Népszava, 1999. január (127. évfolyam, 1–25. sz.)
1999-01-09 / 7. szám
NÉPSZAVA SZÉPSZÓ 1999. JANUÁR 9./SZOMBAT V. Bíróság elé kerülnek-e a vörös khmerek vezérei? Miután Kambodzsában november végén letették a fegvért a vörös khmerek utolsó jelentősebb erői, az végén megadta magát a hatóságoknak Khieu Samphan volt államfő és Nuon Chea, a polpotisták egykori második embere és főideológusa is. Ezek után természetszerűen merült fel, hogy a milliók meggyilkolásával vádolt vörös khmer vezetőket - és nemcsak Khieu Samphant és Nuon Cheát - felelősségre kellene épirni. Az ENSZ nemzetközi bíróság elé kívánja állítani a korábbi tömeggyilkosokat, ám e szándék mind Kambodzsában, mind pedig azon kívül akadályokba ütközhet. . „Felkérjük a Királyi Kormányt: tegye lehetővé számunkra, hogy f újból megtaláljuk helyünket a kambodzsai társadalomban és a hadseregben” ezt, a korábbi „forradalmi” nyelvezetükre még csak nem is emlékeztető kérvényt nyújtották be a pelpgotiszták a phnompem hatóságokhoz. Azok igent mondták. November végén a Kambodzsa északnyugati részén fekvő Preah Vihear buddhista szentélyéjaen, aztán a namijegy ezer, végsőig, elcsigázott, vörös khmer'giáUá a 47. éves Khem Nguon tábnsfickyé-2 z ínyletealatt ‘ ünnepélyesen’ regadta magát a kormányerőknek. Ezzel gyakorlatilag véget ért a huszadik század egyik ’ leggyalázatosabb katonai-politikai szervezetének története. Most már csak Ta Mok tábornok bujkál kis létszámú, teljesen dezorganizált gerillacsapatával Kambodzsa északi őserdőiben. A vörös khmerek - akiket azért neveztek így, hogy" meg-különböztessék őket az T uralko- dó, Norodom Szihanuk fehéreknek” mondott híveitől - a Kambodzsai Kommunista Párt tagjai voltak. E párt néhány,. . egykoron Párizsban diákoskodó fanatikus vezetője, köztük: az* elnök, Peti* Pet elhatározta: a legvégsőkig menven a gyakorlatba ülteti át Mao Ce-tung kínai elnök egyenlősítő ideológiáját. Uralmuk nem egészen öt éve alatt - 1975-től 1979-ig - egyetlen trópusi haláltáborrá változtatták Kambodzsát. A városlakókat, a középosztályt és az értelmiséget jórészt kiirtották, a taiganségi, tömegeit kényszermunkára fogták. Megszüntették a pénzt, a vallást, sőt gyakorlatilag a családot is. Meggyilkolt áldozataik számát egy és három millió közé teszik. Uralmuknak a vietnami hadsereg inváziója vetettvéget Kambodzsát ezután mintegy másfél évtizedig szovjet-, illetve Vietnám-barát kommunisták irányították, akiknek egyik legbefolyásosabbvezetője Hun Seng volt, Tugyáház, aki ma is, Kambodzsa miniszterelnöke. A Nyugat által támogatott jobboldali erők - paradox módon - a vörös khmerekkel"szövetkeztek a közös ellenség ellen. Az elsősorban Peking segítségét élvező polpotisták ey módon újabb másfél évtizeden át meg tudták őrizni befolyásukat az ország területének mintegy tíz százalékán, a Thaifölddel határos vidékeken. Erejükre jellemző volt, hogy még 1994-ben is jelentős vereséget tudtak mérni a kormányerőkre a thaiföldi határ közelében fekvő Pafiiri város térségében. Az átmeneti sikerek elbizakodottá tették a vörös khmereket. Ezért - no meg politikai szűklátókörűségük miatt - nem ragadták meg azt az akkor még meglévő lehetőséget, hogy erős politikai tényezőként beletagozódjanak a kialakuló új kambodzsai politikai rendszerbe. Nem voltak hajlandók egyesíteni csapataikat a kormányerőkkel, és visszautasították a részvételt az 1993 májusában ENSZ-felügyelet alatt megtartott választásokon. A polgári lakossággal a hetvenes években megismert módon bántak, ezért az ellenőrzésük alatt álló területről tízezrével menekültek az emberek. Csillaguk már a kilencvenes évek első felében hanyatlásnak indult, akkor, amikor elkezdődött a kambodzsai rendezés folyamata. Rettenetes hírük miatt Kína idővel kénytelen volt elhatárolódni tőlük, s mivel külső segítségre nem számíthattak, nemes trópusi fák eladásából, gyémánt- és kábítószertermelésből tartották fenn magukat. Belső egységüket aláásta, hogy vezéreiknek eszük ágában sem volt tartani magukat a szervezet eredeti egyenlősítő ideológiához. Luxus terepjárókkal közlekedtek, skót whiskyt ittak, miközben az. eg^serű ha^osokl^r^ngyplodtak/^.. ■ A kilencvenes évek derekától a vörös khmerek csapatai e gy--. , más után szenvedték, el ver^ségeiket. Több, hírhedt 'Vezérük, így például : Jeh^ 10%-&Abbl . miniszterelnök-helyettes^ átállt ’ a kormányerők oldalára jvés am.r ^hesztiában részesült. Ezek utánmár nem az volt a kérdés, meg adják-e magukat a vörös khme- rek, hanem csak az,htígy mikor, és, főleg milyen feltételekkel. A gerillák ■ egy részdékkőt már úgy vélte, ^feltételieken úgy ja víthat leginkább, Rá szembefordul Pol Pottal, és ezzel mintegy elhatárolja magát a vezér bűneitől.' Pol Potot tavaly' juMusbaii ^ját'^üfeeret elfogták, és egy kirakatper keretében'elítélték.' ' A megmaradt vörös khmer , egységek ezután márcsak abban, reménykedhettek, hogy folytatódnak a két legerősebb párt,' Huh Sen reformkommunistái és a royalista erők közti ellenségeskedések, sakkor immár a hagyományoknak megfelelően - ,az utóbbiak mellé állva újra nélkülözhetetlenné tehetik magukat.. Közben azonban Thaiföld is rontott a helyzetükön: lezárta határait, és beszél ,elvágta utánpótlási útvonalaikat., Idén tavasszal, amikor meghalt Pol Pot, végérvényesen megkezdődött a gerillahadsereg felbomlása. Az utolsó lökést, az adta, hogy az idén nyáron tartott választások után a reformkommunisták és a royalisták koalícióra léptek egymással, s így a vörös khmerek "számára egyszerűen nem maradt " Hely Kambodzsa politikai térképén. Ezután adta meg magát a Khem Nguon tábornok vezette egység- A polgárháborútól évtizedek óta szenvedő, kambodzsailakosság ,remélheti,hogy, bár nyomorúságos körülmények között det végre' hamarosan békében, élhet/ . A Nyugat, illetve az ENSZ már régóta szorgalmazza alegkompromittáltabb vörös khiller vezetők nemmzetközi bíróságelé állítását. " A múlt hónapban Phnompenben egy ENSZ-bizottság meg is kezdte a bűnöket bizonyító okiratok tanulmányozását. Ily módon a vádlottak padján lenne a helye az év végén Phnompenbe érkezett Khieu Samphannak és Nuon Cheának is, ám hogy valóban oda kerülnek-e, az még bizonytalan. Hun Sen miniszterelnök ugyanis virággal ésöréssel fogadta a két egykori vörös khmer vezetőt, majd együtt ebédelt velükr. Ár kormáryfő, aki korábban-kimi^ kqr meg vört falhivadva tőlük -- a polpotisták felelősségre vonását szorgalmazta - a találkozó után úgy nyilatkozott, hogy ez immár „nem áll a nemzet érdekében”. Pontosabban: nem áll az ő érdekében. Hun Senről"tudnivaló" ugyanis, hogy ■- bár poétikái: 'tevékenységének nagyobb részében át polpottstsof-: ellenfele volt -"karrierjét még az o.sora- ikban kezdte. A vörös- khmerek véres országvásártak idejárt ezredparancsnokihoz •• hasonló tisztséget kitöltött be,', s . csak 1977-ben - amikor a soron következő . tisztogatás ; -már. az Ő életét fenyegette.- szökött át. Ha egynemzetközi bíróság"alaposan megvizsgálná, a negyedszázaddal korájában történteket rebesgetik Kambodzsában - talán róla is kiderülne egy s más. Hud Sen nyilatkozatát nemzetközifelháborodás követte. James Foley amerikai külügyi szóvivő nyíltan nemtetszésének adott hangot: mivel a két polpotista vezető kétmillió ember halálában részes, igenis bíróság elé kell állítani őket - mondta. Ezen a véleményen volt Norodom Szihanuk is. A kambodzsai uralkodó, aki korábban „politikai nevelt fiának” nevezte a kommunistából állítólag demokratává vedlett Hun Sent, e kérdésben szembefordult a miniszterelnökkel. Közölte: ő nem hajlandó megkegyelmezni sem Khieu Samphannak, sem Nuon Cheának, sem pedig a többi, egykori polpotista vezérnek. Mindez végül magát a miniszterelnököt is visszakozásra kény-.szerítettér:’ január -'elsején':teiáf * cáföltiíp ' hogy ’ ~ ■ Mefifer igén aszott volna a két egykori pel-* potiutáilakv * Hun Sen mirúsziferelnök elvben már Iszírábbány beleegyezett egy V n nemzetközi'ítélőszék gondolatába, és 'hyiltárr hésíi emelt kifogást és ‘éljék egyettlen kambodzsai párt, vagy más állam sem. A helyzet ismerői ennek ellenére szkeptikusak. Az igazság az, hogy a per nem áll senkinek az érdekében, akinek valóbati-szava van a kérdésben. Huh Sénről már szóltunk, ám egy, az ENSZ égisze alatt megrendezendő nemzetközi perbe bele kell egyeznie Kínának, mint a Biztonsági Tanács állandó tagjának is. Ez azonban aligha képzelhető el. Peking ugyanis évtizedeken át a vörös khmerek legfőbb külföldi támogatója volt. Sőt nem tisztae szempontból a per szorgalmazói közé tartozó Egyesült Államok lelkiismerete sem. Hiszen - mint láttuk - volt egy csaknem másfél évtizedes időszak, amikor Washington - a Szovjetunió és Vietnam ellenében - Pol Poték szövetségeseként lépett föl. Ha mindezek ellenére sor kerülne a perre, az - a Pihóchettirigyhöz hasonlóan - azt jelezné, hogy a nemzetközi jog, valamint,a közvélemény szava immár* nyom annyit a latban, mint a hatalmi érdek. * Kepecs Ferenc Khieu Samphan és Nuon Chea december végén Phnompenben, ahol sajtóértekezletet tartottak A vörös khmerek áldozatainak koponyái egy phnompeni emlékhelyen A Der Spiegel felvétele Hun Sén, a nagy túlélő, amint újságíróknak magyaráz Reuters-fotó . -Keutárs^fotó A kambodzsai tragédia krónikája 1863 - Az ország francia gyarmat lesz 1940 - Ötéves japán megszállás 1954 - Kambodzsa függetlenné válik, élén az uralkodóval, NorodomSzihanukkal. A vörös khmerek polgárháborút robbantanak ki 1970 - Lon Nol tábornok puccsal elűzi Szihanukot, és önmagát nyilvánítja államfővé 1975 - Az amerikaiak vietnami veresége nyomán áprilisban hatalomra jutnak a Vörös khmerek. Népirtás, kezdődik 1978 - A vörös khmerek által provokált határháború nyomán decemberben a vietnami hadsereg benyomul Kambodzsába 1979- Januárban a vietnamiak elfoglalják Phnompent, és velük szövetséges kommunista kormányt juttatnak hatalomra, amelyben kezdetektől fogva vezető szerepet játszik Hun, Sen. A vörös khmerek és a többi politikai irányzat gerillaháborút indítanak a kormányzat ellen 1982 - A Szihanuk vezette royalisták, a Son Sam vezette polgári jobboldaliak és vörös khmerek szövetségre lépnek a Vietnam-barát kormányzat ellen 1988 - Júliusban, az indonéziai Bogorban először találkoznak egymással a polgárháborús ellenfelek 1989 - :A vietnami erőket kivonják Kambodzsából " 1990 - Az indonéziai Dzsakartában a polgárháborús ellenfelek megállapodnak egy Nemzeti Tanács felállításában 1991 - Októberben a szembenálló pártok fegyverszünetben állapodnak meg, amit azonban a vörös khmerek nem tartanak tiszteletben 1993 - Májusban az ENSZ felügyelete alatt választásokat tartanak, amelyet a royalisták nyernek meg, ám a tényleges irányítás a kommunista elvekről lemondó Hun Sen kezében marad. A vörös khmerek nem ismerik el a választások eredményét, és folytatják a fegyveres harcot 1997 - Hun Sen puccsal eltávolítja kormányából a Ranariddh herceg vezette royalistákat . 1998 - Nyáron újabb választásokat tartanak, amelyeket Hun Sen megnyer. Novemberben koalícióra lép a royalistákkal A hónap végén megadja magát a vörös khmerek utolsó jelentősebb egysége is.