Népszava, 2008. június (135. évfolyam, 127-151. szám)

2008-06-21 / 144. szám

6 SZÉP SZÓ 2008. JÚNIUS 21., SZOMBAT Színe és fonákja Pogáts Ferenc Gyenge lábakon áll. Az Elorzott igazság című könyvének egy fejezete nem nélkü­lözi a szerző ama koncepciós eljárását, hogy a fejezet alanyát ártatlan áldozati báránynak mutassa, holott e bárányka nem kevés „dokumentumot” igyekezett elorozni vállalkozótól, önkormányzattól. Dr. Kende­­ tévjhittételeit számos valót­lansággal, téves értelmezéssel tűzdeli, s ha tudnám, hogy szándékosan tette, esz­telen dühtől elvakult érzelmi állapotban elkövetett hazugságnak mondanám, de ezt egy pillanatig sem teszem. Már a fejezet címe: Székely Zoltán koncepciós pere is félrevezető, jól ismert reakciót kiváltani szándékozó, amely koncepciós jelzőt hamarosan maga a szerző finomítja „nem olyanná”, de ké­sőbb újra előrántja: „...egy pillanatig sem vádolom Varga bíró urat azzal, hogy olyan koncepciós pert vitt végig, mint annak idején kollégái.” Majd később: „A Székely elleni koncepciós eljárást valószínűleg a kisgazda vezetők kezde­ményezték.” Mi kell egy koncepciós perhez? Dr. Kende felsorolja: alap nélküli, koholt vád, felkészített hamis tanúk, és persze eldurvult lelkületű nyomozó hatóság, ügyészség és bíróság - de ezeket már én teszem hozzá. Természetesen egyetlen bizonyíté­ka sincs az alap nélküli, koholt vádra, s nem nevez meg egyetlenegy felkészített, hamis tanút sem. (Nem mellékesen, ha ilyenről tudomása volna, úgy bejelentési kötelezettség terhelné, ellenkező esetben a bűnpártolás esete forogna fenn.) Félrevezető és hamis a „Bűnös, mert iratokat kért be” fejezetcím is. Nem iga­zak a 93. oldalon leírtak: „A második vádpont az volt, hogy Székely... bekér­te az emődi polgármestertől a KAC-vel kapcsolatos iratokat.” A vádiratban Székely Zoltán 1. r. vád­lottal szemben egyetlen vád volt: két­rendbeli, a Btk. 250. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2.) bekezdés a) pontjára tekintettel a (3.) bekezdés szerint minő­sülő, vezető beosztású hivatalos személy által hivatali helyzetével visszaélve elkö­vetett vesztegetés bűntette. A per során a fenti, dr. Kende által koholt vádpont vád­ként soha el nem hangzott Varga Zoltán tanácsvezető bíró szájából, de gyanítom, más, épeszű ügyész, bíró sem találna a Btk.-ban iratbekérést szankcionáló pas­­­szust. Szeretném dr. Kende számára is vilá­gossá tenni: a vád nem az iratok bekéré­se, hanem a minisztériumi KAC-támo­­gatás harminc százalékának, mintegy 129 millió forintnak a követelése volt, ami Székely Zoltán vesztegetései so­rában csak az egyik. Mellesleg furcsa számomra, hogy egy jogvégzett ember a vádirat és a peranyagok birtokában mi­ként írhatta le: „.. .az a döntő elem, hogy Székely bűnös-e vagy sem, elkövetett-e hivatali visszaélést vagy nem.” Kell némi eufémia és fogalomzavar ahhoz, hogy a hivatali vesztegetés hivatali visszaéléssé silányuljon, hiszen az előbbihez legalább két személy kelletik, míg a visszaéléshez elég egy is. Én az elkövetés módját nem azonosítanám a tettel, erre jogi diploma nélkül is képes vagyok. És nem igaz - hiszen a saját magát jog­végzettnek mondó szerző maga cáfolja az alábbi kijelentését: „.. .egyetlen tanú vallott egyértelműen a vádlottak ellen..., Székely perében ... Balla Dániel.” A fent említett nyolc oldal Lehoczki István, Em­őd polgármesterének a vád­lottra terhelő tanúvallomását cincálja. A szerző figyelmét - talán nem is szándék nélkül - elkerülte a Székely Zoltán védője útján előterjesztett perújítási indítvány­nak a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bpf.839/203/4. sz. alatti elutasító végzése, amely indít­ványban Lehoczki István tanúvallomása mellett további bizonyítékok beszerzését szükségelik. Összegezve: mind az első fokon eljáró tanács, mind a Legfelsőbb Bíróság, majd a Fővárosi Ítélőtábla is Balla Dániel és Lehoczki István tanúval­lomásait a vádlottra terhelőnek ítélte, s e tanúk szavahihetőségét kétségbe nem vonta. Elképzelhető, hogy dr. Kende kettő­ig nem tud számolni? Mellesleg Orosz József, Borsodszirák polgármestere is Székely ellen vallott, igaz, közvetve: „Földváry (a 2. r. vádlott a perben/R F.) felhívta figyelmemet, Székely akkora befolyással rendelkezik, hogy leállíttat­hatja ezt a beruházást, de tud további pénzeket is szerezni, de ezek egy részét vissza kell juttatni.” Székely tiltakozott, „hogy gyanúsítható elemek hamisan ta­núskodjanak”. De dr. Buda György sem zengett ódá­kat Székely Zoltán tisztességéről. Sőt! Ügyészségi vallomásában elmondta, hogy a vádlott egy közbeszerzési eljá­rásban követelte a Csőszer győzelmét. És különben is, kell-e annál terhelőbb és meggyőzőbb tény, hogy a húsz „do­kumentum”, azaz a húszmillió forint egy táskában, Székely úr társaságában, autójának hátsó ülésén pihent, miközben Székely úr a kocsijával távozni szándéko­zott a tettenérés helyszínéről. Székely úr látta és tudta, hogy a táskában rengeteg pénz van. Ha ő terhelő iratok helyett egy rakás pénzhez jutott, akkor miért nem hajította a távozó Balla úr után a nem kívánt „dokumentumokat” vagy utána szaladva nyomta volna Balla úr kezébe: fogja, a magáé! De nem ezt tette, hanem talán nem tudva, mit kezdjen (?) e kazal­­nyi pénzzel, vívódott a pártkassza és az FTC lyukas zsákja között, miközben kocsijával, benne a „dokumentumokkal” elinal­ni igyekezett. A Húsz dokumentum fe­jezetben dr. Kende azt írja: „Székelyt azonban a dokumen­tációnak nevezett forintoknál jobban ér­dekelték azok a dokumentumok...” Ezek szerint Székely tudta, ismerte a jelbeszé­det, ahogy az a Gellért téri tettenéréskor rögzített beszélgetésben hallható, azaz pénzről beszéltek. A bíró, a bírói tanács, a per és az íté­let hiteltelenítéséhez nem elegendő a szerecsen, azaz Székely Zoltán tisztára mosása (szennyes vízzel), de ki kell kez­deni a tanúk szavahihetőségét is. E cél eléréséhez a szerző nem riad vissza té­nyeknek a valóságtól eltérő beállításától, meg nem történtek tényként kezelésétől, a vádlottat súlyosan terhelő tények neg­ligálásától. Bizonyos fejezetek a bírói elfogultsá­got volnának hivatottak bizonyítani, a tények - talán nem szándéktalan - fer­dítésével. Lássuk, miként: „Varga Zoltán a jelek szerint annyira elfogult volt...” „Székely az egész elsőfokú eljárás során végig úgy érezte, hogy Varga Zoltán el­képesztően elfogult vele, és görcsösen próbálja bizonyítani a bűnösségét.” Ezt követően a szerző hosszan idézi Székely Zoltán - nem tudom másként minősíteni, mint ahogy akkor is éreztem, aljas indokból elkövetett - mocskolódá­­sát, de az idézetekből kihagyja a szafto­sabb kitételeket: „Vérvád vérbírósággal”, „Székely Zoltánt esetleg likvidálni”, „Fidesz-jugend”, hogy aztán az utolsó szó jogán Székely Zoltán mind magát, mind dr. (juris) Kende Pétert cáfolja, mert „...elfogadja: a bíróság nem elfo­gult”. Most akkor mi igaz? Az egész tár­gyalás során a befolyásos ember pöf­­feszkedő, dölyfös, kioktató, sokszor arrogáns és sértő, lekezelő modora vagy a nyilvánvaló és bizonyított tények súlyától való meghunyászkodás? Nem igaz a szerző ama kijelentése sem, hogy „Székely és Varga viszonya ezután (ti.: az elfogultsági indítvány után) végletesen megromlott”, ugyanis az indítvány április 17-én tétezett, és az ezt követő két tárgyalási napon iratis­mertetés, perbeszédek és végül ítélethir­detés hangzottak el, nincs tehát szemer­nyi bizonyíték sem arra, hogy a vádlott és a bíró között kézzel fogható, szemmel látható, füllel hallható bárminemű kom­munikáció - akárcsak gesztus szinten is - történt volna. Mire alapozott a végletes romlásnak indult viszonyról szóló fabu­la? Szót kell még ejtenem a 2008: elutasí­tott perújítási kérelem fejezetről is. Nem világos vagy nagyon is, hogy dr. Kende miért nem ejt egyetlen szót sem az elítélt számos korábbi perújítási indítványáról, melyek mindegyikét - váltakozva - mind a Fővárosi Ítélőtábla, mind a Legfelsőbb Bíróság kétszer-kétszer elutasította, és e végzések mindegyike a szerző számos tételét egytől egyig cáfolja. Miért csak a legújabbat propagálja? Dr. Kende mé­lyen hallgat arról a három, a Magyar Köztársaság elnökéhez benyújtott ke­gyelmi kérvényről is, melyeket mind Mádl Ferenc (kettőt is), mind Sólyom Lász­ló köztársasági elnök urak elutasítot­tak. Nem tisztem Varga Zoltán bírói tény­kedését megítélni, de annál inkább bánt az a tisztességtelen mód, ahogyan hozzá­értését, emberi tisztességét és méltóságát próbálja kikezdeni alaptalanul a szerző. Ezzel - akár akarta, akár nem - kétség­be vonta az adott ügyben eljáró bírósági ülnökök tisztességét, ügyszeretetét, sőt hozzáértését is. Úgy állítani be a Varga Zoltán vezette tanácsot, mintha annak ülnökei Fejbólintó Jánosként asszisztál­tak volna holmi bírói garázdálkodáshoz, sértő és hazug. Mi, bírósági ülnökök vagyunk annyira önállóan gondolkodó, szuverén emberek, hogy eldönthessük: befolyásoltság vezeti-e bírónkat, az igazságot szolgálja-e oly alázattal, mint ahogyan mi szolgáltuk megbízatásunk hosszú évei alatt. Az igazságot akár védtelen, akár elor­zott, nemtelen eszközökkel hamissággá facsartan, még dr. (juris) Kende Péter sem lesz képes szolgálni. A szerző a Székely Zoltán-per ülnöke Dr. Kende Péter igazsága Képzelt riport Üdvözlöm vendégeinket, a magyar futballválogatott négy tagját, akik tegnap érkeztek haza Svájcból, az Európa-bajnokságról. Köszönöm, hogy elfogadták meghívásunkat, és első kézből tájékoztatják nézőinket a titokról, ami napok óta foglalkoztatja a kontinens sportszerető közvélemé­nyét. Természetesen a franciák ellen vívott meccs­ről lesz szó, a váratlan megtorpanásról. Teljesség­gel érthetetlen, hogy a magyar csapat, amely végre kijutott a rangos tornára, és eleinte olyan ellenfe­leket fektetett két vállra, mint a portugálok vagy a spanyolok, egyik pillanatról a másikra leblokkolt. Se támadni, se védekezni nem volt képes. Több­nyire a labdát se egymásnak gurították a magyar játékosok, hanem vagy a partvonalon túlra, vagy az ellenfélhez. - Kivéve a kormos képűekhez. - Elnézést, nem jól értettem, amit kiváló jobb­szélsőnk, Bocskay Nimród mondott. - Nagyon jól értette! Fekákkal nem játszunk. - Hiszen korábban játszottak! - Hogy megmutassuk, mekkora a magyar tolerancia. De most már zéró. - Na látja, ilyen vadbarmokkal kellett együtt futballoznunk! - Ezt kire értette, kedves Zsolt? Elnézést, a nézőknek nyilván nem kell bemutatni válogatottunk középcsatárát, Turbó Zsoltot. - A Nimródra, ki másra. Ez nem jobbszélső, hanem szélsőjob­bos. Nem volt hajlandó a Lakatosnak passzokat adni, mert a La­katos szerinte cigány. - Sose mondtam. Csak, hogy etnikum. - Hadd forduljak inkább kiváló kapusunkhoz, Zerge Péterhez. Kedves Péter, ön hogyan látja, milyen ellentétek feszültek a fiúk között? - Politikaiak. - És az első két meccsen nem feszültek? - Nem, akkor még nem kaptuk meg a lóvét. - Tehát megjött a pénz... - És megjöttek az üzenetek. Majdnem mindenkinek más párt vagy mozgalom üzent hazulról, mert sokszínű a csapat. - Maga például milyen színű, ha szabad kér­deznem? - Piros kesztyűben játszom, nem szégyellem, a mi családunk mindig baloldali érzelmű volt. - Konkrétan mit üzentek? - Hogy húzzak bele, ha már eddig elkúrtuk. Mert ugye, egész hazánkat képviselem... - Még hogy te meg a luxuskormányod? Ha­zaárulók! - Kérem az urakat, csillapodjanak. Hallgassuk meg inkább a kiváló fregoliembert, Kovács Pis­tit, ahogyan a klubjában nevezik. - Mit mondjak, riporter úr? Én mint liberális hajlandó vagyok szinte bárkivel együttműködni. A Zerge Petit kívülről támoga­tom, a Lakatost is, csak nem mindig hagyja. Ha kell, összejátszom a Nimróddal, elvégre egy csapatban játszunk, az isten szerelmé­re... - Isten nevét a szádra hiába ne vedd! - Kedves Kovács kettő, önnek honnan üzentek? - Föntről. Odaföntről. - Jól tudom, hogy ön isteni sugallatokat szokott kapni a pá­lyán? - Természetesen. Az én edzőm bensőmből edz. És azt súgja, hogy idegenlelkűekkel együtt úgysem győzhetünk. - Kit nevez idegenlelkűnek? - Kérdezze meg, hogy hívták a balösszekötőnk, a Szabados nagypapáját! - Mit számít az? - Maguknak, a médiában persze semmit. Azt hiszi, nem tudom, hogy a New York-Tel-Aviv-tengely rég levajazta az egész Eb-t? - Mi közük nekik Európához? - Ne röhögtessen! Maguk ott vannak mindenütt! - Vegye úgy, hogy ezt meg sem hallottam! Inkább magyarázzák meg, miért hoztak készakarva szégyent az országra! - A mi győzelmünk ne legitimálja a hazaáruló hatalmat! - Ha vesztünk, rögtön kiabálni kezdik, hogy a kormány tehet róla! - Figyeljen ide, megmondom a tutit. Elfogyott a pénz. Megüzen­ték, hogy a gazdasági helyzetre való tekintettel egy kanyival se kapunk többet, akárhányszor győzünk. Akkor meg? Összeültünk megdumálni, hogy akkor most mi legyen, és kivételesen győzött a józan ész. Nem akarok dicsekedni, de pártállásra való tekintet nélkül teljes volt a konszenzus.

Next