Népszava, 2004. április (132. évfolyam, 77–101. sz.)
2004-04-16 / 89. szám
Kertész Ákos Az egyház döglött oroszlán?! Még az a jó, hogy csak az MSZP pártigazgatója véli úgy, hogy amit Kósáné Kovács Magda mond, az igenis „intelligens elemzés”, egy ifjú publicista a múlt héten megírta, hogy Kósáné döglött oroszlánt rugdos - tudja mindenki -, ami igazán nem intelligens dolog, mert a Vatikán olyan sikertelen, mint a magyar futball: a klérust Európa már temeti, inkább fonjunk neki koszorút. Az ifjú kolléga nevét nem írom le, két okból: nem óhajtok neki reklámot csinálni, nem vele vitatkozom. Azzal, amit képvisel. Emlékezzünk a múlt század húszas éveinek Németországára. A derék német polgár még kiröhögte azt a hőzöngő osztrák káplárt azzal a nevetséges bajuszával. Az a nevetséges bajusz aztán nemsokára félelmetes divatot csinált. Persze erre ma már nem mindenki emlékszik... A mi ifjú publicistánk még pajzán gondolat sem volt 1944 augusztusában, amikor a falak tele voltak a nyilasröplapokkal és falfirkákkal: Jön Szálasi! - és a Pesti Posta című vicclapban megjelent az emlékezetes karikatúra Szálasiról a száznyolcvan fokkal hátracsavart fejével és alatta a híres mondat: Szálasi, aki úgy jön, mintha menne. No, megnyugodtunk, senki sem mondta, hogy „meneküljünk, jönnek a nyilasok!” És mit tesz Isten, jöttek. Hiába ámítottuk magunkat, hogy ezek már a végüket járják, mint az egész második világháború. Aztán kiderült, hogy voltak még tartalékok, jó pár millió emberélet kioltására. Én nem vetemednék arra, hogy megkérdőjelezzem Kósáné Kovács Magda intelligenciáját, de arra sem, hogy egy kézlegyintéssel elintézzem a Vatikánt. A Vatikán nem csak lobbizik - Kósáné nagyon finoman fejezte ki magát. Úgy látom, az ellenreformáció óta nem volt Európában ilyen alkalom belenyomulni a világi hatalomba. Eddig is próbálkozott, s nem sikertelenül. A második vatikáni zsinat szociálpolitikai tézisei nemcsak a keresztényszocialistákat, de az európai szociáldemokratákat is elgondolkoztatták, az utazó pápa még most is, súlyos betegen is népszerű, sőt ellenségei is csodálják hihetetlen akaraterejét. Az egész keresztény világot lenyűgözte a zsidóság (ügyes) megkövetésével, és cserébe eladta a világnak a kollaboráns XII. Pius boldoggá avatását, ami számomra botrány, mert ezáltal a náci tébolyt és a teljes holokausztot végigsunyító pápa és a kalkuttai Teréz anya közé tett egyenlőségjelet, csak ne higgye az olvasó, hogy ezt mindenki így látja. Nem. Ezt nagyon kevesen látják így, mint én. Az, hogy bizonyos dolgokban, a cölibátus, a családtervezés kérdésében, a gumi óvszer használatában a Vatikán sziklafejűen maradt, nem számít semmit. Tömegével ismerek mélyen hívő, a pápáért és a Vatikán államért rajongó katolikusokat, akik magától értetődően nem szaporodnak, mint a nyulak, gyakorló házasságtörők, és nem bolondok kerülni a gumi óvszert. Ha a vatikáni taktika beválik, és az egyház világi hatalomhoz jut, tudni fogja, hogy kényszerítse rá Európára az akaratát. Pénze, mint a tenger, a médiát is kézbe tudja venni, és ismeri az agymosás kétezer éve kidolgozott összes fortélyát. Ez kicsivel több, mint lobbi. És nem az a cél, hogy Európa ne használjon (csak a példa kedvéért) gumi óvszert. Az a cél, hogy az egyház szabja meg a világi törvényt is. Aztán civilben mindenki úgy játszhatja ki a törvényt, ahogy tudja. Miért, a krisztusi szeretet törvényét ki tartja meg? Ki nem játssza ki? Ki szereti felebarátját úgy, mint önmagát - sőt még az ellenségét is?! A törvény nem arra való, hogy érvényesítsék, hanem hogy kimondása megerősítse a törvényhozó hatalmát. És ebben a talajvesztett, fölbolydult, értékzavarral küszködő Európában a tömegek stabilitás, biztonság és biztos lelki kapaszkodó utáni vágya miért ne emelhetné be az unió törvényhozásába a Római Katolikus Anyaszentegyház fundamentalizmusát? Apámtól, aki mélyen vallásos katolikus polgár volt, azt tanultam, hogy Európát a szekularizáció teremtette meg, szemben a bizánci, ázsiai, és a Szovjetunióra is jellemző „cezaropapizmussal” (apám kifejezése). A kereszténység, sőt maga Jézus, kezdettől a vallás és a világi hatalom szétválasztását hirdette, mintegy eleve belekódolta a kereszténységbe a szekularizációt. Arra a kérdésre, fizessenek-e a zsidók Rómának adót. Jézus így válaszolt: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” Bár az ő korában a templom afféle közösségi ház is volt, Jézus nem tűrte, hogy az Isten házát beszennyezzék a világi, gazdasági-politikai ügyek: kötéllel verte ki a templomból a kufárokat, a pénzváltókat és a vámosokat. Pilátus előtt vállalta, hogy ő a zsidók királya, de rögtön hozzá is tette: „Az én országom nem e világból való.” A kereszténység e krisztusi tanokról alapvetően akkor feledkezett meg, amikor Nagy Konstantin államvallássá emelte. Azóta a Vatikán szüntelenül arra törekszik, hogy ellenőrizze a világi hatalmat. Most, hogy létrejön az Európai Unió, ez a küzdelem uniós, sőt globális méretűvé nő: ez mindenki számára nyilvánvaló, aki a fölvilágosodás alapján áll, aki ellenzi a trón és oltár összefonódását, aki a vallás- és lelkiismereti szabadság híve, és azt akarja, hogy Európa laikus maradjon. Kósáné Kovács Magda a klerikális erők, de főleg a Vatikán hatalmi törekvése ellen emelt szót, és nem a vallás ellen, nem a hit ellen, nem a hívő emberek ellen, és nem az egyházak társadalmi szolgálatai ellen. Vagyis a názáreti Jézus tanításai szellemében beszélt. Figyeld meg, mondta apám, ezek (a bolsevikok) mindent az egyháztól tanultak. Sztálin ugyanolyan tévedhetetlen, mint a pápa. Roma locuta, causa finita. A papság a párt, az „élcsapat", a titkosrendőrség pedig a szerzetesrendek... Van inkvizíció, lásd a „kirakatpereket”, az eretnekeket pedig elégetik. A bolsevik pápa Moszkvában székel, és minden ország számára ő nevezi ki a hercegprímást. És vannak szentek. Kommunista szentek? De még mennyire! A pártnak vannak mártírjai is, éppúgy, mint az egyháznak, sőt vannak bolsevista egyházatyák is! És a helyi párttitkár a plébános, Orbán Viktor jobboldali vezér a múlt héten kapta meg a Vatikán egyik legrangosabb, külföldieknek adható kitüntetését, a Nagy Szent Gergely Lovagrend Nagykeresztjének civil fokozatát. Vajon miért? Mert a Vatikán reméli, hogy 2006- ban győz, és akkor Magyarországon, az unió egyik tagállamában az egyház már beépülhet a hatalomba. Hisz Orbán Viktor nemrég az egyház álláspontjával megegyezően nyilatkozott az abortusz és az eutanázia kérdéséről. A Fidesz elnöke úgy látja: „A keresztény antropológiát képviselő politikai pártoknak meghatározó erőként kell fellépniük Európában." A „keresztény antropológia” ugyanolyan tudománytalan baromság, mint a „kommunista meteorológia”. De azért kampányfogásnak remekül működik, és arról szól, hogy ideális lenne, ha a Vatikánban hoznák meg Európa törvényeit. Tiltsák meg az abortuszt, az óvszer használatát, az eutanáziát, tiltsák be a genetikát, sőt lehetőleg az egész orvostudományt, mert az is Isten akarata ellen való, hiszen a betegséget "is Isten bocsátja rá az emberre. Vagy nem? Hát nem! Isten még a Szentírás szerint is szabad akaratot adott az embernek, s az Úr az ígéreteit nem szokta megszegni. Ez magyarul azt jelenti, hogy Isten a világ dolgaiba nem szól bele: minden tettéért az Ember a felelős. Mert szabad akarata szerint cselekszik, szabadon választ jó és rossz között. Ezt a bibliai alaptételt, hogy az ember Istentől szabad akaratot kapott, az egyház mint állam, mint hatalom sohasem ismerte el, több mint ezer éve folytat ádáz harcot minden fejlődés és haladás, minden tudományos fölfedezés ellen, a mai napig. Persze mindig vereséget szenved, visszavonul, de mindig újrakezdi. Az egyház hatalma a világi hatalom fölött fundamentalizmus. A lényeg a totális diktatúra, az ember szabad akaratának a tagadása. Más szóval: Isten rendelésének tagadása. Ennyi. Ez nem lerágott csont. Nagyon is élő veszély. Ezt jelzi a hisztéria, ami Kósáné Kovács Magda józan figyelmeztetését követte. A küzdelem globális méretűvé nő: aki a fölvilágosodás alapján áll, ellenzi a trón és oltár összefonódását, a vallás- és lelkiismereti szabadság híve, és azt akarja, hogy Európa laikus maradjon A szerző író Tisztázzunk valamit Disneyland Irak rólunk is szól. Nemcsak a 300 katonánkról, nemcsak az ott dolgozó civil magyarokról, hanem mindannyiunkról. Az iraki válság megoldása vagy meg nem oldása komoly következményekkel jár Európára és benne Magyarországra nézve is. A helyzet súlyos, ezért a következmények is súlyosak lehetnek. Látjuk Bagdadot és Fallúdzsát, láttuk Madridot, és láthatunk még mást is. A kérdés tehát az, hogy Magyarország kivonhatja-e magát az iraki, illetve a belőle következő bonyodalmakból és tragédiákból. A válasz sajnos az, hogy nem. Pedig amúgy Irakhoz nem sok közünk van. Volt ugyan még (nem is kevés) a szocializmusban, amikor szerettük Szaddámot, volt valamennyi 1991-ben is, amikor az öbölháborúban csatlakoztunk az amerikaiak vezette ENSZ-szövetséghez, de aztán a (magánzseb)gazdasági és politikai Izabellák kivételével nemigen foglalkoztunk nemhogy Irakkal, de még az arab világgal sem. Szükséges volt-e ilyen körülmények között támogatni Bush elnök katonai akcióját politikailag, majd békefenntartási és politikai rendezési kísérletét katonailag? Vajon miért nem tehettük mi is ugyanazt, mint a németek vagy a franciák? Például azért, mert a két említett ország mégiscsak európai nagyhatalom. És például azért, mert Magyarország viszonya az Egyesült Államokkal és a NATO- val kellemetlenül megromlott az Orbánkompány utolsó időszakában, emiatt pedig a Medgyessy-kormánynak semmilyen mozgástere nem maradt. Bármennyire az Európai Unióba igyekeztünk is, nyilvánvaló, hogy a világ első számú hatalmával, első számú szövetségesünkkel, biztonságunk első számú szavatolójával nem lehetünk rosszban. Viszsza kellett tehát szerezni az amerikaiak bizalmát, de függetlenül ettől (vagyis a mi speciális helyzetünktől) egész Közép- és Kelet-Európa, a lengyelektől a cseheken át a románokig és a bolgárokig kiállt az amerikaiak mellett, ennek a térségnek ugyanis Európában is elengedhetetlen az amerikai támasz. Medgyessyék az Amerika vagy Nyugat-Európa dilemmából még kifejezetten jól is jöttek ki, megerősítve mindkét oldal irántunk való bizalmát. Ami akkor is így volt és van (és nagyon jól van), ha most Irakban mi is szorult helyzetbe kerültünk az amerikaiakkal együtt. Ha ugyanis nem sikerül belátható időn belül békét teremteni, akkor nem fogják tudni helyreállítani az iraki infrastruktúrát a több tízezres létszámban ott dolgozó amerikai civilek. Ha nincs villany, víz, út, olaj, akkor az irakiaknak nem lesz munkájuk, fizetésük, vagyis nő az elkeseredés, a düh, a fanatizmus. Egyenes út vezet - anélkül, hogy bárkinek bármilyen utat kellene építenie - a káoszhoz és a terrorizmus terjedéséhez. Ezért mindenki, aki most Irakból ki akar jönni, a talpra álláshoz és a rendhez szükséges békét teszi nehezebbé. Teljesen mindegy, hogy Bush hibázott-e, amikor külön ENSZ-felhatalmazás nélkül megtámadta Szaddám rendszerét (úgy látszik, igen), vagy hibázott-e, amikor a katonai győzelem után lassan és bizonytalanul, belső szövetségesek nélkül fogott hozzá a rendezéshez (biztosan), a lényeg az, hogy most minél több támogatást kellene kapnia a világtól. Hiába tenne jót valószínűleg a demokrata elnökjelölt, Kerry győzelme az Egyesült Államok és a többi nagyhatalom (benne Európa) kapcsolatainak (és valószínűleg a világnak is), ez nem szabad, hogy azt jelentse, hogy Európa (és benne Magyarország) most riadtan meneküljön, egyesek pedig még gondterhelten (egyben diadalittasan) bólogassanak is, hogy na ugye, mi előre megmondtuk, egye meg Bush, amit főzött. Nem ő vagy nem csak ő fogja megenni, és nem csak ő főzte. Szeptember 11. nem egyszerű terrorakció volt, hanem hadüzenet, sőt egy újfajta háború kezdete. Nem csupán az Egyesült Államok, hanem az egész, demokratikus alapokon működő nyugati világ ellen, ahogy ezt az akkori magyar miniszterelnök, Orbán Viktor is világosan látta és mondta is. Ezt a háborút a terroristák nem az akkor általuk még nem is sejtett iraki beavatkozás miatt indították, mint ahogy az azóta elkövetett merényleteknek sem oka, legföljebb ürügye Irak. Ne ringassuk magunkat illúziókba: a terrorizmus elleni háborúban csak akkor van esély a túlélésre, ha minél többen fognak össze a tömeggyilkosok ellen. Lehet, hogy az amerikaiaknak kínjukban még Iránnal vagy Szíriával is együtt kell működniük, ha másképp nem megy. De elbújni még egy kis országnak is lehetetlen. Jók Bolgár György NÉPSZAVA ---------------MHBMfi 1873-BAN--------------Főszerkesztő NÉMETH PÉTER Fezetős szerkesztő HORVÁTH ISTVÁN Főszerkesztő helyettes DÉSI JÁNOS, KATONA JÓZSEF Ügyvezető igazgató: KOCSI ILONA Lapszerkesztők HAHN PÉTER TÓTH JENŐ ■ Vezető szerkesztők: MUZSLAI KATALIN VERESS JENŐ ■ Vizuális szerkesztő KIS ZOLTÁN ■ Képszerkesztő WEBER LAJOS ■ Belföldi szerkesztőségvezető SEBES GYÖRGY, szerkesztők DUTKA NOÉMI. GYÉMÁNT MARIANN. HORVÁTH ÉVA PODHORÁNYI ZSOLT. PÓR VILMOS. Kultúra. Mozaik VÁRNAI IVÁN ■ Külpolitikai szerkesztőségvezető RÓNAY TAMÁS ■ Sportszerkesztőség-vezető BALLAI ATTILA ■ Publicisztika PETRI LUKÁCS ÁDÁM ■ Főmunkatársak BÁRSONY ÉVA. ELEKES ÉVA. HORVÁTH ILDIKÓ. KEPECS FERENC. SZABÓ IRÉNÉ ■ Szép Szó BOROS ISTVÁN ■ Magazin, szolgáltatás SZIGETI PIROSKA ■ Vezető tervezőszerkesztő NAGYNÉ GERGELY FLÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja az Editorial Kft. ■ Technikai igazgató: TÓTH JENŐ ■ Kereskedelmi igazgató BARÁTH MAYA ■ Marketingigazgató MENCSER ÉVA ■ Terjesztési igazgató: FODRÓCZY ELVIRA ■ Szerkesztőség 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. ■ Postacím: 1430 BUDAPEST. PF. 4. Telefon 477-9000. központi telefax: 477-9020 ■ Titkárság: 477-9037. telefax: 477-9038 ■ Elektronikus levélcím: (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu ■ Hirdetés telefon: 477-9030. telefax: 477-9033 ■ Terjesztés, telefon 477-9000/130. telefax: 477-9020. ■ Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu Terjeszti árusításban a LAPKER Rt., előfizetésben a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központja (ÜLK). Belföldi előfizetés Budapesten a Budapesti Postaigazgatóság kerületi ügyfélszolgálati irodáinál, a hírlapkézbesítőknél, a Hírlap-előfizetési Irodánál (Budapest Vili., Orczy téri Levélcím HELIR 1900) és a kiadónál. Vidéken: a postáknál és a kézbesítőknél. Külföldi előfizetés: a Hírlap-előfizetési Irodánál (Budapest Vili., Orczy tér 1. Levélcím HELIR 1900) Előfizetési díj egy hónapra 1932 Ft. negyedévre 5466 Ft. fél évre 10 764 Ft. egy évre 20 868 Ft. ^ M MATESZ Nyomdai előállítás: Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája ■ Felelős vezető: BURJÁN NORBERT igazgató ■ ISSN 0133-1701 Vidék 1 2 4 81 6 A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti NÉPSZAVA 2004. ÁPRILIS 16., PÉNTEK VÉLEMÉNY \VVKtS ffimG NcAi ttiMW/iKOf, AlltelÚ vT AwtySrx; K |v-, PApai Gábor rajza Hatvan év „Tényleg pofoztátok egymást?” „Na, kérlek, mesélj még Auschwitzról.” Így kérlelgettem az önző unoka konok kegyetlenségével nagymamámat, aki a hatalmas bőrfotelban nyáron is plédekbe burkolózva idézte fel nekem a nem átélhető, nehezen elképzelhető iszonyatot. A reggeli sorban állásokat, amikor egymást pofozták a sorstársak, hogy egészségesebbnek tűnjön az arcbőrük, mert akik gyengélkedtek, azokat egyből elvezényelték a gázba. Igaz, nem mindegyiküket, volt, akit ott helyben főbe lőtt az SS- tiszt. Mesélt Mengele doktorról, aki előtt meztelenül körbe kellett járni és a „szerencséseket” - például őt - kiválasztotta különböző kísérletekre. Az így elkülönítettek egy időre védve voltak a gázkamráktól, ehelyett azt próbálgatta a haláldoktor rajtuk, meddig bírja hűtőkamrákban az életet az ember, a „tudományos munkát” majd száz nőből alig fél tucat élte túl, köztük a nagymamám. Aki így eljuthatott a tábor melletti Schazlarba, egy szövőgyárba, ahol immáron a napi egy tál marharépaleves mellé reggel járt egy pohár malátakávé is, hogy a nők napi tizenhat órában készíthessék a kötszereket gyilkosaiknak. Mindennap felsikoltott ott néhány nő - a nagymama elbeszélése szerint akiknek a szövőgép levágta az ujját, őket rögvest főbe is lőtték, az életben maradottaknak jutott feladatul, hogy talicskán elvigyék őket egy tömegsírba. Mindig csontsovány, mindig betegeskedő nagymamám végül a kevesek egyikeként kiszabadult a nácik haláltáborából, és hazafelé jövet a kassai rendező pályaudvaron találkozott a nagyapámmal, két év után. A családtörténet szerint a viszontlátás örömében ott fogant az én mamám. „A Második Nemzedék soha nem ismeri meg azt, amit az Első Nemzedék a csontjaiban érez, de amit a Második Nemzedék mindenki másnál jobban ismer, az az Első Nemzedék. Más gyerekek szüleinek nincsen szám a karjukon. Más gyerekek szülei nem beszélnek olyan könnyedén tömeggyilkosságokról, mint a fociról. Más gyerekek szüleinek vannak szülei” - mondta volt a nagyszerű amerikai író, Melvin Jules Bükiét. Igen, a mamámnak magától értetődők voltak a gyilkosok és kísértették folyvást álmában is, mígnem alig negyvenöt évesen öngyilkos nem lett. Ezt már nagyapám nem érte meg, aki a gigantikus méretű ebédlőasztalra csapott, ha a nagymama panaszkodott valamiért, és azt mondta: „Hát élünk, kicsim, nem elég?” Az a kontinentális közösség, ahova most hazánk is belép, meg fogja védeni önmagát a fasiszta veszélytől. De ehhez az is kell, hogy emlékezzünk és, hogy a tankönyvek minden országban hitelesen idézzék fel a diákoknak, mi történt hatvan éve, mi alól szabadították fel a kontinenst a szövetségesek és a szovjetek. Arra az intellektuális rejtélyre pedig, miképp tehette magáévá annyi művelt ember Magyarországon hatvan éve a legordasabb eszmét, álljon itt magyarázatul egy részlet Szép Ernő Emberszag című regényéből: „A legnagyobb szenvedés, ez, amit az ember intelligenciájára mértek. Ezt a sűrű butaságot nyelni, ezt a mocsok ködöt színi levegő helyett, a hazugságot, a butítást, a butaságot. Tűrni tehetetlenül, hogy hogy züllesztik ennek a tehetséges országnak az elméit, hogy sorvasztják itt el az értelmet, a humort, a szellemet. Mikor heverjük ki azt a kárt, amit ennek a nemzetnek a fejében és a lelkében tettek? Van különben valami magyarázat arra nézve, hogy hogy hihet el értelmesebb ember is ilyen vad szamárságokat? Kíván a zsidóról minden csúnyát hinni, igazolni szeretné a gyűlöletét, és a lelkiismeretét elaltatni, mikor elragadja az állást, a boltot, a földet a zsidótól. ” Petri Lukács Ádám 7