Népszava, 1992. november (120. évfolyam, 258–282. sz.)

1992-11-02 / 258. szám

2 Jussukat követelik az ingusok Tűzszünet jött létre Észak-Oszétiában Azonnali tűzszünetben álla­podtak meg az Észak-Oszétiá­­ban szemben álló felek. A megállapodás a fegyvernyug­vásról Georgij Hizsa orosz miniszterelnök-helyettes köz­vetítésével jött létre az oszé­­tok és az ingusok között. Becslések szerint már több mint száz halottja van a Vla­­gyikavkaz környékén péntek este óta tartó észak-oszétiai összecsapásoknak, s a har­cokban túszként az ingusok fogságába esett 78 orosz kato­na is. A csecsen tájékoztatási mi­niszter — aki az AFP fran­cia hírügynökségnek nyilat­kozott — elmondta, hogy 82 ingus halt meg a harcokban és közel 180 sebesült meg. Az Interfax hírügynökség úgy értesült, hogy 21­ őszét is éle­tét vesztette, az őszét sebe­sültek száma pedig 59. Időközben megérkezett a helyszínre az a háromezer fős orosz belügyi erő, ame­lyet még szombaton indítot­tak útnak a válságzónába, hogy támogassa az észak­­oszéi vezetést, amely nyil­vánvalóan elvesztette az el­lenőrzést az események fe­lett. Az orosz katonák egy cso­portját — 78 főt — az ingu­sok egy ötszáz fős egysége rögtön túszul ejtette, és In­­gusföld központjába, Nas­­ranba hurcolta. A támadók több páncélozott járművet, géppisztolyt és lőszert is zsákmányoltak — jelentette az ITAR-TASZSZ. A harcok a Vlagyikavkáz környéki, egykoron ingusok lakta területekért folynak. Sztálin ugyanis 1944-ben az­zal vádolta meg a körzetben élő kaukázusi népeket — így az ingusokat és csecseneket —­, hogy együttműködnek a nácikkal, s ezért Közép- Ázsiába száműzte őket, föld­jeiket pedig Észak-Oszétiá­­hoz csatolta. A kitelepített ingusok közül, a Gorbacsov­­időszakban történt rehabili­tálásuk idején, sokan vissza­tértek ősi földjeik egy részé­re — az Észak-Oszétiával szomszédos Ingusföldre —, s most visszakövetelik az elvett területeiket. Az utolsó esély? Funar felhívásban­­ Gheorghe Funar, a Román Nemzeti Egységpárt elnöke a magyar etnikumhoz tartozó román állampolgárokhoz in­tézett „felhívásban” közölte: még egy esélyt ad nekik, hogy elhatárolják magukat a Ro­mániai Magyar Demokrata fenyeget Szövetségtől, de ha ezt nem teszik meg, akkor az RNEP „többé nem tehet megkülön­böztetést az RMDSZ és a ma­gyar kisebbség között". Funar nem közölte, hogy ez mit jelentene a gyakorlatban. (MTI) Megsemmisítő győzelem! Mturóptt biztonsiírjáról tanúzshaatok Hövsben Az MTI pénteki híre szerint Bécsben a múlt héten nem­zetközi tanácskozás foglalkozott térségünk biztonságá­val. Összefügg-e a tanácskozás Közép-Európa alakuló helyzetével? — kérdeztük Pick Róbert ezredest, a szim­pózium egyik előadóját.­ ­ A bécsi egyetem politi­katudományi intézete és a bécsi nemzetvédelmi akadé­mia már 1990 őszén is tudo­mányos tanácskozáson vitat­ta meg a demokrácia és biz­tonság kérdéseit Európában. Az idén az általuk ismét meg­rendezett négynapos szimpó­zium témája a „Biztonság és demokrácia Kelet-Közép- és Délkelet-Európában. A vár­ható politikai és etnikai konf­liktusok lehetséges megoldá­sai” voltak. A témaváltozás jól mutatja, hogy az elmúlt két évben előtérbe került tér­ségünk jövője. — Milyen lényegesebb meg­állapításra jutott a tanácsko­zás? — Sajnálom, erről nem tu­dok részletesen beszámolni, mert csak az utolsó napon vettem részt a rendezvényen, mert a szervezők az elmúlt hét keddjén kértek fel a fő témában egy előadás megtar­tására, amikor is kiderült: a záró előadások egyikét tartó Saposnyikov marsall, a FÁK egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka lemondta rész­vételét. Az ő témáját vállal­tam át. Egyébként a három záró előadás a kérdést külön­böző szempontokból közelí­tette meg. Greindl tábornok, az Undof-, Unik­yp-, Unikom­­erők volt parancsnoka az ENSZ-nek a béketeremtés, békefenntartás és a béke ki­kényszerítésével kapcsolatos lehetőségeit ismertette és az ezekkel kapcsolatos problé­mákat, míg von Moltke, a NATO főtitkárhelyettese a NATO szempontjaiból vizs­gálta a problémát. — Nem érte váratlanul a felkérés? — De igen, ugyanakkor ta­lán az eddigi legnagyobb tu­dományos elismerést jelen­tette számomra. Ha végigfu­tok az előadók listáján, azok között megtalálható a neve dr. Busek alkancellárnak, van Eekelennek, a WEU fő­titkárának, dr. Mocknak, az osztrák külügyminiszternek, dr. Fasslabendnek, az osztrák védelmi miniszternek, Jan­­sának, a szlovén védelmi mi­niszternek, továbbá a bécsi és más egyetemek neves pro­fesszorainak és magas rangú katonai személyiségeknek. — Ön Magyarországot kép­viselte? — Természetesen nem. Csu­pán saját magamat, ponto­sabban kutatási eredményei­met. Az előadásra való fel­kérés is ez utóbbinak szólt. — Elmondaná előadása lé­nyegét? — Nehéz erről röviden szól­ni. Abból indultam ki, hogy a két világrendszer közötti gazdasági háború a nyolcva­nas évek közepére-végére be­fejeződött. A vesztesek­­*• a VSZ-országok — veresége annyira súlyos lett, hogy kép­telenek a vereség következ­ményeinek önálló felszámolá­sára. A győztesek — a nyu­gati világ — pedig megsem­misítették győzelmükkel a vi­lággazdaság egy nem elha­nyagolható részét, és így mindinkább recessziós gon­dokkal kell megküzdeniük, és így nem képesek közremű­ködni a „romok eltakarításá­ban”. Mindenképpen fel sze­rettem volna hívni a figyel­met arra, hogy alapvetően meg kell különböztetni Ke­­let-Közép-Európa és Délke­let-Európa gondjait. A nyu­gati kutatók hajlamosak ezt együtt kezelni, és ennek napi politikai kivetülései lehetnek, amelyek károkat okozhatna­k Magyarországnak. A két tér­ség szétválasztását aszerint képzelem, hogy amíg Kelet- Közép-Európa etnikai prob­lémái kezelhetők, addig a vi­lágpolitika folyamataira és biztonságára kisebb a hatá­suk. Eközben a délkelet-euró­pai etnikai konfliktusok mindin­kább vallási ellenté­tekbe csapnak át, és ennek kezelési mulasztásai az egész világot veszélyeztető Észak— Dél ellentétté fajulhatnak. — Van a kezelhetőségre ja­vaslata? — Két nagyon sürgős fel­adat áll azok előtt, akiknek a megoldás a kezükben van. Az egyik az, hogy az ENSZ egy­idejűleg éljen a térségben a béketeremtő (konfliktusmeg­előző), a békefenntartó és szükség szerint a békekikény­szerítő lehetőségével, és loka­lizálja a válságot. A másik, hogy a fejlett országoknak si­kerüljön megállítani saját, egyre mélyülő recessziós fo­lyamataikat. Ha ezek telje­sülnek, a maradékkal már mi is könnyebben elbírunk, és nem kell többé az árral szem­ben haladnunk. Sz. 1. — Miért sikerült éppen Dél- Koreának? — erről vitatkoz­tunk Szöulban a helyi újság­író-kollégákkal. Pontosabban szólva a kérdés az volt, ho­gyan tudott felzárkózni a Nyugathoz és Japánhoz Dél- Korea és három másik „kis tigris” társa — Tajvan, Hong­kong és Szingapúr —, miköz­ben a fejlődő világ számta­lan más, hasonló adottságú és politikai rendszerű állama messze mögöttük maradt. „Keményen dolgoztunk” — adja meg a magától érte­tődő választ egy fiatal új­ságíró, de kollégái lehurrog­ják. „Minden nép keményen dolgozik, ha érdemesnek ér­zi.” „Pénzt fektettünk az ok­tatásba” — hangzik a másik érv, de ez csak újabb kér­dést szül: — Miért az okta­tásra, s miért nem a szeren­csejátékokra vagy katonai parádékra költöttük, mint más országok? Hosszú vita után végül két „végső oknál” állapodunk meg. Az egyik a kommunis­ta vagy nacionalista veszély. Dél-Korea esetében Phenjan és szövetségesei részéről, Tajvan és Hongkong eseté­ben Peking részéről, a kínai többségű Szingapúr eseté­ben pedig a maláj-m­uzulmán környezet részéről. E veszély elsősorban a hatalmon és bir­tokon belül levőket fenye­gette, s ezért ezek nemcsak az intenzívebb gazdaságfej­lesztésre kényszerültek rá, hanem arra is, hogy annak gyümölcseiből a lakosságot is részeltessék. Olyan hely­zet alakult hát ki, melyben érdemes lett „komolyan dol­gozni”. A másik tényezőt talán a kelet-ázsiai vallások, a budd­hizmus és a sintoizmus je­lentik, melyek igénytelen, szorgalmas munkásokká ne­velték híveiket. Akik mun­kájuk hozadékát inkább be­fektették, vagy gyermekeik taníttatására fordították, mintsem hogy azt felélve az élet örömeit élvezzék. De nézzük mindezt a hely­színen. Dél-koreai vendég­látóink több ipari­­üzembe is elvittek bennünket, így például a világhíres Hyundai cég ulszani gyáraiba. Csang Dzsu Jang, a Hyundai le­gendás hírű alapítója, aki azóta politikai pályára lé­pett, és jelöltként indul a de­cemberi elnökválasztáson, 1947-ben még varrótűgyár­tással kezdte. Ma Vlszanban található a­ világ legnagyobb egybefüggő gépkocsigyártó telepe, ahol percenként 2,7 személyautó gördül le az automata gyártósorokról. A gépkocsik kerekeken gördül­ve jutnak el a cég saját ki­kötőjébe, ahonnan a cég sa­ját hajói szállítják őket öt földrész számtalan országába. Ugyanott Ulszanban talál­ható a Hyundai 1972-ben ala­pított hatalmas hajógyára, melynek oroszlánrésze volt abban, hogy sok, ugyaneb­ben a szakmában működő né­met, skandináv és brit cég azóta tönkrement vagy más termékre tért át. De a Hyun­dai immár e termékeknek is konkurenciát támaszt: gyárt gépeket, motorokat, szivat­tyúkat, vízi- és atomerőmű­veket és tengeri olajkiterme­lő berendezéseket. Vagy nézzük a dél-koreai ipar másik csillagát, a Gold Start. Az 1958-ban alapított s tevékenységét rádiógyár­tással kezdő cég ma a videó­készülékektől és -kameráktól a színes televíziókig, a fény­képezőgépektől a számítógé­pekig, és az irodai berende­zésektől a telefaxkészüléke­kig mindennel foglalkozik. A magyar újságíróra különö­sen nagy hatást tett az a gyártósor, melyen csinos fia­tal lányok nyomtatott áram­körökből, fémlemezekből, hu­zalokból és csavarokból kor­szerű videókészülékeket ál­lítottak össze. Más miatt volt tanulságos a gyár bemutatóterme. Ahogy sóhajtva megállapítottuk, az ott kiállított 1960-as telefon­­készüléket vagy az 1966-ban készített rádiót még nálunk is gyárthatták volna. De an­nak színvonalát, ami a kiállí­tósorban utánuk következett, már nem értük el. Addigra szétváltak útjaink. Hogy a koreai cégek még ma sem akarják „megenni az aranytojást tojó tyúkot”, vagyis felélni azt, amit meg­termeltek, azt jól mutatják a cégek által folyósított fize­tések. Mint megtudtuk, a Gold Star videógyártó sorai­nál dolgozó kezdő munkás­lány bruttó havi jövedelme körülbelül 60 ezer forintnak, s a bennünket kísérő mene­dzseré is csak 135 ezer fo­rintnak felel meg. Ami — bármennyire rendben lenne is magyar szemmel — elmarad a fejlett országokban szoká­sostól. Miért van hát, hogy a szöu­li kormányintézményeket lá­togatva mindegyre csak azt hallottuk: a magas bérek tönkreteszik a dél-koreai ipar versenyképességét? A mi­nisztériumi tisztviselők arra emlékeztettek bennünket, hogy a dél-koreai gazdasági csoda egyik motorját évtize­deken át éppen a munkavál­lalói önmérséklet, vagyis az alacsony bérek jelentették. Ám a szakszervezetek — az elmúlt öt év demokratizáló­dását kihasználva — lénye­gében üzemen kívül helyez­ték ezt a motort. Az 1989-es „rekordévben” például átla­gosan 25 százalékos béreme­lést harcoltak ki! A követ­kezmény az lett, hogy a nyolcvanas években már két számjegyű gazdasági nö­vekedés mostanra nyolc szá­zalék alá süllyedt, meglódult viszont az infláció, és hiány keletkezett a költségvetésben.­­ „Hogyan reagál mind­erre az állam?" — kérdeztem Kim Szung Mut, a munka­ügyi minisztérium főigazga­tóját. — „Úgy, hogy beavat­kozik a béralkuba" — vála­szolta a tisztviselő. Mint sza­vaiból kiderült, a kormány­zat kiválasztott néhány száz, az átlagosnál magasabb bér­­színvonalú céget, s ezeknél — egyfajta „modellmegoldás­­ként” — elérte, hogy a bér­emeléseket 5 százalékban maximálják. Ennek hatása azután „átgyűrűzött” a töb­bi munkahelyre, és ott is csökkentette a bérkiáram­lást. — „És mit szóltak a do­loghoz a szakszervezetek?” — kérdeztem, arra emlékeztetve Kim Szung Mut, hogy a hat­tíz százalékos infláció mel­lett az 5 százalékos béreme­lés valójában bércsökkenést jelent. — „Először berzenkedtek az állami beavatkozás miatt, de aztán belátták, hogy az tag­jaik érdekeit is szolgálja” — hangzott a magabiztos fele­let. Szívesen megkérdeztem volna a munkásokat vagy a szakszervezetek képviselőit is a dologról, de sajnos, nem volt lehetőség rá ... Kepecs Ferenc (Folytatjuk) A csoda titka A Gold Star egyik gyártósora Clinton a favorit A The New York Times fel­mérése szerint Clinton a sza­vazók 43 százalékára számít­hat, Bush 34 százalékra. Más felmérések alacsonyabb kü­lönbséget jeleznek, de a köz­vélemény-kutatások egybe­vágnak abban, hogy Clinton győzelme igencsak valószínű. (MTI) Kismarton Fasiszta sírgyalázó­s Nagy felháborodást váltott ki Ausztriában a kismartoni zsidó temetőben elkövetett sírgyalázás. A burgenlandi főváros új zsidó temetőjébe bejutott, ed­dig ismeretlen tettesek nyolc­van sírt mázoltak össze ho­rogkeresztekkel, náci jelek­kel, Dávid-csillagokkal, „Sieg Heil”, „Sieg Haider", „Ki a külföldiekkel", „Hitler, nem feledünk" és más feliratok­kal. Az ügyben kínosan érintett Szabadságpárt — Jörg Haider szélsőjobboldali pártja — va­sárnap főtitkára, Walter Meischberger útján nyilatko­zatot juttatott el a sajtóhoz. Ebben saját és pártja nevé­ben a legélesebben elítéli a zsidó sírok meggyalázását, egyúttal pedig azt a feltétele­zését adja közre, hogy szélső­­baloldali provokátorok állnak az ügy hátterében, akik Hai­der nevének lejáratásával a Szabadságpártot akarják diszkreditálni. (MTI) 199­2. NOVEMBER 2., HÉTFŐ NÉPSZAVA Halottak napja a Vajdaságban (Folytatás az 1. oldalról) az ártatlan emberek meg­mentésére" — hangzott Lord Owen és Cyrus Vance rövid felhívása. Az ENSZ Bizton­sági Tanácsa már elítélte a menekültek elleni szerb ak­ciókat. Szarajevó központjában a napközbeni viszonylagos nyu­galom után vasárnap délután már ismétt dörögtek a fegyve­rek, s ezzel pár óra alatt vé­get is ért az ENSZ gyermek­alapja kezdeményezte „bé­kesség hete”. Ugyanakkor si­került a városba jutnia az UNICEF első segélyszállítmá­nyának — jelentette a Reu­ter és az AP. A szombati súlyos­ harcok­ra az ENSZ-erők boszniai pa­rancsnoka magyarázatot kö­vetelt a szerb vezetőktől, és a további erőszakcselekmé­nyek beszüntetését sürgette. Közös állam megalakításá­ról döntöttek a boszniai, ille­tőleg a horvátországi szerbek önhatalmúlag létrehozott par­lamentijei. Az erről szóló nyi­latkozatot — az SRNA szerb hírügynökség jelentése sze­rint — a boszniai Prijedor­­ban fogadták el. Mindent meg kell tenni, hogy Koszovóban ne törjön ki háború — jelentette ki Alija Izet­begovics bosnyák el­nök, miután szombaton Tira­nában tárgyalt Sali Berisha albán elnökkel. A halottak napja alkalmá­ból a Vajdaságban számos városban megemlékeztek az ártatlan áldozatokról, a jugo­szláviai háború, a világhábo­rú és az 1848—49-es szabad­ságharc halottairól. Újvidé­ken vasárnap most első ízben tartottak közös magyar—oszt­rák koszorúzást a Futaki úti hősi temetőben. Simics Sán­dor, a belgrádi magyar nagy­­követség ügyvivője és Mol­­thé Szabolcs ezredes, katonai attasé,, valamint Markus Wu­­ketich osztrák ügyvivő és Jo­sef Klamminger dandártá­bornok, katonai attasé helye­zett el koszorút a katonasí­roknál és a világháborús em­lékmű maradványánál, vala­mint az 1944-es megtorlás ál­dozatainak emlékére idén is­mét felállított fakeresztnél. ■■Ml Mint a vadnyugaton Amerika nagyvárosainak egyes negyedeibe érve az au­tóvezetők reflexszerű mozdulattal kattintják be kocsi­jukon a központi zárat, amely lehetetlenné teszi, hogy kívülről kinyissák az ajtókat. Életbe lép az „elgázolni szabály", vagyis, ha valaki a jármű elé ugrik, tilos megállni. Ez a kegyetlennek hangzó íratlan törvény jóformán az egyetlen védekezés az autórablók ellen. A volt kocsitolvajokból előlépett fegyveres bűnözők módszere ugyanis az, hogy valamilyen módon megál­lítják a kiszemelt autót, majd a vezetőt pisztollyal kényszerítik kiszállásra. Az ilyen akciók néha ember­öléssel végződnek. Éppen ezért a leendő elnök egyik első teendője az lesz, hogy aláírjon egy törvényszigo­rítást arról, hogy az autórablók különleges esetekben akár halálra is ítélhetők. Pont, mint a vadnyugaton, de ott már egyetlen ló ellopásáért is kötél járt. Egy autó motorjában pedig egész ménes lakozik... L. A. RABIN MOSZKVÁBA MEGY Jichak Rabin izraeli mi­niszterelnök hamarosan Moszkvába látogat — jelentette az AFP a RIA hírügynökségre hivatkoz­va. INTERKULTURÁLIS MEGÉRTÉS Marosvásárhelyen vasár­nap délben véget ért az interkulturális megértés és együttélés előmozdítá­sára rendezett nemzetkö­zi szeminárium, amely a maga nemében az első volt Romániában. MSZDP-SOROZAT Nemzetközi és magyar szakértők közreműködé­sével a hét végén meg­kezdte programalkotó szemináriumsorozatát az MSZDP. Szakszervezeti, társadalombiztosítási és szociálpolitikai kérdések kerültek terítékre. Az elő­adók között volt Forgács Pál, a LIGA volt elnöke, Őry Csaba, a LIGA alel-­­ nöke, Henk Vos, a holland­­ parlament gazdasági al­­­­bizottságának elnöke és­­ Schalkhammer Antal, a­­ Bányaipari Dolgozók­­ Szakszervezetének elnöke. JAJ A KURDOKNAK! A török hadsereg egységei harckocsik és repülőgépek­­ segítségével Irak északi­­ részén elfoglalták az an­karai kormány ellen küz­dő Kurd Munkapárt­­ (PKK) egyik jelentős tá-­­­maszpontját, s legalább­­ ezer gerillát megöltek. NAZARBAJEV rafszandzsaninAl Nurszultan Nazarbajev kazahsztáni elnök Tehe­­r­ránban tárgyalt Ali Akbar I Hasemi Rafszandzsani irá­ni államfővel.

Next