Népszava, 2001. február (129. évfolyam, 27-50. sz.)

2001-02-20 / 43. szám

NÉPSZAVA A darabokra szakadó Mir űrállomás a tervek szerint március közepén a Csendes-óceánba csapódik Vége a Világnak, nyugodjék békében! A Mir orosz űrállomás megsemmisítésére legkésőbb március 13. és 15. között sort kell keríteni, különben további repülése a Föld körüli pályán bizonyos kockázatokkal jár - közölte hétfőn Jurij Koptyev, a Roszaviakoszmosz vezetője. A Mir központi modulját tizenöt évvel ezelőtt, 1986. február 20-án állították Föld körüli pályára. Halmai Katalin NÉPSZAVA Bár a Mir űrállomás létezésének másfél évtizede alatt felbecsülhe­tetlen értékű tudományos ered­ménnyel járult hozzá az űrkutatás fejlődéséhez, megsemmisítésé­nek észszerűségét egyetlen józan gondolkodású szakértő sem von­ja kétségbe. Nem úgy az orosz honpolgárok, akiknek 40 százalé­ka - egy felmérés szerint - élet­ben tartaná a Mirt, amelynek je­lentése magyarul: világ és béke. Tudományos eredmények és ku­darcok ide vagy oda, az űrbázis mégiscsak a nemzeti büszkeség forrása! Megsemmisítése azzal a veszéllyel fenyeget, hogy az orosz űrkutatásnak befellegzik. Vlagyimir Melnyikov, az Enyergi­­ja nevű rakétagyár vezető kutató­ja szerint a Mirrel együtt vége az űrkutatásban élvezett orosz ver­senyképességnek. Bármennyire is jogos a bázis elveszítése fölött érzett fájdalom, a Mir már régóta képtelen betöl­teni azt a szerepet, amelyre meg­alkotói szánták. Tűzeset, ütközés, számítógép-meghibásodások és emberi mulasztás okozta, majd­nem tragédiával végződő baleset - ezek a szovjet-orosz űrkutatás dicsőségét hirdetni hivatott űrál­lomás hosszúra nyúlt agóniájá­nak állomásai. A kegyelemdöfést a megmentésére szövetkezett ma­gánbefektetők kudarcba fulladt kísérlete adta meg a Mirnek. A MirCorp nevű amerikai­orosz magáncég exkluzív turista­látványossággá akarta átalakítani a Föld körül keringő objektumot, s Dennis Tito amerikai üzletember személyében meg is találta az első vállalkozó kedvű utast. Ám a szár­nyaló vágyakat hamar letörte a pénzhiány. Mivel elszállt az utol­só esély a Mir megmentésére, Moszkva feladta a harcot. „Nem folytathatjuk tovább ezt a játékot, nem játszhatunk orosz rulettet” - magyarázta a döntést Jurij Kop­tyev, az orosz űrkutatási ügynök­ség vezetője. A Mir halálos ítéletét tavaly decemberben írta alá Mi­hail Kaszjanov orosz miniszterel­nök. A MirCorp pedig a Nemzet­közi Űrállomással „vigasztaló­dik”, remélve, hogy az épülő űrvá­ros fogadja majd az általa össze­verbuvált fizető utasokat. A Mir első modulját 1986-ban bocsátották föld körüli pályára. Márciusban megérkezett az első legénység, 1988 augusztusában pedig Valerij Pljakov megkezdte rekord hosszúságú, 438 napos űr­utazását a bázison. 1995-ben dokkolt először amerikai űrsikló a Mirhez. Kilencéves volt az orosz űrbá­zis, amikor az első mechanikai problémák jelentkeztek a műkö­désében. 1997 februárjában tűz ütött ki a fedélzetén: a 14 percen át lángoló oxigéngenerátor olyan erős füstöt termelt, hogy az űrál­lomáson tartózkodó négy orosz, egy amerikai és egy német űrha­jós majdnem hazaindult. Két hét­tel később, egy újabb, hasonló berendezés meghibásodása kény­szerítette a legénységet arra, hogy a tartalékgenerátorokból pótolja az oxigénszükségletet. Egy hó­nap múltán az a készülék mondta föl a szolgálatot, amely a levegő­­tisztításért felelt. 1997 júniusában működésének legdrámaibb pilla­natait élte át a Mir, amikor egy te­herűrhajó nekiütközött a testé­nek. A baleset következtében sú­lyos károk keletkeztek az űrállo­más laboratóriumában, az egyik napeleme pedig úgy megrongáló­dott, hogy energiaellátása a felére zuhant. Michael Foale amerikai űrha­jós, aki az ütközés idején az űrál­lomáson tartózkodott, így emlé­kezett vissza a történtekre: „Egy­két másodpercig rémületet érez­tünk. Az első gondolatom az volt, hogy azonnal meghalunk, hiszen a levegőnk ellenőrizhetetlenül gyorsan szökött ki a kabinból”. A kozmonauták végül két nap alatt többé-kevésbé helyreállítot­ták a megsérült berendezéseket, de a sikernek nem sokáig örül­hettek. Hamarosan a fedélzeti komputer mondta be az unal­mast, s a következő hónapok a számítógép meghibásodásainak javítgatásával teltek. 1997 júliusában az orosz Alek­­szandr Lazutykin írta be magát a Mir fekete krónikájába: az űrha­jós - saját bevallása szerint vélet­lenül - elvágott egy fontos kábelt, amely az űrhajót és az egyik nap­elemet kötötte össze egymással. A szakembereknek 1998-ban és 1999-ben sem hagytak nyugtát a meghibásodások. 1998-ban pél­dául az űrhajósok egy lyukat fe­deztek föl az egyik fedélzeti nyí­láson, ami miatt csökkenni kez­dett a nyomás a dokkolóegység belsejében. Legutóbb a rádiókap­csolattal és az akkumulátorok fel­töltésével voltak gondok. A soro­zatos problémák fölgyorsították a végső döntés megszületését. A Mir megsemmisítése na­gyobb izgalmakat kelt, mint a működésében beállt zavarok. Szakemberek még sohasem irá­nyítottak a Földre egy több mint 110 tonnás fémkolosszust. A tervek szerint a Mir Oroszor­szág fölött kezdi meg Föld körüli pályája elhagyását, s ez a folya­mat főként orosz területek fölött megy végbe. Amint a Mir a Föld légkörébe lép, ezernyi apró da­rabra hullik szét, ezek közül né­hány a 700 kilogrammot is elér­heti. A részecskék nagy része elég a sűrű légtérben, a maradék pedig valahol a Csendes-óceánba csa­pódik, 1500 kilométerre keletre Ausztrália partjaitól. A szakértők azonban figyelmeztetnek: nem biztos, hogy a manőver olyan si­mán és zökkenőmentesen fog le­zajlani, ahogyan azt Csillagvá­rosban eltervezik. Egyelőre nehéz megjósolni, hogy pontosan mi fog történni március 13. és 15. között (ha nem halasztják el ismét az űrállomás megsemmisítésének időpontját). Mivel a Mir 90 percenként kerüli meg a Földet, egy néhány perces eltérést okozó navigációs hiba is drasztikusan megváltoztathatja a földet érés pontos helyét. A Mir megsemmisülésével le­zárni az űrkorszak egy fontos epi­zódja. Rekordok sorozata született az űrbázison, amely 15 év alatt több mint 100 orosz és külföldi kozmonautát fogadott a fedélze­tén. Egyikük összesen 30 órát töl­tött a nyílt világűrben, s ezzel vi­lágcsúcsot állított föl. Akárcsak az a kollégája, aki összesen több mint két évig dolgozott a Miren. Az űr­állomáson 16,5 ezer tudományos kísérletet hajtottak végre. A szovjet-orosz űrállomáson gyűjtött tapasztalok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a vi­lágűrbe induló ember ma már hosszú távra tervezhet. A Mir megtanított arra, hogyan lehet hónapokat, éveket tölteni a koz­moszban. Az amerikai űrsikló csodákra képes, ám két hétnél tovább nem bírja az űrben. Ez pedig túl rövid idő ahhoz, hogy a súlytalanság állapotához az emberi szervezet hozzászokjon. Az űrsikló legénysége annak tu­datában végzi a feladatát, hogy néhány nap múltán hazatér. Könnyebben elviselik egymást, lazábban kezelik a felmerülő problémákat is, tudván tudva, hogy hamarosan otthon lesznek. A Mir legénységének nem ada­tott meg ez a gondtalanság. A szovjet-orosz űrállomáson meg­fordult kozmonauták igazi szak­értői lettek annak, hogyan küzd­­jék le a mindennapi problémá­kat, hogyan legyenek úrrá - le­leményességgel, ügyességgel — a váratlan helyzeteken. Erre a rutinra és tapasztalatra elenged­hetetlen szükség lesz a többek között orosz részvétellel terve­zett Nemzetközi Űrállomáson. Az építkezés 1986-ban kezdődött a világűrben. A Miren keletkező "őrszemét” a Föld légkörébe lépve elég, maradványai pedig a Csendes-óceánba zuhannak. A Mir in­áll­u­llán Tömeg: 116 tonna Keringési idő: 90 min. Keringési pálya távolsága a Földtől: 350-400 km Sebesség: több mint 20 000 km/h Horvát kárpótlás nem csak hovát állampolgároknak Keller Tivadar (Zágráb) Horvátországban nemcsak a horvát állampolgároknak van joguk a kommunista időszakban elkobozott javaik utáni kárpót­lásra - így döntött a horvát al­kotmánybíróság, amelynek ha­tározata alapján Zágrábnak mó­dosítania kell az 1997-ben élet­be léptetett kárpótlási törvényt. A Vjesnik című zágrábi napi­lap hétfői számában adott hírt arról, hogy az alkotmánybíróság törölte a törvénynek azt a parag­rafusát, amely szerint csak hor­vát állampolgársággal rendelke­zők­­nyújthattak be kérvényt a kommunista időkben elkobzott javaik utáni kárpótlásra. A parla­mentnek most módosítania kell a törvényt, s annak alapján min­denekelőtt a Horvátországból kitelepített németek és osztrá­kok nyújthatnak be kárpótlási kérvényeket. A II. világháborúig több mint félmillió német nemzetiségű élt Jugoszlávia területén, minde­nekelőtt Szlavóniában, a Vajda­ságban és Bosznia-Hercegovi­nában. Az akkori Jugoszláviá­ban, a ma Horvátországhoz tar­tozó területeken mintegy 150 ezerre tették a számukat. A kom­munista hatóságok 1944. no­vember 21-én léptették életbe azt a határozatot, amelynek alapján gyűjtőtáborokba szállí­tották a német nemzetiségűeket, és kitelepítették őket Jugo­szláviából. Horvátországban ma 2700-an németnek és mintegy 500-an osztráknak vallják ma­gukat. Az alkotmánybíróság döntése után ezentúl mindenki kárpótlá­si kérvényt nyújthat be a horvát hatóságokhoz, akinek javait a kommunista korszakban elko­bozták a mai Horvátország terü­letén. Eközben a horvát sajtó arról is hírt adott, hogy eddig mintegy 4 ezer horvát állampolgár nyújtott be kérelmet pénzbeli kárpótlásra a II. világháború idején német­­országi fogoly-, illetve munka­táborban végzett kényszermun­ka miatt. A német kárpótlási program horvát szekciójának vezetője szerint feltehetően mintegy 5 ezerre nő majd a hor­vátországi kérelmezők száma, akik közül legfeljebb 15 ezer márka kárpótlásra számíthatnak a koncentrációs táborok egykori foglyai, 5 ezer márkára a mun­katáborok volt lakói, illetve 2 ezer márkára a mezőgazdasági létesítmények egykori kényszer­­munkásai. Alagúton menekülnek Angliába A hatóságok sürgetik az illegális bevándorlás megfékezését MTI-információ A La Manche-alagutat üzemel­tető társaság felszólította a fran­cia és a brit kormányt, hogy fé­kezze meg az alagúton át törté­nő illegális bevándorlást. A határsértők növekvő száma akadályozza a vasúti forgalmat az alagútban - közölte az Euro­tunnel társaság elnöke, Patrick Ponsolle hétfőn a cég éves pénzügyi mérlegét kísérő közle­ményében. Február elején holtan találtak az alagútban egy iraki állampol­gárságú határsértőt, akit elgázolt egy tehervonat - emlékeztetett a Reuters. Az illetékesek szerint Párizs­ban havonta mintegy 400 illegá­lis bevándorló száll fel Calais francia kikötőig szóló jeggyel a nemzetközi vonatra, amelyről azonban csak Lon­donba szállnak le, ahol menedékjo­got kérnek. Tony Blair brit kormányfő sze­retné felgyorsíta­ni a brit beván­dorlási kirendelt­ségek megnyitá­sát a vasúti alagút francia vég­állomásán. Nagy-Britanniában tavaly 76 ezer ember kért me­nedékjogot, 4 ezerrel több, mint tíz éve, a hidegháború vé­gén. A spanyol hatóságok hétfőre virradóra elfogtak kétszáz határ­sértőt, akik házilag tákolt csóna­kokkal a veszélyes Gibraltári-szorosban próbáltak meg át­kelni Európába - je­lentette az AP. Éjfél és a reggeli órák kö­zött négy akcióban kapták el a beván­dorolni próbálkozó­kat. Mintegy felük észak-afrikai, másik felük fekete­afrikai, 45-en közülük nők - tájé­koztatott a spanyol belügymi­nisztérium illetékese. Párizsban havonta 400 illegális bevándorló száll föl a nemzetközi vonatra Calais-ig szóló jeggyel *­­1V VILÁG 2001. FEBRUÁR 20., KEDD 9 ♦ Prém­ium­k,im­it a lekötetlen A folyószámlával, a további számlaegyenlegre kedvezményekkel ♦ Díjkedvezményes közü­­emi átutalások kapc­solatos informál­inkat ♦ Kedvezményes széfszolgáltatás ingyenesen hívható ügyfélszolgálati ♦ Díjmentesen (társkártyákkal) igényelhető telefonvonalunkon (()(« 110-201-19­») és Visa I lei trón bankkártya bankfiókjainkban kaphat. AEB BANK RT.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék