Népszava, 2009. június (136. évfolyam, 127-151. szám)
2009-06-15 / 138. szám
NÉPSZAVA 2009. JÚNIUS 15., HÉTFŐ VÉLEMÉNY Bihari Tamás Jégkorszak a gyapotföldeken Az égiek idén mintha a Magyarországtérkép fölé hajolva, régiókra osztva e válságoktól ölelt kis országot, módszeresen jéggel verték volna a kiskerteket, gabonaföldeket, gyümölcsösöket. Északkelet-Magyarország éppen úgy részesült a pusztító hidegzuhanyból, mint déli, mediterrán szőlőültetvényeink. Több tízezer hektár termés lett oda az előzetes becslések szerint. Vannak, akik a most már rendszeresen visszatérő viharok, jégesők miatt nem csak rövid távú következtetéseket vonnak le. Rémálmokból és katasztrófajóslatokból nincs hiány, amikor a magyar mezőgazdaság jövőjéről esik szó. Akadnak váteszek, akik már látják az alföldi gyapotmezőket, s az elsivatagosodott Duna-Tisza közére tevecsordákat vizionálnak a Holstein-Fríz marhák helyére. Mások arról értekeznek, föl kell készülniük a gazdáknak arra, hogy a globális éghajlatváltozások miatt bizony minden évben meglátogatják a földjeiket a tornádók, tájfunok és a jégverések. Igen nagy bátorság kellene ahhoz, hogy valaki ma biztosat mondjon arról, mi várható a Kárpát-medencében az eljövendő tíz-húsz vagy még több évben. Egy azonban biztos: valamit tényleg tenni kellene, mert a globális felmelegedésnek azért vannak félre nem ismerhető jelei. Egyebek mellett a ritkább, de bőségesebb esők vagy inkább zivatarok. Egyre gyakoribb vendég az aszály is. Akik nem kezdik el ma a fölkészülést a jövőre, óhatatlanul eltűnnek majd az agrárpiacról. A jelek szerint lesznek ilyenek elegen. A jég ellen persze nehéz védekezni, de talán még ennél is nehezebb változtatni sokak szemléletén. Még mindig rengetegen választják a könnyebb utat: ha beüt a mennykő, jelen esetben a jég, a kormánytól, az államtól várják, követelik a segítséget. Mondom, a jég ellen alig van védelem, a „jégvédelmi” rakéták drágák. Létezik azonban biztosítás. Mégis jó néhány gazda úgy dönt, nem költ ilyesmire. Az egyik tévécsatorna híradójában egy villányi borász panaszolta a megtépázott tőkék között, hogy olyan sokba kerül a biztosítás, ő nem szerződött egyik társasággal sem. Igaz, nehéz is lenne az elszámolás, mert villányi ismerősöm mesélte, amikor fölhívta az egyik neves borász barátját, az először ötven-, majd húszszázalékos kárról beszélt. Előfordul olykor-olykor, hogy a gazdák a jégverés okozta megrendülésük miatt kicsit nagyobbnak látják a pusztítást a valóságosnál. Alkualapnak jó lesz majd az állami kárenyhítésnél. Ha csak a valódi veszteség után kap legalább részleges kárpótlást, már az is valami. Ha már kárenyhítésről van szó. Lassacskán az ember nem szívesen ejti ki a száján az öngondoskodás szót, mert elcsépelt, mégsem igen akar ez elterjedni a magyar ugaron. Az állam, az agrárkormányzat létrehozta a kárenyhítési alapot. Olyan károk enyhítésére, amelyekre a biztosítók nem kötnek szerződést - mint például az aszály. Az alap felét a költségvetés, a másik felét a gazdák fizetik be. Pontosabban ez utóbbiak közül sokan csak fizetnek, de nem fizetik. Mégis, ha aszály, ha belvíz, most pedig jégeső pusztít, jelentkeznek a pénzért. Félreértés ne essék. A magyar termelők többsége igenis felelősen, ésszerűen gazdálkodik. Általában nem is az ő hangjukat hallani sem a Kossuth Lajos téren, sem a félpályás útlezárásoknál. Az áruházláncok parkolóiba sem érnek rá drága pénzen elfuvarozni a terményüket, hogy azután kiborogassák. Zöldség-gyümölcs termelő szakember mondta nekem tavaly, hogy a meggyborogatók között akadtak jócskán olyanok, akik azért háborogtak, keresték a nyilvánosságot, a politika támogatását, mert a konzerv minőségű gyümölcsöt nem sikerült étkezési áron eladni. A dinnye- és almabotrányoknál is sokan a nem kellően szakszerűen végzett munka elmaradt hasznát igyekeztek a közzel megfizettetni. Beszéltem olyan almatermelővel, aki minden nyereségét, pályázati pénzét az ültetvény korszerűsítésére fordította. A számítógépes rendszerére a bécsi központi szerverről érkezik a meteorológiai előrejelzés Európa és Magyarország időjárásáról. Az automata csepegtetőhálózat szükség esetén öntöz, ha kell, vízpárával védi a kertet a tavaszi fagykártól. Nem tagadta, sok nehézséggel jár a termés értékesítése, de azért az állandó jó minőséget garantáló gyümölcsöséből rendszeresen szállít nyugat-európai piacra is. Egy másik gazda tehenészetet üzemeltet. Ott is mindent a számítógépek irányítanak. A rendszer gondoskodik az optimális takarmány összetételéről, mennyiségéről, a trágya elszállításáról. Ő is panaszolta, nem fürdik tejben-vajban, de talpon tud maradni. Ami biztató, hogy mind több jól képzett, a gazdaságát fejlesztő, korszerűsítő magyar paraszt dolgozik a mezőgazdaságban. Ami árnyalja, árnyékolja a képet, az az, hogy velük ellentétben még mindig akadnak olyanok is, akik a költséghatékonyságon azt értik, hogy nem zárjegyes, hanem ki tudja, honnan származó és ismeretlen minőségű vetőmagot használnak és a talajmunkákon is takarékoskodnak. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az elmúlt húsz évben a kormányok igyekeztek a gazdák kedvében járni, mert nem elhanyagolható szavazóbázis, de azért is, mert jó az érdekérvényesítő képességük. A pedagógusok hiába állnának az utak szélére az osztálynaplókkal, a több száz lóerős traktor mégiscsak hatékonyabb érv. Kényelmesebb volt a kormányoknak gyorsan összekaparni néhány milliárdot és átmenetileg lecsendesíteni a gazdákat. Ezzel sikerült is konzerválni és megmenteni a versenyképtelen gazdaságokat is szép számmal. Az unióban azonban ez a régi módszer már nem megy. Lehet, akár joggal is panaszkodni, hogy a versenytársak nagyobb támogatást kapnak, de ez nem hat meg rajtunk kívül senkit. A tény akkor is az, hogy azok a versenytársak gyakran támogatás nélkül is hatékonyabban, olcsóbban termelnek. A panaszkultúra helyett inkább átgondoltan, egymással összefogva, szövetkezve - ez sem megy a magyar gazdáknak igazán - kellene fölkészülni, ha nem is a gyapottermelésre, tevetartásra, de az új éghajlati körülményeket jobban tűrő növényi kultúrákra, a korszerű állattartásra, ahol lehet, ott a környezetkímélő, fenntartható, bio-öko gazdálkodásra. A kirekesztő politikát egyetlen esetben mindenképpen támogatni lehetne: a mezőgazdaságból ki kellene rekeszteni végre a pártpolitikai handabandázást, szavazatszerző csatározásokat. Mert ezek legalább annyi kárt okoznak, mint a jégverés, de sokkal hosszabb és súlyosabb következményekkel járnak. A mezőgazdaságból ki kellene rekeszteni végre a pártpolitikai handabandázást, szavazatszerző csatározásokat biharit@nepszava.hu A dolgot őt magát Orbán Viktor táborából voksolták át Vona Gábor csapatához. Ezért nem lett meg a Fidesznek a várt 16-17 mandátuma Gréczy Zsolt, a szerző a Miniszterelnöki Hivatal főtanácsosa Megkezdődött az európai parlamenti választás értékelése, azonban néhány fejlemény engem arra enged következtetni, hogy egyes mozzanatok vizsgálata nem úgy történik, ahogy azt a valóság indokolná. Először is a Fidesz még a választás estéjén betolta a térbe a „szocik átszavaztak a Jobbikra” kezdetű mantrát, ami néhány ezer ember esetében - ez is rettenetes - lehetséges, de hogy nem volt tendencia, az bizonyosság. Ezzel szemben az igazság az, hogy Orbán Viktor táborából voksoltak át Vona Gábor csapatához. Ezért nem lett meg a Fidesznek a várt 16-17 mandátuma. Szerintem nincs ma az országban olyan ember, akinek fideszes ismerőse ne a legnagyobb megértéssel beszélne a Jobbikról, nekem több ilyen is elmondta: lehet, hogy a Jobbikra fog szavazni. Az MSZP és az SZDSZ azonnal és egyértelműen kiállt a Bajnai-kabinet támogatása mellett. Ez így helyes. Ami viszont a pártértékelést illeti, vannak bennem kétségek. A liberálisok némelyike már odáig eljutott, hogy kilenc (!) hónappal az országgyűlési választás előtt le kellene cserélni a képviselőket. Ez négy körzetben időközi választást jelentene. Szóval, nem is értem. Mint ahogy azt sem, hogy az SZDSZ-ben vannak, akik úgy érzik, nem kellett volna a Bajnai-kormányt támogatni. Velük szemben én úgy látom, az SZDSZ-t azért büntették meg a szavazóik, mert tavaly kiléptek a koalícióból, híveik többsége nem szerette, hogy Horn Gábor azt mondta a népszavazás éjszakáján, amit mondott, aztán pedig fél évig az elnökük, aki ki sem akart lépni a kormányzásból - elvégre övé volt a zöldtárca - mást sem tett, mint a miniszterelnököt fúrta. Majd amikor ez nem jött be, mégis mindent megszavaztatott. Hiba volt az is, hogy az SZDSZ az utolsó pillanatban ébredt rá: a szélsőjobb elleni küzdelem, a holokauszttagadás büntethetősége megmaradt táborának fontosabb, mint a véleménynyilvánítás szabadságának mindenhatósága. Az MSZP-ről szóló értékelések kapcsán én azért leírnám, bár ez ma nem trendi: sok baloldali azért maradt távol a választástól, mert Gyurcsány Ferencet hiányolják. Történt, ami történt áprilisban, azonban a szocialista párttagok, aktivisták, szimpatizánsok sokasága a miniszterelnök-pártelnök távozásával iránytűjét vesztette. Ezt a tényt is érdemes lenne megvizsgálni. Az MDF komoly esélyt kapott a túlélésre, Bokros Lajos reaktiválásával egyelőre sikerült tizenkilencre alsót húzni. A Jobbik tragikus előretörése kapcsán tanulságos fejlemény, hogy Stumpf István, az Orbán-kormány volt tagja szerint ez nem szélsőséges párt. Orbán Viktor pedig immár új IMF-hitelszerződést kötne. Eddig Strauss-Kahn IMF-elnök a „Gyurcsánybandához” tartozott, és a világválság idején kötött megállapodás maga volt a hazaárulás. Politológusok szerint ez az orbáni mondás nyilván vérprofi reálpolitika és a középre pozicionálás, szerintem a választók hülyének nézése. És még egy kis játék a számokkal. Egy Fidesz közeli kutatócég kiszámolta, ha az EP-választás országgyűlési választás lett volna, akkor a Fidesznek kétharmada lett volna. Tudom, a nagymama és a kerék, de jelzem: jövő áprilisban kétszer ennyien járulnak majd az urnákhoz. publicisztika@nepszava.hu 7 Küzdelem Az élet folytonos küzdelem. Ezt bizonyítja mindennap a Fidesz elnöke, aki - a jelek szerint - úgy érzi, az európai parlamenti választásokon aratott hatalmas/történelmi/meghatározó (nem kívánt törlendő) győzelem birtokában sem nyugodhat meg. És ő aztán tudja, miről beszél. Már 1994-ben is neki állt a zászló, hogy aztán pártjával éppenhogy bejusson a parlamentbe. Aztán négyéves kormányzás után kétszer is meg kellett tapasztalnia a vereség keserű ízét. És hiába voltak közben diadalok - két EP-választás, egy népszavazás, utcai mozgalmak, Erzsébet híd, Kossuth tér és őszödi beszéd -, még mindig ellenzékben kénytelen lenni. Most úgy látszik, már nem sokáig. Ehhez azonban tisztában van vele - nem szabad hibáznia. Legalábbis nagyot nem. De miképpen tartsa egyben az immár óriásira növekedett „egy tábort”? Ez a dilemma, ez a küzdelem, amelyet most meg kell oldania/vívnia Orbán Viktornak. A megoldást egyelőre abban látja, hogy erősnek igyekszik mutatkozni, amivel egyúttal ijesztgeti, sőt fenyegeti is az ellenoldalt. És reméli, így tábora egységesen jut el a következő választásig, legyen bármikor is. A Fidesz győzelmi kongresszusán - kétségkívül realista módon - már nem az előre hozott választások követelésére összpontosított. Helyette az ellenség rémképét igyekezett tudatosítani a küldöttekben (amivel üzent valamennyi hívének). Olyan emberekkel állnak szemben - mondta -, akik nemcsak a változásokat próbálják meghiúsítani, hanem saját jövőjüket is igyekeznek bebiztosítani. Természetesen a magyar emberek vérét szíva, s ellenükre. Pedig a Fidesz már készül a felelősségre vonásra, ám ezeket a ravasz senkiházikat ez sem rettenti vissza. De Orbán és köre nem hagyja magukra a magyar embereket. „Nincs kiegyezés” - adta ki a jelszót. Jobb híján. 1998-ban a Fidesz elnöke azzal kezdte első kormányzását, hogy bejelentette a megfigyelési ügyet. Aminek az volt a lényege, hogy az előző szocialista-liberális kormány lehetetlenné próbálta tenni a változást hozó párt (a Fidesz) embereit. Aztán - lassacskán - kiderült, ami kiderült. Nem volt ügy. Orbán azóta tapasztaltabb lett. Most előbb kezdi. És reméli, nem rontja el. Mint annyiszor. Sebes György, sebesgy@nepszava.hu Helyrety uty utyu! „Elégtételt adó közlemény”, ez a címe a jobboldali sajtó legdurvább inszinuációit követő — jogerősen megítélt - helyreigazításának, az emberi minimum szerint elvárt bűnbánó bocsánatkérés helyett. Esetünkben Szilvásy György korábbi miniszter többszörös verbális meggyalázása, családjának megalázása és több hamis állítás miatt ítélte el a bíróság a szépemlékű nevet viselő Magyar Nemzetet. Az időközben még jobbra költözött úgynevezett publicista - ahogyan szokott - két éve keresztültaposott mindenen, amit a jobb érzésű emberek erkölcsnek, jó ízlésnek neveznek. Hazudtunk - kellett volna írniuk, ahogyan a lassacskán ezrivel megítélt helyreigazításoknak kezdődniük illenék. Ám a hazugság beismerését akár csak „elégtétel adása” címén is közlő forrás hallgat, mint a sír. Egészen pontosan: az ítélet nem, az eredeti írás viszont továbbra is olvasható honlapjukon. Mégpedig azon a netes oldalon, mely hogyishívják nem is rég - uram irgalmazza! - még egy off-shore cég kiadványa volt. S amely - emlékezem - eleinte nem az ősmagyar.hu címen, hanem a New York-Tel Aviv tengely népnyúzó.com szerverein volt elérhető, édes hazánk nagyobb dicsőségére. „A jogsértésekért sajnálatunkat fejezzük ki” - áll a képmutató közleményben, ahelyett, hogy alázatosan bocsánatot kérnének a jogtiprásért. De tudjuk: itt összekacsintás van. Letudtuk a penzumot, de igazunk van. Értitek, ugye, jobberek...?! Jövőre pedig már előre nyakazunk, és csak utólag nyomozunk. Ha tévedtünk, legfeljebb posztumusz kinyomunk egy közleményt. De helyre nem igazítunk. Szép új világ! Veress Jenő, veressy@nepszava.hu Lapszerkesztők: HAHN PÉTER, MUZSLAI KATALIN, TÓTH JENŐ ■ Belföldi rovatvezető: SEBES GYÖRGY, helyettese: SIMON ZOLTÁN, szerkesztők: FÜSI PIROSKA, GYÉMÁNT MARIANN, NA PO LAVA BALOGH GYULA, PÓR VILMOS ■ Fotórovat-vezető: WEBER LAJOS ■ Külpolitikai rovatvezető: RÓNAY TAMÁS ■ Publicisztika, Szép Szó: ANDRASSEW IVÁN, KOZÁR ALEXANDRA ■ Sportrovatvezető: VARGA T. RÓBERT Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, HORVÁTH ÉVA, HORVÁTH ILDIKÓ, KEPECS FERENC, SZABÓ IRÉNÉ, VERESS JENŐ ■ Magazin: RÓZSA MELINDA ■ Vezető tördelőszerkesztő: NAGYNÉ GERGELY FLÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT szociáldemokrata napilap alapva 1873-ban kiadja a NÉPSZAVA Lapkiadó Kft. ■ Ügyvezető igazgató: LÁPOSI ELZA ■ Technikai igazgató: TÓTH JENŐ ■ Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA ■ Hirdetés: VITKOVICS MERCÉDESZ ■ Marketing: MENCSER ÉVA FE19To^F2008NC Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. ■ Postacím: 1430 Budapest, Pf. 4. Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 ■ Elektronikus levélcím (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu ■ Hirdetés, telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 Főszerkesztő Németh Péter B Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu ■ Terjeszti árusításban a LAPKER. Zrt., előfizetésben a MédiaLOG Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/80-106-000, fax: 06-46-815-800 Szerkesztőbizottság Horváth István * Kiadói megrendelés, reklamáció: 06/80-200-502,477-9000/130,118, telefax: 477-9025. ■ Előfizetési díj egy hónapra 2500 Ft, negyedévre 7500 Ft, fél évre 15 000 Ft, egy évre 30 000 Ft. Mü5T~57 Zef désuAnos?katona József Nyomdai előállítás: Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája ■ Felelős vezető: BURJÁN NORBERT igazgató ■ www.hirnyomda.hu ■ ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 ■ A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti?■ pftol-airflt