Népszava, 2008. június (135. évfolyam, 127-151. szám)
2008-06-21 / 144. szám
6 SZÉP SZÓ 2008. JÚNIUS 21., SZOMBAT Színe és fonákja Pogáts Ferenc Gyenge lábakon áll. Az Elorzott igazság című könyvének egy fejezete nem nélkülözi a szerző ama koncepciós eljárását, hogy a fejezet alanyát ártatlan áldozati báránynak mutassa, holott e bárányka nem kevés „dokumentumot” igyekezett elorozni vállalkozótól, önkormányzattól. Dr. Kende tévjhittételeit számos valótlansággal, téves értelmezéssel tűzdeli, s ha tudnám, hogy szándékosan tette, esztelen dühtől elvakult érzelmi állapotban elkövetett hazugságnak mondanám, de ezt egy pillanatig sem teszem. Már a fejezet címe: Székely Zoltán koncepciós pere is félrevezető, jól ismert reakciót kiváltani szándékozó, amely koncepciós jelzőt hamarosan maga a szerző finomítja „nem olyanná”, de később újra előrántja: „...egy pillanatig sem vádolom Varga bíró urat azzal, hogy olyan koncepciós pert vitt végig, mint annak idején kollégái.” Majd később: „A Székely elleni koncepciós eljárást valószínűleg a kisgazda vezetők kezdeményezték.” Mi kell egy koncepciós perhez? Dr. Kende felsorolja: alap nélküli, koholt vád, felkészített hamis tanúk, és persze eldurvult lelkületű nyomozó hatóság, ügyészség és bíróság - de ezeket már én teszem hozzá. Természetesen egyetlen bizonyítéka sincs az alap nélküli, koholt vádra, s nem nevez meg egyetlenegy felkészített, hamis tanút sem. (Nem mellékesen, ha ilyenről tudomása volna, úgy bejelentési kötelezettség terhelné, ellenkező esetben a bűnpártolás esete forogna fenn.) Félrevezető és hamis a „Bűnös, mert iratokat kért be” fejezetcím is. Nem igazak a 93. oldalon leírtak: „A második vádpont az volt, hogy Székely... bekérte az emődi polgármestertől a KAC-vel kapcsolatos iratokat.” A vádiratban Székely Zoltán 1. r. vádlottal szemben egyetlen vád volt: kétrendbeli, a Btk. 250. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2.) bekezdés a) pontjára tekintettel a (3.) bekezdés szerint minősülő, vezető beosztású hivatalos személy által hivatali helyzetével visszaélve elkövetett vesztegetés bűntette. A per során a fenti, dr. Kende által koholt vádpont vádként soha el nem hangzott Varga Zoltán tanácsvezető bíró szájából, de gyanítom, más, épeszű ügyész, bíró sem találna a Btk.-ban iratbekérést szankcionáló passzust. Szeretném dr. Kende számára is világossá tenni: a vád nem az iratok bekérése, hanem a minisztériumi KAC-támogatás harminc százalékának, mintegy 129 millió forintnak a követelése volt, ami Székely Zoltán vesztegetései sorában csak az egyik. Mellesleg furcsa számomra, hogy egy jogvégzett ember a vádirat és a peranyagok birtokában miként írhatta le: „.. .az a döntő elem, hogy Székely bűnös-e vagy sem, elkövetett-e hivatali visszaélést vagy nem.” Kell némi eufémia és fogalomzavar ahhoz, hogy a hivatali vesztegetés hivatali visszaéléssé silányuljon, hiszen az előbbihez legalább két személy kelletik, míg a visszaéléshez elég egy is. Én az elkövetés módját nem azonosítanám a tettel, erre jogi diploma nélkül is képes vagyok. És nem igaz - hiszen a saját magát jogvégzettnek mondó szerző maga cáfolja az alábbi kijelentését: „.. .egyetlen tanú vallott egyértelműen a vádlottak ellen..., Székely perében ... Balla Dániel.” A fent említett nyolc oldal Lehoczki István, Emőd polgármesterének a vádlottra terhelő tanúvallomását cincálja. A szerző figyelmét - talán nem is szándék nélkül - elkerülte a Székely Zoltán védője útján előterjesztett perújítási indítványnak a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bpf.839/203/4. sz. alatti elutasító végzése, amely indítványban Lehoczki István tanúvallomása mellett további bizonyítékok beszerzését szükségelik. Összegezve: mind az első fokon eljáró tanács, mind a Legfelsőbb Bíróság, majd a Fővárosi Ítélőtábla is Balla Dániel és Lehoczki István tanúvallomásait a vádlottra terhelőnek ítélte, s e tanúk szavahihetőségét kétségbe nem vonta. Elképzelhető, hogy dr. Kende kettőig nem tud számolni? Mellesleg Orosz József, Borsodszirák polgármestere is Székely ellen vallott, igaz, közvetve: „Földváry (a 2. r. vádlott a perben/R F.) felhívta figyelmemet, Székely akkora befolyással rendelkezik, hogy leállíttathatja ezt a beruházást, de tud további pénzeket is szerezni, de ezek egy részét vissza kell juttatni.” Székely tiltakozott, „hogy gyanúsítható elemek hamisan tanúskodjanak”. De dr. Buda György sem zengett ódákat Székely Zoltán tisztességéről. Sőt! Ügyészségi vallomásában elmondta, hogy a vádlott egy közbeszerzési eljárásban követelte a Csőszer győzelmét. És különben is, kell-e annál terhelőbb és meggyőzőbb tény, hogy a húsz „dokumentum”, azaz a húszmillió forint egy táskában, Székely úr társaságában, autójának hátsó ülésén pihent, miközben Székely úr a kocsijával távozni szándékozott a tettenérés helyszínéről. Székely úr látta és tudta, hogy a táskában rengeteg pénz van. Ha ő terhelő iratok helyett egy rakás pénzhez jutott, akkor miért nem hajította a távozó Balla úr után a nem kívánt „dokumentumokat” vagy utána szaladva nyomta volna Balla úr kezébe: fogja, a magáé! De nem ezt tette, hanem talán nem tudva, mit kezdjen (?) e kazalnyi pénzzel, vívódott a pártkassza és az FTC lyukas zsákja között, miközben kocsijával, benne a „dokumentumokkal” elinalni igyekezett. A Húsz dokumentum fejezetben dr. Kende azt írja: „Székelyt azonban a dokumentációnak nevezett forintoknál jobban érdekelték azok a dokumentumok...” Ezek szerint Székely tudta, ismerte a jelbeszédet, ahogy az a Gellért téri tettenéréskor rögzített beszélgetésben hallható, azaz pénzről beszéltek. A bíró, a bírói tanács, a per és az ítélet hiteltelenítéséhez nem elegendő a szerecsen, azaz Székely Zoltán tisztára mosása (szennyes vízzel), de ki kell kezdeni a tanúk szavahihetőségét is. E cél eléréséhez a szerző nem riad vissza tényeknek a valóságtól eltérő beállításától, meg nem történtek tényként kezelésétől, a vádlottat súlyosan terhelő tények negligálásától. Bizonyos fejezetek a bírói elfogultságot volnának hivatottak bizonyítani, a tények - talán nem szándéktalan - ferdítésével. Lássuk, miként: „Varga Zoltán a jelek szerint annyira elfogult volt...” „Székely az egész elsőfokú eljárás során végig úgy érezte, hogy Varga Zoltán elképesztően elfogult vele, és görcsösen próbálja bizonyítani a bűnösségét.” Ezt követően a szerző hosszan idézi Székely Zoltán - nem tudom másként minősíteni, mint ahogy akkor is éreztem, aljas indokból elkövetett - mocskolódását, de az idézetekből kihagyja a szaftosabb kitételeket: „Vérvád vérbírósággal”, „Székely Zoltánt esetleg likvidálni”, „Fidesz-jugend”, hogy aztán az utolsó szó jogán Székely Zoltán mind magát, mind dr. (juris) Kende Pétert cáfolja, mert „...elfogadja: a bíróság nem elfogult”. Most akkor mi igaz? Az egész tárgyalás során a befolyásos ember pöffeszkedő, dölyfös, kioktató, sokszor arrogáns és sértő, lekezelő modora vagy a nyilvánvaló és bizonyított tények súlyától való meghunyászkodás? Nem igaz a szerző ama kijelentése sem, hogy „Székely és Varga viszonya ezután (ti.: az elfogultsági indítvány után) végletesen megromlott”, ugyanis az indítvány április 17-én tétezett, és az ezt követő két tárgyalási napon iratismertetés, perbeszédek és végül ítélethirdetés hangzottak el, nincs tehát szemernyi bizonyíték sem arra, hogy a vádlott és a bíró között kézzel fogható, szemmel látható, füllel hallható bárminemű kommunikáció - akárcsak gesztus szinten is - történt volna. Mire alapozott a végletes romlásnak indult viszonyról szóló fabula? Szót kell még ejtenem a 2008: elutasított perújítási kérelem fejezetről is. Nem világos vagy nagyon is, hogy dr. Kende miért nem ejt egyetlen szót sem az elítélt számos korábbi perújítási indítványáról, melyek mindegyikét - váltakozva - mind a Fővárosi Ítélőtábla, mind a Legfelsőbb Bíróság kétszer-kétszer elutasította, és e végzések mindegyike a szerző számos tételét egytől egyig cáfolja. Miért csak a legújabbat propagálja? Dr. Kende mélyen hallgat arról a három, a Magyar Köztársaság elnökéhez benyújtott kegyelmi kérvényről is, melyeket mind Mádl Ferenc (kettőt is), mind Sólyom László köztársasági elnök urak elutasítottak. Nem tisztem Varga Zoltán bírói ténykedését megítélni, de annál inkább bánt az a tisztességtelen mód, ahogyan hozzáértését, emberi tisztességét és méltóságát próbálja kikezdeni alaptalanul a szerző. Ezzel - akár akarta, akár nem - kétségbe vonta az adott ügyben eljáró bírósági ülnökök tisztességét, ügyszeretetét, sőt hozzáértését is. Úgy állítani be a Varga Zoltán vezette tanácsot, mintha annak ülnökei Fejbólintó Jánosként asszisztáltak volna holmi bírói garázdálkodáshoz, sértő és hazug. Mi, bírósági ülnökök vagyunk annyira önállóan gondolkodó, szuverén emberek, hogy eldönthessük: befolyásoltság vezeti-e bírónkat, az igazságot szolgálja-e oly alázattal, mint ahogyan mi szolgáltuk megbízatásunk hosszú évei alatt. Az igazságot akár védtelen, akár elorzott, nemtelen eszközökkel hamissággá facsartan, még dr. (juris) Kende Péter sem lesz képes szolgálni. A szerző a Székely Zoltán-per ülnöke Dr. Kende Péter igazsága Képzelt riport Üdvözlöm vendégeinket, a magyar futballválogatott négy tagját, akik tegnap érkeztek haza Svájcból, az Európa-bajnokságról. Köszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat, és első kézből tájékoztatják nézőinket a titokról, ami napok óta foglalkoztatja a kontinens sportszerető közvéleményét. Természetesen a franciák ellen vívott meccsről lesz szó, a váratlan megtorpanásról. Teljességgel érthetetlen, hogy a magyar csapat, amely végre kijutott a rangos tornára, és eleinte olyan ellenfeleket fektetett két vállra, mint a portugálok vagy a spanyolok, egyik pillanatról a másikra leblokkolt. Se támadni, se védekezni nem volt képes. Többnyire a labdát se egymásnak gurították a magyar játékosok, hanem vagy a partvonalon túlra, vagy az ellenfélhez. - Kivéve a kormos képűekhez. - Elnézést, nem jól értettem, amit kiváló jobbszélsőnk, Bocskay Nimród mondott. - Nagyon jól értette! Fekákkal nem játszunk. - Hiszen korábban játszottak! - Hogy megmutassuk, mekkora a magyar tolerancia. De most már zéró. - Na látja, ilyen vadbarmokkal kellett együtt futballoznunk! - Ezt kire értette, kedves Zsolt? Elnézést, a nézőknek nyilván nem kell bemutatni válogatottunk középcsatárát, Turbó Zsoltot. - A Nimródra, ki másra. Ez nem jobbszélső, hanem szélsőjobbos. Nem volt hajlandó a Lakatosnak passzokat adni, mert a Lakatos szerinte cigány. - Sose mondtam. Csak, hogy etnikum. - Hadd forduljak inkább kiváló kapusunkhoz, Zerge Péterhez. Kedves Péter, ön hogyan látja, milyen ellentétek feszültek a fiúk között? - Politikaiak. - És az első két meccsen nem feszültek? - Nem, akkor még nem kaptuk meg a lóvét. - Tehát megjött a pénz... - És megjöttek az üzenetek. Majdnem mindenkinek más párt vagy mozgalom üzent hazulról, mert sokszínű a csapat. - Maga például milyen színű, ha szabad kérdeznem? - Piros kesztyűben játszom, nem szégyellem, a mi családunk mindig baloldali érzelmű volt. - Konkrétan mit üzentek? - Hogy húzzak bele, ha már eddig elkúrtuk. Mert ugye, egész hazánkat képviselem... - Még hogy te meg a luxuskormányod? Hazaárulók! - Kérem az urakat, csillapodjanak. Hallgassuk meg inkább a kiváló fregoliembert, Kovács Pistit, ahogyan a klubjában nevezik. - Mit mondjak, riporter úr? Én mint liberális hajlandó vagyok szinte bárkivel együttműködni. A Zerge Petit kívülről támogatom, a Lakatost is, csak nem mindig hagyja. Ha kell, összejátszom a Nimróddal, elvégre egy csapatban játszunk, az isten szerelmére... - Isten nevét a szádra hiába ne vedd! - Kedves Kovács kettő, önnek honnan üzentek? - Föntről. Odaföntről. - Jól tudom, hogy ön isteni sugallatokat szokott kapni a pályán? - Természetesen. Az én edzőm bensőmből edz. És azt súgja, hogy idegenlelkűekkel együtt úgysem győzhetünk. - Kit nevez idegenlelkűnek? - Kérdezze meg, hogy hívták a balösszekötőnk, a Szabados nagypapáját! - Mit számít az? - Maguknak, a médiában persze semmit. Azt hiszi, nem tudom, hogy a New York-Tel-Aviv-tengely rég levajazta az egész Eb-t? - Mi közük nekik Európához? - Ne röhögtessen! Maguk ott vannak mindenütt! - Vegye úgy, hogy ezt meg sem hallottam! Inkább magyarázzák meg, miért hoztak készakarva szégyent az országra! - A mi győzelmünk ne legitimálja a hazaáruló hatalmat! - Ha vesztünk, rögtön kiabálni kezdik, hogy a kormány tehet róla! - Figyeljen ide, megmondom a tutit. Elfogyott a pénz. Megüzenték, hogy a gazdasági helyzetre való tekintettel egy kanyival se kapunk többet, akárhányszor győzünk. Akkor meg? Összeültünk megdumálni, hogy akkor most mi legyen, és kivételesen győzött a józan ész. Nem akarok dicsekedni, de pártállásra való tekintet nélkül teljes volt a konszenzus.