Népszava, 2004. április (132. évfolyam, 77–101. sz.)

2004-04-16 / 89. szám

Kertész Ákos Az egyház döglött oroszlán?! Még az a jó, hogy csak az MSZP pártigaz­­gatója véli úgy, hogy amit Kósáné Kovács Magda mond, az igenis „intelligens elem­zés”, egy ifjú publicista a múlt héten meg­írta, hogy Kósáné döglött oroszlánt rug­dos - tudja mindenki -, ami igazán nem intelligens dolog, mert a Vatikán olyan si­kertelen, mint a magyar futball: a klérust Európa már temeti, inkább fonjunk neki koszorút. Az ifjú kolléga nevét nem írom le, két okból: nem óhajtok neki reklámot csinálni, nem vele vitatkozom. Azzal, amit képvisel. Emlékez­zünk a múlt század húszas éveinek Németországára. A derék német polgár még ki­röhögte azt a hőzöngő oszt­rák káplárt azzal a nevetsé­ges bajuszával. Az a nevet­séges bajusz aztán nemso­kára félelmetes divatot csi­nált. Persze erre ma már nem mindenki emlékszik... A mi ifjú publicistánk még pajzán gon­dolat sem volt 1944 augusztusában, amikor a falak tele voltak a nyilasröplapokkal és falfirkákkal: Jön Szálasi! - és a Pesti Posta című vicclapban megjelent az emlékezetes karikatúra Szálasiról a száznyolcvan fok­kal hátracsavart fejével és alatta a híres mondat: Szálasi, aki úgy jön, mintha men­ne. No, megnyugodtunk, senki sem mond­ta, hogy „meneküljünk, jönnek a nyila­sok!” És mit tesz Isten, jöttek. Hiába ámí­tottuk magunkat, hogy ezek már a végüket járják, mint az egész második világháború. Aztán kiderült, hogy voltak még tartalé­kok, jó pár millió emberélet kioltására. Én nem vetemednék arra, hogy megkérdője­lezzem Kósáné Kovács Magda intelligen­ciáját, de arra sem, hogy egy kézlegyin­téssel elintézzem a Vatikánt. A Vatikán nem csak lobbizik - Kósáné nagyon fino­man fejezte ki magát. Úgy látom, az ellen­­reformáció óta nem volt Európában ilyen alkalom belenyomulni a világi hatalomba. Eddig is próbálkozott, s nem sikertelenül. A második vatikáni zsinat szociálpolitikai tézisei nemcsak a keresztényszocialistá­kat, de az európai szociáldemokratákat is elgondolkoztatták, az utazó pápa még most is, súlyos betegen is népszerű, sőt el­lenségei is csodálják hihetetlen akaratere­jét. Az egész keresztény világot lenyűgöz­te a zsidóság (ügyes) megkövetésével, és cserébe eladta a világnak a kollaboráns XII. Pius boldoggá avatását, ami szá­momra botrány, mert ezáltal a náci tébolyt és a teljes holokausztot végigsunyító pápa és a kalkuttai Teréz anya közé tett egyen­lőségjelet, csak ne higgye az olvasó, hogy ezt mindenki így látja. Nem. Ezt nagyon kevesen látják így, mint én. Az, hogy bizonyos dolgokban, a cölibá­tus, a családtervezés kérdésében, a gumi óvszer használatában a Vatikán sziklafejű­­en maradt, nem számít semmit. Tömegé­vel ismerek mélyen hívő, a pápáért és a Vatikán államért rajongó katolikusokat, akik magától értetődően nem szaporod­nak, mint a nyulak, gyakorló házasságtö­rők, és nem bolondok kerülni a gumi óv­szert. Ha a vatikáni taktika beválik, és az egyház világi hatalomhoz jut, tudni fogja, hogy kényszerítse rá Európára az akaratát. Pénze, mint a tenger, a médiát is kézbe tudja venni, és ismeri az agymosás kétezer éve kidolgozott összes fortélyát. Ez kicsi­vel több, mint lobbi. És nem az a cél, hogy Európa ne használjon (csak a példa ked­véért) gumi óvszert. Az a cél, hogy az egyház szabja meg a világi törvényt is. Aztán civilben mindenki úgy játszhatja ki a törvényt, ahogy tudja. Miért, a krisztusi szeretet törvényét ki tartja meg? Ki nem játssza ki? Ki szereti felebarátját úgy, mint önmagát - sőt még az ellenségét is?! A törvény nem arra való, hogy érvényesít­sék, hanem hogy kimondása megerősítse a törvényhozó hatalmát. És ebben a talaj­vesztett, fölbolydult, értékzavarral küsz­ködő Európában a tömegek stabilitás, biz­tonság és biztos lelki kapaszkodó utáni vágya miért ne emelhetné be az unió tör­vényhozásába a Római Katolikus Anya­­szentegyház fundamentalizmusát? Apámtól, aki mélyen vallásos katolikus polgár volt, azt tanultam, hogy Európát a szekularizáció teremtette meg, szemben a bizánci, ázsiai, és a Szovjetunióra is jel­lemző „cezaropapizmussal” (apám kifeje­zése). A kereszténység, sőt maga Jézus, kezdettől a vallás és a világi hatalom szét­választását hirdette, mintegy eleve belekó­dolta a kereszténységbe a szekularizációt. Arra a kérdésre, fizessenek-e a zsidók Ró­mának adót. Jézus így válaszolt: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Is­tennek, ami az Istené.” Bár az ő korában a templom afféle közösségi ház is volt, Jé­zus nem tűrte, hogy az Isten házát be­szennyezzék a világi, gazdasági-politikai ügyek: kötéllel verte ki a templomból a kufárokat, a pénzváltókat és a vámosokat. Pilátus előtt vállalta, hogy ő a zsidók ki­rálya, de rögtön hozzá is tette: „Az én or­szágom nem e világból való.” A kereszténység e krisztusi tanokról alapvetően akkor feledkezett meg, amikor Nagy Konstantin államvallássá emelte. Azóta a Vatikán szüntelenül arra törek­szik, hogy ellenőrizze a világi hatalmat. Most, hogy létrejön az Európai Unió, ez a küzdelem uniós, sőt globális méretűvé nő: ez mindenki számára nyilvánvaló, aki a fölvilágosodás alapján áll, aki ellenzi a trón és oltár összefonódását, aki a vallás- és lelkiismereti szabadság híve, és azt akarja, hogy Európa laikus maradjon. Kósáné Kovács Magda a klerikális erők, de főleg a Vatikán hatalmi törekvése ellen emelt szót, és nem a vallás ellen, nem a hit ellen, nem a hívő emberek ellen, és nem az egyházak társadalmi szolgálatai ellen. Vagyis a názáreti Jézus tanításai szellemében beszélt. Figyeld meg, mondta apám, ezek (a bolsevikok) mindent az egyháztól tanul­tak. Sztálin ugyanolyan tévedhetetlen, mint a pápa. Roma locuta, causa finita. A papság a párt, az „élcsapat", a titkosren­dőrség pedig a szerzetesrendek... Van inkvizíció, lásd a „kirakatpe­reket”, az eretnekeket pedig elégetik. A bolsevik pápa Moszkvában székel, és min­den ország számára ő nevezi ki a hercegprímást. És vannak szentek. Kommunista szen­tek? De még mennyire! A pártnak vannak mártírjai is, éppúgy, mint az egyháznak, sőt vannak bolsevista egyház­atyák is­! És a helyi párttitkár a plébános, Orbán Viktor jobboldali vezér a múlt héten kapta meg a Vatikán egyik legran­gosabb, külföldieknek adható kitünteté­sét, a Nagy Szent Gergely Lovagrend Nagykeresztjének civil fokozatát. Vajon miért? Mert a Vatikán reméli, hogy 2006- ban győz, és akkor Magyarországon, az unió egyik tagállamában az egyház már beépülhet a hatalomba. Hisz Orbán Viktor nemrég az egyház álláspontjával meg­egyezően nyilatkozott az abortusz és az eutanázia kérdéséről. A Fidesz elnöke úgy látja: „A keresztény antropológiát képvi­selő politikai pártoknak meghatározó erő­ként kell fellépniük Európában." A „keresztény antropológia” ugyan­olyan tudománytalan baromság, mint a „kommunista meteorológia”. De azért kampányfogásnak remekül működik, és arról szól, hogy ideális lenne, ha a Vati­kánban hoznák meg Európa törvényeit. Tiltsák meg az abortuszt, az óvszer hasz­nálatát, az eutanáziát, tiltsák be a geneti­kát, sőt lehetőleg az egész orvostudo­mányt, mert az is Isten akarata ellen való, hiszen a betegséget "is Isten bocsátja rá az emberre. Vagy nem? Hát nem! Isten még a Szentírás szerint is szabad akaratot adott az embernek, s az Úr az ígé­reteit nem szokta megszegni. Ez magyarul azt jelenti, hogy Isten a világ dolgaiba nem szól bele: minden tettéért az Ember a fele­lős. Mert szabad akarata szerint cselek­szik, szabadon választ jó és rossz között. Ezt a bibliai alaptételt, hogy az ember Istentől szabad akaratot kapott, az egyház mint állam, mint hatalom sohasem ismer­te el, több mint ezer éve folytat ádáz har­cot minden fejlődés és haladás, minden tudományos fölfedezés ellen, a mai napig. Persze mindig vereséget szenved, vissza­vonul, de mindig újrakezdi. Az egyház hatalma a világi hatalom fö­lött fundamentalizmus. A lényeg a totális diktatúra, az ember szabad akaratának a tagadása. Más szóval: Isten rendelésének tagadása. Ennyi. Ez nem lerágott csont. Nagyon is élő veszély. Ezt jelzi a hisztéria, ami Kósáné Kovács Magda józan figyelmez­tetését követte. A küzdelem globális méretűvé nő: aki a fölvilágosodás alapján áll, ellenzi a trón és oltár összefonódását, a vallás- és lelkiismereti szabadság híve, és azt akarja, hogy Európa laikus maradjon A szerző író Tisztázzunk valamit Disneyland Irak rólunk is szól. Nemcsak a 300 kato­nánkról, nemcsak az ott dolgozó civil ma­gyarokról, hanem mindannyiunkról. Az iraki válság megoldá­sa vagy meg nem ol­dása komoly követ­kezményekkel jár Eu­rópára és benne Ma­gyarországra nézve is. A helyzet súlyos, ezért a következmé­nyek is súlyosak lehetnek. Látjuk Bagda­­dot és Fallúdzsát, láttuk Madridot, és lát­hatunk még mást is. A kérdés tehát az, hogy Magyarország kivonhatja-e magát az iraki, illetve a belőle következő bo­nyodalmakból és tragédiákból. A válasz sajnos az, hogy nem. Pedig amúgy Irakhoz nem sok közünk van. Volt ugyan még (nem is kevés) a szocializmusban, amikor szerettük Szad­­dámot, volt valamennyi 1991-ben is, amikor az öbölháborúban csatlakoztunk az amerikaiak vezette ENSZ-szövetség­­hez, de aztán a (magánzseb)gazdasági és politikai Izabellák kivételével nemigen foglalkoztunk nemhogy Irakkal, de még az arab világgal sem. Szükséges volt-e ilyen körülmények között támogatni Bush elnök katonai akcióját politikailag, majd békefenntartási és politikai rende­zési kísérletét katonailag? Vajon miért nem tehettük mi is ugyanazt, mint a né­metek vagy a franciák? Például azért, mert a két említett or­szág mégiscsak európai nagyhatalom. És például azért, mert Magyarország viszo­nya az Egyesült Államokkal és a NATO- val kellemetlenül megromlott az Orbán­­kompány utolsó időszakában, emiatt pe­dig a Medgyessy-kormánynak semmi­lyen mozgástere nem maradt. Bár­mennyire az Európai Unióba igyekez­tünk is, nyilvánvaló, hogy a világ első számú hatalmával, első számú szövetsé­gesünkkel, biztonságunk első számú sza­vatolójával nem lehetünk rosszban. Visz­­sza kellett tehát szerezni az amerikaiak bizalmát, de függetlenül ettől (vagyis a mi speciális helyzetünktől) egész Közép- és Kelet-Európa, a lengyelektől a csehe­ken át a románokig és a bolgárokig kiállt az amerikaiak mellett, ennek a térségnek ugyanis Európában is elengedhetetlen az amerikai támasz. Medgyessyék az Ame­rika vagy Nyugat-Európa dilemmából még kifejezetten jól is jöttek ki, megerő­sítve mindkét oldal irántunk való bizal­mát. Ami akkor is így volt és van (és na­gyon jól van), ha most Irakban mi is szo­rult helyzetbe kerültünk az amerikaiak­kal együtt. Ha ugyanis nem sikerül belátható időn belül békét teremteni, akkor nem fogják tudni helyreállítani az iraki infrastruktú­rát a több tízezres létszámban ott dolgo­zó amerikai civilek. Ha nincs villany, víz, út, olaj, akkor az irakiaknak nem lesz munkájuk, fizetésük, vagyis nő az elkeseredés, a düh, a fanatizmus. Egye­nes út vezet - anélkül, hogy bárkinek bármilyen utat kellene építenie - a ká­oszhoz és a terrorizmus terjedéséhez. Ezért mindenki, aki most Irakból ki akar jönni, a talpra álláshoz és a rendhez szükséges békét teszi nehezebbé. Telje­sen mindegy, hogy Bush hibázott-e, ami­kor külön ENSZ-felhatalmazás nélkül megtámadta Szaddám rendszerét (úgy látszik, igen), vagy hibázott-e, amikor a katonai győzelem után lassan és bizony­talanul, belső szövetségesek nélkül fo­gott hozzá a rendezéshez (biztosan), a lé­nyeg az, hogy most minél több támoga­tást kellene kapnia a világtól. Hiába ten­ne jót valószínűleg a demokrata elnökje­lölt, Kerry győzelme az Egyesült Álla­mok és a többi nagyhatalom (benne Eu­rópa) kapcsolatainak (és valószínűleg a világnak is), ez nem szabad, hogy azt je­lentse, hogy Európa (és benne Magyar­­ország) most riadtan meneküljön, egye­sek pedig még gondterhelten (egyben di­adalittasan) bólogassanak is, hogy na ugye, mi előre megmondtuk, egye meg Bush, amit főzött. Nem ő vagy nem csak ő fogja megen­ni, és nem csak ő főzte. Szeptember 11. nem egyszerű terrorakció volt, hanem hadüzenet, sőt egy újfajta háború kezde­te. Nem csupán az Egyesült Államok, hanem az egész, demokratikus alapokon működő nyugati világ ellen, ahogy ezt az akkori magyar miniszterelnök, Orbán Viktor is világosan látta és mondta is. Ezt a háborút a terroristák nem az akkor álta­luk még nem is sejtett iraki beavatkozás miatt indították, mint ahogy az azóta el­követett merényleteknek sem oka, leg­följebb ürügye Irak. Ne ringassuk ma­gunkat illúziókba: a terrorizmus elleni háborúban csak akkor van esély a túl­élésre, ha minél többen fognak össze a tömeggyilkosok ellen. Lehet, hogy az amerikaiaknak kínjukban még Iránnal vagy Szíriával is együtt kell működniük, ha másképp nem megy. De elbújni még egy kis országnak is lehetetlen. Jók Bolgár György NÉPSZAVA ---------------MHBMfi 1873-BAN--------------­Főszerkesztő NÉMETH PÉTER Fezetős szerkesztő HORVÁTH ISTVÁN Főszerkesztő helyettes DÉSI JÁNOS, KATONA JÓZSEF Ügyvezető igazgató: KOCSI ILONA Lapszerkesztők HAHN PÉTER TÓTH JENŐ ■ Vezető szerkesztők: MUZSLAI KATALIN VERESS JENŐ ■ Vizuális szerkesztő KIS ZOLTÁN ■ Képszerkesztő WEBER LAJOS ■ Belföldi szerkesztőségvezető SEBES GYÖRGY, szerkesztők DUTKA NOÉMI. GYÉMÁNT MARIANN. HORVÁTH ÉVA PODHORÁNYI ZSOLT. PÓR VILMOS. Kultúra. Mozaik VÁRNAI IVÁN ■ Külpolitikai szerkesztőségvezető RÓNAY TAMÁS ■ Sportszerkesztőség-vezető BALLAI ATTILA ■ Publicisztika PETRI LUKÁCS ÁDÁM ■ Főmunkatársak BÁRSONY ÉVA. ELEKES ÉVA. HORVÁTH ILDIKÓ. KEPECS FERENC. SZABÓ IRÉNÉ ■ Szép Szó BOROS ISTVÁN ■ Magazin, szolgáltatás SZIGETI PIROSKA ■ Vezető tervezőszerkesztő NAGYNÉ GERGELY FLÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja az Editorial Kft. ■ Technikai igazgató: TÓTH JENŐ ■ Kereskedelmi igazgató BARÁTH MAYA ■ Marketingigazgató MENCSER ÉVA ■ Terjesztési igazgató: FODRÓCZY ELVIRA ■ Szerkesztőség 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. ■ Postacím: 1430 BUDAPEST. PF. 4. Telefon 477-9000. központi telefax: 477-9020 ■ Titkárság: 477-9037. telefax: 477-9038 ■ Elektronikus levélcím: (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu ■ Hirdetés telefon: 477-9030. telefax: 477-9033 ■ Terjesztés, telefon 477-9000/130. telefax: 477-9020. ■ Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu Terjeszti árusításban a LAPKER Rt., előfizetésben a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központja (ÜLK). Belföldi előfizetés Budapesten a Budapesti Postaigazgatóság kerületi ügyfélszolgálati irodáinál, a hírlapkézbesítőknél, a Hírlap-előfizetési Irodánál (Budapest Vili., Orczy tér­i Levélcím HELIR 1900) és a kiadónál. Vidéken: a postáknál és a kézbesítőknél.­­ Külföldi előfizetés: a Hírlap-előfizetési Irodánál (Budapest Vili., Orczy tér 1. Levélcím HELIR 1900) Előfizetési díj egy hónapra 1932 Ft. negyedévre 5466 Ft. fél évre 10 764 Ft. egy évre 20 868 Ft. ^ M MATESZ Nyomdai előállítás: Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája ■ Felelős vezető: BURJÁN NORBERT igazgató ■ ISSN 0133-1701 Vidék 1 2 4 81 6 A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti NÉPSZAVA 2004. ÁPRILIS 16., PÉNTEK VÉLEMÉNY \VVKtS ffimG NcAi ttiMW/iKOf, AlltelÚ vT AwtySrx; K |v-, PApai Gábor rajza Hatvan év „Tényleg pofoztátok egymást?” „Na, kérlek, mesélj még Auschwitzról.” Így kérlelgettem­ az önző unoka konok kegyetlenségével nagymamá­mat, aki a hatalmas bőrfotelban nyáron is plédekbe burkolózva idézte fel nekem a nem átélhető, nehezen elképzelhető iszonyatot. A reggeli sorban állásokat, amikor egymást pofozták a sorstársak, hogy egészségesebbnek tűnjön az arcbőrük, mert akik gyengélkedtek, azokat egyből elvezényelték a gázba. Igaz, nem mindegyiküket, volt, akit ott helyben főbe lőtt az SS- tiszt. Mesélt Mengele doktorról, aki előtt meztelenül körbe kellett járni és a „szerencséseket” - például őt - kiválasztotta különböző kísérletekre. Az így elkülönítettek egy időre védve voltak a gázkamráktól, ehelyett azt pró­bálgatta a haláldoktor rajtuk, meddig bírja hűtőkamrákban az életet az em­ber, a „tudományos munkát” majd száz nőből alig fél tucat élte túl, köztük a nagymamám. Aki így eljuthatott a tábor melletti Schazlarba, egy szövő­gyárba, ahol immáron a napi egy tál marharépaleves mellé reggel járt egy pohár malátakávé is, hogy a nők napi tizenhat órában készíthessék a köt­szereket gyilkosaiknak. Mindennap felsikoltott ott néhány nő - a nagyma­ma elbeszélése szerint akiknek a szövőgép levágta az ujját, őket rögvest főbe is lőtték, az életben maradottaknak jutott feladatul, hogy talicskán el­vigyék őket egy tömegsírba. Mindig csontsovány, mindig betegeskedő nagymamám végül a kevesek egyikeként kiszabadult a nácik haláltáborából, és hazafelé jövet a kassai rendező pályaudvaron találkozott a nagyapámmal, két év után. A család­­történet szerint a viszontlátás örömében ott fogant az én mamám. „A Má­sodik Nemzedék soha nem ismeri meg azt, amit az Első Nemzedék a csontjaiban érez, de amit a Második Nemzedék mindenki másnál jobban ismer, az az Első Nemzedék. Más gyerekek szüleinek nincsen szám a kar­jukon. Más gyerekek szülei nem beszélnek olyan könnyedén tömeggyil­kosságokról, mint a fociról. Más gyerekek szüleinek vannak szülei” - mondta volt a nagyszerű amerikai író, Melvin Jules Bükiét. Igen, a ma­mámnak magától értetődők voltak a gyilkosok és kísértették folyvást ál­mában is, mígnem alig negyvenöt évesen öngyilkos nem lett. Ezt már nagyapám nem érte meg, aki a gigantikus méretű ebédlőasztal­ra csapott, ha a nagymama panaszkodott valamiért, és azt mondta: „Hát élünk, kicsim, nem elég?” Az a kontinentális közösség, ahova most hazánk is belép, meg fogja vé­deni önmagát a fasiszta veszélytől. De ehhez az is kell, hogy emlékezzünk és, hogy a tankönyvek minden országban hitelesen idézzék fel a diákok­nak, mi történt hatvan éve, mi alól szabadították fel a kontinenst a szövet­ségesek és a szovjetek. Arra az intellektuális rejtélyre pedig, miképp tehette magáévá annyi mű­velt ember Magyarországon hatvan éve a legordasabb eszmét, álljon itt magyarázatul egy részlet Szép Ernő Emberszag című regényéből: „A legnagyobb szenvedés, ez, amit az ember intelligenciájára mértek. Ezt a sűrű butaságot nyelni, ezt a mocsok ködöt színi levegő helyett, a ha­zugságot, a butítást, a butaságot. Tűrni tehetetlenül, hogy hogy züllesztik ennek a tehetséges országnak az elméit, hogy sorvasztják itt el az értelmet, a humort, a szellemet. Mikor heverjük ki azt a kárt, amit ennek a nemzet­nek a fejében és a lelkében tettek? Van különben valami magyarázat arra nézve, hogy hogy hihet el értelmesebb ember is ilyen vad szamárságokat? Kíván a zsidóról minden csúnyát hinni, igazolni szeretné a gyűlöletét, és a lelkiismeretét elaltatni, mikor elragadja az állást, a boltot, a földet a zsidó­tól. ” Petri Lukács Ádám 7

Next