Népszava, 2004. július (132. évfolyam, 152–178. sz.)
2004-07-17 / 166. szám
SZÉP SZÓ2 18 NÉPSZAVA 2004. JÚLIUS 17., SZOMBAT Ulbricht, a falépítő A legvadabb keletnémet „ostalgiázók” sem sírják vissza napjainkban az ötvenöt esztendővel ezelőtt alapított Német Demokratikus Köztársaság hajdani főemberét, Walter Ulbrichtot. A fejhangon szónokló dundi diktátor uralma idején tört ki az 1953-as, vérbe fojtott berlini népfelkelés, s ugyancsak az ő nevéhez fűződik a fal 1961 -es felhúzása, a Nemzeti Néphadsereg 1968-as csehszlovákiai beavatkozása. 1971 májusában „saját kérésére” Erich Honecker váltotta fel a Német Szocialista Egységpárt és a DDR élén. A világ hamarosan a „Mauer” leomlásának (1989. november 9.) másfél évtizedes jubileumát köszönti. A kommunista „Malter Walter”-ről kevés szép szó esik az újraegyesített Németországban. Lotte Ulbricht, a Német Szocialista Egységpárt (NSZEP) hajdani első titkárának felesége 99 éves korában, 2002 tavaszán hunyt el. A halála előttig friss szellemi erőnek örvendett özvegy tisztán emlékezett még II. Vilmos császárra, Hitlerre, Leninre és Sztálinra. No meg Hruscsovra, Brezsnyevre, Honeckerre, Kádárra, Zsivkovra, Ceausescura: az „elvtársi névsort” még hosszasan lehetne sorolni. Legjobban persze 80 esztendősen eltávozott férjét ismerte. Walter Ulbricht egy lipcsei szabó gyermekeként az orosz-német vámháború idején, 1893-ban látta meg a napvilágot, s kamaszként az asztalosmesterséggel ismerkedett. Beszédének szász dialektusát élete végéig sem tudta szalonképessé csiszolni, s ehhez jött még fül sanyargató, sipító hangja, mely egy 1911 -es gégediftéria következménye volt. Felépülvén a torokgyíkból elkapta a munkásmozgalom „gépszíja” az aszkétikus, sportos, türelméről és bátorságáról elhíresült srácot. 1912-ben csatlakozott a szocdemekhez. (Ebben az évben született a „nagy” utód, Erich Honecker, aki Ulbrichthoz hasonlóan ugyancsak egy faszakmában, tetőfedő ácsként indította proletár karrierjét...) Walter az I. világháborút a szociáldemokrata, antimilitarista Reichstag-képviselő Karl Liebknecht csoportjában vészelte át. A Spartakus Szövetség atyját és Rosa Luxemburgot a jobboldaliak 1919 januárjában meggyilkolták - Ulbricht abban az esztendőben „igazolt át” a Német Kommunista Párthoz (KPD). Elvtársai már 30 esztendősen a (KPD) Központi Bizottságának tagjává választották - igaz, a kordokumentumok szerény voksdiadalról tudósítanak. 1923 viharos napjait jól példázza, hogy azon az őszön Hamburgban Ernst Thälmann forradalmi munkásai az utcára vonultak és a bajor fővárosban Adolf Hitler nacionalista baráti köre puccsot szervezett. A müncheni osztrák álmodozónak már csak tíz évet kellet várnia, hogy hatalomra jusson, belefojtva a szót a (lángba boruló) Reichstag képviselőibe, köztük Thälmannba, Wilhelm Pieckbe és Ulbrichtba. (E két utóbbi politikus az 1949-ben alakult NDK első elnökeként, illetve pártvezéreként kárpótlódott az elszenvedett igazságtalanságokért...) Noha Sztálin nem bánt kesztyűs kézzel vélt vagy valós politikai ellenfeleivel, sok európai kommunista érezte magát nagyobb biztonságban a Szovjetunióban, mint hazájában. Rengetegen fizettek életükkel naivitásukért. „Prága, Párizs és újra meg újra Moszkva voltak a náci időkbeli emigráció helyszínei. Itt is, ott is pártmunkát végzett Ulbricht, aki 1928-tól a Szovjetunió Kommunista Pártjának is tagja volt, a simulékony fajtából” - amint azt a Der Spiegel írta. A német magazin így folytatta: „1919 és 1939 között négyszer változtatta meg az SPD-vel kapcsolatos elveit. Valamennyi 180 fokos fordulat Sztálin parancsára történt. Ulbricht az 1936-38-as moszkvai tisztogatások idején is szót fogadott a Kreml vezérének: sok százezer orosz mellett német kommunisták százai is áldozatul estek a sztálini gyilkosságoknak. Ulbricht és akkori segítője, a bonni SPD későbbi frakcióvezetője, Herbert Wehner döntöttek arról, hogy mely német elvtársakat kímélje meg a titkos rendőrség. Csak kevesen voltak... Csupán ketten élték túl baj nélkül a moszkvai emigrációt: Ulbricht és Pieck, az NDK későbbi első államfője.” (Wehner a semleges Svédországban esett hadifogságba 1942-ben.) „Ulbricht életének leghőbb álma volt egy szovjet állam megteremtése Németországban” - fogalmazott 2001-ben megjelent könyvében Mario Frank. Az 50-es évek végén született, az NDK-ban felnevelkedett jogász hosszú ideje gyűjtögeti a politikussal kapcsolatos dokumentumokat. Moszkvában is belepillanthatott a Kommunista Internationale közelmúltig titkosként kezelt aktáiba. A „Walter Ulbricht - Egy német biográfia” című kötet árnyalt képet rajzol a keletnémet proletariátus diktatúrájáról, „ahol a diktátori szerepet így Frank Ulbricht magára osztotta”. A bátorság és opportunizmus, a hatalomvágy és a türelem éppúgy jellemezte a kecskeszakállas kommunistát, mint a jó fizikai kondíció. Szüksége is volt a fittségre, hogy át tudjon vergődni a szovjetunióbeli emigráció sztálini véres szlalompályáján. Honecker a Gestapo berlini börtönében, Thälmann a buchenwaldi koncentrációs táborban álmodozhatott a Moszkva-parti estékről... Ulbricht 50 évesen nem volt rest a sztálingrádi fagyos csatamezőn megafonnal a kezében agitálni Hitler ellen. 1942/43 jéghideg telén a sors egymáshoz sodorta Nyikita Hruscsovot és a nagy német túlélőt. (Sztálin 1953. márciusi halálakor még jelentősége lett ennek a hajdani, spontán elvtársi randevúnak!) A Harmadik Birodalom romjain 1949-ben jött létre az NSZK és az NDK. A szovjet megszállási övezetben megszületetett Német Demokratikus Köztársaság fő politikai ereje a Sozialistisches Einheitspartei Deutschlands (SED) volt. Ugye milyen ismerős a forgatókönyv a kommunisták és a szocdemek egy csapatba tereléséről?! A KPD és az SPD 1946 áprilisában olvadt össze Németország Szocialista Egységpártjává, melynek vezetője a kommunista Wilhelm Pieck (1876-1960) és a szociáldemokrata Otto Grothewohl (1894—1964) lett. A németül SED-re, magyarul NSZEP-re mozaikszavasított keletnémet egységpárt helyettes elnökévé történetünk főhősét, Ulbrichtot választották. A II. világháború utáni új karrierhez erőt adott a (hízásnak indult) férfiúhoz töretlenül hűséges Lotte asszony, akit sokan irigyelhettek „rendes” férjéért. Walter nem dohányzott és kocsmázni sem járt cimboráival, lévén antialkoholista - no meg barátai sem voltak. Reggelente 6-kor tornával kezdte a napot és korabeli filmfelvételek szerint még öltönyben sem volt rést egy-egy pingpongcsatára. (Az már csak imperialista pletyka lehet, hogy miután Mao Cetung Kínájával megromlott a Szovjetunióhoz hű csatlósok viszonya, a DDR kiskirálya aktív asztaliteniszezés helyett a passzív fociszurkolás mellett döntött.) A korát megelőzően a friss, nyers zöldségeknek táplálkozásában főhelyet biztosító Ulbricht a „hatalom virtuózaként” 1950-ben az NSZEP KB főtitkára lett, majd 1953-ban pártja első titkárává választották. Mint már említettük, azon a tavaszon hunyt el J. V. Sztálin, és kevesen hitték volna, hogy a bonni kancellár, Konrad Adenauer ellenlábasa, Ulbricht 1971-ig nyeregben marad. Mert ugye nem sok jóval kecsegtetett, hogy a nyáron 60. születésnapját ünneplő keletnémet diktátorról L. P. Berija a Kremlben kijelentette: „Soha életemben ilyen idiótát még nem láttam”. A berlini Neues Deutschland pártlap ajnározásra specializálódott zsurnalisztái félbehagyták a DDR-vezért dicsőítő cikkeiket és sápadtan ültek éjfekete Olympia írógépeik mögött. Aztán felgyorsultak az események: az NDK (fél) fővárosában munkásfelkelés tört ki június közepén. A Népi Rendőrség és a szovjet fegyveresek segítségével elfojtott tömegmegmozdulásról Ulrich Harbecke nyugatnémet történész később így írt: „A szovjet állambiztonsági szervek titkos jelentése szerint 267 tüntető munkás veszítette életét. Ehhez jöttek még a terrorperek áldozatai. A több mint ötezer letartóztatottból 106 személyt ítéltek halálra, és összesen 1067 embert küldtek 6321 évre börtönbe.” Az NDK-ban a hivatalos adatok 21 halottról szóltak... Ulbricht megúszta a június 17-i munkásfelkelést, sőt Berija kritikája sem jelentett tarkólövést számára, mert alig négy hónappal Sztálin elhunyta után felmentették tisztségéből a véres kezű szovjet miniszterelnök-helyettest, belügyminisztert, a biztonsági erők rettegett irányítóját. 1953 szeptemberében a fronton megismert Nyikita Szergejevics Hruscsov lett az SZKP KB első titkára és karácsonyi „meglepetésként” kivégezték a szovjet hóhért, Berija elvtársat. Lotte és Walter fellélegezhetett... Akik külföldön addig nem ismerték Ulbricht nevét, 43 évvel ezelőtt a világsajtóból értesülhettek „Malter Walter” berlini falfelhúzó akciójáról, mely bő 28 esztendőre kettészelte nem csak a Spreemetropolist, hanem Európát is. A Németország szétszakítását bebetonozó Ulbricht már mint az NDK államtanácsának elnöke két hónappal korábban még azt szajkózta: „Senkinek sem áll szándékában falat emelni... az építőmunkások a fővárosban elsősorban lakások építésével vannak elfoglalva és ez teljességgel leköti munkaerejüket”. Cinikus szavak, ismerve 1961 nyarának és az azt követő évtizedek (belnémet határokon lejátszódott) tragikus eseményeit. A PB akkori tagja, az NSZEP KB titkára, az Ulbrichtot egy évtizeddel később fel-, illetve leváltó Erich Honecker az 1981-ben megjelent „Aus meinem Leben” című önéletrajzában többek közt ekképpen indokolta meg a „Mauer” felhúzását: „Ezzel megmentettük a békét és letettük a Német Demokratikus Köztársaság további virágzásának alapkövét. Még napokkal, hetekkel 1961. augusztus 13. után is felkerestem az államhatárnál a harci egységek tagjait, a Népi Rendőrség egyenruhásait és a katonákat. Megvilágítottam a biztonsági intézkedések szükségességét és jelentőségét, valamint tolmácsoltam a Központi Bizottság s a kormány köszönetét... Kétségtelenül segített 1961. augusztus 13. abban, hogy a nyugati mértékadó körök belássák azt, amit egy évtizednél hosszabb ideje nem akartak. A szuverén, szocialista német államot sem zsarolni, sem eltiporni nem lehet.” Kennedy amerikai elnök öt hónappal a dallasi merénylet előtt 1963 derekán Nyugat-Berlinben vendégeskedve a szigetváros kormányzó főpolgármesterének, Willy Brandtnak a társaságában azt mondta a falnál: „Ich bin ein Berliner”. A német egység megteremtésébe vetett hitet tükröző „berlini vagyok” kijelentésre is válaszolt egy héttel később az Odera menti Frankfurtban szónokló Hruscsov, aki leszögezte: „Nem háborúval, hanem osztályharccal akarjuk megvalósítani a kommunizmust”. Nos, politikailag ő sem sokkal élte túl (kelet-)németországi kiruccanását: 1964 októberében felmentették első titkári pozíciójából, s ez a nálánál egy esztendővel idősebb Ulbrichtnak sem jelentett sok jót. A moszkvai generációváltás már előrevetítette, hogy L. I. Brezsnyev hasonló lépést sugall majd berlini elvtársainak. Hét szűk esztendő következett, amit a Varsói Szerződés több tagállamának 1968-as csehszlovákiai beavatkozása „színesített”. Az akkor már egyre tutyimutyibb Walter Ulbricht 1971 májusában dobta be a törülközőt. A korára és egészségi állapotára való tekintettel felmentését kérő első titkártól a stafétabotot Erich Honecker (1912-1994) vette át - ő elődjénél némileg rugalmasabban kezelte az úgynevezett „berlini kérdést” és a kelet-nyugati viszonyt. Ulbricht 1973-ban, 80 esztendős korában bekövetkezett haláláig még végignézhette az NDKNSZK közeledésének legelső lépéseit, de a szocialista Németországnak (és a berlini falnak) összeroppanását 1989/90-ben már csak özvegye láthatta. Mogyorósi Géza (Berlin) EAST ( KKM \\\ S COMMUNIST BOSS \\ U.llílt H BÜK TIT A puppet'slot is not o happy one. A rejtett gazdaság rejtelmei (Folytatás a Szép Szó I. oldaláról) A cégek vezetőinek csaknem fele azt a véleményt vallja, hogy a jelenleg hatályos versenytörvények csak közepes mértékben érvényesülnek, míg egynegyedük ennél szkeptikusabb. 17 százalék azoknak a cégeknek az aránya, amelyek szerint többnyire nem, és nyolc százalék azoké, amelyek szerint egyáltalán nem jutnak ma Magyarországon érvényre a „versenyszabályozás” törvényi előírásai. A vállalatok egyötöde viszont inkább optimista: 17 százalékuk szerint többnyire és csupán két százalékuk szerint teljes mértékben érvényesülnek ezek az előírások. A piaci partnerek egymáshoz való viszonyában az erőfölény - a magyarországi vállalatok vezetői szerint - elsősorban a fizetési határidők, valamint az ár meghatározásában jelenik meg. A gazdasági erőfölénynek ennél valamivel kisebb, de a közepesnél gyakoribb megnyilvánulása a megrendelés-bonyolítás és bizonyos kapcsolódó szolgáltatások kikényszerítése. A fizetési határidők meghatározása szinte egyértelműen a gazdasági erő kérdése a magyar piacon. Ez derül ki a vállalatvezetők értékeléséből, akiknek közel egyötöde teljesen általánosnak tartja ebben az esetben az erőfölénnyel való „visszaélést”. Csaknem ennyire gyakori az árdiktálás is. A vállalatvezetők több mint fele általános jelenségként írja le ezt a gazdasági magatartást, 37 százalékuk szerint az erősebb vállalat többnyire meghatározza az árakat, míg további 15 százalékuk szerint ez mindig így történik. A megrendelés-bonyolítás esetében a vállalatvezetők szerint valamivel kevésbé számít a cégek ereje. Relatív többségük szerint közepes mértékben jellemző a magyar gazdaságra az erőfölénnyel történő visszaélés a megrendelés-bonyolítás esetén. Ennél kevesebb azok aránya, akik ilyen esetben nagyobb súlyt tulajdonítanak a cégek erejének. Az erősebb vállalat magatartására legkevésbé a kapcsolódó szolgáltatások kikényszerítése jellemző. A vállalatvezetők alig egyharmada gondolja, hogy az eladó-vevő kapcsolatrendszerben meglehetősen gyakori vagy teljesen általános lenne különféle kapcsolódó szolgáltatások erőfölénnyel történő kikényszerítése. Igaz, még kevesebben vannak azok a cégek, amelyek szerint nem gyakori jelenség ez. A vállalkozások nemcsak a különféle hatóságokkal szembeni fizetési kötelezettségeik teljesítése során késhetnek, hanem egymás közti fizetésnél is. A cégek szerint ágazatukban átlagosan 4,1, míg országos átlagban 4,9 hét lehet a vállalkozások egymással szembeni fizetési elmaradásának mértéke. Visszaszontható-e a rejtett gazdaság? Erre a kérdésre igenlő választ adott a vállalkozások kétharmada. Azok a cégek, amelyek látnak lehetőséget a rejtett gazdaság visszaszorítására, elsősorban a vállalkozások terheinek csökkentésével, és csak másodsorban az ellenőrzések, illetve a szankciók szigorításával tartják visszaszoríthatónak e tevékenységeket. A rejtett gazdaság arányának mérséklésére lehetőséget látó vállalkozások többsége említette megoldásként javaslatai között az adókulcsok csökkentését, míg 31 százalékuk a járulékok csökkentését tartotta fontosnak kiemelni. A vállalatok egy része azonban nem vagy nemcsak a terhek csökkentését tartja fontosnak, hanem általában az adó- és járulékrendszer átalakítását vagy az átláthatóbb, ritkábban változó gazdaságszabályozást, törvénykezést. Azon vállalatvezetők, akik nem látnak lehetőséget a rejtett gazdaság visszaszorítására, választ adtak arra, hogy miért tartják ezt lehetetlennek: az egyik ok, hogy a jelenlegi gazdasági környezet intézményesült feltételrendszere akadályozza a rejtett gazdaság visszaszorítását. A leggyakoribb tényezők természetesen éppen azok, amelyeket az optimisták a befolyásolás legeredményesebb területeinek tartanak. Voltak cégek, amelyek nem a gazdaság szerkezetében, intézményi kereteiben, hanem a gazdasági élet szereplőinek magatartásában vélték felfedezni azt a tényezőt, amely megakadályozza a rejtett gazdaság visszaszorítását. Érdekes, hogy a rejtett gazdaság feltételezett megszűnésétől a vállalatok 54 százaléka nem várna változást saját nyereségességében, gazdálkodásának javulásában, sőt egynegyedük ettől nyereséget remél, mert szerintük ezzel szűnne a tisztességtelen verseny. Ezek a cégek átlagosan 31 százalékos nyereségnövekedést prognosztizálnak, míg az ez esetben veszteségtől tartók 21 százalékos nyereségcsökkenéssel kalkulálnak. A rejtett gazdaság teljes visszaszorulásával - a vállalatvezetők prognózisa alapján - átlagosan öt százalékkal nőhetne a vállalatok nyeresége. A vállalatvezetők többsége elítéli, károsnak tartja a rejtett gazdaságot, ugyanakkor jelentős részük a jelenlegi körülmények között megérti, elfogadja létét és adott esetben alkalmazkodik is hozzá. A cégvezetők egyötöde ki is mondja, amire sokan csak utalnak válaszaikban, nevezetesen, hogy a rejtett gazdaság jelenleg Magyarországon szükséges rossz. Belyó Pál