Népszava, 1992. szeptember (120. évfolyam, 206–231. sz.)
1992-09-01 / 206. szám
NÉPSZAVA 1992. SZEPTEMBER 1. KEDD Munkatársunk washingtoni jelentése: Mától életbe lép a bojkott? Suipták Béla szerint az osztrákok félreértették a felhívást . Még májusban a Világbank konferenciára hívta össze az amerikai környezetvédelmi szervezeteket, hogy a riói konferencia előtt egyeztessék az álláspontokat. Ez adott alkalmat arra, hogy ott ismertessem a Duna elterelésének, a bősi erőmű továbbépítésének problémáját. Ott született a terv, hogy az osztrák kormányt arra kell felkérni, tagadja meg az áramvezetékek használatát a szlovák építkezést meghitelező Androsch-csoport számára. A felhívás szeptember elsejétől bojkottot helyez kilátásba az osztrák idegenforgalom ellen. Hatásos lehet egy ilyen bojkott? — Az amerikaiak nagyon érzékenyek a környezetvédelem problémáira. Számukra ugyanakkor végső soron mindegy, hogy Svájcban, Olaszországban vagy Ausztriában költik el a telelésre szánt dollárjaikat. A bojkottfelhíváshoz a legjelentősebb amerikai környezetvédelmi szervezetek, a Környezetvédelmi Alap, a Sierra Klub és a Rudobon Society csatlakoztak, az amerikaimagyar alap mellett. Hogyan reagál az osztrák kormány? — Jelenleg folyamatosan tárgyalásokat folytatunk az osztrákokkal, s az álláspontjuk valamelyest változni látszik. Először azt a választ adták, hogy Androsch cége magánvállalkozás, amelynek a tevékenységébe nem áll módjukban beavatkozni. Amikor az áramvezetékek elzárását kértük, azzal zárkóztak el, hogy ezek a vezetékek kis kapacitásúak, elöregedtek, s nemcsak állami tulajdonú vezetékeket használnak. Akkor azt kértük, hogy legalább e kis kapacitású vezetékek használatát tagadják meg az Androsdcsoporttól. A napokban a washingtoni osztrák követség faxüzenetben értesítette a társaságokat, hogy „megtagadják a vezetékek használatát a Magyarország felé konzultánsként működő magánszemélyektől”. Ez a fogalmazás azt a benyomást kelti, hogy félreértették vagy félreértelmezték a problémát. A mi válaszunk az volt, hogy a tilalmat kifejezetten az Androsch-cégre mondják ki, amely nem Magyarország, hanem Szlovákia számára hitelezi meg az építkezést. S a választ pedig ne faxüzenetben, hanem hivatalos úton, maga az osztrák kormány hozza nyilvánosságra. Ha ezt nem teszik meg, és mégis bojkottra kerül sor, hogyan hozzák az amerikai közvélemény tudomására? Ezt a problémát itt nem nagyon ismerik. — A szokásos módon, a sajtón keresztül. A környezetvédelmi társaságok saját lapjaikban ismertetik a bojkottfelhívást, s ez akkor már a nagy lapokba is bekerülhet. Elvégre a világtörténelemben még nem sokszor fordult elő, hogy két ország között a határfolyót egyszerűen el akarják zárni, akár egy vízcsapot. Elekes Éva © EXKLUZÍV Az Amerikai-Magyar Környezetvédelmi Alap igazgatójától, Lipták Bélától érdeklődtünk, hogyan született a bojkottkezdeményezés a bős-nagymarosi erőmű építéséhez nyújtott támogatás miatt az osztrák idegenforgalom és síipar ellen. Fegyveres incidens a kuvaiti-iraki határon Kuvaiti források szerint fegyveres összetűzésre került sor vasárnap az Irak és Kuvait között fekvő demilitarizált övezetben. Az incidens során egy kuvaiti rendőr életét vesztette, kettő megsebesült. A kuvaiti védelmi minisztérium hétfői közleménye szerint 12-15 iraki egy teherautóval behatolt a zóna északi részébe, majd tüzet nyitott egy határőrposztra. Az ott tartózkodó mintegy 15, önvédelmi céllal fegyvert viselő vámtisztviselő és rendőr viszonozta a tüzet és néhány támadót meg is sebesített. Atámadást követően az irakiak északi irányban elmenekültek — hangzik a közlemény, amelyet a DPA ismertetett. A kuvaiti belügyminisztérium változata szerint egy kuvaiti járőr a zónában irakiakat fedezett fel, akik nyilvánvalóan a kuvaiti határ átlépésére készültek, s így került sor a tűzpárbajra. A demilitarizált zónát ellenőrző ENSZ-megfigyelőcsoport, az Unikom egyik szóvivője megerősítette, hogy valóban történt ilyen incidens, részleteket azonban nem közölt, csupán azt, hogy az esetet kivizsgálják. Az amerikai katonai vezetés már hetek óta olyan jeleket észlelt, hogy Bagdad szárazföldi támadást készít elő Irak déli részén, a síiták ellen — közölte az NBC tvállomás egyik műsorában vasárnap Brent Scowcroft, az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója. A tanácsadó bizonyítékául megemlítette, hogy értesüléseik szerint több iraki hadosztály is elhagyta laktanyáit. Bár Scowcroft nem volt hajlandó válaszolni arra, hogy ilyen esetben az Egyesült Államok miként reagálna, ám azt elárulta: Washington, valamint az öbölbeli háborúban vele szövetséges Párizs és London, általánosságban már megállapodott az esetleges iraki offenzívára adandó válaszról. Irakban időzített pokolgépet szereltek három ENSZ- alkalmazott kocsija alá, s csak a szerencsének köszönhető, hogy a merényletkísérlet nem követelt áldozatot. Az ENSZ-alkalmazottak éppen az ENSZ által felügyelt kurd zónába tartottak, amikor az utolsó iraki ellenőrző pontnál egy gyanús alakra lettek figyelmesek. Az illető a kocsijuk körül somfordált, így a kurd zónába átlépve azonnal megvizsgálták a járművet. Egy pokolgépet találtak: egy kilogramm TNT-robbanóanyagot, s a hozzá való időzítő szerkezetet, amelyet úgy állítottak be, hogy a robbanás két órával később, tehát már az észak-iraki kurd övezetben történjék. (MTI) Szolidaritás-évforduló sztrájkokkal A hét végén egész Lengyelországban ünnepségeket tartottak a Szolidaritás győzelmének, az augusztusi megállapodások aláírásának 12. évfordulója alkalmából. Lech Walesa államfő a Szent Brigitta bazilikában tartott ünnepi mise után kíséretével az elesett hajógyári munkások emlékművéhez vonult, ahol beszédében méltatta a Szolidaritás győzelmének jelentőségét, és figyelmeztette ellenfeleit, hogy a vezetés hibáit és tévedéseit kihasználó taktikájuk sem áshatja alá az elért eredményeket. A nagygyűlés résztvevőinek egy része az ünnepség után a gdanski hajógyár kettes kapujához vonult, ahol szitokpárbajba keveredett a bejáratot megszállva tartó, sztrájkoló hajógyári munkásokkal. A Szolidaritás Országos Bizottsága a központi ünnepség színhelyéül idén Lubin városát választotta, ahol felavatták az 1982-ben, a szükségállapot elleni tüntetésen lelőtt három munkás emlékművét. A bizottság kihelyezett ülése támogatásáról biztosította a rézipar és az Ursus traktorgyár sztrájkoló dolgozóinak követeléseit, és kifejezésre juttatta mélységes elégedetlenségét a kormánnyal folytatott tárgyalások iránt, és legfelső szintű megbeszéléseket sürgetett. Eközben tovább élesedett a helyzet a sztrájkoló üzemekben. A kormány megkeményítette álláspontját, és nem hajlandó a vállalatvezetőségek feje felett ígéreteket tenni. Ezért a bytomi Rozbark szénbánya tizennégy bányásza vasárnap éhségsztrájkot kezdett. (MTI) Bulgáriában a szocialisták a népszerűbbek Gyökeres és gyors változtatásokat sürgetett a Filip Dimitrov -kormány által követett politikai stratégiában Zselju Zselev bolgár köztársasági elnök. A bolgár televízió vasárnap este közvetítette az elnök találkozóját újságírókkal. A hatalmon levő Demokratikus Erők Szövetségének (DESZ) egykori alapítója és vezetője megállapította: elhibázott politikai stratégiát követ a tavaly októberi választások után hivatalba lépett DESZ-kormány. Felhívta a figyelmet arra, hogy a rendelkezésére álló legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint, ha ma tartanának parlamenti választásokat, a választók 30 százaléka az ellenzéki szocialista pártra, míg 26 százalékuk a kormányzó Demokratikus Erők Szövetségére adná a szavazatát. Az elnök emlékeztetett rá, hogy az utóbbi két évben először fordult meg a politikai pártok támogatottságának az iránya, ugyanis az utóbbi időben tartott időközi helyhatósági választásokon a szocialisták több helyet szereztek, mint a kormánypárt jelöltjei. Szerinte a Filip Dimitrov vezette kormány háborút hirdetett mindenki ellen, aki nem a kormány nézeteit vallja. — E politikai stratégiának nincs jövője. Miközben a kormány visszaadja az emberek tulajdonát, elveszíti a bizalmukat — mondta az elnök. (MTI) Szöul—Phenjan Nincs megegyezés Észak- és Dél-Korea hétfőn Panmindzsonban ismételten nem tudott megegyezni a kölcsönös nukleáris ellenőrzésgyakorlati végrehajtásában. Az egyezkedést előreláthatólag szeptember 19-én folytatják. A tárgyalások azért futottak zátonyra, mert Phenjan szerint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) szakértői, második látogatásuk alkalmával már tisztázhatták az észak-koreai nukleáris programmal kapcsolatos nyugati kétségeket. Szöul viszont továbbra is azt állítja, hogy az IAEA által végrehajtott ellenőrzés nem elegendő, hanem a két országnak kölcsönösen kell megvizsgálnia egymás nukleáris létesítményeit. (MTI) NAPRÓL NAPRA Kéri Tamás Egy 99 tanulmány** utóélete Borbándy Gyula — ahhoz képest, hogy nem idehaza, hanem Münchenben él — meglepő éleslátással mutatott rá belső bajaink talán leglényegesebb mozzanatára. Véleményének summája: az olyannyira szükséges nemzeti összefogás helyett különféle szekértáborok harcolnak egymás ellen a nép feje fölött, és minden problémát a politika, sőt az ideológia szférájába igyekeznek emelni. Pedig a különféle kulcsterületek szakembereit kellene szóhoz juttatni, és segítségükkel találni korszerű, hatékony megoldásokat több mint súlyos gazdasági helyzetünkre. Akkor még sem ő, sem a Magyarok Világkongresszusa alkalmából megszólaltatott többi vendég nem tudta — erre A Hétben külön felhívták a figyelmünket —, hogy Csurka István néhány, a Magyar Fórumban közreadott „gondolata” mekkora belpolitikai vihart kavar. A terjedelmes dolgozatból — úgy látszott — leginkább a KDNP húz hasznot, amely máig hiába keresi, ki juttatta el a Népszabadsághoz az intézőbizottság által előzetesen szigorúan belső használatra kiadott, és az MDF-től való elhatárolódással, sőt Surján László pártelnök-miniszter hatalmának gyengítésévelterhes anyagot. Mert Csurka bűne ugyan eleve bocsánatosabb — ő kormánypárti (?) lapban hozta nyilvánosságra zavaros és nemcsak az IMF-et riasztó elképzeléseit —, de a miniszterelnök-pártelnök, a parlamentáris demokrácia, aköztársasági elnök és bizonyos etnikumok ellen intézett otromba támadás mégiscsak eljelentéktelenítette a kereszténydemokrata berkekben fenyegető botrányt. Csak arra számítottak (kevesen,, hogy a kormány és a vezető kormánypárt a nem holmi szennylap finkászának, hanem az MDF alelnökének tollából származó , kirekesztő, rasszista és ostoba irományt is igyekszik eljelentékteleníteni. Debreczeni József MDF-es képviselő a kemény, szókimondó és mélységesen igaz válaszcikkéért csak enyhe feddésben részesült. Tudomásunk szerint nem ütötte meg a bokáját (eddig) Balázsi Tibor, Kulin Ferenc, Kónya Imre, Furmann Imre, Szabó Iván, Horváth Balázs, de még az egyszerű párttag Herényi Imre sem, amiért fölemelte a szavát az MDF-nek és az országnak egyaránt sokat ártó, a parlament tegnap kezdődő rendkívüli nyári ülését megtorpedózni szándékozó, a közgondolkodást is — reméljük, csak ideiglenesen — megzavaró „tanulmány” ellen. De politikai haja szála sem görbült a „merénylőnek”, Csurka Istvánnak sem. Elérte a célját, arról beszélnek, amiről ő akarja. Miközben Antall József még az idén 91 törvényt szeretne a parlamenttel elfogadtatni, és — ha esetleg nem is szeretné — a Nemzetközi Valutaalap nélkülözhetetlen támogatása fejében korszerűsíteni kell, vagyis teljesen át kell alakítani az államháztartás szerkezetét. A demokráciát, a megbékélést és (a szerző szándéka ellenére) a magyarság jövőjét is veszélyeztető elképzelések, célok, eszközök eme zűrzavaros tárházának meghökkentően türelmes, bizonyos részeit illetően pedig egyenesen egyetértő párt- és kormányfogadtatása — legalábbis a nyilvánosság előtt — sajnos igen sokatmondó. Azt az ellenzéki véleményt látszik igazolni, hogy a centrumpozíciójára büszke nyugodt erő szélsőjobbra tolódott. Ettől pedig új, félelmetes tartalmait kap az ugyanabból a szájból korábban gyerekes dicsekvésnek ható kijelentés: itt mi vagyunk az urak! Szerencsére a tegnapi napirend előtti felszólalások összességükben még ébren tartják bennünk — kormánypártiakban, ellenzékiekben, függetlenekben és a hallgatag többségben — a reményt, hogy az ország lakossága azért nem Csurka össztűzbeli (szíve-szóra, értelmétől függetlenül lelkesen tapsoló) közönségéből áll. A józanságukat nehéz körülmények között is megőrző, békében, élni és úgy-ahogy boldogulni akaró emberek elutasítják a többpárti egypártrendszert, a tulipános diktatúrát, a fajmagyarkodást — a határainkon túl élő magyarság és az országalkotó népesség, valamennyiünk érdekében. Érzi ezt a miniszterelnök is. Ezzel — és személyes tisztességével — magyarázható, hogy ha csak az Országgyűlésen, és ha csak bátortalanul is, de végre igyekezett személyesen és tisztéből eredően elhatárolni magát Csurka minősíthetetlen, illetve magyam is világosan minősíthető „gondolataitól”, igyekezettnyilvánvalóvá tenni, hogy a kormány változatlanul ragaszkodik a demokrácia, a jogállamiság, a szociális piacgazdaság értékeihez. Sajnos mindezt mér akormánypárti padsorokban is egyre kevesebben vehetik komolyan. Mert egy dolog az, hogy a nemzet nem engedheti meg magának az instabilitást, és más dolog az utóbbi időben eszkalálódó, a diktatúra és a polgárháború rémét felvillantó tények ijesztő csokra, közepén Csurka Molotov-koktéljával. Abban igaza van Antall Józsefnek, hogy a közvélemény nemigen tesz különbséget a kormány, a parlament, a pártok, szóval a többpárti demokrácia egyként fontos, de egymástól mégis különböző intézményei között. Ezért kötelessége formálódó (?) jogállamunk valamennyi intézményének, a parlamenti pártok tagjainak és tisztségviselőinek, ezúttal hovatartozásuktól függetlenül, fellépni a pártállami módszerek újjáéledése, az erőszak térhódítása, a demokrácia szétverésére irányuló felső szintű kísérletek ellen. A politikai közélet szereplőinek kötelessége legalább a legfontosabb, a minden oldalú válságból való mielőbbi kilábalásunkat elsősegítő kérdésekben mindenképpen szót érteni; kötelező kölcsönösen nagyobb kompromisszumkészséget tanúsítaniuk egymás iránt, és tudomásul venni, hogy aki nem azt vagy nem úgy akarja, amit és ahogy én, az nem ellenség, és még csak nem is feltétlenül rosszat akar. Csurka István most tényleg örülhet, pár napig körülötte forog a világ, és arról beszélnek, amiről ő akarja. De a parlamenti képviselőkön és rajtunk, mindannyiunkon múlik, hogy legalább ne úgy beszéljenek. És ne csak beszéljünk. Védjük meg a demokráciát, amíg még van mit megvédeni! Páneurópai mentőorvos-tanácskozás A sürgősségi ellátás nem csak állami feladat Tegnap kezdte meg négynapos konferenciáját hazánkban az első Pán-Európai Mentőorvos Konferencia. Negyven ország 600 szakembere vitatja meg a sürgősségi betegellátást, az ehhez elengedhetetlenül szükséges nemzetközi rendszer kifejlesztésének lehetőségeit. Dr. Eelco Dykstra, a konferencia elnöke, az amerikai Maryland Egyetem profeszszora a Népszava érdeklődésére elmondta, hogy céljuk a regionális, a nemzeti és nemzetközi sürgősségi betegellátás gondjainak feltárása, az igények és a prioritások számbavétele. Hangsúlyozta: a sürgősségi ellátás nem kizárólag az állami mentőszolgálat feladata. A hirtelen fellépő, az életet veszélyeztető megbetegedések kezelése a helyszínen lévő orvos feladata. Nyilvánvaló, hogy ez a nagyvárosokban összefonódott a mentőszolgálatok munkájával, de a falvakban a családi orvosok látják el ezt a feladatot. Szeretné, ha a magyarországi kisebb és nagyobb mentőszervezetek megosztanák egymás között a munkát, és véget vetnének az egymás elleni háborúskodásnak. Dr. Góbi Gábor, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója sem akar mást. Hangsúlyozta : a zavartalan együttműködés nemcsak az országon belüli, de a határokon túli szervezetekkel is fontos. A sürgősségi betegellátás sem nélkülözheti az integrálódást az európai egészségügyi rendszerek körébe. Úgy látja, hogy ez a konferencia nem lezár egy időszakot, hanem átvéve egymástól a hasznosítható tapasztalatokat, folyamatot indít el a nemzetközi mentőorvosi ellátásban. (n. t. e.) Kutathatók az állampárti dokumentumok Szeptember 1-jétől kutathatók a volt állampárti — MDP—MSZMP-iratok a Magyar Országos Levéltár Alkotmány utcai részlegében — jelentette be Lakos János, az Országos Levéltár és az Új Magyar Központi Levéltár egyesítésével létrehozott intézmény nemrégiben kinevezett főigazgatója hétfői sajtótájékoztatóján. Az Alkotmány utcai raktárakban levő iratok közül — rendezettségük alapján — egyelőre az 1948—1979 közötti évek, továbbá az 1980 után keletkezett iratok esetében a központi párti szervek anyagai tanulmányozhatók. A dokumentumok további részének rendezése folyamatosan történik, így azok egy ideig még nem hozzáférhetők. A főigazgató hangsúlyozta: a kutatást a Minisztertanács 118/1989. (XI. 22.) MT-rendelete szabályozza elsősorban. Kimondta: az az iratanyag, amelyet a keletkezését követően nyilvánosságra hoztak, időhatár nélkül szabadon kutatható. A többi anyag vonatkozásában 30 éves időhatárt húztak. A levéltár ezeket az iratokat az illetékes — általában az anyagot létrehozó — szerv hozzájárulásával bocsáthatja a kutatók rendelkezésére. Az állam tulajdonát képező anyagok kutathatóságáról a kultuszminiszter gondoskodik. A miniszter a 121/1992. (VIII. 11.) kormányrendelet alapján gyakorolja ezt a jogkörét. Ennek értelmében hosszabb ideig korlátozás alá esnek az államtitkokra és a személyes adatokra vonatkozó, valamint a Magyar Köztársaság külpolitikai érdekeinek védelmét szolgáló anyagok. (MTI) 3