párizs és London, álta­lánosságban már megállapo­dott az esetleges iraki offen­zívára adandó válaszról. Irakban időzített pokolgé­pet szereltek három ENSZ- alkalmazott kocsija alá, s csak a szerencsének köszön­hető, hogy a merényletkísér­­let nem követelt áldozatot. Az ENSZ-alkalmazottak éppen az ENSZ által fel­ügyelt kurd zónába tartottak, amikor az utolsó iraki ellen­őrző pontnál egy gyanús alakra lettek figyelmesek. Az illető a kocsijuk körül som­­fordált, így a kurd zónába átlépve azonnal megvizsgál­ták a járművet. Egy pokol­gépet találtak: egy kilo­gramm TNT-robbanóanya­­got, s a hozzá való időzítő szerkezetet, amelyet úgy ál­lítottak be, hogy a robbanás két órával később, tehát már az észak-iraki kurd övezet­ben történjék. (MTI) Szolidaritás-évforduló sztrájkokkal A hét végén egész Lengyel­­országban ünnepségeket tar­tottak a Szolidaritás győzel­mének, az augusztusi meg­állapodások aláírásának 12. évfordulója alkalmából. Lech Walesa államfő a Szent Brigitta bazilikában tartott ünnepi mise után kí­séretével az elesett hajógyári munkások emlékművéhez vonult, ahol beszédében mél­tatta a Szolidaritás győzel­mének jelentőségét, és fi­gyelmeztette ellenfeleit, hogy a vezetés hibáit és tévedése­it kihasználó taktikájuk sem áshatja alá az elért eredmé­nyeket. A nagygyűlés részt­vevőinek egy része az ün­nepség után a gdanski ha­jógyár kettes kapujához vo­nult, ahol szitokpárbajba ke­veredett a bejáratot meg­szállva tartó, sztrájkoló ha­jógyári munkásokkal. A Szo­lidaritás Országos Bizottsága a központi ünnepség színhe­lyéül idén Lubin városát vá­lasztotta, ahol felavatták az 1982-ben, a szükségállapot elleni tüntetésen lelőtt há­rom munkás emlékművét. A bizottság kihelyezett ülése támogatásáról biztosította a rézipar és az Ursus traktor­gyár sztrájkoló dolgozóinak követeléseit, és kifejezésre juttatta mélységes elégedet­lenségét a kormánnyal foly­tatott tárgyalások iránt, és legfelső szintű megbeszélé­seket sürgetett. Eközben tovább élesedett a helyzet a sztrájkoló üze­mekben. A kormány megke­ményítette álláspontját, és nem hajlandó a vállalatve­zetőségek feje felett ígérete­ket tenni. Ezért a bytomi Rozbark szénbánya tizen­négy bányásza vasárnap éh­ségsztrájkot kezdett. (MTI) Bulgáriában a szocialisták a népszerűbbek Gyökeres és gyors változta­tásokat sürgetett a Filip Di­mitrov -kormány által kö­vetett politikai stratégiában Zselju Zselev bolgár köztár­sasági elnök. A bolgár televízió vasár­nap este közvetítette az el­nök találkozóját újságírók­kal. A hatalmon levő De­mokratikus Erők Szövetségé­nek (DESZ) egykori alapítója és vezetője megállapította: elhibázott politikai stratégiát követ a tavaly októberi vá­lasztások után hivatalba lé­pett DESZ-kormány. Felhív­ta a figyelmet arra, hogy a rendelkezésére álló legfris­sebb közvélemény-kutatási adatok szerint, ha ma tarta­nának parlamenti választáso­kat, a választók 30 százalé­ka az ellenzéki szocialista pártra, míg 26 százalékuk a kormányzó Demokratikus Erők Szövetségére adná a szavazatát. Az elnök emlékez­tetett rá, hogy az utóbbi két évben először fordult meg a politikai pártok tá­mogatottságának az iránya, ugyanis az utóbbi időben tartott időközi helyhatósági választásokon a szocialisták több helyet szereztek, mint a kormánypárt jelöltjei. Szerinte a Filip Dimitrov vezette kormány háborút hirdetett mindenki ellen, aki nem a kormány nézeteit vall­ja. — E politikai stratégiá­nak nincs jövője. Miközben a kormány visszaadja az embe­rek tulajdonát, elveszíti a bizalmukat — mondta az el­nök. (MTI) Szöul—Phenjan Nincs megegyezés Észa­k- és Dél-Korea hétfőn Panmindzsonban ismételten nem tudott megegyezni a kölcsönös nukleáris ellenőr­zés­­gyakorlati végrehajtásá­ban. Az egyezkedést előrelát­hatólag szeptember 19-én folytatják. A tárgyalások azért futot­tak zátonyra, mert Phenjan szerint a Nemzetközi Atom­energia Ügynökség (IAEA) szakértői, második látogatá­suk alkalmával már tisztáz­hatták az észak-koreai nuk­leáris programmal kapcsola­tos nyugati kétségeket. Szöul viszont továbbra is azt állít­ja, hogy az IAEA által végre­hajtott ellenőrzés nem ele­gendő, hanem a két ország­nak kölcsönösen kell meg­vizsgálnia egymás nukleáris létesítményeit. (MTI) NAPRÓL NAPRA Kéri Tamás Egy 99 tanulm­ány** utóélete Borbándy Gyula — ahhoz képest, hogy nem idehaza, hanem Münchenben él — meglepő éleslátással mutatott rá belső bajaink talán leglényegesebb mozzanatára. Véleményének summája: az olyannyira szükséges nemzeti összefogás helyett különféle szekértáborok harcolnak egymás ellen a nép feje fölött, és minden problémát a politika, sőt az ideoló­gia szférájába igyekeznek emelni. Pedig a különféle kulcsterületek szakembereit kellene szóhoz juttatni, és segítségükkel találni kor­szerű, hatékony megoldásokat több mint sú­lyos gazdasági helyzetünkre. Akkor még sem ő, sem a Magyarok Világ­­kongresszusa alkalmából megszólaltatott töb­bi vendég nem tudta — erre A Hétben kü­lön felhívták a figyelmünket —, hogy Csurka István néhány, a Magyar Fórumban közre­adott „gondolata” mekkora belpolitikai vi­hart kavar. A terjedelmes dolgozatból — úgy látszott — leginkább a KDNP húz hasznot, amely máig hiá­ba keresi, ki juttatta el a Népsza­badsághoz az intézőbizottság által előzetesen szigorúan belső használatra kiadott, és az MDF-től való elhatárolódással, sőt Surján László pártelnök-miniszter hatalmának gyen­gítésével­­terhes anyagot. Mert Csurka bűne ugyan eleve bocsánatosabb — ő kormánypár­ti (?) lapban hozta nyilvánosságra zavaros és nemcsak az IMF-et riasztó elképzeléseit —, de a miniszterelnök-pártelnök, a parlamentá­ris demokrácia, a­­köztársasági elnök és bizo­nyos etnikumok ellen intézett otromba táma­dás mégiscsak eljelentéktelenítette a keresz­ténydemokrata berkekben fenyegető botrányt. Csak arra számítottak (kevesen,, hogy a kor­mány és a vezető kormánypárt a­­ nem hol­mi szennylap finkászának, hanem az MDF al­­elnökének tollából származó , kirekesztő, rasszista és ostoba irományt is igyekszik elje­­lentékteleníteni. Debreczeni József MDF-es képviselő a ke­mény, szókimondó és mélységesen igaz vá­laszcikkéért csak enyhe feddésben részesült. Tudomásunk szerint nem ütötte meg a boká­ját (eddig) Balázsi Tibor, Kulin Ferenc, Kó­nya Imre, Furmann Imre, Szabó Iván, Hor­váth Balázs, de még az egyszerű párttag He­rényi Imre sem, amiért fölemelte a szavát az MDF-nek és az országnak egyaránt sokat ár­tó, a parlament tegnap kezdődő rendkívüli nyári ülését megtorpedózni szándékozó, a közgondolkodást is — reméljük, csak ideigle­nesen — megzavaró „tanulmány” ellen. De politikai haja szála sem görbült a „me­rénylőnek”, Csurka Istvánnak sem. Elérte a célját, arról beszélnek, amiről ő akarja. Mi­közben Antall József még az idén 91 törvényt szeretne a parlamenttel elfogadtatni, és — ha esetleg nem is szeretné — a Nemzetközi Va­lutaalap nélkülözhetetlen támogatása fejében korszerűsíteni kell, vagyis teljesen át kell ala­kítani az államháztartás szerkezetét. A demokráciát, a megbékélést és (a szerző szándéka ellenére) a magyarság jövőjét is ve­szélyeztető elképzelések, célok, eszközök eme zűrzavaros tárházának meghökkentően türel­mes, bizonyos részeit illetően pedig egyenesen egyetértő párt- és kormányfogadtatása — legalábbis a nyilvánosság előtt — sajnos igen sokatmondó. Azt az ellenzéki véleményt lát­szik igazolni, hogy a centrumpozíciójára büszke nyugodt erő szélsőjobbra tolódott. Et­től pedig új, félelmetes tartalmait kap az ugyanabból a szájból korábban gyerekes di­csekvésnek ható kijelentés: itt mi vagyunk az urak! Szerencsére a tegnapi napirend előtti fel­szólalások összességükben még ébren tartják bennünk — kormánypártiakban, ellenzékiek­ben, függetlenekben és a hallgatag többség­ben — a reményt, hogy az ország lakossága azért nem Csurka össztűz­beli (szíve-szóra, értelmétől függetlenül lelkesen tapsoló) kö­zönségéből áll. A józanságukat nehéz körül­mények között is megőrző, békében, élni és úgy-ahogy boldogulni akaró emberek eluta­sítják a többpárti egypártrendszert, a tulipá­nos diktatúrát, a fajmagyarkodást — a hatá­rainkon túl élő magyarság és az országalkotó népesség, valamennyiünk érdekében. Érzi ezt a miniszterelnök is. Ezzel — és személyes tisztességével — magyarázható, hogy ha csak az Országgyűlésen, és ha csak bátortalanul is, de végre igyekezett szemé­lyesen és tisztéből eredően elhatárolni magát Csurka minősíthetetlen, illetve m­agyam is vi­lágosan minősíthető „gondolataitól”, igyeke­zett­­nyilvánvalóvá tenni, hogy a kormány változatlanul ragaszkodik a demokrácia, a jogállamiság, a szociális piacgazdaság érté­keihez. Sajnos mindezt mér a­­kormánypárti pad­sorokban is egyre kevesebben vehetik komo­lyan. Mert egy dolog az, hogy a nemzet nem engedheti meg magának az instabilitást, és más dolog az utóbbi időben eszkalálódó, a diktatúra és a polgárháború rémét felvillantó tények ijesztő csokra, közepén Csurka Molo­­tov-koktéljával. Abban igaza van Antall Józsefnek, hogy a közvélemény nemigen tesz különbséget a kor­mány, a parlament, a pártok, szóval a több­párti demokrácia egyként fontos, de egymás­tól mégis különböző intézményei között. Ezért kötelessége formálódó (?) jogállamunk vala­mennyi intézményének, a parlamenti pártok tagjainak és tisztségviselőinek, ezúttal hova­tartozásuktól függetlenül, fellépni a pártálla­mi módszerek újjáéledése, az erőszak térhó­dítása, a demokrácia szétverésére irányuló felső szintű kísérletek ellen. A politikai közélet szereplőinek kötelessége legalább a legfontosabb, a min­den oldalú vál­ságból való mielőbbi kilábalásunkat elsősegítő kérdésekben mind­enképpen szót érteni; kö­telező kölcsönösen nagyobb kompromisszum­készséget tanúsítaniuk egymás iránt, és tudo­másul venni, hogy aki nem azt vagy nem úgy akarja, amit és ahogy én, az nem ellenség, és még csak nem is feltétlenül rosszat akar. Csurka István most tényleg örülhet, pár napig körülötte forog a világ, és arról beszél­nek, amiről ő akarja. De a parlamenti képvi­selőkön és rajtunk, mindannyiunkon múlik, hogy legalább ne úgy beszéljenek. És ne csak beszéljünk. Védjük meg a de­mokráciát, amíg még van mit megvédeni! Páneurópai mentőorvos-tanácskozás A sürgősségi ellátás nem csak állami feladat Tegnap kezdte meg négyna­pos konferenciáját hazánk­ban az első Pán-Európai Mentőorvos Konferencia. Negyven ország 600 szakem­bere vitatja meg a sürgős­ségi betegellátást, az ehhez elengedhetetlenül szükséges nemzetközi rendszer kifej­lesztésének lehetőségeit. Dr. Eelco Dykstra, a kon­ferencia elnöke, az amerikai Maryland Egyetem profesz­­szora a Népszava érdeklődé­sére elmondta, hogy céljuk a regionális, a nemzeti és nem­zetközi sürgősségi betegellá­tás gondjainak feltárása, az igények és a prioritások számbavétele. Hangsúlyozta: a sürgősségi ellátás nem ki­zárólag az állami mentőszol­gálat feladata. A hirtelen fellépő, az életet veszélyezte­tő megbetegedések kezelése a helyszínen lévő orvos fel­adata. Nyilvánvaló, hogy ez a nagy­városokban összefo­nódott a mentőszolgálatok munkájával, de a falvakban a családi orvosok látják el ezt a feladatot. Szeretné, ha a magyarországi kisebb és nagyobb mentőszervezetek megosztanák egymás között a munkát, és véget vetnének az egymás elleni háborúsko­dásnak. Dr. Góbi Gábor, az Orszá­gos Mentőszolgálat főigaz­gatója sem akar mást. Hang­súlyozta : a zavartalan együtt­működés nemcsak az or­szágon belüli, de a határo­kon túli szervezetekkel is fontos. A sürgősségi beteg­­ellátás sem nélkülözheti az integrálódást az európai egészségügyi rendszerek kö­rébe. Úgy látja, hogy ez a konferencia nem lezár egy időszakot, hanem átvéve egymástól a hasznosítható tapasztala­toka­t, folyamatot indít el a nemzetközi men­tőorvosi ellátásban. (n. t. e.) Kutathatók az állampárti dokumentumok Szeptember 1-jétől kutatha­tók a volt állampárti — MDP—MSZMP-iratok a Ma­gyar Országos Levéltár Al­kotmány utcai részlegében — jelentette be Lakos János, az Országos Levéltár és az Új Magyar Központi Levél­tár egyesítésével létrehozott intézmény nemrégiben kine­vezett főigazgatója hétfői sajtótájékoztatóján. Az Alkotmány utcai rak­tárakban levő iratok közül — rendezettségük alapján — egyelőre az 1948—1979 kö­zötti évek, továbbá az 1980 után keletkezett iratok eseté­ben a központi párti szervek anyagai tanulmányozhatók. A dokumentumok további részének rendezése folyama­tosan történik, így azok egy ideig még nem hozzáférhe­tők. A főigazgató hangsúlyozta: a kutatást a Minisztertanács 118/1989. (XI. 22.) MT-rende­­lete szabályozza elsősorban. Kimondta: az az iratanyag, amelyet a keletkezését köve­tően nyilvánosságra hoztak, időhatár nélkül szabadon ku­tatható. A többi anyag vo­natkozásában 30 éves időha­tárt húztak. A levéltár eze­ket az iratokat az illetékes — általában az anyagot lét­rehozó — szerv hozzájárulá­sával bocsáthatja a kutatók rendelkezésére. Az állam tu­lajdonát képező anyagok ku­tathatóságáról a kultuszmi­niszter gondoskodik. A mi­niszter a 121/1992. (VIII. 11.) kormányrendelet alapján gyakorolja ezt a jogkörét. Ennek értelmében hosszabb ideig korlátozás alá esnek az államtitkokra és a személyes adatokra vonatkozó, vala­mint a Magyar Köztársaság külpolitikai érdekeinek vé­delmét szolgáló anyagok. (MTI) 3

Next