Népszava, 1993. március (121. évfolyam, 50–75. sz.)

1993-03-01 / 50. szám

2 Beharangozták az amerikai segélyakciót (Folytatás az 1. oldalról) az Ausztria és Magyarország légterén át vezető rövidebb útvonalon közelítették meg célpontjukat. A röplapszórási akció egyéb­ként egy óra hosszat tartott. Katonai pszichológusok se­gítségével kétfajta, szerbül és horvátul megszövegezett szó­rólapot készítettek. A gépek pilótái minden külső fényt kikapcsoltak, és infravörös sugarakat kibocsátó készülé­kek segítségével repültek. A Deutschlandfunk a Tan­­jug hírügynökségre hivat­kozva arról számolt be, hogy a szerbek által ellenőrzött területre bosnyák különleges egységek hatoltak be. Cél­juk állítólag az volt, hogy lelőjék valamelyik amerikai gépet, majd a szerbekre há­rítsák a felelősséget. Cheney volt amerikai vé­delmi miniszter a CNN-nek elmondta: már a Bush-kor­­mányzat is fontolgatta, hogy repülőgépekkel küld humani­tárius segélyt Boszniába. Az ötletet azért vetették el, mert tartottak tőle, hogy a boszniai muzulmánok — az amerikai katonai beavatko­ Mi van a csomagban ? Az amerikaiak a sajtónak bemutatták, milyen csoma­gokat állítottak össze a frankfurti légibázison. Az ame­rikai hadseregben rendszeresített, légmentesen záródó sötétbarna konzervcsomagok rizses csirkét, sült húst burgonyával, mogyoróvajat, kekszet, tartósított gyü­mölcsöket, gyümölcslőporokat és rágógumit tartalmaz­nak. A csomagokra rétegesen 40 centiméter vastag kar­tont erősítettek, hogy a rakomány a földre éréskor, az ütődéskor ne sérüljön meg. A küldeményt másodper­cenként 26 métert zuhanó ejtőernyőkre erősítve dobják majd ki. A nagy sebességű ejtőernyő viszonylag pontos „célzást” tesz lehetővé: az eltérés 500—1000 méter le­het a célpont és a célba jutás tényleges helye között. (MTI) Inkább adják az ENSZ-nek a pénzt... Egy bombázó árát sem költik békefenntartásra Az ENSZ tavaly 1,4 milliárd dollárt költött békefenntar­tásra, az idei számla 3,6 mil­liárd lesz, s azután majd még több , ám ezek az összegek eltörpülnek a fegyverkezési kiadások mellett, ezért a kor­mányok adják inkább az ENSZ-nek a pénzt. Ezt ajánlja egy nemzetközi bizottság, amely a Ford-ala­­pítvány számára készült je­lentésében rámutat: a béke­­fenntartás tavalyi teljes költ­sége is kevesebb volt, mint egyetlen amerikai B-2-es bombázóé, s az Egyesült Ál­lamok kétezerszer annyit költ fegyveres erőire, mint béke­­fenntartásra. A célszerű az lenne, ha az államok védelmi kiadásaikat csökkentve a megfelelő összeget az ENSZ- akciók rendelkezésére bocsá­­tanák, hiszen a feladatok to­vább nőnek: békefenntartók­ra lehet szükség a Balkánon, Libériában, Afganisztánban és a FÁK közép-ázsiai köz­társaságaiban is. Ugyanakkor az Egyesült Államok 850 millió dolláros hátralékban van ENSZ-hoz­­zájárulásával, s egyre na­gyobb összegekkel tartoznak a szovjet utódállamok, ame­lyeknek pedig a költségvetés 11 százalékát kellene fedez­niük. A tanácsadó bizottság élén — amint a The New York Times jelentette — Paul Volcker, az amerikai szövet­ségi bankrendszer korábbi elnöke állt, a tagok között pe­dig Raymond Barre volt francia kormányfő és Karl Otto Pöhl, a német jegybank volt elnöke is szerepelt. (MTI) Kalasnyikov-alapítvány Alapítványt akar tenni a nevét viselő fegyverrel elköve­tett merényletek és általában a háború áldozatainak meg­segítésére Alekszej Kalasnyikov, a híres-hírhedt AK—47- es típusú géppisztoly feltalálója. A Kazahsztánban szüle­tett 73 éves orosz feltaláló előlépett a közel öt évtizedes hadititok homályából. Nemrég Abu Dhabiban részt vett egy nemzetközi fegyverkiállításon és -vásáron, s ott nyi­latkozott a Jane’s Defence Weekly című angol katonai szaklapnak. Az Alfred Nobel nyomdokaiba lépő idős fegyverkovács 15 éve özvegyen él háromszobás lakótelepi lakásában, a géppisztolyát készítő gyár közelében, ahol ma is naponta kilenc órát dolgozik. A helyszínt nem említette az angol lap. Kalasnyikov nem gazdagodott meg találmányából, amely az egykori Varsói Szerződés hadseregeinek rendszeresített fegyvere, Nyugaton és a harmadik világ országaiban pe­­dig lázadók és terroristák kedvelt jelképe. A géppisztoly­ból eddig 55 millió darabot gyártottak. (MTI) Walesa majd rendet csinál? A demokrácia szép dolog, de nekünk hatékonyságra van szükségünk — mondotta Lech Walesa lengyel állam­fő a gdanski hajógyárban a Szolidaritás képviselőivel tartott találkozóján. Mege­rősítette, hogy változatlanul érvényesnek tartja azt a programot, amellyel elnökké választották, de azt a jelen­legi helyzetben nem áll módjában végrehajtani. Ezért lehetséges, hogy ha az a tár­sadalom helyeslésével talál­kozik, visszatér az erős el­nök koncepciójához, és meg­alakítja saját pártját. Hang­súlyozta, hogy a rendcsiná­lásban kulcsszerepet játsz­hatna az általa javasolt, s közvetlenül parancsnoksága alá tartozó Nemzeti Gárda, „az elnök fegyveres karja”. Walesa azonban attól tart, hogy e fegyveres szervezet megteremtéséhez a parla­ment nem fog hozzájárulni. Kijelentette: „ha a parlament nem adja nekem a Nemzeti Gárdát, a nemzethez felleb­bezek!” (MTI) Nem volt nehéz megjósolni, hogy Clinton nem lehet „belpolitikai” elnök, ugyanis az egyetlen világhatalom nem fordíthat hátat a világnak azért, mert belső problémák­kal van elfoglalva. Nixon volt elnöknek,­­ akit a tör­ténelem alighanem jóval kedvezőbben ítél majd meg, mint az 1974-es Watergate politikai drámát megélő hon­fitársai — igaza volt, amikor azt mondta, hogy a kül- és a belpolitika olyan, mint a sziámi ikrek, egyiket nem lehet a másiktól elválaszta­ni. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja, hogy Clin­ton elnök részletes gazdasá­gi reformprogramját majd csak valamikor április ele­jén tudja a törvényhozás elé terjeszteni, mert külpoliti­kával foglalatoskodik. Az ellenzéki republikánu­sok máris támadják a tervet, amire a Fehér Ház válasza az, hogy 12 éven át az ő pártjuk adta az elnököt, négyszerezte meg a deficitet, ők juttatták az országot oda, ahol van, főként miattuk kell Clintonnak adót emelnie, a lakosság egészének zsebét érintő intézkedéseket tennie. Ha nem tetszik a reform­­program, ajánljanak alterna­tívát. Ebben az érvelésben sok igazság van, egyúttal sok retorika is, hiszen Ameriká­ban azért még mindig sok­kal jobb, szabadabb az élet, mint bárhol másutt a vilá­gon.­ A fő figyelem Washington­ban Boszniára központosul. Clinton jól tudja, hogy a belháború Macedóniára, Ko­szovóra is átterjedhet, a Bal­kán-térség államai is beleke­veredhetnek, köztük két NATO-állam, Görög- és Tö­rökország és nem okvetlenül azonos oldalon. A veszélyt tehát nem becsülik le, inkább arról van szó, hogy Amerika — amelynek az egész világ­ra oda kell figyelnie — azt várja: a nyugat-európaiak és az oroszok többet tesznek a békés rendezés érdekében. A Clinton-csapat által ki­ötölt légi segélynyújtási ak­ció elsősorban jelképes lé­pés, azt mutatja — Európá­ban így is értelmezik —, hogy Amerika hajlandó na­gyobb részt vállalni a meg­oldásból, fokozottabban el­kötelezi magát. Moszkvának az lenne a feladata, hogy rá­szorítsa a szerbeket az egyez­kedésre, a légisegély pedig a bosnyákok számára ösz­tönzés. Amerika nem hagy­ta el őket, de üljenek le tár­gyalni. Major angol miniszterel­nök washingtoni látogatása rávilágított arra, hogy a Reagan—Thatcher időszak­ban elmélyült, konzervatív alapozású angol—amerikai „különleges kapcsolat” már nem a régi. Clinton nyilván nem felejtette el, hogy Major és a kormányzó Konzervatív Párt az elnökválasztási kam­pány során Bushnak druk­kolt, olyannyira, hogy válasz­tási szakembereket küldtek Bush győzelme elősegítésé­re. De politikai és gazdasá­gi nézetkülönbségek is mu­tatkoznak. Washingtonban mindenesetre arra számíta­nak, hogy az angol—ameri­kai viszony hamarosan újra meghitt lesz, tekintettel a két ország történelmi hagyo­mányaira, egymásra utalt­ságára.* A legújabb mogadishui fegyveres összetűzések — amelyekben amerikai kato­nák is részt vettek — azt ta­núsítják, hogy az amerikai katonai jelenlét többé nem „szafari” és egyre kevésbé korlátozódik emberbaráti teendőkre. Az események újabb bizonyítékai annak, hogy — jóllehet, az ENSZ- csapatok már két hónapja ott vannak — a helyzet nem szilárdult meg, a közrend nem állt helyre, a belhábo­rú folytatódik és az amerikai egységek is belesodródhat­nak. A kritikusok emlékez­tetnek, hogy Bush elnök a csapatokat eredetileg az élel­miszer-szállítmányok biztosí­tására küldte Szomáliába, feltehetően rövid időre. Azért biztosan nem, ahogyan az ENSZ-főtitkár az akciót ér­telmezte, hogy beleavatkoz­zanak a belháborúba, szét­válasszák, lefegyverezzék a szemben álló feleket, rendet teremtsenek. Az élelmiszer­segéllyel kapcsolatos ameri­kai teendők gyakorlatilag be­fejeződtek, itt az ideje, hogy a március közepére ígért amerikai csapatkivonás el­kezdődjék, vélik a kritiku­sok.* A kelet-európai származá­sú amerikaiak, így az ame­rikai magyarság körében megütközést, visszatetszést keltett a hír, hogy a kor­mány 1995-re be akarja szün­tetni a Szabad Európa Rá­dió és a Szabadság Rádió működését. Kormánykörök­ben úgy látják, hogy fonto­sabb évi 200 millió dollár megtakarítása, mint a rádiók további működtetése a meg­változott kelet-európai hely­zetben. A végső szó azonban még nem hangzott el. A tör­vényhozásban sok híve van a SZER-nek, támogatják to­vábbi működését, mondván, hogy nem az egyébként ala­csony költségvetésű rádión kell spórolni. A kelet-euró­pai térség és a volt Szovjet­unió politikai, gazdasági hely­zete nem elég szilárd, a par­lamentáris demokrácia gyö­kerei még nem mélyek, ezért változatlanul szükség van a rádiókra, működésük ameri­kai érdek is.­­ Clintonról egyébként egyre javul a köz véleménye, je­lentik a közvéleménykutatók. A legújabb adatok szerint az amerikaiak 65 százaléka tart­ja erőskezű vezetőnek, 71 százalék ért vele egyet, hogy áldozatokat kell hozni az or­szág érdekében. Az elnök­nek hamarosan nem kell a főváros utcáin kocognia fu­tóbajnokoknak álcázott tit­kosrendőrök kíséretében. Épül már a 400 méteres ko­cogópálya a Fehér Ház park­jában. Természetesen nem adódollárokból, hanem köz­vetlen adakozásból. Igass Vilmos Amerikai Jegyzetek Clintont leköti a külpolitika zás kikényszerítése végett — tüzet nyithatnak a gépek­re. Alija Izetbegovic boszniai államfő Washingtonban ta­lálkozott Albert Gore ameri­kai alelnökkel és Anthony Lake nemzetbiztonsági főta­nácsadóval. A másfél órás megbeszélésen Clinton elnök nem vett részt. A tanácsko­zás után Izetbegovic remé­nyét fejezte ki, hogy az ame­rikai segélyakció új lendüle­tet ad a szembenálló felek tárgyalásainak. Többhetes szünet után New Yorkban várhatóan ma folytatódnak a tárgyalások a boszniai rendezésről. Az ENSZ és az EK közvetítői mellett bekapcsolódik a mun­kába az amerikai és az orosz kormány megbízottja is. (MTI) Pozsony nehezményezi a vonakodást Antall még nem válaszolt Meciarnak Ján Lisúch szlovák külügyi államtitkár szerint „szokat­lan és félrevezető” az, hogy a magyar fél feltételhez köti a Pozsony által javasolt szlo­vák—magyar miniszterelnöki találkozót. Lisúch szombaton juttatta el a CTK cseh hír­­ügynökséghez ezzel kapcsola­tos nyilatkozatát. Vladimír Meciar szlovák miniszterelnök azután tett ja­vaslatot Magyarországnak kétoldalú kormányfői talál­kozóra, hogy megegyezés nél­kül ért véget február 16-án Brüsszelben a legutóbbi bősi háromoldalú (közös piaci— magyar—szlovák) tárgyalási forduló. Antall József magyar kor­mányfő még nem válaszolt Meciar indítványára — írta a CTK, ugyanakkor emlékezte­tett Martonyi János külügyi államtitkár a­zon nyilatkoza­tára, miszerint az Antall— Meciar találkozónak csak ak­kor van értelme, ha a felek megegyeznek abban­, milyen kérelmet terjesszenek a bősi vitában a hágai Nemzetközi Bíróság elé. A CTK arra is felhívta a figyelmet, hogy Bá­ba Iván helyettes külügyi ál­lamtitkár szlovákiai látogatá­sakor kijelentette: a bősi kér­dés megoldásának hiányában aligha lesz mód megkötni a magyar—szlovák kapcsola­tokról szóló alapszerződést. Bába szerint a nemzeti ki­sebbségek kérdése is megol­dásra vár még — tette hozzá a cseh hírügynökség. A szlovák külügyi államtit­kár közölte: tájékoztatta Martonyi Jánost arról, hogy a szlovák külügyminiszté­rium kész felújítani a tárgya­lásokat a Nemzetközi Bíróság elé terjesztendő kérelem vég­leges megszövegezésének ügyében. Pozsony szerint már a héten le lehetne ülni a tár­gyalóasztalhoz. (MTI) Befejeződött az Együttélés kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) Ús demagógia veszélyezteti a törékeny demokráciát, mely demokráciának elsősorban a magyar nemzeti közösség helyzetének alakulása lehet a fokmérője. Szűk látókörűnek bizonyulna politizálásunk, ha nem figyelmeztetnénk arra, hogy a szlovák kormányzat­nak ez a politikája ezúttal nemcsak a magyarokat fogja sújtani, hanem katasztrófát hozhat az egész szlovák nem­zet számára is, mondta. Duray Miklós elnök zársza­vában korszakalkotó jelentő­ségűnek nevezte a kongresz­­szuson elfogadott dokumen­tumokat, mert azokban sok­kal összetettebben fogalma­zódnak meg a kisebbségben élő nemzeti közösségek jogai, a gazdasági kérdések iránti felelősségük. „Nemzetiségre való tekintet nélkül is képvi­selni akarjuk mindazoknak az érdekeit, akik Szlovákiá­ban mint demokratikus poli­tikai erőkre, mint érdekeik képviselőire tekintenek ránk” — mondotta. Jogi státusunkat az önkor­mányzatokon keresztül fog­juk tudni megfogalmazni és kibontakoztatni. Ez a kong­resszus vitájából, de még az elhangzott kételyekből is egy­értelművé vált. Ezen az úton lehet haladni, ez egyeztethe­tő össze a nemzetközi jog­renddel — mondta az Együtt­élés Politikai Mozgalom el­nöke. (MTI) 199­3. MÁRCIUS 1., HÉTFŐ NÉPSZAVA Szirénázó nők Németországban is gyakran megtámadják a nőket. Sok­féle módszert találtak már ki az önvédelemre. A leg­újabb­ sziréna szólal meg a megtámadottnál. A kis szerkezet nem nagyobb egy gyufásdoboznál, de ugyan­olyan erős hangot ad ki, mint az autók riasztója. Könnyen elfér a kabátzsebben. A dolog új, de már be­váltnak mondható, nagy iránta a kereslet. Nem szabad a fal közelében elhelyezni, mert az erős hang árthat a dobhártyának. „Csak” 98 márkába kerül. De nincs raj­(k­a f) ta afa . .. HORN GYULA IZRAELBE LÁTOGAT Horn Gyula, az MSZP el­nöke március 7. és 10. kö­zött az izraeli Munkapárt meghívására hivatalos lá­togatást tesz Izraeliben, ahol elsősorban a kor­mányzó Munkapárt veze­tőivel, köztük Rabin kor­mányfővel és Joszi Bei­lin külügyminiszter-he­lyettessel folytat eszme­cserét. Horn találkozik a betlehemi főpolgármester­rel, valamint az izraeli szakszervezetek elnökével is. OLASZ SZAKSZERVEZETEK Olaszország három legna­gyobb szakszervezetének felhívására mintegy száz­ezren tüntettek szomba­ton Róma központjában. A megmozdulás résztvevői — akiket több mint ötszáz busz, s számos különvonat szállított a fővárosba az ország minden részéről — Giuiliano Amato minisz­terelnök lemondását köve­telték. GORBACSOV MEGPRÓBÁLTA Gorbacsov, volt szovjet pártfőtitkár már 1985 nya­rán, alig néhány hónappal hatalomra kerülése után megpróbálta rábeszélni az SZKP KB PB tagjait az afganisztáni kivonulásra. Ezt Anatolij Csernyajev, Gorbacsov egyik korábbi tanácsadója közölte azon a konferencián, amelyet az amerikai Princeton Egyetem rendezett a hi­degháború végéről. UKRAJNAI ÜZEM­ANYAGSTOP Ukrajnában hétfőtől nem adnak el üzemanyagot a magángépkocsisoknak. Az ukrán televízióban ismer­tetett közlemény szerint az állami készletek 80 százalékát a mezőgazda­­sági üzemek rendelkezé­sére bocsátják, hogy elvé­gezhessék a tavaszi vetést. A magángépkocsisok csak a magán üzemanyag-elosz­tóktól vásárolhatnak, az államinál lényegesen ma­gasabb áron. KONVERTIBILIS A RÚPIA Indiában hivatalosan kö­zölték, hogy a rúpia, In­dia nemzeti valutája ezen­túl teljesen konvertibilis. Politikai próba lesz A Le Monde a magyar szakszervezeti választásokról Fontos fordulatnak nevezi a Le Monde budapesti tudósí­tója a lap vasárnapra kelte­zett számában azt, hogy a magyar Országgyűlés tör­vényt hozott az első demok­ratikus szakszervezeti válasz­tásokról. Yves-Michel Riols szerint a döntés annak elle­nére született, hogy a tör­vényhozás „a volt kommu­nisták” győzelmét tartja va­lószínűnek. A tudósító azt írja, hogy a munka világa, amely sokáig távol maradt a politikai színpadtól, most lassacskán felemeli a fejét, ahogy egyre érezhetőbbé válik, mibe ke­rül az átmenet. Az új politi­kai osztály eddig lekezelően bánt a szociális igényekkel, a szakszervezetekkel, amelye­ket a régi rendszer maradvá­nyainak tekintett. Most e te­kintetben következett be je­lentős fordulat az új törvény elfogadásával. A májusi két szakszerveze­ti választás „politikai próbá­nak” számíthat egy évvel az országos választások előtt, mivel a három nagy szak­­szervezet politikailag más­más erőkhöz kötődik. „Az MSZOSZ a volt kommunista, ma Szocialista Párt politikai szövetségese, a Liga az ellen­zékhez kötődik, a Munkásta­nácsok elnöke viszont az MDF, a hatalmon levő koalí­ció legfőbb pártjának képvi­selője.” A tudósító szerint „az MDF képviselői, akiket a Fi­desz ifjú demokratái is kö­vettek, megriadtak attól, hogy túl jó helyzetbe kerül a volt kommunista szakszerve­zet, s a »litván szindróma« hatása alá kerülve jogosan félnek attól, hogy májusban az MSZOSZ arat sikert. Ez nemcsak legitimálná a szak­­szervezeti szövetséget, hanem egyúttal hatalmas gazdasági befolyást is adna neki a tár­sadalombiztosítási alap felet­ti ellenőrzéssel” — vélekedik a Le Monde tudósítása. (MTI)

Next