Népszava, 1999. január (127. évfolyam, 1–25. sz.)

1999-01-09 / 7. szám

VI. 1999. JANUÁR 9., SZOMBAT SZÉP SZÓ NÉPSZAVA „Tudatosan hallgatok az ösztöneimre” Udvaros Dorottya a hűségről,a Bárka úszásáról és a madárfüttyről „Nagyon érdekel, hogy másnak vajon mi jut eszébe rólam.” Két évtizedes pályafutása alatt Udv I­dvaros Dorottya mindent elért, amit egy színész idehaza elérhet. Hírnév, dicsőség, szakmai díjak é­s állami kitüntetések, közöttük a legrangosabb a Kossuth-díj, mind-mind egy kivételes tehetség szépen ívelő karrierjének beszédes bizonyítéka. A Katona József Színházban alapító tag, s tizen­két évnyi hűségével jócskán hozzájárul a világszerte elismertté lett társulat sikereihez. Brecht-, Csehov-, Goldoni-, Moliére-drámák főszerepeinek eljátszásával formálódik művészi egyénisé­ge. Kevés szabad idejében testre szabott filmek sorát forgatja. Elég csak a két nemzetközi­ feszti­váldíjas, a Te rongyos élet, a Csók anyu, vagy a Csajok, az Érzékek iskolája­ és a Sztracsatella cí­mű filmekben nyújtott alakításokat említeni. A szinkronstúdiókban pedig olyan ellentétes karak­tereknek kölcsönzi hangját, mint Liv Ullmann és Diana hercegnő.­ ­ Szakmát, közvéleményt egyaránt élénken foglal- évad bemutatói ugyan meg sem közelítették az el­­koztatta, amikor öt éve megvált a Katona társulá­­sa közös munka­sikerét, de ettől is még azok nem tától. Hogyan indokolná akkori döntését az eltelt rosszak, han­em izgalmas és­­tanulságos előadások idő távlatából? , voltak. A Lázár Katival­­és­­Kovács Lajossal együtt Ebben a szalonéban kialakulnak az ember eljátszott Thomas Bernhar­d-darab,három­, a való­életét meghatározó olyan fontos munkakapcsoló­­ságban is létező testvér különös kapcsolatáról szól. tök, amelyekben a hűség nagyon lényeges. Azt hi-­sz itthon megszokottnál hosszabb próbaidőszak szedi, eddig még soha neifi" mondtam, hogy ezt alatt igazán elmélyült munkát' végeztün­k. -Éhnek vagy azt a szerepét akarom' játszani, ezzel vagy , -'ellenére a­ szerző művé nem Márt azonnal Utat­a azzal a rendezővel szeretnek dolgozni. Engem közönséghez. Mégsem szem­ kudarcnak az elő­­ugyanis nagyon érdekel, hogy másnak vajon mi adást, mert a befektetett iszonyatos munka életre jut rólam az eszébe. Ahhoz azonban, hogy ez kidé- szóló­ élménnyel ajándékozott meg, másrészt az itt züljön az „antennáimmal” mindig késznek kell szerzett tapasztalatok a következő alakításaimban lenni a folyton változó hatások fogadására. Pálya- felhasználhatók lesznek, mon olyan neves, rendezőkkel dolgozhattam "­­ A Bárka mennyire más, mint egy „hagyomá­­együtt, mint amilyenek Jurij Ljubimov, Székely nyol”­színház? Gábor, Ascher• Tamás, a, legutóbb Androlij Vaszil­ - Az évadot a társulat ötletéből írt Tasnádi Isz­vév. Mindegyik más-más vitág, de nekem ezekkel van Titanic vízi­evü című rendhagyó színházi kí­­■ a rendezőkkel kapcsolatot kellett teremteni. A kí­­sérlettel­ jártak. Ebben Bugár Marát, a más világ­­keres együttműködésért pedig kompromisszuma­­iból idecsöppenő,Könthy-szerű dívát játszom. Ez a kát muszáj kötni. Ha azok viszont meghaladják feladat azért volt őrületesen érdekes, mert bele­­azt a szintet, amit mégi különösebb erőfeszítés nél­a szólhattunk, a szituációk alakításába, és saját be­­kü­l tolerálni, lehet, akkor érzed, hogy valami nincs m­ínkön tapasztalhattuk meg, az emberi viszony­­rendben körülötted. Ekkor még mindig vár egy­ rendszerek találkozását, elválását, egy-egy kap­­kicsit az ember, hátha tévedett, ilyenkor aztán csalat kibontakozását , vagy éppen tönkremenete­­rendszerint rádöbben, arra, hogy az adott, helyzeti lét. Persze, nem lenne jó, ha ezentúl csupa impro­­ben képtelen az önmagához viszonyított maximt­­vizálásból állna az életem. Szeretnék még Csehov­­iot nyújtani. Szerintem ez az a pont, amikor fő­­szerepeket is, mert őt és a hozzá hasonló formát e­­lösleges halogatni a döntést. Bármi is legyen az mű szerzők darabjait nagyon jó játszani, ára, lépni kell. Akár a­­bizonytalan jövő,­ az ismer: - - Lesz rá lehetősége? rettentői váló félelem kockázatát is vállalni kell... - A tavaszra tervezett Cseresznyéskert bérfiúta­- A sokéves társulati tagság nyújtotta biztonság­ban a földbirtokosnő, Ranyevszkaja szerepét mái­­után kicsit sem félt attól, hogy szabadúszó legyen? szem. De még ezt megelőzően egy bérelt próbate­- Nem volt időm ezen töprengeni. Reményked­­vemben elkezdünk készülni a februári átadás utá­nom abban, hogy majd érdekes dolgok történnek a­ díszbemutatóra. Pirandello A hegyek óriása cí­­velem. Ez a remény hihetetlenül gyorsan Valóra mű művét Matuz János átdolgozásában Óriások vált, az Anatolij Vasziljev rendezésében bem­uta­ címmel Csányi János rendezi. Az egész társulat tett a Nagybácsi álma című vígjáték főszerepére drukkel azért, hogy az építkezés húzódása miatt gondolok. Annyi próza Után felüdülés volt énekel­­ne kényszerüljünk a bemutató elhalasztására. Na­­ni és táncolni­ , u­gyan várjuk a színház ,megnyitását. S én már csak - A következő évadtól Székely Gábor hívására azért is optimista vagyok, mert a Ludovika vívó­mégis az Új Színházhoz szerződött, termének színházzá alakítása azt bizonyítja, hogy - Azt hiszem, ez természetes,­hisz annyi közösen a jó ügy szolgálatához a színházi válság kellős kö­­létrehozott előadás emléke ígérte a sikeres folyta-­zepén is lehet pénzt szerezni. A színházi berkek­.­jtást: A som (fintora^ hogy,^. vele közösen tervezett^, ben. néhány éve kitört aggodalmat, hogy a nézők m­unka !Masztpdo­tfo­I é^a^glpártoLnak a színháztól, ,e^álM^áileiásiásóm. .pedig csalódottan a^ jó­ embert keresünk Brecht*­.1- Sőt a razt.tapasztalom, hogy az emberek rendszere­­dráma, Sen Te szerepének szép emlékével újra lép­­sen járnak színházba,­ mert a­ testközelség varázsát tem, és a csupa ,fiatal művészekből szerveződő sem a mozi, sem pedig a videó­t nem pótolja. Ahhoz Bárka Színház alapító tagja lettem, pedig, hogy az önfenntartásra, kényszerített szín­- Talán hasonló élményekre vágyott, mint ami­ házakban eluralkodott bizonybanság megszűn­tyeneket a Katona József Színház társulatának jön, minél előbb tisztázni kellene a helyzetet megalakítása idején már egyszer megélt? - Hogy érti ezt? - Lehet, hogy nagyon mélyen motoszkált be.- - Úgy tudom, hogy a színházművészet soha sehol néih­ány emlék, de tudatosan ezt sohasem fogni- a világon nem volt önfenntartó és nem is lehet meg­hartam meg. Sokkal inkább arra gondoltam, hogy támogató mecénás nélkül. Ha egy színházat az­­egy ilyen semmiből létrejött színháznak, mint ami­­rá kényszerítenek, hogy saját bevételeiből tartsa el . Igen a Bárka, már az­­ indulásnál jelen kell lenni, magát, akkor az­ az intézmény kényszerpályára ke- Mert, ha csak a­z első évad után Szerződöm ide, ák- rül. A szmházvezetők azt gondolják, hogy sok vi­­kor biztos, hogy lényeges dolgokból maradok ki, dám, zenés darabot kell játszani, mert arra bejön a­­ Az első évad szerepei visszaigazolták-e, szórakozni vágyó közönség, és hajlandó is megfizet­hogy helyesen döntötte­­­ni az egyre borsosab jegyárakat. A­ színészek­ pedig ! Mindenképpen. Ennnek a társulatnak a magja nem nagyon merik vállalni változtatás kockázatát, még a Csányi János igazgató elgondolásában szín- mert a kevés, de biztos fizetés valamelyest kiszámít­­va vitt és fantasztikus sikert­ arató Szentivánéji hatóvá teszi a megélhetést. De jó volna, ha­ ebben álom előadáson alakult ki. Valahol, valamennyien nem a kiszolgáltatottság dominálna, hanem a vita­­korábban társulati tagok voltunk és nagyon meg­van mindenütt elfogadott gyakorlat, hogy mindig akartuk mutatni, hogy mi milyennek gondoljuk a egy közösség néhány éves együttműködésének színjátszást és a színházcsinálást. Valószínű, hogy eredményeként születnek a jelentős előadások: az újonnan összeállt­ csapatnak ettől az eltökélt­ - Ön nem panaszkodhat, mert a legfoglalkozta­­ségtól lett átütő erejű a vállalkozása. Az elmúlt tottabb színészek egyike. Az anyaszínház átépítése miatti rendhagyó évadban több színházban ját­­szik, mint vendég,­­mi tényleg szerencsés ,vagyók, miért a Radnóti Színházban változatlanul repertoáron van Miros­­lav Krleza Agónia című drámája. Laurát­­olyan ki­váló partnerekkel, mint Kulka János és Szervét Ti­­­bor ajándék játszani. A Tivoli Színházbant pedig még szeptember közepén mutattuk be a Lója Ibian monomusicalt Tordy Géza rendezésében. Korráb­­ban, bár lett volna rá lehetőségem, sohasem válal­­koztam arra, hogy egy egész estén át egyedül te­­gyek a színpadon. Kezdő színészként, még nem­ na­gy­on érzékeltem a közönséget, mert lekötött, bőg, megfeleltek a szakmai­ elvárásoknak, a rendezői és a partneri­ összjáték kívánalmainak. Most viszont abban az érett színészi korban vagyok, amikor már nagyon­ figyelek a közönségre, és a játékom is, estéről­­estére,annak megfelelően változik,hiogy milyen játszótársak ülnek a nézőtéren. J . - Ennek is köszönhető, hogy nézőcentrikus da­rabokban szerepel? - Eddig sohasem vállaltam nyári színházat. Most viszont Holl István kollégám kérésének örömmel­ tettem eleget,­és játszottam el az Irma, te édes cím­szerepét Szentendrén, sok bárkás színész, közöttük, élettársaik, A Nesztort alakító Széles László társasá­­gában­. S, hogy a filmezéshez se legyek hűtlen, for­gatok Grunwalsky Ferenccel. A Kicsi, de há­­tgyon, é^f olytatás a Mja&Gáspár Sándor part^g­­rek^slj^^t^re­ pine^^^^étszemi'akit valamifél­e S éjtelme­s lapcsolat fűz a főszereplőhöz. - Szakmai körökben az a vélemény, hogy Udva­ros Dorottya egyszerre: ösztönös és tudatos­­ mű­vész. Mit szól ehhez? ,, - Tudatos vagyok, tudatosan hígatok ,az ösztö­­n­éimre, amik rt tl^án csalnak meg., - Hogyan teremt egyensúlyt szakma és magán­élet között? - Odafi^deSSél­­ltém, öpüldeg^, hogy tizenhá­rom éves Máté- ham milyen, példát lát otthon. Nos, ■éhbén a fogyasztáscéh ttikus .Vitágban, amikor minden sokkal többe kerül valós firtékénél, igyek­szem csak, a stétlek­rn szükséges a dolgokra pénzt kiadni. Bár nagyon­­ szeretem a jó­ minőséget, de azért semmit nem eszek­ meg, hogy a korunkat jel­lemző státusszimbólumokkal villogjak.. Nem va­gyók hajlandó órákig fecseréseht mobiltelefonok, és ,a kocsit­ is csak munkaeszközként használom. Nem sokra­ becsülöm'ezeket a­ végül szemétre ke­­rülő gépcsodákat. Ellenben minél idősebb, vágyok, annál, inkább vágyom az erdő csöndjére, a mada­­rfák csiviselésére és­ egyáltalán ,a­ hétköznapi 'har­­móniáraka pilmátáira.-'. . . J­. Hunyor Ágnes Kultúrtörténeti utazás: Fiume magyar színészete A mozgalmas kikötőváros ki­esett a magyar nyelv vonzáskö­réből, ebből adódóan már az is csoda, hogy a XIX. század folya­mán többször történik kísérlet a magyar nyelvű előadások meg­honosítására. Elsőként Balogh István társulatát tartják számon, akinek kalandvágyó és kísérlete­­zésre kész társulata 1827-ben itt is megjelent. Majdnem két évti­zednek kellett eltelnie, míg akadtak újabb magyar vállalko­zók. Havi Mihály és Szabó Jó­zsef főleg operettekre épülő tár­sulata itt is tartott előadást 1846. szeptember 2-án. A következő társulatra a városban lakó szór­vány magyarságnak még hosz­­szabb ideig kell várakoznia. 1881. augusztus 26-án Gerőffy Andor a Piros bugyellárissal kezdte el vendégjátékát. Utólag azt írta róluk a magyar szaksaj­tó, hogy mindössze egy-két hétig tudtak a városban megmaradni, ezért próbálják lebeszélni 1888- ban a szintén Fiuméba készülő Sághy Zsigmondot az újabb ma­gyar próbálkozásról. Számítgat­­ják, hogy a sikerre legfeljebb egy jól szervezett „teljes” népszínmű­társulat számíthatna, amelynek állnia kellene 10 nő, 16 férfi kó­látéból, egy jól szervezett zene­karból a 2­2. elsőrendű népszín­mű énekes-énekesnő mellett, márpedig a Sághy-féle társulat ilyen tartalékokkal nem rendel­kezett. 1890-ben a város magyar lakóinak a száma mindössze 1062 volt. A jelzett kívánalmak­nak legfeljebb a néhai Follinus, vagy Latabár Endre, esetleg Fe­hérvári tudott volna megfelelni, vagy a századforduló tájékán már jelentős múlttal és hírnévvel rendelkező Krecsényi Ignác. Az 1900. október 8-án ide érkező Fekete Miksa társulata különö­sebb visszhangot nem keltett, beleillett az eddigi nem túl sike­res hagyományokba. Tóth Endre A falu rossza című darabjának nyitó előadásra zsúfolt ház gyűlt össze ugyan, de a felfokozott vá­rakozás lelohadt, mert a szűk te­remben a látvány nem alakult át felemelő élménnyé. A színésze­ken a már létező magyar nyelvű lap, a Magyar Tengerpart cikkei sem segíthettek. Gróf Szapáry Péter fiumei kormányzó támo­gatása a sikerhez nem volt ele­gendő. Fiume lakosságának a túlnyomó többségét olaszok al­kották, jelentős számban éltek itt horvátok is és sok kis csoport­ba többféle nemzetiség. Krecsé­­nyi Ignác merész kísérletet tett, hogy ezt a meglehetősen vegyes ajkú közönséget meghódítsa. Előtte már hetekkel Szegeden készült a nagy feladatra. Balett­­mestert szerződtetett­ a kitűzött darabok táncbetéteinek a beta­nítására, új jelmezeket, díszlete­ket készíttetett, és nem kevés előkészület után a szegedi gyors­vonat a magyar színészekkel 1901. június 6-án futott be Fiu­méba. Az előadás napján, június 8-án, tüntetni készülőkről szál­lingóztak a hírek. Dörömbölés, fütyölés, nyávogás, lármázás volt a hagyományos fegyver azok ellen, akik nem szívesen lá­tott vendégek voltak. Az első da­rab A görög, rabszolga című ope­rett volt. Anday Blanka elsőnek tette kockára testi épségét, de megtörtént a csoda: a Fenice Színház nézőterén felcsattant a tapsorkán, „Eciva!” „Éljen!” „Bravo”, s ez ismétlődött min­den énekszám után.­­Négy­ nap múlva , a másik színházban, a Communalban.. a. -híres Novelli társulata kezdte,meg olasz nyel­vű,­­előadásait., A magyar színés­szék­hegy,­külön deputációja kö­­­szöntötte az éppen próbáló óla­­­szokat. ,i Bár más-más nyelven­ áldozunk a múzsáknak, de. cé-i lünk azért egy­ álkultúra, a felvi­lágosodás fáklyájának lobogtak tál­a” - mondotta többek között olaszt, pályatársait köszöntve­"Ír magyar igazgatói A gesztus meg­lepetést, majd elragadtatást vál­tott ki. Kölcsönösen látogatták egymás előadásait. Amikor a kö­zönség tudomására jutott a ma­gyar és olasz színészek barátko­­zása,­ kijelentették: „Ezt az igaz­gatót pártolni fogjuk. Megér­demli. Szereti az olasz nemze­­tet.” Ocskay brigadéros, A bor, A gyimesi vadvirág, A falu­ rosz­­sza és a többi műsorra került da­rab osztályrésze estéről estére a siker volt. És amikor megalapo­zott volt már a siker, az igazgató gondolt egy merészet: június 29- én bemutatta a Bánk bánt. A hatása most sem marad el, és évek múlva így emlékezett az eseménysorozatra Krecsényi: „Fényes, ragyogó, feledhetetlen est volt ez. Most is úgy tűnik föl előttem,­­mint egy szép tündéri álom- , magyar, olasz és horvát éljenek, még m­ost­ is emlékem­ben vannak, fülembe csengenek. Nem fogom, nem vagyok képes azokat­ soha elfeledtetni. ” Krecséri júdgnácés társulatá­nak egy hónapos­­ sikere színházi és diplomáciai siker volt, és meg­­nyitotta az­ utófeát, újabb és újabb vendégszereplések előtt: 1902. június­ elején Jankovics Jenő, 1903-ban Szendrei Mihály, két év múltán ismét Szendrei, 1906 áprilisában Andorffy Péter,­­ 1908-1909-ben Balla Kálmán, az I. világháború éveiben Polgár Károly társulata járta lelkese­déssel Fiumét. Utoljára 1917 -ben játszottak magyar színészek a városban. Ezt követően kilenc évig­ nincs errefelé magyar szín­­társulat.­ Trianon után Fiume Olaszországhoz került, a magyar hivatalnokok nagy része elhagy­ta a várost. Csak a húszas évek közepén erősödő olasz-magyar közeledés teszi lehetővé a ma­gyar színészek újabb vendégjáté­kát. Miközben az olasz hatósá­gok nemet mondanak a horvát színháznak és operának, a ma­gyarokat fogadják. Ezek azon­ban már más idők voltak, mint a békebeli évek. Enyedi Sándor Plakát anno - magyar és olasz nyelven

Next