Népszava, 2005. november (132. évfolyam, 256-280. sz.)

2005-11-12 / 265. szám

GKULTÚRA 2005. NOVEMBER 12., SZOMBAT NÉPSZAVA Lószínház az Arénában Európa legnépszerûbb lovas show-ja, az Apas­sionata Magyarországra is eljön, december 3-án, szombaton délután háromkor és este nyolckor te­kinthetik meg az érdeklôdôk. A tavaly félmillió nézôvel dicsekedô Apassionata az idén új prog­rammal turnézik, melynek címe: Ovations. A lo­vakat a lovaglás többszörösen díjnyertes mesterei és művészei ülik meg, az arénában köszönthetjük Luis Valencát, a világhírű Portugál Lovasiskola tagját, Stefan Vierhaust a magasiskolai elemek specialistáját, Paul de Oliverát és Laurent Jahant, Franciaország legnépszerűbb lovas kaszkadőreit. A Western riders néven ismert társulat Németor­szágból érkezik, a „vad keletet” idézik meg mű­sorszámukkal. Népszava-információ FOTÓ: NÉPSZAVA-ARCHÍV Kiállítással zárul az orosz évad Tegnap nyílt meg a „Bécs és Budapest Szent­pétervárott 1870–1920” című kiállítás a szentpé­tervári Ermitázs három impozáns dísztermében. A közel 500 műtárgyat felvonultató tárlat meg­nyitása egyben az oroszországi magyar kulturá­lis évad záróeseménye. A kiállítás egyik különle­gessége a magyar festô, Uitz Béla ikonanalízise, az 1922-ben készült mű a közép-európai avant­gárd és az ikonművészet találkozása. A tárlatot Zichy Mihály, a cári udvar festôjének Ermitázs­ban ôrzött munkái egészítik ki. (Népszava) Színházi siker Szarajevóban A Katona József Színház sikerrel vendégszere­pelt a rangos szarajevói MESS Fesztiválon a Kamra elôadásával, a Ledarálnak eltűntemmel. A Bodó Viktor által rendezett és Vinnai And­rással közösen írt produkció elnyerte a legjobb elôadás és a legjobb rendezés díját, valamint a kritikusok különdíját. (Népszava) Faludy György a Budai Micve Klubban Ma este hétkor Faludy György költő lesz a vendég a Budai Micve Klubban (Bp., Frankel Leó u. 49.). Az est házigazdája Bóta Gábor új­ságíró. (Népszava) Elhunyt Supka Magdolna Kilencvenkét éves korában csütörtökön elhunyt a magyar művészettörténet meghatá­rozó alakja, Supka Magdolna Széchenyi-díjas művészettörténész. (MTI) TÉVÉNÉZÔ★★★★★ Mondjam? Mutassam? Éjfél felé, amikor a villamos is alu­szik, a TV2 is nézhetôvé válik. Leg­alább is a politikai mûsorok kedvelôinek. Csütör­tökön a Tények esti kiadása után kezdôdött a most már, úgy tûnik, csak Azurák Csabára építô Muta­tó címû – önmeghatározása szerint – „élô közéle­ti vitamûsor”. Kérdés, miért kell egy éjfélkor je­lentkezô mûsornak élônek lenni, ha semmi napi aktualitást nem tartalmaz? Kérdés továbbá, miért kell szerencsétlen mûsorvezetôt egy ûrbázis piszo­árját idézô díszletbe ültetni? A fekete-fehér alap­tónust legalább értem, bár elég didaktikus meta­forájának érzem a műsor – kétségtelenül meglévô – objektivitásának. Az órák remek riporter, ven­dégei kitûnôek, kérdései okosak, felkészültségrôl árulkodnak. Talán túlságosan is elôterébe kerül a folyton újabb és újabb kérdésekkel elôhozakodó riporter, talán túl gyakran zár le egy-egy érdekes­sé váló eszmefuttatást. Nem menne az objektivitás kárára, ha egy kissé otthonosabb és jobban funk­cionáló díszletet használnának, ha hagynák, hogy a meghívottak között vita is kialakuljon. Nem vál­na hiteltelenné a riporter sem, ha kevésbé ragasz­kodna a német precizitással mûködô kérdezôgép szerepéhez. S, ha már annyi energiát fordított a csatorna hírmûsorának megújítására, akár a Mu­tató dizánját is ízlésesebbre és kevésbé merevre lehetett volna faragni. Például, ha a szakértô ven­dég már bent ül a stúdióban, a bemutatásához nem feltétlenül a húsz évvel azelôtti vacak minô­ségû fotóját kellene használni. Kár kiírni semmit­mondó, már többször elhangzott információkat, kár telezsúfolni a képernyôt mindenféle figyelem­elterelô izével. Helyettük akár képeket is lehetne mutatni, ha már televízióban vagyunk, de a muta­tó inkább mondja, mint mutatja a világot. Erről jut eszembe, egy frappáns cím is ráférne a műsorra, amelyről egyébként sok jó is elmondható lett vol­na, ha nem foglalta volna el a rendelkezésre álló terjedelmet a hibák felsorolása.Hamvay Péter A cottbusi fesztivál közönsége telt házas vetítésekkel ünnepli a magyarokat Négy új filmterv támogatót keres A színpadot piros-fehér-zöld zászlók díszítették, a zenekar Liszt Mephisto keringőjét játszotta Szabó István tisz­teletére – a jubileumi Cottbusi Film­fesztivál már a nyitóünnepségen a program középpontjába állított ma­gyar filmet köszöntötte. Lubima szorb nyelven azt jelenti: kedvesem. A helyi szorb népességre utaló gesztussal így nevezték el azt a díjat, amelyet Cottbusban a Mephisto Oscar-díjas rendezőjének, Szabó Ist­vánnak életműve elismeréseként át­adtak a filmfesztivál nyitóünnepsé­gén. Politikusok, képviselők, Bran­denburg tartomány notabilitásainak részvételével komoly hosszú beszé­dek kíséretében kezdődött meg a ke­let-európai régió filmjeinek jubileumi fesztiválja. Roland Rust fesztiváligaz­gató erre az ünnepi alkalomra a ren­dezvény fókuszálta a magyar filmet, mint többször hangsúlyozta, a kelet­európai régió egyik legizgalmasabb törekvéseinek képviselőjét hívta meg, s ennek a koncentrált figyelemnek az indító gesztusaként Szabó Istvánt ün­nepelte a nála meghívott német és nemzetközi közönsége. A legalább negyedórás lelkes laudáció után Sza­bó jó humorral oldotta az emelkedett hangulatot: „nem kell ennyire komo­lyan venni magunkat!”, mondta a részben németül, részben magyarul rögtönzött és jó humorral előadott kö­szönô beszéde előtt. Fogadások, üd­vözlések, fényképes cikk a helyi új­ság címlapján: Cottbus megadja a módját, hogy a Magyar csoda – Az új magyar film című fókuszprogram va­lóban a figyelem középpontjában áll­jon a fesztivál napjai alatt. Ezt a fi­gyelmet fejezi ki az a kedves gesztus is, hogy idén a fesztivál logója, a min­den vetítés előtt lejátszott pár másod­perces filmecske egy körhintajelenet, Hommage á Fábry Zoltán. A Fábry­életmű előtti tisztelgés e jelét olyan tetszés fogadta, hogy nincs kizárva, a februári filmszemlére meghívást kap a logó és fiatal alkotója is. A lengyel határtól egy hajintásnyira, az egykori NDK területén fekvő város filmfesztiválját másfél évtizede azzal a szándékkal hívták életre, hogy a nagy európai fesztiválok mellett fóru­ma legyen a fiatal, kelet-európai alko­tóknak. Cottbus a híd szerepét kívánja azóta is betölteni, de nem Kelet és Nyugat között, hanem a volt szocialis­ta régió országainak filmművészei kö­zött fórumot biztosítva a legfrissebb törekvéseknek. Jól tükrözi ezt a ko­molyan vett szerepet az idei program összeállítása. A versenyben a két ma­gyar film mellett (Johanna, Állítsátok meg Terézanyut!) szlovén–horvát, bol­gár–török, orosz, cseh, román és len­gyel művek vetélkednek a 15 ezer eu­rós fődíjért. Ezt a díjat is annak szelle­mében adják majd át a nemzetközi zsűri által legjobbnak ítélt film rende­zőjének, hogy legközelebbi filmtervét ezzel is támogassa a fesztivál. Cottbus hetedik éve a produkciók megszületésében is segíteni kívánja az új kelet-európai filmet. Ezt szolgál­ja az a kétnapos nemzetközi fórum, amelyre idén több fiatal magyar rende­ző és producer kapott meghívást. Eu­rópa minden tájáról ideérkezett nem­zetközi koprodukciós szakembegárda elôtt így négy új magyar filmtervet volt alkalmuk bemutatni az alkotók­nak. Pálfi György (Hukkle) A vadhat­tyúk című mesefilmjéről Szabó Enikô producer beszélt, Gauder Áronnak (Nyócker!) a viking legendákhoz visszanyúló filmtervét Novák Erik és Liszka Tamás mutatta be, Török Fe­renc (Moszkva tér, Szezon) új játék­film elképzelését saját maga prezentál­ta és terítékre került Keményffy Tamás debütáns játékfilm projektje is. Újdon­ságnak számít, hogy a nemzetközi koprodukciók tanulságainak és nehéz­ségeinek tanulmányozására is sor ke­rült egy magyar film kapcsán: a nem­zetközi filmfinanszírozás szakembe­reinek Pejó Róbert rendező és Kántor László producer beszélt a Dallas Pas­hamende című filmjük finanszírozási tapasztalatairól. Mindeközben a város három mozi­jában majd egész nap folyik a Magyar Csoda – Az új magyar film című összeállítás több mint negyven alkotá­sának vetítése – például a Moszkva tér és Az én XX. századom (Enyedi Ildikó személyes jelenlétében) esetében telt házak előtt. Bársony Éva (Cottbus) Az Állítsátok meg Terézanyut! is indul a fődíjért– Major Melinda, Hámori Gabriella, Ónodi Eszter és Schell JuditFOTÓ: NÉPSZAVA-ARCHÍV Egy Haydn-koncert utórengései Nagy sikert aratott Nádas Péter új könyvének premierje Már a pótszékek is elfogytak, így so­kan állva hallgatták Nádas Péter más­fél órás felolvasását csütörtökön este a Bárka színház vívótermében. Akiknek itt sem jutott hely a kávéházban, kive­títőn hallgathatták a mű részletét. Ti­zennyolc éves munkával készült el a szerzô új, másfélezer oldalas regénye, a Párhuzamos történetek, amely már kapható a könyvesboltokban. Akiknek nem sikerült bejutniuk a tegnapelôtti könyvbemutatóra, ne csüggedjenek, hiszen a közszereplést kerülô szerzô karácsonyig szinte hetente felbukkan valamelyik fôvárosi vagy vidéki hely­színen dedikálni. Így tett a Bárka szín­ház kávézójában is, csütörtökön késô estébe nyúlóan. A csaknem száz percig tartó felolvasásról néhányan ugyan a vége elôtt távoztak, a többség azonban lenyűgözve hallgatta Nádast. Aki esz­köztelenül, ám mély átéléssel és szug­gesztivitással olvasta fel – a kritika ál­tal korszakosnak nevezett – monumen­tális mûve részletét. A párhuzamos történetek talán leg­feltûnőbb vonása, az életmû ismerôi számára is meglepetést jelentő újdon­sága az egymástól lényegében füg­getlen történetek elképesztő sokasága, amelyet semmiféle realista konstruk­ció nem lenne képes egyetlen elbeszé­lésben összefogni – áll a regény aján­lójában. A könyv történetei szinte ugyanúgy megszámlálhatatlanok, mint ahogyan azt sem tudnánk összeszá­molni, hány emberrel találkoztunk éle­tünkben, mégis egyetlen elbeszéléssé olvadnak össze. A regény egyetlen, nagy elbeszélése azonban nem ezeket a történeteket beszéli el, hanem a tes­tek egymásra hatásának, egymásra gyakorolt vonzásának, egymásra irá­nyuló vágyakozásának és egymásról őrzött emlékezetének nagy történetét. Ebben a burjánzó elbeszélésben jön­nek létre olyan csomópontok, ame­lyek különböző személyekkel meg­esett dolgokat kapcsolnak össze. Népszava-információ Nagy sajtóvisszhangot váltott ki a szeptember végén, a fertôdi Ester­házy-kastélyban megrendezett Haydn­koncerteken történt botrány. A díszte­rembe szóló 200 jegy tulajdonosai kö­zül 100-an nem ülhettek le a terem­ben, mivel a díszterem műszaki álla­potára hivatkozva néhány órával a koncert kezdése előtt 100 széket a kastély kezelôje a terembôl eltávolít­tatott. Szellemi életünk több neves képviselôje nyílt levélben fejezte ki emiatt tiltakozását, s követelt vizsgá­latot. Strém Kálmán, a koncertet ren­dezô cég képviselôje a történtekért a kastély kezelôjét, a Mûemlékek Álla­mi Gondnokságát (MÁG) okolja. La­punk szeptember 27-i számában azt ír­tuk, hogy a nemrég lefolytatott vizs­gálatok egyértelművé tették, hogy az Esterházy-kastély dísztermének álla­pota tarthatatlanná vált, statikai felmé­rések szerint száz embernél több nem tartózkodhat egyszerre a helyiségbe. Strém Kálmán lapunknak kijelentette, hogy az első koncert napjáig vele sen­ki nem közölte a szakértői véleményt és annak tartalmát, hónapokon keresz­tül arról folytattak ismételt levélvál­tást, hogy megtartható-e a díszterem­ben a koncert. 2005. március végén váltott elektronikus levélben a MÁG igazgatója közölte, kétséges, hogy megtartható-e a koncert a díszterem­ben annak elhúzódó felújítási munká­latai miatt. Két másik termet felaján­lottak ugyan a koncertrendezőnek, melyek azonban számára elfogadha­tatlanok voltak. Strém ekkor jelezte, hogy a jegyeket már értékesítette, s ha le kell mondani a koncertet – különö­sen a külföldi vendégek esetében –, annak jelentős anyagi következményei lehetnek. Lapunk tudósítója megkapta az áprilisi keltezésű statikai jelentést, melyben valóban szerepel, hogy „hasz­nos lenne, ha a díszterem megtekinté­sét csak limitált létszámú (50-60 fő) látogató számára engedélyezzék”. Illetve, hogy a freskókon megjelenő „restaurálás utáni repedések elkerülé­se, azok számának csökkentése érde­kében azt javasoljuk, hogy a díszter­met csak kisebb hangversenyekre használják”. Strém Kálmán – megis­merve a birtokunkban lévő szakvéle­mény vonatkozó részeit – hangsúlyoz­za, hogy a szakvélemény ismereté­ben különösen indokolatlannak tartja, hogy a jeggyel rendelkező hallgatók egy részét nem engedték be a díszte­rembe, noha a statikai szakvélemény nem abszolút tilalmat, hanem jövőre vonatkozó kívánalmat tartalmaz. Ki­fogásolja, hogy ezt a szakvéleményt vele nyomban keletkezése után nem ismertették, hanem egyéb kifogásokra hivatkozva kívánták a koncerteket más, kevésbé alkalmas vagy alkalmat­lan helyszínre áttenni. Lapunk szep­temberben azt írta, hogy nem született szerzôdés a koncertrendezô és a hiva­tal között, illetve bérleti díjat nem fi­zettek, saját biztonsági személyzetrôl nem gondoskodtak. Strém Kálmán el­mondta, formális szerződés valóban nem jött létre, mint ahogyan az elmúlt tíz évben egyetlen alkalommal sem a hivatal és közte. Szóban és ráutaló magatartással azonban igen. A hagyo­mányoknak megfelelôen – néhány évet kivéve – a koncertrendezô cég nem fizetett bérleti díjat, s – külön dí­jazás ellenében – a MÁG biztonsági személyzetét vette igénybe. 2005 ja­nuárjában a MÁG igazgatója levélben közölte, hogy ez évben sem igényel­nek bérleti díjat. Ez a koncert Strém Kálmán cégének eleve veszteséges lett volna, a veszteséget azonban tete­mesen növelte az, hogy a jegyárak egy részét vissza kellett téríteni. Strém Kálmán a Filharmónia, majd a Zeneművész Szövetség munkatársa­ként már az 1960-as évek vége óta foglalkozott az Esterházy-kastély ze­nei programjaival, 1995 óta saját cégé­nek keretében évente rendezett feszti­válokat, hangversenyeket Eszterházán. 1996-ban kezdeményezte a Magyar Haydn Társaság megalakítását, amely­nek célja a magyar Haydn-kultusz és Eszterháza ügyének felkarolása. Népszava-információ A megjelenés után nem sokkal a kritika máris korszakosnak nyilvánította az 1500 oldalas regényt FOTÓ: DEMECS ZSOLT

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék