Népszava, 2003. június (131. évfolyam, 127–150. sz.)

2003-06-07 / 132. szám

NÉPSZAVA 2003. JUNIUS 7., SZOMBAT VÉLEMÉNY Kasza László Németországi rendetlenség Nekünk, magyaroknak úgy is fel lehetne fogni a német társadalmi, politikai, gazda­sági válságot, mint akármelyik, jelentősé­gében nem kevésbé fontos ország (Nágy- Britannia, Franciaország stb.) belső problé­máját. De tudjuk, nekünk a németek a leg­fontosabbak. Nem csak azért, mert tőlük vagy rajtuk keresztül kapjuk - függetlenül kormányaink színétől, bölcsességétől - a legtöbb gazdasági, politikai, erkölcsi támo­gatást. Hanem azért is, mert ez talán az az egyetlen or­szág Európában, amelyik elkötelezettnek érzi magát velünk szemben. A nálunk nyaraló NDK-turisták áten­gedése Ausztriába 1988-ban vezetett a keletnémet kom­munista rendszer bukásá­hoz, Németország újraegye­sítéséhez. Ezt ők nem felej­tik el nekünk. A mai gond a hatvanas évek végén kezdődött. Willy Brandt, a háború utáni első szociáldemok­raták vezette kormány kancellárja a 19. század szociáldemokratáinak szíve szerint gazdálkodott: a nemzeti jövedelem újraosz­tásával segítette az elmaradottakat, a társa­dalom peremére szorultakat (szorítottakat). Szétosztotta azt is, amit a gazdaság még nem termelt meg. A gazdasági csoda Nyu­­gat-Németországában tehette. Volt miből. Csakhogy ez a felfogás normává vált. Az­óta egyetlen kormány sem mert, akart, tu­dott lényegében változtatni ezen a rendsze­ren, hiszen a „német szociális állam” világ­fogalommá vált. Ebben a gazdagságban akarták részesíteni az újraegyesítés után a kommunizmus lepusztította NDK-t is. A megterhelés együtt járt a megmerevedett Kohl-rendszer 16 éves reformképtelensé­gével. Ez volt az az idő, amikor a hasonló népjóléti államok (Svédország, Dánia, Hol­landia) radikális strukturális változtatásokat foganatosítottak. Belátták, hogy szétosztani csak azt lehet, amit a gazdaság megtermelt. Náluk a svéd írónő, Astrid Lindgren azóta világhírű példája, hogy 102 százalék adót kellett fizetnie egy könyve bevétele után, kijózanító példa maradt a jól keresők eszte­len mégkopasztása területén. Ugyanakkor Németországban csak annyira telt, hogy az egyre irreálisabbá váló szociális kiadások fedezésére növelték az állam eladósodását. Tette ezt Helmuth Kohl 16 éven át és foly­tatja Gerhard Schröder öt éve. Pechje a mai kancellárnak, hogy elődje bűneiért is neki kell szenvedni. Persze nem ártatlanul. A Kohl-rendszerrel szemben meghirdetett programja, hogy „ugyanazt tesszük, csak jobban”, eleve nem jelentett perspektívát. Elődje jelszavát, hogy „most nem csiná­lunk semmit, aztán majd meglátjuk”, nem a volt kancellár bölcsnek szánt hallgatása mögé rejtette, hanem - mert őt kiáltották ki médiakancellámak - állandóan magyaráz­ta. így aztán mára mindenki megértett leg­alább annyit, hogy az ország gazdasági helyzete katasztrofális, és hogy ezen Schrö­der képtelen változtatni. A helyzet:- Az EU egykori motorja a tagállamok között három éve utolsó gazdasági növeke­dés tekintetében. A nemzeti jövedelem egy főre jutó hányada tekintetében megelőzi Ausztria, Írország és Hollandia. A szerző újságíró- Az állam eladósodása elérte a csillagá­szati, 1269 milliárd eurót. Schröder öt éve alatt az összeg megduplázódott. A kormány ezért a költségvetés 20 százalékát (!) ka­matra fizeti. A kancellár első kormányprog­ramjában 2006-ra nulla, szaldót ígért. Ez mára beismert illúzió, az ország a követke­ző generációk zsebére él. A kormány máso­dik éve nem tudja betartani azt az EU-elő­­írást, hogy az új kölcsön nem haladhatja meg a költségvetés 3 százalékát. Már ma tudjuk: jövőre is ez lesz.- A munkanélküliség új rekordot dönt. Számítások szerint év végére eléri az öt milliót (12 százalék). Schröder azt mondta 1998-ban: „Ha négy év alatt nem szorítjuk 3,5 millió alá a munkanélküliséget, nem ér­demeljük meg, hogy újraválasszanak ben­nünket.” A társadalom elöregszik. Csökken a születések száma, az emberek tovább él­nek (átlagéletkor 70 év), rövidebb ideig dol­goznak (átlag 58 éves korig). 20 évvel ez­előtt négy befizetőre jutott egy nyugdíjas, ma háromra, harminc év múlva egy-egy lesz az arány. Következmény: a nyugdíjpénztár egyre nagyobb állami támogatásra szorul (idén a költségvetés 38 százaléka!), tehát az államadósság tovább növekszik. Drága a munka. A bérek 40 százaléka járulékos ki­adás, amely a munkaadókat terheli. Szigo­rú törvény védi a munkavállalókat. A fel­mondás gyakorlatilag-lehetetlen. Ha mégis, a szenioritás elv uralkodik, tehát nem fel­tétlenül azt lehet elbocsátani, akinek a munkája nem kielégítő. Ezért a külföldi be­fektetés állandóan csökken, német vállala­tok pedig kivándorolnak oda, ahol olcsóbb a munkaerő. A növekvő munkanélküliség, a csökkenő foglalkoztatottság, a vállalati csődök, a tőkekivándorlás következtében egyre nagyobb az adókiesés. Az idén a be­tervezettnél 8,7, jövőre 42 milliárd euróval lesz alacsonyabb az állam adóbevétele. A kormány most Agenda 2010 névvel keretprogramot tett az asztalra. Ez megszo­rításokat jelent az egészségügyi ellátás, munkanélkülisegély, nyugdíjbiztosítás te­rületén, enyhíti a felmondási kötöttséget, csökkenti a munkaadói részesedést a járu­lékos költségeknél, emeli számos fogyasz­tási cikk adóját, újakat vezet be. Pontos adatokat, számokat még nem tudunk, a ter­vek naponta változnak. A szociáldemokrata pártban és a szakszervezeteknél nagy ellen­állásba ütközött az Agenda 2010. Schröder kancellár a rendkívüli pártkongresszuson (amit a pártvezetés ellenére az alapszerve­zetek erőszakoltak ki) lemondással fenye­getett, ha a küldöttek nem támogatják prog­ramját. Nehéz megmondani, hogy mit je­lent a közel 90 százalékos siker. Feltehető­en mindenekelőtt azt, hogy a párt nem akarja elveszítem a hatalmat és nincs olyan személyisége, aki Schröder helyébe léphet­ne. Azt viszont semmi esetre sem jelenti, hogy a program egyes tételeit (a törvényja­vaslatokat külön-külön kell benyújtani) megszavazza a parlament és jóváhagyja a felsőház. Ha a szociáldemokrata-zöld koa­líció 4 tagja a törvény ellen szavaz, már megbukott. Eddig 12-en jelentették be, hogy egyes törvényeket nem támogatnak, ha a kormány nem fogadja el módosítási ja­vaslataikat. A felsőházban pedig ellenzéki többség van. Tehát a siker érdekében a kor­mánynak a konzervatív pártok szempontjait is figyelembe kell venni. Ennek megvalósításához olyan kormányra van szükség, amelynek van távlati elképzelése és élvezi a társadalom bizalmát. Ez a kormány, annak vezető párt­ja és főleg a kancellár nem olyan. Saját tagjai sem bíznak benne. Az idén húszezren léptek ki a szociáldemokrata párból. Ha most vasárnap lennének a választások, 26 százalékot kapnának. Ez a háború utáni ab­szolút mélypont. Schröder nemcsak azért hiteltelen, mert nem valósította meg, amit megígért (például hogy lemond, ha nem si­kerül csökkenteni a munkanélküliséget). Hanem mindenekelőtt azért, mert sorozato­san nem mond igazat. (Kormányfő eseté­ben udvariasságból tekintsünk el a fogalom másik, de azonos jelentőségű kifejezésé­től.) A választások előtt kijelentette, hogy nem lesz adóemelés. Egy nappal győzelme kihirdetése után (!) két szociáldemokrata tartományi miniszterelnök követelte a va­gyonadó bevezetését. Azóta öt további adó­emelésről, illetve kedvezménymegvonás­­ről határozott a kormány. A választás előtt kiegyensúlyozott pénzügyi helyzetről, a ta­karékossági program folytatásáról volt szó. Nem telt el két hónap, és kiderült, hogy óri­ási hiányok vannak a költségvetésben, az állam eladósodása folytatódik. Az ellenség nyomására most parlamenti bizottság (köz­nyelven: hazugságbizottság) vizsgálja, hogy Schröder és Eichel pénzügyminiszter tudatosan vezették-e félre a választókat. A kancellár választási programjának egyik alaptétele volt: a nyugdíjak biztosak. Azóta „túl költségesnek” tartja a két éve beveze­tett, saját nyugdíjreformját, és az Agenda 2010-ben azt javasolja, hogy mindenki kössön magán-nyugdíjbiztosítást is. A példákat folytatni lehetne. A közhan­gulatot kifejezi a baloldali liberális Der Spiegel szalagcíme: „Ütött az igazság órája a hazugságok birodalmában.” És bár min­den feltétele adva van a kormány bukásá­nak, mégis valószínű, hogy kihúzza ezt a választási periódust. Az ellenzék nem akar új választást, mert bár biztosan nyerne, át kellene venni azt a csődtömeget, amelynek alapjait Helmuth Kohl vezetésével ők rak­tak le és amelyet Schröder juttatott mai csú­csára. Másik megoldás a nagykoalíció le­hetne. Függetlenül attól, hogy a demokrati­kus rendszereknek ez a legkevésbé demok­ratikus megjelenési formája, a keresztény pártok nem fogadnák el a nekik járó, máso­dik hegedűs szerepet. Ez ugyanis teljes fe­lelőséggel, de korlátolt hatalommal járna, így aztán valószínűleg marad a kormány és a tény, hogy valami nincs rendben Német­országban. Hamlet ezt Dániára vonatkoztatva drasz­tikusabban fejezte ki. És bár minden feltétele adva van a kormány bukásának, mégis valószínű, hogy kihúzza ezt a választási periódust. Az ellenzék I nem akar új választást, H. mert át kellene vennie a cséídtömeget A csomag r<?Db MCübT/W CM ‘^AZ bJcAi KiKíTtA] Pápai Gábor rajza ; Kés a kormányban Jó lenne tudni, mire készül a kormány. S ezúttal nem a programok megvalósításáról, a szükséges intézkedésekről van szó. A kérdés az, van-e sejtése a miniszterelnöknek és minisztereinek arról, hol és mi­vel támadják őket legközelebb. Az már világosan látszik, hogy az el­lenzék harci kedve nem lankad. De miért is lankadna, amikor szinte tálcán kínálják neki az újabb és újabb eseteket. És lassacskán így célhoz is érhetnek. A cél természetesen nem rövid távú. Nem is lehet. A választást tavaly megnyerték a mostani kormány­pártok, legközelebb - minden bizonnyal - 2006-ban lehet őket kiütni a hatalomból. Akkorra kell tehát betáplálni a választók többségének tuda­tába, hogy milyen emberek is vezetik jelenleg az országot. Jelzők helyett most elégedjünk meg annyival, szerintük olyanok, akik nem érdemlik meg, hogy vezessék. Ez egyébként teljesen rendben is van, hiszen az el­lenzéknek az a dolga, hogy bírálja a kormányt, miközben az is természe­tes törekvés, hogy hatalomra akar kerülni. Az persze nem mindegy, hogy mindezt milyen módszerekkel teszik, ám a demokrácia tág teret ad. Meg a kormány is. Ami azért elég meglepő ahhoz képest, milyen ígéretekkel indultak. Nagy elánnal igyekeztek bebizonyítani, hogy elődeik - akik most az ellenzéket jelentik - nem válogattak a módsze­rekben, amikkel az országot irányították, és igyekeztek megtartani hatalmukat, ám a próbálkozások jobbára félresiklottak. Miközben pe­dig egyre másra derülnek ki olyan ügyek, amelyek már a mostani kor­mányt és a benne szereplő politikusokat érintik. Medgyessy Péter maradhatott miniszterelnök, jól jött ki a kormány­zás elején napvilágra került D-209-es ügyből. De Kiss Elemér már nem maradhatott kancelláriaminiszter, mert a kormányfő úgy ítélte meg, hogy túl nagy erkölcsi teher lenne kormányának. Támadások ér­tek ugyan közben más minisztereket is, de ezek nem voltak olyan je­lentőségűek, mint az első kettő. Most azonban itt van Magyar Bálint ügye, amely akár vízválasztó is lehet. Már csak azért is, mert az elő­zőknél összetettebb problémával áll szemben a miniszterelnök. Az oktatási miniszter ugyanis - pillanatnyi ismereteink szerint ­­tiszta. Csakhogy ez most - 2003 Magyarországán úgy tűnik - lényeg­telen. Az sem számít, hogy Magyar Bálint jó miniszter-e, a tanítás megreformálásának elképzelései szimpatikusak-e vagy sem. Mellé­kes, noha még az is lehet, hogy éppen ezek miatt teremtettek számá­ra olyan helyzetet, amiből jól alighy jöhet ki. Magyar Bálint fő hibá­jának most az látszik, hogy olyan emberekkel vette körül magát, olyan emberekben bízott meg, akik ezt korántsem érdemelték meg. Késő bánat. Lehet, hogy már hiába hullanak körülötte a fejek. Medgyessy Péter pedig ugyancsak e hiba miatt került kínos helyzet­be. Hiszen most már nem először, nem is másodszor bukik ki, hogy ő is olyan emberekkel vette körül magát, akik - éppen, mert kínos hely­zetbe hozták - nem érdemesek a bizalmára. Kiss Elemér esetében azon­ban könnyű volt korrigálni. Ehhez csak egyéni megfontolás, az utódlás­hoz pedig az MSZP támogatása kellett. Magyar Bálint viszont SZDSZ- es miniszter, azt a pártot képviseli a kormányban, amely egy éve - egy nagyobb súlyú ügyben - kiállt a miniszterelnök mellett. Egyelőre Med­gyessy is azt üzente, hogy Magyar marad a kormányban. A kérdés az, tartható marad-e ez az álláspont. Mindenesetre jól teszi a kormány, ha megpróbálja előre kielemez­ni, hol és mivel támadják meg legközelebb. Még szerencsésebb lenne azonban számára, ha csökkenteni tudná a támadható felületet. A biza­lom szép dolog, de jó azt is*tudni, hogy olyannak vetjük hátunkat, aki miatt sehonnan se vágják belénk a kést. Sebes György Alapvetően... Annyira belejöttek a hőbörgésbe, sípolás­ba egyes polgári kö­rök, hogy nem szíve­sen hagynák abba. Ám, legnagyobb sajnálatukra a ken­dermagtüntetés óta nemigen volt alkal­muk együtt mozdul­ni. Pedig azóta jócskán zuhant a paradi­csom ára és a tyúkok is szaporábban tojnak. (Hogy a Fradi-pályán történt, gyo­morforgató csetepaté kirobbantását bármely polgári kör magára vállalta volna, arról nem hallottam. Pedig né­mely szilaj tintapocsékolók újabban a baszk, az északír meg a korzikai mintát ajánlgatják - hangsúlyozva persze, hogy nem a terrorizmusra gondolnak.) De sebaj, a jobboldal valamelyik ideológusa megtalálta a helyes utat: vesszenek a buzik! Máris készülődést rendeltek hát el a nyári budapesti me­legfesztivál szétzavarására. A Vörösmarty téren az eltorzult ar­cok elé emelt kötelet meg a táblákon néhány elégtelenre sikerült nyelvtani próbálkozást láthattunk, ám sejtelmem sincs, a fütyülőiken kívül mit visznek majd magukkal a homoszexuálisok el­len. .. Megszólalt a Szövetség a Nemzetért polgári kör szóvivője is. (Csak emlé­keztetőül: ennek tagja Orbán Viktor.) Lapunknak ezt mondta: „...a polgári körök alapvetően a jogállam előírásai­nak megfelelően kívánnak működni. Vannak olyan provokátorok azonban, amelyek magukat polgári körnek neve­zik.” Tessék csak figyelni a finomságokra! Azt mondja tehát Szemkeő Judit, hogy „alapvetően”. Értsd: „többé-kevésbé”, „nagyjából”, nem pedig „eltökélten” yagy „természetszerűen”. Továbbá: „kívánnak működni”. Vagyis: „ha sike­rül, jó, ha nem, az sem baj”. Nem pe­dig: „úgy működünk és punktum!” Ennyit a (szofisztikáit) szigorú elvi el­kötelezettségről a jogállamiság iránt. S mit kezdjünk a második mondat­tal? A provokátorokkal, akik polgári körnek álcázzák magukat. Miután ­­sem közjogilag, sem fideszileg - nincs kodifikálva a polgári kör fogalma, ha valamelyik magára azt mondja, hogy polgári kör, az polgári kör. Akárkik tar­tózkodnak is benne. (Vö.: Karinthy: Shakespeare drámáit nem is Shakes­peare írta, hanem egy másik író, akit szintén Shakespeare-nek hívtak.) Úgyhogy nincs itt semmi álcázás. Csak rafinált, összekacsintó távolság­­tartás. Mert, lássuk be, egyfelől nehéz civilizált formában beismerni a higgadt közvélemény előtt, hogy bizony a cső­cselék is képviselteti magát az „egy a zászló” alatt. Másfelől pedig kódolva ott lappang az „egy a tábornak” szóló üzenet is: óvakodjunk a kommunisták­tól, akik nyilván beférkőztek köreink­be, hogy lejárassanak bennünket. (A miépes lelkületű ezeket pufajkásnak, munkásőmek fordítja magában - pláne, ha korábban maga is az volt. A megél­hetési miniszteri szint meg nyilván tit­kos ügynökökről vizionál - mint min­dig, történjék bármi. Az agyatlan garáz­dának pedig a nyilatkozat - ha megérti egyáltalán - maga a feloldozás, mert hogy a provokátort magára nem veszi, az biztos.) A lényeg az - üzeni a legfőbb polgá­ri kör -, hogy nézzetek csak gyanakod­va egymásra, járjatok egymás sarká­ban. Közben azért zárjatok hidat, özö­nöljetek teret, zavarogjatok és sokasod­jatok! Lehetőleg ez kösse le az energiá­tokat. Más irányú aktivitásotok ugyanis zavaró tényező lenne a formálódó szö­vetség számára. (Túl sok a púp a párt hátán. Bán már a Fidesz is benneteket, mint a kutya, amelyik kilencet kölyke­­zett. így is elég nagy a fejetlenség arra­felé. Posztok osztódnak, ígéretes jövők alakulnak, érdemes múltak törlődnek a Lendvay utcában.) Mi meg majd elhatárolódunk tőletek, ha pillanatnyi érdekeink úgy diktálják, de az is lehet, hogy kiállunk mellette­tek. Csak az a lényeg, hogy ne tudjátok előre, mire számíthattok a végén. Tulajdonképpen le a kalappal Szem­keő Judit előtt, aki két kurta mondatba tudta sűríteni újságcikknyi üzenetét! Remélem, nem voltam vele túl igaz­ságtalan. Legalábbis alapvetően... Veress Jenő NÉPSZAVA-------------139 ém-----------­Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Felelős szerkesztő: HORVÁTH ISTVÁN Főszerkesztő helyettes: DÉSI JÁNOS, KATONA JÓZSEF Lapszerkesztők: HAHN PÉTER, TÓTH JENŐ ■ Vezető szerkesztő: MUZSLAI KATALIN ■ Vizuális szerkesztő: VERESS JENŐ ■ Képszerkesztő: WEBER LAJOS ■ Belföldi szerkesztőségvezető: VÁRNAI IVÁN, helyettes: SEBES GYÖRGY, szerkesztők: GYÉMÁNT MARIANN, HORVÁTH ÉVA, PODHORÁNYI ZSOLT, PÓR VILMOS, REGŐS ZSUZSA ■ Külpolitikai szerkesztőségvezető: RÓNAY TAMÁS ■ Sportszerkesztősóg-vezető: BALLAI ATTILA ■ Publicisztika: PETRI LUKÁCS ÁDÁM ■ Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, HORVÁTH ILDIKÓ, KEPECS FERENC, SZABÓ IRÉNÉ ■ Szép Szó: BOROS ISTVÁN ■ Magazin, szolgáltatás: SZIGETI PIROSKA ■ Vezető tervezőszerkesztő: NAGYNÉ GERGELY FLÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja a tulajdonos megbízásából az NSZ 1999 Rt. v. a. ■ Vezérigazgató: VÉRTES JÁNOS ■ Technikai igazgató: TÓTH JENŐ ■ Kereskedelmi igazgató: BARÁTH MAYA ■ Marketingigazgató: MENCSER ÉVA ■ Terjesztési igazgató: FODRÓCZY ELVIRA ■ Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. ■ Postacím: 1430 BUDAPEST, PF. 4, Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 ■ Titkárság: 477-9039, telefax: 477-9038 ■ Elektronikus levélcím: (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu ■ Hirdetés telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 ■ Terjesztés, telefon: 477-9000/130, telefax: 477-9020. ■ Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu Terjeszti árusításban a LAPKER. Rt., előfizetésben a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központja (ÜLK). Belföldi előfizetés: Budapesten a Budapesti Postaigazgatóság kerületi ügyfélszolgálati irodáinál, a hírlapkézbesítőknél, a Hírlap-előfizetési Irodánál (Budapest Vili., Orczy tér 1. Levélcím HELIR1900) és a kiadónál. Vidéken: a postáknál és a kézbesítőknél. Külföldi előfizetés: a Hírlap-előfizetési Irodánál (Budapest Vili., Orczy tér 1. Levélcím HELIR 1900) Előfizetési díj egy hónapra 1650 Ft, negyedévre 4710 Ft, fél évre 9240 Ft, egy évre 18 000 Ft. Nyomdai előállítás: Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája ■ Felelős vezető: BURJÁN NORBERT igazgató ■ ISSN 0133-1701 Vidék 1 2 4 8 1 6- A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti WTESZ

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék