Népszava, 2005. június (132. évfolyam, 126-151. szám)
2005-06-01 / 126. szám
NÉPSZAVA 2005. JÚNIUS 1., SZERDA Norman Károly Összeütközünk? Néhány hete egy politikus megjegyzésének hatására vita alakult ki a tudomány hasznáról. Ez még ma is tart. Fölhagyhatunk-e a látszólag kevés hasznot hozó tudományok támogatásával? Nézzünk egy egyszerű, ám mindenkit érintő példát: Tavaly júniusban amerikai csillagászok felfedeztek egy kisbolygót, amelynek a 2004 MN4 jelzést adták. Azután fél évre szem elől tévesztették, majd karácsonykor ismét megtalálták. 2029. április 13- án lesz Föld-közelben. Hogy össze is ütközünk, annak valószínűségére az első becslés egyhatvanad volt: „nem túl nagy, de azért nyugtalanító”. Mára pontosabb adataink vannak, amelyek szerint 2029-ben nem lesz égi kalamajka, de azért a jelenség igen figyelemreméltó: a kisbolygó közelebb fog elsuhanni a földfelszín felett, mint egy állandó helyzetű televíziós műhold. Szokás ugyan alábecsülni a matematikusok, a csillagászok gyakorlati érzékét és hasznosságát, de azért egy kisbolygóval való összeütközés közeli lehetősége határozottan emeli a tudományok presztízsét, sőt a nekik jutó anyagiakat is. Melyek képesek együttesen megmondani, hogy lesz-e az egész Földre kiterjedő cunami, földrengés, kis jégkorszak, esetleg eltűnik-e a civilizáció egy fél kontinensről, avagy sem? Lássuk a leltárt! A geofizika, a meteorológia nyilván ide tartozik. Az első a megfigyelő csillagászat. A csillagászat rutinszerűen fényképezgeti az égboltot kiváló minőségű üveglemezekre, ma pedig már terjednek a számítástechnikának köszönhető, többször felhasználható informatikai adathordozók. Egy mai távcső voltaképpen hatalmas fényképezőgép. Ha nem volnának különböző időpontokban készült fényképek, nem lehetne észrevenni, hogy a temérdek fénypont közül némelyik a többihez képest változtatja az irányát. Mivel a csillagok irdatlanul távol vannak, ez csak azzal magyarázható, hogy az ilyen égitest jóval közelebb van. Jó, de mennyire? Az általános csillagászat abban leli örömét, hogy az égi elvontságot konkrét ismeretekké változtatja. Ma már tudjuk, hogy a Tejút hatalmas, spirális szerkezetű csillaghalmaz, 150 milliárd csillaggal, amelyek nagyjából egy ritkás csillaggömb közepén elhelyezkedő diszkoszt formálnak. Ennek a diszkosznak az átmérője akkora, hogy a fény százezer évig utazik az egyik végétől a másikig, a vastagsága pedig húszezer fényévnyi. A Nap 150 millió kilométernyi távolsága csak nyolc fényperc! A Hold 384 ezer kilométeres távolsága pedig alig több egy fénymásodpercnél. Az egész Naprendszer belső, bolygókkal benépesített világa néhányszor 10 fényóra, de mivel a legközelebbi csillag (a Proxima Centauri) valamivel több mint négy fényévnyire van, még hozzánk számítható mindaz, ami 2 fényévnél közelebbi. Többek közt a Naprendszer külső vidékeiről néha besuhanó üstökösök is: jeges szikladarabok, amelyek egy elmélet szerint egész szférát alkotnak a peremvidéken. Külön tudományág a bolygótan. A XIX. században szabályokat kreáltak csillagászok a bolygók Naptávolságaira nézve, és a Mars és Jupiter között hiányzott hozzá egy bolygó. Keresni kezdték, és az első kisbolygót, a Cerest 1801-ben föl is fedezték - akkora, mint egy kis hold. Csakhogy azóta, máig, több százezer szikla- és jégtörmeléket találtak abban a távolságban. Hogy ezek akartak volna bolygóvá egyesülni vagy éppen egy szétesett bolygó maradványai, egyelőre nem tudjuk biztosan, mindenesetre sok ott a hulladék. Mármost ezek a kisbolygók ugyanúgy keringenek a Nap körül a pályáikon, akár a Föld. Az meg sehol nincs előírva, hogy udvariasan kikerüljék egymást. Kulcskérdés: kitisztult-e a Naprendszer a bolygótörténet során vagy ma is bármikor bekövetkezhet ütközés? Az idők során ez igencsak előfordult, jól látszik minden ragyás égitesten, amelynek nincs meteorvédő légköre, amelyet elgőzölgés nélkül csak a nagyobb meteorok - vagyis a találkozás előtt kisbolygók - tudnak áttörni. Ez a Földdel is megesett már, van 900 kilométer átmérőjű meteorkráterünk is. Egy hatvan méteres jégüstökös, a Tunguz-meteor 1908-ban, Szibériában találkozott a Földdel. Amíg nem voltak számítógépek, körmönfont matematikai módszerek, irdatlan sorfejtések segítségével tudott pályákat számítani az égi mechanika; hallatlanul bonyolult matematikát követel több égitest gravitációs egymásra hatását számításokkal követni. A számítógépek ezt nem feleslegessé tették, hanem meggyorsították és gyakorlatban alkalmazhatóvá tették. Ma - hosszú hónapok helyett - percek alatt lehet rutinszerűen végigszámolni az égi pályákat, legyen szó nagyvagy kisbolygóról, netán ember készítette űrhajóról. A fényképen kimért fénypontot koordinátarendszerbe kell illeszteni, a gravitáció vezérelte mozgást pálya formájában kikalkulálni és pontosan megmondani, hogy ezen a pályán mikor és hol lesz az égitest és nincs-e rosszkor és rossz helyen a Föld... Egy elismerő megjegyzés a legelvontabb elméletek egyikének: az általános relativitáselmélet nélkül nincsen pontos égi mechanika! Amikor a kisbolygót megtalálták, visszakeresték a korábbi felvételeket, és egy 2004. áprilisin is megtalálták a fénypontot. Az első pályabecslést ennek alapján végezték. Persze mennél hosszabb ideig gyűjtik az adatokat, annál pontosabbá tehetők a számítások. Ma úgy tudjuk, hogy nem lesz ütközés, hanem a 2004 MN4-es a Földfelszín fölött 30 ezer kilométerrel elsuhan. A számítási bizonytalanság, amely a megfigyelések véges időtartamából adódik, már jóval kisebb ennél a távolságnál. Ám azért... Egy szinkron műhold pályamagassága 36 ezer kilométer, így kering pontosan olyan szögsebességgel, mint ahogy a pályája közepén a Föld forog, tehát így tud állandóan ugyanazon földfelszíni pont fölött látszani - hogy ne kelljen a parabolaantennákat folyton utánállítani. Ennél a távolságnál tehát egy fél Föld-átmérővel (6 ezer kilométerrel) közelebb fog elsuhanni a mai tudásunk szerint 320 méteres szikla. Persze a bolygóközi ásványtan kérdése, hogy a ráeső napfénynek ugyanúgy 7 százalékát veri-e vissza, mint a Hold - amiből a méretét megbecslik. 2013-ban és 2021-ben viszonylag közel leszünk hozzá, radarvisszhangot is tudunk róla kapni. A mérések kiértékeléséhez megint elengedhetetlen a relativitáselmélet teljesen gyakorlati tudománya. Ezt most megússzuk. De ha egyszer egy ilyen eset komolyra fordul, akkor az űrhajózás költséges műszaki tudományának tekintélye alaposan megugrik: lehet-e hajtóművet szerelni a kisbolygóra, hogy némileg eltérítsük, ha pedig nem, akkor fölrobbantani? Emellett a meteorológiától igen pontos jóslásokat kérünk a néhány száz éven át várható jelenségekre, amelyek összefüggenek a „hogyan fűtünk és mit eszünk jégkorszakban” kérdésekkel. Amúgy elkezdhetjük szervezni a logisztikát, amellyel az emberiség közvetlenül érintett felét időben átszállítjuk a Föld másik oldalára - ha lesz rá pénz. De ez már a gazdaságtan és a politológia tudományához tartozik, a pánikelhárítás pedig fél tucat másik társadalomtudomány gyakorlati alkalmazását kívánja meg. Úgy tűnik, bármely - mégoly elvont - tudományról is bármikor kiderülhet, hogy közvetlen köze van az egész emberiség sorsához. Ezek a kisbolygók ugyanúgy keringenek a Nap körül a pályáikon, akár a Föld. Az meg sehol nincs előírva, hogy udvariasan kikerüljék egymást A szerző író Abszurd csodavárás koalícióban A helyzet abszurd. A koalíciónak többsége van a parlamentben, nagy valószínűséggel mégis az ellenzék köztársasági elnökjelöltje győz. Hacsak valami csoda nem történik. Márpedig az is abszurd, ha egy többséggel rendelkező kormányzó koalíció a csodában reménykedik. De nézzük, a csodán kívül milyen lehetőségek vannak még - és persze milyen esélyek. A szocialista párt három dolgot tehet: vagy visszavonja Szili Katalin jelölését, vagy az ellenzék soraiból meggyőz néhány képviselőt az átszavazásra, esetleg mégis ráveszi koalíciós társát, módosítsa álláspontját. Az elsőre semmi esély. Se objektíven, se szubjektíven. A kongresszus döntött, ezt csak egy másik kongresszus írhatja felül. Szubjektíven meg azért lehetetlen ez a lépés, mert a szocialista politikusok már-már irracionális módon, érzelmi alapon kötődnek jelöltjükhöz, és „az utánam az özönvíz” hatást is vállalva, foggal-körömmel ragaszkodnak hozzá. Még akkor is, ha ennek vereség a vége. A második variációra néhány százalékkal több az esély, de az is nulla körül ingadozik. Hogy az esetleges átszavazásokat elkerüljék, állítólag az ellenzéki pártokban felmerült, hogy az egyébként titkos szavazást valamilyen módon nyílttá tennék. Mondjuk úgy, hogy a képviselők nyilvánosan színt vallanának, kire szavaztak. Elvileg ez amolyan becsületpróba, mert ugye a titkos szavazás valóságos adataihoz senki nem férhet hozzá. Bár azt is mondják, hogy a számítógépes zsenik számára ma már semmi nem lehetetlen. S ha ez a veszély akár csak elvi lehetőségként is létezik, a képviselők még a titkosság homályában sem mernek majd átszavazni. Maradna még a koalíciós társ meggyőzése. Ám attól kezdve, hogy a szocialisták a jelöléskor figyelmen kívül hagyták az SZDSZ által megfogalmazott alapelveket, a kisebb párt is megmakacsolta magát. Tehát pillanatnyilag a szocialista pártnak szinte nulla a mozgástere, így a parlament legnagyobb pártja ma gyakorlatilag tehetetlenül nézi, hogyan sodorják magukkal az események. Nincs jobb helyzetben az SZDSZ sem. Sőt... Az elvi álláspont tiszteletre méltó tulajdonság, ám a politika a kompromisszumok művészete. Ha nincs kompromisszum, nincs kormányzás. Koalícióban legalábbis. És ugyan próbálják kimagyarázni a helyzetet, hogy a szerződésben nem is volt benne a köztársasági elnöki szavazás, de ez már csak játék a szavakkal. S mivel hétfőn az SZDSZ bejelentette, nem vesz részt a szavazásban, s ez kötelező a képviselőkre is, gyakorlatilag megszűnt a lehetséges mozgástér. Az tudniillik, hogy a párt elvi alapon ugyan nem támogatja, hogy pártpolitikus legyen a köztársasági elnök, de képviselői egyéni megfontolásból, akárcsak a koalíció békéje érdekében, esetleg a jövő évi választások miatt, mégis szavazhatnának úgy, ahogy jónak látják. Mondhatnák erre, milyen párt az, amelyiknek tagjai - ha tehetik - a párt elvi döntése ellen szavaznak. De néha még ez az „elvtelenség” is hasznosabb lehet, mint a nagyon merev magatartás. Az SZDSZ értelmiségi támogatói üdvözlik az elvi, következetes magatartást. De rossz néven veszik majd, ha esetleg a párt nem jut be a jövő évben a parlamentbe. Pedig a sikeres választási eredményhez ők kevesen lesznek. A tömeg - azaz a szavazók jelentős része - viszont többre tartja a sikeres kormányzásért hozott ésszerű kompromisszumokat. A szabad demokraták helyzetét az is bonyolítja, hogy számukra Sólyom László személye inkább elfogadható, mint Szili Kataliné. Igazi csapdahelyzet ez. A szabad demokraták döntése, hogy nem vesznek részt a szavazásban, részben érthető megoldás. Csak éppen a koalíció meggyengüléséhez vezethet, s esetleg még a parlamenti küszöb átlépését is veszélyezteti. És akkor már hiába érthető a döntés. Rossz. Mit tegyen Szili Katalin? Ha már a pártok nem tudnak megegyezni, lépjen vissza és a gordiuszi csomót így vágja szét? Sokan erre biztatják, sokan meg arra, tartson ki, lesz, ami lesz. Egy kongresszusi döntés áll mögötte. A parlament elnöke többször bejelentette már, ha vállalta a jelölést, akkor végigviszi ezt az ügyet. Tehát az abszurd dráma a végkifejletéhez közeledik. Jövő hétfőn, az első forduló után a pártok akár még új jelöltet is állíthatnak. Utána viszont már rohannak a végkifejlet felé. Ami ebben a pillanatban mindkét koalíciós párt számára népszerűségvesztést, belső civakodást s a jövő évi választásokon rossz szereplést hozhat. Hacsak valami csoda nem történik. A koalíciós pártok mintha ebben bíznának. De nagyon. Békeperspektíva Kocsi Ilona VÉLEMÉNY Figyelem Bármily különös, az embereket semmilyen módszerrel nem lehet elriasztani attól, hogy figyeljenek a politikára és a politikacsinálókra. Pedig aztán minálunk a pártok - parlamenten belül és kívül is - mindent megtesznek érte. Hihetnénk, ha valaki végignéz egy-két hétfő délutáni parlamenti közvetítést - a rendszeres zűrzavarral, ordibálásokkal, oda nem illő jelenetekkel - végképp kiábrándul az egészből. S ha ez mégsem lenne elég, a kölcsönös vádak és vádaskodások, egymás állandó lejáratása meggyőzhetne mindenkit, már nem méltók a figyelemre. Az átlagos magyar ember azonban érdeklődik még a politika iránt. Talán arra gondol, eljön még az ő ideje - a következő általános választáson -, és addigra jól informáltnak kell lennie, talán arra vár, hogy a helyzet olyan legyen, mint a jelentős demokratikus hagyományokkal rendelkező államokban. Bár ez eltarthat még néhány évig (évtizedig?), de tudjuk: a remény hal meg utoljára. Mindenesetre az a tény, hogy a jelentősebb események éreztetik hatásukat a közvélemény-kutatási eredményekben is, elgondolkodtathatják a pártokat. Hogy levonják-e a megfelelő következtetéseket, az persze az ő dolguk, s ha nem, az ő bajuk (lesz). De például áprilisban egyetlen hónap alatt nyolc ponttal esett vissza Orbán Viktor népszerűsége. Előzőleg jelentek meg a tokaji szőlőügyről szóló cikkek, s a felmérés már tükrözte a volt miniszterelnök első reakciójának visszhangját is. Ugyancsak a Medián mutatta ki, hogy viszont Szili Katalin sokkal kedveltebb, mióta hivatalosan is az MSZP államfőjelöltjévé vált. Május elején már ő volt a legnépszerűbb magyar politikus, noha a Fidesz - nem tudományos módszerekkel készült - szimpátiaszavazásán csak a harmadik lett. Vagyis úgy áll a dolog, hogy az átlagos magyar ember józan esze és megszerzett tapasztalatai alapján ítéli meg a fejleményeket, leginkább pedig nem hagyja magát félrevezetni. Ha tehát azt sejti, hogy Orbán körül valami nem stimmel - esetleg visszaélhetett miniszterelnöki hatalmával akkor őt a korábbinál hátrább sorolja. Ha pedig azt látja, hogy a házelnök egy furcsa politikai játszma áldozata lehet, akkor a maga módján támogatásáról - vagy ha úgy tetszik: szimpátiájáról - biztosítja őt. Milyen különös lehet mindez a pártoknak. Az embereknek határozott véleményük van. Nem nagyon hagyják magukat félrevezetni (már tudniillik a számottevő többség). S ha a pártok túljutnak az immár rendszeresen ismétlődő meglepetésen, talán el is morfondírozhatnak rajta. Komolyan, felelősen. Ahogy mindig is kellene. Figyelve arra, hogy az emberek figyelik őket. És ennek hatása lehet. Sebes György Képzelt vallomás Már kínos volt, hogy egyetlen zárt ügyészi körben tett és közokiratba foglalt Kulcsár-féle vallomást sem fújt be a szerkesztőségbe a pesti szél. Az manapság ugyanis megemeli egy napilap színvonalát, ha egy milliárdos sikkasztással meggyanúsított álbróker vallomásából idézhet. De most talán sikerül felzárkózni a többiekhez. Miután a K&H-ügy főszereplője immáron a meggyilkolt Fenyő János - egyébként nemrég elhunyt - pszichiáterére is terhelő vallomást tett, végre hozzánk is megérkezett egy (képzelt) jegyzőkönyv. íme: „Ügyészi kérdés nélkül szeretném elmondani, hogy ma reggel valaki kilopta a postaládámból a szokásos Magyar Nemzetet, és a Hír Tv adása is mostanában csak szemcsésen jön be. Pedig szerettem volna megnézni, hogyan tüntetnek a taxisok Demszky irodája előtt. Tudják, a Gyuszi miatt érdekelt vagyok a személy- és szatyorfuvarozásban is. Kifogásolom, hogy nem voksolhattam a Fidesz szimpátiaszavazásán, pedig számomra különösen fontos, hogy ki lesz a kegyelmi kérvényeket elbíráló köztársasági elnök. Ügyészi kérdés nélkül szeretném azt is jegyzőkönyvbe mondani, hogy Schönbildemé a harmadikon a napokban lakásfelújításba kezdett, ami meglehetősen zavarja a nyugalmamat, s így nem tudok kellő koncentráltsággal felkészülni a tárgyalásra. Ha lesz. A továbbiakban szeretném azt is elmondani, hogy tisztán emlékszem: még 1997 szeptemberében egy magát baloldalinak valló férfi megpróbált hamis jegyeket eladni nekem a hét végi FTCMTK mérkőzésre, feltehetően az illető - bizonyára az MSZP aktivistája - valamilyen pilótajáték szervezésében lehetett érdekelt. Még egy csomag szotyit is ajánlott a belépők mellé. Sőt amikor néhány évvel később virágot akartam venni az Equities karácsonyi céges bulijára, hogy azzal lepjem meg az adminisztrátoros lányokat - a virágárusnál (Baja Ferenc lakásával azonos kerületben) már csak vörös szegfű volt, az is fonnyadt és büdös. Végül nem vettem belőle egyetlen szálat sem, mert nem akartak számlát adni. Ami a K&H-nál történt pénzmozgásokat illeti, halvány emlékeim szerint a folyamat megszervezésében fontos szerepet játszott még egy Kócos Billy nevű férfi is (feltehetően álnév), valamint egy magas, testes illető, aki csak Bomba Bandiként mutatkozott be. Meg volt ott még egy Bajszi becenevű férfi is, de szerintem ő csak egyszerű provokátor. Ügyészi kérdés nélkül még annyit, hogy jólesne egy kávé. Két cukorral.” Szalay Tamás Lajos 7 Lapigazgató: MUZSLAI KATALIN ■ Lapszerkesztők: HAHN PÉTER, TÓTH JENŐ ■ Vizuális szerkesztő: KIS ZOLTÁN ■ Képszerkesztő: WEBER LAJOS ■ Belföldi szerkesztőségvezető: SEBES GYÖRGY, helyettese: HORVÁTH ÉVA, szerkesztők: GYÉMÁNT MARIANN (Mozaik), MPPCZAVA PODHORÁNYI ZSOLT (Kultúra), PÓR VILMOS ■ Külpolitikai szerkesztőség vezető: RÓNAY TAMÁS ■ Publicisztika: ANDRASSEW IVÁN ■ Sportszerkesztőség vezető: SIMON ANDREA, A Sportszerkesztőség partnere: MobilPress ■ Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, HORVÁTH ILDIKÓ, KEPECS FERENC, KOCSI ILONA, ALAPÍTVA 1873-BAN Kiadja a Editoria Kft . ügyvezető igazgató: RAJOSNÉ BUJNYIK ÉVA ■ Technikai igazgató: TÓTH JENŐ ■ Marketingvezető: KOVÁCS MÁRTA ■ Terjesztési igazgató: FODRÓCZY ELVIRA ■ Hirdetési igazgató: VITKOVICS MERCÉDESZ Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. ■ Postacím: 1430 BUDAPEST, PF. 4, Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 ■ Elektronikus levélcím: (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu ■ Hirdetés telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 ■ Terjesztés: telefon: 477-9000/130, telefax: 477-9020. Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER ■ Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu ■ Terjeszti árusításban a LAPKER. Rt., előfizetésben a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága. Előfizethető az ország bármely postáján, a hírlapkézbesítőknél, Budapesten a Hírlap Területi képviseleteken és a kiadónál. Felelős szerkesztő: HORVÁTH ISTVÁN További információ: hirlapelofizetes@posta.hu, 06/80-444-444 vagy 06/80-200-502. Előfizetési díj egy hónapra 1932 Ft, negyedévre 5466 Ft, fél évre 10 764 Ft, egy évre 20 868 Ft. ÍMTHI Főszerkesztő-helyettes: DÉSI JÁNOS, KATONA JÓZSEF Nyomdai előállítás: Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája ■ Felelős vezető: BURJÁN NORBERT igazgató ■ ISSN 0133-1701 Vidék 124816 A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti hm« 1 ^ 1 , ^ V : SZABÓ IRÉNÉ ■ Szép Szó: BOROS ISTVÁN ■ Magazin, szolgáltatás: SZIGETI PIROSKA ■ Vezető tervezőszerkesztő: NAGYNÉ GERGELY FLÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT