Népszava, 2000. január (128. évfolyam, 1–25. sz.)
2000-01-05 / 3. szám
6 2000. JANUÁR 5., SZERDA HÁTTÉR Nehéz külföldi gyerekeket örökbe fogadni (Folytatás az 1. oldalról) A Szociális és Családügyi Minisztérium adatai szerint 1995-ben 950 örökbefogadásból mindössze 6 külföldi gyermek került új szülőkhöz, 1999-ben a 850 esetből 9 érintett volt nem magyar állampolgárságú. A települések statisztikái alapján a mai napig 216 külhoni - többségük romániai - kiskorú helyzete rendezetlen. A Kelet-Közép-Európában 1989-ben kezdődött politikai változások miatt Magyarországon több külföldi nő szülte meg, majd hagyta el gyerekét. Elsősorban Romániából, a forradalom idején menekültek sokan hazánkba. Mint arról a Népszava többször beszámolt: az elhagyott külföldi gyerekek örökbe fogadhatók lennének, de gyakran hét-nyolc év is eltelik, míg családba kerülnek. A külföldi hatóságok hazatelepíthetnék őket vagy átadhatnák Magyarországnak az intézkedés jogát, de ezt lassan vagy egyáltalán nem teszik meg. Egy dél-magyarországi város gondozónője munkahelyén, a csecsemőotthonban találkozott először a ma hétéves, román állampolgárságú kisfiúval. Rögtön megszerette, s azóta nevelőszülőként gondoskodik a gyermekről. Szeretné örökbe fogadni, mivel nemcsak érzelmileg, hanem jogilag is a sajátjának akarja tudni őt. De ez nagyon nehéz dolog. A gyámhivatalok sok helyütt nem tudják, mit kell tenniük a külföldi gyerekek ügyében. A csecsemőotthonok, a gyermekvédelmi szakszolgálatok gyakran kísérleteztek azzal, hogy maguk oldják meg a gondozásukban lévő gyermek helyzetét, de nem jártak sikerrel. A családügyi minisztérium a jogőröket úgy tájékoztatta, hogy a szükséges segítséget megkapják a gyámhivatalok. A területet korábban felügyelő Népjóléti Minisztérium irányítási tevékenysége gyakorlatilag egy körlevél kiadásában merült ki, mely a formális megoldásban segíthetett, de az érintett gyermekek számára több hátrányt, mint előnyt jelentett - áll a jelentésben. A dokumentum ugyanis a többi között leszögezte, a külhoni gyermekek alapvető joga, hogy a származási országukba minél előbb visszakerüljenek. Ezen felbuzdulva több megyében a gyerekek hazatelepítésével kísérleteztek, ahelyett, hogy az örökbefogadásukat oldották volna meg. A szakemberek azt mondták, hogy többnyire a külföldi hatóságok okolhatók a gyermekek helyzetének rendezetlensége miatt. Az ombudsman szerint ennek ellentmondani látszik az, hogy ahol a szükséges dokumentumokat elküldték a külföldi hatóságoknak, rövid időn belül választ kaptak, s a gyerek sorsa rendeződött. Az ombudsman szerint egyetlen központi államigazgatási szerv sem érezte feladatának, hogy a gyerekek helyzetét rendezze. A Belügyminisztérium, a Külügyminisztérium, az Igazságügyi Minisztérium, a családügyi tárca, az idegenrendészeti szervek vagy a Menekültügyi és Migrációs Hivatal sem vett tudomást arról, hogy ennek a helyzetnek a kezeléséhez, a gyermekek jogainak biztosításához összehangolt munkára lenne szükség - áll az ombudsmani jelentésben. Polt Péter szerint a hazai ügyintézést gyorsítaná, ha egy központi hatóság intézkedne a gyerekek ügyében. Az ombudsman azt ajánlja Martonyi János külügyminiszternek, hogy kezdeményezze a szomszédos, volt szocialista országokkal kötött kétoldalú jogsegélyszerződések korszerűsítését, átdolgozását. Harrach Péter családügyi miniszternek pedig azt javasolja, hogy a szaktárca készítsen egységes nyilvántartást a külföldi, elhagyott gyermekekről. Továbbá szerinte törvénymódosításra is szükség lenne: aki akarja, tarthassa titokban lakókörnyezete előtt, hogy gyermeke született. Ugyanis annak a gyermekéről lemondó fiatal nőnek, aki terhességét eltitkolva Magyarországon szült, évek múlva esetleg azzal kell szembesülnie, hogy szomszédai mindent megtudhatnak az esetről. Ezután nem megesett nőként, hanem gyermekét elhagyó emberként kell viselnie a következményeket. Egy törvénymódosítás elősegíthetné azt is, hogy újszülöttek sérelmére kevesebb bűncselekményt kövessenek el Magyarországon - tette hozzá Polt Péter. A Szociális és Családügyi Minisztérium gyermekvédelmi szakembere is úgy véli, a központi nyilvántartásra feltétlenül szükség van. Ez ugyanis már jelentősen gyorsítaná az eljárást. A két éve érvényben lévő gyermekvédelmi törvény hatására ugyan az egyes gyermekek ügyének éves felülvizsgálata elkezdődött, de a külföldi hatóságok visszajelzései továbbra is évekig tartanak. Korábban az is lassította a „rendezést”, hogy a városi hivatalok sem néztek utána, kérdeztek rá: vajon miért nem válaszolnak a kollégák - mondta Katonáné Pell Erika. - így nemegyszer évekig tartott, míg kiderült: hiányoznak egyes papírok, adatok. A szakember ugyan nem akarta az ombudsmani jelentés miniszteri válaszát megelőzni, azonban a 20-30 éve kötött kétoldalú egyezményeket - amelyek alapján az egyedül maradt gyermekek ügyét intézik - szerinte is mindenképp át kell gondolni. Sok esetben semmi nem indokolja, hogy a kicsiknek 6-7 évet kelljen várniuk, míg sorsuk rendeződik. Fél-egy év elég idő lenne arra, hogy kiderüljön: saját hazája visszafogadja-e az elhagyott gyermeket vagy itthon kell és lehet számára szülőket találni. Árvaház Romániában. A hazánkban élő sok száz elhagyott román gyerek hasonló körülmények közé kerülne, ha a hatóságok visszatelepítenék őket. Erre azonban ritkán kerül sor NÉPSZAVA Jól fizet az embercsempészet Csaknem 100 százalékos felderítési aránnyal büszkélkedhet a határőrség A statisztikák szerint manapság egyre gyakoribb az embercsempészek elfogása. A szakértők szerint nem csak azért, mert a hatóság nagyobb eredményességgel leplez ilyen tevékenységet folytató szervezeteket. Sokkal inkább arról van szó, hogy az embercsempészetet egyre többen vélik jól jövedelmező iparágnak. A határőrség az elmúlt év első tizenegy havában több mint 27 ezer jogellenes cselekményt derített fel, ezen belül csaknem 10 százalékkal növekedett a felderített embercsempészek aránya. M. Kovács Róbert NÉPSZAVA Az elmúlt évben a határőrség állománya összesen 27 ezer 284 jogellenes cselekményt derített fel, ez mintegy 9 százalékkal kevesebb bűnesetet jelent a tavalyi 29 972 felderítéshez képest - tájékoztatta lapunkat Krisán Attila, a Határőrség Országos Parancsnokságának szóvivője. Ez azonban korántsem azt jelenti, hogy a hatóság nyomozási eredményessége csökkent volna. A szomszédos országok határőrizeti szervei ugyanis - a toloncegyezmények értelmében - a tavalyelőtti 5065 átsiklott határsértő helyett tavaly csupán 3999 személyt adtak vissza. A statisztikai számítások elképzelhetetlenül magas, 99,6 százalékos felderítési eredményességet mutatnak. Krisán Attila hozzátette: ez csupán az abszolút értéke a határőrség munkájának (statisztikai bűvészkedés eredménye), a tényleges felderítési arány 78 százalék feletti. A november 30-ával lezárt felmérések szerint,- a szokásostól nem eltérő módon - az osztrák-magyar határszakaszon volt a legélénkebb az illegális forgalom. Összesen 9531-en próbáltak átjutni Magyarországról Ausztriába. Azok, akik erre kívántak volna távozni, feltehetőleg keleti, délkeleti és déli irányból érkeztek hazánkba. A Romániából hazánkba igyekvők közül 4804 személyt csíptek fülön a járőrök, míg Ukrajna felől 2511-en, Jugoszlávia irányából 1949- en, Szlovénia felől pedig 2770-en jutottak a határőrök karjai közé. A határ menti átlagtól alig-alig maradt el a Budapesti Határőr Igazgatóság forgalma. A nemzetközi, repülőtér-terminálokat és a hajóállomásokat felügyelő igazgatóság szakemberei 981 elfogott személlyel dicsekedhetnek. Az elfogottak 35,4 százaléka román állampolgár volt. Jugoszláv útlevéllel 16,2 százalékuk rendelkezett. Az elkövetők 13,2 százaléka volt magyar állampolgár. De a távoli Afganisztán lakói közül is jó néhányan eljutottak hazánkig, hiszen a tetten értek 5,1 százalékát afgánok alkotják. A bűncselekmények felderítésében is eredményeket könyvelhetett el a hatóság. A sokat szidott határregisztrációs rendszer például nagymértékben megnövelte a körözött személyek elfogásának arányát. 1998-ban csupán 424 körözött személy akadt fenn a rostán, idén már 1056 körözés alatt állót vettek őrizetbe. Az eredmény értékét tovább növeli, hogy csupán tavaly június óta működik a határregisztrációs rendszer. A statisztikát azok vezetik, akik valamilyen hamis vagy hamisított úti okmánnyal igyekeztek átverni az útlevélkezelőket. Öszszesen 2485-en próbáltak meg ilyen okirattal átjutni a határokon. Ez az arány azonban jelentősen alacsonyabb az előző évinél. 1998-ban ez idő tájt 3397 felderített közokirat-hamisítási ügyet tudott maga mögött a határőrség. Azok száma is gyarapodott, akik vagy legálisan, vagy illegálisan bejutottak hazánk területére, de innen már nem haladhattak tovább. A hatóság a tavalyelőtti 477 helyett 1999-ben 537 személy ellen indított eljárást jogellenesen belföldön tartózkodás miatt. Csaknem ugyanilyen arányban buktak le olyan személyek, akik elősegítették az illegális migránsok mozgását a határokon. Embercsempészet miatt hozzávetőlegesen 10 százalékkal többen, összesen 537-en kerültek tavaly a határőrség látókörébe. A szóvivő szerint ez az arány nem csak tavaly növekedett. Mint elmondta, az embercsempészet egyre divatosabb pénzkereseti mód. A határ menti lakosság nem csak a határőrség megsegítésére használja fel azt, hogy jól ismeri a határvidéket. Egyre több helyen bukkannak a határőrség felderítői szervezett, jól kiépített embercsempészútvonalakra és bandákra. A vámőrség illetékességéhez tartozó bűncselekmények elkövetőinek felderítésében is részt vett a határőrség. Jövedéki termékkel való visszaélés miatt az 1998-ban felderített 300 esettel szemben tavaly csupán 221 esetre bukkantak a határőrök. Növekedett azonban a külföldiek rendészetével kapcsolatos és a közlekedési szabálysértések száma. Összesen 3626 idegenrendészeti szabálysértési ügy terhelte a határőrség dolgozóit, míg az azt megelőző évben csak 2485 ilyen esetben kellett eljárniuk. A gépjárműlopások felderítésében viszont jelentős csökkenés tapasztalható. Tavaly 153 lopott kocsit fogtak el a határőrök, míg tavalyelőtt 213 autót kellett lefoglalniuk. Krisán ezredes szerint azonban elhamarkodott lenne azt állítani, hogy a belföldi autólopások csökkenése miatt érzékelhető ez a visszaesés az illegális közúti határforgalomban. Sokkal valószínűbb, hogy az év elején lezajlott délszláv válság fosztotta meg a nemzetközi autócsempész bandákat egyik legjelentősebb felvevőpiacuktól. Tiltakozás az új dorogi salaklerakó építése ellen EU-támogatás a régió veszélyes üzemeinek környezetvédelmi beruházásaihoz EU-támogatást szerzett a dorogi önkormányzat a régió veszélyes üzemeinek leendő környezetvédelmi beruházásaihoz. A polgármester szerint ez is bizonyíték arra, hogy nem rövidlátóak, amikor képviselőtestületi határozatban tiltakoznak a Dorogi Hulladékégető Kft. 4. számú salaklerakójának megépítése ellen. Az ezzel kapcsolatos tegnapi közmeghallgatást azért kellett újra megtartani, mert az őszi rendezvényről készült hangfelvételt rossz minősége miatt értékelhetetlennek tartotta a lerakó engedélyezésére jogosult Észak-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség. A Dorogi Környezetvédelmi Egyesület ismételten írásos beadványban hívta fel a figyelmet a tervezett salaklerakó elhelyezésének és várható környezeti hatásának veszélyeire. Horváth Ildikó NÉPSZAVA A technika ördöge ezúttal remélhetően nem szólt bele az eseménybe, és most már minden érdekelt számára világossá válhat a dorogi önkormányzat és a lakosság akarata: ne épüljön újabb salaklerakó településükön. Tittmann János polgármester elmondta lapunknak, hogy közel van a Duna, közel esnek a lakóházak is a tervezett veszélyes létesítményhez, s az érintett térség alatt jelentős karsztvízbázis található. Dr. Dávid Anna, a Dorogi Környezetvédelmi Egyesület elnöke a környezetvédők kifogását tolmácsolva elmondta, hogy a 17 ezer négyzetméter felületű gödör mindössze 25 méterre lenne a 10. számú főúttól, a dorogi lakóházakat pedig mindössze 480 méter választaná el a lerakótól. Az Országos Építési Szabályzat legkevesebb 1000 méter védőtávolságot ír elő. Nem találják megnyugtatónak a környezetvédők az égetési maradékanyagok csomagolását és lerakását sem. A polgármester értesült róla, hogy a Környezetvédelmi Minisztérium januártól országos program keretében vizsgálja a veszélyes anyagok képződését, szállítását, ártalmatlanítását és tárolását. Kérdésünkre, mit remél a vizsgálattól, kitérő választ adott. Kijelentette, hogy az égetőpiacon különféle ellenérdekelt csoportok dolgoznak, Dorog azonban nem akar kárvallottja lenni semmiféle politikai vagy gazdasági csatározásnak. Ők nem állnak meg a tiltakozásnál, már konkrét lépéseket tettek annak érdekében, hogy mind a dorogi égetőművet, mind a térség veszélyes üzemeit környezetvédő beruházásokra bírják. Tittmann János emléketetett rá, hogy az égetőműnek csupán másfélkét évig elegendő a salaklerakási kapacitása, olyan beruházásba kell tehát fognia, amely biztosítja a salak végleges eltüntetését. A polgármester személyesen vette fel a kapcsolatot az Európai Parlament környezetvédelmi szakembereivel, akik támogatást ígértek egy komplex regionális hulladékgazdálkodási program elindításához. A kapott pénzekből a térség gazdálkodó szervezetei olyan technológiai fejlesztéseket hajthatnának végre, amelyek a környezet védelmét szolgálnák s alkalmasak lennének a végső fázisra, a hulladék teljes megsemmisítésére is. Tittmann János rámutatott, hogy ily módon az önkormányzat nem vádolható rövidlátással, amikor az új lerakó ellen tiltakozik. Lágler Katalin, az égetőmű igazgatója kérdésünkre elmondta, hogy az üzem területétől mért kifogásolt távolság az engedélyezési dokumentum benyújtása idején hatályos rendelkezéseknek megfelel. Az igazgatónő hangsúlyozta: nem új lerakó építéséről, hanem a meglévő bővítéséről van szó. Az övékével együtt egyébként összesen három lerakó van a Richter Gedeon gyógyszergyárral egybeépült üzemi területen. Lágler Katalin megjegyezte: ahol égetnek, ott maradék anyag is keletkezik. A hírt - miszerint a polgármester EU-s támogatással akarja megoldani a térség hulladékgazdálkodási gondját - az igazgatónő lapunktól tudta meg. A dorogi égetőmű beruházásaként új salaklerakó építését tervezik